Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

IVIQINIORI V/Ulífl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1981. JÜLIUS 19., VASÁRNAP Ügyek és emberek Nyíltan, őszintén, kölcsönösen A tanácsok bizalommal várnak mindenkit Az utóbbi hetekben sokat foglalkoztunk lapunkban a tanácsok szerepével, a lakossággal, illetve a választó- polgárokkal kialakult kapcsolatukkal. Elsőként dr. Kiss György, a monori nagyközségi közös tanács vb-titkára írt elemző beszámolót saját munkájukról. Ezt követően dr. lllanicz György, a járási hivatal szervezési, jogi és igazgatási osztályának vezetője is­mertette az államigazgatási eljárás korszerűsítésére vo­natkozó új rendelkezéseket. Most újabb hozzászólást kaptunk a témával kap­csolatban, az alábbiakban ezt ismertetjük. Tisztelettel adózom a Mo­nori Hírlap szerkesztőségé­nek. Olyan tendencia látszik kialakulni, amely jó a taná­csoknak, s jó az ügyfeleknek egyaránt. A megjelenő írások számtalan közérdeklődésre számot tartó információt kö­zölnek, amelyek a hasznos imformációk mellett segítik a helyi tanácsi szakigazgatási szervek zavartalan munkáját, érzékeltetik lehetőségeiket, intézkedéseik határait, a hi­vatal közelebb kerül az ál­lampolgárokhoz és viszont. Egymásra utáltán Ez jó és hasznos dolog, hi­szen bizonyos szinten min­denki ügyféllé válik. Gondol­juk csak végig ezt a folyama­tot. Az a tanácsi hivatalnok, aki egyik napon ügyeiket in­tézni, holnap ügyfélként jele­nik meg mondjuk a rendőrsé­gen, útlevélügyben. S aki út­levelünket intézi, holnapután ügyfélként kérelemmel fordul az elektromos művekhez, s aki az elektromos bekötést in­tézi, az másnap hagyatéki tárgyalásra van idézve a köz­jegyzőhöz. Azt hiszem, kár lenne sorolni a folyamatot. Ez az élet rendje, a kölcsönös egymásra utaltság mindenütt és mindenkinek. Igény és lehetőség Tanácsi szakigazgatási szer­veink szerte a járásban azon munkálkodnak, hogy minél gyorsabban, minél közérthe­tőbben intézzék az állampol­gárok ügyes-bajos gondjait. Monoron ügyfélszolgálati iro­da létesült, Gyomron most szervezik. A járás és a megye illeté­kesei egyre többet tesznek azért, hogy az ügyintézés ne a hivatalok packázásai — egy­re inkább szolgáltató jelleget töltsenek be. Teszik mindezt a közösség érdekében. Tudom, sokan értékelik ezt az igyeke­zetüket. Sajnálatos azonban, hogy a követelések sokszor nem állnak arányban a lehe­tőségekkel. Nem arra gondo­lok, hogy a lakásigénylők tö­megét nem áll módjában a tanácsoknak kielégíteni. Ezek­nél sokkal, egyszerűbb ügyek borzolják a kedélyeket, pro és kontra. Orvosi ügyelet a járásban Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.1, Monoron, Csévharaszton, Mo- nori-erdőn, Vasadon és Péte­riben: központi ügyelet (Mo­noron az egészségházban;, Maglódon és Ecseren: dr. Mó­czár István (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet, (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon és Üriban: dr. Sass János (Űri), Üllőn: dr. Koncz Lajos. Vecsésen: dr. Gajdátsy Árpád. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Galambosi János (Csévharaszt ÁG.) Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap reg­gel 8-tól 13-ig Monoron a fő­téri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes állat­orvos címén. Abonyi rajt Gyorsított felkészülés Sérülések nehezítik a munkát Szakosztályértekezlet tartá­sával megkezdte a felkészü­lést a Gyömrői SE férfi me­gyei I. osztályú kézilabdacsa­pata az őszi idényre. A köze­pesnél valamivel gyengébb ta­vasz után biztatóbb a kép, mint az 'idény befejezésekor volt Augusztusban leszerel Ba- góczky Tamás, aki erőssége lehet a csapatnak. Szeretnék leigazolni, illetve visszaígazo’ ni Novak Istvánt, aki a KEV METRO, majd katonáskodása alatt a Honvéd Rákóczi SE NB II-es csapatában játszott. Űj igazolás Németvölgyi Ró­bert, a volt Honvéd-játékos A biztató jelenségek mellett gondok is jelentkeznek. Ara­tó T. sérüléséről nincs pontos értesülése a szákvezetésnek pedig az ő gólerős játékára, irányítókészségére hallatlan nagy szükség lenne Sajnos Bagóczky sérülése nagyon las­san javul. Rá csak a későb­biekben számíthat a csapat. Nem túl szerencsés a baj­noki kiírás, hiszen augusztus 2-án már bajnoki mérkőzést kellene játszani. Lévén tiszta amatőr játékosokról szó, a munkahelyi szabadságolások időszaka megzavarhatja az egységes felkészülést. Pedig erre most igen nagy szükség van, hiszen két nagyon fon­tos találkozó — AOony idegen­ben; Gödöllő hazai pályán — előtt áll az együttes. A szak­vezetés azt reméli, hogy vala­mennyi játékos átérzi a felké­szülés, és az első két mérkő­zés fontosságát, s egy kicsit félreteszik egyéni elképzelé­süket, a csapat érdekében. A tervek szerint e hónap 26-án előkészületi mérkőzés­re kerül sor, s a nyitány előtt is hétközi edzőmérkőzés! játszanak, tgy lehet csak re­mény arra. hogy a gyorsítóit felkészülés megfelelő erőálla­potba, formába hozza a csapa­tot. G. L. Naponta találkozhatunk ottyan igényekkel, amelyek egyszerűen nem számolnak a valósággal. Számtalanszor hívják a tanácsj ügyintézőt, olyan esetekben is, amikor fölösleges. Ök azért vannak alkalmazva, hogy tudásuk legjavát nyújtva intézzék dol­gukat. Ám senki ne gondolja, hogy a hivatalban ülők olyan robotok, amelyek beprogra­mozott rendszerben minden­kinek eleget tudnak tenni, hogy azoknak nincs más dol­guk. Félreértés ne essék, nem védem azt, ami elítélendő, az eredendően faragatlan ügyin­tézőt, a valóban aktatologatót, a gondatlant. Védem viszont azokat, akikkel igazságtalanul durva az ügyfél, akiket-jogta­lanul marasztalnak el, akik az idegességtől reszketve kér­nek védelmet vezetőiktől. Nyitott rendszer Optimista vagyok. Hiszem, hogy a hivatalok, és az ügy­felek egyszer egymásra talál­nak. Nem írnám, ha ennek nem érzékeltem volna már eddig is számtalan jelét, hisz gz emberek döntő többsége a jót, a szépet, a békességet igényli és akarja. Kölcsönö­sen nyíltan, és őszintén lehet elérni mindezt. Fórumrend­szerünk olyan nyitott, hogy párját ritkítja,. csak élpi — nem visszaélni — kell vele. Falugyűlések, fogadóórák, tanácstagi beszámolók, ügy­félfogadó napok, mind azt szolgálják, hogy a tanácsok emberközelbe kerüljenek. Jöj­jön tehát mindenki, aki szán­dékával jobbítani akar, aki hisz abban, hogy munkatár­saink őszintén, gyorsan és igazságosan döntenek dol­gaikban. Mert a kölcsönös bi­zalom az alapja munkánknak, s mindenekelőtt az eredmé­nyeknek. Egy-egy bonyolultabb ügy sikeres elintézése — elhiheti bárki — az ügyintézőnek oly­kor nagyobb örömet okoz, mint az érintetteknek. Miért ne lehetne elérni, hogy mindenki — még az el­marasztaltak is — megelége­déssel, hittel, közeledjenek a hivatalhoz, az ügyintézőkhöz, a vezetőkhöz. A hivatalok bi­zalommal várják mindazokat, akik hozzájuk fordulnak, le­gyen ez általános és kölcsö­nös. Gulyás László, a gyömrői nagyközségi tanács vb-titkára Dől az akác Favágók: nem is könnyű szakma WWí Somogyi József és Csalfa elszállítja a vastag akáctörzseket Rekkenő a hőség. A hőmé­rő higanyszála a napon bi­zonyára már rég túlhaladta a 30 fokot. Csévharaszt felé ha­ladunk a Trabanttal. A Nagy­kunsági Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság monori erdészeti üzemének itteni kerületében szoros munka folyik. ■■■■ — Vajon merre találjuk a favágókat? — kérdezem kí­sérőmtől, Telegdy Pál főmér­nöktől. Nem tud érdemleges választ adni, de azonnal ott terem egy kackiás bajuszú fiatalember, Kriskó András, a kerületvezető erdész. — Jöjjenek utánam, majd én elvezetem magukat a fa­kitermelőkhöz. — Felpattan a motorra, s máris száguldunk a keskeny erdei úton. Néha-né­ha nagyokat koppan a gép­kocsi alsó karosszériája, de követni kell sebtiben szerzett útikalauzunkat, nehogy el­tűnjön a szemünk elől. mert még eltévedünk. Ö már jól ismerheti ezt az utat, ki tud­ja hányszor ment végig rajta. Haladhatunk már vagy 8 kilométert, de ember egy szál se, csak rengeteg fa, gyönyö­rű táj tárul a szemünk elé. — Nini, ott egy ' őzbak — bök az ablakon kifelé ujjúval Telegdy Pál, de mire odané­zünk, már eltűnik a szemünk elől a szelíd állat. Megállunk. A kerületvezető motorjának kipufogócsöve le­szakadt. Ügy tűnik, nem elő­ször, mert egy perc sem telik el, s máris tovább robogha­tunk. Végre megérkezünk. Kiszál­lunk a kocsiból, száraz galy­lyakon lépkedünk. A favágók felé 'tartunk. Id. Beláz László brigádve­zető hamar elébünk toppan, s elmondja, hogy tényleg most fejezték be az ebédet. — Karalábéleves, krumpli- főzelék, oldalassal, ez volt a mai ebéd — mondja a szikár, napbarnította favágó, aki fiá­val együtt jár ide dolgozni Felsőpakonyról. — Korábban Sátoraljaújhe­lyen laktunk, s amikor Ta­konyra költöztünk, az állami gazdaságba kerültem. De most már nyolc éve az erdészetnél dolgozom, mint favágó. Felteszi mustárszínű sisak­ját, a bányászokra emlékez­tet ebben a pillanatban. — Miért szép ez a munka? — kérdezem. — A szabad élet miatt — hangzik az egyszerű, tömör válasz. Hát valóban, itt az erdő kellős közepén igazán szabad az élet, csak egy-egy madárcsicsergés zavarja meg néha a néma csendet. — Egyébként nehéz munka a miénk. Bár az idén kicse­rélték a motorfűrészeket, a mostani majdnem 3 kilóval könnyebb a réginél. Veszélyes szakma ez, minden lépésünk­re vigyázni kell... mert nem mindegy ám, hogy merre dől a 15—16. méteres akác-, vagy fenyőfa. ■ ■■a Id. Beláz László kisebbik fia is apja mellett dolgozik, de jön már a nagyobbik fiú is hamarosan. Kemenczei József Pilisről jár be naponta dolgozni. Az ő beosztása: vágásvezető er­dész. — Nehéz fizikai munkát vé- j geznek az itt dolgozók. Havi normájuk 80 köbméter fa ki­termelése, de például Belázék ennél jóval többet teljesítenek rendszeresen. Nem is panasz­kodhatnak a keresetükre, hi­szen nem ritka az olyan hó­nap, amikor 7000—8000 forint fizetést visznek haza a borí­tékban. A fiatalabb Beláz László 18 Dől a 16 méteres akácfa. Barcza Zsolt felvételei éves. Nem szól semmit, csak előkészíti a fűrészgépet, köz­ben édesapja nagyot kortyol a földbe ásott szódásüvegből, majd elindulnak a fák felé. Hangosan vijjog a fűrész, s dől a fa, abba az irányba, amerre akarják ... Előkerül Csalfa is, aki két­kerekű alkalmatosságon szál­lítja a rönköket egyik helyről a másikra. Gazdája Somogyi József is régi, kipróbált szak­ember, hosszú évek óta dol­gozik az erdészetben. Búcsú­zunk a fakitermelőktől. Siví- tanak a motorfűrész-gépek, lomha mozgással dőlnek a fák halomra. Ahogy a földre hup­pannak, hatalmas robaj veri fel a csendet. Már messzire járunk a fa­vágóktól, de még mindig halljuk a kidöntött akácfák zuhanását. S közben arra gon­dolok, hogy egy veszélyes, de szép Szakmával ismerkedhet­tünk meg a csévharaszti erdő­ben, ezen a verőfényes gyö­nyörű nyári délelőttön. Gér József Beláz László, a motorfűrész­szel méretre vágja a fatörzse­ket. / Uj magyar szabadalom Növényserkentő szer Átlagosan 10—15 százalékkal növelhető a terméshozam pa­radicsomnál, almánál, kukori­cánál és más növényeknél az­zal a magyar szabadalom alap­ján előállítható új lombtrá­gyával, amelyet a Kertészeti Egyetem kémiai tanszéke dol­gozott ki. A Titavit elnevezésű készítmény a világon elsőként a növény számára eddig kö­zömbösnek tartott nyomelem. a titán hígított vegyületét tar­talmazza és serkenti a zöldsé­gek gyümölcsök fejlődését. Az egyetem kémiai tanszéke több mint tíz évvel ezelőtt kezdte meg a vizsgálatokat a titánnal, amely a természetben a 10. leggyakrabban előforduló nyomelem. Amíg a növény a talajból a vízzel a különböző tápanyagokat. nyomelemeket felszívja és beépíti a sejtjei­be, addig a titán értéktelen számára. A kémiai tanszék azonban újszerű eljárással olyan vízben oldható titánve- gyületet állított elő,, amelyet nemcsak felvesz a növény, de — mint az emberi szervezet­ben a vitamin — elősegíti erő­södését, az enzimeket aktivi­zálja. A Titavitot évek óta kísér­leti jelleggel néhány gazdaság alkalmazza már. A Kalocsai Állami Gazdaságnál például a lucerna, a MezŐhegyesi Ál­lami Gazdaságnál a silókuko­rica az orosházi Oj Élet Ter­melőszövetkezetnél a zöldborsó termesztésénél értek el általá­ban 10—15 százalékkal na­gyobb termést. Akikről keveset beszélünk Motoros fűnyíró is van Derékig ért a jószagú fű az útszéli árokparton, jó élű ka­sza. izmos karú kaszás hamar összever annyi illatos szénának valót, hogy az újig nem volt gond a télj etetés. Pedig a Szolnoki Útügyi Igazgatóság útőrházának tá­gas istállójában nem egyedül árválkodott a jól tejelő tehén. — Igaz a 30-as években a főközlekedési úton Fegyvernek és Kenderes között csodálkoz­va emelte meg a sapkáját az útőr, amikor egy-egy autó el­haladt. A nagyforgalmú úton különben lovas kocsi lovas kocsit ért. A lovak nem ben­zinnel táplálkoznak, ezért volt ott a fű olyan dúsnövésű, a Szükségletet meghaladó kaszá­lót pedig bérbe adtam. A jó- szágtartás mellett ez jelentett némi mellékjövedelmet. Gulácsi József, aki harminc­hét évig gondozta, tisztán tar­totta 11 kilométer hosszúság­ban Fegyvernek és Kenderes között a 4 sz. főközlekedési út betoncsíkja mellett az út­padkát és az út tartozékait is A csákány meg a lapát, é? a kasza mindig készenlétben állt a testes kilométerkő mel­lett. ahová az útkaparók mes­terségének címere, a nagy U- betűs piros zászló is ki volt tűzve. Az útpadkát hamar fel­verte a szívós gyökerű tarack, a kocsikerekek rázódó sara is magasította, hót nyesni kellett, hogy az esővíz az árokba folyhasson. Ennél a „műve­letnél” a csákányt is elő kel­lett venni. 1972-ben azután otthagyták a csendes szolgálati útőrházat, s Üllőn saját házba költöztek. A kézhez nőtt szerszámokhoz azonban nem lett hűtlen. A könyvesház előtt most is az árokpartot, kaszálja ez a szikár, szívós ember, ahonnan lassan kipusztul a hasznos fű. kiöli a benzingőz, csupán a ke- ményrostú gaz marad. Az útőr most másodmagával a nagyközség parkjainak lel­kes gondozója Persze van ber­regő motoros fűnyíró, de ez nem az igazi, annak a nyelé­re ilyen beszélgetés alkalmá­val mégsem lehet támaszkod­ni. Kiss Sándor ISSN 0X33—2651 (Monorí Hírlap) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom