Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

2 1981. JÜLIUS 1., SZERDA Örök nyugalomra helyezték az áldozatokat Egymillióim a gyászszertartáson Pobárköszöntők a Kremlben Lord Carrington Moszkvába látogat Moszkvában kedden hivata­losan bejelentették, hogy a Szovjetunió és Nagy-Britan- nia között létrejött megálla­podással összhangban Lord Carrington brit külügyminisz­ter július első napjaiban mun­kalátogatásra a Szovjetunióba érkezik. FÓKUSZ A megosztottság veszélyei Július hagyományosan a Ko­reával való szolidaritás hónap­ja. A távoli, kelet-ázsiai ál­lamban 1953 júliusában a pan- mindzsoni fegyverszüneti meg- áUapodással ért véget a máso­dik világháború utáni korszak addig legveszélyesebb, legvére­sebb katonai konfliktusa. A bé­ke ára azonban az ország meg­osztottságának fenntartása, sőt megkövesítése lett: katonai de­markációs vonal választja ket­té Koreát a 38. szélességi fok mentén. Szinte politikai közhely­számba megy, hogy ez a ket- téosztottság kockázatos Kelet- Ázsia stabilitása, s a nemzet­közi biztonság szempontjából. A két országrész viszonya, új­raegyesülésének problémája messze túlnő nemzeti hatá­raikon, a térség egészének biz­tonságos jövőjét érinti. Az egyesülési törekvések hajtóereje a KNDK, a szocia­lista Korea szüntelen kezde­ményezőkészsége. Az 1970-es évek elején, a kelet—nyugati kapcsolatok normalizálásának időszakában figyelemre mél­tó eredmények születtek Észak és Dél párbeszédében. 1972 júliusában közös nyilatkozatot adtak ki az ország békés egye­sítésének alapelveiről. A fo­lyamat azonban megtorpant. Tavaly, Észak javaslatára is­mét felújították a tárgyaláso­kat, sőt, áz ország újkori tör­ténelmében először felvető­dött a kormányfők esetleges találkozója is. Phenjan legújabb indítvá­nyai ott fekszenek a szöuli ve­zetők asztalán. A Koreai Mun­kapárt tavaly ősszel megtar­tott VI. kongresszusa felvetet­te egy szövetségi állaim meg­teremtésének gondolatát. A KNDK-naik ez a kezdeménye­zése azonnali teendőként irá­nyozza elő a két fél hadsere­gének 100—150 ezer főre való csökkentését, az országot ket­téválasztó. demih tártáéit öve­zet felszámolását, s a félszige­ten lévő katonai létesítmények leszerelését. A VI. pártkongresszus egy­értelműen rámutatott, hogy ha az egyesülés nem valósul meg mihamarabb, aikkor a ko­reai nemzet kettészakítottsága hosszabb távon fennmaradhat. S ez a probléma már aligha szakítható ki a szélesebb nem­zetközi összefüggésekből, hisz önmagában Dél-Korea léte is a legszorosabban kötődik az Egyesült Államok érdekeihez és törekvéseihez. Washing­ton mindenképpen biztosíta­ni kívánja a szövetségi rend­szerébe tartozó, tőkés úton fejlődő dél-koreai rendszer fennmaradását. Perdöntő a Koreához történelmi szálak­kal kapcsolódó Kína állás­pontja is. Peking de facto el­fogadja az Egyesült Államok kelet- és délkelet-ázsiai kato­nai jelenlétét, ideértve a Dél- Koreában állomásozó 43 ezer főnyi csapategységet. A kelet-ázsiai ország újra­egyesülésének tehát nem csu­pán belső, Korea-közi akadá­lyai vannak. A szocialista or­szágok, köztük hazánk nem mulasztanak el egyetlen alkal­mait sem, hogy kifejezzék szo­lidaritásukat a KNDK nehéz harcával Korea külső beavat­kozás nélküli, demokratikus alapokon, a térség békéjét megőrző egyesítésének meg­valósításáért. A szocialista or­szágok az újraegyesülés dijn- tő feltételének tartják — Phenjan álláspontjával össz­hangban — a Dél-Koreában lévő amerikai katonai egysé­gek kivonását. Enélkül nyil­vánvalóan nem történhet ér­demi előrelépés a megosztott nemzet belső párbeszédében. Gy. S. Több mint egymillió ember vett részt kedden Teheránban az Iszlám Köztársasági Párt székháza ellen intézett bom­batámadás 72 áldozatának gyászszertartásán. Már kora hajnalban gyászo­lók százezrei vonultak a fő­város központjába, az iráni parlament elé, ahol közszem­lére kitették a koporsókat. Csütörtökön délelőtt a szó­fiai nemzeti kultúrpalotában ünnepélyes keretek között nyílik meg a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának XXXV. ülésszaka. Az üléssza­kon a tagállamok küldött­ségeit a kormányfők ve­zetik, hazánk delegációjá­nak vezetője Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke. A szovjet küldöttség vezetője Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszterta­nács elnöke. A szófiai ülésszaknak külön­leges jelentőséget ad, hogy tíz­éves a szocialista gazdasági integráció komplexprogramja, Ez a program a hetvenes évek­ben jelentős segítséget nyúj­tott valamennyi tagország gaz. dasági fejlődésének meggyor­sításához, korszerűsítéséhez, a szakosítás, a kooperáció el­mélyítéséhez, a KGST szerepé­nek további növekedéséhez a világgazdaságban. Közismert tény, hogy miközben a tanács tagállamainak lakossága csu­pán a világ népességének egy- tizede, ezek az országok ma már a világ ipari termelésének egyharmadát adják. Fejlődé­sük üteme a hetvenes évek­ben is meghaladta a világgaz­daság fejlődésének átlagát. A nemzeti jövedelem például 1971—1980 között a KGST-or- szágokban együttvéve csaknem 70 százalékkal, az ipari terme­lés 90 százalékkal, a nemzet­Pekingben kedden nyilvá­nosságra hozták annak a 35 000 írásjelből álló (mint­egy 120 gépéit oldal terjedel­mű) dokumentumnak a szö­vegét, amelyet június 27-én fogadott el a Kínai Kommu­nista Párt Közpjonti Bizottsá­gának 6. teljes ülése. A doku­mentum, amely a „Határozat pártunk történetének bizonyos kérdéseiről, a Kínai Népköz- társaság megalapítása óta el­telt időszakban” címet viseli, bevezetőben értékeli a Kínai Kommunista Párt létrejötte óta megtett utat, majd részletesen elemzi az elmúlt több mint három évtized „történelmi ta­pasztalatait” különösen a „kul­turális forradalmat” és újra­értékeli Mao Ce-tung helyét és szerepét a kínai forrada­lomban. Mao Ce-tungról szóló érté­kelésében rámutat, hogy az elhunyt elnök „nagy marxista. Többségükben enyhe ítéle­tekkel ért végeit kedden az NSZK jogtörténeténeik leg­hosszabb büntetőjogi eljárása, a majdnem hat éve tartó máj- daneki SS-per. Az 1975 novembere óta ülé­sező düsseldorfi tartományi bí­róság 17-es számú nagy bün­tetőtanácsa a ma 61 éves, egy­kori SS-felügyelőnőt, Hermine Ryant, életfogytiglani, további hét volt SS-t háromtól tizen­két évig terjedő börtönbün­tetésre ítélt, egy vádlottat plé­dig felmentett. Jóllehet, a vádirat szerint a köztük Behesti ajatollahéf, az ország volt második emberét, valamint négy iráni miniszte­rét és hat miniszterhelyettesét. Délben Hasemi Rafszandzsani, a medzslisz elnöke a parla­ment erkélyéről gyászbeszédet mondott. Rafszandzsani el­szánt küzdelemre szólított fel, a forradalom belső és külső ellenségei ellen és az imperia­közi árucsere-forgalom volu­mene piedig mintegy négysze­resére növekedett Ugyanakkor a világgazdaságban bekövet­kezett változások még inkább megnövelik az együttműködés szereplét valamennyi tagállam gazdasága számára. A szófiai ülésszaknak tehát, áttekintve a komplexprogram első tíz évének eredményeit, egyúttal meg kell jelölnie a gazdasági együttműködés továbbfejlesz­tésének fő vonalát a nyolc­vanas évekre. Az ülésszak napirendjén en­nek megfelelően szerepel majd a komplex program teljesíté­sének első tíz évéről szóló be­számoló. A végrehajtó bizott­ság beszámolót terjeszt elő a két ülésszak között végzett munkáról. A tanács megvitat­ja a tagállamok műszaki-tudo­mányos együttműködésének helyzetét, feladatait és a tag­államok 1981—85. évre szóló tervkoordinációját Az ülés­szakon két és többoldalú meg- állapiodások aláírására is sor kerül. A közös piaci állam- és kor­mányfők kedden véget ért lu­xembourgi csúcsértekezlete Francois Mitterrand és a bal­oldali francia kormányzat „be­nagy proletár forradalmár, stratéga és teoretikus” volt. Érdemei elsődlegesek, hibái másodlagosak. A dokumentum a „kulturális forradalmat”, amelyet Mao Ce-tung kezdeményezett és ve­zetett, az elhunyt elnök legsú­lyosabb hibájának minősíti. A „kulturális forradalom”, amely Mao Ce-tung alapvető tévedé­sén alapult, teljes zűrzavart eredményezett Kínában és ka­tasztrofális következmények­kel járt a párt, az állam és a nép számára. Valójában sem­milyen értelemben nem lehet sem forradalomnak, sem tár­sadalmi haladásnak minősíte­ni. A történelem bebizonyítot­ta, hogy Mao Ce-tung alapté­tele, amely elindította a „kul­turális forradalmat” nem volt összhangban sem a marxiz­mus—leninizmussal, sem a kínai valósággal. perbefogott kilenc SS 1941 és 1944 között legalább 250 ezer — zsidó, szovjet, lengyel — fogoly meggyilkolásában vett részt, s jóllehet, ezt tanúk szá­zai, ezrei bizonyították a vi­lág minden részéről, a bíró­ság még a legsúlyosabb íté­lettel sújtott Hermine Ryant is csak két ember meggyilko­lásában találta bűnösnek. v,Pfuj”, „botrány”, „ez a ná­cizmus áldozatainak meggya- lázósa” — ilyen és ehhez ha­sonló tiltakozó kiáltások fo­gadták az ítélet kihirdetését a zsúfolásig megtelt tárgyaló­teremben. lizmust. a cionizmust, a reak­ciót okolta a véres merény­letért. A parlament előtti gyászün­nepség után az időközben több. mint egymilliósra duzzadt tö­meg elindult az iráni főváros déli részén, a szegénynegyede­ken túl, a központtól mintegy 20 kilométerre fekvő Behest Zahra temetőbe. A zászlókkal borított kopor­sókat kísérő tömeg Khomeini ajatollah és a meggyilkolt Be­hesti nevét kiáltozta. A hang­szórókon Amerika-ellenes és a nemrégiben leváltott Bani- szadr volt elnököt támadó jel­szavakat közvetítettek. Khomeini ajatollah, Irán legfőbb vezetője kedden — közvetett módon — a Mudzsa- hedin Khalk elnevezésű szer­vezetet vádolta a vasárnap es­ti teheráni merénylet elköve­tésével. A Mudzsahedin Khal- kot iszlám alapokon álló, bal­oldali csoportosulásnak tekin­tik. Khomeini nem nevezte néven a szervezetet, de szó- használata egyértelműen rá­utalt. Khomeini ajatollah állítólag elfogadta azokat a feltételeket, amelyeket Baniszadr el nőik szabott ahhoz, hogy előjöjjön rejtekhelyéről és megjelenjen ügyének bírósági tárgyalásán — jelentette be hétfőn Behzad Nabavi kormányszóvivő. ★ Leonyid Brezsnyev. a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke, kedden részvéttáviratot intézett Kho­meini ajatollahhoz, Irán vallá­si vezetőjéhez, az iráni veze­tők és más iráni állampolgá­rok nagy csoportjának a ter­rorakció okozta tragikus halá­la alkalmából. mutatkozását” jelentette a nyugat-európiai közösségben. A bemutatkozás alapvető ellent­mondást hozott felszínre a tag­országok követendő gazdaság- politikája között: Nagy-Britan- nia és az NSZK — ahogyan Thatcher és Schmidt kifejtette — az infláció elleni küzdelem­re helyezi a hangsúlyt még a munkanélküliség árán is, míg Mitterrand a munkanélküliség elleni harcot, a nyugat-európai közösség „társadalmi oldalát” tekintette elsődlegesnek. A csúcsértekezlet résztvevői véleménycserét folytattak a lengyelországi helyzetről. A Lengyelország által kért gaz­dasági segítség kérdését a pónzügyminiszterek tanácsa elé utalták. A luxembourgi tanácskozá­son résztvevőit — a korábbi brit indítványt „felmelegítve” — nemzetközi értekezletet ja­vasolnak az úgynevezett afga­nisztáni kérdés rendezésére és Lord Carrington brit külügy­minisztert, a miniszteri tanács soros elnökét bízták meg a kezdeményezés diplomáciai előterjesztésével. lihanon Jelentés lépés A libanoni biztonsági erők 500—600 főnyi csaipxata kedden bevonult Zahle városába, amely eddig a jobboldali ke­resztény milicisták ellenőrzése alatt állt. Ez utóbbiak egy ré­sze már el is hagyta a vá­rost. A helycserét az Arab Li­ga libanoni helyzettel foglal­kozó bizottságának tagjai ké­szítették elő, a végső döntés­ben a felek vasárnap Darnasz- kuszban egyeztek meg. Libo- noni hivatalos személyiségek hangsúlyozták a lépés jelen­tőségét, mivel véleményük sze­rint az immár hat éve húzó­dó libanoni válság rendezésé­nek egyik alapfeltétele Zahle problémájának megoldása. (Folytatás az 1. oldalról.) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden Moszkvában vacsorát adott Willy Brandtnak, az SPD elnökének tiszteletére. A va­csorán Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt pjohárköszöntőt mondott. Az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő hangsúlyozta: a múltra visszatekintve joggal mondhatjuk, hogy ezek a ta­lálkozók jelentős eredménye­ket hoztak, különösen a hat­vanas és a hetvenes évek for­dulóján, amikor egy valóban történelmi jelentőségű áttö­rést sikerült elérnünk a hi­degháborútól az enyhülés fe­lé. Nézetünk szerint nemzet­közi téren most nincs lénye­gesebb és komolyabb feladat,' mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése. A jelenlegi helyzetben e cél megvalósítását a nukleáris fegyverkezési hajsza Európá­ban történő korlátozásával kellene kezdeni. Mi akár hol­nap készen állunk arra, hogy tárgyalóasztalnál vitassuk tneg az ezzel kapcsolatos kérdése­ket. Kijelenthetem — mondotta —, a Szovjetunió kész leállí­tani saját közepes hatótávol­ságú rakétáinak az ország eu­rópai részén történő elhelye­zését azon a napon, amikor a kérdés lényegét érintő tár­gyalások megkezdődnek. Er­re természetesen csak abban az esetben kerülhet sor, ha az Egyesült Államok kijelenti, hogy a tárgyalások ideje alatt szintén nem növeli Európá­ban elhelyezett közepes ható- távolságú nukleáris eszközei­nek számát. Minden állam arra törek­szik, hogy kellő módon bizto­sítsa saját biztonságát. Az atomkoroan azonban ezt a célt nem lehet elérni, ha va­laki csak a fegyverkezési haj­szában megszerzendő előnyök­re számit. Korunkban a biz­tonság csak akkor lehet reá­lis és tartós, ha a szemben álló erők már kialakult vi­szonylagos katonai egyensú­lyán, s a fegyverzetek en­nek létrejöttét követő csökken­tésén alapul. Ellenkező eset­ben senki nem érezheti magát biztonságban. Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy katonai erő­fölényre tegyen szert a Szov­jetunióval szemben, aláássa a nemzetközi biztonságot és in­gatagabbá teszi magának az Egyesült Államoknak a biz­tonságát is. És még egy megjegyzés: va­jon a katonai egyensúly el­érésének mindig a fegyverze­tek növelése lesz az egyetlen eszköze? Ezt a célt a fegy­verzetek kialakult szintjenek kölcsönös csökkentésével is el lehet érni. Ez a megoldás pe­dig csak hasznára lehet a né­peknek. A Szovjetunió és az NSZK különböző szövetségi rendsze­rek tagjai, és magától értető­dik, hogy mindkét országnak megvannak a maga szövetsé­gi kötelezettségei. De vajon ezeket a kötelezettségvállalá­sokat mindig maradéktalanul alá kell-e rendelni a katonai erőfölény elérését és az eny­hülés aláásását célzó irány­vonalnak? Természetesen nem. Ami legalábbis a Varsói Szerződés tagállamait illeti, tőlük idegen ez a fajta maga­tartás. Mi, a Szovjetunióban egy­értelműn síkraszállunk azért, hogy békés, jószomszédi kap­csolatokat tartsunk fenn a Német Szövetségi Köztársa­sággal. Ez a mi állandó, ha úgy tetszik stratégiai irány­vonalunk. Remélem, hogy a Schmidt kancellárral önöknél, az NSZK-ban sorra kerülő tárgyalásaink konstruktívak lesznek és elősegítik az or­szágaink közötti együttműkö­dés továbbfejlődését. Mi annak a hívei vagyunk, hogy a tárgyalások a lehető legszélesebb körben menjenek végbe: a kormányok között, s a tekintélyes társadalmi erők, köztük természetesen a kom­munisták és a szociáldemok­raták képviselői között is. Mi nagyra értékeljük sok ország szociáldemokratáinak és szocialistáinak részvételéta fegyverkezési hajsza és a nukleáris háború ellen, a bé­ke megszilárdításéért vívott harcban, és mindig készek leszünk együttműködni velük e nemes célok elérése érdeké­ben. Ez az SZKP elvi, a XXVI. kongresszus által is megerősí­tett irányvonala — hangsú­lyozta befejezésül Leonyid Brezsnyev. Willy Brandt válaszában hangsúlyozta, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a jelenlegihez hasonló nehéz időkben a nyílt, átfogó eszme­cseréknek. E látogatás alkalmával az a feladatunk, hogy tájékozód­junk, s ezáltal majd felvilá­gosítást adhassunk — mondot­ta Brandt. Mindazt, amiről itt hallunk, otthon figyelembe veszik és megfontolják. Az lenne a különös, ha nem lennénk kénytelenek leszögez­ni : sok fontos kérdésben néze­teink eltérőek. Annál fonto­sabb, hogy egymás véleményé­nek nem kielégítő ismerete ne okozzon félreértéseket, ame­lyek károsak lehetnek a két­oldalú, vagy sokoldalú kap­csolatokra nézve. „A legfontosabb kérdésben mindazonáltal teljes közöttünk az egyetértés: ez pedig a bé­ke megőrzésének kérdése. Ügy gondolom, hogy ezt szerződé­sünk és meggyőződésünk is rögzíti. Semmiképpen sem kí­vánok eltérni attól, amit itt 1970. augusztus 12-én mon­dottam. Es az az üdvözlet, amelyet önnek Schmidt kan­cellártól hoztam, ugyancsak megerősíti azt, amit a kancel­lár maga is elmondott önnek: jó szomszédok kívánunk len­ni és meg akarjuk akadályoz­ni, hogy német földről újból háború induljon — mondotta. Brandt hangsúlyozta: sen­kinek a nevében nem kíván tárgyalni, különösen piedig nem az Egyesült Államok ne­vében. Vitathatatlan azonban — fűzte hozzá —, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok első számú vezetőinek találkozója óriási jelentőségű lenne az emberiség számára. És én úgy vélem, hogy nem kellene a világot sokáig vára­koztatni. Brandt pjohárköszöntőjében emlékeztetett a tizenegy év­vel ezelőtt megkötött szerző­dés, valamint az azt követő megállapodások jelentőségére. Biz volt a helyes út és csak azt a tanácsot adhatom, hogy az eddig elérteket nem szabad megkérdőjelezni. Országaink gazdasági együtt­működése sokat fejlődött. Osztom azonban azon néze­tüket, amely szerint mindkét részről vannak még kiakná­zásra váró tartalékok. Tudjuk, hogy bizonyos dol­gok másként alakultak, mint ahogy szerettük volna, amikor, főtitkár úr, a 70-es évek ele­jén tanácskoztunk, és a két nagyhatalom fontos megálla­podásokra jutott; akkor az enyhülés, az európai együtt­működés és biztonság remény- teljes távlatai állottak előt­tünk. Sokak számára az okozta a legnagyobb csalódást, hogy a piolitikai enyhülést nem követ­te enyhülés katonai téren. Most piedig az a nem könnyű fel­adat áll előttünk, hogy az enyhülést ismét szilárd ala­pokra helyezzük. Célunknak azt kell tekinte­nünk — ahogy ezt 1978 tava­szán a szövetségi köztársaság­ban tett látogatása alkalmával leszögeztük —, hogy mindkét fél számára megközelítő egyen­súlyt hozzunk létre, mégpe­dig a fegyverzetek lehető leg­alacsonyabb szintjén. Ismét megerősítem: tárgyalásainknak az a célja, hogy feleslegessé tegyük a pótlólagos fegyver­kezést. amennyiben a fegyver­zetek terén meglevő eltérése­ket kiigazítjuk — mondotta Brandt. Végezetül kifejtette: az SPD-n túlmenően az egész Német Szövetségi Köztársaság­ban remélik, hogy Brezsnyev mép az év vége előtt ellátogat Bonnba, s ez a látogatás nem csupán a két ország hanem a béke érdekeit szem előtt tartó valamennyi erő számára is je­lentős lesz. Tízéves a komplexprogram A KÉST XXXV. A KKP határozata Átértékelték Mao szerepét Véget ért a majdaneki per Enyhe ítéletek születtek EGK-csúcsértekezIet A francia bemutatkozás i

Next

/
Oldalképek
Tartalom