Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
2 1981. JÜLIUS 1., SZERDA Örök nyugalomra helyezték az áldozatokat Egymillióim a gyászszertartáson Pobárköszöntők a Kremlben Lord Carrington Moszkvába látogat Moszkvában kedden hivatalosan bejelentették, hogy a Szovjetunió és Nagy-Britan- nia között létrejött megállapodással összhangban Lord Carrington brit külügyminiszter július első napjaiban munkalátogatásra a Szovjetunióba érkezik. FÓKUSZ A megosztottság veszélyei Július hagyományosan a Koreával való szolidaritás hónapja. A távoli, kelet-ázsiai államban 1953 júliusában a pan- mindzsoni fegyverszüneti meg- áUapodással ért véget a második világháború utáni korszak addig legveszélyesebb, legvéresebb katonai konfliktusa. A béke ára azonban az ország megosztottságának fenntartása, sőt megkövesítése lett: katonai demarkációs vonal választja ketté Koreát a 38. szélességi fok mentén. Szinte politikai közhelyszámba megy, hogy ez a ket- téosztottság kockázatos Kelet- Ázsia stabilitása, s a nemzetközi biztonság szempontjából. A két országrész viszonya, újraegyesülésének problémája messze túlnő nemzeti határaikon, a térség egészének biztonságos jövőjét érinti. Az egyesülési törekvések hajtóereje a KNDK, a szocialista Korea szüntelen kezdeményezőkészsége. Az 1970-es évek elején, a kelet—nyugati kapcsolatok normalizálásának időszakában figyelemre méltó eredmények születtek Észak és Dél párbeszédében. 1972 júliusában közös nyilatkozatot adtak ki az ország békés egyesítésének alapelveiről. A folyamat azonban megtorpant. Tavaly, Észak javaslatára ismét felújították a tárgyalásokat, sőt, áz ország újkori történelmében először felvetődött a kormányfők esetleges találkozója is. Phenjan legújabb indítványai ott fekszenek a szöuli vezetők asztalán. A Koreai Munkapárt tavaly ősszel megtartott VI. kongresszusa felvetette egy szövetségi állaim megteremtésének gondolatát. A KNDK-naik ez a kezdeményezése azonnali teendőként irányozza elő a két fél hadseregének 100—150 ezer főre való csökkentését, az országot kettéválasztó. demih tártáéit övezet felszámolását, s a félszigeten lévő katonai létesítmények leszerelését. A VI. pártkongresszus egyértelműen rámutatott, hogy ha az egyesülés nem valósul meg mihamarabb, aikkor a koreai nemzet kettészakítottsága hosszabb távon fennmaradhat. S ez a probléma már aligha szakítható ki a szélesebb nemzetközi összefüggésekből, hisz önmagában Dél-Korea léte is a legszorosabban kötődik az Egyesült Államok érdekeihez és törekvéseihez. Washington mindenképpen biztosítani kívánja a szövetségi rendszerébe tartozó, tőkés úton fejlődő dél-koreai rendszer fennmaradását. Perdöntő a Koreához történelmi szálakkal kapcsolódó Kína álláspontja is. Peking de facto elfogadja az Egyesült Államok kelet- és délkelet-ázsiai katonai jelenlétét, ideértve a Dél- Koreában állomásozó 43 ezer főnyi csapategységet. A kelet-ázsiai ország újraegyesülésének tehát nem csupán belső, Korea-közi akadályai vannak. A szocialista országok, köztük hazánk nem mulasztanak el egyetlen alkalmait sem, hogy kifejezzék szolidaritásukat a KNDK nehéz harcával Korea külső beavatkozás nélküli, demokratikus alapokon, a térség békéjét megőrző egyesítésének megvalósításáért. A szocialista országok az újraegyesülés dijn- tő feltételének tartják — Phenjan álláspontjával összhangban — a Dél-Koreában lévő amerikai katonai egységek kivonását. Enélkül nyilvánvalóan nem történhet érdemi előrelépés a megosztott nemzet belső párbeszédében. Gy. S. Több mint egymillió ember vett részt kedden Teheránban az Iszlám Köztársasági Párt székháza ellen intézett bombatámadás 72 áldozatának gyászszertartásán. Már kora hajnalban gyászolók százezrei vonultak a főváros központjába, az iráni parlament elé, ahol közszemlére kitették a koporsókat. Csütörtökön délelőtt a szófiai nemzeti kultúrpalotában ünnepélyes keretek között nyílik meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXV. ülésszaka. Az ülésszakon a tagállamok küldöttségeit a kormányfők vezetik, hazánk delegációjának vezetője Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A szovjet küldöttség vezetője Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A szófiai ülésszaknak különleges jelentőséget ad, hogy tízéves a szocialista gazdasági integráció komplexprogramja, Ez a program a hetvenes években jelentős segítséget nyújtott valamennyi tagország gaz. dasági fejlődésének meggyorsításához, korszerűsítéséhez, a szakosítás, a kooperáció elmélyítéséhez, a KGST szerepének további növekedéséhez a világgazdaságban. Közismert tény, hogy miközben a tanács tagállamainak lakossága csupán a világ népességének egy- tizede, ezek az országok ma már a világ ipari termelésének egyharmadát adják. Fejlődésük üteme a hetvenes években is meghaladta a világgazdaság fejlődésének átlagát. A nemzeti jövedelem például 1971—1980 között a KGST-or- szágokban együttvéve csaknem 70 százalékkal, az ipari termelés 90 százalékkal, a nemzetPekingben kedden nyilvánosságra hozták annak a 35 000 írásjelből álló (mintegy 120 gépéit oldal terjedelmű) dokumentumnak a szövegét, amelyet június 27-én fogadott el a Kínai Kommunista Párt Közpjonti Bizottságának 6. teljes ülése. A dokumentum, amely a „Határozat pártunk történetének bizonyos kérdéseiről, a Kínai Népköz- társaság megalapítása óta eltelt időszakban” címet viseli, bevezetőben értékeli a Kínai Kommunista Párt létrejötte óta megtett utat, majd részletesen elemzi az elmúlt több mint három évtized „történelmi tapasztalatait” különösen a „kulturális forradalmat” és újraértékeli Mao Ce-tung helyét és szerepét a kínai forradalomban. Mao Ce-tungról szóló értékelésében rámutat, hogy az elhunyt elnök „nagy marxista. Többségükben enyhe ítéletekkel ért végeit kedden az NSZK jogtörténeténeik leghosszabb büntetőjogi eljárása, a majdnem hat éve tartó máj- daneki SS-per. Az 1975 novembere óta ülésező düsseldorfi tartományi bíróság 17-es számú nagy büntetőtanácsa a ma 61 éves, egykori SS-felügyelőnőt, Hermine Ryant, életfogytiglani, további hét volt SS-t háromtól tizenkét évig terjedő börtönbüntetésre ítélt, egy vádlottat plédig felmentett. Jóllehet, a vádirat szerint a köztük Behesti ajatollahéf, az ország volt második emberét, valamint négy iráni miniszterét és hat miniszterhelyettesét. Délben Hasemi Rafszandzsani, a medzslisz elnöke a parlament erkélyéről gyászbeszédet mondott. Rafszandzsani elszánt küzdelemre szólított fel, a forradalom belső és külső ellenségei ellen és az imperiaközi árucsere-forgalom volumene piedig mintegy négyszeresére növekedett Ugyanakkor a világgazdaságban bekövetkezett változások még inkább megnövelik az együttműködés szereplét valamennyi tagállam gazdasága számára. A szófiai ülésszaknak tehát, áttekintve a komplexprogram első tíz évének eredményeit, egyúttal meg kell jelölnie a gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének fő vonalát a nyolcvanas évekre. Az ülésszak napirendjén ennek megfelelően szerepel majd a komplex program teljesítésének első tíz évéről szóló beszámoló. A végrehajtó bizottság beszámolót terjeszt elő a két ülésszak között végzett munkáról. A tanács megvitatja a tagállamok műszaki-tudományos együttműködésének helyzetét, feladatait és a tagállamok 1981—85. évre szóló tervkoordinációját Az ülésszakon két és többoldalú meg- állapiodások aláírására is sor kerül. A közös piaci állam- és kormányfők kedden véget ért luxembourgi csúcsértekezlete Francois Mitterrand és a baloldali francia kormányzat „benagy proletár forradalmár, stratéga és teoretikus” volt. Érdemei elsődlegesek, hibái másodlagosak. A dokumentum a „kulturális forradalmat”, amelyet Mao Ce-tung kezdeményezett és vezetett, az elhunyt elnök legsúlyosabb hibájának minősíti. A „kulturális forradalom”, amely Mao Ce-tung alapvető tévedésén alapult, teljes zűrzavart eredményezett Kínában és katasztrofális következményekkel járt a párt, az állam és a nép számára. Valójában semmilyen értelemben nem lehet sem forradalomnak, sem társadalmi haladásnak minősíteni. A történelem bebizonyította, hogy Mao Ce-tung alaptétele, amely elindította a „kulturális forradalmat” nem volt összhangban sem a marxizmus—leninizmussal, sem a kínai valósággal. perbefogott kilenc SS 1941 és 1944 között legalább 250 ezer — zsidó, szovjet, lengyel — fogoly meggyilkolásában vett részt, s jóllehet, ezt tanúk százai, ezrei bizonyították a világ minden részéről, a bíróság még a legsúlyosabb ítélettel sújtott Hermine Ryant is csak két ember meggyilkolásában találta bűnösnek. v,Pfuj”, „botrány”, „ez a nácizmus áldozatainak meggya- lázósa” — ilyen és ehhez hasonló tiltakozó kiáltások fogadták az ítélet kihirdetését a zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben. lizmust. a cionizmust, a reakciót okolta a véres merényletért. A parlament előtti gyászünnepség után az időközben több. mint egymilliósra duzzadt tömeg elindult az iráni főváros déli részén, a szegénynegyedeken túl, a központtól mintegy 20 kilométerre fekvő Behest Zahra temetőbe. A zászlókkal borított koporsókat kísérő tömeg Khomeini ajatollah és a meggyilkolt Behesti nevét kiáltozta. A hangszórókon Amerika-ellenes és a nemrégiben leváltott Bani- szadr volt elnököt támadó jelszavakat közvetítettek. Khomeini ajatollah, Irán legfőbb vezetője kedden — közvetett módon — a Mudzsa- hedin Khalk elnevezésű szervezetet vádolta a vasárnap esti teheráni merénylet elkövetésével. A Mudzsahedin Khal- kot iszlám alapokon álló, baloldali csoportosulásnak tekintik. Khomeini nem nevezte néven a szervezetet, de szó- használata egyértelműen ráutalt. Khomeini ajatollah állítólag elfogadta azokat a feltételeket, amelyeket Baniszadr el nőik szabott ahhoz, hogy előjöjjön rejtekhelyéről és megjelenjen ügyének bírósági tárgyalásán — jelentette be hétfőn Behzad Nabavi kormányszóvivő. ★ Leonyid Brezsnyev. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, kedden részvéttáviratot intézett Khomeini ajatollahhoz, Irán vallási vezetőjéhez, az iráni vezetők és más iráni állampolgárok nagy csoportjának a terrorakció okozta tragikus halála alkalmából. mutatkozását” jelentette a nyugat-európiai közösségben. A bemutatkozás alapvető ellentmondást hozott felszínre a tagországok követendő gazdaság- politikája között: Nagy-Britan- nia és az NSZK — ahogyan Thatcher és Schmidt kifejtette — az infláció elleni küzdelemre helyezi a hangsúlyt még a munkanélküliség árán is, míg Mitterrand a munkanélküliség elleni harcot, a nyugat-európai közösség „társadalmi oldalát” tekintette elsődlegesnek. A csúcsértekezlet résztvevői véleménycserét folytattak a lengyelországi helyzetről. A Lengyelország által kért gazdasági segítség kérdését a pónzügyminiszterek tanácsa elé utalták. A luxembourgi tanácskozáson résztvevőit — a korábbi brit indítványt „felmelegítve” — nemzetközi értekezletet javasolnak az úgynevezett afganisztáni kérdés rendezésére és Lord Carrington brit külügyminisztert, a miniszteri tanács soros elnökét bízták meg a kezdeményezés diplomáciai előterjesztésével. lihanon Jelentés lépés A libanoni biztonsági erők 500—600 főnyi csaipxata kedden bevonult Zahle városába, amely eddig a jobboldali keresztény milicisták ellenőrzése alatt állt. Ez utóbbiak egy része már el is hagyta a várost. A helycserét az Arab Liga libanoni helyzettel foglalkozó bizottságának tagjai készítették elő, a végső döntésben a felek vasárnap Darnasz- kuszban egyeztek meg. Libo- noni hivatalos személyiségek hangsúlyozták a lépés jelentőségét, mivel véleményük szerint az immár hat éve húzódó libanoni válság rendezésének egyik alapfeltétele Zahle problémájának megoldása. (Folytatás az 1. oldalról.) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden Moszkvában vacsorát adott Willy Brandtnak, az SPD elnökének tiszteletére. A vacsorán Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt pjohárköszöntőt mondott. Az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő hangsúlyozta: a múltra visszatekintve joggal mondhatjuk, hogy ezek a találkozók jelentős eredményeket hoztak, különösen a hatvanas és a hetvenes évek fordulóján, amikor egy valóban történelmi jelentőségű áttörést sikerült elérnünk a hidegháborútól az enyhülés felé. Nézetünk szerint nemzetközi téren most nincs lényegesebb és komolyabb feladat,' mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése. A jelenlegi helyzetben e cél megvalósítását a nukleáris fegyverkezési hajsza Európában történő korlátozásával kellene kezdeni. Mi akár holnap készen állunk arra, hogy tárgyalóasztalnál vitassuk tneg az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Kijelenthetem — mondotta —, a Szovjetunió kész leállítani saját közepes hatótávolságú rakétáinak az ország európai részén történő elhelyezését azon a napon, amikor a kérdés lényegét érintő tárgyalások megkezdődnek. Erre természetesen csak abban az esetben kerülhet sor, ha az Egyesült Államok kijelenti, hogy a tárgyalások ideje alatt szintén nem növeli Európában elhelyezett közepes ható- távolságú nukleáris eszközeinek számát. Minden állam arra törekszik, hogy kellő módon biztosítsa saját biztonságát. Az atomkoroan azonban ezt a célt nem lehet elérni, ha valaki csak a fegyverkezési hajszában megszerzendő előnyökre számit. Korunkban a biztonság csak akkor lehet reális és tartós, ha a szemben álló erők már kialakult viszonylagos katonai egyensúlyán, s a fegyverzetek ennek létrejöttét követő csökkentésén alapul. Ellenkező esetben senki nem érezheti magát biztonságban. Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben, aláássa a nemzetközi biztonságot és ingatagabbá teszi magának az Egyesült Államoknak a biztonságát is. És még egy megjegyzés: vajon a katonai egyensúly elérésének mindig a fegyverzetek növelése lesz az egyetlen eszköze? Ezt a célt a fegyverzetek kialakult szintjenek kölcsönös csökkentésével is el lehet érni. Ez a megoldás pedig csak hasznára lehet a népeknek. A Szovjetunió és az NSZK különböző szövetségi rendszerek tagjai, és magától értetődik, hogy mindkét országnak megvannak a maga szövetségi kötelezettségei. De vajon ezeket a kötelezettségvállalásokat mindig maradéktalanul alá kell-e rendelni a katonai erőfölény elérését és az enyhülés aláásását célzó irányvonalnak? Természetesen nem. Ami legalábbis a Varsói Szerződés tagállamait illeti, tőlük idegen ez a fajta magatartás. Mi, a Szovjetunióban egyértelműn síkraszállunk azért, hogy békés, jószomszédi kapcsolatokat tartsunk fenn a Német Szövetségi Köztársasággal. Ez a mi állandó, ha úgy tetszik stratégiai irányvonalunk. Remélem, hogy a Schmidt kancellárral önöknél, az NSZK-ban sorra kerülő tárgyalásaink konstruktívak lesznek és elősegítik az országaink közötti együttműködés továbbfejlődését. Mi annak a hívei vagyunk, hogy a tárgyalások a lehető legszélesebb körben menjenek végbe: a kormányok között, s a tekintélyes társadalmi erők, köztük természetesen a kommunisták és a szociáldemokraták képviselői között is. Mi nagyra értékeljük sok ország szociáldemokratáinak és szocialistáinak részvételéta fegyverkezési hajsza és a nukleáris háború ellen, a béke megszilárdításéért vívott harcban, és mindig készek leszünk együttműködni velük e nemes célok elérése érdekében. Ez az SZKP elvi, a XXVI. kongresszus által is megerősített irányvonala — hangsúlyozta befejezésül Leonyid Brezsnyev. Willy Brandt válaszában hangsúlyozta, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a jelenlegihez hasonló nehéz időkben a nyílt, átfogó eszmecseréknek. E látogatás alkalmával az a feladatunk, hogy tájékozódjunk, s ezáltal majd felvilágosítást adhassunk — mondotta Brandt. Mindazt, amiről itt hallunk, otthon figyelembe veszik és megfontolják. Az lenne a különös, ha nem lennénk kénytelenek leszögezni : sok fontos kérdésben nézeteink eltérőek. Annál fontosabb, hogy egymás véleményének nem kielégítő ismerete ne okozzon félreértéseket, amelyek károsak lehetnek a kétoldalú, vagy sokoldalú kapcsolatokra nézve. „A legfontosabb kérdésben mindazonáltal teljes közöttünk az egyetértés: ez pedig a béke megőrzésének kérdése. Ügy gondolom, hogy ezt szerződésünk és meggyőződésünk is rögzíti. Semmiképpen sem kívánok eltérni attól, amit itt 1970. augusztus 12-én mondottam. Es az az üdvözlet, amelyet önnek Schmidt kancellártól hoztam, ugyancsak megerősíti azt, amit a kancellár maga is elmondott önnek: jó szomszédok kívánunk lenni és meg akarjuk akadályozni, hogy német földről újból háború induljon — mondotta. Brandt hangsúlyozta: senkinek a nevében nem kíván tárgyalni, különösen piedig nem az Egyesült Államok nevében. Vitathatatlan azonban — fűzte hozzá —, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok első számú vezetőinek találkozója óriási jelentőségű lenne az emberiség számára. És én úgy vélem, hogy nem kellene a világot sokáig várakoztatni. Brandt pjohárköszöntőjében emlékeztetett a tizenegy évvel ezelőtt megkötött szerződés, valamint az azt követő megállapodások jelentőségére. Biz volt a helyes út és csak azt a tanácsot adhatom, hogy az eddig elérteket nem szabad megkérdőjelezni. Országaink gazdasági együttműködése sokat fejlődött. Osztom azonban azon nézetüket, amely szerint mindkét részről vannak még kiaknázásra váró tartalékok. Tudjuk, hogy bizonyos dolgok másként alakultak, mint ahogy szerettük volna, amikor, főtitkár úr, a 70-es évek elején tanácskoztunk, és a két nagyhatalom fontos megállapodásokra jutott; akkor az enyhülés, az európai együttműködés és biztonság remény- teljes távlatai állottak előttünk. Sokak számára az okozta a legnagyobb csalódást, hogy a piolitikai enyhülést nem követte enyhülés katonai téren. Most piedig az a nem könnyű feladat áll előttünk, hogy az enyhülést ismét szilárd alapokra helyezzük. Célunknak azt kell tekintenünk — ahogy ezt 1978 tavaszán a szövetségi köztársaságban tett látogatása alkalmával leszögeztük —, hogy mindkét fél számára megközelítő egyensúlyt hozzunk létre, mégpedig a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén. Ismét megerősítem: tárgyalásainknak az a célja, hogy feleslegessé tegyük a pótlólagos fegyverkezést. amennyiben a fegyverzetek terén meglevő eltéréseket kiigazítjuk — mondotta Brandt. Végezetül kifejtette: az SPD-n túlmenően az egész Német Szövetségi Köztársaságban remélik, hogy Brezsnyev mép az év vége előtt ellátogat Bonnba, s ez a látogatás nem csupán a két ország hanem a béke érdekeit szem előtt tartó valamennyi erő számára is jelentős lesz. Tízéves a komplexprogram A KÉST XXXV. A KKP határozata Átértékelték Mao szerepét Véget ért a majdaneki per Enyhe ítéletek születtek EGK-csúcsértekezIet A francia bemutatkozás i