Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-07 / 132. szám

1981. JÜNIUS 7., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Nem hagyták magára Talpra áll-e a PÁÉV? A növekedés folyamata Voiret Verena (Svájc) müve Újra az üdülőké a Nimród Szauna helyett - ígéret Amikor tavaly, a sí szezon elején bezárt Pest megye egyik legkedvel­tebb téli üdülőhelye, a dobogókői Nimród Szálló, sokan elcsodálkoz­tak: miért éppen erre az időszakra tervezték a szálloda tatarozását? Mint ahogy erről már annak idején beszámoltunk, az épület válaszfalai megrongálódtak, 3—4 centimétert süllyedtek. A döntést — az időpont megválasztását — az indokolta, hogy a kivitelezőnek, a Dorogi Építőipari Közös Vállalatnak csak télen volt szabad kapacitása. Ami az idegenfor­galom visszaeséséből származó nép- gazdasági és vállalati bevételkiesést illeti, a számok azt bizonyítják, hogy a tavaszi, nyári és őszi hónapokban nagyobb lett volna a veszteség. Igaz, Dobogókő és környéke valóságos sí- paradicsom, tényleges kihasználtság­ról mégis csak a másik három év­szakban beszélhetünk. Az épület helyreállítása és kibő­vítése az előzetes tervek szerint is legalább hat hónapot igényeit. Ezt a kényszerpihenőt és egy váratlanul érkezett kedvező ajánlatot akart ki­használni a Pannónia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat: úszóme­dencével, drinkbárral és szaunával felszerelve adják át a szállodát ta­vasszal a vendégeknek. A szükségből erényt az a lehetőség kovácsolhatott volna, amelyet a Vízkutató- és Fúró Vállalat kínált: a NIKEX-en keresz­tül termékcsereként, devizafelhasz­nálás nélkül, az idegenforgalmi alap támogatásával, az olaszoktól vesznek úszómedencét, amely a szálló föld­szintjén, az amúgy is ráfizetéses sö­röző helyén nyújt egészséges kikap­csolódást a vendégeknek. ./////////////////////« Idézet egy decemberi interjúból: „...Átadáskor egy 35—40 négy­zetméternyi vízfelületű medence, mellette szaunával, és mini drink­bárral áll majd szállóvendégeink rendelkezésére. j — Mikorra fogad a Pannónia szo­bafoglalásokat az új Nimródban? — Húsvétkor, vagyis április 18-án mindenképpen ki kell nyitni a szál­lót. Ami ennek feltétele, vagyis az építőipari kapacitás, már a rendel­kezésünkre áll. Az úszómedence is előreláthatólag március 31-ig elké­szül, és a szerződések szerint feb­ruárban megérkezik Finnországból a szauna. A közel tízmilliós felújítás, illetve új beruházás remélhetőleg hamar megtérül majd: még az ed­digieknél is kedveltebb pihenőhely lesz a Nimród .. zM/ssmsssmszmym Az akkori nyilatkozót, Szendről Pált, a Pannónia Szálloda- és Ven­déglátóipari Vállalat műszaki osz­tályvezetőjét kérdezzük most is: — Némi ellentmondás tapasztalha­tó a decemberi tervek és a júniusi valóság között... — Tény, hogy csak részben sike­rült valóra váltani elképzeléseinket Bár időre elkészültünk a belső át­alakítások zömével: új helyre ke­rült a porta, üzemel a drinkbár és a korábbinál összehasonlíthatatlanul korszerűbb, tetszetősebb az étterem, higiénikusabb a konyha. Ami nincs: a szauna és az úszómedence. Ez utóbbi az olasz partner lelkén szá­rad: nem szállított időben. Legfris­sebb információink szerint — a NI­KEX Külkereskedelmi Vállalat tá­jékoztatása alapján — május 31-én útnak indították a szállítmányt Olaszországból. Ez azt jelenti, hogy július második felében beépíthetjük a medencét. Mint ahogy már ko­rábban említettem, az úszómedencé­hez forintért jutottunk hozzá. Más a helyzet a szaunával. A finn im­portból származó berendezés behoza­talának devizafinanszírozási nehézsé­gek állták útját. Egyelőre még min­dig nincs pontos határidőnk, mikor kezdhet üzemelni a teljes fürdő­komplexum, amihez kiegészítőként íolarium-berendezés is tartozik majd. Ha az úszómedence előbb ér­kezne meg. mint a szauna, majd függönnyel vagy más térelválasztó­val elkerítjük a medencétől és a drinkbártól.., Az osztályvezető mondatai akarat­lanul is kételyeket ébresztenek: az eredeti tervhez viszonyítva — szeré­nyen számolva — három hónapot csúszik az átadás. Az importnehézsé­gekre való hivatkozás sem pótolja az üzemképes fürdőberendezést. És aligha kell esztétának lenni ahhoz, hogy a kilátásba helyezett, függöny­nyel elkerített építkezési terület nem lesz valami lélekemelő látvány az egyébként valóban ízlésesen átépí­tett szálló alsó szintjén. De nem ke­csegtet megnyugtató megoldással Singerné Krisztin Mária, a Nimród szállodai üzletvezetőjének érvelése sem, akitől arra a kérdésre, hogy va­jon az itt üdülők nem hiányolják-e a beharangozott szolgáltatásokat, az alábbi választ kaptuk: — Jelenleg főként idősebb vendé­geink, illetve nászutasaink vannak — ők nem reklamálták sem a fürdőt, sem a szaunát. A külföldiek pedig általában rögtön a reggeli után or­szág- és városnéző kirándulásra in­dulnak — nem is nagyon fér más a programjukba. Valahogy nehéz elképzelni, hogy a hegyvidéki vendégek nem igénylik a vízparti nyaralás lehetőségeit is kínáló szolgáltatásokat. Vagy ha mégis így lenne — önkéntelenül fel­vetődik a gondolat: miért volt szük­ség akkor a több milliós beruházás­ra? Kétségtelen, hogy ma már ritka­ságszámba megy a világon a hegy­vidéki üdülőszálló szauna és meden­ce nélkül. De figyelembe véve az anyagi lehetőségeket — vagy még in­kább az anyagi korlátokat — és az igényeket, az üzletvezetőt idézve: az erőfeszítés, a devizabefektetés nincs arányban az igényekkel, s úgy tű­nik, a majdani kihasználtsággal sem. (Vagy csak önmegnyugtatásról van szó?!) A késedelmes szállító, az olasz cég valószínűleg kötbérrel fizet majd a szerződés megszegéséért Ezt valóban nem a népgazdaság és nem is a Pan­nónia zsebe bánja. Ami viszont nyi­tott kérdés marad: valóban megala­pozott, végiggondolt és megfontolt befektetés volt-e a beruházás? Nyár derekán remélhetőleg a ko­rábbi ígéretnek megfelelő környezet várja majd a látogatókat a Nimród­ban. Azokat, akiket éppen a szálló korábbi reklámja, a szauna, a sola­rium és az úszómedence vonz Dobo­gókőre. LÁNG ZSUZSA kezéseken. A második félévben né­miképpen lazul a szorítás, véli So­morjai Béla, s jobban koncentrál­hatnak a minőség javítására, illetve a harmincnapos határidők betartá­sára. A programszerűség és a ko­rábbinál nagyobb tervszerűség min­denképpen ebbe az irányba hat. A hír igaz: az év első négy hó­napjában sokan fordítottak hátat a PAEV-nak. A sokat pontosítva: 236- an léptek ki, és ami a nagyobb gond, mindössze 120 embert vettek föl. Mindez oda vezetett, hogy mára elérte a vállalat a létszámminimu­mát. Amennyiben tovább csökken — hasonló mértékben — a létszám, és főként éppen az építő-szakipari te­rületen — a legkitűnőbb elgondolá­sok, tervek, a legnagyobb erőfeszíté­sek sem mentik meg a vállalatot az újabb kudarcoktól. Mit tehetnek, mit tesznek az emberek megtartásáért? Állítják, minden eszközt latbavet- nek. Külön premizálják és jutalmaz­zák a brigádvezetőket és a műveze­tőket azért, hogy megtartsák az em­bereket. Év elején átlagosan 4 szá­zalékos béremelésről született dön­tés, ebből egy százalékot kizárólago­san a mozgóbérkeret növelésére szántak. Figyelembe véve azonban a szükségállapotot, április 1-től — ezzel nagy kockázatot is vállalva — újabb 2 százalékos bérszínvonal­emelést hajtottak végre, amelyet tel­jes egészében célfeladatok honorálá­sára és a minőségi munka ösztönzé­sére fordítanak. Azokat akarják te­hát anyagilag a legjobban dotálni, akik valóban a legbecsületesebben dolgoznak. Nagy figyelmet fordíta­nak a hétvégi, szombat-vasárnapi munkák szervezésére is. Ahol legége­tőbb a szükség, ott a maszekokkal is versenyre kelnek, azaz a náluk meg- kereshetőhöz hasonló összeget kínál­nak fel munkásaiknak. Ugyanakkor műszaki dolgozóikat Is ösztönzik — mellékfoglalkozásként végezhető fi­zikai munkára. Számít egyúttal a vállalat külső segítségre te, konkré­tabban a Pest megyei pártbizottság mozgósító erejére. A partnerek borúlátók Roham közben rendezzük sorainkat és bízunk is a sikerben, állapítja meg — tiszteletre méltó optimizmussal — a PÁÉV igazgatója. Állítja, azzal, hogy kialakították a megfelelő érde­keltséggel párosuló döntési csomó­pontokat, nem szorult háttérbe a központi iráriyítás sem, és ha sok erőfeszítéssel is, de megvalósíthat­ják idei céljaikat. Természetesen, ez nem egyszemélyes derűlátás. A vál­lalat sokat megélt és már többször is bizonyító műszaki és munkásgár­da áll a háttérben. Nem utolsósor­ban pedig, eddigi, első öthavi ered­ményeik adnak okot a bizakodásra. Ezt vallják-e partnereik is? Egyál­talán, miként ítélik meg a Pest me­gyei Állami Építőipari Vállalat hely­zetét, igyekezetét, lehetőségeit? Fel­tehetően, a kerek kép kialakításához olvasóinkat is érdeklik e kérdések, illetve a válaszok. Jánky Zoltán, a Pest megyei pártbizottság munkatár­sa, az építőipar „gazdája”. Ö mond­ja: — Tapasztalhatók már kedvező jelek a PÁÉV munkájában. Látjuk és értékeljük az igyekezetüket. Tud­juk, több intézkedést is hoztak — rendezték a soraikat —, végrehajtá­sukhoz azonban időre van szükségük. Doszpod Béla, a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztá­lyának vezetője: — Sok gondot okoz­nak a tanácsoknak azzal, hogy elhú­zódnak a hiánypótlási munkák. Véle­ményem szerint nem javult még eléggé a lakások minősége sem. A leendő tulajdonosok, illetve bérlők pedig joggal elvárják, hogy a pén­zükért kifogástalan otthonokhoz jus­sanak. Papp Istvánnak, a Pest me­gyei Beruházási Vállalat igazgató­jának hasonló a véleménye: — Való­ban rövid idő telt el ahhoz, hogy bármiféle tényleges talpraállásról beszélhessünk. Munkájukat figyelve, érdemi javulás pillanatnyilag nem tapasztalható. Sem a határidőket, sem pedig a minőséget illetően. Egyelőre még sok a kifogásunk. Egyelőre tehát még sok a megbí­zók, feltehetően megalapozott, jogos kifogása. Ez azonban nem azt jelen­ti, hogy a PÁÉV nem felelhet meg az előlegezett bizalomnak, nem sze­rezheti vissza hírnevét. Nem jelent­heti azt, hiszen szebbnél szebb léte­sítményeik tucatjai és lakóépületek,' lakótelepek sora igazolja: mire ké­pesek. S ha most időre te van szük­ségük ... az idő nekik dolgozik. DODÖ GYÖRGYI Nem gyakori jelenség, hogy az újságírót azzal fogadja egy vál­lalat igazgatója: — Nekünk a csönd segítene most. Ha nem írnának rólunk semmit. Nem jelenhetne meg inkább egy építkezésünkön ké­szült fotó? Nem gyakori jelenség — szerencsére, sem országosan, sem pedig Pest megyében —, hogy egy vállalat veszteségesen gazdálkodott. ír­nunk kell hát róla. Medicor szakembereinek. Szentend­rén is csúszott a posta építése, most készül csak a forgalmi épület. Gö­döllőn: vegyes rendeltetésű üzlet lét­rehozása a dolguk, Vácott pedig még ebben a hónapban átadnak egy szol­gáltató egységet. Év végén viszont, a negyedik negyedévben újabb ÁBC- áruházzal kell javítaniuk a város élelmiszerellátását. És a sornak még nincs vége. Gö­döllőn a gépgyárban új üzemcsarno­kot kell építeniük; Dunakeszin egy teljes telepet — több épülettel — a Gyógyszerkutató Intézet megbízásá­ból. Monoron pedig — szintén több kisebb- nagyobb csarnokkal — Vo­lán-telep létesítését várják a PÁÉV- től. Ellenőrzés és tájékoztatás Egy építőipari vállalat nem élhet a jelennek; a jövőre, a folyamatos­ságra is gondolniuk kellett tehát. Megkezdik Gödöllőn egy tűzoltólak­tanya, Szigetszentmiklóson egy ÁBC- áruház, Dunakeszin pedig egy 16 tantermes általános iskola építését. Utóbbi helyen természetesen az üz­letközpont kialakítása is folytatódik; Kerepestarcsán és Érden pedig 100/60 személyes óvoda, bölcsőde ké­szül. A kérdés ma még nyitott: lesz-e elegendő erejük megvalósítani a ma­guk elé tűzött — nem könnyűnek tű­nő!— célokat? Az azonban bizonyos, ezt állítja Somorjai Béla, új utakat kellett keresniük. Eszközöket te, amelyekkel lassan, de fokozatosan előreléphetnek. Melyek ezek? Legfontosabb feladatuknak a ked­vezőtlen folyamatok megállítását tartják, az idei évet a stabilizálódás időszakának szánják. Másként nem teljesíthetik sem a tervezett 722 mil­lió forintos építésszerelés termelési értéket, sem pedig a 7 millió forint nyereséget. Eredményt azonban csak­is a gazdálkodás színvonalának erő­teljes javításától várhatnak, miután többlettermelést nem tudnak produ­kálni. Ezen belül használható esz­köznek látszik, hogy minden tartalé­kot megpróbálnak kiaknázni, amivel az üzemi termelési és az általános költségek csökkenthetők. Például ha­vonta rendszeresen elemzik a köz­vetlen költségek alakulását, így az észlelt hibákra azonnal felfigyelnek. Azáltal pedig, hogy bérbe adják vagy kikölcsönzik nagyteljesítményű be­rendezéseiket, azaz fokozottabban ki­használják a vállalat eszközállomá­nyát, árbevételt is szereznek a vál­lalatnak. A tavaly megkezdett szervezési munka is további finomításra szorul. Megállapították, mondja az igazga­tó, hogy minden területen erőtelje­sen racionalizálniuk kell a termelési folyamatokat. Mit jelent ez közért­hetőbben? Megvannak már a szerve­zeti keretek a termelőkapacitások kihasználásához. Érvényesülhet egy- egy feladat elvégzésénél a központi akarat; vagyis egy szakmára, egy technológiára lehet irányítani adott percben a meglevő erőt. Jó példa er­re már, hogy tavaly is, amikor a szükség úgy hozta, minden embert a lakásépítésre koncentráltak. Fontos eszköznek tartják o tájékoztatás ja­vulását is: ma minden irányítási szinten ideértve a szocialista brigá­dok vezetőit is — ismertek a felada­tok, vagyis, ki-ki tudatosan készül­het rájuk, megszűnt a bizonytalan­ság, a kapkodás. Ha lazul a szorítás... Az elveszett bizalom visszaszerzé­se nem könnyű, tudja ezt a PÁÉV vezetése is. Az első félévben — al­vállalkozók sorára hivatkozhatnának ugyan —, de ennek nem lenne értel­me —, rendre nem tudtak elkészülni 1 30 nap alatt a műszaki átadások utá­ni hiánypótlási munkákkal. Az is tény, hogy nem javult kellő mérték- , ben a minőség, elsősorban a laká­■ sokkal szemben vannak kifogások. Miután idén tovább romlott az • arány, és az építkezések sorban : mind a befejező-átadási szakaszba ■ értek-érnek, nehezen válik kiegyen- i súlyozottá a munka az egyes épít­A Pest rriegyei Állami Építőipari Vállalatról sok kósza hír kering. Ilyenek: Leváltották a PÁÉV teljes vezérkarát... Szanálásra ítélték a céget... Süllyedő hajó a PÁÉV most is, melyről tömegesen menekülnek el az emberek... Ml az igazság?! A PÁÉV élére — mint lapunkban is megírtuk —, ta­valy év elején neveztek ki új igaz­gatót. Üjabb felsőszintű vezetőcseré­re csak idén került sor. a termelést is közvetlenül irányító műszaki igazgatóhelyettes személyében. Sza­nálási eljárást nem folytattak le a vállalat ellen, pénzügyi revíziót vi­szont igen. Ennek eredményeként azonban haladékot kaptak. Haladé­kot, hogy bebizonyítsák: talpra tud­nak állni. Tény, hogy az 1980. év vé­gi 14 millió forintos veszteség önma­gában is nehéz helyzet elé állítaná a vállalatot, ám ez azt is jelenti egy­ben, hogy nincs anyagi fedezetük hi­telvisszafizetésre. Pedig nem kevés­ről, 200 millió forint hitelről, illetve közvetett állami támogatásról van szó. Ami pedig a tömeges elmenekü­lést illeti... Arról később, bőveb­ben, A múlt átkos öröksége Megegyezünk Somorjai Béla Igaz­gatóval, hogy nem bolygatjuk a ta­valyi évet. Aztán rájövünk: építő­iparról lévén szó, összeolvadnak az esztendők, a jó vagy rossz munka hatása mindig később érződik. Mondjuk hát ki: miért lett vesztesé­ges a vállalat!? Szorosan összefonó­dó ok-láncolat következményeként. Pontosabban: hibás helyzetfelmé­réssel, erőn felül vállalva, több léte­sítmény elkészítésére írtak alá szer­ződéseket — még 1978—79-ben —; nem tudták a vállalt építési határ­időket tartani, tehát a tervezettnél kevesebb termelési értékkel zárhat­ták a mérlegüket — éz már önma­gában is kisebb eredményt jelentett volna. Emellett kedvezőtlen arány alakult ki az építés — szerelés és a befejező — vagyis élőmunkaigényes •— szakszerelő tevékenység között —, 8 mindehhez kapcsolódott egy olyan nagy arányú elvándorlás — tehát nem fluktuáció! —, amelyet gépek­kel nem lehetett ellensúlyozni. Sok egyéb mellett, természetesen belső lazaságok, szervezetlenségek sorára is fény derült, ám felszámolásukhoz nem volt elegendő néhány hónap. Csak az első lépéseket tudták meg­tenni. Most viszont, miután lassan ma­gunk mögött hagyjuk az első félévet, már felmérhető — ha nem is egé­szen pontosan —, sikerül-e a felté­telezett bizonyítás, ki tud-e emel­kedni a PÁÉV a hullámvölgyből. Lakásokból — csaknem ezer Nézzük először is, melyek idei fel­adataik. Elöljáróban azért ide kí­vánkozik még valami. Az, hogy a vállalat nem maradt egyedül a ba­jával. Ismételten felmérte helyzetü­ket Pest megye politikai vezetése is és segítségért fordult felettes szer­vükhöz, az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumhoz. Kölcsönös egyeztetés alapján állt össze végül a PAÉV 1981 -es évi terve — szigorúan, ezek teljesítéséért maga a miniszté­rium vállalt garanciát. (Csak záró­jelben jegyezzük meg: hasonló eset ritkán fordult elő még Pest megyé­ben.) A jobban érthetőség kedvéért is­mét egy visszapillantás az 1980-as évre: tavaly 465 panellakást szerel­tek össze és 1434 összeszerelt lakás állt december 31-én. Idén mindösz- sze 25 panellakás szerelése szerepel a tervben — Szentendrén — és ugyanakkor 986 lakást kell átadniuk. Egyéb tennivalóik változatlanul sok­rétűek. Sikerült végre április 4-re befejezniük az ominózus gödöllői művelődési központot és a napokban vehette a lakosság birtokba — az ugyancsak régóta várt — iparcikk- áruházai, Dunakeszi Duna-parti la­kótelepén. Kerepestarcsán az új kór­házszárny építésénél is hajrázniuk kell: június 1-től folyamatosan köte­lesek munkaterületet biztosítani a

Next

/
Oldalképek
Tartalom