Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

1981. JÜN1US 28., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Árak, bérek, nyugdíjak Életszínvonal-politikánk változatlan Interjú Hetényi István pénzügyminiszterrel Hetényi István pénzügyminiszter nyilatkozatot adott az MTI munka­társának a lakosság életszínvonalát érintő időszerű kérdésekről. • A kormány a közelmúltban több olyan intézkedést hozott, amely a lakosság életszínvonalát érinti. Ezek közül a legjelentősebb a húsáreme­lés, továbbá a nyugdíjemelés évi rendszeres minimumának növelése. Hogyan illeszkednek ezek az intéz* kedések a tervszerű életszínvonal* politikába? — Az életszínvonalat érintő köz­ponti intézkedések szorosan kap­csolódnak a VI. ötéves terv, illetve az 1981. évi terv előirányzataihoz, azok megvalósítását szolgálják. — Ismeretes, hogy terveink a •már elért életszínvonal megtartását irányozzák elő. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a keresetek és az árak emelkedése nem szakadhat el egymástól. Magában foglalja azt is, hogy az ötéves terv előírásainak megfelelően emeljük a legalacso­nyabb és megőrizzük az átlagnál alacsonyabb nyugdíjak reálértékét. Emellett szélesedik a szociális és kulturális ellátás. És azt is jelenti, hogy a lakosság a jövedelmét az előző években kialakult módon, ke­resetének és igényeinek megfelelően használhassa fel, vagyis megfelelő legyen az áruellátás. Ebből követ­kezik, hogy az életszínvonal-politi­kai intézkedésekre — figyelemmel azok politikai-társadalmi jelentősé­gére — hangsúlyozottan a tervsze­rűség jellemző. Mivel a kiskereske­delmi árak egyik része hatósági, másik része pedig szabadon mozog, az árváltozások közt is mindkét tí­pusú mozgás előfordulhat. — Az 1981. évi népgazdasági terv 4,5—5 százalékos árszínvonal-emel­kedéssel számol. Az év első négy hónapjában a fogyasztói árszínvonal 3,8 százalékkal nőtt. Ez úgy jött lét­re, hogy egyes termékek — például a benzin vagy a mosószerek — árának emelkedése mellett más termékek, mint például a zöldség, gyümölcs és egyes vas-műszaki cik­kek ára csökkent. A húsáremelés éves szinten 0,6 százalékkal növeli az árszínvonalat. Mivel ebben az évben csak félévi kihatása lesz, az idei egész évi fogyasztás költségeit 0,3 százalékkal emeli. — A lakosság pénzbevétele az év első négy hónapjában 6,6 százalék­kal, vagyis a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedett, Ennek kö­vetkeztében a takarékbetét-állomány korábbinál gyorsabb növekedése el­lenére is az éves előirányzatnál na­gyobb mértékben nőtt a fogyasztás. Munkánk ma ismert körülményei és feltételei mellett azonban ebben az évben az alapvető cikkek esetében már nem tervezünk további árin­tézkedéseket. A Miért éppen a hús árának eme­lése vált szükségessé? — A racionális gazdálkodás és az igazságos elosztás követelménye, hogy a termelés társadalmilag in­dokolt költségeit a fogyasztók álta­lában térítsék meg. Az alapvető élelmiszerek fogyasztói árát tekint­ve ez a követelmény természetesen csak hosszabb távon, a lakosság tervezett életszínvonalával össz­hangban valósítható meg. — A legutóbbi húsáremelés óta a mezőgazdasági termelésben felhasz­nált — nem kis részben importból származó — energia, ipari eredetű anyagok, takarmányok árának emel­kedése lényegesen növelte az állat­tenyésztés költségeit. A termelői ér­dekeltség fenntartása érdekében e költségek nagyobbik részét szük­séges volt a felvásárlási árak emelé­sével ellensúlyozni. — 1979-hez viszonyítva — tehát két év alatt — a vágósertés felvá­sárlási árai mintegy 21, a vágómar­háé pedig 16 százalékkal emelked­tek. Ezért a költségvetésből folyó­sított fogyasztói árkiegészítés a hús és húskészítményekre az 1979. évi átlagos 23-ról 36 százalékra nőtt, s elérte a 8,5 milliárd forintot. Ezt külkereskedelmi és idegenforgalmi érdekeink sem indokolják. — Szándékunk, hogy a fogyasztói támogatások elfogadható keretek között maradjanak, s növekedésük ne vezethessen egyszerre nagyobb mértékű áremeléshez. A hús és hús­készítmények árának átlagosan 10 százaléikos emelése lényegében az 1979. évi támogatási szint helyreál­lítását eredményezi: az e termékekre adott fogyasztói támogatás átlago­san újra 23 százalékos lesz. — Az áremelés hatására előrelátha­tóan valamelyest csökken a húsfo­gyasztás: a csökkenés valószínűleg az értékesebb tőkehúsokat és az azokból feldolgozott készítményeket érinti. Az eddigi tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy a csök­kenés csak átmeneti lesz. Ugyanak­kor számolunk azzal, hogy növek­szik a kereslet az áremelés által ki­sebb mértékben érintett baromfi iránt, és bővül a tej és tejtermékek fogyasztása. E cikkekből a szüksé­ges árualapok biztonságosan rendel­kezésre állnak. Valószínű továbbá, hogy az áremelés ösztönzi a kister­melőket saját fogyasztást célzó ter­melésre. • összefügg-e egymással a búsár­emelés és az évi minimális nyug­díjemelés mértékének növelése? — A hús árának növelése — mint már említettem — az 1981. évi nép- gazdasági tervben előirányzott bér- és áremelkedések keretében valósul meg. Ezért szélesebb körű, külön ellentételezést nem irányoztunk elő. A nominálbérek tervezett átlagos növelése összhangban van az árszín­vonal tervezett 5 százalékos eme­lésével. Hangsúlyozom, hogy a no­minálbér-emelésnél átlagról van szó, hiszen a bérek differenciált eme­lését a teljesítményeknek kell meg­szabniuk. — Ami pedig a júniusi nyugdíj- intézkedéseket illeti: a kormány a nyugdíjak évi 2 százalékos automa­tikus emelésének ez évben érvényes legkisebb összegét a korábbi 70 fo­rintról júliustól 100 forintra, emelte fel. Ez a 3500 forint alatti ellátások­nál teljes egészében többletet jelent, sőt a 3500 és 5000 forint közötti nyug­dijak. esetében is valamelyest nö­veli az eddigi ellátást. Az intézke­dés tehát a nyugdíjasok túlnyomó ■többségét érinti kedvezően, csak a kisebbség esetében marad változat­lan a nyugdíjak automatikus emel­kedése. A mostani nyugdíjintézke­dés az idén 350 millió, egész évre számítva pedig 700 millió forint többletet jelent a nyugdíjasoknak a költségvetés számlájára. Sajnos, vannak olyan nyugdíjasrétegek is, ahol a nyugdíjak vásárlóértékét nem tudjuk megőrizni. — Azt a nyugdíjasréteget, ame­lyiknél egy ellátásból ketten élnek, mindig megkülönböztetetten kezel­tük. Ennek megfelelően ez év jú­niusától a házastársi pótlék összege és a pótlékra jogosító nyugdíjösz- szeg határa 100 forinttal magasabb lett. Az intézkedés éves szinten 200 millió forint többletet jelent. Ezzel 240 ezer nyugdíjas családnál, ahol ketten élnek 2450 forintnál kisebb nyugdíjból, valamelyest javulnak a megélhetés feltételei. Mindent egybevetve, a húsáreme- lés és a nyugdíjemelés a terv elő­irányzataival, számításaival van összhangban. A VI. ötéves tervtör­vény előirányozza, hogy az átlag alatti nyugdíjak reálértékét meg­őrizzük. 1981-ben 4,5—5 százalék ár­színvonal-emelkedés mellett mind­azok nyugdíjának a reálértéke nő vagy szinten marad, akiknek a nyugdíja havi 2000—2500 forintnál nem több. És ez a réteg ma a nyug­díjasok több mint a fele. Felhívom a figyelmet arra is, hogy amíg a húsáremelés egyszeri kiadástöbble­tet jelent, addig a nyugdíjintézke­dés, mivel beépült a nyugdíjauto­matizmusba, nemcsak ez évben, ha­nem minden következő esztendőben is az eddiginél magasabb évi növe­kedést biztosít. A 30 forintos eme­lés kihatása tehát jövőre 60, 1985— re pedig egy érintettnél már havi 150 forint többletet jelent. A A húsáremelés minden egyéb kezési költségek többletét az állam vállalja magára, vagyis a térítési díjak nem változnak. — Ezzel összhangban a vállalati gyermekintézményekben alkalma­zott tanácsi gyermekintézményi élelmezési költségnonmatívák is módosulnák, s július 1-től a gyer­mekintézménnyel rendelkező válla­latok nagyobb összeget helyezhetnek jóléti alapjukba. Megjegyzem még, hogy ezzel az intézkedéssel együtt az általános iskolai étkeztetés szín­vonalát is javítottuk, ugyanis a költségkereteket — pontosabban: a napi élelmezési normákat — a hús- áremelés indokolta mértéknél na­gyobb arányban emeljük. A térítési díjakra ezt a többletet sem hárítot­tuk át. A munkahelyi étkeztetésben sem növekednek a, dolgozók térítési díjai, a húsáremelés kihatását a munkáltatói hozzájárulás növelésé­vel kell ellensúlyozni. A SZOT-, illetve a vállalati, hivatali üdülte­tés térítési díjai sem emelkednek az intézkedés nyomán. — Bizonyos vagyok benne, hogy a közvélemény is megérti a kor­mány szándékait, intézkedéseit. Maguknak kell megoldást találniuk Kompozíció — fából És mégis forog a konténer? vonatkozásban a lakosságot érinti, vagy az állam és a vállalatok is vi­selnek-e többletköltséget? — A nyugdíjasok, járadékosok, rendszeres szociális segélyezettek ellátásának növelése mellett a hús­áremelés terhét több területen nem a lakosság, hanem az állam, illetve a vállalatok, intézmények viselik. — Az ellátást nyújtó egészség- ügyi, szociális, valamint gyermek- és diákjóléti intézményekben az ét­— Igen — válaszolhatjuk címbeli kérdésünkre —, de kézzel forgatják, ■ami viszont egy több mint 2 mé­teres, 500 kg-os alumínium doboz­nál már esetenkénti testgyakorlás­nak is szép feladat, nem pedig a mindennapi munka szükségszerű ve­lejárójának, s semmiképpen nem vá­lik a korszerű technológia dicsősé­gére. A kérdés és a válasz ebben a for­májában meglehetősen rejtélyesnek tűnik, s így magyarázatot igényel, íme: A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárában készülnek ezek az áruszállító alumínium konténerek. A gyártás egyik, befejező lépése a pad­lózás, amikor is a méretre vágott fapadlót be kell helyezni a konté­ner aljába, el kell készíteni a szük­séges furatokat, hogy utána 90 csa­var segítségével rögzíteni lehessen a deszkákat a konténer vázához. Mivel pedig a földön álló konté­ner alá igen nehéz lenne bebújni, évekkel ezelőtt, amikor a 406-os mű­hely elkezdte a gyártást, a követke­ző módszer alakult ki. A dolgozók berakták a padlót, leszorították, majd többen nekigyűrkőztek, s egyik éle mentén 90 fokkal oldalra fordították a hatalmas dobozt — aminek súlya, ne feledjük, fél ton­na! Az elsőt leszerelték Megerőltető fizikai munka, bal­esetveszély — a hátrányokkal min­denki tisztáiban volt, így aztán még évekkel ezelőtt a műszaki osztályon kitaláltak egy gépi fordítóberende­zést Fel is állították, de nem sok sikerrel. A robusztus szerkezet ne­hezen kezelhetőnek bizonyult, renge­teg helyet foglalt, akadályózta, las­sította a termelést, így aztán a dol­gozók maradtak inkább a kézi mód­szernél. Az amúgy is igencsak szű­kös, korszerűtlen műhelyben pedig a csupán a helyet foglaló szerkezetet —a termelés felelős irányítóival is egyetértésben, sőt a kérésükre — le­szerelték. Jó másfél évvel ezelőtt, 1979. de­cember 9-én azonban a vállalati szakszervezeti bizottság munkavé­delmi „bejárást” tartott s ennek so­rán a műhely dolgozói panaszkod­tak a kézi forgatás megerőltető, ve­szélyes voltára. Az elkészült jegy­zőkönyv 1980. január 31-i határidő­vel kötelezte a váci gyárat a kér­dés megoldására — vagyis egy új gépi forgató üzembe helyezésére. A műszakiak több megoldás meg­vizsgálása után egy hidraulikus eme- Icasztal vásárlása és beépítése mel­lett döntöttek. A rendelést még 1979. december 20-án fel is adták, a mint­egy 180 ezer forintos beruházásra azonban csak hosszú idő után, 1980. március 21-én érkezett meg a jóvá­hagyás az MHD budapesti központ- .jánaik ;gyár\ásfejlesztési főosztályá­ról, majd e# követően, április 29- én maga a hidraulikus emelőasztal is megjött. Ezek után pedig halijuk az érdekeltek véleményét: Pálinkás Béla, a 406-os műhely művezetője — saját elmondása sze­rint — ezt követően szerzett tudo­mást arról, milyen szerkezetet ter­veznék, s ahogy ő fogalmaz, elkezd­te a lábát koptatni, szaladgálni, hogy ezt ne csinálják, mert csak pénz­kidobás, látszatmegoldás, nem jó. Miért? Vitatták — beépítették — Azért, mert a padlózást min­dig ott kell elvégezni, ahol a konté­ner áll, a hidraulikus emelő viszont helyhez kötött, vagyis a konténere­ket mindig oda kellene vinni, ami a műhelyben állandó ide-oda tolo­gatást jelentene. Ezenkívül, mivel a hidraulikus asztal emelőmagassá­ga csak másfél méter, az egészet 30 cm-re be kell süllyeszteni a padló­szint alá, hogy a dolgozó a meg­emelt konténer alá férjen, ami any- nyit jelent, hogy egy akna felett kellene a fél tonnát mozgatni, vagy­is megmarad a balesetveszély. Ezen­kívül még a technológiát is bonyo­lultabbá, lassúbbá tenné a felülről fúrás, alulról csavarozás. A művezető végül is 1980. augusz­tus 2-án újítási javaslatot adott be egy olyan, mozgatható szerkezetre, amedy ugyanazt tudja — legalább­is a leírás szerint —, mint amit most kézzel csinálnak: Odatolva a konté­ner mellé helyben az oldalára for­dítja, mégpedig úgy, hogy kezelésé­hez csak egy ember szükséges. Bár az újítási javaslatot szinte hihetetlenül gyorsan, 3 napon belül kedvezően elbírálták és elfogadásra javasolták. Feigl Ferenc főmérnök pedig augusztus 25-én utasítást is adott bevezetésére, a dolgok me­netén — mármint a hidraulikus emelő beépítésén, amit az egyébként lejárt határidő miatt is szorgalmaz­tak —. ez már nem sokat változta­tott. Bár a dátumokról eltérő az ér­dekeltek véleménye —, a főmérnök szerint az újítás beérkezésekor a kivitelezés már folyt, a művezető szerint viszont csak augusztus 11- én. vagyis kilenc nappal a beadás után kezdték el a gödör kedvéért feltörni a műhely padlóját, s ekkor még mindent le lehetett volna állí­tani — a lényegen ez nem módosít: novemberre elkészült a hidraulikus emelőasztal, az üzembe helyezési jegyzőkönyv szerint át is vették —, csak éppen azóta sem használják. A miértre adandó válasszal vár­junk egy kicsit, s nézzük előbb, mi lett végül is az elfogadott újítás sorsg? Miután a kérdés többek kö­zött párttag gyűléseken is felvető­dött, Takács Imre igazgató is kivizs­gálta az esetet, s novemberben uta­sítást adott az újítás mielőbbi kivi­telezésére, azzal a megjegyzéssel, hogy addig a már üzemibe helyezett, vitatott emelőasztalt kell használni. Az újítás kivitelezése azonban már korántsem követte az elfogadás tem­póját. A műszaki osztályon a fel­adattal megbízott fiatal kolléga — a művezető úgy tudja — időközben kilépett, majd a tervek alapján is csak lassan készült a szerkezet a szerszámműhelyben, ami részben ért­hető, hiszen nekik a termelés ki­szolgálása az elsődleges feladatuk, s az alu-konténer egyébként sem a legfontosabb terméke a gyárnak. Végül is május 20-án már a meg­valósult konténerforgatót ott láttam a 406-os műhelyben, amelynek hasz­nálatba vételét mindössze egy pneu­matikus kisgép hiánya akadályozta, de ennek beérkezését június elejére várták. (Ezt egyébként — a június 15-i helyzet szerint — azóita is hiá­ba várják.) Ellenérzés, látatlanban A műhelyben — kordonnal elke­rítve, nehogy valaki belépjen —, ott volt s ott van ma is a használha­tatlan emelőasztal, s a munkások — Radics Gábor, Mezei István, Weiser József — felháborodottan sorolták, miért nem alkalmas. Mert baleset- veszélyes, mert helyhez kötött, s hogy mennyi pénzt dobtak ki feles­legesen — egyszóval megismételték művezetőjük érveit Ezek után — belátván, hogy igazuk van —, szin­te reménykedve kérdeztem: — No és az új forgatói Amit a műveze­tőjük talált ki? A válasz lehangoló volt: — Az se lesz jó, az se megol­dás nem lehet majd használni, mert nehézkes, nehezen kezelhető, gyen­ge, rossz... — sorolták a kifogá­sokat egy olyan berendezésről, amit még ki sem próbáltak. Ezek után mit lehet mondani? A legfontosabb tanulság talán annyi­ban összegezhető, hogy ha egy kér­dés rendezése — bármilyen ok miatt is — évekig várat magára, az vé­gül olyan ellenérzést bizalma Han­ságot szülhet aminek légkörében már nemigen lehet vállalkozni az igazságtételre. Ugyanakkor az is tény, hogy — mivel a konténerek maguktól nem forognak — a végleges megoldást senki sem fogja megkeresni a váci gyár műszaki gárdája és dolgozói helyett. WEYER BÉLA »

Next

/
Oldalképek
Tartalom