Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-27 / 149. szám
4 kXitiav 1981. JÜNIUS 27., SZOMBAT „Ide kell hoznunk a nagyvilágot... ” KÖNYVTÁRAT AVATTAK TEGNAP TÁPIÓSZELÉN Huszonnyolc ország találkozása NEMZETKÖZI KISPLASZTIKA! KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN Veres Péter szavaival kezdődött tegnap délután az a bensőséges hangulatú ünnepség, amelyet Tápiószelén rendeztek: Ide kell hoznunk a nagyvilágot, idei kell hoznunk mindent, ami jó, ami szép, ami nemes és amit érdemes. Ügy tűnik, nem is csak a fenti szép szavak idézésével, hanem a fenti gondolat szellemében került sor az új községi könyvtár átadása és a Könyv és ifjúság vetélkedősorozat Pest megyei eredmény- hirdetése alkalmából rendezett ünnepségre. A település vezetőinek, a lelkes társadalmi munkásoknak és a járási, megyei segítségnek köszönhetően felépült új intézmény még színvonalasabbá teheti a korábbi, igen mostoha körülmények között is eredményes könyvtári munkát. A mintegy 150 négyzetméteres, új intézményben korszerű szabadpolcos állomány, ifjúsági és gyermekrészleg, kézikönyvtár, folyóirat-olvasó kapott helyet. A mintegy 800 olvasó 16 ezer kötet könyv közül válogathat a két könyvtáros segítségével. Mintegy másfél millió forintba került a régi postaépület felújítása, átalakítása, ebből 300 ezer forintnyit tett ki a helyi lakosság, a fiatalok, az üzemek társadalmi munkája. A megyei tanács 80 ezer forinttal segítette a könyvtár berendezését. Az épület körül az átadás után is tovább folynak a munkák: a nagy területű, ritka növényeknek is otthont adó kertben pihenőparkot alakítanak ki. A tegnap délután rendezett ünnepségen megjelent dr. Husti István, a megyei párt- bizottság tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára, ott voltak a járás és a község párt- és állami vezetői, a tömegszervezetek, megyei köz- művelődési intézmények, a munkálatokhoz segítséget adó üzemek képviselői. Ünnepi beszédében dr. Köpf Lászióné, a KISZ Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta: az ifjúsági szövetség célja, hogy növekedjen a fiatalok olvasási ízléses kis füzetet jelentetett jljteg a Kossuth Könyvkiadó Luis Corvalán: Életem címmel, amelyet Chile Kommunista Pártjának főtitkára legutóbbi fogsága idején írt, visszaemlékezve fiatalságára, arra, hogy miként vált kommunistává. A személyes „hangú, őszinte és közvetlen írás egy olyan ember élményeit sűríti egybe, aki sokat látott, sokat szenvedett, aki meg tudta őrizni humorát, s nagy- nagy emberségét. Ügy tudja nézni önmagát, s környezetét, hogy egy pillanatra sem helyezi magát előtérbe. Számára mindig népe, sorstársai az érdekesek. S miközben megrajzolja gyermekkorát, fiatalságát, kikerekedik egy társadalomrajz is, az akkori Chiléről. Ahogyan bevezetőjében írja: nehezen szánta rá magát, hogy megírja életét, hiszen nem az a fontos, hanem az ügy, amelyet szolgál. Mégis, akkor határozta el magát erre, amikor a ritoquéi gyűjtőtáborban a fülébe jutott, hogy 1974. július utolsó napjaiban Pinochet, a fasiszta junta feje, gyűlölettől fűtött szónoklataiban féktelenül kikelt a Népi Egység vezetői ellen. S olyan elemeknek nevezte őket, akiknek semmi közük a néphez, akik távol állnak szenvedéseitől, a mindennapi élettől. Bevallom, elfogott a méreg — írja —, és elhatároztam, leírom élményeimet, remélve, hogy lesz valami hasznuk, s valamikor napvilágot is látnak. Egy csendőr hozta ki őket Ritoquéból... Mindez 1974 augusztusában történt. S mint írja: ha eredeti szándékát sikerül valóra váltania: meghazudtolnia a zsarnokot, ez elegendő. S ha ezenkívül lesz, aki elolvassa ezeket az oldalakat, elszórakozik kis ideig az élet dolgaiDr. Köpf Lászlóné ünnepi beszédét mondja kedve, műveltsége, s ezt. az elmúlt évek erőfeszítései, akciói megfelelően szolgálták. A könyv és a könyvtár nagyszerű hivatásáról a magyar történelem számos jeles alakjának életútja, életműve tanúskodik. Az olvasás látszólag a legmagányosabb tevékenység — mondta befejezésként dr. Köpf Lászlóné —, de valójában csak látszatra az: a könyv, a sokoldalúan művelt egyén és az igazi közösség elválaszthatatlan egymástól. E megállapítás igazát bizonyítja a Könyv és ifjúság vetélkedősorozat is, amelyen ebben az évben Pest megyében 11 könyvtár, s mintegy 60 KISZ-alapszervezet vett részt. A legeredményesebb kollektívák képviselőinek Békés György megyei könyvtárigazgató és Lerner Henrik, a megyei KISZ-bizottság titkára adta át a jutalmakat. A Pest megyei vándordíját immár második alkalommal nyerte el a tápiószelei községi könyvtár, és a területi KlSZ-alapszerve- zet; igen szépen szerepeltek a vetélkedőn a ráckevei, érdi, piliscsabai tanácsi bibliotéka, valamint a szobi léüzemben működő szakszervezeti könyvtár köré tömörülő fiatalok is. A Könyv és ifjúság akcióban részt vevő közösségek példamutató munkája, és az* ami — ahogyan Békés György fogalmazott — itt. Tápiószelén, a megye pillanatnyilag -legszebb községi könyvtárában történik, mindenkit az ifjúsági olvasómozgalom szélesítésére kell hogy ösztönözzön. Dr. Köpf Lászlóné délelőtt a megyei KISZ-bizottságon tájékoztatót hallgatott meg a megye életéről, majd dr. Husti István kíséretében a budakeszi művelődési házat, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolát látogatta meg. A Sasad Tsz-ben a gazdaság életével, az ifjúság- politikai feladatok végrehajtásának tapasztalataival ismerkedett. P. Sz. E. Az ifjabb korosztály már birtokába vette a tegnap átadott új könyvtárat Barcza Zsolt felvételei Ramón Muriedas: Anya és lánya a díványon Ötödik alkalommal nyílt meg a héten a Műcsarnokban ez a nagyszabású tárlat, mely szeptember 27-lg látható. A nagvdljat a spanyol Ramón Muriedas kapta, díjban részesült többek között az NDK szobrásza, Kern Peter, továbbá a finn Mauno Hartman, a belga Jan Calmeyn, a francia Alexandre Patrice, a görög Fanakidis Apostolos, az angol Pye William, a spanyol Sanchez Jósé, a szovjet Szoszki- Jev Vlagyimir, a magyar Szentlrmai Zoltán és Lóránt Zsuzsa. ban egyaránt. Hozzájárulást jelentenek ahhoz, hogy a nemzeti, népi értékek megtartásával kialakuljon a műfaj nemzetközi nyelvezete is, az egységesebb szerül,étet és a minőségi célok alapján. Mit mutat a tárlak folyamatosságot vagy változást? Összességében mindkettőt. Ami a műfaj folyamatát illeti, az sértetlen, a realizmus gyarapításának szinte minden irányát végigjárják az alkotások, s akad használható kísérlet is elég. Egyensúly fedezhető fel e két megoldási lehetőséget illetően. A világnak van olyan része, ahol már szobornak fogadják el a kertbe zárt tárgyat, másutt csak a hagyományos forma minősít. A budapesti kiállítás ellenőrzi, módosítja vagy tényleges rangjára emeli a helyi értékeket azáltal, hogy általánosítja. Ami az elképzeléseket illeti, azok tág térben mozognak. Hazánk bemutatkozása A budapesti nemzetközi világkiállítás rendjéhez az is hozzátartozik, hogy különös gondot fordítanak a magyar anyag összeállítására. Mo: Schaár Erzsébet lezárt életfi. Mellette Bányai József igazán átütő úgy szemléletben, mint kivitelezés-ben, s méltán kapott díjat Szentir- mai Zoltán hiánytalan megoldásaira. A rendező szervek a nagydíjas spanyol Ramon Murie:} dósnak külön bemutatást biztosítottak a Kulturális Kap- I csolatok Intézetének Doroty- t tya utcai termében, hogy i frappánsan és nagyvonalúan ’ I szerkesztett éleflátása a példa j erejével hasson. Ez szintén a realizmus, a szobrász! komolyság elismerését jelenti. Nemzeti és nemzetközi A tájékozódást könnyíti és biztosítja — szerepünket a világ szobrászatéban, nemzetközi véleménycserét és továbbképzést —, hogy ezen tn- temacionális seregszemlével azonos időben láthatjuk, mi és a világ minden tájáról érkezett vendégek a VII. országos kisplasztikái biennálét Pécsett és a III. országos érem- biennálét a soproni Lábas- házban. Ebből az is kiderül, hogy éppen a pécsi kezdeményezés nyomán a ma már hagyományosnak számító budapesti kisplasztikái szemle jelenti ezen idea termő folytatását. A soproni érembienná- lé már az egymást követő budapesti kiállítások eredménye. Vagyis; a megtalált gondolat nemzeti és nemzetközi méretekben terjed tovább újabb elgondolásokat erjesztve. Legfontosabb szerepe azonban a pontos nemzetközi mérleg, amelyen minden nép lemérheti saját szobrász! törekvéseinek erejét, pallérozásának időszerű kérdéseit; kétévenként' Budapesten. Losonci Miklós ÚJ POLITIKAI KÖNYVEK Luis Corvalán önéletírása művének összegezése jelenti azt az értékrendet, melyet a világ elé tárunk. Bizony eszmegazdagsága és formai ötletessége révén lenyűgöző ez a teljesítmény, elmé’yültsége hasznos útmutatást ad a szobrászat holnapjához val, magam is elégedett leszek. Elégedett lehet, mert munkásságával nemcsak a chilei nép. hanem az egész világ megismerkedhet. Jóllehet, élményei felidézésével nem kívánta a munkás- és népi mozgalomnak, valamint a pártnak sem történetét, sem politikai elemzését adni, mégis az illegális Chilei KP úgy véli, hogy emlékiratainak minden fejezete csupa történelem és elemzés. Ezért is értékes és olvasmányos Luis Corvalan írása. Belőle megtudjuk, hogy milyen formában élt a munkás, a nép a múltban Chilében, s ez egyben új fegyvert jelent a fasiszta diktatúra ellen vívott harcban. Gyermekévek Tóméban című fejezettel nyitja elbeszélését, leírja, hogy egy szegény családban született, apjuk, aki tanító volt, elhagyta őket, így négy kistestvérével az anyja egyedül gondozta, nevelte. El lehet gondolni, hogy milyen nehéz körülmények között. Táplálékuk szűkös és szegényes volt. Anyjának ki kellett porcióznia mindennapi kenyerüket, s ami megmaradt, azt kosárban tartotta magasan egy szegen, hogy el ne érjék. Tómé a húszas években kezdett iparosodni, így anyja is gyárban kapott munkát, ő iskolába járt, de közben sokat dolgozott, különösen nagybátyja kertjében, amely hívatva volt segíteni a szegény családon. Aztán jött a harmincas évek gazdasági válsága, anyja nem kapott munkát, s még nagyobb nyomorba jutottak. Corvalán 1931. márciusában a Szegénysorsú Diákok Ligájának a segítségével tanítóképzőbe került. Ekkor volt 14 éves. Az iskola első éve döntő mértékben befolyásolta életét, ugyanis megismerkedett a Chilei Munkásszövetség eszméivel. A tanítóinté- zetben megalakult az Avance csoportja, amelynek Luis tagja lett. Itt találkozott olyan kommunistákkal, akik nagy hatással voltak rá. S mivel Chile utcáin elbocsátott munkások ezrei bolyongtak, egyre rohamosabban forradalmasod- tak. Amikor elhagyta a tanítóképzőt, újságíró lett, s előbb a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, majd a pártban vállalt szerepet. S mint újságíró, még mélyebben megismerte a legnagyobb nyomorban élőket, s mint illegális pártmunkás, a legnehezebb helyzetbe került. Mégis tette munkáját, mert mély meggyőződése volt, hogy helyesen cselekszik, amikor a párt utasításait hajtja végre. Megismertet bennünket az illegális pártmunka szépségeivel, nehézségeivel, azokkal a harcokkal, küzdelmekkel, amelyben a chilei munkásoknak volt részük a nehéz években. Leírja, hogy miként harcolt a párt, hogyan győzött, érte el, hogy a munkások között egyre népszerűbb lett, s a szocialistákkal együtt hogyan vezette harcukat azokban az években, amikor már javában tombolt a második világháború. Megírja azt is, hogy hiába volt lapszerkesztő, az illegális párt funkcionáriusa, családja fenntartását csak úgy tudta biztosítani, ha még fizikai munkát is végzett, egy időben például csirkét, nyulat tenyésztett, majd szenet és zöldséget árult. A csendőrségi hajszát sem kerülte el, többször letartóztatták, börtönbe vetették, meghurcolták, sokáig vizsgálati fogságban tartották. Csak akkor lett egy kicsit jobb a helyzete, amikor a diktatúra meggyengült, s 1952-ben létrejött a népfront, amely először jelölte Allendét elnöknek. A népfrontnak tagja lett a kommunista párt, Chile Szocialista Pártja, a demokrata párt és a munkapárt is, s így már jobban, szabadabban dolgozhattak, szervezhették a pártot. Végre 1955-ben küldöttként eljutott a Szovjetunióba, ahol megismerkedhetett a szovjet néppel, eredményeivel, s ez neki, mint írja, erőt és boldogságot adott, utána még el- szántabban vívta elvtársaival együtt a harcot a népelnyomó vezetés ellen. Végül vázolja azt az időszakot, amikor az illegalitásból a közéletbe került, s amikor Galo Gonzalez halála után megválasztották a Chilei Kommunista Párt főtitkárának. Ezzel zárul életírása, hiszen mint mondja: hiúság lenne élete további szakaszának a megírása, mert ettől kezdve az egyben már a párt története is. A könyv Chilében is megjelent, mégpedig illegalitásban, és ez is bizonyítja, hogy a párt * él, s egyre többen hallgatnak szavára, állnak soraiba, hogy küzdjenek a fasiszta Pinochet-rezsim ellen a teljes felszabadulásig. Gáli Sándor Ugyanezt teszi a szentendrei Farkas Ádám, aki szintén a jövő szobrát kutatja, s azzal találja meg. hogy a tájat, a domborzati elemeket is a plasztika részének tekinCarlos Medina: Cím nélkül R ADIOFIGYELO A MÉNESGAZDA. Kevesebben őriznek több olyan kimondottan személyes és egyszersmind a közösség érden- Jődésére számot tartó emléket a felszabadulás utáni első néhány évből, mint éppen Gáli István. Elbeszéléseinek, regényeinek minduntalan visszatérő helyszíne, a déli, nyugati határszél, alakjainak sorsa tényleges értelemben, morálisan, szemléletileg is szorosan kapcsolódik a drámai eseményekben nem szűkölködő történelmi változásokhoz. A ménesgazda című regény, amelyet Kurucz Gyula alkalmazott rádióra, szintén azt bizonyítja: az átalakulás szükségszerűen, szinte a klasz- szikus ókori tragédia szabályai szerint bekövetkező áldozatokkal jár. Kibékíthetetlen a volt horthysta tisztekés a ménes vezetőjévé kinevezett, kommunista parasztfiú közötti ellentét. Ezt a feszültséget a Barlay Gusztáv rendezte darab tömör, szaggatott párbeszédei, Papp János, Avar István és a többi szereplő szövegmondása jól érzékelteti. A rádióvá! tozat színvonala méltó volt az eredeti műhöz, s ahhoz a sikeres filmhez is, amely a könyvből a közelmúltban készült. SZÉP VAGY ALFÖLD... A Művelődési Minisztérium és a Magyar Rádió műveltségi játékának második fordulóját Közvetítették szerdán este a Kossuth adón. Ez a műsor a Pest megyeiek számára különös érdekességgel bírt, hiszen a második elődöntőben a szegedi Somogyi könyvtár csapatával a ceglédi Kossuth művelődési központ együttese mérte össze tudását, találékonyságát. E bonyodalmak persze inkább tovább oldották, mintsem rontották a hangulatot. Barátságos mérkőzésként kezdődött az elődöntő, a játékosok kölcsönösen megtapsolták egymást, a műsorvezető Rap- csányi Lászlót, a zsűrit, a riportereket. Azután azonban szépen gyűjtögették a pontokat. miközben újabb és újabb történelmi, irodalomtörténeti, néprajzi adalékokkal gazdagították a hallgatók tudását Néhány ponttal többet szereztek a szegediek, de a ceglédieknek sem kell szomor- kodniuk: a végső sorrend csak az összes elődöntő után, decemberben alakul ki. Amit elmondtak érdekes volt. s ezt az érdekességet, a lelkesedést a maximális pontszámmal jutalmazhatjuk. P. Szabó Ernő í Ötletgazdag alkotások Elmondhatjuk: Budapest az ötödször megrendezett nemzetközi kisplasztikái kiállítás révén a szobrászat új kezdeményezéseinek egyik világ- mértéke lett. Mindez már hagyomány, egy műfaj inter- naciomális műhelye. Kis Velence, hiszen itt ősszegeződik, mórlegelődik az, hogy mi lesz, mi legyen a szobrászat küldetése, jövője. Az a tény, hogy _huszonnyolc ország Jcilenc- ventiároní szobrásza van jelein művekkel, komoly tényezője e műszerpontos esztétikai világmérlegnek. E művek a holnap köztéri szobrászatéinak vázlatai Ázsiában, Európában és Ameriká-
