Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

4 Mieter 4/}? ff kM Htm 1981. JÜNIUS 4., CSÜTÖRTÖK A SZILAS MENTÉN IS Eredmény a hétköznapokon Számon tartani sem köny- nyű a települések ünnepi nap. jait, a kulturális vagy ele­gánsáéban fogalmazva közmű­velődési näpokat, Öcsétől Szo­big egymást követik a néha sok- napos eseménysorozatok. De mitagadás, néha úgy érezheti a helybéli és látogatóba érke­ző, hogy a községi művelődé­si házak anyagi és szellemi energiájának túl nagy részét kötik le a kissé magamutoga­tónak tűnő programok. Nem szeretnénk eleve fenntartási sál élni a községi kulturális napok rendezvénysorozataival szemben, hiszen bőséggel ta­lálhatunk jó példát is, éppen a fentebb említett két község­re gondolva. S ezekhez több szempontból ígéretesen kap­csolódnak a Kerepestarcsán rendezett Szilas menti napok. Nagy élmény Leginkább annak örülhe­tünk, hogy a kerepestarcsaiak semmivel se akarnak tovább nyújtózni, mint ameddig a ta­karójuk ér. Eseménysorozatuk mindössze két napot fog egy­be, érdekesnek ígérkező ren­dezvényekkel. Június 6-án és 7-én, szomba­ton és vasárnap várja a ven­dégeket a Szilas menti község. .Valószínűleg ritkán látható él­ményben lehet részük azok­nak, akik megtekintik Balta András Műtárgyfotók című kiállítását. A gyerekeknek mindkét napon kellemes és hasznos időtöltést ígér az al­kotósátor, a mesefilmvetítés és a tombola, a fiatalokat pe­dig a görög és délszláv tánc­A közlekedésoktatásban ki­váló pedagógusokat és aktivis­tákat tüntettek ki szerdán a Belügyminisztérium művelődé­si házában, a közelgő pedagó­gusnap alkalmából. Horváth István belügymi­niszter, az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács elnöke a Haza*Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst, bronz fokozatát, a Közbiztonsági Érem arany és ezüst fokozatát, valamint az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács díszplakettjét 15 pedagógusnak és aktivistának nyújtotta át. Ezután Pozsgay Imre műve­lődési miniszter Kiváló mun­káért kitüntető jelvényt adott át tíz pedagógusnak és akti­vistának, tízet pedig miniszte­ri dicséretben és jutalomban részesített. ház vonzza majd, s mindehhez népművészeti kirakodóvásár is kapcsolódik. A Szilas menti napok hivatalos megnyitója délután fél háromkor lesz a községben felállított szabad­téri színpadon, ezt követően a közkedvelt Levente Péter együttesének gyermekműsora kezdődik. Másnap reggeltől ko­ra estig Kemény Henrik Vi­téz László bábjátékától a pol- beat-műsoron keresztül a ka­ratebemutatóig változatos szó­rakozási lehetőségek várják az iskolásokat. Éjfélig disco Szombaton kora este Kabos László, majd Békés Itala könnyed műsora szórakoz­tatja a vendégeket. Este pe­dig a Prognózis együttes kon­certjét hallgathatják a felnőt­tek. A disco pedig a másnapi hajnalba nyúlik. Vasárnap déltől a csömöri, hévízgyörki, nagytarcsai, zsámboki és a kerepestarcsai táncosok-dalo- sok műsora következik. Az es­ti program nagyjából hasonlít az előző napihoz: délután hat órától Markos György és a Voods együttes produkciója látható, ezt követően a már sok sikert aratott Bojtorján csoport lép fel és éjfélig tar­tó diszkóval zárul a program. A rendezvényeknek a kere­pestarcsai általános iskola ad otthont. Kedvcsinálás Két napig tartó könnyed, kora nyári szórakozást kínál hát Kerepestarcsa a hét Szűcs Istvánné, a Magyar Üttörők Szövetségének főtit­kára, a Magyar írttörők Szö­vetsége Kiváló úttörővezető kitüntetését és a KISZ Köz­ponti Bizottsága Ifjúsági Ér­demérmét, valamint a Kiváló ifjúsági vezető kitüntetést nyolc pedagógusnak és akti­vistának adta át. A Szakszervezeti munkáért kitüntető jelvény arany és ezüst fokozatát, valamint a magyar szakszervezeti mozga­lomban végzett eredményes munkáért oklevelet Voksán József, a Pedagógusok Szak- szervezetének főtitkára nyúj­totta át nyolc pedagógusnak és aktivistának. A kitüntetettek’ tiszteletére adott fogadáson Pozsgay Imre mondott köszöntőt. végére. A vendégek minden bizonnyal jól fogják érezni magukat, de az igazi, a valós közművelődési siker „vala­micskével” több ennél. A ren­dezvénysorozat hasznosságát mindenképpen az dönti el, hogy hány embernek támad majd kedve rendszeresen részt venni a kerepestarcsai műve­lődési ház életének hétköznap­jaiban. Kr. Gy. Szerdán a Kertészeti Egye­tem dísztermében befejeződött a IV. országos könyvtárügyi konferencia, amelyen 320 meg­hívott könyvtári, közművelő­dési szakember értékelte az el­telt tíz év tevékenységét, és dolgozott ki javaslatokat a könyvtárak fejlesztési prog­ramjára. A kétnapos tanácskozás vi­táját Vályi Gábor, az Orszá­gos Könyvtárügyi Tanács el­nöke foglalta össze. A konferencia megállapí­totta, hogy társadalmunk fej­lődéséhez, feladataink megol­dásához nélkülözhetetlenek a könyvtári szolgáltatások. Ezért a könyvtárak fejlesztése tár­sadalmi ügy: fenntartóinak, felügyeleti szerveinek, a tár­sadalmi szervezeteknek, a könyvtár- és a tájékoztatásügy munkatársainak közösen, a feladatokat ésszerűen meg­osztva kell az előbbre lépés érdekében munkálkodniuk A következő időszakban a könyvtárhasználatnak várha­tóan két jellemzője lesz. Egy­részt a használók köre foko­zatosan szélesedik, a könyvtár­ral mind többen kerülnek sze­mélyes kapcsolatba, másrészt növekedni fog az információ- éhség, mind általánosabbá vá­lik a könyvtárakban besze­rezhető információ felhaszná­lása, s erőteljesen gyarapodik majd azoknak a száma, akik­nek a könyvtárak igénybevé­tele elsősorban tanulást, mun­kát és — a legtágabb érte­lemben vett — kutatást je­lent. Növelni kell a könyvtárak szerepét a társadalmi tudat alakításában, a szocialista de­mokratizmus fejlesztésében, az állampolgári felelősség és kezdeményezőkészség, a cse­lekvő hazafiság és az inter­nacionalizmus erősítésében. Többen rámutattak: a könyv­táraknak is hozzá kell járul­niuk ahhoz, hogy csökkenjen a szellemi és a fizikai mun­ka közötti különbség, a falun és a tanyán élők kulturális Könyvszakembereknek Kitüntetések Az ünnepi könyvhét esemé­nyeként- szerdán a Fészek klubban Udvarhelyi László, a Művelődési Minisztérium Ki­adói Főigazgatóságának veze­tője köszöntötte a könyvki­adás és a könyvterjesztés dol­gozóit, majd kitüntetéseket adott át. Hatvanan a „Szocia­lista kultúráért”, hetvenegyen a „Kiváló munkáért” kitünte­tést vehették át. A belkeres­kedelmi miniszter „Kiváló munkáért” kitüntetésével öt könyvszakember munkáját is­merte el. ellátása közelítsen a városi lakosokéhoz. A konferencia egyik köz­ponti gondolata volt, hogy már az óvodás korban meg kell kezdeni a könyv- és a könyvtárhasználatra való ne­velést, és többen javasolták, hogy az általános és a közép­fokú iskolák a tananyag elsa­játításának, az ismeretszer­zésnek nélkülözhetetlen mód­szereként fejlesszék ki min­den tanulóban a könyvtár- használat készségét és szoká­sát. Többen szóltak arról, hogy az ágazati irányítás haté­konyságának növelése érde­kében a szakfelügyeletet ki kell terjeszteni az egész könyv­tári és szakirodalmi tájékozta­tási rendszerre. Az országos könyvtárpolitika kialakításá­ba és érvényesítésébe az ed­digieknél jobban szükséges be­vonni az Országos Könyvtár- ügyi Tanácsot, valamint a könyvtárak és a könyvtárosok széles körét Kiemelt feladat­ként jelölték meg a könyv- tároskévzés színvonalának emelését is, és javasolták, hogy a fővárosban is teremt­sék meg a főiskolai szintű kép­zést. Félmillió óvodás Félmillió gyermek — az óvo­dás korúak 8,7,6 százaléka — jár óvodába. Jelenleg 153 ezerrel többen részesülnek óvodai ne­velésben, mint amennyit öt év­vel ezelőtt ilyen intézményben gondoztak. Az óvodák zömében teljes mértékben hasznosították a he­lyeket. Szükségből — számítva a hiányzásokra is — 100 helyre 124 gyereket fogadtak be. Az üzemi óvodákban kedvezőbb a helyzet, mivel egy év alatt a gyermekek száma 1,8, a helye­ké pedig 4 százalékkal gyara­podott. Ebben a tanévben már csak 25 ezer gyerek felvételi kérését voltak kénytelenek el­utasítani. KOZLEKEDESOKTATASERT Elismerések pedagógusoknak BEFEJEZŐDÖTT A KÖNYVTÁRÜGYI KONFERENCIA A fejlesztés közügy Az európai költészet magaslatán | Ma délután négy órakor | temetik Pilinszky János i Kossuth- és József Attila- 1 díjas költőt a Farkasréti = temetőben. • A Magvető Könyvkiadóban " ismertem meg Pilinszky Jánost. Képes Géza, a kiadó akkori vezetője 1955 derekán hívta mag a szerkesztőség munkatársának. Az időben az olvasók több­sége vajmi keveset tudott ró­la. Pedig az 1946-ban indult, a Lengyel Balázs szerkeszté­sében negyedévenként meg­jelenő Űjhold című irodalmi folyóiratnak fiatalon volt a társszerkesztője Mándy Iván és Rába György társaságában. A munkatársak közé — töb­bek között — Nemes Nagy Agnesj Somlyó György, Sza­bó Magda tartozott. A lap magasfokú igényes­ség jegyében kötelezte el ma­gát a fiatal tehetségek új tö­rekvéseivel, Ám a később lábrakapott irodalmi szemlé­let tiszavirág életet ítélt meg az orgánumnak — mindössze kurta három esztendőt. A fiatal Pilinszky János .pályájának íve szárnyalóan emelkedett a magasba. Első kötete, a Trapéz és korlát oly meleg fogadtatásban részesült, hogy 1947-ben Baumgarten- díjat kapott érte. A minden sorát karáttal mérő. vallásos 'indíttatású köl­tőnek azonban nem kedvezett az 1950-es irodalmi légkör. Szélárnyékba került sok más fiatal és idősebb kortárssal együtt versei csak elvétve, fenntartásokkal jelentek meg különböző irodalmi lapok ha­sábjain. Később a Magvető Könyv­kiadónál éppen abba a hely­zetbe csöppent bele, hogy köz­reműködhetett számos örök értékű irodalmi alkotás fel- támasztásában, amely addig az íróasztal mélyén porosodott. Oly nevek jegyezték ezeket a műveket, mint Füst Milán, Németh László, Kodolányi Já­nos, Kassák Lajos, Szabó Lő­rinc, Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenő, Remenyik Zsig- mond — nem is beszélve az előző nemzedék egyik-másik kimagasló alakjáról, mint pél­dául Krúdy Gyuláról, vagy Pap Károlyról. Pilinszky János a maga sze­rény, csöndes modorában szinte a háttérbe visszavonul­tan gondozta a hozzá került kéziratokat, önmagáról, írói számkivetettségének fájdalmá­ról soha egy szót sem ejtett. Harag és indulat nélkül élt, már-már azt a hitet keltve, hogy végleg belenyugodott az őt körülvevő visszhangtalan csöndbe, s költői vénája is elapadt. Pedig, mint később kiderült, látszólagos szénvtelensége mö­gött fájdalmas érzések kava­rogtak. Képzelet teremtette misztikus világba húzódott vissza, hol bibliai szörnyek­kel viaskodva, kereste az iga­zat, a szépet, az emberi mél­tóságot. És az idő során az irodalom­ban is bekövetkezett politikai fordulat meghozta, hogy a perzekutor esztétika börtöné­ből kiszabadult a kényszerűen hallgatásra ítélt írók sora. Pi­linszky János is. Az elmúlt esztendők alatt föltámadtak régi költeményei és újak sora­koztak melléjük. Mintha új értelmet kapott volna a Tra­péz és korlát című versének minden sora, közöttük: Su­gárzó párkányon futunk, / el­gáncsolom a lábad, /fölugrasz és szemembe kapsz, / sebez- hetetlen állati / Elszürkül ar­cod, hátrabuksz / vadul zu­hanni kezdesz, az éjszaka tra­pézain t röpülsz tovább, emel­kedsz la rebbenő rét fölél... A tiszta lappal újra kezdő irodalompolitika sok fájó se­bet begyógyított, méltó han­got adott a szép szó minden jeles művelőjének. Pilinszky Jánost is előbb József Attila- majd Kossuth-díjjal tüntet­ték ki. Nem volt termékeny költő, minden szóért, minden kife­jező hasonlatért keményen meg kellett viaskodnia. Az a néhány karcsú kötet, amely kitörölhetetlen emlékét a magyar irodalomban örökre vigyázza, az tanúsítja, hogy emberségben, költői tisztesség­ben, művészi erőben egy nagy költő járt közöttünk, szellem- ujjával megbélyegezve a min­denkori gonoszságot, a fajra, a nemre, a felekezetre tekin­tet nélküli fasizmus kegyetlen szörnyűségeit; ugyanakkor hi­tet téve a humanizmus eszmé­je mellett. 'fájdalmunkra a szép szó- lamú dallam örökre el- halgatott. Hadd idézzem be­fejezésül költészetének egy mély értőjét, Rónay Györgyöt, aki azt írta róla: Van a Urá­nak is hegyi levegője. Ez árad Pilinszky minden sorá­ból. Nem hinném, hogy vitat­ható volna: a mai európai költészet magas hegyvonula­tához tartozik. Szombathelyi Ervin HETI FI LM JEGYZET Mindhalálig; zene o Roy Schneider és a kis Földi Erzsébet a Mindhalálig zene egyik jelenetében Közérdeklődésre tarthat-e számot egy művész magán­élete? Az eredendő emberi kíváncsiságon tűj, kíváncsiak vágyunk-e rá, mi történt X- szel vagy Z-vel, mint közön­séges állampolgárral? S ha er­re nem, akkor arra miért, hogy mi történt X-szel vagy Z-vel, aki állampolgár é s mű­vész? A kérdésre legfeljebb (leg­alább) egy terjedelmes tanul­mányban lehetne válaszolni, mely a művész és a 'közönség viszonyát éppúgy taglalná, mint a művész és a közönség közti viszony XX. századi el­torzulásait, valamint a tö­meglélektan bizonyos terüle­teit is érintené, nem is beszél­ve a művészi alkotásokká szer­veződő művészönéletrajzok bo­nyolult kérdéseiről. Ám most tekintsünk el eme magas röp­tű eszmefuttatástól, s eléged­jünk meg annyival, hogy az alapkérdést egy új amerikai film, a Mindhalálig zene jut­tatta eszünkbe. Ez a film ugyanis lényegében véve egy világhíres koreográfus és ren­dező, Bob Fosse önéletrajzának elemeiből áll öásze. Akik ezt az életrajzot akár csak felü­letesen is ismerik, tudják, hogy Fosse pár évvel ezelőtt, ami­kor éppen az azóta világhírű­vé lett musical, a Chicago ős­bemutatójának rendezését vé­gezte a New York-i Broad- wayn, a női főszerepben volt feleségével, a Chicago mun­kálataival párhuzamosan egy nagy sikerűnek ígérkező tv- filmet forgatott. A túlfeszí­tett munka, az ital, a serken­tők és nyugtatok, a nikotin, a nők szépen összehoztak Fosse számára egy elég súlyos szív- infarktust; meg is kellett ope­rálni. Fosse túlélte a bajt, mint mondotta, nem utolsó­sorban azért, hogy akkor ti­zenkét éves lánya, aki szin­tén táncosnak készült, ne, ve­szítse el az apját. No és mit látunk most Fosse filmjében? Ugyanezt a szto­rit, csak a főhőst Joe Gidecxn- nak hívják. Tehát: önéletraj­zi (netán: önmutogató, öntet* szelgő, önsajnáltató) film a Mindhalálig zene? Igen, mind. ez benne van. Akkor követ­kezésképpen érdektelen, sőt, kissé unalmas, mert annyi ilyesfajta filmet láttunk már? Igen, akár az is lehetne. De nem az. És éppen itt van en­nek a filmnek a kulcsa, vala­mint a tavalyi cannes-i meg­osztott nagydíj és a négy Os- car-díj magyarázata. Bob Fosse, akiről mint film­rendezőről és koreográfusról nekünk csak a legjobb emlé­keink lehetnek a Kabaré pom­pás filmváltozata^ után. úgy beszél ebben a filmben önma­gáról, ahogyan számtalan nagy művész önmagáról beszél leg­jelentősebb műveiben. És ami ezzel a Fpsse—Gideonnal meg­esik, az égy sajátos, kegyetlen, de kegyetlenségében is vonzó és izgalmas világnak, az ame- • • Üzenet Aki kíváncsi rá, milyen eredmény születik, ha a hír­neves Csillagok háborúját ke­resztezik egy japán szamuráj­filmmel, s mindezt a japán sci-fi képregények modorá­ban adják elő, az sürgősen nézze meg ezt a japán filmet. A középcsoportos óvodások szellemi szintjéhez igazodó rikai show-businessnek az egyén sorsán túlmutató vo­násokkal megrajzolt képe. A művész ebben a világban a végletekig kiszolgáltatott; ki­szolgáltatottja a producerek­nek, az érdekköröknek, sőt, néha (nem is oly ritkán) még a saját tehetségének is, merj; ha e tehetséggel lépést akar tartani, valósággal önszántá­ból ki kell zsákmányolnia ön­magát. Fosse a film egyik rétegében ezt a világot mu­tatja be, már nem is ironiku­san, hanem szenvtelenül, tár­gyilagosan, de épp ezzel kelt­ve riasztó hatást. A másik ré­teg: a show világa. A film kerete tulajdonképpen egy szü­lető musical próbáinak me­nete. Előttünk áll össze egy nagyszabású, remek, izgal­mas. merész és érzékeket in­gerlő show szédítő lendületű, burjánzóan gazdag koreográ­fiái fantáziát tükröző táncok­kal — és végül is ez a lényeg. Mert Gideon magánéleti szfé­rája — a film harmadik réte­ge — is ennek, a műalkotás születésének van alárendelve, ezzel függ össze, s azért olyan, amilyen, mert a végső cél ma­ga a show, és ez fontosabb, mint a magánélet. A gondo­lat persze eléggé közhely, de hát attól még van benne igaz. ság. S hogy aztán amikor Gi- deont utoléri a szívroham, a kórházi műtőben, s a beteg­ágyon is egy óriási kórház- show képeit vizionálja, meg amikor haldoklik, akkor is egy hatalmas show képei jelennék meg előtte, az már mind a műfajnak, mind a konvenciók­nak megfelelő megoldás. (Mel­lesleg ez a két „szám” — és a vérforraló, merész repülő­szám — a film legjobb része; Fosse koreográfusi és rende­zői fantáziája ezekben műkö­dik a leglátványosabban, s a nagy nevű operatőr, Giuseppe Rotunno — Fellini munka­társa!,— Is itt van a legjobb formában.) E képsorokban az önéletrajz végképp háttérbe szorul. A film végén, a nagy show- ban Gideonért eljön a fehér ruhás hölgy, aki a film egy sokadik rétegében Gideon lel­ki társa, menyasszonya, egyet­len és igaz, nagy szerelme alakjában jelent meg időről időre. Végre egyesülnek — a halálban. A különben kemény, zaklatott, állandóan felfoko­zott Mindhalálig zene sokré­tűségében ez a szál a legpoé- tikusabb. — Valamiféle meg­váltásmotívum is érződik ben­ne, a művész örök és elérhe­tetlen vágya a tisztaság, a nyugodt, boldogító szépség után, melyet — mint annyi romantikus művészelődje — a XX. század művésze is csak a halálban nyerhet el. A rop- pont céltudatosan, minden kockájában profi módra meg­csinált film ezzel a romanti- kus-poetikus szállal mintegy önmaga fölé emelődik. (Jó­részt a remek Gideonnak, Roy Schneidernek hála...) az űrből sztorin és a figurákon való­színűleg harsányakat fog ha- hotázni, noha a film készítői­től mi sem állt távolabb, mint a humor. Ami önmagában még nem lenne túl nagy báj —de sajnos, minden művészi adott­ság is távol állt tőlük. Takács István l l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom