Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

4 1981. JÜNIUS 25., CSÜTÖRTÖK Hétszáz résztvevő ISKOLA ÉS KÖZMŰVELŐDÉS H ETI FILMJ EGYZET A lehetőségek skáláján Táncfesztivál A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, más szervekkel együttműködve, az idén ismét megrendezi Szegeden a nem­zetközi szűkszervezeti nép­táncfesztivált. A rendező szer­vek szerdai szegedi sajtótájé­koztatóján elmondották, hogy öt magyar és kilenc külföldi csoport mintegy 700 táncosa vesz részt a július 11-től jú­lius 20-ig tartó fesztiválon. A július 11-i megnyitóra, a tiszai partfal lépcsősorai előtt rögtönzött színpadhoz, menet­tánccal vonulnak fel az együt­tesek és hazájuk legjellegze­tesebb táncaival mutatkoznak be a szegedi közönségnek. A külföldi együttesek 12-én, 14-én, 15-én a múzeum és a nagyáruház előtt is bemutat­ják műsorukat; július 16-án Szentesen, Makón, Nagylakon, Mindszenten, Szegváron, Üllé- sen és Mórahalmon szerepel­nek, 18-án pedig Bács-Kiskun, Tolna, Baranya, Szolnok és Békés megyében, Baján, Tős- erdőn, Bonyhádon, Bátán, Pécsett, Bolyban, Túrkevén, Szarvason és Orosházán adnak önálló műsort. A fesztivál gálaestjeit a sze­gedi szabadtéri játékok Dóm téri színpadán július 19-én és 20-án tartják meg. — Tíz éve rendeztek hason­ló tanácskozást, s azóta igen sokat fejlődtek Pest megye könyvtárai is, a fejlődés kü­lönösen az V. ötéves terv idő­szakában volt nagy. Ebben je­lentős szerepet játszott, hogy 1977-ben megyei pártbizottsá­gi határozat született a biblio­tékák fejlesztéseire, s hogy számos településen vetették fel a problémákat pártbizott­sági és tanácsüléseken. Ez végső soron azt jelenti, hogy növekedtek a követelmények, tudatosodott, hogy a könyv, a könyvtár a művelődés legfon­tosabb eszköze. Saját erőből — Változott a könyvtárosok szemlélete, s egyre több se­gítséget kaptak munkájukhoz ■— fejtegeti Békés György. — A fejlődést jól érzékelteti két adat: öt év alatt 4415 négy­zetméterrel gyarapodott a könyvtárak alapterülete, 69 fővel a könyvtárosok száma. A fejlesztések szin,te kizárólag helyi — megyén belüli — erőforrásokból, jelentős társa­dalmi munka segítségével va­lósultak meg. összesen^ 91 könyvtár alapterülete nőtt a megyében öt év alatt; új in­tézményt avattak például Vá­cott, Tápiógyörgyén, Budaör­sön, Bernecebarátin, Nagyma­roson; fiókkönyvtárakat nyi­tottak Érden, Aszódon, Rác­kevén; gyermekkönyvtárakat Gödöllőn, Abonyban, Gyom­ron, Vácott. — Ezek szerint a megye könyvtárügye nem okoz gon­dokat? — Sajnos, az eredmények, a dinamikus fejlődés ellenére minden mutatószám tekinteté­Az iskolák és a közművelő­dési intézmények kapcsolatá­nak fejlesztése, a módszertani munka szervezettebbé tétele, erősítése megyénk hálózati központjaiban elsődleges táv­lati tervfeladatunk. A ceglédi, a ráckevei és különösen a mo- nori járásban már sikerült is rendszeressé tenni az egymást segítő konzultációkat: találko­zókat, bemutatókat — szögezi le elöljárójában Perjéssy Bar­nabás, a Pest megyei Művelő­dési Központ közművelődési igazgatója, majd — az aláb­biakban — kitér a részletekre. Új pályázat Tavaly zárult az első Iskola és közművelődés pályázat, melynek célja az volt, hogy a helyi könyvtárak, művelődési házak, múzeumok s a legkü­lönbözőbb kollektívák segítsék az iskola munkáját, bővítve a gyermeknevelés szerteágazó lehetőségeinek skáláját. Az eredmény — mely célunk is volt —: sikerült megyeszerte ráirányítani a figyelmet e fel­adat fontosságára. Immár — — nem kampányszerűen — egyre több ilyen kezdeménye­zésről kapunk jelzéseket. Így egyszerűvé vált, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya újból meghirdesse ezt a pályázatot. Most már azonban nem az egyes intéz­ben országosan az utolsó he­lyen állunk. Ez nemcsak a feltételekre, hanem az olva­sók, a kölcsönzött kötetek számára is érvényes. Különö­sen nagy aggodalomra ad okot még mindig a könyvtárak kis alapterülete, s a könyvtárosok száma, s ez a gond a legerő­sebben az agglomerációs terü­leteken jelentkezik. A leg­rosszabb a helyzet talán a húszezer lakosú Gyálon, ahol 90 négyzetméteres a könyvtár, valamint Vecsésen és Török­bálinton. Ezek kirívó példák, de számos bibliotéka területe nem éri el a normában meg­kívántakat. — Hogyan csökkenthető a különbség a Pest megyei, il­letve az ország más részein dolgozó bibliotékák működési feltételei, eredményei között? Az idén kilenc — Ebben a népgazdasági helyzetben semmiképpen nem központi támogatással. Növe­kedik a fenntartó tanácsok, szakszervezeti bizottságok sze­repe, jobban ki kell használni a helyi erőforrásokat. Minden gond ellenére 40—45 intéz­ményben várható fejlődés a VI. ötéves tervben. Az idén kilencet adnak át. Már fel­avatták a pomázit, budakeszit, sülysápit, nyáregyházit. S még az év végéig megújult környezetbe készülnek a köny­vek Űcsán, Tápiószelén, Ká­kán, Farmoson, Dunakeszin. Részben erre gondolva várjuk, hogy a következő öt évben 10—12 ezerrel nő, s eléri a 165 ezret a Pest megyei olva­sók száma. Vannak azonban olyan intézmények, amelyek­be már most is többen járhat­mények vehetnek részt benne külön-külön, hanem a művelő­dési házak vonzáskörzetéhez tartozók csak közösen jelent­kezhetnek. Szeptemberig dol­gozzák ki s küldik be tervei­ket, melyet megvalósulását jö­vőre, júniusban értékeljük. Kísérletbővítés E témához kapcsolódik a Nagykőrösi Művelődési Köz­pont immár féléves kísérlete, mely azon fáradozik, hogy új­szerű módszerekkel, játékosan juttassa ismeretekhez a gyere­keket, így elősegítve az isko­lai tananyag — nem mecha­nikus — feldolgozását. A nagykőrösi biztató eredmények (melyek a történelemhez, te­hát humán tantárgyhoz kap­csolódnak), megadták a lehető­séget a kísérlet szélesítésére: szeptembertől a Szentendrei Művelődési Központ az élő­világ (tehát természettudo­mányos tantárgy) tanításához nyújt kísérleti segítséget. Ügy gondoljuk: két eszten­dő múltán — ha az eredmé­nyek indokolják — kezdjük e módszer bevezetésének elter­jesztését szerte a megyében. Lakóhelyünk, Pest megye A szocialista brigádok már régóta a legkülönbözőbb el­képzelések szerint rendeznek nának. Igen alacsony haté­konyságú például a pusztazá- mori, zsámboki, vácrátóti, sós­kúti, pilisszentiváni, budakalá­szi könyvtár munkája. Itt a könyvtárosok általábon passzí­vak, de hibásak a tanácsok is: nem ellenőrzik megfelelően a munkát, a nyitvatartási idő betartását. Együttes törekvéssel — Milyen elvi segítséget adott a konferencia a nehéz­ségek leküzdéséhez, a követ­kező évek munkájához? — A konferencia tézisei alaptételként fogalmazzák meg, hogy az oktatási rendszer fejlődése, a társadalmi léptékű olvasás növekvő feladatok elé állítják az önművelést legin­kább elősegítő könyvtárakat is. Meg kell teremteni az igé­nyek és a könyvtári szolgálta­tások összhangját; a könyvtá­rosoknak, irányítóiknak arra kell törekedniük, hogy tovább növekedjenek a könyvtári és információs szolgáltatások iránti követelmények. Ehhez persze sokoldalú együttműkö­désre van szükség a bibloté- kák és az iskolák, a különböző — a tanácsi, szakszervezeti, iskolai — intézmények között. A megyén belül is egyre szük­ségesebbnek látszik a közös tervezés, a szakmai képzések, a kiadványpolitika összehan­golása. A kis településeken a tanácsi és iskolai könyvtárak közös ellátórendszerét kell ki­alakítani. Ahol mód nyílik rá, megfelelő előkészítés során, a szervezeti összevonásra és a kettős funkciójú könyvtárak kialakítására van szükség. A városi-járási bibliotékákban a helytörténeti kutatómunka fel­tételeit kell javítani. Korszerű műveltség — Mit vár a könyvtárigaz­gató a következő öt évtől? — Miután a könyvtárügy a társdalom érdeklődésének homlokterébe került, bízom abban, hogy a fenntartók a gazdasági nehézségek ellenére az eddigihez hasonlóan támo­gatják a könyvtárakat. Azt is felismerik talán, hogy éppen az előttünk álló nehéz gazda­sági feladatok ösztönöznek er­re. Hiszen ezeket csak a tu­dásukat állandóan bővítő, kor­szerűen művelt emberekkel hajthatjuk végre. P. Szabó Ernő vetélkedőket, melyek azonban csak esetlegesek s helyi jelle­gűek voltak. Januártól ezt az öntevé­keny mozgalmat szélesebb, megyei látókörűbbé s egysé­ges szervezetté kovácsoltuk: a Lakóhelyünk, Pest megye versengésé. A július 18-i váci nyilvános megyei döntőre a városok, járások legjobbjai mindenütt másként készülnek: például több fordulós, téma­körönkénti tesztekkel, több hónapos előadássorozatokkal, könyvtári foglalkozásokkal. Amatőrök Változatlanul magas szín­vonalú amatőr mozgalmaink élete. Most vasárnap (június 21-én) fejeződött be Dunake­szin megyei kórusaink minő­sítő hangversenyeinek soroza­ta; s jelenleg (június 25-től 28-ig) Veresegyházon 10 ifjú­sági klubunk s legjobb amatőr színjátszóink tartják sereg­szemléjüket. Klubigények Az elkövetkezendő idők egyik legégetőbb, megoldásra váró feladata a csupán vege­táló általános jellegű ifjúsági klubok átszervezése szakklu­bokká, s hálózatuk kiépítése. A mai fiatalság fokozott ér­deklődését a természettudo­mányok, a műszaki és techni­kai világ legkülönbözőbb ága­zatai iránt nem észrevenni; felelőtlenség lenne. Ezért már tavaly óta iparkodunk terv­szerűen a művelődési házak klubéletét ilyen irányba te­relni. A látványos frontáttörés azonban már csak azért is várat magára, mivel művelő­dési házaink vezetői — bár megértették. a feladatot —, de alapvetőleg humán beállított­ságúak. Emellett az ilyen kluboknak — a kertbarátok kivételével *— nincsenek ha­zánkban hagyományaik. A kertbarátkörök pedig többsé­gükben a művelődési házakon kívül működnek. Az első megközelítő lépések a szabás-varrás, lakberende­zés, virágkultúra, s általában a lakótelepi igények szülte feladatok kielégítését szolgál­ják. Itt említhetjük meg, hogy egyre készségesebbek a mű­velődési házak a cigányok köz- művelődésének segítésében. Tervszerűen dolgozó művészeti együtteseik mellett klubveze­tőik immár rendszeres tapasz­talatcseréket tartanak. Tévé — rádió A művelődési házak életé­nek pezsgőbbé tételének érde­kében gyakorta hallani oly kritikai megjegyzéseket, hogy miért nem vesszük figyelem­be az emberek tévé-, illetve rádiócentrikusságát... E jószándékú bíráló meg­jegyzések azonban elfelejt­keznek arról, hopr a tévézés­rádiózás intim jellegű, közös élményt maximum egy család tagjainak tud nyújtani; a klubszerű tévézés, rádiózás ed­digi valamennyi kísérlete ku­darcba fulladt. S ez természe­tes is, hisz a klubélet szemé­lyes kontaktus nélkül elkép­zelhetetlen, még homogén kö- zöségekben is. A gépi kultú­raközvetítő hálózat és a mű­velődési házak élete paralel (egymást keresztezni nem tu­dó). Egymást csak kiegészít­hetik. Ezért volt sikertelen próbál­kozásunk például itt a megyei művelődési központban a Ma­gyar Rádió ifjúsági hangjáté­kainak bemutatása magnó­ról... de épp ezért volt sike­res például Nemeskürty Ist­ván, illetve László Gyula professzor pár évvel ezelőtti egyaránt hatrészes, vitával egybekötött előadássorozata. Ezzel azonban már átfedés­be kerültünk a közművelődési munka olyan szférájával, mely elsődlegesen a könyvtárhálóza* feladatköre, így nem tartozhat szeryesen mostani beszélgeté­sünk tárgyköréhez. Alacs B. Tamás A MEGYE KÖNYVTÁRAIRÓL Az érdeklődés homlokterében 55 Időről időre új bibliotékák avatásairól, könyvtárak $ felújításáról számolunk be, ezzel párhuzamosan újra és ^ újra hangot adunk elégedetlenségünknek. Vagy azért, $ mert nem eléggé tájékozottak a fiatalok, alig tudnak $ valamit az újkori történelem eseményeiről; vagy hogy $ az idősebbek, a gazdasági feladatok végrehajtásából dön- £ tő részt vállaló generációk nem bővítik megfelelően $ szakmai és általános műveltségüket. Volt hát miről be- í szélniük azoknak, akik részt vettek a könyvtárosok 4 nemrégiben rendezett országos konferenciáján. Hogy az olvasás vagy nem olvasás kérdése nem í csupán a könyvtárosok vékony rétegét, hanem az egész ^ társadalmat foglalkoztatja, azt mi sem bizonyítja job- % ban, mint az, hogy a tanácskozáson neves tudósok, $ pártmunkások, tanácsi szakemberek, társadalmi munká- ^ sok is részt vettek, s hogy a felszólalók nem a szűkén $ értelmezett szakmai gondokkal, hanem a könyvtárügy £ jelentőségével, a bibliotékák társadalmi szerepével, az % együttműködés, a gazdaságosság kérdéseivel foglalkoz- $ tak elsősorban. Vajon mit vitt képzeletbeli csomagjá­ig ban a konferenciára Békés György megyei könyvtár­it igazgató, s mit hozott onnan? Sivatagi show Egy kocka a Sivatagi show című filmből Homoki Nagy István és Kollányi Ágoston természet- filmjei hozzászoktatták a ma­gyar nézőket ahhoz, hogy másképp lássák a természet világát, másképp vegyék tu­domásul az élővilág megszo­kottnak tűnő jelenségeit. Sok egyéb vívmányuk mellett a természet, az állat- és nö­vényvilág egyfajta emberiesí- tése az. egyik legfontosabb alkotói jegyük. A közhasznála­tú görög szóval antropomor- fizmusnak, a természet jelen­ségei emberi tulajdonságok­kal történő felruházásának nevetett törekvés vagy szem­lélet épp ezért eléggé meg­szokott a mi számunkra. S ez a jó értelemben vett meg- szokottság segíti elő annak az amerikai természetűimnek a befogadását is, melyet Jamie Vys írt, fényképezett, rende­zett, s amelynek talán tet­szetős a címe, Sivatagi show, de édeskeveset mond a film­ről magáról. Ez a film ugyanis, mely a Baktérítő mentói húzódó dél­afrikai sivatagok állatvilágáról szól, látványos ugyan, még­hozzá a legnemesebb érte­lemben, de semmiképp sem show, azaz látványosság vagy mutatvány. Minden kockája maigából a természeti, való­ságból eredeztethető. Ezt te­kintve, a legpontosabb do­kumentumfilm erényeit mu­tatja. Aprólékos megfigyelé­sek, végtelen türelemmel ki­várt pillanatok, melyekben ott sűrűsödik egy-egy állat jel­lemző magatartása, tulajdon­sága; a megfigyelésekre ala­pozott óriási mennyiségű is­meretanyag közlése; a termé­szetben lejátszódó biológiai, örökléstani folyamatok pon­tos figyelemmel kísérése — ezek, s még sok-sok minden más találhatók ebben a kitű­nő filmben. S található benne még va­lami: humor. Igen, humor, a legjobb fajtából. Uys ugyan­is. bár egyik oldalról ragasz­kodik a pontos természetfil­mes megoldásokhoz, a másik oldalról úgy állítja össze precíz és hiteles képsorait, hogy antropomorfizálja az anyagot, s nemcsak állathő­seit mutatja meg ellenállhatat­lanul komikus cselekvésiek, magatartások közepette, ha­nem, kaján kikacsintással, azt is érzékelteti, hogy mikor mi hasonló pillanatokat élünk meg, bennünk is felbukkan a származási lánc egyik-másik szemének groteszk humora, bumfordisága, esetlensége vagy éppen visszataszító vonása. Jószerivel tehát inkább for­dított antropomorf izmus ez: olyan vonásokat vesz észre az állatok — a majmok, a struc- cok, az elefántok, a varacs- kos disznók, a tarajos sülök, vagy éppen a pelikánok — életében, amelyek az emberi életben, a mi magatartás­formáinkban is meglelhetők. Jót nevetünk az alkoholtar­talmú, erjedt gyümölcsök mér­téktelen zabálásától valóság­gal berúgott állatok tántor- gásán, bukdácsolásán, másna­pos fejfájásán, hahotázunk a rossz házastársat választó va- racskos disznó viszontagságain, viszolygunk a sakál alatto­mos ötletei láttán — s eköz­ben aligha jut eszünkbe, hogy talán nem is olyan sok­ban különbözünk olykor ezektől a derék állatoktól, melyek legalább őszintén ad­ják magukat, míg ugyanez egynémely embertársunkról egyáltalán nem mondható el.... Kamaszok Mindig hálás téma (iroda­lomban, filmen) a serdülőkor ábrázolása. A kialakuló jel­lem, a formálódó érzelmek, a nagy megrázkódtatások és nagy felismerések kora bősé­ges anyagot szolgáltat; tra­gikus avagy derűs, érzelgős avagy rideg megfogalmazás­ban .egyaránt elmondható egy és más a gyakran az ember legnehezebb periódusának ne­vezett kamaszkorról. Bemard Revon francia ren­dező filmje, a Kamaszok, nem közeledik különösebb erede­tiséggel a témakörhöz. Amit hőseiről, a félénk Bemard-ról, a merészebb Did;ier-ről, a ko­rához képest nagyon is érett Marie-Heléne-ről, s másokról elmond, abban nincs semmi újdonság. Mindezt sok ha­sonló kamaszfilmfoen láttuk már. Érvnek, indoknak a me­séiéihez az is kevés, hogy mindezek magával a rendező­vel estek meg — hiszen min­denki volt kamasz, minden­kivel megestek nagyjából ugyanezek a dolgok, mégsem készít mindenki filmet a sa­ját kamaszkoráról. Ha a ren­dezőnek nem volt má^, több, mélyebb, általánosabb mon­danivalója a filmmel, mint hogy rekonstruálja személyes élményeit, akkor bizony kár volt megcsinálnia ezt az alko­tást. S ha hozzávesszük még, hogy a film a németek meg­szállta Franciaországban ját­szódik, 1942—43-ban, és hogy ebből a nagyon is meghatáro­zó külvilágból úgyszólván semmi sem szüremlik be a filmbe, akkor különösen azt mondhatjuk: a Kamaszok jó­szerével magánügy maradt. Hét szeplő A másik kamaszfilm, az NDK-beli Hermann Zschoche rendezte Hét szeplő, valami­vel konkrétabban próbálja megfogalmazni a tizenévesek korosztályáról vallotf néze­teit. A keret egy nyári ifjú­sági táborozás, amelyen isme­rős és ismeretlen fiúk, lányok találkoznak, s annak rendje és módja szerint kapcsolatok, szerelmek szövődnek közöt­tük. A két központi figurá­ban, a jómódú szülők egy szem fia Robertben és az elvált anya hátrányos helyzetű lá­nya Karolinében Zschoche va­lamiféle ma társadalmi ellen­tét-félét is megpróbál meg­fogalmazni. Hasonló szimpli­fikált megoldás a tábor fia­tal nevelőjének, Benediktnek a szembeállítása a rideg-me­rev antipedagógus táborveze­tőnővel, Kraekelnével. S mint­hogy a rendező a feszültségek feloldásaként a Rómeó és Jú­lia színrevitelét látja a leg­célszerűbbnek, a diclakticiz- mus így is beáramlik a film­be. A végeredmény: Zschoche cl akarja hitetni a nézővel, hogy egy teljesen más érzel­mi és gondolati világú tizen­éves társaság tökéletesen rá tud hangolódni Shakespeare romantikus tragédiájára, s ez mindent rendbe is hoz, el is simít. Hát... Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom