Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-23 / 145. szám
4 m?rn 4/)/ W K/iinav 1981. JÜNIUS 23., KEDD Trubadúrhangverseny f _ / _ / KI ÁLLÍTÓTERMEKBEN A sziklakért színeiből Katonazenekarok A Hajdúság fővárosában A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a nyár folyamán négy előadásból álló hangversenysorozatot rendeznek. A június 21-1 első hangversenyen a Bakfark Bálint együttes trubadúrzenével szórakoztatta a közönséget. Díjnyertes alkotás Huszonnyolc ország kilencven művészének részvételével a Műcsarnokban szombaton megnyílt V. budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás díjnyertes alkotása: Alexandre Patrice (francia) „Csoporttanulmány” — 1981. Mikes István József Vácott él és alkot. Évtized óta vezeti a Madách Imre Művelődési Központ képzőművészeti szakkörét, honvéd-tiszthelyetteseket is nevel a rajzolás szere- tetére, ezen csoportja — és ő maga — tavaly első díjat nyert a honvéd amatőr képzőművészek pályázatán. Otthonában van egy sziklakertje is. Több száz növényből álló gyűjteménye nagy színraktár egyben — ősztől tavaszig, nyáron ontja a képi ötleteket. Mikes István József nem rest: elfogadja, alakítja szi'klakertjének színajánlatait, képápítő egységeit. Ezen sorozatából rendezett önálló kiállítást Budapesten a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. A tárlatnak külön érdekessége volt, hogy a közönség nemcsak Mikes István József akvarell és színes mo- notypia kerti beszámolóit láthatta, hanem kertje számára készült plasztikáit is, sőt a művész gondossága révén a sziklakért egy ezen alkalomra épült részletét is megszemlélhette. Bábfigurák A bábjáték a gödöllői szecesszió része volt, melyről Kőrösfői Kriesch Aladár is beszámolt fali szőnyegén. Később, 1947 és 1953 között működött a Remsey Iván szervezte gödöllői bábszínpad. Az előadásokat Remsey Jenő műtermében és az erdőgazdaságban tartották, vagy harminc előadást az Ezeregyéjszaka történeteiből. Remsey Iván sokoldalú egyéniség. Évtizedek óta vezet képzőművészeti szakkört Gödöllőn, több tanulmánya és verse jelent meg, elnyerte özv. Károlyi Mihályné ösztöndíját. Fest, ír — s hosszú ideje foglalkozik marionett- bábfigurák készítésével. Itthon alig tudunk erről, nevét kül*' A sziklakért egyik részlete földön ismerik inkább, olyannyira, hogy az 1979-es Szicíliai bábfesztiválon a nemzetközi zsűri tagja volt. Most a kecskeméti Ciróka együttes díszleteit és bábfiguráit készítette el a békéscsabai nemzetközi gyermekbábfesztiválra, ahol jugoszláv, NSZK-beli, hindu, örmény, svájci, angol, cseh, szovjet, lengyel és természetesen magyar együttesek szerepelnek június végén. Remsey Iván bábjai 7ci- váló plasztikai minőségük révén emelkednek ki az igen jó nemzetközi átlagból. Nagy lehetőség E művek biztos sikerrel szerepelnek most is- a békéscsabai fesztiválon, ám ennél is fontosabb a lehetőség megmaradása. Nevezetesen _ az, hogy Remsey Iván vezetésével megalakulhatna a Gödöllői Művelődési Házban a báb- színpad, mely a múzeum oldalágaként adhatna sajátos arculatot a város kulturális életének, hazai és külföldi érdeklődésre is számot tartva. Adott az energia, a képesség, a vállalkozási kedv, a színTANÍTÓK NYÁRI AKADÉMIÁJA Oktatásról, nevelésről A Jászberényi Tanítóképző Intézetben hétfőn megnyílt a tanítók nyári akadémiája. A résztvevők az iskolai oktatási és az iskolán kívüli nevelés egységének fontosságáról, az általános iskolák nevelésszociológiai problémáiról, az osztályfőnöki munka szerepéről, a tanítási órán kívüli nevelésről tárgyalnak. Külön téma az akadémia programjában az iskolák és a művelődési házak kapcsolata. A tucatnyi előadást, korreferátumot bemutató foglalkozások, tapasztalatcserék egészítik ki. Az akadémiára az ország minden részéből érkeznek pedagógusok. NAPJAINKIG MEGŐRIZTEK Szépségre fogékony lélekkel Ha egy település anyagi gyarapodása és lakóinak művelődése lépést tart egymással, az mindenképpen örvendetes dolog. Nagybörzsönyben, ebben a hegyektől koszorúzott, gyönyörű kis községben évről évre ennek vagyunk tanúi, amikor a Nagybürzsönyi napok rendezvénysorozatával mintegy tükröt tart a falu önmaga elé, és saját örömére s az ilyenkor idelátogatók tömegeinek elismerését kiváltva megmutatja: ilyenek vagyunk. Nagybörzsöny múltjának kutatói egészen az államalapító I. István uralkodásáig tekinthetnek vissza. A XII. század végén, majd a települést 1439-ben bányavárosi rangra emelő Zsigmond király országlásának idején német-szász bányászok telepedtek le a községben és — dacolva a történelem viharaival — napjainkig megőrizték jjrt nemzetiségi életük sajátosságait. Egészen a XVIII. század végéig jelentős volt Nagybörzsöny arany-, ezüst-, mangán- és bizmutbányászata, a föld méhének kimerülése után pedig szőlőművelés és fakitermelés adta a lakosság megélhetésének alapját. Amikor a hatvanas évek elején a járásban megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, Nagy- börzsöny lakossága . elsőként tért át a nagyüzemi gazdálkodásra. S azóta a község nagyobb utat járt be, mint a megelőző századokban. S mind eközben elevenen pezsgő kulturális élet bontakozott ki a községben. A pávakör, az ifjúsági táncegyüttes, a nemzetiségi zenekar, az iskola, a múzeum és a könyvtár együttesen járul hozzá, hogy ne merülhessen feledésbe az a kultúrkincs, amelyet a Nagybörzsönyben élő nemzedékek népi játékok, népi táncok, népdalok formájában felhalmoztak. Nincs semmi csodálkozni váló tehát azon, hogy Nagy- börzsöny híre ma már a járás határain is túlterjed. Sokan vásárolnak itt hétvégi telket — ennek oka a természet pazar ajándéka — és még többen jönnek el évente a kulturális seregszemlére. Gyönyörködnek ilyenkor a vendégek a román, gótikus, barokk és klasszicista stílusban épült, szépen rendbehozott műemlék templomokban. A Szent István templom például azért nevezetes, mert a korai románstílű építészet egyik legszebb és legrégibb emléke hazánkban. A bányatemplom meg azért, mert homlokzatán az 1717-ből való véső és kalapács hirdeti az alapítók mesterségét. A művelődési ház termeiben berendezett kiállítás a község alkotóművészeinek tehetségéből ad ízelítőt. Gera Éva és Károlyi Ernő festményei, Hegyi Ibolya gobelinjei, Sarkantyú Judit kerámiái meggyőzően bizonyítják, hogy szépségre fogékony lélekkel és esztétikai érzékenységgel képesek megragadni a tovatűnő pillanat jelenségeit. A Rudabányai Ere- és Ásványbányászati Múzeumnak a népviselet és népi életmód eszközeit is bemutató állandó kiállítása szintén vonzza a múlt értékeit becsülni tudó látogatókat. A paraszti élet és az egykori bányászat rekvi- zitumait szemlélve érzékeli igazán a ma embere, hogy néhány évtized alatt is milyen történelmi léptékű változás hordozói lettek a már személyautóval vagy rendszeres autóbuszjárattal közlekedő, a mezőgazdaságban is gépekkel dolgozó nagybörzsönyiek. A hegyes-völgyes vidék erdőinek világa tárul a látogató elé a Honvéd Zrínyi Vadász- társaság és a nagymarosi erdészet közös kiállításán az általános iskola Petőfi utcai termeiben. Madárfütty szól az ablakmélyadésben rejtőző magnóból, s az erdei hangzások megejtően szép szimfóniájában gyönyörködve nézhetjük végig az erdőművelés, fakitermelés és -feldolgozás eszközei mellett a környező táj madár- és állatvilágának bemutatott példányait. Vadmacskák, kuvik, vörösvércse, uhu, békázó sas, fácánok, erdei szalonka, borz, görény, szarvasok és őzek, vaddisznó és erdei medve békésen megférnek itt egymás közelségében, hirdetve egyenként és együttesen a természet varázsát. Pár száz métert továbbsétálva eljutunk a lakosság egyik büszkeségéhez, a ma is őrlő vízimalomhoz, amelynek ajándékba kapott lisztjét becses kincsnek érzik az asszonyok. Egész napon át hangos a község, a hangszórókból zene árad, s időnként egy-egy közlemény tudatja a Nagybörzsönyi napok soron következő programjának helyét és időpontját. Most szombaton a program legjelesebbje a határőrközség ség cím felvétele volt, amelyről lapunkban már beszámoltunk. Nagybörzsöny többségében német ajkú lakói azé címmel együttjáró kötelezettségek vállalásával bizonyították, hogy hűséges fiai a magyar hazának, s amit két kezükkel, tehetségükkel alkottak, azt megóvni is készek minden körülmények között. Cseri Sándor pad — csak a megoldás ne késsen, hiszen Pest megye gyermekszínháza lehetne belőle. Losonci Miklós Remsey Iván: Könnyező bohóc A 3. országos katonazenekari fesztivál a részt vevőegyüt- , tesek közös hangversenyével rfejeződött be vasárnap Debrecenben. A kilenc zenekar záróhangversenyét követően a művelődési kíozpontban megtartott ünnepségen Tikász Elek, a városi tanács elnökhelyettese átadta a Hajdú-Bd- har megyei, illetve Debrecen városi társadalmi és tömeg- szervezetek, vállalatok által felajánlott díjakat a katona- zenekarok vezetőinek. A 4. országos katonazenekari fesztivált — amelyet a szervezők szeretnének nemzetközi méretűvé szélesíteni — 1983 nyarán rendezik meg a Hajdúság fővárosában. MEGFIATALODIK Pannonhalma vára Felújítják a pannonhalmi várat: 1983-ig 50 millió forintot költenek a legsürgősebb munkákra. Dolgoznak a tetőn, a falakon. A bazilika tornyának helyreállítása már megtörtént, most a főlépcsőt javítják. A bazilika egyik legnagyobb értéke a műemlék együttesnek, még a tatárjárás előtt épült az 1220-as években. Itt rendezik a nemzetközi hírű orgonakoncerteket. A felújításra egy speciális 70 tagú építőbrigádot szerveztek. Munkájuk hosszúnak ígérkezik, 1983-ig ugyanis csak a legszükségesebb tennivalókkal végeznek. Már készülnek azonban a vár teljes felújításának tervei, melyek alapján 1990-ra, az alapítás ezeréves évfordulójára fnegif- jodik a pannonhalmi vár. TV-FIGYELŐ VÍZ. Ha kedd, akkor Belgium — mondta egy nemrég vetített fiLmvígjáték címe, amely elnevezést kesernyésen most úgy lehetne honosítani, hogyha víz, akkor Pest megye. Mármint ivóvíz, vagyis az a színtelen, szagtalan folyadék, ami a legelemibb feltétele mindenféle létezésnek, és ami- bőil a kelleténél jóval kevesebb van ezen a Duna táji vidéken. Ez a sajnálatos tény köztudomású volt eddig is, de most, hogy a vasárnap esti Hét egy dicséretesen alapos riportfilmben megint fölhívta rá a figyelmet, hát újra kell szólni például Dunakeszi kiszáradt torkú kútjairól; azokról a menetekről, amelyek kannákkal, vödrökkel a temetőbe indulnak — ott, hogy, hogy nem, még mindig nedves az a torok —; no és azokról az úgynevezett vizes járatokról, amelyek segítségével egy valamely szomszédos településről szerzik be az inni- meg a moso- gat.nivalót. S mert talán még e látványcsokornál is megdöbbentőbb voll hát ugyancsak meg kell emlékezni arról a beadványról, amit kíváncsi lencséjével »jól megbámult a kamera, és. amiben neim más áll, mint az,* hogy az immár nehezen tűrhető vízellátásuk miatt a Legfőbb Ügyészséghez fordultak a váciak. Igen, amott is, emitt is — és még több más lakóhelyen is — ily áldatlan állapotok uralkodnak. Áldatlan, ifjab- bakra, idősebbekre egyaránt veszélyes és kínos állapotok, amelyek megjavulására, sajnos, egyhamar nemigen lehet számítani. Legalábbis a Hét stúdiójába meghívott illetékes- szakemberek szerint, akiktől — hogyan is fogalmazzunk —. ha teljes vigaszt nem is, de azért valamivel föld-, azazhogy csapközelibb válaszokat várt a néző. Ilyeneket, őszinte sajnálatunkra, nemigen továbbítottak a mikrofonok Egészen konkrét adatként legföljebb csak azt tudhattuk meg, miszerint úgy 2000, 2010 táján lesz megfelelő vízellátás szerte e hazában. Ez a jósI lat viszont igencsak soványka ' vigasz. Kalendárium. Szintén vasárnapi látnivaló volt a gyorsan és méltán megkedvelt Kalendárium. Amilyen fürgén reagál, olyan alaposan tájékoztat ez a Juhász Árpád vezette és szerkesztette műsor, amely, lám, milyen jó tudományos témát — egy torzult személyiség önleplezése — talált a york- shire-i hasfelmetsző gyilkosságsorozatában, illetve amely élő és valóságosan is ' eleven összeállítás egyebek között fővárosunkat mint barlangos metropolist mutatta be. Igen, így van: sok egyéb kincse és értéke mellett arról is nevezetes Budapest, hogy egyetlen olyan fővárosa a világnak, ahol ily tömegű és szépségű barlang búvik mega hegyek gyomrában. Örömmel nyugtázhattuk, hogy a Pálvöl- gyi-barlangnak most egy még újabb — úgy 800—1000 méteres — szakaszát fedezték fel, és ez a járatrendszer talán- talán kapcsolatba kerülhet a Mátyás-hegyi barlanggal is. Ez kétségkívül szenzációs egyesítés lenne! A Szemlchegyi- barlang talán jövőre várható megnyitása pedig szintén szenzációszámba megy majd, egyrészt azért, mert cseppkőcsodái páratlanul szépek, másrészt meg azért, hogy a természetnek ez a kincsestára potom fél évszázad alatt vált — pontosabban: válik — láthatóvá. De még ily túl későn is jobb, mint soha... Pest, BéCS. Előfizetői emlékezet óta nem volt még ily csinnadrattás, léggömbfüggö- nyös, ide-odakapcsolásos nemzetközi gálaest, mint most, szombaton, amikor Bécs és Budapest köszöntgette egymást a kamerákon és a mikrofonokon keresztül. Hogy milyennek tetszett ez a kölcsönös bókolás? Először is nagyszabásúnak. Aztán technikailag hibátlannak. (Ahogyan a két műsorvezetőt szinte egymás zsebébe ültették!) Aztán jól pergőnek. Aztán látványosnak. Aztán... Aztán éppen olyan kideká- zottan kommersznek. ahogyan az efféle jószomszédi telekommunikációs szervuszol ásóknak lenniük kell. Aki ilyet várt. biztosan nem cs^i-Mott. Akácz László