Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-20 / 143. szám

■y&dap 1981. JÜNIUS 20., SZOMBAT KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Gödöllő is múzeumváros lett Szerencsére annyi a képző- művészeti esemény, hogy a szorgalmas tárlatnéző sem ér­heti utói valamennyit. Tápió- györgyén szobrot avattak, Beck Judit kiállítása Tápió- szeléről Ceglédre utazik, s miközben zárul Bálint Endre váci bemutatkozása, hamaro­san itt nyílik Hincz Gyula tár­lata, mely előkészítője a Mes­ter váci állandó gyűjteményé­nek. Addig is érdemes körül­nézni az új létesítményekben, a Gödöllői Szecesszió Múzeu­mában és a Gödöllői Galériá­ban. Festészet és építészet Valóban gondos a gödöllői művésztelepet bemutató kiállí­tás — gondos és elegáns —, szinte zeneileg is szerkesztett, ahogy Pap Gábor művészet- történész állapította meg ven­dégkönyvi bejegyzésében. Ugyanitt található Kriesch Ta­más jegyezte: Nagyon örülök, hogy végre mindenki saját szemével győződhet meg ar­ról, hogy milyen csodálatos alkotómunkával teli élet folyt itt édesapámék életében. Sok tanulság mérhető le. Az, hogy Akseli Gálién Kallela múzeuma Finnországban ko- pottabb, s az is, hogy a ma­gyar szecesszió festészete ár­nyaltabb, mint a finn, nem korlátozódik historizmusra. Kőrösfői Kriesch Aladár életműve balladákat is kísér, de tüneményes érzékenység­gel fedezi fel a kert liliomait, remek portrét készít Beck ö. Fülöpről, pompás Kassandra gobelinje. Szarvasokról kom­ponált faliszőnyege remeklés ugyanúgy, mint a Kalotaszegi asszonyokat idéző scherrebeck. Kitűnik, hogy milyen finom színérzék jellemzi Juhász Ár­pád munkáit, hogy a bútorter­vezésben mennyire modern Kőrösfői Kriesch Aladár, s az is, hogy Nagy Sándor nem­csak portréiban ér el figye­lemre méltó eredményt egy helyes mértékű stilizációban, hanem üvegablakai, illusztrá­ciói és Toldi szőnyege is mes­termű a maga nemében. A gödöllői művésztelep de­mokratizmusa is fontos jelen­ség a századforduló idején, mely nemcsak Remsey Jenő szocialista tematikájú művei­ben jelentkezik, hanem abban, hogy egyszerű asszonyokból verbuválták a gödöllői szövő­műhely tagjait, s Medgyaszay István még szövőiskolát is ter­vezett számukra. Vitatott kérdés az, hogy mi­lyen volt a gödöllői festők és az építészet kapcsolata. Finn­országban Saarinen nem igé­nyelte a festészet hathatós je­lenlétét az épületben, de ha a gödöllői műhely nem sza­kadt volna meg Kőrösfői Kriech Aladár halálával, ak­kor Medgyaszay István és Toroczkay Vigand Ede tervei sokkal nagyobb hatékonyság­gal valósulnak meg. Népes csoportok látogatják a gödöllői művésztelepről szer­kesztett kiállítást, s gyönyör­ködnek Nagy Sándorné Kriesch Laura párnáiban, Zichy István már-már Nemes Lampérthot előkészítő portré­jában, Undi Mária, Undi Car­la, Remseyné Frey Vilma, Raáb Ervin munkáiban. Te­kintélyes életművekből láthat a műbarát jelentős részleteket, így elsősorban Sidlá Ferenc, Moiret Ödön, Mihály Rezső és a rejtélyes Remsey Zoltán munkásságából. Tekintélyes művekkel szerepel Remsey Jenő, a gödöllői szecesszió ta­valy elhunyt nagy alakja is. A jelen, hogy Gödöllő ifjúsá­ga, felnőtt lakossága ismer­kedik a gödöllői magyar sze­cesszió alkotásaival — holnap az egész ország és a külföld is. Szentendre és Vác után Gödöllő is múzeumváros lett. A fény üzenete Rendkívül gyorsan italált magára az új Művelődési Központ Alig avatták fel, máris arról számolhatunk be, hogy Varga Kálmán képző- művészeti előadó irányításával már a harmadik kiállítást rendezik. Most a Tájépítészet és a kisplasztikák otthonunk­ban című tárlat után A fény üzenetét láthatjuk Csáji Atti­la festményein, Szatmári Bé­la, Balogh László, Várnai László kinetikus tervezésű munkáiban. Igazán pompás Borbély Béla fotós orozata, mellyel a veloméri templom fényviszonyait vizsgálta. Eh­hez készített elgondolkodtató kísérőszöveget Pap Gábor, aki a középkor szellemiségének törvényeit elemzi a veleméri freskókra érkező fényben, a padlótükröződésben. Szobor az iskolában Balogh László iskolaigazgató évek óta szorgalmazza a kép­zőművészet jelenlétét Kiskun- lacháza oktatási intézményei­ben. Ennek keretében avatták most fel Munkácsy Mihály, Gárdonyi Géza portréja után Vörösmarty Mihály bronz­szobrát a központi iskola au­lájában. Mindhárom mű szerzője Do­monkos Béla szobrászművész. Domonkos Béla: Vfirösmarty Mihály bronz portréja Arra összpontosított, hogy Vörösmarty költői egyetemes­ségéből az eszmét sugárzó lí­rikust tárja fel, nem az elbo­ruló embert a szabadságharc bukása utáni időkből. A Szó­zat költőjét láthatjuk az arc­vonásokon, a reformkor nagy alkotóját, aki egy másik ver­sében így szólt korához, ha­zaszeretetre buzdítva: Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet! Losonci Miklós Újabb tv-sorozat John Ford kilenc filmje Folytatja világhírű filmren­dezők életművét bemutató so­rozatát a televízió. Júilus 5-től — vasárnap délutánonként — John Ford kilenc filmjével is­merkedhetnek meg a nézők. Az ír származású, hatszoros Oscar-díjas amerikai rendező 1917-től forgat filmeket, s ma már a tengerentúli filmgyár­tás klasszikusának számít. Veszprémben A kémia kutatói Veszprémben, az akadémiai bizottság székházában pénte­ken megkezdődött a szocialis­ta országok tudományos aka­démiái nemzetközi hő- és anyagátadási központja tudo­mányos tanácsának ülése. Az ülést dr. Blickle Tibor, a Ma­gyar Tudományos Akadémia műszaki kémiai kutató intéze tének igazgatója, a tudomá­nyos tanács soros elnöke nyi­totta meg. Az ülésen a szov­jet, a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK-beli és a ma­gyar akadémiát képviselő tu dósokat dr. Polinszky Károly, az MTA alelnöke köszöntötte. A résztvevők az ülésen meg­ismerkedtek az MTA műszaki- kémiai kutatóintézetének ku­tatásaival és azok gyakorlati eredményeivel, majd meghall­gatták a központ igazgatóvá nak, V. A. Borodulja beszá­molóját a központ elmúlt öt évi tevékenységéről és az 1981. I évi rendezvényekről. DOKTORAVATAS GÖDÖLLŐN • • Ünnepi ülés az egyetemen Nyilvános ünnepi tanács­ülést tartottak tegnap a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temen. Az aulában rendezett ünnepségen megjelent Cser- venka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára és dr. Pál István, a MÉM tudományos kutatási és szakoktatási főosztályának vezetője is. Az ünnepségen a mezőgaz­dasági tudományok tisztelet­beli doktorává avatták az egyetem korábban nyugállo­mányba vonult három pro­fesszorát: dr. Berend Józsefet, dr. Sipos Gábort és dr. Vág­sellyei Istvánt. Az idős taná­rok külön-külön harminc­negyven évig dolgoztak a fel­sőoktatásban, a fiatal mező­gazdász- és mezőgépész-mér- nökök képzésében. Számos szakkönyvet, tanulmányt ír­tak, amelyekkel ugyancsak eredményesen segítették szo­cialista mezőgazdaságunk fej­lesztését. Még egy jelentős eseményre sor került az ünnepségen: az egyetemen korábban diplomát szerzett szakemberek közül harmincat a mezőgazdaság- tudományi, tizenegyet mező- gazdasági műszaki doktorrá avattak. RÁDIÓFIGYELŐ MAGÁNYOSOK. E műsora! (klasszikusokat kedvelőknek és J a modem darabok híveinek | egyaránt tud érdekességeket; nyújtani. A Magányosok, Jor- | dán Dobreski hangjátéka ez­úttal a mai hangvételre nyi­tottakat marasztalta a radio mellett. Miodrcg Saurek, a Szkopjei Rádió rendezője (társ­rendező Cseres Miklós dr.) új és hagyományos elemeket öt­vözött jó érzékkel a hangjá- telk színre vitelénél. A műfaj eredetiségét a szerkezet őrzi. Meghökkentőak a tagolást je­lentő zenei és zajbetótek. „Jaj, az idő, a pusztító idő” — nyüszíti az öregasszony. Mire a hallgató elrettenve kér­dezi: valóban ilyenek leszünk öregségünkre? Az idő ilyen UJ POLITIKAI KÖNYVEK Életek, élethelyzetek A gödöllői müvésztelcp szövömühelye (Balogh Rudolf felvétele) Á történelmi összefüggések bonyolultak. Ezt a már-már közhelyszerű megállapítást eleven tartalommal töltik meg azok a kötetek, amelye­ket a Kossuth Könyvkiadó legújabb kiadványai közül is­mertetünk. Vallomások Zalka Mátéról Elindult egy fiatalember Szatmárból, a Szamos mellől. Előbb még az Oszrák—Magyar Monarchia hadseregének ön­kéntese, tele lelkesedéssel és fiatalos hévvel. Az orosz fronton azonban hamar rá­döbbent, hogy imperialista cé­lokért rángatták a háborúba. Fogságba kerül, majd felis­meri, hogy a Nagy Októberi Forradalom a szocialista, leg­emberibb célokat akarja meg­valósítani. Csatlakozik a for­radalmárokhoz. Szibériában már a fehér­gárdisták ellen harcol, majd Spanyolországban a fasiszták ellen küzd. Hogyan, vált az el­ső világháború poklából kike­rülve a hadifogságban forra­dalmárrá, meggyőződéses, elv- hű internacionalistává? Mi­ként állítja a forradalom szol­gálatába tudását, bátorságát? Erről szól a Vallomások Zal­ka Mátéról című kötet, amely széles tablóját adja a legendás hős életének és egy történelmi korszaknak. A könyv visszaemlékezések gyűjteménye, s Zalka Máté leánya, Natalja válogatta. Tö­rekvése az volt, hogy a pálya­társak, tisztelők és jóbarátok cikkeiből, verseiből áttekintést kapjunk Zalkáról, az ember­ről, az íróról és a tábornokról. Ez sikerült is. Az első vissza­emlékezést Vera Ivanovna Zalka, a feleség írta, akivel Zalka még 1920-ban ismerke­dett meg, amikor a Vörös Hadsereg megtisztította Krí­met a fehér banditáktól. A további írások szerzői között többek között ott találjuk Kol- cov, Iszakovszkij, Ehrenburg, Szimonov és Roman Karmen nevét. Ezek a nevek a magyar olvasók körében is imertek. Karmen a második világhábo­rú haditudósítója 1936 no­vemberében találkozott Zalka Mátéval, a Madrid melletti harcok során. Haláláról segéd­tisztje, A. Ejszncr visszaemlé­kezése nyújt képet. Az utolsó napokban is tervezgetett, elra­gadtatással beszélt az új ma­gyar zászlóaljról. Huesca ost­románál egy tüzérségi lövedék vetett véget életének. 1937, június elején Valenciában te­mették el. Zalkát, az írót és önfeláldo­zó katonát három nép a ma­gyar, a szovjet és a spanyol tekinti nemzeti hősének. Mi különösen szeretettel gondo­lunk rá, mégis csak a mi né­pünk hú fia volt, aki bárhol is küzdött, mindig a Szamos- partot látta maga előtt. Küzdve küzdöttünk Dmitro Popovics gyermek- és ifjúkorát mindvégig az éh­halál réme árnyékolta be. A Huszt környéki Boronyava községben nőtt fel. A világ forrongása 1919 tavaszán, köz­ségüket is elérte. Reményüket (hogy Kárpát-Ukrajna egye­sülhet Szovjet—Ukrajnával, s hogy feloszthatják a kolostor földjeit) szétzúzta a román megszálló hadsereg. A fiatal Dmitro keserves utat jár be, szezonmunkás volt, hol itt, hol ott dolgozott, de még többet volt munka nélkül. 1923-ban kapcsolódott be a munkásmoz­galomba. Az öntudatra ébredt ifjúmunkás kezdetben agitátor volt, majd felvették a Cseh­szlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség boronyavai sejtjé­be, később a kommunista pártba. Dmitro Popovics élete ettől kezdve elválaszthatatla­nul kötődik ahhoz a harchoz, amelyet szűkebb hazája, a Huszt környéki dolgozók vív­tak a két világháború között társadalmi és nemzeti felsza­badulásukért. A könyv szerzőjének küz­delmes sorsában tehát egy vi­dék több évtizedes osztályhar­cos múltja tárul az olvasó elé. A nemzetközi munkásmozga­lom egy sajátos színfoltját is­merhetjük meg, amely egyben példát is mutat. Kárpát-Uk­rajna felszabadulása, a s jobb élet megteremtése összekap­csolódik a fasizmus elleni harccal, a szovjet, a cseh, a román és a magyar dolgozók harcával és győzelmével. Dmitro Popovics többször is megjárta a különböző börtö­nöket, köztük a budapesti Margit körúti fogházat. Köny­vének második részében az emberi helytállás számos szép epizódját Pillantja fel és tisz­telettel adózik volt harcostár­sainak, Oleksza Borkanyuk- nak, Viner Rudolfnak, Török Pálnak és a többiek emléké-, nek. Dmitro Popovics, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsá­nak képviselőjeként tevékeny részese volt a felszabadulás után kibontakozó új életnek is. Neki és a hozzá hasonlók­nak köszönhető, hogy az em­berek ma szülőföldjén is jó­módban, kulturáltan élnek. Aranyláp Gerencsér Miklós igen ér­zékenyen reagál a mai világ jelenségeire. Észreveszi azt a változási folyamatot, amely jellemzi valóságunkat, de az előforduló visszásságokra is felfigyel és a próza eszközei­vel ábrázolja azokat. Leg7 újabb könyve is ilyen jelensé­geket tár fel, a magyar kö­zelmúlt termelőszövetkezeti mozgalmának olyan jelenségét önti regénybe, amely ellen harcolni kell, hogy közéletünk szebb, tisztább legyen, és nyugodtan tudjuk építeni jö­vőnket. Egy kiskirályként uralkodó szövetkezeti elnökről szól regénye, aki átmenetileg felvirágoztatja ugyan a tsz-t, de ezt a szocialista erkölcs­csel össze nem egyeztethető, tisztességtelen eszközökkel te­szi. A tehetséges, de morális gátlásokat nem ismerő ember felesége végül nem bírja a lélektelen hajszát s az öngyil­kosságba menekül. Kiszáll a rendőrség. A járási pártbizott­ság első titkára is a faluba érkezik. A regény a bűnügyi törté­netek feszültségével ragadja meg az olvasót, de ami a cse­lekményből kikerekedik, át­fogó társadalmi körkép, és sú­lyos erkölcsi kérdéseket vet fel. Hogyan tehetett szert ez az ügyeskedő, kétes manipu­lációkba bonyolódó, gátlásta­lan ember szinte korlátlan ha­talomra, befolyásra? Hogyan, milyen eszközökkel szerzett magának támogatókat még a felsőbb körökben is? Miként tette az embereket szűkebb környezetében szolgalelkűvé? A regény mindvégig izgal­mas. A kettős szálon futó nyomozás, illetve helyzetelem­zés — a rendőrségé és a járási pártbizottság első titkáráé — választ ad a kérdésekre, s az utolsó oldalakon az igaz győz. Gáli Sándor szörnyű pusztítást végez az emberi lélekkel? Hiszen vala­ha a jajgató öregasszonyok is szepek és kedvesek voltak. Csakhogy ahogyan elnéptele­nedett körülöttük a világ —a gyermekek felnőttek, elköltöz­tek —, úgy vonultak egyre jobban kerítésük, ablakaik mögé. A szerző elnéptelene­dett, névtelen faluba helyezi szereplőit, mintegy jelezve: ilyen magányos öregasszonyok élhetnek bárhol. A két öreg­asszony — Gobbi Hilda és Sulyok Mária nagyszerű játé­ka — rikácsol és dohog. Mint­ha már a beszéd igazi, tartal­ma nem is lenne lényeges. Szinte megborzongunk Gera Zoltán öregember monológjá-. ra. Ö sem különb az asszo­nyoknál. Csupán merengőibb, amikor az elszalasztott boldog­ságról morfondírozik. A kiváló szereplőkre épített, 'lehangoló élményt a zsolozsmás zenei betétek némiképpen ellenpon­tozzák. ÉNEKSZÓVAL, muzsikával Vácról. Az elmúlt esztendőben a váci Állami Zeneiskola adott Otthont a Magyar Rádió nép­zenei fesztiváljának. Ezúttal egy három résaoöi álló műsor- sorozat eleveníti tel az esemé­nyeket. Szolnoki Imre és Va­súti Imre riporterek megszó­laltatják e műsorban a feszti­vál résztvevőit. Többek között bemutatkozik a Kalamajka Együttes, a váci KISZ Kórus, A nangképekben népi hang­szerekkel feldolgozott és ere­deti népdalokkal ismerkedhe­tünk. A műsor külön érdekes­sége, hogy a riporterek elle­sik a közönség véleményét is. BUDAPESTI LÁTOMÁS. A legszebb, legcsillogóbb, vagy éppen a lcgoensőségesebb tar­talmakat hordozó szó is csaik akkor válik hitelessé, ha vé­gül a cselekvés a vállalt, ránk kiszabott sors megélése hite­lesíti. A többi között ennek a gondolatnak az igazságáról győzte meg a hallgatóit Sőtér István több mint harminc év­vel ezelőtt írt rádiódrámája, a Budapesti látomás. Jó, hogy felújították az 1948-ban bemutatott darabot 1960-ban, s jó, hogy újra műsorra tűz­ték most, a Harmincéves a Rádiószínház sorozatban: a tanulságok ma is érvényesek, n em csökken tette az idő a mű irodalmi értékeit sem. VÉGKIFEJLET. A hétköz­napi ember szavait a tett hi­telesíti, ha költőről van szó, maguk a szavak válnak tetté. Ezt állapíthatja meg a hallgató a modern magyar költészet néhány hete elhunyt nagy alakjára, Pilinszky Já­nosra emlékező műsor egyik tanulságaként. Bizonyára so­káig nem felejtjük el ezt a fő műsoridőiben — szerdán, a Kossuth adó Esti magazinja után — sugárzott összeállítást: olyan költővel találkoztunk új­ra, aki ugyanazzal a várossal, országgal, ugyanazzal a törté­nelmi kataklizmával szembe­sült, mint Sőtér István hősei. „Visszafogad az ősi rend. / Ki- könyöklök a szeles csillagok­ra.” — írta az Apokrifban, abban a versében, amely a pá­lyatárs-barát emlékező, Ne­mes Nagy Ágnes szerint köte­tekkel ér fel. Nagyon nagy költő volt — állapította meg a másik pá­lyatárs, Szabolcsi Miklós is a műsorban, s hozzátette —: gyönyörködött a szóban, a gondola tiroenetben. Er. K.—P. Sz. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom