Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-20 / 143. szám

1981. JÜNIUS 20., SZOMBAT Kfunav Mo presszó Étel, ital mellett film Még a nyáron új mozi­val gazdagodik Szentend­re. A Teátrum étterem szomszédságában mopresz- szó nyílik. Régi vágyuk teljesül ezzel a környéken élőknek: kertmozijuk lesz, ahol kellemes körülmények között egy kis étel s ital mellett nézhetik a filme­ket. Ügy tűnik, az idei nyár kedvez a filmbarátoknak. Míg tavaly, s annak előtte mindössze egy moziba, a Duna-partiba lehetett be­térni, addig most, a rövi­desen megnyíló mopresszó mellett még egy lehetőség adódik. A megyei művelő­dési központban minden második héten igazi film­csemegékkel várják az ér­deklődőket. Oidipusz király, Bonnie és Clyde, Persona, Butch Cassidy és a Sundance kö­lyök — hogy csak néhá­nyat említsünk a nyári programból. Nemrégiben valamennyit nagy sikerrel vetítették már a fővárosi Filmmúzeumban. A me­gyében ez idáig csak Gö­döllőn, Szentendrén tekint­hetők meg ezek a művek. Jó, hogy most már a szent­endreieknek sem kell utaz­niuk. ha e kuriózumokat látni szeretnék. Nem mint­ha a távolság olyan nagy lenne, de mindig fönnáll a veszélye annak, hogy Bu­dapesten nem tudnak jegy­hez jutni. A megyei műve­lődési központban legköze­lebb június 26-án és 27-én este 7 órára várják a né­zőket. Ekkor az Egy éjsza­ka Casablancában című filmet vetítik. Értesüléseink szerint, a mopresszóban bemutatandó filmek jegyzéke még nem készült el. Bizonyára ott könnyű nyári szórakozást ígérő alkotásokat vetíte­nek majd. Az évszak új filmjeinek listáját böngész­ve kitűnik, hogy ezekből jócskán akad. SZENTENDREI A PEST MESYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI E'S SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Hű marad-e a törzsgárda? Áttelepülés négy ütemben A névadó múlt év márciu­sában volt, azóta Erdészeti Gépgyártó Vállalatnak hívják az izbégi részén levő üzemet. Ám az emberek szája nehezen áll rá e címre. Ma is még mindenki így emlegeti: a ko­csigyár. így hívja szinte mind a 340 dolgozója, a szentend­rei, a pilisszentlászlói és leányfalui munkavállalók. E névből nem nehéz hát ki­találni, mi készül az izbégi gyárban. Mezőgazdasági és er­dészeti gépek, de olyan rossz körülmények között, melyek lehetetlen­né teszik a korszerű, fo­lyamatos gyártástechnoló­giát. A vállalat vezetői, így Neho- da Károly igazgató is törheti a fejét, hogy ha égy új gép érkezik, hol legyen a helye. Nem is beszélve a raktározás körüli nehézségekről. Az anyagot, alkatrészt és a kész­terméket a központi telep­helytől távol tárolják, így természetesen a szállítás nem­csak nehézkes, de igen költ­séges is. Mivel a központi telephe­lyen, mely az izbégi lakóhá­zak közé ékelődik be, nincs mód a terjeszkedésre, ezért tavaly 5 és fél millió forin­tért hét hektáros területet vet­tek a Kőzúzó utcában. Azóta egy tanulmányterv is készült, mely szerint a teljes áttelepülés 200 millió forintba kerülne. Mivel — az ígéretek ellenére — a központi támogatás ki­látástalannak tűnik, a válla­latnak úgy kell gazdálkodnia, hogy a fokozatos áttelepülés, bővítés lehetővé váljék. Érthető, már ebben az év­ben, de az elkövetkezendők­ben is, komoly feladatok előtt áll a gyár kollektívája. A szakemberek az áttelepü­lési négy ütemben határozták meg, az első 1983-ig tartana. Ekkor kerül sor a Kőzúzó ut­cai telep rendezésére, a föld egyengetésétől az Útépítésen át a csatornázásig. Az elkép­zelések szerint fölépülne egy 1300 négyzetméteres alapterü­letű üzemcsarnok, s elkészül­nének szociális létesítmények is. A második ütemre 1984 és 85 között kerülne sor. A számítások szerint a vállalat saját erőforrásai­ból 1985-ig 20 millió fo­rintot tud építőipari be­ruházásokra fordítani. Csak vázolva az elkövetke­zendő feladatokat, kérdéses, hogy a kicsit magára hagyott gyár képes lesz-e megbirkóz­ni ezekkel? S ha Igen, nem olyan áron-e, hogy az ott dol­gozók hűtlenek lesznek a céghez? Mert ez idáig az üzem dolgozói láthatóan erős kötődést árultak d: a munká­sok 75 százaléka törzsgárda- ta,g, ami manapság szinte rit­kaságszámba megy. Éréit ségi '81 Szokott az elnök ebédelni? A kép egy kicsit profán. Mert akikről az írás szól, azok az utóbbi hetekben sem a papszigeti, sem a leányfalui, de egyetlen strand közelébe sem men- tek. „Télszínűek” vala- | mennyien. Kikről van szó? £ Az érettségizőkről és az f érettségiztetőkröl. A szentendrei Móricz Zsig­mondi Gimnáziumban hétfőtől folynak a vizsgák. Az utolsó, az 59. maturáló ma ül a bi­zottság elé. Rázós tételek Szerdán reggel is 9 órakor kezdődött az érettségi. A vizs­gaterembe idegeneknek tilos a belépés. Bent hatan vannak a IV. B-sek közül, s természe­tesen a bizottság tagjai: az elnök Huszárik Pálné, a doro­gi gimnáziumból, a kérdező tanárok: Kocsordi Károly igazgató, Kun Péter igazgató- helyettes, Bartha Gábor, Dob- rovitzki Pál, Dakó Károlyné, Balogh Anikó és Egner Kál­mán. Míg a fiúk és lányok oda­bent fölkészülnek, nézzük, Hlzik a szőlő Aratás előtt a szigeten Szép a határ. Százféle, már- már neve nincs színben pom­pázik. Az árokszél porosodó, vagy éppen harmat fürdette, hatalmas lapulevelei között kék, lila, sárga, piros és fehér színű virágok egyszer esőre, egyszer napra várnak. Beljebb, a takaros parcellákon sorako­zó eper-, borsó- és krumpli- tövekre, málnabokrokra, az erősödő paradicsomra, papri­kára pedig elég egy pillantást vetni, s kiderül: akik ezeket gondozzák, hajnalban kelnek és későn fekszenek. Híznak a szőlőszemek is, pirosodik az őszibarack, da­gad az alma és a körte. A hatalmas kukoricatáblák egyre mérgesebb, haragosabb zöldre váltanak. Az árpát több he­lyen már aratják, s szinte percről percre szelídül a búza színe is. Mi a helyzet az északi fek­vésű, gyakorta párásabb, hide­Találgatják, hova jutok Azon a délutánon, amikor Cserniczky Gd- ** borúéval elindultunk, kegyetlenül tűzött a nap. A sugarak minden részvét és megér­tés nélkül tolakodtak be az öreg házak közé, fölpuhították az aszfaltot: a hőség eltorzítot­ta az arcokat, lelassultak a mozdulatok: a forróság megbénította a várost. Megállt a le­vegő az utcákon és a házaikban is. Még a vén kapuk kilincsei is kellemetlenkedtek a tenyérnek, s az udvarokban csak díszletnek tűntek a fák. Jártuk a várost. Lefüggönyzött, elsötétí­tett ablakú szobákban üldögéltünk sokat meg­élt bútorok, megfakult emlékek között. Lát­tunk régi fényképeket, hallgattunk sírást, zsolozsmát idéző beszédfolyamokat, nyugtáz­tunk örömöt, riadt kérdésekre próbáltunk vá­laszolni ... Komfortos lakások vendégei is voltunk, de benéztünk pár négyzetméternyi — szobát, konyhát, spájzot egy helyiségbe bezsúfoló — otthonokba is. Néztünk reprodukciókat és olvastuk az ósdi falvédő felírását: Piros ró­zsák beszélgetnek, találgatják, hova jutok, mely sarkába ennek a nagy világnak ... öregeket kerestünk föl. hetven-, nyolcvan- éveseket. Olyanokat, akiknek már senkijük sincs, aki gondoskodjon róluk. Pénzük is alig, miből megélhetnének, mert úgy hozta a sors. hogy nyugdíjat sem kapnak, így tanácsi se­gélyből tengetik napjaikat. Szentendrén 2 ezer 600 fölött van a hat- van éven felüliek száma. Többségüknek él még valamelyik hozzátartozójuk; gyere­keik. rokonaik gondoskodnak róluk, s nin­csenek rászorulva a segélyre. Az egészsége­sek, az alig hatvan felettiek nagyobb része pedig még eltartja magát. Szerencsére kevesebben vannak azok. akik­re magány és nélkülözés méretett. De van­nak. Hogy mennyien? Ezt kívánja ismételten tisztázni az a feimérés. melyen most dolgoz­nak a városi tanács egészségügyi osztályán. Valamennyi hatvan éven felüli szentendrei asszonynak és férfinak kérdőívet küldtek ki, remélve, hogy a válaszokból kiderül, kin kell segíteni, kinek kell közgyógyellátási igazol­ványt adni, azaz ingyen gyógyszert utalni, ki mellé kell szociális gondozót kirendelni, milyen címre kell a rendszeres vagy a rend­kívüli segélyt küldeni, és kinek kell naponta meleg ételt vinni. A legnehezebb szociális gondozót találni. Kevesen vannak olyanok, mint Kiskéri Fe- rencné vagy Horváth Tiborné, akik hosszú évek óta havi, maximum hétszáz forintért vállalnák bárki ellátását. Ehhez nemcsak szív, lélek s emberség kell, hanem hallatlan önfeláldozás is. Hiszen amikor több ezer fo­rintot lehet havonta keresni egy idős ember gondozásával, ugyan ki megy el havi hétszá­zért naponta ebédet hordani, takarítani, ágy­ban fekvőt mozdítani? A szabály, a rendelet, az makacs. Csak havi hétszázat ír elő. A városban mcst is, az újbóli felmérés összegzése előtt, négyen vár­nak szociális gondozóra. Aztán ott van a szociális otthon. Tudjuk, de meddig kell még tudnunk azt, hogy éve­kig kell arra várni, míg oda be lehet jutni? A jelöltek többsége, mire rákerülne a sor, meghal. Így aztán hiába az évente növekvő összeg — idén 673 ezer forinttal gazdálkodhat a szociálpolitikai főelőadó, Cserniczky Gá- borné — minden erőn felüli próbálkozásnak tűnik. Tudjuk azt is, több kellene, nagyöbb nyugdíj, akinek meg nincs, annak magasabb segély, s jóval nagyobb fizetség a szociális gondozóknak. Fs amíg ez nincs? A szocialista brigádok, úttörőőrsök elesetteket felkaroló akciói­ról már annyit hallottunk. Nemcsak jót, rosz- szat is, de az utóbbi főleg azon naiv elkép­zelésből fakad, miszerint e kis csoportok he­lyettesíthetnék a családi szeretetet. Azt nctm, de segíteni esetleg tudnak. Talán akad a vá­rosban néhány olyan brigád, melynek tagjai vállalkoznának e szerepre. A tanács egész­ségügyi osztályán várják a jelentkezőket! gebb levegőjű szentendrei já­rásban? Hogy állnak a mező- gazdasági munkák Pócsmegye- ren, Kisorosziban, Szigetmo­nostoron és Tahitótfaluban, a Kék Duna Szakszövetkezet földjein? Erről Csörgő Mihály, a szakcsoport elnöke beszél: — Szombatig az eper na­gyobb része a ládákba kerül, a korai fajtákat mind leszed­jük, a jövő hétre már csak a későbben érő, Riválból marad egy kevéske. A most még tö­veken levő szemeknek a hű- /useob idő kedvez. — A szőlő? — ötven hektárunk van, a múlt heti párás idő nem tett jót a fürtöknek. Ennek, vala­mint a kora tavaszi fagyok okozta kár ellenére a termés szépnek ígérkezik. Most gép járja a táblákat, szórja a permetlevet, s a talaj meg­munkálásán is gépekkel te­vékenykednek. Ez az idő a szőlőnek sem árt. — Az árpa? — Annak már nem kellene több csapadék. Gyönyörűen sárgulnak a kalászok, s vár­hatóan egy héten belül a H0 hektáron nekikezdhetünk az aratásnak. — A búza? — Panaszra itt sincs okunk. Igaz, a 600 hektáros búzatáb­lák elhelyezkedése miatt csak később láthatunk- neki a beta­karításnak, nem úgy, mint például a megye déli részein, ahol nagyobb a meleg. A búza aratásával egy időben fogunk hozzá a vetőmagnak szánt, 100 hektáron nevelt borsó és az ugyanekkora területen levő mustár betakarításához is. ////////////////////AV Teljesen érthető, hogy a munka dandárja, a legnehe­zebb időszak csak ezután kö­vetkezik. A város életéből Megnyitó. Papachristos And­reas szobrászművész kiállí­tását tegnap délután nyitotta meg dr. Németh Lajos művé­szettörténész. A kiállítás a Mű- vésztolepi Galériában látha­tó. Rádiótelefon. Már hírül ad­tuk, hogy a szentendrei köz­ponti orvosi ügyelet rádiótele­font kap. A CB jelű készülék a közelmúltban megérkezett, s azóta segíti az orvosokat ab­ban, hogy mihamarabb eljus­sanak a betegekhez. Gyűjtemény. Elkészültek az Ámos Imre—Anna Margit Gyűjtemény kiviteli tervei. A munkálatok még ebben az év­ben megkezdődnek. Hogy mégis ez a fénykép áll itt, nem pedig egy ellesett vizsga­drukkéi pillanat, annak egyik oka az, hogy mindazoknak, akik mos­tanában számot adnak tudásukról, illetve, akik tőlük számon kérték azt, csak azt kívánhatjuk, hogy e nehéz időszak után olyan kellemes, felszabadult, szép napokat töltsenek cl, mint ahogyan azt fotónk oze- replől tették (már amíg nyár volt a nyár, s remélhetőleg még lesz is). mit csinálnak a többiek, a vá­rakozók: Varga Babett, Stumpfel Katalin, Vasvári Ka­talin, Rácz Erika, Vámos Ilo­na, Szűcs Edit, Tóth László. Az egyik emeleti tanteremben beszélgetnek a tételekről vagy arról, tegnap ki s hogyan vizsgázott, s mi az, amit szíve­sen kihúznának, s mi az, amit nem. — Ki az osztályfőnök? — Hát erre nénéz válaszol­ni — nevetnek —, most kap­tuk meg két napra Anikót. — Csak így mondod, Anikó? — kérdezi valaki. — Igen, hiszen sokszor azt hiszik, hogy az osztálytársunk, hát miért ne mondanám így. Egyébként három évig Ági né­ni, Gönczi Jánosné volt az osztályfőnökünk, de ő sajnos elment az iskolából. Aztán Honig tanárnő vette át az osztályt, de ő most kórházban van. A legjobb osztály Miközben arról beszélget­tünk a B-sekkel, milyen jó volt az osztályuk — említik a tavalyi jugoszláviai közös kirándulásukat —, belép a terembe Balogh Anikó. El­árasztják az ilyenkor szokásos kérdésekkel: sorban vannak-e a tételek, kihúzta-e már vala­ki a 10-est vagy a 20-ast, Arany Jánosról beszéltek-e már, visszakerüinek-e a téte­lek az asztalra, aztán ebédel-e az elnök, s szokott-e kávét inni? Persze szó esik a vizsga­drukkról is. Kocsordi Károly, az iskola igazgatója így véle­kedik: — A vizsgadrukk bármilyen kellemetlen, de nélkülözhetet­len is, hiszen egyben az erköl­csi felelősség megnyilvánulá­sa. Erről az osztályról egyéb­ként elmondhatom, hogy az évfolyam legjobb csoportja volt. — A többi maturáló? — A végzettek 50 százaléka jelentkezett egyetemre vagy főiskolára. Három kitűnő Lehet, hogy lesz majd olyan is közöttük, aki egyszer itt még érettségiztetni fog? El­képzelhető, hiszen most is több olyan tanára van a gim­náziumnak, aki évekkel ez­előtt itt tanult. Egyelőre csak annyit tudunk, ami a csütör­tök déli eredményhirdetésen kiderült. A B-sek közül min­denki sikeresen vette az aka­dályt, Erdős Zsuzsanna, Szűcs Edit és Tóth László pedig ki­tűnő lett. A tárgyalóteremből Sör mellé - fúrógép Mi mindent lehet venni egy sörözőben? Nos, mint arra a helyiség neve is utal, termé­szetesen sört, jó esetben fris­set, habosat. Aztán az ember apró falatokhoz is juthat, s mindahhoz, amit a már em­lített vendéglátóipari egység­ben illik árusítani. Néha per­sze megesnek kevésbé szokvá­nyos üzletkötések is. Például,! amikor egy ütve-fúrógép cse­rél gazdát. A törökszentmikló­si Fehér Sándor egy ilyen frissen lopott szerkentyűt ér­tékesített az egyik budapesti sörözőben. Vajon hogyan kötődnek az ilyen üzletek? Izgalmas játék a szituáció elképzelése. Íme egy, a számtalan variáció kö­zül: a polgár békésen üldögél az asztal mellett, s miközben a következő korsóra vár, va­laki odasettenkedik hozzá és bizalmasan megkérdi: Uram, nincs szüksége egy ütve-fúró- gépre? Mire az uram: Éppen azon tűnődtem, hogy felhör­pintem még ezt a sört, aztán szétnézek a szomszéd asztalok­nál, kinél van egy fúrógép. De így legalább föl sem kell áll- nom. Mit kér érte? Aztán megkötik az üzletet, nem csodálkozva azon, hogy az 5 ezer forintot érő masi­náért csak 1500-at kell adni. Bár lehet, hogy más módon vándorolt új gazdájához a gép, de végül is a történetnek nem ez a része a fontos, ha­nem az, hogyan jutott Fehér Sándor a műszerhez? Ügy, hogy egy februári es­tén fölkereste szentendrei nő­ismerősét. Nem mondhatni hogy túl kedves fogadtatásban részesült? Sőt, a hölgy kiutasí­totta a lakásból a már meg­lehetősen kapatos fiatalem­bert. Ám hiába próbálta ki­tuszkolni otthonából Fehér Sándort, ezért a szomszédok­hoz sietett segítségért. Az al­kalmi munkásnak több sem kellett, amint egyedül ma­radt, felkapta a német gyárt­mányú ütve-fürógépet és le­gott távozott. A folytatást már ismerjük, az elcsent tár­gyat másnap egy budapesti sörözőben ismeretien személy vette meg. Fehér Sándort nyolchónapi felfüggesztett szabadságvesz­tésre és négyezer forint pénz­büntetésre ítélte a szentendrei Járási és Városi Bíróságon dr. Juhász Attila tanácsa. Visegrádi hir Mától: orvosi ügyelet Visegrád lakói szinte ugyan abban az időben maradtak gyermek- és körzeti orv« nélkül. Az azóta eltelt nehéz időszaknak szerencsére vége'. Mától, húszadikától isméi lesz körzeti orvosuk a hely­bélieknek: dr. Nagy Árpád megkezdi rendelését. A megüresedett gyermek­orvosi helyre is meghirdették már a pályázatot, jelentkező is akadt. Amíg az új gyer­mekorvos nem foglalja el a helyét (ez egy kicsit odébb van), a kicsiket is dr, Nagy Árpád kezeli. Az oldalt írta: Koffán Éva Fotó: Bozsán Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom