Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
4 %Müan 1981. JÜNIUS 18., CSÜTÖRTÖK BEFEJEZŐDÖTT A KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZEK XI. KÖZGYŰLÉSE JÚNIUS 26-28. HETI FI LM JEGYZET Jelentős társadalmi hivatás Szerdán befejeződött a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének XI. közgyűlése. A tanácskozáson felszólalt Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét, majd arról szólt, hogy a művészeteknek — a képző- és az iparművészetnek is — fontos társadalmi hivatásuk van: az életet kell vizsgálniuk, és azt kell visz- szatükrözniük. A művészetek másik, igen fontos jellemzője, hogy az emberhez fordulnak, az embert segítik. Ebben a szolgálatban teljesedik ki a művészetek humanizmusa általában, s a társadalomhoz fűződő személyes kapcsolat értelmezésében konkrétan is. Közéleti és életmódbefolyásoló az a szerep is, amelyet a jő közérzet megteremtéséért vállal a művészet. Napjainkban például az embereknek arról is szólni kell, hogy az értelmes cselekvésnek tág a lehetősége, s az előttünk álló feladatok megoldására érdemes vállalkozni. A továbbiakban leszögezte: kulturális, politikai elveinkben és céljainkban nincs szükség változtatásra. Inkább arra kell törekedni, hogy a feladatokat következetesebben oldjuk meg. Szükséges például a szocialista művészet eddiginél hatékonyabb támogatása, s ebben a szövetségnek is fontos tennivalói vannak. A párt politikai törekvéseinek lényege, hogy a művészet fejlődésével összhangban erősítse a tömegek és a kultúra kapcsolatát. A kiérleletlen művészeti MAGYAR-AFGÁN RÁDIÓS EGYEZMÉNY Rendszeres műsorcsere öt évre szóló együttműködési egyezményt írt alá szerdán Budapesten Hárs István, a Magyar Rádió elnöke és Latif Nazemi, az Afgán Demokratikus Köztársaság rádiójának elnöke. Az okmány — a többi között —, a rendszeres műsorcseréket, a nemzeti ünnepekről való kölcsönös megemlékezést, a munkatársak műsorkészítő- és tapasztalatcsere-látogatásait, a két rádió vezetőinek időnként sorrakerülő találkozóit rögzíti, illetve szabályozza. Törökfürdő-kiállítás Pécsett, a Sallal utcában 1977-ben tárták fel a három hajdani török fürdő egyikét, amelyet Meinl pasa építtetett. A helyreállított romfürdőt a hozzákapcsolt fürdőíkiállítással együtt átadták a nagyközönségnek. Ez az egyetlen olyan török gőzfürdő hazánkban, amelyet úgy rekonstruáltak, hogy minden részletét láthatjuk, mert olyan maradványokat találtak, amelyek alapján helyreállíthatták az eredeti berendezést. A képen: az előcsarnok az ivókúttal. produktumokat nem szabad szélesebb nagyközönség elé vinni, hiszen a megalapozatlan kísérlet eredménye riasztja a közönséget, és rontja az igazi értékek befogadásának lehetőségét. A feladatokkal kapcsolatos kérdések tisztázásához pezsgőbb, aktívabb, szövetségi életre van szüksége. Nagyobb aktivitással, felelősséggel szükséges sízólni a szövetségen belül az ideológiai, az esztétikai kérdésekről, s a véleményeket ütköztetni kell a vitákon. Végezetül Kornidesz Mihály a művész és a kritikus együttes, közös munkájára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta: a művésznek értenie kell a valóságot, a kritikának pedig a valóságot és a művészetet is. A kétnapos vitában harmincötén szólaltak fel. Behatóan foglalkoztak a képző- és iparművészet környezetalakító, ízlésformáló szerepének erősítésével. Ennek érdekében javasolták: mielőbb újítsák fel a szervezet régi kapcsolatát az építőművészek szövetségével. Szóvá tették, hogy javítani kell a szövetség és a különböző kulturális intézmények kapcsolatát, együttműködésük módszereit Sürgető feladatként jelölték meg a fiatal képzőművészek hatékonyabb szakmai támogatását. A kétnapos tanácskozás befejezéseként a szövetség leköszönő vezetőségének elnöke, Kiss István, összegezte a vitát. Ezután határozathozatal következett. A közgyűlés elfogadta az írásos dokumentumokat, s a tanácskozáson előterjesztett határozati javaslatokat. A közgyűlés megválasztotta a szövetség vezető testületét — a 64 tagú választmányt —. amely a hagyományoknak megfelelően, későbbi időponban, ugyancsak szavazással dönti el. kik lesznek a szövetség vezető tisztségviselői. // Őrségi napok A folklór jegyében őrségi napokat rendeznek június 26—28. között Vas megye nevezetes tájegységén. A gazdag programban többek között néptáncegyüttesek, pávakörök, citerazenekarok folklór műsora, utcaszínház, aratóünnepség, előadóművészek estje szerepel. Az őrségi falvakban számos kiállítás nyílik. Kisrákoson faipari termékekből, Öriszentpéteren az őrségi népművészet alkotásaiból, Magyarszombatfán a kerámia vállalat termékeiből, Szőcén a termelői szakcsoportok, szak- szövetkezetek termékeiből rendeznek kiállítást. Pankaszon vadászati kiállítás nyílik. Sor kerül népművészeti vásárra, valamint az őrségi baráti kör találkozójára is. Az olvasóközönségnek Gábor Andor könyvhagyatéka Szombathelyre, a Berzsenyi Dániel megyei könyvtárba került Gábor Andor könyvha- gyatékának egy része. Az eddig a műszaki egyetem tudó-* mánytörténeti könyvtárában őrzött anyagból, mintegy kétezer kötet érkezett feldolgozásra és megőrzésre Szombathelyre. Köztük van az író csaknem valamennyi művének első kiadása és a barátai által neki dedikált könyvek. Az áthelyezés célja az, hogy közművelődési könyvtárba kerüljön az értékes hagyaték. Az anyag feldolgozása megkezdődött- Rövidesen az olvasóközönség is hozzáférhet a könyvekhez az olvasóteremben. IZGALMAS REJTVENYVERSENY Édes anyanyelvűnk A legutóbb megjelent számban Keresztury Dezső az anyanyelvvel való „találkozásairól” beszélget Fülöp Lajossal, Csurka István és Bor Ambrus nyelvi érdekességekre hívja fel a figyelmet, Dévai Nagy Kamilla a népdal erejéről, Krónikás énekéről és terveiről nyilatkozik. Rácz Endre a sajtónyelv bizonyos Aligha van olyan diák, «kinek ne lenne vizsgasztorija. S aligha van felnőtt, aki ne őrizne emlékei között az Vizsga — lecsóval modorosságait teszi szóvá, Kemény Gábor a szórend buktatóit, Hajdú Péter a .furnér- ügyről” ír, Deme László arról, hogyan bánjunk a beszédben a szünetekkel, Bíró Ágnes pedig a költők adta nevek varázsáról. Bírálja a lap a butiknyelvet, a féltrágár szavakat, feliratok, lapok számtalan csacskaságát állítja pellengérre, tanácsokat ad az olvasóknak. Izgalmas rejtvényverseny, szemlérevat, könyv- bírálatok, karikatúrák teszik még gazdagabbá az Édes anyanyelvűnk legújabb számát. egykori tanárok szigorúságának vagy lágyszívűségének példázására egy-egy hasonló históriát. Most, az érettségik, a kollokviumok, a szigorlatok idején is bizonyára elő-előbuk- kan a közhely: nemcsak a diáik vizsgázik, hanem a tanár is. S egy másik: mindkettő emberségéről is számot ad ilyenkor. A közhelyek — bár untig hallottak — igazságokat tartalmaznak. Bizonyságul íme egy vizsgatörtánet barátomtól, aki ma már tanít, s így mondja : pedagóguspalánta koromban esett meg velem az, amiből többet tanultam, mint jó néhány könyvből. ... Szóval úgy kezdődött, hogy megéheztünk. Elvégre a kollégium udvarán, a fűben hasalva egész nap a pedagógiát bújni oizony fárasztó, meg na komolyan veszi az ember a tanulást, elfeledkezik az idő múlásáról. Ügy délután négytájt elballagtunk az élelmiszerboltba, s jobb híján vettünk három csomag mélyhűtött lecsót, önáltatás- nak sem rossz, a vizsga előtti estén főzőcskézni, mondván: ilyenkor már úgysem fog az ember agya. A kollégium kapujában futottunk össze Drakulával. Nem véletlenül kapta ezt a csúfnevet, ugyanis sem szép nem volt, sem kegyes vizsgáztató. Sőt! — Hová azzal a lecsóval, fiúk? — így Drakula. — Csak a vacsorát visszük. Meghívhatjuk, tanár úr? — Örömmel... Erre aztán nem számítottunk. Holnap nála vizsgázunk, s most képes az estét velünk végiglecsózni. Visszaút pedig nincsen. Mi lesz ebből? Semmi sem lett. Legalább is látszólag. Megbeszéltük a lecsókészítés fortélyait, azután persze a pedagógiára terelődött a szó. Lassacskán befogadtuk a társaságba Draku- lát Furcsa: amikor nem előadást tartott vagy kérdezett, mintha új bőrbe bújt volna. Élt Bölcs igazságokra vezetett minket a vita közben, s meg kell vallanom, akitől korábban csak tartottam, ekkor tisztelni kezdtem. Ráadásul egész jó lecsót hoztunk ösz- sze... Ügy este 10 óra körül Drakula felállt illedelmesen megköszönte a vacsorát, a beszélgetést Reggel vizsga. Erről persze egy szó sem esett nem őrültünk meg, hogy mi hozzuk fel a másnapi kollokvium témáját Elsőnek mi hárman érkeztünk. Drakula szélesre tárta az ajtót, amint nyolcat ütött az óra. Meglátott minket magasra szaladt a szemöldöke. — Hát, tessék, kérem, húzzanak tételt! — invitálta a társaságot. Feleltünk. Izzadtunk. Drakula pedig rendíthetetlenül kérdezett. Nem zavartatta magát, s nem is hazudtolta meg korábbi hírét. Szigorú volt mint rendesen, megtalált a feleleteken minden hézagot, mint rendesen, ezt még tanulni kéne néhány napig — mondta, mint rendesen. Az indexet is csak a vizsga után adta vissza, mint rendesen. Jancsi addig is dühöngött, úgy érezte, hogy legalább négyest érdemelne. Amikor Drakula behívta a csoportot, hogy kiossza a jegyeket, pimaszul ezt kérdezte: — hogy ízlett a lecsó, tanár úr? — Jó volt fiúk, csak egy kicsit csípős — nyújtotta az indexeket. Mind a hármunk vizsgakönyvében ott díszelgett egy- egy hármas. Pedagógiából. V. G. P. ELEVEN FALUBAN Szabadtéri gyűjtemény Nemcsak az országban, de Közép-Európában is egyedülálló vállalkozásba kezdtek a hetvenes években a Somogy megyei Szennán. Elhatározták, hogy egy élő faluban alakítanak ki falumúzeumot. Szenna a Zselicség jellegzetes települése, Kaposvártól nyolc kilométerre. A gyűjtemény itteni elhelyezését indokolták az eredeti helyükön épségben megmaradt műemlék értékű házak, a főutcán átfolyó Dere- gényi-patak fölé emelt, jellegzetes téglaboltozatú, hangulatos hidacskák, és a sok látogatót vonzó, 1785-ben épült népi barokk stílusú, festett, fakazettás református templom varázsa is. A templom körül sugarasan építették és építik fel a jellegzetes somogyi portákat, melyeket a lehető legnagyobb hitelességgel telepítenek ide, a hagyományos technika alkalmazásával, a hagyományos népi építészeti módot ismerő ügyes kezű mesteremberek munkájával. Fogadó az örök világossághoz Hernádi Judit, Fülöp Zstgmond és Kálmán György a Fogadó az örök világossághoz című filmben Néhány hete, A Pogány Madonna bemutatása után, az a remény kezdett éledni bennünk, hogy megszűnőben a magyar bűnügyi filmek krónikus betegsége, az izzadságo- san kitalált unalmasság. Kezdtük azt hinni, hogy ezután épkézláb sztorikat láthatunk épkézláb előadásban, mesterséges és fölösleges, „mély” csavarások, intellektuálisnak álcázott ürességek nélkül. Abban bíztunk, hogy fogyasztható dialógusok hangzanak majd el a vászonról, olyanok, amelyek legalább emlékeztetnek a mai magyar köznyelvre, s nem színtelenek és szagtalanok, mint a desztillált víz. Ügy gondoltuk, a cselekményvezetés és a figurák karakterrajza legalább majd azt a — nem túl magas — szintet el fogja érni ezután, amire a műfaj nevesebb rendezőinek (íróinak) filmjeiben (könyveiben) bárki igen alkalmas példákat talál. Nem képzeltük, hogy ezután kis honunk lesz a bűnügyi filmek klasszikus hazája, hogy ország-világ tódul majd megvásárolni ezeket a filmjeinket, vagy hogy filmipari kémek hada igyekszik majd megtudni, mi a magyar krimi- új-hullám titka. Mindössze csak azt reméltük, óvatosan, félve, tamáskodva bár, hogy ezután már nem lehet teljesen zavaros, érdektelen, unalmas, humortalan, szellemtelen, művi úton előállított, rossz dialógusoktól hemzsegő bűnügyi filmet csinálni nálunk. Sajnos, tévedtünk. Lehet. Itt rá a példa: a Fogadó az örök világossághoz, mely valószínűleg nagyjából ugyanakkor keletkezett, mint A Pogány Madonna, s nyilván csak a filmforgalmazás döntése révén került később a mozikba, mint a Bujtor—Mészáros film. A filmet író Molnár Gál Péter egy ízben már gyümölcsözőnek mondható együttműködésben vett részt a rendezővel, Bán Róberttel: a Kísértet Lublón forgatókönyvébe segített be dialógusok írásával. Első önálló forgatókönyve azonban azt az óhajt ébreszti bennünk: bár elégedett volna meg most is csupán a párbeszédek szellemes megírásával; akkor talán legalább azok jobban sikerültek volna. (Mellesleg: a dialógusíró a legtöbb filmművészetben igen megbecsült személy, munkája roppant fontos. Jó dialógusírónak lenni: komoly rang. Jean Cocteau, Alberto Moravia, Marcel Pagnol, és még sokan mások, számos film dialógusait írták...) Molnár Gál és Bán Róbert mostani közös munkája sajnos nem sikerült. Az kevésbé lenne zavaró, hogy maga a sztori — a vidéki vendégfogadóban a módosabb vendégek sorra eltűnnek, majd azok is szépen kimúlnak, akik azt akarják megtudni, miért tűnnek el a vendégek, s így szép lassan mindenki kinyír .mindenkit — egyáltalán nem eredeti, hiszen legalább három-négy hasonló meséjű filmre emlékezhetnek a nem túl idős mozibajárók is. A dolog — mint amnyi másban — itt is a hogyan?-on múlik. És a Fogadó az örök világossághoz éppen ezen fut zátonyra. A film története ugyanis szükségtelenül túlbonyolított; fölösleges szálakkal, mozzanatokkal, figurákkal terhes (a valamilyen eszelős okból színjátszani akaró három szolga alakja például). A sorra bekövetkező gyilkosságok is olyan szenvtelenül mennek végbe, mintha csak egy jegyzőkönyvet olvasnának. Mesterkéltek a párbeszédek, melyekben több a szellemeskedés, mint a szellem. Nem érdekes maga a tét sem, az t i., hogy valójában miért történik egy fél temetőre való gyilkosság. Az egyes figurák tökéletesen egyénietlenek; kizárólag a színészek egyéniség ruházza fel őket valamiféle karakternek vélhető jellemvonással. No, és ami talán a legfontosabb: a film annak ellenére rettenetesen vontatott, hogy terjedelme nem haladja meg az átlagos filmhosszat. Egy sor remek színész — Törőcsik Mari, Kálmán György Márkus László, Fülöp Zsigmond, Szombathy Gyula, Lukács Sándor, Hernádi Judit, Kézdy György, és még sokan mások — van jelen a filmben, s csak őszintén sajnálni lehet, hogy nem tehetnek többet, mint hogy jelen vannak. Hét különleges megbízott A western klasszikusai között tartják számon a Hét mesterlövész című filmet. Jól ismerjük a téma japán változatát is, a Hét szamurájt. Va- gyim Liszenko szovjet rendező most mintha e filmek sémáihoz nyúlt volna, amikor egy, a II. világháborúban játszódó — nevezzük így — katonai kalandfilmet forgatott, ö is hét hős köré fonja a történetet. E hetek — egyikük nő, Marina a neve a filmben — egy igen fontos katonai harci eszköz, a katyusának becézett sorozatvezető körüli viszontagságokból veszik ki alaposan a részüket. A hét hős természetesen eljut a területre, megtalálja a sérült katyusát, visszaveri a németek támadásait, s végül megsemmisíti a fegyvert, de eközben ők maguk is megsemmisülnek. Az alapséma tehát itt is a nemes ügy érdekében történő önfeláldozás, mint az említett kalandfilmekben. Csak a kellékek mások: Colt helyett modern fegyverek, musztángok helyett repülőgépek és autók, stb. No és más az erkölcsi indíték is, hiszen végül is a Nagy Honvédő Háborúban vagyunk, amelyben az effajta cselekedetek a hazaszeretet és az önfeláldozás hősi példái voltak. Ami természetesen tiszteletre méltó —, de az mégis kár, hogy a film a témának inkább a sztori oldalát próbálja kidomborítani — ami eléggé sablonos, mert any- nyi hasonló filmet láttunk már —, ahelyett, hogy a morális oldalra helyezné a hangsúlyt. (Ami mindig érdekesebb lehet a puszta történetnél, mint ezt a legújabb háborús filmekben épp szovjet rendezők bizonyították). Takács István i
