Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-18 / 141. szám

1981. JUNIUS 18., CSÜTÖRTÖK 3 Két országgyűlési bizottság üléséről Jövőt szolgáló javaslatok Refiektwfényben: a Volkov brigád Csak a dolgunkat tesszük Az országgyűlés külügyi bi­zottsága Gyenes András elnök­letével szerdán ülést tartott és Púja Frigyes külügyminiszter előadásában tájékoztatót hall­gatott meg a minisztérium te­vékenységi körébe vágó idő­szerű kérdésekről. A tájékoz­tatót megvitatta és tudomá­sul vette. A bizottság Nagy János kül­ügyi államtitkár előadásában meghallgatta, majd vita utá.n elfogadta a külügyi tárca 1980. évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló jelentést. Az ülésen részt vett és felszólalt Péter János, az országgyűlés alelnöke és Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes. A vitában felszólalt: Nánási László (Szolnok m.). Stock Já­nos (Veszprém m.), Erdei Lász- lóné (Szabolcs m.), Kállai Gyula (Hajdú m.), Brutyó Já­nos (Nógrád m.), dr. Lukács János (Zala m.), dr. Németh Pál (Borsod m.), Sebesi Lász- lóné (Békés m.), dr. Rusz Márk, Kelen Béla (Budapest) és Darvasi István (Budapest). ★ Az Országház Gobelin-ter­mében ülésezett tegnap az or­szággyűlés kereskedelmi bi­zottsága. Nyers Rezső elnök­letével. Napirenden szerepelt a Belkereskedelmi és Külke­reskedelmi Minisztérium 1980. évi költségvetésének végrehaj­tásáról szóló jelentés, amihez dr. Juhár Zoltán, illetve Me- lega Tibor miniszterhelyette­sek fűztek szóbeli kiegészítést. E napirendhez kapcsolva a jelenlévők megvitatták az ide­genforgalmi albizottság előter­jesztését is, ami a Győr-Sop- ron, Komárom, Borsod és He­ves megyékben, illetve a leg­fontosabb határátkelőhelyeken folytatott vizsgálat tapaszta­latait összegezte. A bizottság munkájában részt vett Madarasi Attila pénzügyminisztériumi állam­titkár, dr. Imre István, aSZÖ- VOSZ elnökhelyettese, Hajós Sándor határőr vezérőrnagy, illetve a vám- és pénzügyőr­ség képviseletében Szabó Sán­dor ezredes is. A lakosság vásárlási kedvé­ről szólva dr. Juhár Zoltán megállapította szóbeli kiegé­szítőjében, hogy az idei esz­tendő első öt hónapjában több pénzt hagytunk a különböző boltokban, mint tavaly a ha­sonló időszakban. Kevesebbet takarékoskodtunk tehát? Ezt nem mondhatjuk, mert ugyan­akkor ebben a csonka fél év­ben 5,5 milliárd forinttal lett több a betétállomány az OTP- ben (1980-ban ennyi idő alatt 4 miilliiárddal emelkedett). Gyerekek, fiatalok népesítik be a Kiskunlacháza menti Duna-partot. A víz fölé boruló fák alatt nagy a zsivaj, az úttörők a versenyek tapaszta- laitait vitatják, a helyezéseket találgatják. Szinte sistereg a Duna, szemre is tetszetős csó­nakok szántják a vizet, min­denhonnan a biztatás hang­jait hallani. Idén Kiskunlac- házán sereglettek össze az út­törők, hogy országos találko­zón mérjék össze erejüket, ál­lóképességüket, felkészültsé­güket. A június 14—18. kö­zött megrendezett találkozó azonban nemcsak erőfelmé­rés. Vándorúton boákkal — Valóban így van — mondta még a találkozó kez­dete előtt Nemoda István, a Magyar Úttörők Szövetsége Pest megyei Elnökségének el­nöke. — A mostani találkozó­val újabb lendületet akarunk adni a víziúttöró-mozgalom­nak. A táborozás, a vízi élet, a hosszabb és a rövide'ob tú­rái; romantikusak, maradan­dó 'élményt adnak a gyere1- keknek. E mozgalom segíti a gyerekközösségek még jobb összekovácsolódását. A pajtá­sok megismerkednek a fo­lyók, a tavak menti szép tá­jakkal, a; ott lakók élétével. E találkozó is ezt a céltszol­Vásárolunk. Van is mit. Ru­házati boltjainkban nem ta­pasztaltunk áruhiányt (kivéve talán a gyermekharisnyákat és a nagy méretű frottírzoknikat), alapvető élelmiszerekből van elég, bizonyos termékekből — például néhány építőanyagból — többet is kínál az ipar, amennyire vevők vagyunk. (Sajnos, nem foghatjuk rá ugyanezt egy sor hiánycikk­re!) A lakosság igényesebb — jövedelmének mérsékelt emel­kedése mellett. Feltétlenül növelni kell tehát a választé­kot, mind az olcsóbb, mind a drágább áruk körében. Az ed­digi jó színvonalat — a jelek szerint — év végén is tudjuk tartani a belkereskedelem frontján. Ez az átlagos helyzetkép. A vitában azonban felszínre ke­rültek olyan példák, amelyek — noha nem általánosíthatók — mindenképpen károsak. Kovács Istvánná, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kere- pestarcsai gyárának munkás- ellá tűs-felelőse (Pest megye, 1. vk.) szóvá tette, hogy a törvé­nyes előírások ellenére nagyon sok olyan áru található az üz­letekben, amelyeken nincs feltüntetve a fogyasztói ár. Ez sérti a vásárlók érdekeit. Dr. Juhár Zoltán igazat adott a képviselőknek, s válaszában hangsúlyozta: mivel azt az el­vet kell követni, hogy egy sze­zonban ( vagy legalább fél éven belül) nem változhat ugyanannak a cikknek az ára, a jövőben gyakorlatilag is ki­küszöbölhető ez a hiba. A vitában érintették a kép­viselők a TÜZÉP-telepek kor­szerűsítésének szükségességét, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó felvásárlási, illet­ve fogyasztási árak közötti (gyakran indokolatlanul nagy) különbségeket, az ellenőrzés szerepét, a magánkereskedők tevékenységét, s az adózási rendszert, bizonyos áruk, egye­bek között bútorok, cipők, ki­fogásolható minős-égét, a ked­vezőtlen alkatrészellátást, va­lamint azt, hogy a kereskede­lemben is roppant körültekin­téssel kell eljárni majd az öt­napos munkahét bevezetésé­ben. A bizottság tagjai tulajdon­képpen a múlt esztendő bizo­nyos részeredményeit vitat­ták meg tegnap. Ám ebből a vitából nagyon sok tétel már a jövőt szolgálja. A javasla­tokéit, észrevételeket az érin­tett két tárca bizonyára jeli hasznosítja majd. gálja. A versenyek közötti szünetben a vezetők tanácsko­zásokon cserélnek véleményt a vízi úttörők tevékenységé­nek továbbfejlesztéséről. Pest megye a korábbi időszakban is nagy szerepet vállalt e mozgalom elindításában, meg­szerettetésében, elterjesztésé­ben ... Ezt hangsúlyozta dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, a találkozó fővédnöke, mikor megnyitó beszédében kijelen­tette : — Csaknem negyedszázada már, hogy a váci úttörőház vezetői megálmodták, megter­vezték és elterjesztették az egész országban a víziúttörő­mozgalmat Pest megye vál­lalta az első vízi úttörők kép­zését, a megyei, pajtások ve­zetői írták az első szakpróba- könyveket. A hagyományok­hoz tartozik, hogy Vácott ké­szül például a valamennyi gyerek kedvelte hajótípus: a fa őrsi csónak. Az eredménye­ket igazolja, hogy váci és döm- södi úttörők járták be először a vízi Nagy-Kör csaknem 800 kilométeres igen nehéz, ám gyönyörű útvonalát. Pest me­gyei úttörővezetők szervezték és irányították 1961-ben az el­ső országos vízi túrát. Azóta is nyolc országos túrának voltak szervezői és parancsnokai. Nem titkolják a gazdasági vezetők: napjainkban főként azokat az embereiket tartják igazán értékesnek, akik me­net közben több szakmát is ki­tanultak. Érthető miért, hiszen így könnyű az éppen halaszt­hatatlan munkáira átirányítani őket. Ez jut eszembe, amikor a százhalombattai Dunai Kő­olajipari Vállalat központi fo­lyosóján összefutok Öry Jó­zsef párttitkárral. Ö is meg­erősíti ugyanezt. — A Volkov brigád egyik fő erőssége, s ez mar -önmagá­ban is jelzi fejlődésüket: mar szinte minden brigádtag elsa­játított két-három szakmát 'Hiigyje el, elég ritka eset, hagy egy termelőüzemben a kar­bantartóbrigád kerül ki győz­tesen a munkaversenyből. Kü­lönösen, ha két éven át kell bizonyítaniuk. A kongresszusi munkaver- senyben elért sikereikért ugyanis a DKV gazdasági és társadalmi vezetése a műszer­automatika főosztály űrhajós brigádját találta méltónak a Pest megyei pártbizottság ál­tal adományozott kongresszu­si oklevélre. — Számítottak-e ilyen elis­merésre? — kérdezem Mül- hauser Mihály brigádvezetőt. — Nálunk, az olaj városban az a jó, hogy van értelme a hajtásnak. Anyagilag és er­kölcsileg egyaránt megbecsül­nek. Mi például, ahogy mon­dani szaktuk, zsinórban nyer­tük el, ötször a Vállalat Ki­váló Brigádja kitüntetést És most a kongresszusi oklevelet. Mindez — úgy véljük —nem ok az elbizakodottságra, in­kább ösztönzőleg hat ránk. — Megegyezik ebben a bri­gádtagok véleménye? — Nézze csak! Mi tizenöten több mint 910 millió forint ér­tékű szabályozót és mérőmű­szert tartunk karban, javí­tunk. Sokat dolgoztunk — és sokat vállaltunk. A - kitünte­tésnek együtt Örülünk és an­nak a négynapos külföldi ki­rándulásnak is, amit- a válla­latvezetőtől jutalmul kaptunk. Tavalyi győzelmünkért 30 ezer forintot oszthattunk szét és abban is megegyeztünk a srá­cokkal; nem játsszunk egyen- lősdit. A pénzből 1500—3000 forint jutott egy-egy brigád­tagra, a legújabbak azonban, akik rövid ideje tartoznak csak közénk, 400—500 forintot kaptak. A Volkov brigádban mecha­nikai és irányítástechnikai A hagyományoknak ma is vannak folytatói. Kiderült ez a versenyeken. Most éppen Pest megyei egység szeli a ráckevei Duna-ág habjait. A parton nagy a biztatás, a ha­jókban ülők a finishez köze­lednek. Megfeszülnek még utoljára a gyerekek izmai, be­vetik mindannyian a legutolsó tartalékaikat, s máris célba ér a fa őrsi csónak. Elcsigá­zottak a pajtások, mégis öröm­mel kászálódnak partra. Jó időt értek el. Hagyományok folytatói — összeszokott egység a miénk — mondja Fehér László ifivezető, hajóparancs­nok. — A kiskunlacházi álta­lános iskola csapata vagyunk, a hajó legénysége: Szikora Tibor, Szabó Attila, Rabcsák László, Vásárhelyi Zsolt, Odor István, és Répás Ferenc. Két­ezer méteres távot kellett megtennünk. Az induláskor izgultak egy kicsit a fiúk. Az­után jól elkaptuk a vizet, en­nek köszönhető a jó időered­mény: 10,34 perc. Több ver­senyszám van még hátra, s azután majd az összesítéskor derül ki, mit ér a mostani teljesítményünk. Nagyon tet­szik nekem ez a találkozó, különösen az, hogy a vetél­kedés szüneteiben sok az ér­dekes program. műszerészek, lakatosok, he­gesztők és forgácsolók dolgoz­nak. Bencze István, a karban­tartó főműhely főművezetője szemükbe is dicséri fiait. — Évek óta lendülete van területemen a munfcaverseny- nek, s ebben jelentős a szere­pük az űrhajósoknak. Ök a kezdeményezők, a hajtóerők. Szó nélkül tudomásul veszik az átcsoportosítást, ha gondok adódnak, túlóráznak. A kong­resszusi munkaversenyben egyik említésre érdemes vál­lalásuk: bevezették az önmeó- zásl. Azóta megnőtt a fele­lősségük, a reklamáció meg minimálisra csökkent. Min­den brigádtag naplót vezet na­pi munkájáról, nem kell tehát keresgélni a felelősöket. Ne­kem, személy szerint is sokat segítenek. — Sokat segítünk? Csak tettük, tesszük a dolgunkat — kapcsolódik a beszélgetésbe Miákits László. — Igaz, úgy állítottuk össze a vállalásain­kat, hogy az illő legyen a múltunkhoz, hogy ismét bizo­nyíthassunk. Vállalatunknak is létfontosságú a gazdálkodás folyamatos javítása, az a cél, hogy több értékes terméket ál­lítsunk elő. Ezért határozta el például a vezetés, az aromás­üzem átalakítását, intenzifi- kálását. Miután nem volt ele­gendő külső szakember, a mi brigádunk is részt vett anagy munkában: 3 millió forint ér­tékű műszert építettünk be. Így a vállalat csaknem 650 ezer forint költséget takarít­hatott meg. Országos gond az alkatrész­ellátás, nem mentesül attól a DKV sem. A Volkov brigád e téren is szeretett volna se­gíteni. A korábbi üzemi ta­pasztalatok alapján pontos fel­mérést készítettek, a gyorsan elhasználódó, ám házilag, üzemen belül is előállítható alkatrészekről és a lista alap­ján meg is szervezték a gyár­tást. A kongresszusi verseny­időszak alatt — 1979—80-ban — előállítottak 8 ezer darab alkatrészt. Aki ezt elmondja, Köller Mihály, egyik alapító- tag a brigádban, 1968 óta dol­gozik a kőolajfeldolgozóbam. Az ajtóban jut még eszébe: — Csökkentettük a vállalati revíziók, azaz nagyjavítások idejét is, így azután a terve­zett határidő előtt elkészül­tünk az oldószeres paraffin­mentesítő üzem műszerfalának a cseréjével. Azután ... a hű­Balogh László, a kiskunlac­házi általános iskola igazga­tója is erre hívta fel a fi­gyelmet. * — Maradandó élményt aka­runk nyújtani a gyerekeknek. Már az első napon is nagy tetszést aratott, amikor a rendőrség helikoptere megje­lent ünnepségünk helyszíne felett, s köszöntő lapokat szórt szét a résztvevőknek. Ugyanilyen sikert aratott a matrózbál, másnap az MHSZ- bemutató, a filmvetítés. Sok ismeretet szerezhettek a paj­tások a kirándulásokon, a kul­turális .rendezvényeken is. — Az iskolánkban tevé­kenykedő 3455. számú Mun­kácsy Mihály úttörőcsapat gyerekei, a felnőttek és a pe­dagógusok is nagy részt vál­laltaik a szervezésből, öröm­mel láttuk el a vendégek fo­gadásával járó munkát. Az a véleményünk, hogy a vízi- úttórö-mozgalom jól szolgálja a gyerekek nevelését, s ez mindannyiunk közös érdeke, melyért érdemes tennünk. Élményekkel gazdagabban Ma befejeződik a vízi úttö­rők országos találkozója Kis- kunlacházán. Az ország kü­lönböző részeiből érkezett 35 egység pajtásai és felnőtt kí­sérőik ma visszatérnek lakó­helyükre. Űjabb élményekkel, ismeretekkel gazdagabban. Ám, ami még ennél is fonto­sabb: tapasztalataikat átadják pajtásaiknak, s a szép élmé­nyek újabb lendületet adhat­nak az ország víziúttörő­mozgalmának. Virág Ferenc tőüzem intenzifikálási munkái­ba is besegítettünk. S amit ismét a főiművezető mond: — Bekapcsolódott a Volkov brigád a DH-munka- rendszerbe is. Vállalták a vál­lalat termék- és energiamérő­köreinek a teljes átvizsgálá­sát, beszabályozását, hitele­sítését. Derexas munkát vé­geztek. — Figyelmet fordítottunk természetesen az anyagmeg- takarításra is — veszi á,t a szót ismét a brigádvezető. — Azáltal, hogy 1979—80-ban csaknem 1 millió 400 ezer fo­rint értékű műszert felújítot­tunk, nagymértékben hozzá­járulhattunk a vállalat taka­rékossági terveinek teljesíté­séhez és a feldolgozási vesz­teségek csökkentéséhez. Ér­tékelésünkkor az is nagy súly- lyal esett latba, hogy a két év alatt 456 ezer forint értékű tőkés importot takarított meg a brigádunk — a műszerau- tomatikai elemek felújításával és az alkatrészek előállításá­val. Belelapozva a brigádnapló­ba, azonnal kiderül, még tö­redékét sem mondták el an­nak, amiért felkerülhettek a csúcsra. Feljegyeztem gyor­san: „A kongresszusi verseny időszakában vezették be a mű­helyekben az időprogramos, tehát teljesítménybéres mun­kát és kezdeményezője volt a brigád a hálótervéé nagyre­víziók bevezetésének..Más: „Az általunk kidolgozott és bevezetett időnormák alapján elért munkaidő-megtakarítás­sal besegíthettünk az új beru­házások üzembe helyezésébe is. Például: elvállaltuk a Claus II. kénkinyerő üzem műszer- termének a rekonstrukcióját és a műszerek primer szerelését. De részt vettünk a gaccs-pet- rolátam redesztillációs üzem szerelésében is. Munkánkkal 350 ezer forint költséget taka­rítottunk meg a vállalatnak...” — Győzi még írni? — tré­fálkoznak a brigádtagok. Mert, ha csak tőmondatok­ban sorolnám fel, hányféle társadalmi megbízatásuk van, ha csak egy-egy szóval jelez­ném, hol, mennyi társadalmi munkát végeztek, ha csak fel­említeném, milyen kirándulá­sokkal, közös programokkal színesítették hétköznapjaikat, s hogy ma is hányán ülnek kö­zülük iskolapadban ... három cikk is kevés lenne. Álljanak itt azonban végül azok nevei — a riportiban sze­replőkön kívül —, akik kiér­demelték a kongresszusi okle­velet: Ádám Ferenc, Bauer Ferenc, Galgóczy Gyula, Gön- czöl György, Győri István, Kém István, Kiss László, Ki­rály István, Kasztor János, Molnár Mihály, Strenner Já­nos és Török Tibor. Dodó Györgyi Közösen takarékoskodunk Szerdán Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, annak a széles körű társadalmi össze­fogásnak a céljairól tájékoz­tatta a sajtó munkatársait, amelyet a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a Hazafias Népfront, a Kommunista If­júsági Szövetség és az MTESZ kezdeményezett az energia- és anyagtakarékosságra, a hulla­dékanyagok fokozott felhasz­nálására. Elmondotta, hogy a VI. ötéves tervidőszak kor­mányprogramjában megha­tározott cél: az energiafelhasz­nálás racionalizálásával, a má­sodnyersanyagok és hulladé­kok hasznosításával elérhető 26—28 milliárd forintos meg­takarítás megvalósítása nem kampányszerű feladat. A tár­sadalmi szervezetek közösen, mozgalmi sajátosságaiknak megfelelően részt vállalnak a program végrehajtásából. Min­denekelőtt — hangsúlyozta a SZOT főtitkárhelyettese — a takarékos gazdálkodás ösztön­ző mechanizmusának kialakí­tására van szükség, amiben el­sőrendű a vállalatok és a la­kosság folyamatos érdekeltsé­gének megteremtése. Hazaérni TTgy igaz, nem mindig haszontalan dolog a protokoll. Mert, ha pél­dául egy úttörő közlekedé­si verseny győzteseit — mint történt ez nemrégi­ben Nagykőrösön — ma­ga a megyei rendőrfőkapi­tány kösízömti; vagy — mint láthattuk a minap a televízióban — a közleke­dés. oktatásában jeleskedő' két a belügyminiszter, il­letve a művelődésügyi mi­niszter személyesen tünte­ti ki, abból kiolvasható: különleges figyelmet kap napjainkban a közlekedés. Kiváltképp a gyerekeké, s nem egyszerűen azért, mert mindkét esemény a legkisebbek közlekedésével volt kapcsolatos, hanem, mert — mint minden mást, a közlekedés rendjét sem lehet elég korán kezdeni. Akkor kell a közút rend­jére tanítani a gyerekeket, amint elindult — mondja az egyik városi közlekedés­biztonsági tanács tanárve­zetője. A közlekedés okta­tását legkésőbb óvodás kor­ban kell kezdeni — véli egy vébé-titkár, társadalmi megbízatása .szerint a he­lyi KBT titkára. Az igaz­sághoz legközelebb mégis az a tanulmányi felügyelő járt, aki Kodály Zoltán ze­néről vallott szavalnak analógiájára azt mondta: A gyermek nevelését az anya születése előtt kilenc hónappal kell megkezdeni. Csakhogy — így vall­ják a témával foglalkozók — maguk a szülők sem tudnak közlekedni. S erre nem csupán a közúti bal­esetek — köztük is a ha­lálos és a súlyos, maradan­dó sérüléseket okozók — nagy száma utal. Már csak azért sem, mert egy- egy ilyen szerencsétlen­ségnek visszariasztó a ha­tása. Sokkalta rombolób­bak azok a mindennapi kis szabálytalanságok, ame­lyekből nem lesz baleset, s amelyeket naponta kö­vetnek’ el' apák, anyáik, nagypapák, nagymamák — a gyermek szeme láttára. S hogy amíg a jó példa fö­lött átsiklik az ember, a rossz példa — pláne, ha vagányságra biztat! — szin­te vonzza a gyermeket. A miértre pedig egyöntetű volt a válasz: a felnőttek sem csinálják másképp. Pontosabban: a felnőt­tek egy — igaz nagyobb — része. Mert egy másik ré­sze — igaz, a kisebbség — éppen az utóbbi időben, közlekedésbiztonsági taná­csokba, iskolai közlekedési közösségekbe csoportosulva, nagy munkába fogott. Be­hozni azt, amit hosszú évek során a közlekedésben is elmulasztottunk, egyszerre nevelni szülőt és gyermeket arra, hogy saját és mások testi épségének védelme — kötelesség. S hogy van mit behozni, a statisz­tika mutatja: az elmúlt évben egyedül a budai já­rásban 153 gyermekbaleset történt. A többség pedig a nyári szünidőre esett V akáció előtt állunk ’ most is, az utolsó be- csengetéssel eljött a nagy szabadság, mi több: a sza­badosság ideje. Az iskola- tereimtette egész éves fe­gyelem szükségszerűen la­zul, a szülők, kiváltképp az első hetekben engedéke­nyebbek. Jól is van ez így, legyen a szünidő igazi va­káció —• a gyermekeknek. Jelentsen azonban ez a két és fél hónap nagyobb felelősséget a szülőknek. Nem nagy munkát apró figyelmességet csupán, hogy séta közben együtt beszél­jék meg az úton látotta­kat értékeljék az újságban olvasott híreket közösen j szereljék föl — szabályé- j san! — a kerékpárt, s a megszokott vigyázz ma­gadra mellé ne hiányozzék a figyelmeztetés: nézz szét, mielőtt lelépsz a járdáról! Ne sajnálja egyetlen szü­lő sem ezeket a napi tíz­perceket. Meglehet, ezen is, múlik, hogy a napi nagy futások után, mosolygós arccal mind hazaérjen. Major Árvácska B. I. Erőfeszítés csónakban, szárazén Befejeződött az országos vizáit törő- találkozó Kislainlacházán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom