Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-13 / 137. szám

1981. JÚNIUS 13., SZOMBAT x/unap Építők napja '81 Mérsékeltebb a növekedés Borbándi János mondott ünnepi beszédet az építők napja hagyomá­nyos ünnepe az építőiparban dolgozóknak. Az építőmunká­sokat köszöntő idei program- sorozat tegnap kezdődött az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének székházában. Az ünnepségen részt vett Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Gyöngyösi Istvánnak, az Építő-, Fa- és Építőanyagipa­ri, Dolgozók Szakszervezete főtitkárának megnyitója után Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese kö­szöntötte az építőket. Ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az építőiparban eredményesek voltak azok az erőfeszítések, amelyekét az építési igények és kapacitások egyensúlyának megteremtésére, a termelési szerkezet korszerűsítésére, a minőség, a hatékonyság, a szervezettség javítására tet­tek. Fokozódott a munkaerő­vel, az anyaggal és az ener­giával való takarékosság, emelkedett az építőipari mun­kások és vezetők képzettsége. Munkájukat fémjelzi az a 450 ezer lakás, 4200 tanterem, 74 ezer óvodai hely, több ezer középület és gyár, amelyet az elmúlt öt esztendőben építet­tek. A VI. ötéves tervidőszak­ban mérsékeltebben növeked­nek az építési feladatok. A jövőben viszont nagyobb arányban szerepel majd mun­kájukban az állagmegóvás, a fenntartás, különösen a lakó­épületeknél, az egészségügyi és kulturális létesítmények­nél. Ezt követően a kiemelkedő munkát végző építőmunká­soknak Borbándi János ki­tüntetéseket nyújtott át. A Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetésben négyen részesültek, ezüst fokozatát 15-en, bronz fokozatát pedig nyolcán kapták meg. A kivá­ló munkáért kitüntetést — Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési minisztertől — 95-en vették át. Az Építőipari Tudományos Egyesület vezetősége az épí­tőik napja alkalmából- ugyan­csak tegnap tartott ünnepi ülést, amelyen Trautmann Rezsőtől, az Elnöki Tanács helyettes elnökétől, az Építő­ipari Tudományos Egyesület elnökétől az építőiparban vég­zett kiváló szakmai és társa­dalmi munkájuk elismeréséül öten vehették át az Alpár Ignácz Emlékérmet. Program öt évre A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa ülést tartott pén­teken a Parlament Vadász­termében. A tanácskozáson — amelyen Kállai Gyula, az OT elnöke, majd Sarlós István fő­titkár elnökölt — elsőként az Országos Tanács következő öt évre szóló munkaprogramját vitatták meg. — Az olvasó népért mozga­lom, a honismereti munka, a békemozgalomban való részvé­tel fokozott felelősséget ró a népfrontra. Jelentősek a moz­galom feladatai a hazafias és internacionalista nevelő mun­kában, a műveltség gyarapítá­sában. Környezetvédelmi tevé­kenységünkkel, társadalmi- munka-akcióinkkal pedig a közösség érdekeit óvjuk, gya­rapítjuk. Ezt követően a Hazafias Népfront településfejlesztési koncepciójáról szóló előterjesz­tés került napirendre, amely­hez S. Hegedűs László titkár fűzött szóbeli kiegészítést. Tetőzik a demográfiai hullám Az alsófokú oktatás gondjai Országgyűlési bizottsági illés A Művelődési Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadé­mia, a Magyar Rádió, a Ma­gyar Televízió, valamint az Országos Testnevelési és Sporthivatal 1980. évi költség- vetésének végrehajtásáról szóló jelentést tárgyalta meg pénteken az országgyűlés kul­turális bizottsága a Parla­mentben. A tanácskozáson — amelyen Baráth Endre, a bi­zottság titkára elnökölt — Drecin József művelődési mi­niszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést az írásos tájékoz­tatóhoz. Hangsúllyal szólt az alsófokú oktatás gondjairól. Mint elmondotta, a VI. ötéves terv idején tetőzik a demográ­Megalapozhatja jövőjét a Forte Kétszázmilliós fejlesztés Ha tréfálkozhatnánk komoly dolgokkal, azt írnánk, nagy nap a váci Forte Fotokémiai Vállalat életében a május 13; házasságra léptek a Magyar Nemzeti Bankkal, kilenc évre. Miután ez nem illendő, fordít­suk gyorsan komolyra a szót: dr. Csernok Attila, az MNB elnökhelyettese és dr. Lenyó László, a vállalat igazgatója 200 millió forint konvertálható exportárualapok bővítését cél­zó hosszú lejáratú fejlesztési hitelt írt alá az említett idő­pontban. Tudjuk, napjainkban min­den korábbinál jobban előké­szítik a hitelkérelmeket, az MNB pedig soha ilyen körül­tekintően nem mérte-méri föl, mire adhat pénzt, melyek a tervezett időre valóban elké­szülhető és a befektetést meg­térítő beruházások. — Mi indokolta a Forte fejlesztési kérelmét? — kér­deztük Peterdy Vincét, a vál­lalat gazdasági igazgatóhelyet­tesét. — Ahhoz, hogy gyárunk a következő években is megőriz­hesse a világpiacon megszer­zett pozícióit, át kell állnunk a legmodernebb öntési techno­lógiára. Meg kell teremtenünk a szükséges műszaki fejlődés technikai feltételeit — feleli. — Utóbbi több neves nyugat­európai cég közreműködésé­vel történik. Nem csupán a jelenlegi legmodernebb, extrú- derrel működő öntözőberende­zést helyezzük üzembe — ter­mészetesen gyártási eljárást is vásárolunk —, hanem kiegé­szítjük a szükséges, teljes infrastruktúrával is.. Egyebek között bővítjük, korszerűsít­jük a kiszerelést; megújítjuk az energiaellátó berendezése­ket és a hálózatot, de ahol szükséges, a csőrendszereket is kicseréljük. — Hol tartanak ma, az alá­irt szerződés birtokában? — Készülnek már a tervek. Tőkés ' devizamegtakarítás ugyan a célunk, vagyis csak azt szerzünk be határainkon túlról, amit itthon nem tu­dunk. Viszont, azt nem tarta­nánk helyesnek, ha égy látszó­lag olcsó beruházásról később derülne ki: az üzemeltetése drága, nem gazdaságos, tehát rosszul takarékoskodtunk a forintokkal. Arról nem is be­szélve — fotóiparról lévén szó —, nekünk igen fajsúlyos minőségi garanciákra is szük­ségünk van. — Mikorra tervezik a nagy- beruházás befejezését és mi­lyen változást jelent majd a Forte életében? — Ügy számítjuk, s ez fon­tos a vállalatunknak, hogy idén év végén, de jövőre min­denképpen megkezdjük a munkát, 1984-ben pedig sze­retnénk megkezdeni a próba- üzemelést Mindez természe­tesen — bár a vállalat maga is részt vesz a beruházásban — a kivitelezőktől és a szállí­tóinktól függ. S hogy mire le­szünk képesek? Megduplázó­dik a jelenlegi termelési ka­pacitásunk — gyárunk 20 mil­lió négyzetméter fekete-fehér fotópapír előállítására válik alkalmassá. Színesből, termé­szetesen, kisebb mennyiség készíthető. Bár a beruházás elsősorban papírkészítésre irá­nyul majd, ez nem zárja ki, hogy a filmgyártást is fokoz­zuk. Lényeges azonban, hogy nemcsak a többlettermelés a célunk. A versenyképesség­nek egyre inkább a minőségi színvonal az alapkövetelmé­nye. A Forte márkanév ma jól cseng a világpiacon, s mi olyan fotócikkeket akarunk készíteni, amelyek megfelel­nek az egyre magasabb minő­ségi igényeknek is. A váci Forte-ban hosszú ideje, vagy 10—15 éve, nem volt említésre méltó fejlesztés. A most kapott anyagi támoga­tással — hangsúlyozta Peterdy Vince — éppen a kellő idő­ben láthatnak a gyár megújí­tásához, megfiatalításához. Most ugyanis már minden egy év késedelem — a műszaki fejlesztésben — 8—10 év visz- szamaradást jelentett volna a vállalatnak. D. Gy. fiai hullám az általános isko­lákban. Nehezíti a helyzetet, hogy az V. ötéves tervciklus­ban, bár lényegesen több tan­terem létesült a tervezettnél, de a megszüntetettek miatt ma 600 terem hiányzik. Drecin József a kulturális bizottság javaslatát kérte az egyetemeken és főiskolákon 1982-ben megvalósuló ösztön­díjfejlesztéshez, majd a kultu­rális beruházásokról elmond­ta: az Operaház rekonstruk­ciója a terveknek megfelelően halad, június végén, július ele­jén hozzálátnak a felújítással kapcsolatos bontásokhoz. El­kezdődött a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem és az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem rekonstrukciója, bár ezekhez az építkezésekhez szükséges kivitelezői kapacitás helyzete még nem megnyug­tató. Fejlesztéseknél —- mint mon­dotta — alaposan meg kell fontolni, hogy minek adnak elsőbbséget. Nem fordulhat ugyanis elő, hogy valahol csodálatos, korszerű művelő­dési házat építsenek, s ugyan­ott egy vagy k'ét év múlva az iskolai oktatás forog veszély­ben. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a sportegye­sületeket a jövőben jobban ösztönözzék a bevételek gyara­pításában. Célszerűnek látszik a kiemelt sportstátusok csök­kentése is. A képviselők a jelentést tu­domásul vették. A ísm a metropolisba kölfosolt ? Málnaország — szezonláz előtt Varrónők tű nélkül, kosárraI Nógrádverőcéről — így tart­ja a hagyomány — a negyve­nes évek végén került és nyert teret Bernecebarátiban a mál­na. Gondozása nagy szorgal­mat, odaadást kíván. Az ezzel foglalátoskodóknak nem kell elmagyarázni, termesztése mennyi fáradsággal jár. Túl vagyunk a május végi utolsó kapáláson, lassan-lassan beérik, termőre fordul az ízes gyümölcs. Megindul a kosa­rakkal, a házilag eszkábált motoros és más szállító jár­művekkel felszerelt áradat a földek felé: a naptár szerint rövidesen kezdetét veszi a málnaszüret. A Börzsöny lan­káin a patakokkal szabadalt völgyekben útra kél az illatos portéka. Árából gyarapodik a szövetkezet, tisztes jövedelmet szerez a kistermelő, a részes­ben dolgozó tsz-tag és termé­szetesen a népgazdaság. Meglehetősen szokatlan volt: Urbán Vilmossal, a berneceba- ráti Börzsöny Tsz elnökével, a főváros egyik kerületében, a szolgáltató főágazat budapesti központjának faházában ül­tünk le beszélgetni. Finn üzletkötők — Azt hiszem, nem sok új van abban, hogy a tsz a klasz- szikus értelemben vett mező- gazdaságtól eltérő tevékeny­séget is beiktatott programjá­ba. A mi szövetkezetünk szol­gáltató ágazata parképítésre, lomtalanításra, takarításra is berendezkedett. Mivel a mun­kák a fővároshoz kötődnek, úgy véljük, helyesebb, ha a működést ellenőrző, irányító szakgárda is a közelben van — mondja Urbán Vilmos, és adatokkal, számokkal teleírt papírhalmazt vesz elő. — A melléküzemeknek fon­tos .szerepe volt abban, hogy az elmúlt öt esztendőben meg­háromszoroztuk a termelési értéket. Az sem titok, e koráb­ban éppen csak megtűrt rész­leg jócskán hozzájárult fej­lesztéseinkhez, és a modem agrotechnika műszaki feltéte­leinek létrehozásához. Részben ennek tudhatjuk be, hogy 1970 óta az akkor 29 mázsa hektá­ronkénti búzatermésátlagot 45 mázsára tudtuk emelni, vagy, hogy sajátos profilunknál ma­radjunk, a málnáét 34-ről 83 mázsára igazítottuk — teszi hozzá az elnök. A bemecebaráti termelőszö­vetkezet, amely 1979-ben hívta életre a bogyósgyümölcsűek termelési rendszerét, és ma ,20 partnerüzemmel működik Paksi pillanat KéményépÉtők... együtt, elsősorban málnásai­nak, a piros és fekete ribizli- bokrok százezreinek köszön­heti hírnevét. S hogy mennyi­re nem csupán a szomszéd fa­lu, a járás határáig terjedő fámáról van szó, a legutóbbi esemény is igazolja. Finnor­szági szakemberek jártak ná­luk a. közelmúltban, üzleti kapcsolatokat keresve a Bör­zsöny Tsz-szel. Az északi or­szág specialistái bemutatták új ribizliszedő csodagépüket is. amelynek ára 83 ezer dol­lár. Ügy hírlik, szívesen ven­nék Finnlandiában, ha a ter­ménnyel fizetnének az értékes berendezésért. Az új azonban nemcsak a tervek rovatában szerepel. Gazdász a nagyvárosból A szezon kezdetére üzemel a 600 tonna áru befogadására képes, a termelés helyszínén megépített (!), elohűtő. A kék­re festett vasvázas alkotmány nemcsak árumentő szerepet kap, hanem a mostaninál jóval több exportképes málnát for­galmazhatnak, s mivel a fel­dolgozás is gazdálkodásuk ré­sze, nagyobb haszonhoz is jut­nak ... Az eredmények mögött — ezúttal sincs híja a sokféle el­lenállásba ütköző erőfeszítés­nek — is perdöntő volt az emberi helytállás, az előbbre- jutás következetes akarása. — Jó néhány szakembe­rünkről mondják, megszállot­tak. Talán van ebben valami. Egy bizonyos, az ő küldetés­érzetük nélkül nefn jutottunk volna el mai állapotunkig — összegzi az elnök, mielőtt el­köszönnénk, a távalyi sikere­ket. (Urbán Vilmos 20 eszten­deje dolgozik vezető mezőgaz­dasági szakemberként, és két- három hónappal ezelőtt sza­vazta, meg, g. közgyűlés az el­nöki funkcióba való iktatását.) — Miben különbözik a Bör­zsöny Tsz a megye közös gaz­daságaitól — kérdeztük Lam­bing István növénytermesztési főágazat vezetőt határjárás közben. A szakállas fiatalem­ber, kék overailjában csönde­sen válaszolgat . .érdeklődé­sünkre, s úgy tűnik, csak a külseje maradt nagyvárosi, belül a falu, a föld osztozik életén. — A legfőbb eltérés a ter­melőszövetkezetektől abban mutatkozik, hogy a málnát és a ribizkét — meghatározó két növényünket — a tagság ré­szesművelés formájában kul- tiválja. Ök metszenek, kötöz­nek, kapálnak és természete­sen szedik családi keretek kö­zött a termést. Minden, ami ezenkívül van, a gazdaság gondja, a növényvédelem, a szaporítóanyag-felvásárlás, az értékesítés. Tizenöt forintos kereset — Csak a tagok kapcsolód­hatnak be a munkába? — Nem. De főképp rájuk és az alkalmazottakra számítunk. Betakarítás idején szinte meg­áll az élet a gazdaság külön­böző szektoraiban: a varrodá­ban dolgozó asszonyok kivétel nélkül az ültetvényekben szor­goskodnak. — Megéri-e? Kifizetődő vál­lalkozás-e Bernecebarátiban a részesművelés — kérdeztük Mészáros Menyhértnétől ottho­nában felkeresve, aki nemcsak termel, hanem a szövetkezet megbízásából felvásárol is. — Természetesen igen. Sze­rényen számítva is nekünk évi 50 ezer forint a tiszta jövedel­münk. Természetesen ez nem egy ember munkájának az el­ismerése. Ilyenkor júniusban az egész család segítségünkre siet, hazajön a három gyerek is. Errefelé az a szokás, hogy az iparban dolgozók is a nyár második hónapjában veszik ki szabadságukat. így a szövetkezet egyik ala­pító tagja, aki sok más berne- cebarátival és a két ugyancsak a Börzsöny Tsz-hez tartozó Kemencével együtt kiváló ér­tője, gyakorlott mestere lett a bógyósgyümölcsök termeszté­sének. — Tavaly már az unokám is — ötesztendős — nálunk szed­te a málnát. Büszkén húzta a papíroson a rovásokat: jelezve, hány kosárkával gyűjtött ösz- sze. A legjobban talán mégis első önálló 15 forintos kerese­tének örült... Valkó Béla Játszva tanulnak Iskolaszövetkezet Vácott Pakson, az atomerőmű építkezésén a Hőtechnikai Vállalat szakemberei száz méter magas szellőző, úgyne­vezett ikerkéményt építenek. A speciális kéményépítő bri­gád csúszózsalus technológiával dolgozik. Jelenleg hatvan­négy méternél tartanak, a hónap végére elkészül a száz­méteres kéménypár. A váci kereskedelmi és vendéglátóipari szakmupkás- képző iskolában tanulnak azok a fiatalok, akik a gödöllői, a szobi és a váci áfészekkél kö­töttek szerződést. Gyakorlati idejüket valamelyik áfész- boltban töltik, s majdan al­kalmazottként ott is dolgoz­nak. Ebből született az ötlet, hogy már most — diákfejjel — szövetkezeti tagok legyenek. Pontosabban iskolaszövetkezetét alakít­sanak. Az előzményekhez tartozik, hogy a szakmunkásképző is­kola és a váci áfész szocia­lista együttműködési szerző­dést kötött. Ez alapján az áfész évente 5 ezer forinttal hozzájárult az iskola népi tánc­csoportjának működési költ­ségeihez. Az együttes pedig az iskola és az áfész közös népi tánccsoportjaként lép fel az iskolai és a szövetkezeti ren­dezvényeken, valamint a MESZÖV-rendezte találkozó­kon. Ezen túl az oktatási in­tézményben lehetővé teszik, illetve támogatják az iskola­szövetkezet megalakítását. — A népi táncosok és a mi tanulóink közül eddig összesen negyvenhetén jelentkeztek. Míg a felnőtteknek három­száz, a fiataloknak száz forint értékű alaprészjegyet kell vál­taniuk, s már tagjai is az áfésznak — mondta el az isko­laszövetkezet egyik szervezője, Balassi István, a Vác és Vi­déke Áfész szövetkezetpoliti­kai csooortvezetője. A diákok áfész-tagsága ugyanolyan jogokkal jár, mint a felnőtteké Alaprészjegyük évente 7 szá­zalékot kamatozik, s ezt az áfész üzleteiben elkölthetik. Az áfész boltjaiban vásároltak árának fél százalékát ők is visszakapják. Mint minden áfész, a váci is tekintélyes összeget költ kü­lönféle kulturális és sportren­dezvényekre. A tavalyi tiszta nyereségből az idén az úgyne­vezett tagsági jóléti alapra 300, jóléti és szociális célokra 400, sportrendezvényekre 100 ezer forintot fordítanak. Ebből ter­mészetesen a legifjabb áfész- tagok, a diákok is részesednek. A fiatalok az áfész-tagoknak járó juttatások mellett mást is kapnak; nevezetesen azt, hogy játszva, szórakozva elsajátít­hatják a szövetkezeti mazgal- mi, kereskedelmi munkát. Rö­videsen dolgozni kezd például saját intéző és ellenőrző bi­zottságuk. S középtávú terveik között szerepel, hogy az iskola területén levő, most még az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalathoz tartozó büfét át­veszik és a fiatalok üzemelte­tik. Az iskolai boltban (a most még büfé-áruválasztékot pa­pír és írószerrel is bővítik) felváltva ők lesznek a boltvezetők és az eladók. Az áfész vezetői pedig azt tervezik, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmun­kásképzőben szerzett tapasz­talatok alapján ellátási körze­tükben több, oktatási intéz­ményben is megalakítják az iskolaszövetkezetei. . Sz. P. b A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom