Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-11 / 135. szám

tu r e i tt 1981. JÜN1US 11., CSÜTÖRTÖK Az Agrobernek Élelmiszer Európa-díj Az Agrober Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervező, Beruházási Vállalat elnyerte a neves Editorial Office madri­di mezőgazdasági szakkönyv- és folyóirat-kiadó vállalat alapította Élelmiszer Európa- díjat. A márványból és bronzból készült trófeát Les Palmasban ünnepélyes külső­ségek között adták át az Ag­rober képviselőinek. A díjat, amelyet magyar vállalat először érdemelt ki, olyan vállalatok munkájának elismerésére alapították, ame­lyek kimagasló teljesítmény­nyel járulnak hozzá a fejlő­dő országok élelmiszerter­melésének fokozásához, illet­ve élenjárnak a korszerű mezőgazdasági és élelmiszer- ipari technológiák kimunká­lásában és elterjesztésében. Az Agrober a termelékeny és. hatékony technológiák és módszerek elterjesztésével' már eddig is jó nevet szerzett külföldön. Jelenleg tíz fejlő­dő országban dolgoznak kü­lönböző rendeltetésű létesít­mények, intézmények építé­sén, illetve korszerűsítésén. Építési rendszerek, alrendszerek Tizenkilenc ország 200 szak­emberének részvételével ta­nácskozás kezdődött a rend­szerelvű építésről tegnap Bu­dapestéin az MTESZ-székház- ban. A kétnapos eseményen — melyet a Nemzetközi Építés- kutatási Tanács felkérésére rendezett az Építőipari Tudo­mányos Egyesület az Építés- tudományi Intézettel karöltve — szakemberek tisztázzák az építési rendszerek, alrendsze­rek fogalmát, az elméleti kér­dések mellett pedig a rend­szerelv érvényesítési lehetősé­geit is megvitatják a különfé­le szerkezeti és technológiai megoldásokra vonatkozóan. Fogy&sztéS érdekvédelem Legfőbb ellenőr a vásárié? Hosszú sor kígyózik a fagylaltárus előtt. Az eladónő fáradhatatlanul adja az üdítő, kedvelt csemegét. Igen, adja és nem méri, s hogy pontosan mennyit, azt talán ő sem tudja. Régebben, amikor a félgömb alakú fagy- lailtoskanállal adagolták, viszonylag könnyű volt ellen­őrizni, hogy tisztességgel megmérték-e (bár csalni azzal is lehet!), de ezeknél a félautomatáknál semmiféle mé­rő, ellenőrző eszköz nincs. Csupán a fagylaltárus szeim- •nértéke, gyakorlata, az pedig — ugye — nem hitelesí­tett mérőeszköz. A forma már adott — Miként ellenőrizheti a fogyasztó, hogy például ele­gendő fagylaltot ikapott-e a 3 forintjáért? — Sehogysem. Mi lemérjük, mintát veszünk, szükség sze­rint elemeztetjük, de erre a fo­gyasztóknak nincs módjuk — mondta Vinczellér János, a Pest megyei Kereskedelmi Felügyelőség vendéglátó sza­kos munkatársa. Ezek szerint mi, vásárlók ki­szolgáltatottak lennénk? Nem vagyunk azok. Még a fagy­laltárussal szemben sem, hi­szen ha gyanúnk támad, se­gítségül hívhatjuk a kereske­delmi felügyelőséget, a társa­dalmi ellenőröket, a KÖJÁL-t, a népi ellenőröket stb. S tu­lajdonképpen a kereskedelem minden mozzanatát szabá­lyozták. Ezeknek a rendele­teknek, előírásoknak áttekin­tésére kértük meg Falvai Sán­dort, a Pest megyei Kereske­delmi Felügyelőség vezetőjét. — Elöljáróban el kell mon­danom, hogy nincs mindenütt, minden országban a miénkhez hasonló részletes, szigorú sza­bályozás. Ennek történelmi, gazdasági okai vannak. A fel- szabadulást követő években, sőt évtizedekben a mi körül­ményeink között egyetlen jár­ható út a centralizált keres­kedelem volt. Ez azonban az­zal a következménnyel járt, hogy nem bontakozhatott ki a vásárlók megszerzéséért és megtartásáért verseny. De az utóbbi években a tanácsi vál­lalatok és a szövetkezetek kö­zött elkezdődött ez a versen­gés. Az új üzemelési formák­tól is az ellátás javulását, az egészséges verseny erősödé­sét várjuk. Jelenleg még a fo­gyasztói érdekek védelmét ál­lami eszközökkel kell biztosí­tani. S azokat a módszereket, amelyekkel ennek érvényt szer­zünk, jogszabályokban hatá­rozták meg. Ezek a jogszabá­lyok egyrészt előírják a keres, kedelmi dolgozók kötelezett­ségeit, másrészt széles körű vásárlói jogokat biztosítanak. Argus szemű szabály Á kereskedelem legfőbb és Összefoglaló jogszabálya a bel­kereskedelmi törvény. Ebben tömören minden benne van, amit aztán egyéb jogszabá­lyok, rendelkezések részlete­sen szabályoznak. Az egyik ilyen (a KÁÜSZ-ként ismert) a Kereskedelem Általános Üz­leti Szabályzata. Ez, s a hoz­zá kapcsolódó üzleti munka­rend többek között a forgal­mazás rendjét, az árfeltünte­tést, a jótállási jegyek kiadá­sát írja elő. A kereskedelem­re is érvényes természetesen az úgynevezett panasztör­vény, vagyis az 1977-ben meg­jelent, a közérdekű bejelenté­sekről, javaslatokról és 'pana­szokról szóló törvény. Ennek alapján a belkereskedelmi mi. niszter elrendelte, hogy min­den nyílt árusítású üzletben vásárlók könyvét kell rend­szeresíteni. A jói látható helyen lévő vásárlók könyvén kívül min­den üzletnek még számos, ugyancsak a vendég szemébe ötlő tájékoztatást kell nyúj­tania. Ilyen például a fogyasz­tói ár kötelező feltüntetése, amelynek alapján a vevő egy­értelműen ellenőrizheti, hogy az adott termék mennyibe ke­rül. (Az ár jelzés hiányát az el. lenőrző szervek a fogyasztó megkárosítása tipikus esete­ként kezelik.) Minden üzlet­ben ki kell függeszteni egy tájékoztatót az érvényes be­tétdíjakról. S szintén minden üzletben, tehát a magán­kereskedésekben is feltűnő helyen elhelyezni a vásárlók minőségi kifogásainak inté­zéséről tájékoztató táblát. A bejárati ajtónál pedig in­formálni a nyitvatartás idejé­ről. Ha pedig a boltot zárva tartják, akkor közölni, hogy előreláthatóan meddig lesz zárva, s hol található az azo­nos árakat forgalmazó legkö­zelebbi üzlet Mérlegelni tudni kell A fogyasztási cikkekhez mel. lékelni kell a használati, ke­zelési útmutatót, amely tartal­mazza az áru rendeltetését, fo- gyaszthatóságának határide­jét a kezelés módját és lénye­ges tulajdonságait S most már az importtermékeknél is kötelező' a magyar nyelvű tá­jékoztató! Sok félreértésre, vitára ad okot a mérlegelés. Ezt is sza­bályozták. A ménleget úgy kell elhelyezni, hogy a vásárló is le tudja olvasni. S pontosan beállított ellenőrző mérleg­nek is kell lennie. Ám még mindig nem ér­tünk a szabályozás végére. Az előjegyzéses, megrendeléses vásárlás rendjét belkereske­delmi miniszteri rendelet, a tartós fogyasztási cikkek javí­tását, alkatrészellátását mi­nisztertanácsi határozat írja elő. Különben mindkettő va­lóban összefügg valahol a ver­seny hiányával, illetve ennek nem kielégítő voltával. Ha ugyanis a termelő vállalatok léte függne attól, hogy meg­veszik-e gyártmányaikat, il­letve kiugró forgalom esetén távlatok nyílhatnának előttük, akkor nem ódzkodnának pél­dául az alkatrészgyártástól. Mit adnak drágábban? A legfőbb ellenőr a vásár­ló — mondják a kereskedelem irányítói. Azaz a jogszabályok egyik célja éppen azt lehető­vé tenni, hogy a vásárló le­hessen a legfőbb ellenőr. S elvileg minden rendben is van, de gyakorlatilag nemcsak a fagylalt mennyiségét nem tudja közvetlenül ellenőriznia vásárló. A Dabas és Vidéke Afész 91. sz. Örkényi ABC-áruházá- ban például 70 fillér helyett 1 forintért adták a gyümölcs­rágógumit. Ugyanitt eredeti áron hozták forgalomba a ka­rácsonyról megmaradt sza­loncukrot. A budaörsi lakóte­lepi ÁBC-ben is 20 fillérrel drágábban árusították az Emő­ke csokoládét. S még hosszan sorolhatnánk a példákat, ame­lyek a kereskedelmi felügye­lőségnek az édesipari termé­kek forgalmazási körülmé­nyeinek vizsgálatáról szóló jelentéséből valók. Olyan visz- szaélésekről tudósító példá­kat, amelyekre a vásárló egy­szerűen nem jöhet rá. Han­nát tudhatnánk például, hoigy mikortól kell olcsóbban áru­sítani a karácsonyi szaloncuk­rot? S vajon, ha majd igazi verseny lesz a vásárlókért, ak­kor egy csapásra eltűnik az árdrágítás, a súlycsonkítás, a szabálytalanság? Nem való­színű. A jogszabályokra, a pre­cíz szabályozásra és az ellen­őrzésre (társadalmira és álla­mira egyaránt), a fogyasztói érdekvédelemre tehát tovább­ra is szükség lesz. Szente Pál Zsír vagy hasson Göröngyös út a vá góbidig Az illatozó rántotthús a ma­gyar családok többségének tá­nyérjára kerül vasárnapon­ként. Ahhoz azonban, hogy az ízes falat eljusson a tányérun­kig, sok stációt kell megjár­nia. Az első állomás a kis­malackor. Kitenyésztett fajták Hadházy Józseffel, a Pest megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatójával beszélgettünk arról, hogy az idén a Pest me­gyei gazdaságok és kisterme­lők vajon előállítják-e azt a mennyiséget, amire feltétlenül szükség van a megfelelő ellá­táshoz: Az utóbbi években szá­mos nagyüzemnél felújították a szakosított sertéstelepeket. Ezeknek jó része idén már teljes intenzitással működik, s így jó ütemben fejlődik a malacnevelés. Az idén — egy anyaállatra számítva — 16,7 métermázsa húst kell termelni a szaporulatból. (A következő öt évben 19 métermázsára emelkedik.) Csökkent továbbá a szaporulat elhullása is. A jobb feltételek, a szigorúbb higiénés technológia és a mo­dernebb, jobb genetikai tulaj­donságú fajták alkalmazása elérte a kívánt hatást. Javu­lást hozott a Herceghalmi Ál­lami Gazdaságban kifejlesz­tett Hungahyb fajta elterjedé­se. A másik leggyakoribb faj­ta. a Kahyb, mely szintén magas genetikai értékű. Fele a háztájiból Bár a sertéstenyésztés nem a legjövedelmezőbb ágazat a fajlagos abrakfelhasználás csökkenésével itt is biztatóak a lehetőségek. Jelenleg egy kilogramm értékesített hűst a gazdaságok átlagosan 4,1 ki­logramm takarmányból állíta­nak elő, s ez jobb arány, mint az előző években volt. Több helyen — például Dunavar- sányban — megkezdték a tej­ipari melléktermékek, így a savó etetését. Cegléden pedig a vágóhídi hulladékból készült húspéppel hizlalják az állato­kat Túrán nedves kukoricát etetnek, s így megtakarítják a számottevő szárítási költsége­ket. — Hogyan oszlik meg a vá­góállat-tenyésztés a háztáji és a nagygazdaságok között? — Mint az országban min­denütt, így Pest megyében is jellemző, hogy a kisgazdasá­gokból származik a megter­melt mennyiségnek több mint a fele. Tavaly például az ál­lami gazdaságok és termelő- szövetkezetek együttesen 26 ezer 300 tonna vágósertést ad­tak le. A háztájiból 26 ezer tonna származott. Ezzel egyéb­ként sikerült túlteljesíteni a 46 ezer tonnás tervet. Hasonló a helyzet a kocaállománynál is, hiszen 18 ezer 300 nevelke­dett a kisüzemekben, az álla­mi gazdaságokban és a terme­lőszövetkezetekben 17 ezer 700. — Vajon van-e elegendő utánpótlás tenyészállatból a kisgazdaságok számára? — Természetesen, mint évek óta, az idén is vásárolhatAak a kisgazdaságok vemhes ko­cákat a háztájiba. Ezek ked­vezményes árúak, s garantál­tan törzstenyészetből származ­nak. Az eddig eltelt négy hó­nap alatt 1000-et értékesítet­tek, s valószínűleg még to­vábbi 3200 vemhes koca talál új gazdára az idén. Régi gond, hogy a háztáji tenyészetekben a gazdák idegenkednek a mes­terséges megtermékenyítés módszerétől. Azzal pedig sok­kal jobb eredményeket lehet elérni, hiszen a jobb geneti­kai tulajdonságú apaállatok szaporítóanyagát használják fel. Ettől függetlenül a ház­tájiban is javult a fajtaminő­ség, egyre több a fehér sertés és az észt fajta. Gyakori tévedések Járjuk tovább a malac ván­dorúját! A következő stáció a már felhizlalt állat értéke­sítése. Kovács Pállal, a kis- kunlacházi Pereg Termelőszö­vetkezet elnökével az értéke­sítés kérdéseiről beszélget­tünk. — Évek óta elég nagy mennyiségben adunk le vágó­sertést, tavaly 2200rat, az idén 2400-at. A mi tapasztalataink azonban nem a legjobbak. Vé­leményünk szerint a termelő meglehetősen kiszolgáltatott M iavífók gondjai Áll a kocsi, nincsen alkatrész Autózni jó — mindaddig, míg hiba nélkül gurul a ko­csi, az autó javíttatása ugyan­is már távolról sem tartozik az örömteljes elfoglaltságok körébe. Ezt nagyjából min­denki tudja, kevésbé közis­mert viszont, hogy az el­romlott járművek helyrehozá­sa gyakori gondokat okoz a javítóműhelyeknek, a szer­vizeknek is — különösen, ha komolyan akarják venni azt, hogy az ügyifél gyors, pontos kiszolgálása az elsőrendű fel­adatuk. Az ügyfél bizalma A Budaörsi Vegyesipari Szö­vetkezet — a megye legna­gyobb szolgáltatószövetkeze­te — autószervizében évek óta alkalmazzák azt a telje­sítménybérezési rendszert, mely a jelek szerint mind a megrendelőnek, mind a szö­vetkezetnek előnyös, s jól be­vált. Lényege, hogy a sze­relők nem órabérben, fizeté­sért dolgoznak, hanem a ja­vítások anyagmentes terme­lési értékének 15—20 száza­lékát kapják meg — vagyis a szó szoros értelmében o zsebükre megy, hány kocsit javítanak meg minél gyor­sabban. — Abban pedig, hogy jól is csinálják meg, azért ér­dekeltek, mert akkor legköze­lebb is őket kéri majd az ügyfél — mondja Binéth István, a szövetkezet autó­szervizének vezetője, s hoz­záteszi : — Egy százezer fo­rintot érő tartós fogyasztási cikk javításánál már nagyon sokat számít a bizalom, s így teljesen természetes, hogy ha a tulajdonos a legutóbbi javítással elégedett volt, azt szeretné, hogy legközelebb is ugyanaz a szerelő csinálja a kocsiját. Így gyakran fordul elő, hogy a bejelentkező ügy­fél nem csak azt mondja meg, mi a baja a kocsinak, hanem azt is, kivel szeretné javít­tatni. Van eset azonban, amikor hiába a kölcsönös elégedett­ség, illetve érdekeltség, még­sem jön össze az üzlet — mert hiányzik egy vagy több alkatrész. — Felelősséggel állíthatom, hogy ilyen rossz alkatrészel­látás, mint ami az idén van, évek óta nem volt — mondja a szerviz vezetője, aztán pon­tosabban fogalmaz: — Nem is az ellátás, hanem a terí­tés az igazi probléma, mert számtalan esetben előfordul, hogy miután megállapítottuk, mire lenne szükség, s hogy az a bizonyos egység nekünk hetek óta nincs a raktárunk­ban, az ügyfél elmegy, s ma­szeknál, a kiskereskedelem­ben meg tudjá venni. Van te­hát alkatrész, csak nem ott, ahol a leginkább szükség len­ne arra. Ilyenkor aztán nem tudunk mit tenni... Két műszak kellene A tulajdonos pedig — ha nem elég dörzsölt ahhoz, hogy megtalálja a rejtett beszer­zési forrásokat — csak bosz- szankodik, hogy telik az idő, autó pedig nincs. Csakúgy, mint abban az esetben, ha egy karambol, vagy az idő vasfoga miatt egy-egy karosz- szériaelemet cserélni, az autót pedig fényezni kell. A buda­örsi szövetkezetben tavaly no­vemberben adták át azt a karosszérialakatos- és fénye­zőműhelyt, amely rekordidő, tíz hónap alatt készült el, s létrehozásával az volt a szer­viz célja, hogy egy helyen, kerítésen belül valamennyi autójavítási munkára tudja­nak vállalkozni, rövid átfu­tási idővel. Az Állami Bizto­sítóval megegyezve még hely­színi kárfelvételt is szervez­tek — a megrendelőknek azonban még mindig sokat kell várniuk, hogy kocsijuk új színekben ragyogjon. — Szeretnénk bevezetni a két műszakot a fényezőben — mondja Binéth István —, de sajnos nem kapunk megfelelő szakembereket. Bár igazán korszerű, a szakmában a leg­jobbak közé számító beren­dezésekkel felszerelt műhely, még nem tudjuk szándékunk szerinti gyorsasággal kiszol­gálni az ügyfeleket, mert hiányzik a munkáskéz. Pedig a fényezőben is, csakúgy, mint a szerelőműhelyben, minden­ki annyit keres, amennyit s ahogyan dolgozik. Mivel ennek elsősorban a megrendelők látnák a hasz­nát, csak azt tehetjük hozzá: kár, hogy idáig kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. Weyer Béla helyzetben van a felvásárló kereskedelemmel szemben. Hadd világítsam meg ezt konkrét példával. Nem tu­dunk mindig jelen lenni a mi­nősítésnél. Az állatokat súly­tól függően négy kategóriába sorolják. Természetesen, csak akkor, ha 73-tól 95 kilogram­mig terjed a súlya. Ezen fe­lül vagy alul már jócskán csökken az állat ára. Mivel nem tudunk jelen lenni az át­vételnél, erre külön alkalma­zottunk nincs, a minősítés jó­részt ellenőrizhetetlen. Sajnos a bizalom kevés. Ennél is na­gyobb gondunk, viszont a bel­sőségek elkobzásának módja. Sokszor a vágási technológia miatt sérül a tüdő, s ezt az állatorvos — megsemmisítésre . — elkobozza. Ám ennek a ter­hét nem volna szabad, hogy mi viseljük, hiszen a vágóhídi technológia nem a mi dol­gunk. Előfordult már, hogy 50 leadott sertésből 40-nek ko­bozták el a tüdejét. Sokszor megesik ez a májnál és a szívnél is. Véleményünk sze­rint jobb lenne, ha a minősé­get eldöntő szakember nem a nagykereskedő alkalmazottja lenne, hanem pártatlan sze­mély. Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy visszaélések fordulnak elő. ám a tévedések gyakori­sága érzékenyen érinti a szö­vetkezet bevételeit az amúgy is kis hasznot hozó sertés- hizlalásnál. Ösztönzés a minőségre A harmadik állomás az Ál­latforgalmi és Húsipari Tröszt, ahol dr. Lengyel Zoltánnal, az állatforgalmazási osztály vezetőjével beszéltünk: — Minősítési rendszerünket hat éve vezettük be, s hogy igazuk van-e a panaszkodó gazdaságoknak, azt nem min­dig lehet eldönteni. A rend­szer neve: objektív minősítés. Azelőtt helyben mérlegelve élősúlyban vásároltuk az ál­latokat, s egy bizonyos részt levonva, sertésenként körül­belül öt-hat kilót fizettünk. Hat évvel ezelőtti döntésünk célja az ösztönzés volt a jobb minőségre. Az osztályba soro­lásnál a legfontosabb szem­pont az úgynevezett csontos hús (karaj lapocka, comb stb.) és a fehér áruk (zsírszalonna stb.) aránya. Minél több a hú­sos rész, annál többet fize­tünk. A legjobb arányt, a 73 és 85 kilogramm közötti vágó­súlynál lehet elérni. Sajnos, a gazdaságok nem mindig tö­rődnek ezzel, s ilyenkor van a vita. Meg kell mondanom, ’hogy elégedetlenek vagyunk, túl zsírosak a sertések. Ezt szá­mokkal is tudom bizonyítani. 1976-ban 100 kilogramm fel­vásárolt sertésnek mindössze 48.5 százaléka volt csontos hús. Ez a helyzet csak rosz- szabbodott, az is mutatja ezt, hogy 1980-ban ez az arány 47.6 százalékra romlott. 1976- ban a felvásárolt állatok 7,8 százaléka volt sorolható az el­ső, 35 a második, 36.8 a har­madik és 12,3 százaléka a ne­gyedik osztályba. Az ötödik osztályba 7,6 százalék került. Az ötödik osztályt azonban, lévén az egyre kisebb volu­menű, tavaly megszüntették. 1980-ra bizonyos módosulás következett be. Az első osz­tályba 9, a másodikba 44, a harmadikba 28, a negyedikbe 4,8 százaléka került a felvá­sárolt állatoknak. A jelenlegi vágóhídi techni­ka lehetővé teszi, hogy min­den állatról megállapítsuk, melyik gazdaságból érkezett hozzánk. Vállalati utasítás van arra, hogy a belsőségek elkob­zásánál csak abban az esetben terheljék vissza a gazdaságok­ra az anyagi felelősséget, ha a kobzás állatszavatossági hi­ba miatt történt. Ezt szigo­rúan igyekszünk betartani, bár elképzelhető, hogy előfordul­nak tévedések. „ A vita folyik. Jó volna már | pontot tenni a végére. A té- 4 védések, félreértések mindany* 1 nyiunk zsebét érintik. Kovács Attila Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom