Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-11 / 135. szám
4 Sertt «jf/ßr ff s^nmtm 1981. JÚNIUS 11., CSÜTÖRTÖK CÉLTALANUL, ELKALLÓDVA? Pedig szükség van rájuk Hétfőn kezdődik ✓ ■ . Uttörőtáborozás Hétfőn kürtszó harsam Csillebércen, jelezve az idei úttörőtáborozás nyitányát: az első turnusban kilencszázan — az úttörőmunkájukért jutalmazott őrsi tagok nevelőotthonokban élő pajtásaikkal —töltenek itt vidám napokat. Ugyanakkor felkerekednek az ország 3187 úttörőcsapatának saját sátorral táborozó piros és kék nyakkendősei is, hogy hazánk legszebb tájain, a hegyvidékeken és a tavak mentén töltsenek játékkal, barangolással két hetet. Mint az Űttörőszövétség Országos Tanácsában elmondták, az idei vakációban a tavalyinál is több, várhatóan 300 ezer kisdiák vesz részt úttörőtáborozáson. A csillebérci nagylabor ősparkjában ezen a nyáron 7000- nél is több gyermek nyaralhat. Itt rendezik meg a tudományos-technikai úttörőszemle vetélkedősorozatának országos fordulóit. Július elején az Interkoz- mosz szaktábor, valamint a hasznos hulladék gyűjtéséiben jeleskedők foglalják el Csillebércet. A zánkai úttörővárosban — amely június 16-án nyitja meg kapuit — csakúgy, mint Csillebércen, megrendezik az úttörők jubileumi táborát. Mindkét táborhelyen azok a pajtások adnak egymásnak találkozót, akik az elmúlt hónapokban a legtöbbet dolgoztak az úttörőmozgalom 35 éves történetének kutatásában. Június közepén útra kelnek a vándortáborozók is. A gyerekek 32 útvonal közül választhatnak. A nomád élet hagyományait őrző több hetes utazás növekvő népszerűségét jelzi, hogy a tavalyinál 5000-rel több, mintegy 22 500 kisdiák vállalkozott egy-egy hegyvidék bebarangolására. Budapesttől Bajáig víziúttörők őrsi csónakjai hajóznak majd a Dunán. Négy esztendeje annak, hogy a Pilisvörösvári Gimnáziumban szakközépiskolai osztály indult. A közgazdasági osztály diákjai most érettségiznek. Elsők voltak újoncként s elsők maturánsként is. Ami szokatlan: szó sinc? arról, hogy az utat törők lelkesedésével, ambícióival látnák önmagukat, s terveznék életüket. Hallgassuk csak őketl Rábeszélték Marton Ilona mondja: — Más iskolába készültem, eredetileg a vendéglátóipari munka vonzott, végül mégis ide vettek fel, mert hagytam, hogy rábeszéljen az osztályfőnököm, s hogy győzködjenek a szüleim. Itt irodai munkára készítettek fel; statisztikus, könyvelő lehet, esetleg gyors- és gépíró, aki a közgazdaságiban végez. Én pedig nem tudom elképzelni az életemet íróasztal mögött. Tóth Etel: — Én óvónői szakközépiskolába jelentkeztem. Értesítettek, hogy itt van hely, így kerültem Pilisvörös- várra. Valószínűleg egy termelőszövetkezetben leszek adminisztrátor. Kedvenc tantárgy? Csak a gépírást szerettem meg itt. Ahhoz, hogy adminisztrátor legyek, még az érettségi sem kéne. Lengyel Erzsébet: — Nem sikerült a felvételim a vendéglátóipari iskolába, ezért jöttem a közgazdaságiba. Azt hiszem, négy évig kísérleti nyulak voltunk. Megesett, hogy tanárunk sem volt, csak lyukas óra. Eleinte a gimnazistákat sem ismertük, ők is kerültek minket, csak negyedéve alakult ki valamiféle barátság. Nem jó elsőnek lenni. Akik utánunk jönnek, azoknak könnyebb lesz, legalább tőlünk megtudnak egyet s mást. Tóth Mária: — Óvónőnek készültem, mint az osztály zöme. A négy év alatt politikai gazdaságtant, igazgatási ismereteket, statisztikát, gazdasági és jogi ismereteket, s hasonlókat tanultunk. Én mást vártam, nagyobb erőfeszítésekre készültem. Ha túlleszek az érettségin, akikor dolgozni megyek, irodába. De szeretnék később még tanulni. Nem tudom, mit..w Akik maradtak Bizony elgondolkodtató vélemények. Az ok persze érthető — így véli a középiskola igazgatója, Takács Ilona is: '— Egy cseppet sem csodálkozom azon, hogy a lányok az imént nem szóltak nagy tervekről, perspektívákról, s hogy — ha nem is hiányzik belőlük — éppen csak pislákol a céltudatosságuk. Négy esztendeje történt az, ami a jelenség magyarázatául szolgál: mindössze egyetlen osztályra futotta a gimnáziumi jelentkezőkből. A másik — párhuzamos — osztály lett a közgazdasági. A gyerekek úgy jpb- tek össze: lehetőséget kaptunk a Pest megyei Tanács művelődési osztályától, hogy elkezdjük a szakközépiskolai oktatást. — Tévedés lenne azt hinni, hogy ez hiba volt. Az ilyen közgazdasági szakemberek iránt — mert a most végző diákjaink azok — igen nagy a népgazdaság igénye. Tény viszont, hogy az osztály verbuválására az utolsó pillanatban kaptunk zöld utat, ezért többnyire a más iskolákból elutasítottak kerültek hozzánk. Olyanok, akiket a jelentkezési lapon az első és második helyen megjelölt középiskolák nem fogadtak, s akik főleg s szüleik unszolására vállalkoztak csak a harcra az érettségiért. — Azt is feltétlenül el kell mondanom, hogy bár a lányok kényszerűségből jöttek ide, tiszteletreméltó minden erőfeszítésük, megbecsülendő, hogy az elmúlt négy év alatt ift maradták és tanultak. Mindezt csak azért említem, mert ennek az osztálynak majdnem a fele lemorzsolódott, huszonnégyen kezdték tanulmányaikat, de az érettségiig csupán tizenöten jutottak el. S az is igaz, hogy akik végigjárták ezt az utat, nem épp felhőtlen körülmények között tették, valóban ők voltak _ az elsők, s igaz az is, hogy néha hiányzott a szaktanár. — Az viszont nem igaz, hogy nincs értelmes alternatíva előttük. Rengeteg Pest megyei vállalat, szövetkezet, még tanács is nagyítóval keres tehetséges, igazgatási-ügyviteli ágazaton végzett közgazdasági szakközépiskolásokat. Az idén érettségizők közül csak ketten szánták el magukat a továbbtanulásra: egyikük az Állam- igazgatási Főiskolára, másikuk a Jogtudományi Egyetemre pályázik. De a többiek is szinte mindannyian úgy jöttek vissza a nyári gyakorlatokról, hogy a munkahelyükön elégedettek voltak velük. Lehet, hogy a lányok még egy jó ideig viaskodnak, vajon ez-e életük jobbik útja, ám tény, hogy társadalmilag fontos és hasznos munka vár rájuk. Érdeklődésük szerint — Hogy miként tovább? Jobb lenne, ha nagyobb hivatástudattal és eltökéltséggel indulnának aiz életbe. Ez ügyben jóval kevesebb a gondunk az alsóbb évfolyamokon. A korábbi hibákból az iskola vezetése is tanult, s tavaly már nem hiányzott a szaktanár sem. Akik most harmadévesként, vagy még fiatalabbként járnak nálunk a szakközépiskolába, már saját érdeklődésük alapján kerültek hozzánk, túlnyomó többségük kifejezetten ide kérte a felvételét, s csak elenyésző azoknak a száma, akik jobb híján választották ezt az osztályt. — Az idei tanévben minden korábbinál jobb a helyzet, az ősztől első osztályba lépő harminc tanuló közül húszán a felvételi kérelemben is első helyen jelölték ezt az iskolát és szakot, hatan a második helyen, s mindössze négyen vannak, akiknek kényszerpálya ez. Az igazsághoz tartozik végül az is, hogy a felvettek tanulmányi átlaga is minden korábbinál jobb: 3,95. összehasonlításul egy másik adat: azok, akik négy esztendeje kezdték a szakközépiskolát, 3,2-es tanulmányi átlagot hoztak. — A következő években tehát javuló tendenciával számolhatunk. Biztos vagyok abban, hogy a nálunk végző gyerekek mindegyike el tud helyezkedni a végzettségének megfelelő állásban, ahol nemcsak gyors- és gépírási tudásra van szükség, hanem olyan érettségizett szakemberre, aki az emberek ügyes-bajos dolgait szakszerűen, hozzáértéssel intézi. V. G. P. Negyedszáz dokumentum Lenin-interjúk Negyedszáz lenini dokumentumot tartalmaz az Interjúk 1917—1922 címmel a Kossuth Kiadónál most megjelent kötet. A könyvben szereplő írások sajátos műfajt alkotnak: interjúk és lejegyzett beszélgetések, amelyeket Lenin adott, illetve a bel- és külföldi sajtószervek tudósítóival, újságírókkal, politikusokkal, diplomatákkal, valamint a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom képviselőivel folytatott. A dokumentumok közül hét első ízben jelenik meg magyarul. PEDAGÓGUSMONOLÓG Nevelésről — pártmunkáról A z alapszervezetnek 35 tagja van. Tőlünk, a dunakeszi négyes számú általános iskolából, a hármasból, a gimnáziumból, a zeneiskolából, meg az ötös óvodából pedagógusok, szakalkalmazottak. Néha nehéz olyan munkaprogramot kidolgozni, amely egyaránt érdekli a gimnáziumi tanárt és mondjuk, az óvodai konyhafőnököt. De amikor, például taggyűlésen, együtt vagyunk, beszélgetünk, szinte teljes folyamatát látjuk a nevelőmunkának, hattól tizennyolc éves korig, és ez felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot ad. Például? Volt év, mikor a gimnáziumi elsősök 1,5 átlagú felmérő dolgozatot írtak nyelvtanból. Olyanok, akik az általános iskolában jó eredményeket értek el. Ne döbbenjünk meg. Nemcsak az lehetett ennek az oka, hogy alacsony volt a színvonal, vagy alkalmatlan a pedagógus. Nem. Hosszú évek munkája, rengeteg energia és pénz eredményezte az új tanterveket. Ezek, állítom, állítjuk: jók, céljuknak — a szocialista embertípus nevelésének — megfelelők. Módszertanilag, de még adataikban is hibásak. Harmadikos gyerekek közül sokan nem tudnak olvasni, mert a szóképtanulást erőltetik a tankönyvek. Sőt! Történelemből bemutató tanítást kellett volna tartania fóti kolléganőnknek, de ő képtelen volt erre, mert mint elpanaszolta: az osztály — ötödikesek! — nyolcvan százaléka rosszul olvas. Tudjuk, módosítani fogják a téves, rossz könyveket, de addig az amúgyis sok munkánk egyre több lesz. Ilyen helyzetben a kommunista pedagógust természetesen jobban figyelik: mit, hogyan dolgozik. Szerencsére vannak közöttünk olyanok, szép számmal, akik példaképül állíthatók szakmai tudásuk, nevelési módszereik alapján. Ók azok a tanárok, tanítók, pártonkívüliek is természetesen, akiket legjobban elkeserít az a nem túl derűs közhangulat, melyben mi, pedagógusok élünk, dolgozunk. Nem, nem tudjuk, mi az oka, mikor keletkezett, miért erősödik néha az érezhető ellenszenv. A szülők lennének a felelősök? Nem hiszem. Többségük éppúgy becsületes, értelmes embert szeretne nevelni a gyerekből, mint mi. Ritka az, aki nem érti meg, miért kapott elégtelent rosszul tanuló kisfia. De ő maga bizony nem nagyon ér rá — tisztelet a kivételnek — otthon is foglalkozni vele, idő, vagy , valljuk be, tudás hiányában. Reggel hatkor már itt vannak a srácok, s délután fél hatkor jön meg a mama, vagy a papa Pestről. Gondoljuk meg, 12 óra távoliét az otthontól, kellene legalább 8 óra alvás, ami marad, mire elég? Sok gyerek nem szeret tanulni és egyre nehezebb fegyelmezni őket. Nehéz, de nem lehetetlen. Meggyőződésem, melyet tanárként és párttitkárként egyaránt vallók, hogy a legproblematikusabb gyerek is megváltoztatható néhány őszinte, négyszemközti beszélgetéssel. Ehhez persze megint plusz erő, plusz energia kell, ezt néha nehéz elővarázsolni. Most jól kipanaszkodtam magam, ugye? Csak nehogy azt gondolják, el vagyunk keseredve. Ezek a gondok a munkával járnak. Mi pedig szeretjük hivatásunkat. Ha egy fegyelmezetlen gyerek lehajol a papírgalacsi- nért és bedobja a szemétládába, az bizony optimistává tesz, hosszú időre. Meg azután... azt mondtuk, kisebb lett a társadalmi megbecsülésünk. Ez igaz, de mégis, így is, nehezen tudok elképzelni olyan szakmát, melynek művelőit ennyire elismernék, mint a mienkét. Huszonhét éve tanítok és nem tudok úgy kimenni az utcára akár itt, Dunakeszin, akár Pesten, hogy rám ne köszönne, hogylétem iránt ne érdeklődne valamelyik régi tanítványom. Ezt a bizalmat, mégha csökken is, meg kell becsülnünk. Ezért is talál minden közéleti fórumon annyi pedagógust. Ezért vagyunk ott kiállításokon, író—olvasó találkozókon. Kiváncsiak is vagyunk az új dolgokra, be is tudjuk építeni munkánkba. Ha egy Bartók- hangversenyt rendezünk az iskola aulájában, a zenetanárok közreműködésével, azon a szülők is ott vannak, vagy a következőn ott lesznek. A gyerek ugyanis elrtiondja: anyu, milyen klassz volt! A gyerek révén a mamát is neveljük? Igen. L ám, a tanítók, tanárok pártmunkájáról kérdeztek és arról alig beszéltem. Pedig az iskolai házirendek kidolgozásában, melyek alapvetően, meghatározóan fontosak, éppoly nagy szerepük van, mint az úttörőcsapatok megfelelő irányításában. Még azt sem említettem, hogy tizenöt párttagunk harminc éven aluli és ez, gondolom, nagyon fontos, jó. Igen, ezeket is el kellett volna mondanom, de hát amikről sző esett, az foglalkoztat bennünket leginkább. És azt hiszem, ezeknek a gondoknak megoldása, ha nem is napirendszerúen, munkatervben ak- kurátosan kipipálva, de folyamatosan, állandóan, kitartóan tevékenykedve — igenis pártfeladat. Elmondta: Kelemen Irén, a dunakeszi 4. számú általános iskola tanára, alapszervezeti párttitkár, w A. Gy. HETI FILMJEGYZET Mesés férfiak kurblival Jiri Menzel a Mesés férfiak kurblival című filmben Nem sofőrökről és nem autókról van szó a kitűnő csehszlovák rendező, Jiri Menzel filmjében, noha a címbeli kurbli szó ezeket az asszociációkat ébreszti bennünk. Ami persze nem is csoda, hiszen a kurblit — a kézi indítőkart — minden autós ismeri, de ki emlékszik már azokra a filmvetítő (és -felvevő) kamerákra, amelyeket kézi kurblival hajtottak? Aki ilyeneket még működés közben láthatott, az ma a kilencedik X-et tapossa. Menzel filmje viszont épp e kurblis mozi időszakáról, a századelőről szól. A divatos nosztalgiahullámnak hódolna vele? Vagy a divaton túl magvasabb mondandója is lenne a filmmel? Is — is. Ami a nosztalgiákat illeti: Menzel rendkívüli gondossággal idézi fel a hetven-nyolcvan esztendővel ezelőtti cseh élet tárgyi körülményeit. A városképek, a házak, a lakások, az emberek öltözködése, a boltok berendezése, a közlekedési eszközök, a tárgyak, satöbbi, satöbbi: hibátlanul rekonstruálják a mozi ős(és hős)korát. Korhúek a mozik berendezési tárgyai, a vetítőgépek, az egyéb kellékek is. Korhű az a cirkuszoskocsihoz hasonlatos, lóvontatta bódé is, melyen Menzel filmjének főhőse, Pas- parte, a mutatványos, bűvész, fényképész és vándormozis járja a vidéket. (S maga a tény is korhű, hiszen ezekben az években számos hasonló vándormozis működött Csehországban, és persze nemcsak ott, s a kezdetleges masinákkal vetített kezdetleges filmecskékben varázsolták az ámuló nézők elé a mozi csodáit.) A kinematográf, vagy ahogy ebben a filmben nevezik, a biográf, e kezdeti fokon valóban azonos szinten állott a mutatványokkal, bűvésztrükkökkel. (Menzel gondosan meg is mutatja, milyen hatást váltott ki a gyanútlan, a műfajjal előA XX. szá Több meglepetéssel is szolgál ez a szovjet kalandfilm, melyet Sztanyiszlav Govoruhin írt, és Borisz Durov rendezett. Az első meglepetés mindjárt az, hogy Durov szokatlanul biztonságosan mozog a modern kalandfilm vizein. (Itt a „vizein” akár szó szerint is vehető, mivel a film túlnyomó- részt vízen: tengeren játszódik.) Ismeri a feszültségkeltés fogásait: jól tud sztorit mesélni, bonyodalmat szőni. Még azt is tudja, hogy milyen mértékben adagolandó az izgalom, netán a véres izgalom, a humor és a líra. Tudja, hogy az effajta kalózfilmekben modernek lehetnek a kellékek, a hajók, a ruhák, a fegyverek, modern lehet az indíték, amely körül a sztori forog (jelen esetben egy hajórakomány ópium, melyet egy szovjet hajó a Távol- Keletről a gyógyszergyáraknak szállít) —, de minden modernség mögött az ősi kalózfilm- kellékeknek, a műfaj kötelező szabványainak kell meghúzódniuk. Ezekben a szabványokban pedig benne foglaltatik a romantikus hős is, akin nem szőr találkozó nézőkben egy szembe robogó vonat, egy rájuk sütött fegyver látványa.) A vándormozisok néhány tucat, egyenként pár perc hosz- szúságú tekerccsel dolgoztak, •ezeket vetítették a kurblis masinákkal, s e némafilmek alá játszottak élőben valamiféle muzsikát, hegedűn vagy harmonikán vagy esetleg pianí- nón, a képeket pedig még éppúgy magyarázatokkal kísérték, mint régi vásári képmutoga- tók. Menzel ezeket a vonásokat is körültekintően rekonstruálja a filmben, így a Mesés férfiak kurblival egyben film (ős) történetnek is tekinthető. Nyilvánvaló azonban, hogy egy olyan kiváló rendező, mint Menzel, akinek másfél évtizeddel ezelőtti filmjei — így az 1966-ban Oscar-díjat nyert, nagyszerű Szigorúan ellenőrzött vonatok — az úgynevezett csehszlovák új hullám reprezentáns alkotásai közé tartoztak, nem elégszik meg egy mozitörténeti rekonstrukcióval, vagy egy felszínes nosztalgia- müvei. A Mesés férfiak kurblival egy másik síkban valóban arról (is) szól, hogy a szokványossá, sablonossá vált ván- dorbiográfök kereteit hogyan próbálja szétfeszíteni, élettel, valósággal, művészi ábrázolással megtölteni egy fiatal, megszállott operatőr-rendező, bizonyos Kolenaty. Hogy Menzel mennyire e mellé a figura mellé áll filmjében, azt mi sem húzza alá jobban, mint hogy ő maga játssza a kissé kelekótya, élhetetlen, de újat akaró, tehetséges Kolenaty szerepét. Hogy aztán a film sztorija erősen igazodik az ábrázolt korszak filmsztorijainak sablonjaihoz, beleértve a hepien- det is, az már csak Menzel sti- láris érzékenységét bizonyítja. Azt pedig talán említeni sem kell, hogy o Menzelre jellemző kesernyés-groteszk humor itt is jelen van, nem utolsósorban a Paspartét játszó Rudolf Hrusinsky jóvoltából. zad kalózai fog a golyó, a fegyver, aki mindig mindenből kivágja magát (és másokat is). Természetesen itt is van egy ilyen hős: Szergej, a gépésztechnikus. Szergej úgy úszkál a víz alatt, mintha kopoltyúk- kal is tudna lélegezni,- úgy verekszik, mint egy egyesített karate-judó-bokszbajnok, olyan bátor, mint hat hímoroszlán, satöbbi, satöbbi. De hát ebben a műfajban a főhős mindig ilyen volt, Erroll Flynn és a Hét tenger ördöge óta. A második meglepetés: Alekszandr Ribin kamerája meglepően mozgékony, műfajérzékeny. A film kedvező hatása nem utolsósorban neki köszönhető. Amin viszont javítani lehetett volna, az a film tempója. Bár időbeli terjedelmét tekintve valamivel rövi- debb is, mint az átlag filmhossz, A XX. század kalózai mégis vontatottnak tűnik helyenként, mert egyes jeleneteit túlságosan tempósra engedte a rendező. Ez nem használ a különben kellemes filmnek. Takács István
