Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
1981. MÄJUS 10., VASÁRNAP "™lTt TT Kfünav 3 LSZV-program Hány ruhára eiég? •• Onálíá küikereskedeíem januárrá! Hol a* ufánpóffSás ? Az út a tizedtől a mikronig Az BSC kStünteteff sserssánskésséffői Hány női ruhára futná 1 millió 300 ezer négyzetméter szövetből? Valljuk be: nem lenne könnyű kiszámítani. A budakalászi Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezetői úgy tervezték, hogy idén ennyivel gyártanak többet, mint tavaly. És hadd álljon itt még egy adat: 27 millió négyzetméter készáru kiszállításával számolnak év végéig. Mire alapozták a termelés ilyen mértékű növelését? Rekettye Károly vezérigazgató- helyettes hangsúlyozza: az ösztönzi a vállalatot, hogy keresik termékeiket, többet is el tudnának adni. Amerikai módi Jó gazdához illően előrelépésüket már tavaly igyekeztek megalapozni. Ehhez megfelelőnek bizonyult egy átfogó üzemszervezés, azaz az amerikai módi, a Wérnerszervezés átvétele. A győri sikereken felbuzdulva a csillaghegyi és a budakalászi szövőgyárak is sorra kerültek 1980-ban; idén pedig a komáromi szövődé és a fonodák következnek. S hogy mi e módszer lényege? Korszerű munkarend, a gépek tervszerű, maximális kiszolgálása. Bevezetésével nagymértékben csökkentek-csökken- hetnek a veszteségidők; a legpraktikusabb munkafogások elsajátításával, begyakorlásával pedig emelkedik a termelékenység. Az is igaz, a korábbinál jobban kihasználják a szövőgépek bordaszélességét — a modern szovjet SZTB-gépeknek például 3,3 méter a szélessége —, mert nem mindegy, hogy 1,5 méter széles szövetet, vagy ennek a dupláját gyártják — egy ütemben. Sokan tesznek azonban a vállalat vezetői az alapanyag-ellátás biztosításáért is. Ennek érdekében például Indiából vásárolnak 500 ezer négyzetméter nyerskelmét, NDK-beli cégekkel pedig hasznos termelési kooperációt létesítettek. Minőség szerint Két-három éve — sok-sok erőfeszítéssel —, folyamatosan javul a termékek minősége; ezen az úton azonban nincs megállás, állítja a vezérigazgató-helyettes. Az idei vállalati terv 86,3 százalék első osztályú árut ír elő, s ezt pedig nem lesz könnyű teljesíteni. A piaci igényeket követve, éves szinten ugyanis cikkeik egy- harmada cserélődik ki; mostanra termékeiknek több mint a fele nemes, korszerű kikéugyan semmiben sem tér el a pár kilométerrel messzebb láthatóktól, de a tízszeres árért olyan címke húzódik meg a pulóver nyakában, mely jelzi, hogy a tulaj nem akárki. Hogy ez a címke nem látható? Hogy nem tudja más, a viselőjén kívül, honnan származik az áru? Lényegtelen. Azaz éppenhogy ez a lényeg. A vagyon furcsa filozófája. A közlekedés a Tiberis partjairól a világon a legrémesebb — állítják maguk a rómaiak és verekedni is hajlandók lennének, igazuk bizonyítására, ha holmi nápolyi saját városának vindikálná az elsőséget. Az autók úgy slalo- moznak, felezővonalat, jobb- kézszabályt, közlekedési jelzést teljesen negligálva, hogy erős idegzetű magyar rendőr fél óra múlva nyugdíjaztatását kérné. Dudakoncert visít, ám nem azért, mert valaki öt centire vágódott a másik elé, ki- lencvennel, nem, ellenkezőleg. A kürtöt elkeseredve nyomó sofőr véleménye szerint, az előtte haladó: nyámnyila ökör, aki elbambulta előbb azt a remek helyzetet, amikor még volt egy félautónyi rés a sorban, ahelyett, hogy belőtte volna magát. Bezzeg ő nem hagyta volna ki. Ép autót alig szítésű, munkaigényes méteráru. Mit terveznek a minőség javítására? Továbbfejlesztik a minőségi bérezést, idén kiterjesztik — a szövödék után — a kikészítő üzemekre is. A vállalatnak minden tizedszázalék milliókat jelent. Rossz minőségű termékek ma már nem találnak vevőre. Nehéz eladni Gyártmányaik 28—30 százaléka határainkon túl öregbíti az LSZV hírnevét — külföldön Budaflaxként ismert a vállalat —, azonban idén ismét nehezebb eladni, mint tavaly; nőnek a követelmények. Ugyanakkor az sem mindegy, mennyiért kelnek el a szövetek. A gazdaságtalan kivitel sem a budakalásziaknak, sem a népgazdaságnak nem érdeke. Szocialista exportra 800 ezer —1 millió négyzetmétert terveztek, tőkés partnereiknek pedig 8 és fél millió dollár értékű terméket szánnak. Legnagyobb vásárlóik angol, svéd és olasz cégek, de már jó kapcsolatokat építettek ki az USA-ban és Japánban is. Jövő januártól megkapják az önálló külkereskedelmi jogot, az újabb lehetőséget, újabb felelősséggel. Megújított üzemek Bizalmat kaptak a Magyar Nemzeti Banktól is: folyamatban van a vállalatnál egy 60 millió forintos gépi nagyrekonstrukció. A devizahitelt nem kapták Ingyen, 1983-tól 1 millió 100 ezer négyzetméter többletexportot vállalt a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat. Mire használják a kapott — nem kevés — pénzt? Űj és használt szövőelőkészítő, szövő- és kikészítő gépekéit vásárolnak. Előbbieket az NSZK- ból és Csehszlovákiából — északi szomszédunktól is, NSZK kooperációban készült berendezésekről van szó —, utóbbiakat pedig Hollandiából. A budakalásziak kaptak az alkalmon, hogy néhány csődbe ment kis cég, még jó állapotban levő berendezéseit, viszonylag kevés devizáért megszerezhetik. A nagyarányú gépi rekonstrukció az LSZV négy szövőgyárát — a budakalászit is — érinti. Fontos feltétel, követelmény, hogy sehol ne akadályozzák a gépcserék a folyamatos termelést, s ne kerüljön veszélybe az idei terv. A négyhavi eredmények ismeretében, várhatóan sikeres félévet zárhat a vállalat. látni, oldalukon, orrukon, hátukon horzsolások, horpadások, nem érdekes, nem számít, gyerünk tovább. És — alig van súlyos baleset. Az őrült forgalom jó nevelő, tudnak vezetni errefelé. A Villa Borghese kertjéből csodálatos a panoráma. A kupolák, tornyok és a tetőteraszok harmóniáját csak a technika töri meg. A tévéantennák. Egyetlen tetőn — megszámolva! — harmincnyolc darab. Az idegenforgalom jelentős bevételi forrás. Meg is becsülik hát a látogatót. Mindenhol, boltban, presszóban, mindenki gagyog pár szót idegen nyelven, ha nem is többet, mint amennyi munkájához kell, de annyit feltétlenül. A turista azonban önmaga ellensége már. Olyan tömegben lepi el a várost, hogy az szinte élvezhetetlenné válik. A vatikáni múzeumban futólépésre ösztönöznek az őrök, akik kézi URH adó-vevőn tájékoztatják egymást: dugó van a Laokoon- csoport előtt, most be lehet jutni a Sixtusi kápolnába, gyerünk, mozgás. igyekezzünk! A szépségek, a csodák ilyen tömegben, ilyen tempó mellett, valahogyan veszítenek hatásukból. Profán a ha— Egyszerre kezdtük a szakmát, s egyszerre nőttünk ki a rövidnadrágból — foglalja ösz- sze a brigád történetét egy mondatban Zimon Sándor, as;i ebből a szempontból a leghitelesebb forrásnak számít, mivel hogy ő volt az alapító atyák által megválasztott első brigadvezető. A történelmi visszatekintés jogos: több mint húsz évvel ezelőtt alakult meg a brigád, s ez már mindenképpen tisztes kor egy kollektíva életében. Különösen akkor, ha nagyjából változatlan összetételben húznak le ennyi évet együtt, mint az Ipari Szerelvény- és Gépgyár Hans Beim- ler szerszámkészítő brigádja: a 10 fős csapatból heten voltak ott az 1960-as alapításnál. Együtt a gyárral A szerszámkészítés klasz- szikus változata az, amit a brigád csinál: a megkapott rajzról technológiai utasítás, műveletterv vagy más támpont nélkül, kizárólag a saját szaktudásukra, s tapasztalatukra építve készítik el a kívánt szerszámokat, mégpedig olyanokat, melyeket máshol nemigen csinálnak az országban: a porkohászati úton készülő keményfémlapkák szerszámai kerülnek ki a brigád keze alól. Természetesen nem ezzel kezdték, s a brigád szakmai fejlődése — amely párhuzamosan haladt a gyár feladatainak növekedésével —, jól nyomon követhető a munkadarabok megengedett tűréseinek méret- változásán. A hatvanas években gyártott vasporkohászati szabványlapkákhoz még a ti- zedmilliméter volt a megkívánt pontosság, a hetvenes évek •hozták meg a századmilliméteres követelményeket — a Zsi- guli-programhoz készítettek szerszámokat —, s ma már a milliméter ezredrésze, a mikron az a tűrés, amellyel az ISG—Böhler márkajelzéssel forgalomba kerülő keményfémlapkák gyártóeszközeit állítják elő. Jakab Zoltán üzemmérnök, a szerszámüzem vezetője — maga is brigádtag volt az elmúlt tíz évben —, azt is hozzáteszi a fenti értékeléshez, hogy a tizedtől a mikronig vezető út persze nem ment csak úgy magától: a szakma ismeretén és szeretetén kívül ehhez arra is szükség volt, hogy a brigád minden tagja vállalja a továbbképzést, a második szakma elsajátítását, az új eljárások, például a szikraforgácsolás megtanulását — vagyis nemcsak a rövidnadrágból nőttek ki együtt —, a magasabb szakmai követelmények, a mesterségbeli tudás felnőttkorába is együtt jutottak el. sonlat, de mintha díjnyertes gasztronómiai remeket, ételkölteményt — önkiszolgáló étterem pultjáról kellene elvenni. Zsíros hajú, szakadt ruhás fiatalok ülnek a lépcsőn. Üveg jár körbe, cigaretta. Csövesek — ítélkezik a magyar csoport. Másfélórás várakozás után a srácok felállnak. Nyílik a kapu, be lehet menni a templomba, Michelangelo Mózeséhez. A rómaiak szeretik városukat, ismerik is. A szeretet és a tudás irónikusan szemérmessé teszi szavaikat. Massimo, a buszsofőr, idegenvezető hiányában tökéletes előadást tart a Szent Pál bazilikáról. Azután megáll a Fórum Ro- manumhoz vezető egyik úton, ahol a régi városfalon négy márványtérkép jelzi a birodalom kialakulását. Az elsőn kis fehér pötty — Róma. Az utolsón hatalmas fehér terület Britanniától Pannóniáig, s le egészen Afrikáig. A sofőr megvárja, míg minden fényképezőgép elkattan, azután szelíd mosollyal mondja a mikrofonba: — íme, hölgyeim és uraim, a Római Birodalom. A történelemben ez élt a legtovább, hosszú évszázadokig. És, kérem, hol van ma már... Andai György S a fejlődésnek ez a fajtája I továbbra sem lesz majd idegen a brigádtól: a következő evek a jobb minőségű ke-» ményfémiapkák, a váltólapkák gyártását hozzák az ISG számára, ami a brigádnak any- nyit jelent: megismerkedni a még igényesebb technológiákkal és munkafogásokkal, megtanulni a számjegyvezérlésű, NC-gépek kezelését. A több mint két évtizedes együttes munka természetesen a műhelyen kívül is jól összehozta a brigádot. Szokványtörténet? Mindenesetre így igaz. Családi-baráti kapcsolat alakult' ki közöttük. A feleségek, gyerekek is jól ismerik egymást, s ha közös kirándulásra indulnak, van, hogy negyvenen is összejönnek. Ennél többet jelent azonban, hogy akkor is gondolnak egymásra, ha segíteni kell: mostanában például hárman építkeznek, s ha munkáskézre van szükség, kölcsönösen számíthatnak a többiekre is. Díszpolgár lett Az 1960-as megalakulás után hosszú évekig KISZ 1960 néven dolgozott a brigád, majd 1976-ban vették fel Hans Beimler, a német munkásmozgalom mártírja nevét. Az előtörténethez tartozik, hogy a gyárnak jó kapcsolatai vannak Pest megye NDK-beli testvérmegyéjében, Suhlban található hildburghauseni VEB Schrauben-und Normteilwerke vállalattal, ahol például dolgozik egy Komócsin Zoltán és egy Kiss Lajos brigád. Az ottani Komócsin brigáddal kölcsönös csereszerződést kötöttek: évről évre minden ősszel kimegy innen egy brigádtag két hétre, s ott dolgozik ja német kollégákkal együtt, s onnan is jön valaki, hogy közelebbről ismerkedjen meg a Hans Beimler brigád munkájával. •' ! Az itteniek közül Somogyi Sándor, Szabó Albert, Jakab Zoltán és Krizsán Károly járt idáig thüringiai testvérbrigádjuknál, s Krizsán Károly számára különösen emlékezetes marad ez a látogatás: a kisváros polgármesterétől ugyanis átvehette a Hildburghausen díszpolgára címet az éppen akkor tartott jubileumi ünnepségeik keretében. Lasszóval sem... A brigádban senki sincs, akinek az elmúlt időben ne lett volna valami társadalmi megbízatása, tisztsége. Az elején az ifjúsági mozgalomban vállaltak munkát, KlSZ-veze- tőségi tagok voltak többen is, később, az idő előrehaladtával aztán máshol dolgoztak; pártós szakszervezeti tisztségviselő. munkásőr, vöröskeresztes lett belőlük — ki mit vállalt, s mire választották meg. A szerszámkészítés egykor a vasipari szakmák elitjéhez tartozott, de mára — s ez a brigád tagjainak egyik legnagyobb bánata —, mintha csökkent volna a szakma becsülete. A jelek legalábbis erre mutatnak: 1960. és 1976. között 24 ipari tanuló került ki a brigád keze alól, s immár öt éve senki sem akadt, aki tőlük szerette volna megtanulni-el- lesni az anyag alakításának mesterfogásait. Sőt, már akik 1976-ban végeztek, azok sem maradtak itt, hanem valami jövedelmezőbb, jobban fizető hely után néztek. Pedig akár tíz fiatalt is tudnának foglalkoztatni — de hát ez van, mondják, a most pályát választók szívesebben mennek autószerelőnek, gépkocsivezetőnek, a szolgáltatásba —, tehát oda, ahol jobban lehet keresni. S az egykor keménykalapos szakmának számító szerszámkészítésre lasz- szóval sem lehet tanulót fogni. Igaz, most még nem olyan égető a gond, hiszen ezek a szakemberek — mint Jakab Zoltán mondja —, most vannak a csúcson, s minden feladatot meg tudnak oldani. Ám mi lesz később? A brigád tagjai már egymás után veszik fel a szemüveget — s hol az utánpótlás? Ahhoz, hogy valaki igazán jó szerszámkészítő legyen, a 3 év iskola után még legalább öt év gyakorlatra van szükség, s hogy tíz-tizenöt év múltán, kik csinálják majd meg a feltehetően még ponto- sabo, még nagyobb Követelmények szerint készülő szerszámokat, az egyelőre bizonytalan. Kell a szemüveg — Na, várjon csak, nem látom pontosan, milyen ez a tűrés — mondja György Péter marós, amikor az éppen a gépen lévő sajtolószerszám elkészítését magyarázza, s mintha csak igazolni akarná az előbb hallottakat, szemüvegéért nyúl. Hát igen, az egykori ifjúsági brigádként kezdő csapat tagjai mára kinőttek a KISZ- korból. Hárman már megkapták a negyedszázados törzs- gárdatagságért járó aranygyűrűt, s jövőre még négyen kaphatnák meg, ha ... Sajnos, egy tavaly megjelent rendelet, úgy tűnik, ezt a lehetőséget megszüntette, pedig az érintettek nagyon számítottak erre az elismerésre. György Péter — egyike a jövőre jubilálóknak —, mikor azt kérdezem, minek örülne jobban, egy gyűrűnek, vagy egy azzal egyenértékű pénzjutalomnak, szinte csodálkozik a kérdésen: — Hát persze, hogy a gyűrűnek, az mégiscsak többet jelent... Befejezésül pedig álljon itt az írás apropója, amely így, a cikk végére helyezve már a miértre is választ ad: az ISG Hans Beimler brigádja — Szabó Albert brigádvezető, Dobri István szerszámkészítő és edző, György Péter marós, Jakab Zoltán üzemvezető, Krizsán Károly szerszámkészítő, Liga Miklósné adminisztrátor, Somogyi Ferenc köszörűs, Somogyi Sándor szerszám- készítő, Winterhom Imre szerszámkészítő és Zimon Sándor esztergályos — május 1. alkalmából vette át az MSZMP KB kongresszusi oklevelét és a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet. Weyer Béla A héten zajlottak le az ünnepségek abból az alkalomból, hogy egy évszázada alakult meg hazánkban a Vöröskereszt, melynek mindmáig alapvető eszméje: a humanizmus, segítséget nyújtani a bajbajutott embereknek, mindenfajta társadalmi megkülönböztetés nélkül. Míg a háború idején a Országos tanácskozás Gazdálkodás, jogalkalmazás A jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak a gazdasági viszonyok fejlesztésében, a népgazdaság vérkeringésében betöltött szerepéről, s a gazdasági életben jelenleg tevékenykedő mintegy ötezer vállalati jogtanácsos munkájáról, feladatairól háromnapos tanácskozás kezdődött szombaton Siófokon, a Magyar Jogász Szövetség rendezésében. A tanácskozáson dr. Markója Imre igazságügyminiszter részletesen szólt a párt XII. kongresszusának határozataiból, s a VI. ötéves terv céljaiból a gazdasági jogalkotásra és jog- alkalmazásra háruló feladatokról. Kiemelte, hogy az elkövetkező esztendőkben a magas szintű jogszabályok megalkotásán kívül fontos feladat a végrehajtást szolgáló nagy terjedelmű joganyag rendezése, módosítása és egyszerűsítése is. A gazdasági kodifikáció a jog eszközeivel igyekszik majd előmozdítani, hogy vállalati szervezeti rendszerünk mindjobban alkalmazkodjék az új, megváltozott körülményekhez. Olyan irányítási, jogi és szabályozási feltételeket kell tehát kialakítani, amelyek elősegítik a vállalati szervezeti rendszer differenciálódását, a kis- és középvállalatok létrejöttét. Dr. Markója Imre a legfontosabb teendők között említette még a szerződési és a felelősségi rendszer működésének színvonalasabbá tételét. Ugyancsak a jövő feladata a döntési rendszer korszerűsítése és egyszerűsítése és ezzel összefüggésben a felelősségi rendszer jogi szabályozásának fejlesztése. A miniszter befejezésül a jogtanácsosi gárda felelősségéről beszélt. Ezt követően dr. Hoós János, az Országos Tervhivatal államtitkára a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai feladatairól és szabályozó rendszeréről.int- fett előadást. Ma a résztvevők munkabizottságokban folytatnak eszmecserét. mozgalom, a sebesültek, rokkantak, árvák, éhezők helyzetének javításán fáradozott, addig napjainkban a legfontosabb feladata a lakosság egészségvédelmével kapcsolatos felvilágosító munka, a családvédelmi tennivalók. A fotók a Magyar Vöröskereszt százéves történetéből villantanak fel képeket. Száz évvel ezelőtt, a Magyar Országos Segélyező Nőegylet 1881. május 16-i közgyűlésén megalakult a Vöröskeresztegylet A házi szociális gondozásba az úttörők is bekapcsolódtak: segítenek az idős. magányos embereknek bevásárolni, takarítani. Képünkön i ifjú vörös keresztes felolvas egy vak asszonynak Dodó Györgyi Százéves Vöröskereszt