Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

1981. MÄJUS 10., VASÁRNAP "™lTt TT Kfünav 3 LSZV-program Hány ruhára eiég? •• Onálíá küikereskedeíem januárrá! Hol a* ufánpóffSás ? Az út a tizedtől a mikronig Az BSC kStünteteff sserssánskésséffői Hány női ruhára futná 1 millió 300 ezer négyzetméter szövetből? Valljuk be: nem lenne könnyű kiszámítani. A budakalászi Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat vezetői úgy tervezték, hogy idén ennyivel gyártanak többet, mint tavaly. És hadd álljon itt még egy adat: 27 millió négyzetméter készáru kiszállításával számol­nak év végéig. Mire alapozták a termelés ilyen mértékű növelését? Re­kettye Károly vezérigazgató- helyettes hangsúlyozza: az ösz­tönzi a vállalatot, hogy kere­sik termékeiket, többet is el tudnának adni. Amerikai módi Jó gazdához illően előrelépé­süket már tavaly igyekeztek megalapozni. Ehhez megfele­lőnek bizonyult egy átfogó üzemszervezés, azaz az ameri­kai módi, a Wérnerszervezés átvétele. A győri sikereken felbuzdulva a csillaghegyi és a budakalászi szövőgyárak is sorra kerültek 1980-ban; idén pedig a komáromi szövődé és a fonodák következnek. S hogy mi e módszer lényege? Kor­szerű munkarend, a gépek tervszerű, maximális kiszolgá­lása. Bevezetésével nagymér­tékben csökkentek-csökken- hetnek a veszteségidők; a leg­praktikusabb munkafogások elsajátításával, begyakorlásá­val pedig emelkedik a terme­lékenység. Az is igaz, a korábbinál job­ban kihasználják a szövőgépek bordaszélességét — a modern szovjet SZTB-gépeknek pél­dául 3,3 méter a szélessége —, mert nem mindegy, hogy 1,5 méter széles szövetet, vagy ennek a dupláját gyártják — egy ütemben. Sokan tesznek azonban a vállalat vezetői az alapanyag-ellátás biztosítá­sáért is. Ennek érdekében például Indiából vásárolnak 500 ezer négyzetméter nyers­kelmét, NDK-beli cégekkel pe­dig hasznos termelési koope­rációt létesítettek. Minőség szerint Két-három éve — sok-sok erőfeszítéssel —, folyamatosan javul a termékek minősége; ezen az úton azonban nincs megállás, állítja a vezérigaz­gató-helyettes. Az idei vállala­ti terv 86,3 százalék első osz­tályú árut ír elő, s ezt pedig nem lesz könnyű teljesíteni. A piaci igényeket követve, éves szinten ugyanis cikkeik egy- harmada cserélődik ki; mos­tanra termékeiknek több mint a fele nemes, korszerű kiké­ugyan semmiben sem tér el a pár kilométerrel messzebb láthatóktól, de a tízszeres árért olyan címke húzódik meg a pulóver nyakában, mely jelzi, hogy a tulaj nem akárki. Hogy ez a címke nem látható? Hogy nem tudja más, a vise­lőjén kívül, honnan származik az áru? Lényegtelen. Azaz éppenhogy ez a lényeg. A va­gyon furcsa filozófája. A közlekedés a Tiberis partjairól a világon a legré­mesebb — állítják maguk a rómaiak és verekedni is haj­landók lennének, igazuk bizo­nyítására, ha holmi nápolyi saját városának vindikálná az elsőséget. Az autók úgy slalo- moznak, felezővonalat, jobb- kézszabályt, közlekedési jel­zést teljesen negligálva, hogy erős idegzetű magyar rendőr fél óra múlva nyugdíjaztatását kérné. Dudakoncert visít, ám nem azért, mert valaki öt cen­tire vágódott a másik elé, ki- lencvennel, nem, ellenkezőleg. A kürtöt elkeseredve nyomó sofőr véleménye szerint, az előtte haladó: nyámnyila ökör, aki elbambulta előbb azt a remek helyzetet, amikor még volt egy félautónyi rés a sor­ban, ahelyett, hogy belőtte volna magát. Bezzeg ő nem hagyta volna ki. Ép autót alig szítésű, munkaigényes méter­áru. Mit terveznek a minőség ja­vítására? Továbbfejlesztik a minőségi bérezést, idén kiter­jesztik — a szövödék után — a kikészítő üzemekre is. A vállalatnak minden tizedszá­zalék milliókat jelent. Rossz minőségű termékek ma már nem találnak vevőre. Nehéz eladni Gyártmányaik 28—30 száza­léka határainkon túl öregbíti az LSZV hírnevét — külföl­dön Budaflaxként ismert a vállalat —, azonban idén is­mét nehezebb eladni, mint ta­valy; nőnek a követelmények. Ugyanakkor az sem mindegy, mennyiért kelnek el a szöve­tek. A gazdaságtalan kivitel sem a budakalásziaknak, sem a népgazdaságnak nem érdeke. Szocialista exportra 800 ezer —1 millió négyzetmétert ter­veztek, tőkés partnereiknek pedig 8 és fél millió dollár értékű terméket szánnak. Leg­nagyobb vásárlóik angol, svéd és olasz cégek, de már jó kap­csolatokat építettek ki az USA-ban és Japánban is. Jövő januártól megkapják az önálló külkereskedelmi jo­got, az újabb lehetőséget, újabb felelősséggel. Megújított üzemek Bizalmat kaptak a Magyar Nemzeti Banktól is: folyamat­ban van a vállalatnál egy 60 millió forintos gépi nagyre­konstrukció. A devizahitelt nem kapták Ingyen, 1983-tól 1 millió 100 ezer négyzetméter többletexportot vállalt a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat. Mire használják a kapott — nem kevés — pénzt? Űj és használt szövőelőkészítő, szö­vő- és kikészítő gépekéit vásá­rolnak. Előbbieket az NSZK- ból és Csehszlovákiából — északi szomszédunktól is, NSZK kooperációban készült berendezésekről van szó —, utóbbiakat pedig Hollandiá­ból. A budakalásziak kaptak az alkalmon, hogy néhány csődbe ment kis cég, még jó állapotban levő berendezéseit, viszonylag kevés devizáért megszerezhetik. A nagyarányú gépi rekonst­rukció az LSZV négy szövő­gyárát — a budakalászit is — érinti. Fontos feltétel, követel­mény, hogy sehol ne akadá­lyozzák a gépcserék a folya­matos termelést, s ne kerül­jön veszélybe az idei terv. A négyhavi eredmények isme­retében, várhatóan sikeres fél­évet zárhat a vállalat. látni, oldalukon, orrukon, há­tukon horzsolások, horpadások, nem érdekes, nem számít, gye­rünk tovább. És — alig van súlyos baleset. Az őrült forga­lom jó nevelő, tudnak vezetni errefelé. A Villa Borghese kertjéből csodálatos a panoráma. A ku­polák, tornyok és a tetőtera­szok harmóniáját csak a tech­nika töri meg. A tévéanten­nák. Egyetlen tetőn — meg­számolva! — harmincnyolc darab. Az idegenforgalom jelentős bevételi forrás. Meg is becsü­lik hát a látogatót. Mindenhol, boltban, presszóban, mindenki gagyog pár szót idegen nyel­ven, ha nem is többet, mint amennyi munkájához kell, de annyit feltétlenül. A turista azonban önmaga ellensége már. Olyan tömegben lepi el a várost, hogy az szinte élvez­hetetlenné válik. A vatikáni múzeumban futólépésre ösz­tönöznek az őrök, akik kézi URH adó-vevőn tájékoztatják egymást: dugó van a Laokoon- csoport előtt, most be lehet jutni a Sixtusi kápolnába, gyerünk, mozgás. igyekez­zünk! A szépségek, a csodák ilyen tömegben, ilyen tempó mellett, valahogyan veszíte­nek hatásukból. Profán a ha­— Egyszerre kezdtük a szak­mát, s egyszerre nőttünk ki a rövidnadrágból — foglalja ösz- sze a brigád történetét egy mondatban Zimon Sándor, as;i ebből a szempontból a leghi­telesebb forrásnak számít, mi­vel hogy ő volt az alapító atyák által megválasztott el­ső brigadvezető. A történelmi visszatekintés jogos: több mint húsz évvel ezelőtt alakult meg a brigád, s ez már mindenkép­pen tisztes kor egy kollektíva életében. Különösen akkor, ha nagyjából változatlan összeté­telben húznak le ennyi évet együtt, mint az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár Hans Beim- ler szerszámkészítő brigádja: a 10 fős csapatból heten voltak ott az 1960-as alapításnál. Együtt a gyárral A szerszámkészítés klasz- szikus változata az, amit a bri­gád csinál: a megkapott rajz­ról technológiai utasítás, mű­veletterv vagy más támpont nélkül, kizárólag a saját szak­tudásukra, s tapasztalatukra építve készítik el a kívánt szerszámokat, mégpedig olya­nokat, melyeket máshol nem­igen csinálnak az országban: a porkohászati úton készülő keményfémlapkák szerszámai kerülnek ki a brigád keze alól. Természetesen nem ezzel kezdték, s a brigád szakmai fejlődése — amely párhuzamo­san haladt a gyár feladatainak növekedésével —, jól nyomon követhető a munkadarabok megengedett tűréseinek méret- változásán. A hatvanas évek­ben gyártott vasporkohászati szabványlapkákhoz még a ti- zedmilliméter volt a megkívánt pontosság, a hetvenes évek •hozták meg a századmilliméte­res követelményeket — a Zsi- guli-programhoz készítettek szerszámokat —, s ma már a milliméter ezredrésze, a mik­ron az a tűrés, amellyel az ISG—Böhler márkajelzéssel forgalomba kerülő kemény­fémlapkák gyártóeszközeit ál­lítják elő. Jakab Zoltán üzemmérnök, a szerszámüzem vezetője — maga is brigádtag volt az el­múlt tíz évben —, azt is hoz­záteszi a fenti értékeléshez, hogy a tizedtől a mikronig ve­zető út persze nem ment csak úgy magától: a szakma isme­retén és szeretetén kívül eh­hez arra is szükség volt, hogy a brigád minden tagja vállalja a továbbképzést, a második szakma elsajátítását, az új el­járások, például a szikrafor­gácsolás megtanulását — vagyis nemcsak a rövidnad­rágból nőttek ki együtt —, a magasabb szakmai követelmé­nyek, a mesterségbeli tudás felnőttkorába is együtt jutot­tak el. sonlat, de mintha díjnyertes gasztronómiai remeket, étel­költeményt — önkiszolgáló ét­terem pultjáról kellene elven­ni. Zsíros hajú, szakadt ruhás fiatalok ülnek a lépcsőn. Üveg jár körbe, cigaretta. Csövesek — ítélkezik a magyar csoport. Másfélórás várakozás után a srácok felállnak. Nyílik a ka­pu, be lehet menni a templom­ba, Michelangelo Mózeséhez. A rómaiak szeretik váro­sukat, ismerik is. A szeretet és a tudás irónikusan szemér­messé teszi szavaikat. Massi­mo, a buszsofőr, idegenvezető hiányában tökéletes előadást tart a Szent Pál bazilikáról. Azután megáll a Fórum Ro- manumhoz vezető egyik úton, ahol a régi városfalon négy márványtérkép jelzi a biroda­lom kialakulását. Az elsőn kis fehér pötty — Róma. Az utol­són hatalmas fehér terület Britanniától Pannóniáig, s le egészen Afrikáig. A sofőr megvárja, míg minden fény­képezőgép elkattan, azután szelíd mosollyal mondja a mik­rofonba: — íme, hölgyeim és uraim, a Római Birodalom. A történelemben ez élt a legto­vább, hosszú évszázadokig. És, kérem, hol van ma már... Andai György S a fejlődésnek ez a fajtája I továbbra sem lesz majd ide­gen a brigádtól: a következő evek a jobb minőségű ke-» ményfémiapkák, a váltólapkák gyártását hozzák az ISG szá­mára, ami a brigádnak any- nyit jelent: megismerkedni a még igényesebb technológiák­kal és munkafogásokkal, meg­tanulni a számjegyvezérlésű, NC-gépek kezelését. A több mint két évtizedes együttes munka természete­sen a műhelyen kívül is jól összehozta a brigádot. Szok­ványtörténet? Mindenesetre így igaz. Családi-baráti kap­csolat alakult' ki közöttük. A feleségek, gyerekek is jól is­merik egymást, s ha közös ki­rándulásra indulnak, van, hogy negyvenen is összejönnek. En­nél többet jelent azonban, hogy akkor is gondolnak egy­másra, ha segíteni kell: mos­tanában például hárman épít­keznek, s ha munkáskézre van szükség, kölcsönösen számít­hatnak a többiekre is. Díszpolgár lett Az 1960-as megalakulás után hosszú évekig KISZ 1960 né­ven dolgozott a brigád, majd 1976-ban vették fel Hans Beimler, a német munkásmoz­galom mártírja nevét. Az elő­történethez tartozik, hogy a gyárnak jó kapcsolatai van­nak Pest megye NDK-beli testvérmegyéjében, Suhlban található hildburghauseni VEB Schrauben-und Normteilwerke vállalattal, ahol például dolgo­zik egy Komócsin Zoltán és egy Kiss Lajos brigád. Az ot­tani Komócsin brigáddal köl­csönös csereszerződést kötöt­tek: évről évre minden ősszel kimegy innen egy brigádtag két hétre, s ott dolgozik ja né­met kollégákkal együtt, s on­nan is jön valaki, hogy köze­lebbről ismerkedjen meg a Hans Beimler brigád munká­jával. •' ! Az itteniek közül Somogyi Sándor, Szabó Albert, Jakab Zoltán és Krizsán Károly járt idáig thüringiai testvérbrigád­juknál, s Krizsán Károly szá­mára különösen emlékezetes marad ez a látogatás: a kisvá­ros polgármesterétől ugyanis átvehette a Hildburghausen díszpolgára címet az éppen ak­kor tartott jubileumi ünnep­ségeik keretében. Lasszóval sem... A brigádban senki sincs, akinek az elmúlt időben ne lett volna valami társadalmi megbízatása, tisztsége. Az ele­jén az ifjúsági mozgalomban vállaltak munkát, KlSZ-veze- tőségi tagok voltak többen is, később, az idő előrehaladtával aztán máshol dolgoztak; párt­ós szakszervezeti tisztségvise­lő. munkásőr, vöröskeresztes lett belőlük — ki mit vállalt, s mire választották meg. A szerszámkészítés egykor a vasipari szakmák elitjéhez tar­tozott, de mára — s ez a bri­gád tagjainak egyik legna­gyobb bánata —, mintha csök­kent volna a szakma becsülete. A jelek legalábbis erre mutat­nak: 1960. és 1976. között 24 ipari tanuló került ki a bri­gád keze alól, s immár öt éve senki sem akadt, aki tőlük szerette volna megtanulni-el- lesni az anyag alakításának mesterfogásait. Sőt, már akik 1976-ban végeztek, azok sem maradtak itt, hanem valami jövedelmezőbb, jobban fizető hely után néztek. Pedig akár tíz fiatalt is tud­nának foglalkoztatni — de hát ez van, mondják, a most pá­lyát választók szívesebben mennek autószerelőnek, gép­kocsivezetőnek, a szolgáltatás­ba —, tehát oda, ahol jobban lehet keresni. S az egykor ke­ménykalapos szakmának szá­mító szerszámkészítésre lasz- szóval sem lehet tanulót fog­ni. Igaz, most még nem olyan égető a gond, hiszen ezek a szakemberek — mint Jakab Zoltán mondja —, most van­nak a csúcson, s minden fel­adatot meg tudnak oldani. Ám mi lesz később? A brigád tag­jai már egymás után veszik fel a szemüveget — s hol az utánpótlás? Ahhoz, hogy va­laki igazán jó szerszámkészítő legyen, a 3 év iskola után még legalább öt év gyakorlatra van szükség, s hogy tíz-tizenöt év múltán, kik csinálják majd meg a feltehetően még ponto- sabo, még nagyobb Követel­mények szerint készülő szer­számokat, az egyelőre bizony­talan. Kell a szemüveg — Na, várjon csak, nem lá­tom pontosan, milyen ez a tű­rés — mondja György Péter marós, amikor az éppen a gé­pen lévő sajtolószerszám elké­szítését magyarázza, s mintha csak igazolni akarná az előbb hallottakat, szemüvegéért nyúl. Hát igen, az egykori ifjú­sági brigádként kezdő csapat tagjai mára kinőttek a KISZ- korból. Hárman már megkap­ták a negyedszázados törzs- gárdatagságért járó aranygyű­rűt, s jövőre még négyen kap­hatnák meg, ha ... Sajnos, egy tavaly megjelent rendelet, úgy tűnik, ezt a lehetőséget megszüntette, pedig az érin­tettek nagyon számítottak er­re az elismerésre. György Péter — egyike a jövőre jubilálóknak —, mikor azt kérdezem, minek örülne jobban, egy gyűrűnek, vagy egy azzal egyenértékű pénzju­talomnak, szinte csodálkozik a kérdésen: — Hát persze, hogy a gyűrűnek, az mégiscsak töb­bet jelent... Befejezésül pedig álljon itt az írás apropója, amely így, a cikk végére helyezve már a miértre is választ ad: az ISG Hans Beimler brigádja — Szabó Albert brigádvezető, Dobri István szerszámkészítő és edző, György Péter marós, Jakab Zoltán üzemvezető, Krizsán Károly szerszámkészí­tő, Liga Miklósné adminiszt­rátor, Somogyi Ferenc köszö­rűs, Somogyi Sándor szerszám- készítő, Winterhom Imre szer­számkészítő és Zimon Sándor esztergályos — május 1. alkal­mából vette át az MSZMP KB kongresszusi oklevelét és a Magyar Népköztársaság Kivá­ló Brigádja címet. Weyer Béla A héten zajlottak le az ünnep­ségek abból az alkalomból, hogy egy évszázada alakult meg ha­zánkban a Vöröskereszt, melynek mindmáig alapvető eszméje: a humanizmus, segítséget nyújtani a bajbajutott embereknek, minden­fajta társadalmi megkülönböztetés nélkül. Míg a háború idején a Országos tanácskozás Gazdálkodás, jogalkalmazás A jogalkotásnak és a jog­alkalmazásnak a gazdasági viszonyok fejlesztésében, a népgazdaság vérkeringésében betöltött szerepéről, s a gaz­dasági életben jelenleg tevé­kenykedő mintegy ötezer vál­lalati jogtanácsos munkájáról, feladatairól háromnapos ta­nácskozás kezdődött szomba­ton Siófokon, a Magyar Jogász Szövetség rendezésében. A tanácskozáson dr. Markója Imre igazságügyminiszter rész­letesen szólt a párt XII. kong­resszusának határozataiból, s a VI. ötéves terv céljaiból a gazdasági jogalkotásra és jog- alkalmazásra háruló felada­tokról. Kiemelte, hogy az el­következő esztendőkben a magas szintű jogszabályok megalkotásán kívül fontos fel­adat a végrehajtást szolgáló nagy terjedelmű joganyag rendezése, módosítása és egy­szerűsítése is. A gazdasági kodifikáció a jog eszközeivel igyekszik majd előmozdítani, hogy vállalati szervezeti rendszerünk mind­jobban alkalmazkodjék az új, megváltozott körülményekhez. Olyan irányítási, jogi és sza­bályozási feltételeket kell te­hát kialakítani, amelyek elő­segítik a vállalati szervezeti rendszer differenciálódását, a kis- és középvállalatok létre­jöttét. Dr. Markója Imre a leg­fontosabb teendők között em­lítette még a szerződési és a felelősségi rendszer működé­sének színvonalasabbá tételét. Ugyancsak a jövő feladata a döntési rendszer korszerűsíté­se és egyszerűsítése és ezzel összefüggésben a felelősségi rendszer jogi szabályozásának fejlesztése. A miniszter befejezésül a jogtanácsosi gárda felelőssé­géről beszélt. Ezt követően dr. Hoós Já­nos, az Országos Tervhivatal államtitkára a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai feladatairól és szabályozó rendszeréről.int- fett előadást. Ma a résztvevők munkabi­zottságokban folytatnak esz­mecserét. mozgalom, a sebesültek, rokkan­tak, árvák, éhezők helyzetének javításán fáradozott, addig nap­jainkban a legfontosabb feladata a lakosság egészségvédelmével kapcsolatos felvilágosító munka, a családvédelmi tennivalók. A fotók a Magyar Vöröskereszt százéves történetéből villantanak fel képeket. Száz évvel ezelőtt, a Magyar Országos Segélyező Nőegylet 1881. május 16-i közgyűlésén megalakult a Vöröskeresztegylet A házi szociális gondozásba az úttörők is bekapcsolódtak: segítenek az idős. magányos embereknek bevásárolni, takarítani. Képünkön i ifjú vörös keresztes felolvas egy vak asszonynak Dodó Györgyi Százéves Vöröskereszt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom