Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

CEGLÉDI spAcítia ......... .1. iMiimK.u« —"«* ■»we>^«a«B^iw-.iMW^IWWwnEaynwBi»'!«.Ptt..uu»«w,^.L,-w,.«,w .■'.■.■■■.■■■■KitagB—BiaS A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM 1981. MÁJUS 6., SZERDA Szakszervezeti segítséggel Munkásművelődés az üzemekben A közművelődés — ponto­sabban meghatározva a mun­kásművelődés — mindig is elő­térben tartott feladata volt a munkásmozgalomnak. Múltjá­ról kötetnyi irodalmat lehet­ne felkutatni, külön fejezet foglalkozik vele a helytörténe­ti tanulmányokban, munkahe­lyi krónikákban. Legutóbb 1976-ban született törvény a közművelődésről, melynek első paragrafusa azo­kat az alapvető jogokat és kö­telességeket határozta meg, amelyek elősegítik szocialista társadalmunkat tudatosan épí­tő, műveltségüket és szakmai hozzáértésüket fokról fokra gyarapító állampolgárok ér­deklődésének felkeltését, segí­tik szocialista világnézetű és magatartású személyiségek, közösségek létrejöttét. Együttműködés Az érdeklődés felkeltése, ha eredményes, akkor igények ki­alakulását vonja maga után, sorra. Kiteljesülésről szó csak akkor lehet, ha a figyelemkel­tés, az igény, annak kielégí­tése, további ösztönzése — mintegy láncolatban — fo­lyamatos. Cegléden legutóbb a szakszervezetek szakmaközi szervezete tárgyalt arról, hogy a városban miként alakul a munkásművelődés az üzemek­ben, hogyan segíti ezt a maga módján, lehetőségeivel élve a város művelődési centruma, a Kossuth Művelődési Központ. A ceglédiek Jól ismerik évek óta a művelődési köz­pont épületének állapotát és azokat a törekvéseket, ame­lyekkel „házon kívül is” igyekeznek feladatukat telje­síteni. A leromlott, szükség­megoldásokkal fenntartott sa­lakbeton építmény korszerűsí­tése, javítása épp most folyik. Ehhez, kétkezi munkával, szá­mos ceglédi üzem ad segítsé­get és a feladat megértetése­kor a szakmaközi szervezet is hallatja szavát. Mióta a városban valóban a munkásművelődés fontos bázi­sa ez az intézmény, kulturális együttműködés jött létre a munkahelyek és a művelődési központ között. Eszerint szer­ződésbe foglalták, milyen elő­adásokat, műsorokat kérnek a felkínált lehetőségek sorából. Ezeket rendszerint a mun­kahelyi tanácstermekben, kultúrtermekben , tartják, olyan időpontban, amely az ott dolgozóknak is megfelel. A rendezvény költségeinek egy részét a szakmaközi szervezet állja. Alkalom nyílik kiállítás, bemutató megtartására is. tró—olvasó találkozók zajla­nak, színészek, előadóművé­szek látogatnak a gyárba, s ha szükséges, a zene, táncdal, magyar nóta is helyet kap, igény szerint Pénz, jó helyen A legfontosabbak mégis az ismeretterjesztő, a szakmai és a politikai előadások, fórumok. A szakmaközi szervezet segít a télapóünnepségek, a gyer­meknap, a nőnapi műsorok szervezésében, a nyugdíjaso­kat meghíva, az öregek napja rendezésében. Tavaly ezeken az eseményeken több mint 11 ezer személy vett részt Ceg­léden. A vállalatok, munkahelyek a szaxszervezeti költségek fel- használásával is igyekeznek a munkásművelődést elősegíteni. Cegléden, 24 munkahelyen ez az összeg, összességében 719 ezer forintot jelentett tavaly. A legtöbbet a KÖZGÉP 2. ceglédi gyára a Volán 1/11. Vállalat, a Május 1. Ruhagyár tudta ily módon dolgozóinak adni, de nem lebecsülendő az összeg, amellyel — létszámá­nak arányát tekintve — a munkásművelődést a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnál, a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalatnál, a Dél-Pest megyei Áfésznél, a MÁV-nál, a PE- NOMAH gyáránál, a postánál támogatták. A Kossuth Művelődési Köz­ponttal együttműködési szer­ződésben szintén 24 munka­hely volt, s ezek 444 ezer fo­rintot szántak e célra. Tulaj­donképpen nehéz elkülöníteni, hogy a művelődésre, szórako­zásra fordított összegekből mennyi a vállalati és mennyi a szakszervezeti támogatás. Több munkahelyen a könyvtár fejlesztésére fordíta­nak folyamatosan jelentős összeget. Másutt kiránduláso­kat, országjárásokat, szakmai tapasztalatcsere utakat szer­veznek, munkavédelmi vetél­kedőket tartanak. A Hazafias Népfront váro­si bizottsága rendezvényeit, a Vöröskereszt városi szerveze­tének megmozdulásait, me­lyeknek a munkássághoz igen alaposan közük van, szintén támogatja a szakmaközi szer­vezet. Bekapcsolódnak a párt-, a KISZ-, a szakszervezeti és tö­megpolitikai oktatásokba, ta­nulásra ösztönzik a munkahe­lyen dolgozókat. Jövő és Igény Feladatát lelkiismeretesen ellátja tehát a szakszervezetei: ceglédi szakmaközi szervezete a jelenben. De tapasztalataik­ra, felméréseik eredményeire alapozva, nem elégednek meg ennyivel. Cegléden, a több mint 40 ezer lakosú, fejlődő városban tovább kell erősödnie a mun­kásművelődés iránti igénynek is. Az előadásokon, a hallga­tóság soraiban, mind több új, érdeklődő arcnak kell feltűn­nie. A szervezésben, meggyőzés­ben és a rendezvények jó ki­választásában a bizottságnak fontos szerep jut. E. K. Seregnyi színes diakocka Vetítővászon, a szükséges tartozékokkal, néhány doboz színes diakép, ' s mindehhez egy csapat érdeklődő néző. Be­mutatóé tartott a napokban a ceglédi Kossuth Művelődési Központ Látomás színesfény- képezők baráti köre. A kö­zönség’ ezúttal nem az ő munkáikat láthatta, hanem azt a zsűrizett anyagot, amely legutóbb Kecskeméten, a IX. országos színe sdia-pályázaton szerepelt. A közmondás úgy tartja: ajándék lónak ne nézd a fo­gát. A zsűrizett anyag eleve már kiválasztott, sok jóból a legjobbat igyekeztek bemutat­ni Kecskeméten — itt, Ceglé­den pedig, mivel ilyen. lát­ványban az utóbbi időben az érdeklődőknek nem nagyon lehetett részük, örömmel fo­gadták a közönség soraiban ülők a színes képeket. Kinek- kinsk a maga módján alakult véleménye róla, egyben azon­ban nézők és aktív diaké­szítők megegyeztek: az anyag tulajdonképpen jó iskola volt. Számos témaválasztáshoz adott ötletet, technikai bravú­rokhoz, fotóalkalmatosságök ügyes használatához. És azt is mutatta a látvány, hogy mi­vé válik az ötlet, ha annak megvalósítója mindent bele­tesz, csak épp a lelket felejti ki belőle. A valóságos művé­szet pedig épp itt kezdődik. Amikor az alkotó — átvitt értelemben — saját magából is éreztet, láttat. (Egyébként, hasonló megérzéssel vélekedett a bemutatóról a Fotó című szaklap kritikusa is, akihez a kiállítás maga és a téma is, foglalkozásából adódóan, kö­zelebb áll.) A ceglédi közönségnek et­től függetlenül hangulatos, kellemes estet szerzett a Lá­tomás baráti kör, a bemuta­tóval. A helybeli alkotók meg­becsült munkáinak látványa mellett szívesen tekintenek szét a nagyvilágba. Megpró­bálnak más szokásokhoz iga­zodva, mások mércéjével is mérni. Az pedig, hogy a színes ké­peken szinte helybe hozzák számukra az ország messzi vi­dékeit, megismerkedhetnek más diaklubtíkkal, az ottani fotó­sok munkásságával, külön öröm. Sokat változott a község Tennivalók, új hatáskörök Szerény modorú kicsi asz- szony. Szabadkozik, próbál el­téríteni a szándékomtól, bi­zonygatja, hogy nem tett sem­mi különöset, csak a munka­körében előírtakat igyekezett teljesíteni, lelkiismeretesen. Ennyi az ^gész. Végül enged, s beszél. A háttér, melyből személye, szerepe kirajzoló­dik, huszonöt évi államigaz­gatási tevékenység. Közös hangon Az életrajza? Olyan, mint a legtöbb, öt­venes években kezdett állami tisztségviselőé. Vass Imréné — úgy mondja —, szinte vélet­lenül került erre a pályára, de amit generációja tagjaként az elmúlt esztendők alatt tett, az már nem véletlen műve volt. — Kocsérra 1950-ben ke­rültem — emlékezik. — Há­rom esztendő múltán lettem a tanácsházán adminisztrátor, utána igazgatási előadó. 1966- ban választottak meg vb-tit- kárnak. Ezt a tisztséget azóta töltöm be. Ügy érzem, a te­lepülést alaposan megismer­tem. Az ötvenes években a község lakosságának hatvan százaléka még a külterületen élt, a széles tanyavilágban. A távolság nagy volt, nehezítet­te az ügyintézést. Az apparátus rendelkezésé­re két kopott kerékpár állt, azt használta mindenki. Ha nem, hát gyalogoltunk, kilo­métereket, ügyféltől ügyfélig. Az élet nem volt könnyű, sem azok számára, akik irányítot­tak, sem azokéra, akikre a feladatok gyakorlati teljesítése hárult. Magam is családos va­gyok, akkoriban három kis gyermekem nevelésiével is tö­rődni kellett. Igyekeztem mindenkivel megtalálni a kö­zös hangot, emberséggel. A falu akkori képe? — mondja: a főutcán hatalmas nyárfák sorakoztak. A tanács­háza előtt piac volt, s egy tó­nak nevezett jókora víztükör, úszkáló kacsákkal. Község­rendezést terveztek. Sorra jár­ták a házakat, beszéltek a parkosításról, yirégosításról. Az emberek hümmögtek, s mondták, nehezen fog menni, hiszen azon az úton jár na- rponta ,a csorda' is. Azért mégis hozzáláttak. A pocso­lyát feltöltötték, fenyőkkel ültették be a területet. Szinte a fák gyökereihez hasonló volt képzeletbeli megkapaszkodá­suk. Csupa virág falu — A jegenyék helyére gömbakácok kerülek — emlé­kezik. Vassné. — Tavasszal virágosítottunk. Munka mel­lett ezekkel foglalkozni nem könnyű, de a kocsériak szívé­ben valahogy régről él a szép környezet, a természet adta szép szeretete. A virágoktól díszlő falu látványa azóta sem változott, sőt kiteljesedett. Később, hogy anyagiakból fu­totta, a házakra, portákra is többet adtak. Teltek az évek, 1968-ban az, hogy egységes szakigazgatási szerv lett, fordulópontot je­lentett az eddigi munkánkban. Mosolygás kalácsot kenegethef f A tanácsi tennivalók sora egy sereg új hatáskörrel bővült. Félve fogadtam, úgy éreztem, nem győzöm, kevés hozzá akaratom, erőm, ismeretem. Dolgoztam tovább, örömmel tettem, mert szemem előtt bontakozott ki az eredmény. Mondja Vassné, hogy amint az utcákat rója, múlt és jelen képe elevenedik benne. Érzi, hogy amit elért a település, abban egy kis része neki is volt. A tisztes helytállás elisme­rését jelzi a kitüntetés, a ta­nács kiváló dolgozója lett, immár másodszor. Az elisme­rést nyugállományba vonulá­sa alkalmából kapta meg. Azért, ha hívják — Még július végéig dol­gozom — helyesbít. — S, ha a közéleti tevékenység súlya gyakorlatilag a vállamról le is kerül, csak hivatalosan veszek búcsút, hiszen továbbra is itt élek, itt maradok Kocséron. Az élet sok szála ide köt. S ha szükség lesz rám, javasla­taimra, két kezem munkájára, akkor csak hívjanak. Tudhat­ják, hogy míg erőm engedi, szívesen visszatérek, s végzem, ami rám jut. Mindentudó ügyesek Harmadszor is elsők Változatos témakör A harminc esztendeje mű­ködő ceglédi kisegítő iskola 5497-es Kossuth Lajos Úttö­rőcsapata most két évtizedes. Május 23-án tartják a jubi­leumi1 ünnepséget. Az úttörő­mozgalmi év rendezvényeit mind ennek az évfordulónak a jegyében bonyolították le. Legutóbb részt vettek azon a vetélkedőn, amelyet az úttörő­mozgalommal kapcsolatos té­makörben rendeztek. Kilenc, megyei csapat mérte Össze tu­dását. A ceglédi kisegítő iskola út­törőcsapata már négy ízben szerepelt, hasonló vetélkedőn. Minden alkalommal díjat hoztak: egyszer a harmadik helyet érték el és most har­madszor lettek ismét elsők. A vetélkedőre bejutott csapat tagja volt Linka Krisztina, Lázár Olga, Dabis Éva és Dudás Attila. Szépen megáll- ták a helyüket, tudták, amit kellett: az úttörőmozgalmi életből, közismereti tárgyak­ból, az egészséges életmód alapkövetelményeivel foglal­kozó kérdésekre adott vála­szaik ezt bizonyítják. Fogta, vitte Eltűnt egy szép hangú citera Idős gazdája keresve keresi Régi ismerős kopogtatott a napokban szerkesztőségünk aj­taján. Tudósítást hozott? — érdeklődtünk. Válasza az volt: nem, most kérni szeretne. Nem is saját ügyben szólna az a kérés. Elmondta a történetet. Cegléden, a Kossuth Műve­lődési Központban egy ideje lelkes citerazenekar tevékeny­kedik, gyakorol. A zenekarnak ő, Radosza Miklós a vezetője. A minap kár érte a zenekar egyik tagját, a 72 esztendős Vörös Miklós bácsit. A műve­lődési központ közelében van az Alföldi étterem. Ott tette le kerékpárját, s a kerékpáron hagyta hangszerét. A pengetős muzsika öreg napjainak egyet­len szórakozása volt, a hang­szer szinte kapocs volt, amely társasághoz, más emberekhez kötötte. Volt — mert a citerát ellopták. Vörös Miklós bácsit azóta nem lehet vigasztalni, mintha az életéből loptak volna el egy darabot. Ügy szerette a szép, fekete, talpas-hasas, nagy, jó hangú nehéz citeráját. A lap olvasóinak segítségét kérik muzsikáló társai: ha va­laki tud egy ilyen új gazdához került hangszerről, értesítse a Kossuth Művelődési Központot, írásban vagy akár személye­sen. Vagy, ha a hangszer el- tulajdonítójának egy csöpp be­csülete van, eljuttatja valami­lyen útón-módon á hangszeríj; az idős tulajdonosának. Úttörőbirkózók Csapatbajnok lett a Vasutas “a, ‘<-0 A sportágnak utánpótlása van Cegléden, a Vasutas-sport­csarnokban 127 versenyző rész­vételével megtartották az is­kolák közti birkózó bajnok­ságot. A verseny igazi, küz­delmes tömegsport volt, betöl­tötte célját. Megértéssel se­gítették a felkészülésben ver­senyző tanulóiknak a torna­tanárok, támogatták igyekeze­tüket az iskolák. Első helye­zést ért el végül a Mészáros Lőrinc általános iskola, 2. a Földvári, 3. a Táncsics iskola lett. S ha nem is lesz min­den gyerekből felnőtt korában is aktív versenyző, de sport­hoz értő, azt tisztelő embe­rek lehetnek. Itt zajlott le a megyei szin­tű, úttörő-csapatbajnokság is. Cegléd két csapattal állt ki, részt vett a Csepel Autó, Nagykőrös, Abony, valamint Monor csapata. Szintén ceg­lédi siker született, megyei úttörőcsapatbajnok lett a Ceglédi Vasutas, második hely­re a csepeli autósok, har­madikra a Nagykőrösi Kini­zsi ifjú sportolói jutottak. A ceglédi úttörő birkózók csapata ebben az évben már elnyerte a Konzerv Kupát is. A városban a birkózósportnak szép hagyománya van. s most úgy látszik, ismét felfelé ível a pálya. Az ifjú sportolók akaratán, fegyelmén, ügyes­ségén is múlik, milyen ma­gasra visz ez az fv. R. M. Gyura Lvovban A játék nem ment Teke: A Ceglédi KÖZGÉP I Szegedi, Nagy M., Türei (4-4) Vannak, akik szó szerint a más tollával ékeskednek: hazai és tőkés piacra különféle disztollakat, kalácskenőhöz alapanyagot készítenek elő a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vál­lalat albcrtirsai toliüzemében. Hazai és külföldi alapanyaggal dogoznak. A képen: a Május 1. szocialista brigád tagjai a kalácskenőhöz szükséges libatollat válogatják. Apáti-Tótb Sándor felvétele SE az utolsó helyezett, Gyön­gyös otthonában szerepelt és vereséget szenvedett. Gyöngyös—Közgép 6-2 (2362—2338) A ceglédiek nem találták meg a nehéz pálya ellenszerét, így nagyon kevés fát ütöttek, s kikaptak, az ugyancsak gyenge eredményt elérő ha­zaiaktól. Pontszerző volt Nyí­ri (416), Pintér (405). Asztalitenisz: a megyei csa­patbajnokság fordulójában a bagiak látogattak el Ceglédre. Nem nyertek egyetlen mérkő­zést sem, sem az ifjúságiaknál, sem a felnőtteknél. A bajnok­ságban elfoglalt első helyét a Ceglédi VSE ifjúsági együtte­se tartja. Felnőttek: Ceglédi VSE II— Bag 2-0. Győztesek: Szily Gy., és a Szily—Türei, valamint a Szappanos—Olajos páros (2 és szintén 2). Ifjúságiak: Ceglédi VSE— Bag 10-0. Győzött: Halmai, Szálkái, Palásti (3-3) és a Hal­mai—Szálkái páros. A Ceglédi VSE felnőtt NB I-es csapata válószínű, május 20-án játszik rangadót, a Ganz-MÄVAG ellen. A ha­lasztást, a versenykiírás adta lehetőséggel élve a ceglédiek kérték, mert egyik játékosuk, Gyura István május 5-ig a Szovjetunió kárpátukrajnai területén. Lvovban rendezeti nemzetközi ifjúsági versenyen szerepel, mint a magyar aszta­litenisz-válogatott csapat tag­ja. U. L. ISSN 0139— ÍBftO (Ceglédi Hírlapi l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom