Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

Mr. eret 1981. MÁJUS fi.. SZERDA Amikéi traiogaini iehei A van Is susg nincs is rejtélye Mosolyogjon az az áru! Ezt a mondatot nem Mo- noron, a Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat legnagyobb rak­tárában hallottam, hanem a váci piacon egy zöldséges ismerősömtől, amikor afelől tudakozódtam, miért rakja gúlába az almát, katonás rendre a hagymát, s locsol- gatja 10 percenként a zöldségeket. Ez a kereskedői ars poetica járt az eszemben, amikor dr. Nagy Lajos közgazdásszal, a vállalat főosztályvezetőjével és Farkas Györggyel, a raktár­ház vezetőjével bejártuk a hatalmas, korszerű épülete­ket. Ebben a raktárházban ugyanis nem mosolyog az áru. Legtöbbje szürke kar­tondobozba, ládába vagy kon­ténerbe van zárva, csak a fel­irat s az illat árulja el, hogy most a csokoládé vagy a ká­vérengeteg között vezet az utunk, esetleg éppen a vegyi részlegbe zöld alma mosogató érkezett. Az áru nem mosölyog, de nincs is kire. Vásárlói a kis­kereskedelmi vállalatok, az áfészek, tehát az üzletek. A boltos akkor találkozik ve­lük először, amikor kicsoma­golja őket. Miért nsm kapható? Ügy gondolom, érdemes egy ilyen nagyKeresKecielmi rait- tárban körülnézni. Mi vásár­lók ugyanis egyébként csak azt a KiraKatot, azt a válasz­tóim t látjuk, ami a boltokba kerül, na van miből válogat­ni, az ottani kereskedőket di­csérjük, ha nincs, az ó mun­kájukat kritizáljuk. Ottjártunkkor is sok min­dent láttam és sok mindent kerestem — . hiába. Volt pél­dául narancs, a kedvelt ßrau- stolz sör, egy sereg fog­krém, olívaolajban konzervált szarcünaia, az említett alma illatú mosogató, gulyáskocka. Egytől egyig kurrens cikk. Va­jon ott van-e mindegyik a boltok polcain is? . -r- Mi is abból élünk, amit eladunk — válaszolt a rak­tárház vezetője. — Minél töb­bet, annál joDbak az eredmé­nyeink, s ezt a zsebünk is megérzi. És mégsem állítha­tom, hogy minden egyes áru­cikk, ami Magyarországon forgalomban van, az nálunk is megtalálható, mint ahogy az sem, hogy amit itt lát, az minden boltban kapható. A van is meg nincs is rej­tély megfejtését kezdjük pél­dául a naranccsal. Néhány órája érkezett, megvizsgálta a minőségi ellenőr, most válo­gatják. Ami romlott, a sze­métbe kerül, a többi néhány óra múlva autóra. Néhány mázsa az egész, ezt kellene elosztani a monori, a nagyká- tai, a dabasi és a ráckevei járás nyolcvan települése kö­zött, nem is szólva most azokról a vásárlókról, akik Nyíregyházától Szegedig és Miskolctól Fegyvernekig szin­tén gyakran felkeresik a rak­tárt. Ök is szívesen átvennék e becses portékát. A narancs tehát valamelyik . partnervál­lalat vagy szövetkezet üzle­teibe kerül. Ha igazságos az elosztás oda, amelyik legré­gebben volt soron. De még ennek a cégnek a boltjai sem jutnak egyformán a déligyü­mölcshöz. A vállalat ugyanis fenntartja a jogot, hogy üz­letei között ossza el az árut. S lehet, hogy éppen úgy dönt; csak a központi fekvé­sű üzletek részesülhetnek be­lőle. Ha a raktárházra bízzák a döntést, ugyanígy rendel­keznek, hiszen néhány kiló naranccsal nem érdemes bolt­ról boltra furikázni. Mester­ségesen teremtenének lehető­séget a protekciózásra, s a fuvarköltség is tetemesen megnövekedne. Eszi, nem eszi... Más a helyzet például a fogkrémmel. Ebből most sok­féle márka kapható. Az üz­letvezetők közül azonban nem mindegyik ismeri jól a kíná­latot, esetleg nem is akarnak annyi félével vesződni. A pol­cokon tehát maradnak a régi fogpaszták. De előfordulhat egy harmadik eset is, s erről már sokkal ritkábban szokás beszélni. Hogy ne kevered­jünk a hitelrontás vétségébe, a nevek említése nélkül hoz­zuk példának a nagykereske­delmi árukapcsolás következő tipikus példáját. Valamelyik állami gazdaság palackos bort és üdítő italt egyaránt szál­lít a válalatnak. A bor az év első hónapjaiban általában hiánycikknek számított, s a monori raktár természetesen mindent igyekezett megtenni azért, hogy kielégítse vevőit. S ha nem is szívesen, de be­lement az alkuba, hogy a több bor fejében az egyéb­ként nem túlságosan népsze­rű üdítőkből is többet rendel. S hogy ne maradjon a nya­kán ez a készlet sem, a vevő — eszi, nem eszi, nem kap két, amelyek átlagosan évi 6000 kiló tejet adnak, ami tizenöt évi hasznos kort szám­lálva, 60—80 ezer kilogramm tejet jelent. Ami a sertéstenyésztést il­leti, mennyiségben a francia produktum nem kiemelkedő. A sertéshúst itt kevésbé sze­retik. Minőség dolgában azon­ban van tanulnivaló. Az úgy­nevezett széles fehér (Large White) fajtájú kanok 4—500 kiló súlyt elérnek és a kocák se kisebbek 3—350 kilónál. Ezzel szemben a szalonnaszé- lességük nemigen haladja meg a 15 millimétert. A belga Landrace-nál pedig a súly 75 százaléka nemes hús, pél­dául sonkának, oldalasnak, tarjának való, viszont a sza- lonnaszéles^ég nem több 12 milliméternél. Mindez üveg alatt is látható volt, mert a díjazott hasított sertéseket is kiállították. Versenyben a világgal A számolás és eredményösz- szevetés persze igen nehéá. Jómagam feszült figyelemmel követtem Szabó Józsefeket: vajon miként hat rájuk az, amit az itteni mezőgazdaság­ból látnak? Mit tudnak hasz­nosítani, milyen ötletek £o- gamzanak meg bennük. Ami a válaszból kikereke­dett: jó néhány elismerést kí­vánó itteni látnivalóval ösz- szehasonlítva sincs okuk szé­gyenkezni, mert a magyar me­zőgazdaság is 1981-et ír! Az 1300 hektáron dolgozó és 1200 embert foglalkoztató Sziget­fő Tsz az elmúlt évben pél­dául 360 millió forint terme­lési értéket állított elő és több mint 60 millió forint tiszta nyereséget ért el. Szabó Jó­zsef — bár hangsúlyozza, eh­hez jobban kellene ismernie a francia mezőgazdaságot — úgy látja, az itteni 30—40 hektáros farmok, amelyek kö­zül évente sok száz megy tönkre, viszonyszámokban ki­fejezve aligha tudják elérni azt, amit ők egy közepes nagy­ságú tsz-ben produkálnak. Tanulni persze kell és lehet. Steimetz László üúsüzemve- zető például rögtön kiemel­te. hogy az itt látott sertés­fajták igen kis zsírhányada, a nemes húsrészek nagy ará­nya számukra a fajtaválaszték megvizsgálását sürgeti. Bálint Elemér hozzátette: ha ilyen fajtaalapanyaggal dolgozná­nak, 10—15 százalékkal is nö­velhetnék a nyereséget. A tenyésztés és válogatás eredményeit és a komplex gé­pesítés sokoldalú lehetősé­geinek bemutatását részlete­sen értékelik, éppen azért azt szeretnék, ha az ő utazásu­kat szervező Agroinform több lehetőséget nyújtana máskor is, és másoknak is a magyar tsz-vezetők látókörének bő­vítésére, összehasonlító mér­céinek fejlesztésére. Mert a magyar mezőgazda­ság már megteheti — és meg is teszi —, hogy a világ élvo­nalának eredményeivel mér­je magát. Rózsa László mást alapon — néhány napig csak ezt találta az üzletben. — Mit tesz a vállalat, hogy minden kapható áruféleség eljusson a boltokba? — A jó ellátáshoz tulaj­donképpen az szüksége^, hogy mi felkutassuk az újdonsá­gokat, s hogy az üzletek is Kérjenek belőle. Igyekszüni- széles körű kapcsolatokat ki­építeni a termelőkkel, felfi­gyelni minden újdonságra. Ez hol jobban, hol rosszabbul si­kerül. Mégis szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a többi nagykereskedelmi raktárhoz képest lényegesen több hellyel rendelkezünk, an­nak a kockázatát is vállal­hatjuk, hogy az új termék esetleg tovább áll nálunk, s rontja a hatékonyságot jelen tő forgási időt. Arról már nem mi tehetünk, ha egy megkedvelt, sikeres áru ellá tása akadozik, vagy gyártása, importja megszűnik. Jelentős részben rajtunk múlik vi­szont, hogy milyen színvonalú a vevők kiszolgálása, s meny­nyire rugalmas, bürokrácia­mentes a kapcsolat a vásár­lókkal. Egy öílst 100 fsrfot A kis- és nagykereskedelmi vállalatok jobb együttműkö­dését szolgálja a FŰSZERT javaslatára létrehozott vásár­lói tanácsadó testület. Tagjai, az üzletvezetők, rendszeresen elmondják kívánságaikat és kifogásaikat a raktárház munkájáról. Természetesen nemcsak a választékról, ha­nem minden egyéb problémá­ról, így például a szállítók esetleges hanyagságáról, az áruk minőségéről. A jobb ellátást szolgálja, hogy a monori raktárházban számítógép segítségével napra készen tudják, miből mennyi a készlet. Így nem fordulhat elő, hogy olyasmit kínálnak, amiből már nincs elegendő. Említésre érdemes a Dolgozz hibátlanul munkarendszer, melyben a minősítés legfőbb szempontja a vevők gyors és pontos kiszolgálása. Hogy a raktárház és a nagykereske­delmi vállalat vezetői való­ban komolyan veszik az egy­re magasabb színvonalú ve­vőkiszolgálást, azt egyebek mellett az is bizonyítja, hogy a munkát jobbító, egyszerűb­bé tevő ötletekért helyben 100 forintot érő csekkel fi­zetnek. Magam is láttam egy ilyen füzetet, szépen fogyott már belőlük a bankót érő lap. — Dicséretes a .szándék, de vajon miért az igyekezet? — Ma már nem megy rit­kaságszámba, hogy a kiske­reskedelmi vállalatok nem­csak ránk támaszkodnak, ha­nem közvetlen kapcsolatokat keresnek a gyártókkal, vagy más nagykereskedelmi válla­latokkal. Mi azt szeretnénk, hogy ne veszítsük el vevőin­ket, az eddigieknél is elége­dettebbek legyenek munkánk­kal. Csulák András Tovább! műmét környezetünkért! leheffl® Bsi&mesMe-i égjmit Krasznai Lajos, az mszmp Budai Járási Bizottságának első titkára mondotta, hogy egyetlen hónap alatt megszün­tették az illegális szemétlerakó telepeket. Harminc nap alatt húszezer köbméter szemetet hordtak el egyetlen járásban, 55 ezer köbméter földet dóze- roltak el, s több mint 84 ezer munkaórát fektettek a szemét eltakarításába. A rendőrség 149 jogtalan szemétlerakót, a felszólításnak nem engedel­meskedő, a környezetet fele­lőtlenül szennyező intézményt, járművezetőt, személyt bünte­tett meg e járásban. A számok elárulják, meny­nyire időszerű volt a Pest me­gyei pártbizottság felhívása április elején: egy hónap alatt, május elsejére tegyük rendbe környezetünket! Fogjon össze a megye apraja, nagyja, lako­sok és íhtézmények, állami és társadalmi szervek, varázsol­ják együttesen szebbé, tisztáb­bá, egészségesebbé közös ott­honunkat. Legyen május else­jére minden eddiginél vonzóbb Pest megye. Tisztább és vonzóbb lett. Valamennyi városban, járás­ban — úgy, ahogy kérték —, késedelem nélkül hozzákezd­tek az akció megszervezéséhez, bizottságokat alakítottak, ter­veket szerkesztettek, mozgósí­tottak, ellenőriztek. Tette min­denki a dolgát. (Erről szinte naponta tájékoztattuk lapunk olvasóit.) Az iskolások gyűj­tötték a hasznos hulladékot: papírt, vasat, ami adódott. A KÖJÁL ellenőrizte a számára meghatározott területet, a Vö­röskereszt szervezte a Tiszta udvar, tiszta ház mozgalmat, a virágos kert akciót. Segített a honvédség, a tűzoltóság (né­mely helyen akkora szemetet kellett elégetni, hogy felügye­let nélkül hozzá sem kezdhet­tek), a rendőrség, a polgári védelem, az üzemek. A Pilisi Parkerdőgazdaság, amely évente egyébként is másfél millió forintot fordít a termé­szet megvédésére, az 1SG, a Mechanikai Művek, a Tex- elektro, a pomázi Munkaterá­piás Intézet, mindenki. A lakosok is erőmmé! fo­gadták a hírt, nemcsak meg­értették, mit várnak tőlük, hanem egy emberként csele­kedtek is. Mozgósításukban a Hazafias Népfront vállalt nagy szerepet. Az akciót csak akkor koro­názhatta siker, ha mindenkit megnyerhettek a pártbizottsá­gok az ügynek. Ha mindenki­től azt kérik, amiben érdemi segítséget adhat. S mivel így történt, jelenthették május el­sején: eleget tettek kötelessé­güknek. Nem akadt hely a megyében, ahol egy-egy köz­igazgatási területet ne osztot­tak volna fel több körzetre, hogy a területi tagozódás ré­vén ne tették volna ésszerűb­bé, könnyebbé az elvégzendő feladatot. S ha most, a kampány vé­Négyszáz híján 115 ezren él­nek a monori járásban, közü­lük sokan az agglomerációs övezet településein. Egészsé­gük védelme, gyógyításuk nem csekély feladatot ró a járás 524 egészségügyi dolgozójára, közöttük a 78 orvosra. A töb­bi között ezekről esett szó a Pest megyei Tanács egészség- ügyi és szociálpolitikai bizott­ságának tegnapi ülésén, ahol Kozák Sándorné, a monori já­rási hivatal elnöke számolt be az egészségügyre és szociálpo­litikára vonatkozó határozatok végrehajtásáról, a gyógyászat helyzetéről. Bár az elmúlt években szem­beötlő változások történtek — elkészült a monori szakorvosi rendelő intézet, 15,1 százalék­kal csökkent a táppénzes na­pok száma, szolgálati lakások épültek, rendelőket újítottak fel —, még mindig nem men­tes a gondoktól, a feszültsé­gektől a járás egészségügye így például a mai napig i; hátráltatja az integráció __ ki teljesedését, hogy a fekvőbe­tegeket három Pest megyei kórházon kívül a fővárosi kli­nikák is fogadják, nem egysé­ges a kórházi háttér. A szak­orvosi rendelőintézet ugyan már három esztendeje a leg­korszerűbb gyógymódokat nyújthatná, mostanáig sem si­került 21 rendelési órára or­vost találni, így hiányszakmá­nak számít például a gégészet, az urológia, s részint a szemé­szet és a belgyógyászat is. Ta­lán a főváros vonzása az oka annak is, hogy a monori szak­orvosi rendelőintézet élére épp­úgy hiába keresnek maradni szándékozó vezetőt, mint a járási hivatal egészségügyi osz­tályának főorvosi posztjára. gén a híradások sikerről szól­nak, nincs hely, ahonnan hoz­zá ne tennék: az akciót nem lehet befejezni, annak nem le­het vége, a munkát folytatni kell! Nem is lenne hihető, hogy egyszeri rendcsinálással bevégeztük tennivalóinkat, Van dolgunk ott is, ahol fe­lelősen óvják a sajátjukat, ahol vigyázzák a rendet. Hát még ott mennyi a tennivaló, ahol újratermelődik a környe­zetet pusztító, az egészségnek ártó szemét. A már rendbe tett budai járásban például egyetlen nap alatt 12 gépkocsi­val tették tönkre a szép fek­vésű budakeszi rendjét. Tizen­két gépkocsi szemetét ürítet­ték illegálisan a védett terü­letre. Ki ne helyeselné azt a büntetést, amit a budai járási hivatal rótt ki a meggondolat­lan honvédségi (?!) alakulatra, megtetézve a büntetést az el- hordással járó tetemes költ­séggel is. De rajtakapta a rendőri ellenőrzés az ÉPFU gépkocsiját, a PÁÉV mester­kedését, a Dunagazdaság sze­metelését. Nagykovácsin, a pi- lisvörösvári, a pócsmegyeri ré­gi bányában a rendcsinálás után sem átallották egyes in­tézmények léborítani felesle­ges hulladékukat. A Kékduna Szakszövetkezet, az Áfész azt hitte, titokban marad szabály­talanságuk. Ahol még volt gond arra, hogy az árkokat, az útpadká­kat is rendbe tegyék, ahol nem kímélték az erőt, a fáradságot, a költséget, csak azért: kitaka­rítsák a járást, a várost — ott nem szabad engedékeny­nek lenni sem személlyel, sem intézménnyel szemben, ha sza­bálytalankodik. Joggal követe­lik az emberek: az ilyeneket büntessék szigorúan, s az így befolyt pénzt fordítsák köz- tisztasági célokra. Miért kellene abba bele­nyugodni, hogy például ötszáz kiskatona egész napi munká­val tudja csak megtisztítani Nagykovácsi szép vidékét a vasárnapi kirándulók után? Miért lenne bocsánatos bűn, hogy 9000 hektárnyi védett te­rületet a húsvéti ünnepek alatt a kirándulók csatatérré változ­tatták? De hát kik a kirándulók? Nem lehetnek azok sem má­sok, mint a környék vagy a főváros egy-egy kerületéből érkező dolgozók, akik saját kerületükben, körzetükben ma­guk is harcolnak a környezet megszépítéséért. Ök is harag­szanak a szemetes utcákért, portákért. De ha otthon jogos a haragjuk, akkor miért kö­zömbös számukra a szomszéd enyhet nyújtó tája? Kerületi határokhoz, közigazgatási egy­ségekhez lehet igazítani a fe­lelősséget, a környezet szerete- tét? Lehet úgy osztályozni: ez a III. kerület szépsége, Szent­endre már nem oda tartozik, lehet szemetes —, vagy for­dítva? Szentendrén közúton tárolhatja hónapszám az építő­anyagát, hetekig folyathatja eltörött vízcsapját, ott rakja le nylonzsákba gyűjtött szemetét, ahol akarja? S fordítva is igaz: a községfejlesztését tisz­tességesen fizető polgár nem várhatta el, hölgy a lomtalaní­tás idejére kitett holmiját el­szállítsák? Miért szórhatja a XXII. kerület intézménye há­borítatlanul a Mechanikai Mű­vek portája elé felesleges hulladékát? Az Omszki Park miért válhat pihenőpark he­lyett papírtárolóvá? Szabad-e választóvonalat húzni Budapest és Pest megye közé? Nem szép tája-e mind­kettő egyazon hazanak? Nem közös-e tennivalónk is, óvjuk, védjük, ami a miénk! A va­sárnapi pihenés is édesebb lesz, ha tiszta környezetben üthetjük fel sátrunkat, terít­hetünk pokrócot gyermekeink alá, s nem papírhegyek, étel­maradékok dombjain kapasz­kodunk a pilisi vagy a börzsö­nyi tájakra? Hiba lenne azonban, ha csupán a fővárosi kirándulók­ban, üdülőkben, az átutazók­ban keresnénk a közömbössé­get, a bosszúságot okozókat. Itt és ott is találunk belőlük. Elfogadhatatlan például a BKV munkaerőre való hivat­kozása, a gondok emlegetése, amikor szóvá teszik az utasok az elhanyagolt várótermeket, mellékhelyiségeket. Hivatkozá­sa mindenkinek lenne elég, de hát a tetteken a sor, nem a gondok soroláséit. Az uta­sok meg is fizetik utazásuk dí­ját, nem is szívesség, ha a ráckevei vonalon több ellen­szolgáltatást várnának. Azon sem érdemes, vitázni, hogy a kereskedések előtti út rend­ben tartása tanácsi feladat-e. Oly nagy dolog naponta két­szer elsöpreni, fellocsolni a portát? Senki nem gondolta, hogy az egy hónapos sikeres környe­zetvédő akció után többé nem lesz szükség felvilágosító, tu­datformáló munkára. Senki nem gondolta, hogy szükség­telenné válik a rendszeres el­lenőrzés, magától szépül kör­nyezetünk. Éppen a harmincnapos meg­feszített rendcsinálás bizonyí­totta, hogy az eddiginél gya- koribb, szigorúbb ellenőrzésre van szükség. A közvagyon vé­delme mindenki kötelessége, S ha ezt nem tudja magától, szép szóval, figyelmeztetéssel, olykor, ritkán büntetéssel is éreztetni kell vele. Az a társadalmi összefogás, amiről tanúbizonyságot tett valamennyi város és .járás la­kossága, intézménye, iskolása, bizonyította, milyen nagy erő­forrás van az egységben, s mi­lyen fontos volt mozgósítani ezt az egységes erőt. Mondják — s ez jelenleg igaz —, kevés az a gép, anya­gi erőforrás, ami a folyamatos rendbentartáshoz szükséges. Mégis azoknak van azonban igazuk, akik nem várják, amíg központi pénzből rendel­kezésre áll majd minden esz­köz, amíg a tanácsi költségve­tési üzemek feltöltik géppark­jukat, hanem számba .veszik a környező ipari és mezőgazda- sági üzemek eszközeit — hi­szen azoknak nem mindegyike dolgozik három műszakban. — Azok teszik jól, akik — mint például a szentendreiek a Bükkös patak védelmére — az iskolásokból környezetvé­delmi őrsöket szerveznek, akik nem oszlatják fel jól működő bizottságaikat, akik továbbra is mozgósítják a lakosságot a további környezetvédelemre. Rendszert, szervezett, el­lenőrzött rendszert teremtenek a környezet, a természet védel­mére, az ember egészségének megóvására, a közös ottho­nunk ápolására. Sági Ágnes MtmkavésSeSsnS fanátskasás Megelőzésen a Hangsúly Kedden a siófoki bányász­üdülőben megkezdődött a munkavédelmi felügyelők or­szágos értekezlete. A tanács­kozást Sólyom Ferenc, a SZOT titkára nyitotta meg. majd Főcze Lajos, a SZOT munka- védelmi osztályának vezetője adott áttekintést a munkavé­delem helyzetéről, fejlődésé­ről, az ellenőrzések tapasztala­tairól. Mint elmondotta, a munkavédelemben minőségileg új szakasz kezdődött: minde­nütt előtérbe helyezik a meg­előzést, a felvilágosítást En­nek is köszönhető, hogy ta­valy az előző évek átlagához viszonyítva, 13—14 százalékkal csökkent az üzemi balesetek száma. Ezzel az eredménnyel azonban nem lehetünk elége­dettek. A gazdálkodó szerve­zeteknek át kell dolgozniok munkavédelmi szabályzatukat. munkavédelmi követelmények­kel kell ki egészíteniük a tech­nológiai, műveleti, gépkezelé­si és karbantartási utasításo­kat. 1 ) Stjéswsétgizsgy es avsoraors gúrásk&n Előrelépés és hiány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom