Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

1981. MÄJUS 1., PÉNTEK-4/7r jm x/unap 5 Befejeződött a LEMP Központi Bizottsága 10. ülése Júliusban lesz a Személyi változásokat hagytak jóvá EGY BESZÉLGETÉS REFLEXIÓI Kisváros - közéletiség- értelmiség A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁS SZERINT Varsóban csütörtökön haj­nali négy órakor, csaknem húszórás tanácskozás után véget ért a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának 10. ülése, amely ha­tározatot hozott arról, hogy a LEMP kilencedik, rendkí­vüli kongresszusát július 14. és 18. között tartják meg. A KB-ülés úgy döntött, hogy a kongresszus közelsé­gére való tekintettel jelenleg nem volna célszerű nagyará­nyú személyi változásokat végrehajtani a Központi Bi­zottság összetételében. A Központi Bizottság elfo­gadta Józef Pinkowskinak, a Politikai Bizottság tagjának, Emil Wojtaszeknek, a Politi­kai Bizottság póttagjának, a KB titkárának, Jerzy Wojtec- kinek, a KB titkárának (őt a szejm időközben mezőgazdá­sági miniszternek választot­ta meg), valamint Zbigniew Zelinskinek, a KB-titkárság tagjának lemondását. A Központi Bizottság titkos szavazással a Politikai Bizott­ság tagjává választotta Ge­rard Gabryst, a chorzowi Barbara-Chorzow kőszénbá­nya és Zygmunt Wronskit, a varsói Ursus gépgyár munká­sát. A Politikai Bizottság pót­tagjává választották Józef Masnyt, a LEMP opolei vaj­dasági bizottságának első tit­kárát, a KB tagjává és egy­szersmind a KB titkárává pe­dig Kazimierz Cypriniakot, a LEMP szczecini vajdasági bi­zottságának első titkárát. A tanácskozáson, amelyen a Politikai Bizottság referá­lna feletti vitában harminc­kilencen szólaltak fel, határo­zatot fogadtak el a kilence­Viszonylag kevés összefog­laló elemzést közölt a szovjet sajtó a Reagan-kormányzat első száz napjának mérlegéről. Ezt az értékelést tulajdonkép­pen már valamivel korábban megtették a vezető szovjet külpolitikai szakértők: Leo- nyid Zamjatyin, majd Va- lentyin Falin és Georgij Ar­batov a televízió adásaiban. A hetilapok közül az angol nyel­ven megjelenő Moscow News vonta meg a mérleget, min­denekelőtt az amerikai külpo­litikát illetően. Ez a mérleg megegyezik a korábban kifej­tett szovjet állásfoglalásokkal: a Reagan-kormánynak az el­A Szocialista Internacionálé május 1. alkalmából felszólí­totta a világ népeit és kor­mányait, hogy küzdjenek a leszerelésért, a békéért és a haladásért. A szerdán Bonn­ban .nyilvánosságra hozott fel­hívás, amelyet Willy Brandt, a Szocialista ^Internacionálé elnöke írt alá, „mindenkihez szól, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül”, és hangsúlyozza, hogy mindenki­nek reszt kell vennie a lesze­relésért, a békéért, az enyhülé­sért és a nemzetközi együtt­működésért kifejtett erőfeszí­tésekben. f Hasonlóképpen foglaltak ál­lást szerdán Amszterdamban mintegy 30 ország — a Szocia­lista Internacionáléban tömö­rült — szocialista és szociálde- mó: rata pártjainak vezetői évi értekezletükön. Követel­ték, hogy „azonnal kezdődje­nek meg a tárgyalások az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között a közepes ható- távolságú nukleáris rakéta- rendszerek korlátozásáról”. Az amszterdami értekezlet másik témája Salvador volt. A részvevők meghallgatták Hans-Jürgen Wischnewskinek, a nyugatnémet SPD alelnöké­dik, rendkívüli kongresszus napirendjéről is. Eszerint a kongresszus első napirendi pontjaként a Központi Bizott­ság előterjeszti beszámolóját a párt által a szocializmus építésében és az ország tár­sadalmi-gazdasági helyzeté­nek stabilizálásában betöltött szerep erősítéséről. A KB re­ferátumát vita követi, majd határozatokat hoznak a párt programjáról és módosítják a LEMP szervezeti szabályza­tát. Utolsó, ötödik napirendi pontként megválasztják a párt vezető szerveit. A KB-ülés határozatot fo­gadott el a kongresszusi kül­döttek megválasztásának mód­járól is. Végül külön bizottságot hoztak létre azzal a feladat­tal, hogy megvizsgálja és meggyorsítsa a vezető funk­ciót betöltő KB-tagok szemé­lyes felelősségének tisztázá­sát. A LEMP KB 10. ülése Stanislaw Kania zárszavával ért véget. A LEMP KB első titkára méltatta a megvitatott Asszad szíriai elnök meg­elégedéssel nyugtázta Khad- dam külügyminiszter bejrúti tárgyalásainak eredményeit, s felhatalmazta őt, hogy folytassa erőfeszítéseit a libanoni bel­politikai válság megoldására — jelentette a damaszkuszi rádió. Khaddam előreláthatólag vasárnap visszatér Bejrutba, s só száz nap után sincs kiala­kult nemzetközi politikája, a kormányon belül ellentmondá­sok vannak. Az amerikai kormány poli­tikáját a TASZSZ szemleírója is negatívan ítélte meg a száz nap mérlegét elkészítve. „A különböző megnyilatkozások és a kormányzat gyakorlati tettei nem tartalmaznak konstruktiv elemeket." A TASZSZ szemleírója kü­lön is foglalkozik a szovjet— amerikai kapcsolatokkal, meg­állapítva: az új amerikai kor­mány politikájának alapjává a szovjet—amerikai konfrontá­ciót tette. nek jelentését, majd újólag támogatásukról biztosították a forradalmi változást Salvador­ban, és tárgyalásos megoldást sürgettek a demokratikus erők és a kormányzat között a pol­gárháború befejezése érdeké­ben. ÖTVENEDIK napját tölti a világűrben Vlagygimir Ko- valjonok és Viktor Szavinih. A Szaljut-6 ötödik állandó személyzetének két tagja az elmúlt hetekben rendkívül értékes munkát végzett, na­pirendjükön az erőíorrásku- tatás és a technológiai kísér­letek éppúgy szerepeltek, mint a csillagászati megfigyelések és a biológiai kísérletek.' SAN SALVADORBAN szer­dán a gerillák és a junta egységeinek egyik összecsa­pása után a hadsereg kato­nái rálőttek két fotóriporter­re és tolmácsukra, akiket ge­rilláknak hittek. A tévedés végzetesnek bizonyult, mert a tolmács meghalt, a két fo­tóriporter pedig — egyikük egyesült államokbeli, a másik tervezetek (a kongresszusi irányelvek és a szervezeti szabályzat módosítása) jelen­tőségét és hangsúlyozta, hogy a dokumentumokat mielőbb széleskörű vitára kell bocsá­tani. Mint mondotta, a párt azzal a meggyőződéssel ké­szül a rendkívüli kongresszus­ra, hogy az kialakítja a rég várt „realista akcióprogra­mot”. Különösen fontos ez most, amikor a szakszervezeti moz­galom megosztott, mégpedig nem csak szervezetileg, ha­nem politikai értelemben is. Kania kijelentette: „a vál­ság megoldására politikai utat választottunk. Ezt most is megerősítjük, de nem szabad elfelejteni, hogy ez csakis ak­kor lehetséges és reális, ha az országban szilárd párt mű­ködik". Zárszava végén Kania visz- szatért a kongresszus előké­szítésére, hangsúlyozva, hogy abban aktívan részt kell ven­nie mindenkinek, hiszen olyan programról van szó, amelytől „az egész ország sorsa függ”. akkor már egy részletes mun­kaokmány, rendezési terv bir­tokában kezdődik meg a tár­gyalások következő szakasza. Biztató előjel, hogy valameny- nyi érdekelt fél készségét fe­jezte ki a hetedik évébe lé­pett libanoni polgárháborús konfliktus békés megoldására, a nemzeti kiegyezésre. A rendezési kísérletek sike­rét illetően okkal kelt aggo­dalmat Izrael magatartása. A Libanonban állomásozó szíriai csapatok ellen végrehajtott ked­di izraeli légitámadás ,azt bizo­nyítja, hogy Tel Aviv akár egy új közel-keleti háború ki- provokálásával is kész meg­akadályozni a libanoni nem­zeti egység helyreállítását, a szíriai—libanoni—palesztin szövetség erősítését. A példát­lan méreteiket öltő dél-libanoni terrorhadjárattal pedig azt kí­vánja ‘értésre adni Begin kor­mánya, hogy eleve elveti a Dél-Libanonra vonatkozó, a libanoni szuverenitás helyreál­lítását célzó esetleges megálla­podásokat. Hanoi Kettős ünnep Hanoiban a Ba Dinh palo­tában tegnap nagygyűlésen emlékeztek meg a kettős ün­nepről, a vietnami népnek az amerikaiak és a dél-vietna­mi rendszer felett aratott győzelme hatodik évforduló­járól, valamint május 1-ről, a munka ünnepéről. Az elnök­ségben foglaltak helyet a VSZK párt- és állami veze­tői, Le Duan. a VKP főtitká­ra, Truong Chinh, a nemzet- gyűlés állandó bizottságának elnöke, Pham Van Dong mi­niszterelnök. salvadori — súlyosan meg­sebesült. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK szerdán megerősítette, hogy közvetlen katonai segítséget kí­ván nyújtani a kambodzsai kormányellenes erőknek. Washington, amely eddig azt állította, hogy a kambodzsai ellenforradalmi szervezetek­nek csupán „erkölcsi” segítsé­get nyújt, ezzel nyíltan a színre lépett. A KÉT, versenyben maradt jelölt, Giscard d’Estaing ál­lamfő és a szocialista Fran­cois Mitterrand esetleges te­levíziós vitája ígérkezik a francia elnökválasztási küz­delem fő fejleményének az igen szorosnak ígérkező má­sodik forduló előtt. Bejrut Biztató előjel a kiegyezésre Szovjet sajtóelemzés Az amerikai politika mérlege A Szocialista Internacionálé felhívása Mindenki érdeke a béke CSAK RÖVIDEN... Milyen összefüggésre utal­hat a cím fogalomhármasa? Meglehet: a kisvárosi értelmi­ség közérzetére, esetleg köz- életiségére. Vagy önvizsgálatra ösztönöz? A Gödöllői tavasz közelmúltban véget ért tízna­pos programjának zárásaként a művelődési központ és a könyvtár ankétot rendezett Kisváros — közéletiség — értel­miség címmel. Meghívták Bán- laky Pál szociológust, Varga Csaba író-szociográfust és Ka­marás István tudományos ku­tatót, valamint beszélgető partnernek a gödöllői értelmi­ségieket. Az érdeklődők zsú­folásig megtöltötték a könyv­tár aprócska termét, de azt nehéz ‘ volna megmondani, hogy ki, milyen hangulatban távozott. Azért e kétség, mert a beszélgetést nem sikerült racionális mederben tartani. Az önmegvalósítás folyamata Mindenekelőtt azért nem, mert hiányoztak a kapaszko­dók. Ügy tűnt: az ankét ap­ropójának kell tekintenünk a Bánlaky—Varga szerzőpáros szociológiai kötetét, amelyben az életmód és kultúra össze­függéseiből kiindulva próbál­tak megrajzolni egy kisvárosi településmodellt. Ráadásul a meghívottak beszélgetés köz­ben minden megállapításban óvatosan kerülték a konkrétu­mokat, pedig nem létezik kis­város úgy általában, csak konkrétan vizsgálható viszo­nyok között, amelyek létrehoz­zák a közéletiség ilyen, vagy olyan feltételeit S az össze­függések által többé vagy ke­vésbé meghatározottan él és dolgozik a sokféle csoportból álló értelmiségi. Mindez jelzi a témakör bonyolultságát. S a majdnem háromórás ankéton nem jutottunk többre, mint né­hány már eddig is közismert általánosításra. Mit vártunk? Hallatlanul iz­galmas lett volna az érintet­tektől megtudni, hogy a Gö­döllőn élő kétezer értelmiségit milyen tényezőik segítik, illet­ve hátráltatják feladataik, ha tetszik: szerepkörük érvénye­sítésében és önmegvalósításuk folyamatában. Ebből semmi sem jött felszínre, pedig a vé­leményekből profitálhattak volna a beszélgetésen jelen le­vő megyei és városi vezetők, illetve a helybeli értelmiség képviselői is. Persze a konkrétumok za­varba hozhatják az embert, íme az adat: kétezer gödöllői értelmiségi — csakhogy ez a szám változhat aszerint, hogy kiket sorolunk e társadalmi rétegbe. A marxista definíció egyik lényeges eleme figyel­meztet, hogy a sorolás szem­pontja a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt hely. De a fejlődéssel együtt jár. hogy egyre nehezebben átte­kinthető a munkamegosztás szervezete. Talán éppen ezért szeretjei a megyei pártbizott­ság két éve készült alapos fel­mérésében is az „értelmiségi jellegű munkát végzők” — meghatározás. Pest megyében 66 ezren (1978-as adat) tartoznak ebbe a kategóriába, s 20 ezer a fel­sőfokú végzettséggel rendelke­zők száma. A különbség je­lentős részét a „jellegű” szó fedi el. s a laza meghatározás legalábbis áttételesen befolyá­solja az értelmiség (?) közér­zetét. Még egy fontos adat, amely az ankét lényegéhez tar­tozott volna: a Pest megyei értelmiségiek kétharmad ré­sze kisvárosokban él. A kisvá­rosi létforma előnyei és prob­lémái tehát meglehetősen hús- bavágóak. Kedvezőbb a kép Többen is elmondták: kis­városban élni azt is jelenti, hogy fizikai közelségben va­gyunk az egész települést érin­tő döntési fórumokhoz, ír' ér­zékenyebbek az érintkezési fe­lületek, hiszen nem tompítják le az irányítás — nagyváros­ban létező — többrétegű lép­csőfokai. S persze azt is je­lenti, hogy szűkebbek a lehe­tőségek, nehezebb kitérni egy esetlegesen kedvezőtlen döntés hatása elől. Például, kevesebb a munkahely, nem könnyű a változtatás. Ugyanakkor kisvá­rosban néha aránytalanul meg­nőhet a döntések vélt jelentő­sége. Könnyebb túlbecsülni a lokális eredményeket. Jelent­kezhet hát a provincializmus, de ez nem szükségszerű, mint ahogy az sem, hogy létrejöj­jön a csalhatatlanság hitére épülő szűklátókörűség. A pro­vincializmus problémái megle­hetősen gyakran vetődtek fel a beszélgetésben, mint elke­rülhetetlen jelenségek. Pedig ennek kialakulása éppen azért nem szükségszerű, mert a kis­városi értelmiség valóban köz­vetlen kapcsolatot teremthet a döntéshozókkal, tehát közéle­ti aktivitásukkal hatékony be­folyást gyakorolhatnak a va­lóságra. „Nem vagyunk eléggé értel­miségiek t— szellemi szakmun­kások vagyunk" — mondta hozzászólásában az agrártudo­mányi egyetem egyik tanára. Tömör fogalmazása volt ez a máskor is, máshol is elhangzó véleménynek, amely szerint az értelmiségivé válás lehetősé­gei erősen korlátozottak. Mert a társadalmi és ezen belül a munkahelyi hierarchia vi­szonylagos merevsége nehezíti, hogy kreatív módon részt ve­hessenek új dolgok létreho­zásában, minőségileg új hely­zetek kialakításában. Felvető­dött az a probléma is,' hogy időnként a döntések előtt nem kérik ki az adott területet is­merő szakember véleményét Ezzel együtt az is káros jelen­ség, hogy az értelmiségiek egy részét nem a képességeiknek megfelelő munkakörökben fog­lalkoztatják. Valóságos ellentmondások Valóságosan létező ellent­mondások ezek, társadalmi je­lenlétüket feltárta az MSZMP megyei bizottságának az ér­telmiség helyzetével foglalko­zó határozata úgy, hogy a meg­oldás útjait is kijelölte. Fel­hívta a figyelmet a rétegpoli­tikai munka javítására, s meg­állapította a határozat azt is, hogy az értelmiségi hivatás kiteljesedésének alapvető szín­tere a munkahely. S ehhez szervesen kapcsolódik a köz­életi aktivitás kibontakoztatá­sának lehetősége. Ha megfo­galmaznánk a többnyire csak érzéseinkben bujkáló kérdést: Hogy érezzük magunkat? — akkor a választ nagy mérték­ben befolyásolná kötődésünk a lakóterülethez, környezetünk gazdasági és szellemi életéhez, a helyi politika alakításához. Nos, több véleménynyilvá­nításban is elhangzott ez utób­bi dolog kétoldalúsága: a köz­életiség szándékával, készsé­gével szemben meg kell len­ni annak a szívóhatásnak, hogy elvárják az értelmiség bekapcsolódását a lakóterület közéletébe. Ebben a vonatko­zásban az általános helyzet­kép valóságban sokkal kedvezőbb, mint ahogy a köz­véleményben tükröződik: az értelmiség jelentős hányada aktívan kiveszi részét a köz­életből. Sőt egyre több helyen válik egy-egy közösség belső életének, fejlődésének elősegí- tőjévé. Az egyik, Budapestről nemrég Gödöllőre „kivándo­rolt” népművelő az ankéton úgy fogalmazott, hogy tapasz­talata szerint a lakóterületi és a közművelődési kisközösségek teremthetnek színteret az ér­telmiségi szerepkör betöltésé­hez. Látszólag ellentmondások vannak ebben az ankét által kiváltott reflexióban. Csakhogy az értelmiség helyzete, arcu­lata, aktivitása is ellentmon­dásos. Mostanság gyakran emlegetik az értelmiség egy részének visszahúzódó maga­tartását. Az elbizonytalanodás­ban vitathatatlanul részük van a korábbiaknál bonyolultabb politikai, gazdasági és társa­dalmi viszonyoknak, S nem könnyű szembenézni azzal a ténnyel, hogy a feszültségekés az ellentmondások objektíve keletkeznek a fejlődés során, s ezeknek megoldása után min­dig újabb konfliktus-helyzettel találjuk szemben magunkat. Kellenek-e az utópiák? Az ankéten — elsősorban a vendégek által — újra és új­ra szóba került a már emlí­tett szociológiai tanulmány, amelyben a szerzőpáros meg­próbált modelljéhez optimá­lis körülményeket figyelembe venni. A szerzők is utópikus­nak nevezték a felvázolt ké­pet, méghozzá olyannak, ame­lyet csaknem fél évtizede fo­galmaztak meg. Az eltelt idő nem kedvezett a vegytiszta megoldásnak. Igazolja ez hogy az ellentmondások feloldási fo­lyamata nem feltétlenül a „spekulatív” úton kiszámítha­tó irányba hat, hiszen előre alig meghatározható esemé­nyek is jelentkezhetnek. Kellenek-e hát az utópikus elképzelések? Igen, ha általuk lehetőség nyílik az itt és most realitásából kiinduló vélemény- cserére, ha segítik az álláspon­tok jobbat teremteni szándé­kozó ütköztetését. Az értelmi­ségi szerep betöltéséhez elen­gedhetetlen azoknak a demok­ratikus fórumoknak a jelenle­ginél tartalmasabb működése, amelyeken megméretnek az ál­láspontok, tisztázódhatnak az esetlegesen téves elképzelé­sek. Kisváros — közéletiség — értelmiség. A szellemi cselek­vés lehetőségeinek keresése is megtalálható e fogalomhár­masban. Az ankét arra min­denképpen alkalmat teremtett, hogy az értelmiség megjelent képviselői — furcsa módon szinte kizárólag a klasszikus ér­telemben vett humán terület­ről jöttek — újra végiggondol­ják helyzetüket, s természete­sen eddigi aktivitásukat is. Mert ezen a beszélgetésen a társadalom tartozik-követel kettőskönyveléséből jobbára csak a második fogalomrész kapott hangsúlyt. Olybá tűnt, mintha valamivel, vagy vala­kikkel szemben kellene érvé­nyesülni az értelmiségi sze­repnek, hivatásnak. Kriszt György * >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom