Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

6 1981. MÁJUS 1., PENTER sm Kemény harc a tűzzel Lángnak, füstnek fittyet hányva Aki megélte abba kitöröl­hetetlenül belevésődött az egy­kori félrevert harangok hang­ja. Tűz van! Tűz van kiáltások hátborzongató hangulata, a bádogvödrök csörömpölése. A parancs, amely mindenkinek szólt, bármit is tesz, most hagyjon fel vele. Szomszédja, ismerőse, falubéliének háza ég. Egyszerűsítés lenne azt állíta­ni, Simon Gusztávnak a duna- varsányi Petőfi Tsz dolgozójá­nak tudatában ezek a képek villantak fel 1981. február 25- én este 8 órakor, amikoar az éjjeliőr futva érkezett a ser­téstelep felől: Emberek ég a kazánház! Az indulás állomásai Simon Gusztáv olyan mint egy mesebeli óriás. Munka­társai közül egy fejjel magas- lik ki. s nem véletlenül neve­zik félig tréfásan nagy kezű­nek — markában szinte el­vész a szerszám. — A Tiszahát egyik falujá­ban, Vásárosnamény környé­kén Gergelylugornyán láttam meg a napvilágot, a szüleim a tsz megalakulása előtt nyolc holdon gazdálkodtak. Amikor kimaradtam az iskolából, az erdőgazdaságba jártam, alkal­mi munkát vállaltam cukorré­paszedéskor és bét éven át napszámosként kévét hajigál- tam az asztagról. Tizenhét évesen nekivágtam, irány a főváros. Akkoriban már ott laktak a nővéreim is. Segéd­munkásként dolgoztam az épí­tőiparban — idézi fel csöndes hangon életének első állomá­sait Simon Gusztáv. A munkásszálláson töltött évek bizony hosszúra nyúltak, nyolcszor tizenkét hónapot töl­tött el e félig-meddig társas magányban, az akkor még fia­tal ember. De ha lassan is, elő­re mozdult életének szekere. Gépkocsivezetői tanfolyamot végzett, két évig segédvezető­ként foglalkoztatták, aztán ön­álló pilóta lett. Ezer hízó a téi — Előbb egy billencses te­herautóval hordtam éjjel-nap­pal a sódert, aztán fixplatós járművet kaptam... A hajsza, amit önmagának diktált, megbosszulta magát. Egy karambol után elvették a jogosítványát. Szerencsére ekkor már félig-meddig rév­ben volt Simon Gusztáv, vett egy kis telket Dunavarsányban nyolcezer forintért. — Nem lakhattunk életünk végéig albérletben, a felesé­gemmel, no meg a kislányom­mal, aki egy évvel a házas­ságkötésünk után született. Amikor már megvolt a telek, építettünk rá egy kicsi házat és később OTP-kölcsönnel ezt Áthaladás a tiloson Kell némi vezetési gyakor­lat, valamelyes rutin hozzá, hogy az autóvezető szabályo­san tudjon áthaladni a közle­kedési lámpákkal szabályozott forgalmi kereszteződéseken, csomópontokon. Nem olyankor kell eldönteni, hogy fokozzuk-e a sebességet, vagy fékez­zünk-e, arrilkpf már kigyul­lad a sárga lámpa, hanem valamivel előbb. A közlekedé­si lámpához közelítve figyelni kell, hogy mennyi ideje vilá­gít a szabad utat jelző zöld fény, időben felkészülvén a lámpa színváltására. Nem könnyű dolog eltalálni a las­sítás, a fékezés legmegfelelőbb pillanatát. A csikorgó fékkel való hirtelen megállásnak meg­lehetnek a maga kellemetlen következményei (ráfutásos üt­közés a mögöttük jövővel, a kocsi „megfarolása”, a gumik sérülése stb.j sokszorta ve­szélyesebb azonban, ha ráta­posva a gázpedálra belefutunk az éppen pirosra váltó jelzés­be. Egyébként a közlekedési mo­rál e fellazulásának a jelensé­ge nemcsak hazai gond, ha­nem a nálunk motorizáltabb országokban is sok problémát okoz. Éppen ezért egyes orszá­gokban már rendszeresítették annak a berendezésnek az al­kalmazását, amely megcáfol­hatatlan fényképes dokumen­tumot készít pirosba hajtás vétségét elkövető autókról. A gyorsliajtókat leleplező Traffi- pax mintájára, amely már megfelelő tekintélyt vívott ki magának világszerte — így ná­lunk is —, Traffiphotnak ke­resztelték el ezt a teljesen au­tomatikus készüléket nyugat­német előállítói. A tilosba hajtás tényét rög­zítő berendezés két részből áll: egy érzékelő egységből és egy automatikusan vezérelt fény­képezőgépből. Az előbbi nem más, mint egy elektromágne­ses hurok, amelyet az úttes­ten levő stopvonal elé építe­nek be. A magasban elhelye­zett kis fényképező egység a stopvonaltól kezdve „ügyeli" az egész útkereszteződést, s csak akkor lép működésbe, amik«: a jelzőlámpa pirosra vált, vagy még piros-sárgát mutat (perdöntő, hogy a ka­mera magát a lámpát is le­fotózza). Az első felvétel ak­kor készül, amikor a szabály- sértő jármű rá hajt az érzéke­lőre vagvis túlmegy a stop­vonalon. A második felvételre 1,1 másodperccel később kerül sör. Erre azért van szükség mert előfordulhat, hogy a jár­mű csupán „belép” a pirosba, de azonnal meg is áll. Ezt a második felvétel bizonyítja, s ilyenkor el is marad a fele­lősségre vonás. A piros meg­sértői azonban általában to­vábbmennek. Az első és má­sodik felvétel alapján könnyen kiszámítható hogy a szabály- sértő járművezető milyen se­bességgel haladt, s hány mé­tert tett meg a stopvonal át­lépése és a helyzetet rögzítő másodijk felvétel között (40 ki­lométeres sebesség esetén pél­dául 12, 60 kilométernél pe­dig 18 méterrel lesz távolabb a stopvonaltól a jármű). E piá­don tehát még az esetleges gyorshajtás is leleplezhető. A berendezés egyébként nemcsak a szabálysértő vezetők jármű­vének rendszámtábláját, a ko­csit, az egész kereszteződést fényképezi le, hanem a fotó bal felső sarkában — egy bel­ső tükörrendszerrel — a gép megörökíti az elkövetés nap­ját. óráját, percét és tizedmá- sodpercét is. B. I. a mait, kétszoba összkomfor­tos lakást. Hogy ez sikerülhe­tett? Szép fizetést kaptam a tsz-ben. A keverőüzemben há­rom éve dolgozom, a havi jö­vedelmem 5200—5300 forint. Sokat jelent az is, hogy a ház­tájiban állattartással foglal­kozhatok. Nincs tehát semmi rendkí­vüli Simon Gusztáv eddigi sorsában. Szinte gyerekként indult el a beregi tájról, és je­lenlegi környezetében otthon­ra talált. Hogy mennyire kö­tődik phhez az új világhoz, tglán sose derült volna ki, ha nem történik meg az a dolog. — Irtózatos forróság volt a kazánházban, égett, lángolt minden. Tudtam, minden azon múlik, sikerül-e elzárni az olajvezeték csapját. Nagy le- vegtő vettem, s beléptem a szűk helyiségbe — idézi fel az eseményeket Simon Gusztáv. Az áttüzesedett vasat szabad­kézzel fogta meg, csak a har­madik kísérlet után sikerült a csapot elzárnia. Hátra volt azonban még a jószág menté­se, ezer hízó pusztulásának veszélye forgott fenn. A ha­talmas ólban mérgező füstgo- molygott. A szellőztető beren­dezéseket is nehezen, egyen­ként nyitotta meg. Teszi a dolgát Részlet a termelőszövetkezet Közös úton című lapjának egy rövid cikkéből: „A tűzoltás­ban részt vett dolgozók pon­tos helyzetfelismerése, az ezt követő bátor helytállása sok­milliós kár keletkezését aka­dályozta meg.” Az élet a telepen' azóta normális kerékvágásba került. Simon Gusztáv teszi a dolgát, mint korábban. Naponta 250 mázsa terményt vesz "vállára, viszi a helyére. Amikor ter­veiről kérdezzük, inkább a megvalósulásról beszél: — Nem akarok én már semmi különöset. Elértem, amit akartam. Persze, szeret­ném, ha a lányom, aki 17 éves és kereskedelmi szakközépis­kolába jár, jó férjet kapna. — Ha sok pénzem lenne? Talán legszívesebben víkend- telekre költeném, víz melletti­re. Szeretek horgászni, a Ti- sza-partján nőttem fel... Valkó Béla Holéggömb­rekord Polgár László és Csurgó László, az MHSZ-MALÉV Repülőklub tagjai új időtartamrekor­dot értek el lég­gömbbel az AX—9 kategóriában. A két pilóta nyolc darab speciális gázpalackkal öt óra huszonnyolc percet repült a Magyarországon jelenleg legna­gyobb, négyezer köbméteres hőlég­gömbbel. A ko­rábbi rekordot — amely ugyancsak nevükhöz fűződik — két óra har­minc perccel telje­sítették túl. Emlékezetes esetek Huszonnégy óra az ügyeletén A nappalok és éjszakák változása nem sokat jelent a Pest megyéi Rendőrfőkapi­tányság központi ügyeletén. Itt állandóan talpon kell len­ni. Akár ünnep van. akár hétköznap. A szolgálatban álló személyek váltják egymást, ám az ügyelet rendje nem változhat: reggel 8 órakor kezdődik és 24 órán át tart. Győri József őrnagy 12 éve teljesít szolgálatot az Aradi utcában, a központi ügyele­tén. Tréfásan azt mondják ró­la: „évszázadok óta” ügyel. Való igaz, ő a legrégebbi ügyeletes tiszt. Ezért kértük őt, elevenítsen fel néhány em­lékezetes esetet. Akik nem értek haza A délelőttök általában csen­desen telnek, mondja az őr­nagy. Alig egy-két hívás. Dél körül aztán elkezdenek csö­rögni a telefonok. Éjfélig szin­te szünet nélkül szólnak. Legérdekesebbek az esti te­lefonálók. Igen gyakori, hogy elveszett családtagokat keresnek. Vala­hogy így: éjjel 3 órakor a fe­leség kétségbeesett hangja hallatszik — a férje délután ötkor indult el Ceglédbercel- ről, és még nem érkezett ha­za. Nem lett-e baleset, vagy bűncselekmény áldozata? Az ilyen dolgok néhány telefon­nal tisztázhatók. Jó is lenne, ha csupán ilyen esetekben kérnék a rendőrség segítségét. Sajnos, a hívások egy része súlyos, né­ha az életet veszélyeztető ügyek miatt érkezik. A posta kiépítette ugyan a se­gélykérő telefonok hálózatát a kis falvakban, a nagyobb ta­nyákon, de ezeket gyakran tönkreteszik felelőtlen embe­rek. Emiatt időnként a jár­őröző rendőrkocsik URH-ja révén — a központ közbenjá­rásával — kérnek mentőautót szülő nőknek, sérülteknek. Ha minden gyereknek én lennék a keresztapja, akinek mentőt küldtem — mondja Győri őr­nagy —. már legalább száz lenne. Gyors intézkedés — Igen, igen — mondom —r, de csupa jószolgálati ügy­ről beszél, mintha a Vörös- keresztnél lennénk. Nevet. — Higgyem el, ezek legalább olyan fontosak, mint a bűnö­zők kézrekerítése. Az ügyele­tes tiszt nem nyomozó: bűn- cselekmények elkövetése, élet­veszély, rendkívüli esemény során gyorsan kell intézked­Visszavezetni az életbe, munkába Nem élnek kegfelemkenyéren... Legnehezebb azt tudomásul venni, hogy feleslegessé vál­tunk. Emberi tulajdonság: egy hosszabb hiányzással járó be­tegség, egy súlyos baleset után felépülő bizonyítani szeretné, hogy még tud dolgozni. Ak­kor is, ha korábbi munkakö­rének ellátásához szükséges képességeit elvesztette. Hiszen ha a megmaradó készségeit jól kamatoztatja egy másik munkakörben, még kimagasló teljesítményekre is képes le­het. Remdeletek szabályozzák — már éveik óta a rehabilitá­ciós bizottságok feladata —, hogy visszavezessék az embe­reket a termelőmunkába. Dolgozni akarnak Zábránszky Béla osztályve­zető a Szentendrei Papírgyár­ban a kezdettől tagja a reha­bilitációs bizottságnak. A gyár dolgozói közül (közel ötszáz­ból) negyvenegy, aki valami­lyen betegség miatt nem tud nehéz munkát vállalni. Sze­rencséjükre a gondot gyáron belül megoldották. — Eleinte nem ment azért olyan simán. Éles vita is tá- - madt egy-egy gazdasági veze­tővel. Ugyanis egyikük sem vette szívesen, ha csökkent munkaképességűt osztottak be hozzá. Igaz, ez a szemlélet jobbára a múlté, hiszen évek óta elégedettek ezekkel az emberekkel. Nagyon fontos szempont, hogy meg kell ke­resni mindenkinek a legmeg­felelőbb, testre szabott felada­tot. Minden tekintetben na­gyon káros, ha valaki úgy akarna segíteni: gyere ide „elférsz közöttünk munka nélkül is”. Nem vágyódik erre egyikük sem. Dolgozni akar­nak! Csak így lehetnek érté­kesek, egyenrangúak. Különböző mérce A mérce esetenként külön­böző. Ezt a váciak is felis­merték. A pártbizottság kez­deményezésére alakult meg évekkel ezelőtt tanácsi és egészségügyi dolgozókból a re­habilitációs bizottság, mely­nek elnöke dr. Fieszl Borbála. — Mi nemcsak most, a rok­kantak nemzetközi éve ürü­gyén foglalkozunk ezzel — mondja a főorvosnő —, hiszen már hagyományai vannak ná­lunk ennek a tevékenységnek. Minden törekvésünk arra irá­nyul : ezekkel az emberekkel úgy törődjön a gyár, az üzem, hogy ne érezzék magukat ki­szolgáltatottnak, feleslegesnek. Az orvosi véleménnyel együtt javasoljuk: milyen munkára alkalmas. Az összefogás ered­ménye: mindenkit elhelye­zünk, ha nem vállalaton be­lül, akkor másutt a városban. Egy éve már, hogy létrejött a megyében az első rehabilitá­ciós üzem. A váci gyárak, vál­lalatok másfél milliót adtak össze a létrehozásához. A gödi Dunamenti Tsz pedig vállalta az üzem vezetését, felügyele­tét, sőt fenntartását is. Sándor István csoportvezető az üzemet bemutatva elmond­ta, hogy a 22 fős kollektívát legalább ötvenre kívánják gyarapítani, amint újabb he­lyiséghez jutnak. Jelenleg a téesz az El zett-gyárral kötött szérződést, s a dolgozók biz­tonsági zárak szerelését, gépi megmunkálását sajátították el. A kedvezmény annyi, hogy a gyári 100 százalékot 80 száza­lékban kell teljesíteniük. Az átállás gondjai Barazutti Istvánnénak köny- nyen megy a tervteljesítés. Lábműtéte miatt az Egyesült Izzóban nehezen állt helyt. — Amióta itt vagyok, köz­érzetem és egészségem is jobb. S mivel dolgozni szeretek, még az anyagi számításaimat is megtalálom. Zsolnai Ignácnénak már szokatlanabb volt az átállás, hiszen azelőtt raktárban dol­gozott. — Furcsa egy kicsit, szo­katlan számomra a norma. Mindenesetre többet keresek itt, mint a régi helyemen. Malik Andrásné sem a jö­vedelemre panaszkodik, ha­nem a mások szószólójaként a gondokat sorolja. — Jó lenne, ha a buszhoz igazítanák a munkaidőnket. Más: nehéz a csomagokat emelgetni, s a csomagolás is elvesz az időnkből, meg a ta­karítás is, ami szintén reszor­tunk. Akcióprogram A megyei tanács munkaügyi osztályán dr. Kiss Edit koor­dinálja a rehabilitációs tevé­kenységet, a csökkent munka­képességűek foglalkoztatását. — Feltérképezzük a megyé­ben, hol élnek rokkantak. El­készült az akcióprogramunk is, amely segítséget nyújthat a munkához. Mert erre is sok helyütt szükség van, pedig 1964 óta tevékenykednek a re­habilitációs bizottságok, de te­vékenységük még sok kívánni­valót hagy maga után. De akad jó példa: a Csepel Autó­gyárban szinte mintaszerű, de a Szentendrei Papírgyárat és a váciakat említhetjük. De nem egy helyen még mindig egészségesek töltik be a csök­kent képességűeknek szánt helyet, vagy attól a szemlélet­től sem tudnak -elszakadni: egy rokkant csupán tportás, telefonos, vagy éjjeliőr lehet. Szalai Mária nie — ez a feladata. Tud­nia kell: kit, mikor kell be rendelnie, bevonni a munká­ba. Robbanásveszély Mondana néhány példát? Hogyne. Amikor Aszódon egy NSZK-beli kamion — a Ti­szai Vegyi Kombinát vegyi anyagával — éjszaka belero­hant egy házba (lapunk is megírta), és kigyulladt, félő volt, hogy fél Aszódot ki kell üríteni a robbanásveszély miatt. Nem lehetett tudni, mi történik a következő órák­ban. Riasztottam Miskolcot, ők azonnal szóltak a gyár kü­lönleges mentőosztagának. Az üzem főmérnöke is hamar ideért és saját kezűleg zárt el egy csapot, ami a robbanást megakadályozta. Bizonyos esetekben az a legfontosabb, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megtaláljuk a kellő szakembert. ) — Ez elég különleges volt. Lehetne mást is hallani. — Az önök lapja írta meg elsőnek a taksonyi — - sze­relemféltésből elkövetett — gyilkosságot. Azon az éjszakán is én voltam az ügyeletes, amikor betelefonáltak az ál­lomásról. Az első bejelentő rögtön jelezte gyanúját. Friss volt benne az élmény *— ezért a vele való alapos, részletező beszélgetés fontos volt' a ké­sőbbi nyomozás során. (Ké­sőbb kiderült, hogy a felesé­get a gyanúsított szerető öl­te meg, mialatt a férj nála mélyen aludt, mit sem tudott a bűncselekményről.) Berreg a telefon. Miközben az őrnagy beszél, körülnézek: szűk szobácska, asztal, néhány szék, két fotel, szekrény — a téchnikai eszközök sem utal­nak arra, hogy különleges he­lyen lennék. Akár a tévében látnám a legegyszerűbb krimi főhadiszállását. Most már kezdenek „élni” a telefonvonalak, nem zava­runk sokáig. De Győri őrnagy még egy történetet elmond: a beszélgetés végén jutott eszé­be a legemlékezetesebb. Egyik télen 8—9 éves kisfiút találtak Érden a járőrök. Behozták. In­nen át akarták adni a Buda­pesti Rendőr-főkapitányság gyermekvédelmi osztályának. De a gyerek makacsul ragasz­kodott ahhoz, hogy vigyék el egy Balaton-környéki címére. Kíváncsiak lettek: miért? Győri őrnagy megosztotta vele vacsoráját, a szomszéd szobá­ban lefektette a heverőre. Közben hívta Somogy megyét. Még az éjjel utánajártak a megadott címnek, s kiderült: ott lakik a — nagymama. Jól aludtál? — kérdezte reggel, lsen. De nem mondtál igazat. Te pesti lakos vagy. Az. mond­ta a fiú, de édesanyám kór­házban fekszik hónapok óta. Nem szeret engem senki. Gon­doltam, maguk majd elvisz­nek a nagyanyámhoz. Pa Iád i József « 4 L 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom