Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Ellenőrzik a közvilágítást ÜLŐI A Fővárosi Elektromos Mű­vek gödöllői kirendeltségének dolgozói rendszeresen ellenőr­zik a 30-as főútvonal világító­berendezéseit. Képünk Kcrc- repestarcsa határában készült. Barcza Zsolt felvétel* Üzemhiba ; Lámpák és díjak Nemcsak a kis háztartások, a községek is jelentős összege­ket fizetnek ki évente villa­mos áramra. Dányban például egy év alatt több mint 120 ezer forintba került a közvilágítás. A faluban csaknem kétszáz da- ráb hatvan wattos izzó világít, ha jó. Ehhez azonban érdemes talán hozzátenni a helyi taná­csiak értékelését is, miszerint tavaly különféle üzemhibák miatt, a lámpák húsz-huszonöt százaléka nem égett. Igaz, ha ezek is világítottak volna, a villanyszámla az említettnél is nagyobb, mégis azt mondhat­juk: szükség lenne azokra is, hiszen a közbiztonságot szol­gálják, ha jók. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁS! ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM 1981. MÁJUS 31., VASARNAP Tények és tervek Bekötő vezeték, parcellázás öt-hat éve lehet annak, hogy először jártam Túrán. Azóta rendszeresen találkozom az ott élőkkel is, s tulajdonkép­pen az a néhány esztendő is meggyőzött róla, hogy ez a község is szépen fejlődött. Nemcsak az új házak, házso­rok jelzik ezt, hiszen ezek azonnal feltűnnek, ám most újra alkalmam nyílt betekinte­ni részletesebben a községfej- lasztés egyéb fényeibe is. A helyi tanács végrehajtó bizottságának titkára, Visy György foglalja össze, hogy valójában mivel is gyarapod­tak a magunk mögött hagyott tervciklusban. Egy kicsit ő is könnyű helyzetben van, hiszen tanácsülésük éppen a napok­ban tárgyalta azt, hogyan is sikerült végrehajtaniuk, amit annak idején elterveztek. Szá­mokkal kezdte. Az utcákon ivóvíz — Az ötödik ötéves terv idején községünk, dinamikusan fejlődött, jobban, mint a fel- szabadulás óta eltelt többi öt­éves tervek alatt. Költségvetési bevételi tervünk mintegy S3 millió forint volt, ez azonban Bogiak Ajkán Hűek zenei anyanyelvükhöz Országosan kiváló minősítés Éjjel két órakor érkezett ha­za Ajkáról a bagi művelődési központ és a túrái Galgavidéki Afész Muharay Elemér népi együttesének, asszonykórusa. Hosszú út állt mögöttük, de megérte a fáradságot. Érde­mes volt hajnalban elindulni, . az egész napot a családtól tá­vol eltölteni, érdemes volt a felkészüléssel együttjáró sok­sok munkát vállalni. Tóth Mihály, a csoport tár­sadalmi vezetője a legszíve­sebben bekopogtatott volna minden ház ablakán, hogy megmutassa az oklevelet, amely bizonyítja, hogy a TOT, a SZÖVOSZ és a KÖTA által a szövetkezeti népdalkörök részére Ajkán rendezett minő­sítő hangversenyén a bagiak országosan kiváló minősítést szereztek. A bazsiak, géreiek, sitkeiek, kislődiek, magyar- gencsiek, nagyteveliek, ostffy- asszonyfaiak, szentgáliak, táp- láncszentkeresztiek, vágiak, zánkaiak, göcsejiek, hántaiak, hóderváriak, kimleiek, pa- csaiak, piliscséviek, pilisszent- keresztiek, vitnyédiek népes csoportja kemény próba elé állították a messzi Galga men­téről érkezett bogiakat, de ők állták a próbatételt és bemu­tatkozásuk. sikeres volt. A tizenhat asszony — mint Tóth Mihály mondja — kitett magáért. Sikerük igazi titka az volt, hogy előadásmódjukban hűek maradtak őseik zenei anyanyelvéhez, stílusukban nem volt semmi modorosság, Idegenektől felvett újszerűség. Ügy énekeltek és viselkedtek a színpadon, ahogyan egykor, még gyerekkorukban a játszó­ház előtti téren. Ez az öröklött természetes­ség segítette a bemutatott anyag szerkesztését is, ezért tudták dalaikat úgy kiválogat­ni, hogy a zsűri és a népdalt szerető nézők egyaránt érezték, mikor követi tánc a dallamot, mikor szólalnak meg Svehla Pál citerás legényeinek hang­szerei. A bagiak sikerének értékét növeli — mondotta már Ajkán is az érdeklődőknek Dinnyés László, a művelődési központ igazgatója —, hogy a népdal­körnek nincs szakképzett ve­zetője. Próbáikon, összejövete­leiken egy-egy dal tanulásakor sokszor hallani az asszonyok­tól: — Emlékszel, a nagyma­ma hogy énekelte? — Elfele­dett emlékekből építik fel műsoraikat, a mélységből bá­nyásszák ki dalaikat. Ez a gazdag hagyományvilág, amelyet gyermeki hűséggel és ragaszkodással őriznek, segí­tette őket az ajkai sikerhez. valójában elérte a 70 millió forintot. Volt mire költeni. A gazdasági ágazaton belül há­rommillió forintot költöttünk községünk belvízrendezési munkálatainak második sza­kaszára, felújítottuk az Elnök és a Park utcát, s más, a ta­nács, kezelésében levő járha­tatlan útszakaszokat. Szerve­zettebbé tettük a szemétszállí­tást s ezt a szomszédos Galga- hévízre is kiterjesztettük. Híradásainkból már koráb­ban kiderült, hogy elkészült a regionális vízmű, amelyhez több mint harminc kilométer hosszú vízhálózat is elkészült, így ma Túra szinte minden utcájában lefektették az utcai főnyomóvezetékeket. A közin­tézményekhez be is kötötték már a vizet, az utcákon pedig az ismert nyomós kutakról vehettek vizet a lakók. Mel­lesleg érdemes megjegyezni, hogy az e kutakból használt víz díját, évi 150—180 ezer fo­rintot, eddig a tanács fizette. Az idén nyílik mód arra, hogy nyolcszáz lakáshoz tt bekötő vezetékeket is elkészítsék. Telek a tanácstól Négy buszvárót építettek meg a közelmúltban, amelyre a tanács százhatvanezer forin­tot költött. Régi igényt elégí­tettek ki azzal, hogy gyermek- orvosi rendelőt és nővédelmi tanácsadót létesítettek, s iíia már két fogorvos látja el a tú­rái embereket. Terven felül épült meg a községben, saját erőből, jelentős társadalmi se­gítséggel két iskolai tanterem, s ugyancsak elkészült, mintegy 3 millió* forintos költséggel a százszemélyes óvoda is. Ugyancsak jelentős összeget, 4 millió forintot költöttek az iskolák fűtésének felújítására, a bölcsőde és két orvosi ren­delő rendbetételére. Az állat­orvosnak szolgálati lakást ala­kítottak ki, s felújítottak má­sik három tanácsi lakást is. A fejlesztési alap bevétele mintegy 16 millió forint volt az ötödik ötéves tervben, ami­ből 6 milliót a vízmű kialakí­tására költöttek, a gyermek- orvosi rendelőre kétmillió, kü­lönféle területek kisajátításá­ra csaknem egymillió forint fogyott el. Arról is beszélgettünk Visy György vb-titkárral, hogy me­lyek a közvetlen előttük álló feladatok, a községfejlesztés idei, s' hatodik ötéves tervi tennivalói. Karbantartás — Ebben az évben nincs je­lentősebb beruházásunk, annál többet terveztünk, persze sze­rény pénzügyi lehetőségeink­hez mérten, az elkövetkező évekre. Utak, járdák karban­tartását persze most is foly­tatjuk, nagyobb összeget azon­ban erre csak 1983-ban köl­tünk. Ismerjük a Galgavidéke Afész terveit, miszerint 1982— 83-ban mintegy 16 millió fo­rintos beruházással új étter­met épít a Bartók téren. — Ehhez tanácsunk ad szá­múikra telket, s majd egymil­lió forint támogatást is. Nagy szükség lesz erre a létesít­ményre, hiszen községünkben már most ezer gyerek napkö­zis étkeztetését kellene megol­dani, de a régi étterem és konyhája 300—350-et győz. A vendéglő azonban már el­avult, nem bővíthető és nem korszerűsíthető. A községben gondoltak azok­ra is, akik a közeljövőben építkezni szeretnének. Készül már a parcellázási terv egy területre, ahol ha társasházak épülnek, akkor legalább 80— 100, ha magánházak, akkor 40 —50 család helyigényét tudják kielégíteni. Ezen felül az Alíácos úton is parcelláznak majd, itt elsősorban a nagycsa­ládosoknak, mindenekelőtt a cigány-lakosságnak akarnak bi­zonyos térítés mellett telket adni. Csaknem húsz cigány- család jelentette be az igényét eddig építési telekre. F. J. Méltóak a névadóhoz Magas szintű nevelőmunka Ünnepi műsor, kitüntetések Sportpályájukon gyülekeztek tegnap délelőtt az ünneplőbe öltözött iskolások, tanáraik és a meghívott szülők, vendégek a gödöllői 2-es számú, Imre úti általános iskolában. Utol­jára írjuk így le e tanintéz­mény nevét, hiszen névadó ünnepséget tartották ebben az iskolánkban, amely ezúttal vette föl a nagy magyar zene­szerző: Erkel Ferenc nevét. ' Az ünnepségen, a Himnusz elhangzása után Molnár János iskolaigazgató köszöntötte a megjelenteket, aki egyebek, közt elmondotta, hogy régi vá­gyuk teljesült. Olyan névadót kerestek, kutattak föl, akihez méltó­képpen folytatták ének- zene tagozatos iskolájuk­ban az oktató-nevelő mun­kát. Tanulóik évek óta gyűjtötték Erkel Ferenc életének történe­ték, jártak szülővárosában, Gyulán, fölvették a kapcsolatot egy sor olyan intézménnyel, amely az ő nevét viseli. Ezt követően Novák István, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője tartott ünnepi beszédet, aki elmon­dotta, hogy az 1953-ban létre­jött iskolában kezdettől fogva eredményesen foglalkoznak az ének-zenei neveléssel, tanul­mányi munkájuk is nagyszerű. Számos rendezvényt, köztük tanévzáró hangversenyeket tar­tottak, az iskola 1970-ben lett. ének-zene tagozatos, s egy íz­ben az Aranyoklevelet is el­nyerték. Méltató beszédet tartott az ünnepségen Erkel Tibor, a Művelődési Minisztérium ze­nei főosztályának vezetője, alá a magyar és a nemzetközi ze­nei élet kiválóságairól, Bartók Béláról, Kodály Zoltánról és — részletesebben — Erkel Fe­rencről szól. A Bánk bán, a Hunyadi László és rriás világ­hírű operák, valamint a Him­nusz zeneszerzőjének, a kivá­ló zongoraművésznek a leszár­mazottja ismertette Erkel Fe­renc munkásságát. A névadó ünnepségen az iskola diákjai irodalmi összeállításukkal is em­lékeztek Erkel Ferencre. Kutatásaik eredményét kiállí­tásuk reprezentálta. Ebből az alkalomból a Ganz Árammé­rőgyár vezetői iskola- és csa­patzászlót adtak át Molnár Jánosnak és dr. Süpek Zoátén- né úttörőcsapat-vezetőnek. A zászlóra a testvériskolák kép­viselői szalagot kötöttek. Ki­tüntetések átadására is sor ke­rült: a Magyar Úttörők Szö­vetsége országos elnöksége a Kiváló ifjúvezető kitüntetést adományozta Császár Eriká­nak és Lakatos Csillának, di­csérő oklevélben részesült Lá­zár Józsefné, Oláh Istvánná és Szűcs Dezsőné. Kiváló úttö­rővezető lett Szanyi Józsefné. Az ünnepségen Erkel művei­nek előadásával működött köz­re a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia szinfonikus zeneka­ra és Róka István, a Magyar Állami Operaház magánéneke­se. Úttörő- és kisdobosavatásra is sor került ezúttal: kétszáz- negyven pajtás tett fogadal­mat a csapatzászló előtt. F. I. Gépi betakarítás Gumilabda jelzi a sérülést Adó-vevő rendszerrel a zúzódás ellen Senki sem szereti az ütő­dön, zúzódott almát, barackot, és másfajta gyümölcsöt. A fo­gyasztó sem, a kereskedő sem akar az ilyen áruból. Az előb­bi becsapva érzi magát, ha a boltban kiméréskor ilyeneket raknak a tasakjába, de az üz­letnek sem jó, hiszen a zúzó­dott gyümölcs hamar megrom­lik, ennélfogva leárazhatja. esetleg eldobhatja. Márpedig egyre több ter­ményt géppel gyűjtenek be, s ennél az eljárásnál óhatatlan a sérülés. Hiába, a finomabb kézi szedést nem könnyű pó­tolni, pedig kell, hiszen a me­zőgazdaságban nem növekszik, inkább fogy a munkáskéz. De hát akkor mi a megoldás ab­ban a tekintetben, hogy a gé­pek kíméljék az álmát, a kör­tét, a barackot: esetleg annyira jól sikerüljön velük a betaka­KÉPZETTSÉG, TUDÁS. Ol­vasom egyik szövetkezetünk jelentésében, hogy sok idősebb dolgozik a növénytermesztés­ben, ahol nem szükséges szak- képzettség, ezért nem tanul­nak az itteni emberek. Igaz is, ha nem kell képzettség, minek gyötörje magát. De tényleg nem kell? Akad olyan munka, amelyhez nem kell? Azt mond­ják, a gyakorlat. A gyakorlat vajon mi? Ipari tanuló koromban ben­nünket is elvittek megsegíteni a mezőgazdaságot. Kiértünk a krumpliföldre, ahol egy elmé­letileg jól képzett tanárnő ma­ga köré gyűjtötte a társaságot, hogy bemutassa, miként kell a gumókat előbányászni a föld­ből. Elmagyarázta, hogyan fogjuk meg a kapát, milyen szögben tartsuk, milyen mesz- sziről indítsuk, hogy megfele­lő mélységben hatoljon a föld­be, s ne tegyen kárt a krump­liban. Mi csak vigyorogtunk, hiszen mind falusi suttyók lé­vén, pendelyes korunkban ke­zünkbe akadt a kapa, s mi­helyt meg tudtuk emelni, pró­bálgattuk a mozdulatokat. A tanárnő lesújtott, majd ki-’ cibálta a szerszámot, vasán két krumplival. Aztán mi is nekiveselkedtünk, csak úgy pa­rasztosan, a bokor alatti föld színéből, porhanyósságából ítélve meg, mekkora körben lapulhat meg a gumó. Elő is kotortuk, nagy százalékban sértetlenül. A tanárnő, tekinté­lyét mentendő, még magyaráz­Mindennapi apróságok gatott egy kicsit, de aztán ránk nagyta a dolgot, csak arra ügyelt, hogy dolgozzunk, ne mászkáljunk át túl sokat a krumpliföld végében folyó Du­na partjára, nézi a vizet. A krumpíiszedés pedig iga­zán egyszerű munka, szakkép­zettséget nem igénylő. Mégis kell hozzá tudás. Hát még a kaszáláshoz, az aratáshoz, a kévekötéshez, a keresztrakás­hoz, a boglya, a kazal össze­rakásához. A szántáshoz, ve­téshez, boronáláshoz. És akkor még nem szóltunk a kertész­kedésről, a szőlőművelésről. Annak idején ezeket a mun­kákat a parasztember gyereke észrevétlenül megtanulta. De nem magától. A nagyapjától, nagyanyjától, szüleitől, akik nagyon sokszor elmondták, megmutatták, mit hogyan kell csinálni. Gyanítom, ugyanilyen módon bármilyen szakmát el lehet sajátítani. Lehet, hogy a növényter­mesztéshez szakképzettség nem, tudás azonban bizonyo­san kell. Nemcsak az agro- nómusnak, mindenkinek, aki ott dolgozik. NÉPI JÁTÉKOK. Néhány éve Nyíregyházán betévedtem a főiskolára, ahol a fiatal nép­művészek kiállítását láthatták az érdeklődők. Meglepetve vet­tem észre, hogy az általuk, fa­luhelyen közönséges anyagból, tökből, kukoricacsutakból, krumpliból sokszor készített játékokat, állatfigurákat, szer­számokat, eszközöket, fűrész­bakot, fejőszéket, csuhéból, háncsból formált babákat mu­tattak be. Minden tárgyon a gondos felirat, miből van, ki készítette. Lapunk úgyszólván hetente közli a felhívást gyerekeknek a művelődési házakban ren­dezett játéknapra, melyen fia­tal népművészek irányításával megtanulhatnak . különböző anyagokból játékokat készí­teni. Többé-kevésbé olyas­mit sajátíthatnak el, ami ko­rábban szinte ráragadt a falusi gyerekre. Amikor aztán egy kicsit kitárult körülötte a vi­lág, más játékra vágyott vá­rosban készült díszesre. Szé- gyellte az istállóban összesze­dett csutkából lett lovát, bir­káját, kócból készült babá­ját... Egy-két generációval később, amikor már nem érzik az ef­fajta játékokhoz kötődő' mel­lékízeket, újból elővehetik őket. Most már ifjú népművészek­nek, tanároknak kell rá meg­tanítani a gyerekeket. S így már komolyabb dolognak szá­mít, mint akkor, amikor istál­ló vagy kamra küszöbén ülve bíbelődtünk az ilyesmivel. BÜRÖK. Hallom, hogy a bü­rök fogyasztása majden tra­gédiához vezetett. Felhívták egyidejűleg a szülők és gyere­kek figyelmét arra, hogy az erdő növényei nem evésre, ha­nem gyönyörködésre valók. Ezembe jutott ezzel kapcsolat­ban, mennyi veszélynek vol­tunk mi kitéve annak idején, hiszen szabadok voltunk haj­naltól napestig. Szüléink dol­goztak, mi meg jártuk az er­dőt, a határt, megdézsmáltuk a gyümölcsfákat, loptuk a dinnyét, mikor minek volt az ideje. Tragédiára nem emlékszem. Egyre igen. Egy hetedikes fiú alatt beszakadt a jég, ott is maradt szegény. Vajon mi óvott bennünket, hiszen sen­ki sem oltott be védőszérum­mal. a természetben leselkedő veszélyek ellen. Azt hiszem., az volt a szerencsénk, hogy min­dig sokan voltunk. S minden­féle korosztály. Ha nekiindul­tunk a Dunának, akkor 17—18 j évestől kezdve a járni is alig tudó hosszú ingesig mindenki ott volt a bandában. Ha vala­mi rendellenesség történt vol­na a vízben, a nagyobbak, az úszni jól tudó nagykamaszok intézkedtek. Nem finom mód­szerekkel, sokszor sírás lett belőle, de hatásosan. Ugyanők tudták a határ, az erdő veszélyeit is. megtanulták az előttük járóktól, tőlük meg az utánuk következők. így a folytonos kóborlásaink idején észrevétlenül megtanultunk élni, elkerülni a veszélyeket. Kör Pál rítás, hogy akár exportáru is lehessen belőlük. Ezen a műszaki fejlesztők: a gépek tervezői, kísérletezői is régóta törik a fejüket. Az biztos, hogy a megoldáshoz so­kat kellene tudni arról a folya­matról, azokról az igénybevé­telekről, amelyek a betakarító­gép belsejében érik a gyümöl­csöket. A MÉM Műszaki In­tézetben figyelemre méltó ha­ladást értek el: a gumósok és a gyümölcsök sérülésének el­lenőrzésére alkalmas, úgyneve­zett telemetrikus mérési eljá­rást, s ennek műszerét fejlesz­tették ki. Nem más ez, mint egy adó-vevő rendszer, amely­nek érzékelő részét, az adót egy speciális gumilabdába he­lyezték el. Ez a gépben a terménnyel együtt halad, s amint ütés, nyomás éri, megfelelő jelet ad. Az adóval, amelyet a betaka­rítógép közelében tartanak, ezek a jelek felfoghatók. Az ütés gyakorisága, erőssége már támpontot ad arra, milyen ha­tások érik a terményt. A ta­pasztalatok szakszerű értéke­lése révén a tervezők, a kuta­tók a gépek kedvezőbb konst­rukciós megoldásain törhetik a fejüket. Új sportpálya Üj sportpályáit tervezne Dányban. Ezt a jelenle. sportöltöző udvarához kapcs< lódóan szeretnék kialakítan Sok munka egyelőre nincs v< le, a terület egyengetéséhez helybeli Magvető Tsz ígért g< pi segítséget. Városi moziműsor Vasárnap: Hurrá, nyara' lünk. Szovjet film. csak 4 óra­kor. Óvakodj a törpétől. Amerikai film, 6 és 8 órakor Hétfő: A Csendes-óceán ka­lózai. Magyarul beszélő ro­mán—NSZK—francia kaland­film. Kísérőműsor: Élő víz — holt víz. Csak 4 órakor. Apokalipszis, most, I—II Utazás a poklon át... Izgal­mas légicsaták. Színes, ame­rikai dzsungelháborús ka­landfilm. Kísérőműsor: Képek a nagyvilágból. Csak 6 óra­kor. ISSN #183— i#5t (Gödöllői Hírlap) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom