Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

1981. MÁJUS X., FENTEK Koszorú a kapu foiott „...fekszik a Duna mentéken..." MűireíétSési házat avatnak Pomáxon Vasárnaponként akár külön­járatokat — célvonatokat — indíthatna Pomázra a BKV. A jó idő beköszönte után tíz­ezrek utaznak át a nagyköz­ségen a Pilis felé. Innen indul tovább gyalog, autóbusszal, aki Dobogókőre tart, innen vezet az út a közelebbi, de nem kevés­bé kellemes kirándulásra csá­bító cél, a Kőhegy felé. Hétköznapokon pedig Bu­dapest irányába nagy a forga­lom. A tizenhétezer lelkes te­lepülés felnőtt lakóinak döntő többsége a fővárosban dolgo­zik de itt utaznak át óbudai, újpesti vagy még távolabbi munkahelyük felé a csobán- kaiak, pilisszentkeresztiek is. Pomáz — a Pilis kapuja. Fomáz — Budapest egyik al­vóvárosa. Pomáz — Pest megye egyik sajátos arculattal rendelkező, különös atmoszférái ú települé­se. Kanyargós, a szomszédos Szentendrét idéző szűk ut­cácskák, a népi építészet érté­keit, szépségeit őrző paraszt­házak — s növekvő helyi ipar. 1 sűrűsödő forgalom, s minde­nütt új. nem ritkán két-, há­romszintes, az itt élők anyagi gyarapodásáról tanúskodó mo­dem családi házak. Száznyolcvanöt esztendővel ezelőtt Vályi András Magyar- ország leírása című háromkö­tetes munkájában így írt róla: „Elegyes, rátz, tót, német és kevés magyarból álló falu; földesura Vattay uraság, lako­sai katolikusok, óhitűek és re­formátusok, fekszik a Duna mentében, Pilis és Sz. Kereszt­hez egy mérföldnyire, téglát vető és égető háza is vagyon.” Négyféle anyanyelv A leltár ha ma újra ponto­san felvennénk, alighanem sokkal több tételt tartalmaz­na, mint Vályi mesteré, a téglát vető és égető ház mel­lett például jó néhány je­lentős helyi üzemet felsorol­hatnánk. A lakosság összetéte­lére vonatkozó megállapítás azonban ma is érvényes. Po­mázon ma is együtt élnek a magyarok, délszlávok, néme­tek, szlovákok, és ez az együtt­élés a négyféle anyanyelv együttes létezése egyetlen te­lepülés határain belül, ez ad­ja talán Pomáz legvonzóbb sa­játosságait ez jelenik meg a község építészetében, tárgyi emlékeiben, a hagyományőr­zők tevékenységében, a kul­turális élet egészében. Igen, négyféle anyanyelv. Az is igaz persze, hogy manapság a magyar mellett elsősorban a szerb hagyományok, szokások, népművészet, anyanyelv jelen­létét érzékelhetjük. A régi há­zak bajárata felett — de itt- ott az új épületeken is — fel­fedezhető koszorúk azt tanú­sítják: az ilyen porta lakói még őrzik a régi délszláv ha­gyományt. Az Iván-napi ko­szorú védte régen — a hiede­lem szerint — a gazda javait; az eladó lányoknak megjósol­ta: férjhez mennek-e, vagy pártában maradnak. Mára ta­lán csak esztétikai értéket je­lent a koszorú, de kell-e, hogy több biztasson megőrzésére, mint szépsége, a hozzá kap­csolódó hagyományok sokszí­nűsége? Hogy milyen gazdag volt egykor a helyi délszláv tárgy­formáló művészet, azt egy-két évvel ezelőtt Szentendrén ren­dezett kiállítás bizonyította, Nyári Kárply mutatta be itt 1954 óta gyűjtött anyagának legszebb darabjait: használati eszközöket, népviseleteket, az ünnepi szokásokhoz kapcsoló­dó tárgyakat. A szokások és az eszközök — bizonyította az említett bemutató, s bizonyít­hatja majd az ígéret szerint még a VI. ötéves terv idősza­kában megnyíló táj ház kiállí­tása — a szerbek ünnepeiben, hétköznapjaiban is szervesen összekapcsolódtak. A tisztaszo­ba keleti sarkában elhelyezett, díszes textíliákkal keretezett festmény jelezte például, hogy mely nevezetes napon vette fel a család a keresztséget. Az utó.dok ezt a napot mindig megünnepelték, s ilyenkor még a legnagyobb ellenség is bejöhetett a házba, felhajtha­tott egy pohár bort. Közösségteremtés A szokások átlényegülnek, kulturális, közösségszervező funkciójuk egyre jobban föl­erősödik. De átalakulhatnak-e úgy, hogy túlmutatnak egy- egy nemzetiség hagyományőr­ző tevékenységén, hogy a te- , lepülés mai közművelődésének alapját képezzék? A kétke­dőknek a többi között a ha­gyományos tavaszi szerb bú­csú, az ünnepség köré szerve­ződő nemzetiségi napok ren­dezvénysorozata ad csattanós választ. Hagyományosan bort kínál ilyenkor a koma cím birtokosa, felesége maga sü­tötte kalácsot hord körül. Megválasztják az új komát, hogy legyen bor és kalács a jövő évi vendégeknek is — majd a pomázi tamburazene- kar zenéjére helybéliek és ide­genek, szerbek, magyarok és más nemzetiségű idősek, fia­talok állnak be a körbe, tán­colják a kólót. összefér ezekkel a búcsúi népszokásokkal a Tankönyvki­adó nemzetiségi kiadványai­nak árusítása; a szerb bál nem zárja ki a könyvkiállí­tást, író—olvasó ' találkozót, a hagyományőrző együttes fellé­pése a mindennapi nyelvmű­velő, értékőrző munkát. Mert immár jó néhány esztendeje valóban a helyi kulturális élet szerves részévé vált a szerb nemzetiség közművelődési munkája, s az ehhez kapcso­lódó óvodai, iskolai anyanyel­vi oktatás is. Köztudott dolog, hogy innen indult el az orszá­gos hírnév felé a szintén itt született zeneszerző, Vujicsics Tihamér nevét viselő együttes — de kevesebben tudják talán, hogy országosan is elsőként alakult meg itt egy olyan kis­közösség, amelynek két fő cél­ja a nyelvápolás és a közös­ségteremtés. A pomázi szerb klub immár tizenkét éve mű­ködik, s nemcsak azokat vár­ja, akik most ismerkednek a nyelvvel, a délszláv kultúrá­val. Ahogyan a művelődés más területein is, a folyamatosan működő közösség jelenti az eredményes munka alapjait a nemzetiségi hagyományőrzés­ben, kulturális életben is. Pontosabban fogalmazva: a szerb klub nélkül elképzelhe­tetlenek lennének a tambura- zenekar és a táncegyüttes si­kerei, nehéz, talán lehetetlen lenne gyermek tánccsoport és gyermek tamburazenekar szervezése. Nyitott ház Jól működő közösség, nyi­tott kapujú, minden vállalko­zásnak otthont adó művelődé­si ház segíti Pomázon a nem­zetiségi művelődést. A műve­lődési ház vezetőjének kö­szönhetően — ilyet is ritkán hallani — szerb társadalmi esküvőre is sor került már a közelmúltban. Radmilla és Lá­zár — írták ki tűzpiros betűk­kel a házasságkötő terem fa­lára, hogy a két fiatal érezze: itt valóban minden értük tör­ténik; Nyári Károly kölcsön­adta szerb népművészeti tár­gyait, hogy méltóképpen dí­szíthessék a termet; a régi népszokások felelevenítésével tették igazán bensőségessé, em­lékezetessé az ünnepet. Nem csodálkozhatnánk, ha hamarosan újabb fiatalok je­lentenék be igényüket hason­ló társadalmi esküvőre. Akkor sem, ha új érdeklődők jelent­keznének a szerb klubba, nemzetiségi ' együttesbe, ha népszerűek lennének a tánc­házak, olvasottabbak a könyv­tár magyar és szerb nyelvű könyvei. Nem lenne meglepő, ha jelentkeznének a német, szlovák nemzetiségi művelődés iránti igények is. Márcsak azért sem, mert az átadható sokszínű értékek mellé az új művelődési ház és könyvtár felavatásával vonzó, művelődésre, közösségi életre ösztönző környezet, s a köz- művelődés helyi szakemberei­nek, új szemlélete társul. Nyi­tott ház — ez az alapelv jel­lemzi majd a tervek szerint az új intézmény működését. S minden ■ bizonnyal a megyei tanács, a helyi erőforrásokat kiegészítve, minden anyagi, személyi feltételt biztosít ah­hoz, hogy a kapu nyitva is maradjon. P. Szabó Ernő KÖZÖS OTTHONUNK Közérzetünk, kényelmink érdeke Okos ember nem ültet ma­gának aiofat, csas. a fiának — tartja a népi bölcsesség. Mire ugyanis a cuóta termőre fordult, a fa ültetője, mar a hantok aiatt pment. De azért diófát is, rnas fajtájút is, mindig ültetett a magyar pa­raszt, hiszen eppem azáltal válik méltóvá ernoer az em­ber hévre, hogy felelősséggel gondoskodik az ot kővető nemzedékekről. Az elmúlt évtizedekben — az anyagi és szellemi jóiét ál­talános kiteljesedesevel egy iuooen — voltak ugyan fatu- tatesi kampányaink, ae köz­beni, folyamatossá vált a ter­meszét pusztítása, így a iák irtása is. S a fákat nemcsak a fűrész és a fejsze, hanem az erdőkben, ligetekben, par­kokban, utak mentén halmo­zódó szemét is tizedelte. Rozs­dásodó konzervdobozok, ki­dobott háztartási gépek, ita­los üveg ég műanyag edények halmozódtak minőén tele, hirdetve, hogy — anyagiak tekinteteben — nemcsak gond­talanul, — de gondatlanul, sőt felelőtlenül is élünk. A dósságtörlesztés Az MSZMP Pest megyei Bizottsága március 31-én a megye valamennyi szerveze­tével együttesen így határo­zott: legyen rend es tisztaság május 1-ére mindenütt, a te­lepüléseken, azok határában, s az utak menten egyaránt! Nyilvánvaló, hogy ez a ha­tározat minden jóérzésű em­ber óhajával és akaratával találkozott. Olvasóinknak a szerkesztőségünkbe küldött le­veleiből például nemcsak a joggal szégyenfoltnak neve­zett szeméthalmokra történő figyelemfelhívását olvashat­tuk ki, hanem a rendterem­tést célzó társadalmi munká­ra vállalkozás készségét is. Vagyis az történt, hogy a megye lakosságának nagyobb része belátta: törleszteni kell adósságunkat a természettel szemben, s ha már egy fe­lelőtlen kisebbség elcsúfította környezetünket, a felelősen gondolkodó többség próbálja meg a vétket munkájával helyrehozni. A tanácsok, tömegszervezje- tek, a Hazafias Népfront ak­tivistái, az iskolák diákjai, a munkásőrök, áz MHSZ klu­bok, a lakosság szinte min­den rétegének cselekvő egyet­értésével, szervezték a közös otthon, a lakóhelyi környezet takarítását, rendbetételét. Azok az intézkedési tervek, amelyeket a megyei pártbi­zottság március 31-i felhívása nyomán a települések, üze­mek, szövetkezetek készítet­tek, április végéig sok tár­sadalmi munkaakciónak, vál­tak az elindítóivá. Szentendrén például min­den üzemi kollektíva fel­ajánlást tett a város valamely részének szebbé, emberibbé tételére, rendbentartására. A környezetvédelmi akciót ugyanis ebben a városban, épp úgy, mint a megye leg­több településén, nem szűkí­tették le a lapátolásra és söp- rögetésre: velejárójaként te­kintették a parkosítást, a fa- és virágültetést, a parkok és játszóterek tartozékainak üde színekkel való átfestését is. Hatás az ifjúságra Hogy Ráckeve és üdülőte­lepének arculata ma össze­hasonlíthatatlanul szebb, mint néhány évvel ezelőtt, annak legfőbb oka: a tanács meg­szervezte a konténeres sze­métgyűjtést és -elszállítást. És a megyei pártbizottság felhívásának egyik örvende­tes hatása éppen az, hogy az igazgatási szerveket — ahol erre még szükség volt — ráébresztette: nem elegendő elmarasztalni a környezet- szennyezőket, meg kell te­remteni a kultúrált emberi magatartás objektív feltételeit is. Mert vajon ki vállalná a lefülelés és megszégyenítés veszélyét azzal, hogy kony­hai hulladékkal tele zsákját más portája elé viszi, ha azt kijelölt szemétgyűj tőhelyeken is lerakhatja? Az egész megyére kiterje­dő, szervezett nagytakarítás­ból lelkesen vállalták részü­ket az úttörők és a náluk idősebb diákok is. Dunakeszit például, 11 körzetre feloszt­va, valósággal átfésülték, hogy a szanaszét heverő hulla­déktól megtisztítsák az utcá­kat. A nagykátai járás út­törői ugyancsak teljes ko­molysággal segítették a ta­nácstagok, mezőőrök, vörös­keresztesek, KISZ-fiatalok, valamint a vállalatok és szö­vetkeztek dolgozóinak közös nagytakarítását. A monori já­rás KISZ-bizottsága is ma­gától értetődő módon szervez­te az úttörőelnökséggel együtt a fásítási, virágültetési, pa­pír- és vasgyűjtési akciókat, s a környezetvédelmi őrjá­ratokat. Azok a gyerekek, akik az elmúlt hetekben részt vettek Gyarapodás és gondok Összefogva a lakossággal A szentendrei járás terü­letén évente mintegy 2 mil­lió turista fordul meg, az itteni 13 település közül 12 kiemelt üdülőövezet. Az or­szág egyik leglátogatottabb tájegysége ez, sokan itt ke­resnek felüdülést a külföl­diek közül, jó néhányan itt ismerkednek közelebbről hazánkkal. E vidék több mint 40 ezer embernek állandó otthona. Nem kis feladat hát az itt élők és az ide látogatók el­látása. Különösen a mind­inkább elhúzódó idegenfor­galmi szezon idején, kora tavasztól késő őszig. — Legfontosabb teen­dőnk az alapellátás biztosí­tása — mondja Csonka Csaba, a szentendrei járási pártbizottság első titkára. — Ennek érdekében évről évre mind többet teszünk, az erre hivatott vállalatok­kal, szövetkezetekkel együtt. Az elmúlt öt esz­tendő példái között említ­hetem a rekord idő alatt felépített visegrádi ABC- áruházat, a Szentendrei-szi­get településein megnyílt üzleteket, bisztrókat, vagy a legújabbat, a 400 négy­zetméternyi alapterületű, napokban átadott pomázi ABC-áruházat. Mindez se­gíti nemcsak a helybéliek, de a vendégek ellátását is. Ami másoknak kirándu­lóhely, az sokaknak az ál­landó otthont, a családot jelenti, legtöbbüknek a mindennapi munkát, meg­élhetést. Vajon hogyan gon­doskodnak róluk, hogyan fejlődött a járás az elmúlt öt esztendőben? — Az említett időszak­ban összesen több mint 229 millió forint jutott települé­seink fejlesztésére. Ma már elmondható, hogy közsé­geinkben igen kedvező a szociális, kommunális ellá­tás, jóllehet seregnyi gond vár még megoldásra. Az elmúlt öt esztendőben 1800 új otthon épült, a korábbi­nál lényegesen több lakást kapcsolhattunk vízhálózat­ba, amely egyébként 84 ki­lométerrel bővült. Elsősor­ban Budakalászon és Cso- bánkán volt számottevő e téren a fejlődés. Tekinté­lyes összeg jutott a vil­lanyhálózat fejlesztésére, valamint utak és járdák építésére is. Különösen fontosnak tar­tottuk és tartjuk a járás lakóinak egészségügyi ellá­tását: új egészségházakat és rendelőket adtunk át Pi- lisszentkereszten, Pomázon, Budakalászon és Visegrá- don. Mind több apróság járhat óvodába, jelenleg a járásban összesen 1530 óvo­dai hellyel gazdálkodha­tunk. — összességében el­mondhatom, hogy az el­múlt öt esztendőt sikeresen zártuk — véli az első tit­kár, elképzeléseink döntő többségét valóra váltottuk, némely területen túl is tel­jesítettük. Nagy segítséget jelentett ebben a lakosság áldozatvállalása is, az az 50 millió forint értékű tár­sadalmi munka, mely nél­kül ma kevesebbet vall­hatnánk magunkénak. Ta­lán ennek elismerését is jelzi, hogy ma, az idei má­jus elsején járásunkban, Pomázon láthatjuk vendé­gül Pest megyét, mindazo­kat, akik velünk együtt ün­nepelnek, jobban megis­merve szűkebb pátriánkat. Remélem, valamennyien jól érezzük magunkat ma, 1981. majálisán. Gödöllőn, Cegléden, s a já­rások más településein a szemét es hulladék felderí­tésében, illetve eltakarításá­ban, remélhetőleg ezután job­ban óvják majd környezetü­ket, jobban megbecsülik ma­sok munkáját, így hát ezek­nek az akcióknak pedagógiai hatását is értékelni kell. Mert erre a nevelő hatásra ugyan­olyan nagy szükség van, mint a környezet csinosítá­sára. A felnőttek egy részé­nek felelőtlensége, enyhébb esetben közönye ugyanis a gyermeki magatartást befo­lyásolja: könnyen követhető rossz példa lehet számára. Közös otthonunk, azaz Pest megye tervszerű nagytakarí­tásáról, szépítéséről lapunk­ban rendszeresen beszámo­lunk. Olvasóink segítségével ráirányítottuk a figyelmet egy-egy sürgős tennivalóra is. írtuk: akikre a felhívás és a közös rendteremtő munka annyira hatástalan, hogy foly­tatják a környezetszennyezést, számolniuk kell annak kö­vetkezményével, megbírságo­lásukkal is. Ámde az is igaz, hogy az ilyen szankciók 'al­kalmazásának híre nemigen jutott el hozzánk. Vajon azt jelentené ez, hogy egy hónap alatt mindenki alapvetően megváltozott? Any- nyira, hogy rádöbbent: a ki- radulóhelyen hagyott hulla­dékhalom, a száguldó gépko­csiból kidobált szemét, a fák és virágok pusztítása, a par­kok és játszóterek tartozékai­nak összezúzása, a kevéssé forgalmas helyen lopva lezú­dított törmelék végső soron annak az érdekét is sérti, aki az ilyen közösségellenes ma­gatartásra hajlamos? Nem, sujnos, itt még nem tartunk. De még ott sem, hogy az ilyen magatartás túlzottan nagy fel­háborodást váltana ki., Látható eredmények Kétségtelen azonban, hogy ennek a tisztasága akciónak szemmel látható, nagy ered­ményei vannak. Akik ma az ünnepségeken részt vesznek, tekintsenek szét és látni fog­ják, a rendszerető ember mi­re képes. S mielőtt az üres sörösüveget, a virsli és az édesség csomagolópapírját el­dobnák, gondoljanak arra: nemcsak rossz közérzetet, ha­nem fáradságot is okoznak ve­le embertársaiknak! Persze sok-sok éves mulasz­tás, hanyagság jóvátételére ez az egy hónap nem volt, nem is lehetett elegendő. Nem tűnt el még minden elhagyott helyről a szemét; a fák kivá­gását nem követi még min­denütt újak ültetése; az esz­telen rongálás, pusztítás sem adta át helyét még maradék­talanul mindenütt a tisztessé­ges emberi magatartásnak. De — képletesen szólva — a megyei pártbizottság felhí­vásával elültetett egy fát, amely már rügyezik. Hétköz­napibban kifejezve: társadal­mi üggyé tette a környezetvé­delmet, s az ehhez szükséges magatartási, cselekvési for­mák terjesztését. Nincs megállás Egy érdi olvasónk azt írta: szégyelli, hogy lakóhelyének határában szeméthegyek lát­tán formaihat rossz véleményt a hazai és külföldi látogató. Milyen jó lenne, ha valóban szégyenletes tettnek fogad­nánk el mindannyian a lakó­helyi környezet szennyezését, a természet károsítását! Mi­lyen jó lenne, ha a lakások tisztaságára vendégei előtt büszke embert a lakóhelyének tisztasága iránti óhaj is vezé­relné. Éljutunk-e addig, hogy a természet üdeségét, éltető ere­jét nem veszélyezteti többé a civilizációs ártalom? Mindaz a sok önzetlen munka, amely­nek az elmúlt hónapban kö­zös otthonunk rendteremtésé­nek során tanúi lehettünk, fel­jogosít annak kijelentésére, hogy úton vagyunk a cél felé. Cseri Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom