Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

Kftmap 1981. MÁJUS 24., VASÁRNAP Képek — búzaszemből A szentendrei Maczó MiháJyné különböző színűre festett búzaszemckbö 1 mozaiktechnikával készít képeket. Egy-egy ilyen búzás kép több mint ezer szemből áll. Az alkotó és képei. ORVOS-FESTŐ GYÁLON A láthatóvá tett láthatatlan ISKOLAPÉLDA TANULSÁGGAL Igaz mese a bibliotékáról Gyáli orvos képeiből nyílt I kiállítás Ráckevén. Ritka ese­mény, mert kevés orvos adja | festészetre a fejét. Ráadásul a járási székhely igencsak messze esik a Budapesttel határos mammutközségtől. Ülünk az ügyeleti szobában. Háta mögött szép koraesti fényfoltok a falon és negy­vennégy évesnél barázdásabb­nak tetsző arcán. Az asztalon művészetelméleti szakkönyv és a Nagyvilág két utóbbi száma. Ráér a doktor úr: reg­gelig inspekciós. A rendelőin­tézet üres, a bejárat előtti pá­don csak az ügyeletes nővér ^ldögél. Idebent felidéződik egy régi találkozás dr. Fánál Jánossal, akkor egy odavetett gondolatot mondott a frissen megjelent amerikai drámáról. Mi tagadás: meglepett tájéko­zottsága. Néhány napja pe­dig megállítottak az utcán: a dokinak kiállítása nyílt Rác­kevén ... fest — tette hozzá értetlenségem láttán a hírho­zó. Verset is ír — Huszonkét éve rajzolok és festek — mondta, miköz­ben rágyújtott fél órán belül a harmadik cigarettájára. — Nem vittem sehova a képe­ket, nem mutattam senkinek, csak az egészen közeli isme­rőseim látták, hogy miket csi­nálok. Tavaly ősszel eljött hozzám Fegyó Béla, Gyálon élő festőművész. Megnézte a képeimet, ő mondta: ezeket ki kell állítani és megszerez­te a ráckevei lehetőséget az Acs Károly művelődési ház­ban. Valahogy így lett tárla­tom. Aztán a terem berende­zését, a képek elhelyezését már magam végeztem, de na­gyon vigyáztam, nehogy mun­kaidőben kelljen elmennem. A kiállítás megnyitása előtti éj­szakát is itt töltöttem a ren­delőben, ügyeletesként. Így kellett volna fénykép- felvételt készíteni Fandl Já­nosról : enyhén foncsoros szemüvege kissé lecsúszott az orrán; szétfeszített tenyerei­vel gesztikulált; ujjai között az elmaradhatatlan cigaretta. Szája körül pedig leírhatatlan mosoly: talán kissé cinikus, vagy megbocsátó, esetleg el­néző kifejezései. Olyan em­ber, mint aki idegvégződéseit a bőrfelületén kívül hordja. A mellettem levő széken kí­nálta magát a fotómasina, csakhogy a kattintás felmen­tést adott volna, képpé me­revítette .. volna a mozdulatot. — Józsefvárosi egyszoba- konyhában nevelt kettőnket az édesanyám, érthető: nekem friss diplomásként sem tellett könyvvásárlásra. A szomszé­dos Ganz-MÁVAG könyvtár­ba jártam, így ismerkedtem meg az akkor ott dolgozó Nagy László költővel. Én is írtam verseket és elvittem neki néhányat, később rajzo­kat is. Nagy László rám pa­rancsolt: a verselést hagyjam abba és kezdjek festeni. Csak félig hallgattam rá, mert az­óta is írok verseket, de nem viszem soha szerkesztőkhöz. Viszont a festéshez többé nem lettem hűtlen, kivéve három évet, közvetlen azután, hogy Gyálra jöttem dolgozni. Megáll a történettel, fontol­gatja a szavakat: mondja-e? Kutató tekintettel végigmér, aztán látszólag a gyufásdo- boz köti le a figyelmét. Mozgalmas tervek — Nem szerettem Gyálon. Űj volt a beosztás is, hiszen korábban kórházi belgyógyász voltam. A lakás miatt jöttem ide. De akkor itt rosszak vol­tak a körülmények, mégin- kább az emberi környezet. Nem tudtam, nem is akartam átvenni az itteni szokásokat, sáját normáim voltak. Ma­gamra maradtam. Azt mond­ták excentrikus vagyok. Ko­molyan foglalkoztam a gon­dolattal, hogy feladok min­dent, még az ivá'sra is rákap­tam. Aztán szerencsésen túl­jutottam a leszálló ágon. So­kat segített a szakmai elis­merés, a betegek időnként mutatkozó ragaszkodása, a fa­lu egy-két vezetőjével kiala­kult személyes kapcsolatom, no és persze, a családi har­mónia. Végül is megtanul­tam, hogy ne legyek túl fon­tos önmagam számára, már esténként nem számolgatom: ki bántott meg és mivel. Mondok példát: a kiállításom katalógusából., személyesen ad­tam a kollégáimnak és elhív­tam őket a megnyitóra. Senki sem jött. Ez régén letaglózott volna, most csak hiányoztak. Az egyetlen teremből álló tárlat vendégkönyvében szép számmal teltek meg az olda­lak már az első héten, sok el­ismerő, sőt értő bejegyzéssel. Dr. Fandl János nonfiguratív képeket fest. valamennyi vász­nán erős dinamizmust sugall a konstrukció mind formai­lag, mind pedig a színek har­móniájával, illetve ellenpon­tozásával. Sötét alaptónusú képein kiáltásként vibrálnak Vevők és eladók. Vásárlói minőségünkben igazán jól érezhettük magunkat csütör­tökön este, amikor a Jogi ese­tek soros adását közvetítették. Igen, mert szinte minden pél­dául felhozott esetben, a vevőnek adtak igazat a tudós szakértők — annak a vevőnek, aki joggal várhatja el, hogy a pénzéért ép és hosszan hasz­nálható árut adjanak. A kereskedelmi jog tucatnyi új rendelkezése szolgálja ezt a méltányos adok-veszek kap­csolatot. Hogy mást ne mond­junk, időközben megszűnt az a bizonyos, nyolc napig érvé­nyes felszólamlási határidő, mégpedig azért, mert a gya­korlat bebizonyította, hogy számos áru csak később árul­ja el egészséges vagy beteg voltát. Különösen a tartós fo­gyasztási cikkek vallanak hosszabban, alkalmasságuk kidarülésére ezért sokszor nyolc napnyi időt kell engedé­lyezni. Ott van aztán a legújabb beszerzési divat, a minta után történő vásárlás. Hát ami azt illeti, ez az ügylet sem zajlik le minden bonyodalom nélkül, ám ha a vevő résen van, nem Képzőművészet * Uj albumok A kortárs képzőművészet jeles alkotóinak munkáiból készült reprezentatív albumok kerültek a napokban a köny­vesboltokba. A Képzőművé­szeti Alap Kiadó Vállalata meg­jelentette Csapó György mű­vét Ilosvai Varga Istvánról. A nemrég elhunyt művész éle­tének, munkásságának legna­gyobb része a festők városá­hoz, Szentendréhez kötődött. A monográfia szerzője a fes­tő életművének bemutatásán, elemzésén túl a művész vonzó emberi alakját is megrajzolja. Csapó György másik köteté­ben Mácsai István kétszeres Munkácsy-díjas festőművész életútját, művészi pályáját vá­zolja. Perez Jánosról, az 1950 utáni hazai fémművesség egyik megújítójárói Szíj Rezső, az ismert művészeti író készített monográfiát. a világos foltok, állandó harc, belső mozgás tölti ki a tere­ket. Mindez technikailag mí­vesen kidolgozva. Az egysé­ges, tiszta stíluson belül is gazdag érzelemvilágot mutat. Szépen sikerült lírai megol­dású az Elhull a virág, el- iramlik az élet és A tenger üzenete. Hatalmas feszültsé­get, tobzódó ellentmondásokat fejez ki az Agglomeráció- Gyál című kép, ugyanúgy, mint a Gének lázadása. A ki­állítás Íjét minden bizonnyal leginkább érett alkotása az Ablak és a J. O. Lennon ha­lálára feliratot viselők. Lehetőség volna — Amatőr vagyok, de sér­tene a „hobbiból fest” kifeje­zés. Persze mindenekelőtt or­vos a hivatásom, s erről sem­miért sem volnék hajlandó lemondani. Az is igaz: csak szabadidőmben festek és tá­volról sem üzleti célból, bár a képeim egy része már más tulajdonában van. Ugyanak­kora szellemi energiával vég­zem a munkám és festem, te­szem láthatóvá a láthatatlan világot. A két különböző el­foglaltság egymásból tápálkb- zik. Nem lenne teljes az éle­tem, ha bármelyikkel fel­hagynék. Hozzátartoznak a mindennapjaimhoz, mint a fe­leségem. Barbara lányom, a zenehallgatás, az olvasás és időnként a verselés. Mindez­zel együtt kezdem magam kö­rül jobban szeretni a világot. Ráckevéról talán Gyálr^ is eljuthat a gyáli körzeti orvos kiállítása. Lehetőség éppen volna a helyi moziban, vagy még inkább a tanácsháza nagytermében — ámint han­gosan végiggondolom ezt a mondatot, élőben jelenik meg az el nem készített fénykén a jellegzetes kézmozdulattal és mosollyal. Kríszt György Divatos dolog napjainkban az iskola nyitottságát emle­getni. A kapcsolatrendszert. A rendtartás szerint is különös gondot kell fordítani „az is­kolán kívüli közművelődési intézményekkel való szoros kapcsolat kiépítésére és ezen intézmények népművelési te­vékenységének a tanuló ifjú­ság nevelésében-oktatásában való tevékeny felhasználásá­ra”. Magyarán: jó az, ha az is­kola és a könyvtár együtt próbál szerencsét. Persze ír­hattuk volna azt is, „ hogy a múzeum, a művelődési ház, a mozi, de most szóljon inkább az igaz mese a biblotékáról. Képes történelem Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer — nem is olyan régen, évtizede sincsen még annak — egy általános iskola és egy könyvtár, mind a kettő Üllőn. Az iskolának pedig volt 2 ezer 500 könyve, ifjúságiak, no meg pedagó­giaiak, összezsúfolva egy fülké­ben. A könyvtárosok is igenszű- ken voltak. A gyerekek persze szerettek olvasni, játszani akko­riban is, így a viszonylag tá­gasabb könyvtárba jártak. Volt ott vetélkedő, gyermek­író—gyermskolvasó találkozó, s 1975-ben a Képes történe­lem című vetélkedősorozaton az üllői iskolások nyertek a járási, majd a megyei verse­nyen. Azután sok minden megvál­tozott. Először is elkészült az új iskola, s benne az iskolai könyvtár. Vettek is, kaptak is olvasnivalókat, így 1977 óta megkétszereződött a könyveik száma. A lexikonok, a pedagó­giai és a kötelező olvasmányok mellé verseskötet, fiataloknak szóló regény is került, s át­menetileg több gyerek járt ide, mint korábban bármikor. Persze a régi barátot, a könyvtárat nem hagyták cser­ben. Hiszen kölcsönözni valóból ott így is több akadt. És lám, alig telt el egy esz­tendő, az iskola egyik régi épületében felavatták a két és félszeresére nőtt könyvesházat. A költözködésnél, a rendezke- désnél segítettek a gyerekek is, s ez így volt rendjén. Az ifjúság művelődéséért Í979-et mutatott a naptár, amikor meghirdették Az ifjú­ság művelődéséért című pályá. zatot. Az üllői iskola és a könyvtár együtt nevezett be. Csakhogy a részvételhez kel lett a papír is, az együttmű­ködési szerződés. Elkészítették. A többi feladattal sem lehe­tett sok gond, hiszen a ver­seny első fordulójában az ül­lőiek a másodikok lettek, ta­valy pedig már az első hely­re rukkoltak elő. Sorra került zenei, történelmi, irodalmi, képzőművészeti, földrajzi ve­télkedő, rendhagyó óra szinte minden tantárgyból, sorolhat­nánk még például azt is, hogy a napközis csoportok rendsze­res könyvtárlátogatásokra in­dultak, a nevelők mindannyian beiratkoztak a bibliotékába, s akad olyan osztály is, ahol minden kisdiák könyvtári tag. Ráadásul még azt is elmond­hatjuk, hogy az iskolai ének- zene oktatók Lukin Lászlóval egvűtt tartották a hat előadás­ból álló — felnőtteknek szóló — zeneirodalmi sorozatot,’ hogy a gyerekek közül kerül ki a könyvtári tagok fele, hogy az esztendőnkénti majdnem száz' rendezvény látogatóinak több­sége iskolás, s hogy csupán tavaly 15 könyvtárismereli órát tartottak, végül, hogy az iskolai könyvbarátszakkörnek otthona a könyvesház is. így semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha a felsötagoza- tosok segítenek a leltározás­nál, bélyegzésnél, a könyvso­rok rendezésénél, s azon sem álmélkodhatunk, hogy a könyv­tárosok rendszeres vendégei az iskolai nevelési értekezle­teknek. A könyvesház most 5 ezerrel több kötetet kínál, mint fél évtizede, 17 ezret szám sze­rint, s hatvanféle újságot, fo­lyóiratot, 150 hanglemezt. Az új könyveket a pedagógusok javaslatai, listái alapján ren­delik, s jutalomkönyveket ad­nak a könyvtári vetélkedők győzteseinek. Ezernyi apróság Az együttműködési szerző­dést nem kötötték bőrbe. Még műanyag tasakba sem tették. Használják, forgatják. Mert akad benne olvasni- és tenni­való. Olyan is, amilyenről az iménti igaz mese szólt, s olyan is, amelyről még nem. Például az áll a lapokon, hogy a könyvtár szakirodal­mat ad az iskolai és úttörő­rendezvényekhez, hogy min­den századikként beiratkozó fiatal tagjának könyvajándék­kal kedveskedik, hogy sok­sok példányban a polcokra te­szik itt az ajánlott és kötelező olvasmányokat, hogy tájékoz­tatókat tartanak a bibliotéka szolgáltatásairól, s hogy gyer. mekkönyvhetet szerveznek. S az is papírra került, hory a tanulók 90 százaléka harma­A falusi lakodalmakat, pánt­likás vőfélyeket, 'szekereken vonuló násznépet, valaha számtalan formában örökítette meg festményein Benedek Pé­ter, Cegléden élő paraszt fes­tő. A színpompás viseletben táncoló lányok és legények vigalmát a menyasszony ágyát vivők menetét gazdag színvi­lággal, néprajzi hitelességgel, a tiszta lélek derűjével festet­te meg munkás évtizedeiben. Az egykori falusi vigal­mak jeles résztvevője és meg- festője tegnap önnön életútját idézhette fel emlékezetében sem ' kifejlődve kerüljön be a társadalomba az a test, ille­tőleg az a tudat Mindemellett — hallhattuk —, az állam igazán nagy ősz- szegeket áldoz a gondozásra szoruló kicsik és nagyobbak ellátására; súlyos tízezer fo­rintokat évente. Dehát a fő feladat mégis csak a nagyon sokat, de talán még sem ele­get emlegetett megelőzés. Súnzonok. Ritka esemény a képernyőn sanzonműsort lát­ni, ezért hát az átlagosnál na­gyobb érdeklődés előzhette meg Hámori Ildikó és Lukács Sándor ilyen jellegű fölléptét. A várakozás nagysága, sajnos, nem volt arányban a látott, hallott teljesítménnyel, mert a két ifjú művész produkciójá­ban éppen az a rövid néhány percbe sűrített dráma hiány­zott, amely a sanzont — ezt a verses, dallamos kis tragédiács- kát —, sanzonná teszi. Szóval az átélés nem volt elég mély, a hitei pecsétje nem volt elég­gé súlyos. Kár, mert a san­zonest tényleg ritka madár.. Akácz László dikos kora után beiratkozzon a könyvtárba, hogy az iskola tanulói segítsenek a könyvtári kiállítások rendezésekor, hogy a gyerekek és tanáraik moz­gósítsák az üllőieket, ha író— olvasó találkozót tartanak, s hogy az úttörők, kisdobosok — ha a dolguk úgy hozza — a könyvtárban találkozzanak, akár őrsi, akár raj foglalkozás­ról legyen szó... Amiről nem szól a fáma: ezernyi apróság. Kiválasztani a dolgozathoz egy oda illő idézetet, versei, kikeresni a munkáltató órához egy útle­írást, elbéSzélésrészletet, fo. gadni a könyvtár ven. 'geit, például Bálint Ágnest, Ro­ckenbauer Pált, Vitay Ildikót. Mindez ma Üllőn természe­tes. Elmondták: Fehér László igazgatóhelyettes, Pálmai Lászlóné könyvtárvezető, ta­valy óta kiváló népművelő. Lejegyezte: Vasvári G. Pál Egyetemi felvétplik előtt Sok jelentkező Több mint 33 ezer fiatal je­lentkezett a június 24-én kez­dődő egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákra. Akárcsak tavaly, kétszer annyian szeret­nék megkezdeni tanulmányai­kat a felsőoktatási intézmé­nyekben, mint amennyien a nappali tagozaton az első év­folyamon tanulhatnak. A tudományszervezési és informatikai intézetben elké­szült statisztika szerint a tu­dományegyetemeken több mint 230 százalékos a jelentkezés. Változatlanul legnépszerűbbek a bölcsészettudományi szakok. Ezekre az Eötvös Loránd Tu­dományegyetemen például ezernél is többen, ötször any- nyian kérték felvételüket, mint amennyit felvehetnek. Csak­nem ekkora érdeklődés a jogi karok iránt: Budapesten 600- nál többen pályáznak a 180 helyre, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szervezett állam- és jogtudományi inté­zetben pedig több mint 330-an a 120 helyre. azon az ünnepségen, amelyen feleségével együtt köszöntöt­ték Cegléden, a Helytörténeti Művelődési Központban, há­zasságkötésük 50. évfordulója alkalmából. Az aranylakodalomra eljött Sárik Ferenc, az MSZMP vá­rosi bizottságának első titká­ra, a művelődési intézmények vezetői és a családtagok sorá­ban vett részt a díszebéden két lánya, három unokája és egy dédunokája is. A Kaláris együttes zenés műsora után Oitohál Vilmos anyakönyvve­zető, a családi és társadalmi ünnepségeket rendező iroda vezetője előtt újította meg fél évszázaddal ezelőtti hűségfo­gadalmát a házaspár. Kovács Károly, a városi ta­nács elnöke a vezető testüle­tek jókívánságait tolmácsolta és ajándékot adott át. Ra- deczky László, a Ceglédi Ál­lami Tangazdaság pártbizott­ságának titkára, a gazdaság nevében köszöntötte az ünne­peiteket. Bihari József, a Pest megyei Múzeumok Igazgató­ságának vezetője, az általa képviselt intézmények nevé­ben gratulált és felolvasta a régi barátf Barcsay Jenő Kos- suth-díjas festőművész levelét, amelyet betegágyán írt. Az élete 92. évében járó Be­nedek Péter és felesége arany­lakodalmát a Ceglédi Állami Tangazdaság közművelődési bizottsága és a családi és tár­sadalmi ünnepségeket rendező iroda szervezte. Örömmel tet­ték, hiszen a város szereti és becsüli az idős házaspárt: Be­nedek Péternek állandó kiállí­tása van a Kossuth Múzeum­ban, és büszke rá hogy alko­tásaiból tucatnyi látható a Magyar Nemzeti Galériában, többek között a színpompás lakodalmi jelenetek. T. T. TV-FIGYELŐ kerülhet hátrányos helyzetbe. Egyszerűen azért, mert — így a nem mindenki által ismert parancsolat —, a szállítóknak egyszerűen meg kell várniuk a heverők, fotelek, szekrény­sorok átvételét. És amennyi­ben itt egy karc, amott egy repedés — vissza az egész ra­kománnyal. Jó pénzért jó árut; így hangzik az az újab­ban mind nagyobb nyomaték- kai idézgetett alaptörvény. És ha az a jó pénz például egy öröklakásba avagy egy családi házba fektetődött be? Hát akkor még esztendők múltán is lehet élni a rekla­málás jogával. Bizonyára sok érdekelt nyugtázta örömmel, hogy a hagyományos három év letelte után, akár az át­adást követő tizedik esztendő­ben is lehet panaszt emelni, mondjuk, ha éppen akkor ázik be a tető. TaigeíOSZ. Noha még csak a második adásán jutott túl, nagy sikernek ígérkezik Czei- zel Endre sorozata, a Jövőnk titkai. A tömeges érdeklődés egyrészt természetesen e le­nyűgöző és megnyerő előadó­nak szól, aki már annyiszor bizonyította be, hogy a gene­tika tudományában legalább annyira jártas, mint abban, hogyan kell a legnagyobb nyilvánosság előtt népszerűén ismereteket terjeszteni; más­részt meg magának a témá­nak. Mert hiszen kit ne izgat­na a nagy titok, miféle külső, belső tényezők befolyásolják az utódok létrejöttét, egyszó­val, mit tehet — tegyen — a jövendő apa, anya, hogy egy egészséges apróságot szoríthas­son magához. Legutóbb, amikor az értel­mi fogyatékos gyermekek (sajnos évente 6500—7000 ilyen többé-kevésbé sérült lány és fiú születik hazánkban), sor­sáról esett sző, akkor is min­den idevonatkozó parancsok legelsőbbike fogalmazódott meg újra és újra: megelőzni és megelőzni. Kövessen vizs­gálat vizsgálatot, elemzés elemzést, nehogy aztán félig Benedek Péter, köszöntése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom