Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
1981. MÁJUS 24., VASÁRNAP "xJúrlap 5 Szerelők A nagy családok gondja, baja A Kossuth Lajos Közlekedésgépészeti Kohó- és öntőipari Szakközépiskola repülőgépszerelő és műszerész tanulóinak egy csoportja a MALÉV ferihegyi tanműhelyében ismerkedik szakmájával. A gyakorlati vizsgára készülő fiatalok a tanműhely repülőgépein átismétlik az eddig tanultakat. Képünkön: III. és IV. osztályos repülőgépszerelők egy AN—2-es gépen gyakorolnak. Miféle milliók repkedtek? A kockázatot a bérlő vállalja Gebin helyett szerződéses forma Sűrűn jelennek meg mostanában közlemények a lapokban: különböző kereskedelmi, de főként vendéglátó vállalatok teszik közzé azoknak az üzleteknek a listáját, amelyeket bérbe vagy szerződéses üzemeltetésbe kívánnak adni. A televízió riportfilmet közölt nyilvános versenytárgyalásról, ahol a boltokra pályázók licitáltak; millió forintok röpködtek a levegőben, s az nyert, aki nagyobb összeget mondott. A néző csak bámult: ennyi pénzük van egyeseknek? És egyáltalán, mi történik itt? Kiárusítják a szocializmust? Mi is történik valójában? A gyökerek a múltba nyúlnak. Az államosításkor 90 200 bolt és vendéglátóhely volt az országban, négy évvel később, 1952-ben már csak 33 000. Amint nőtt az eladható áru mennyisége, úgy sikerült az üzletek számát mintegy 65 000- re 'feltornázni. Ám mióta a gazdaság minden szférájában hatékonyságra kell törekedni, újra sorra zártak be a vállalatok kisebb üzleteket, mivel ráfizetésesek voltak. A lakosság emiatt joggal háborog: bár mind több az áruház, az ön- kiszolgáló ABC, a kis boltok nélkülözhetetlenek. Különösen ott, ahol nincs más a közelben. De ahol van, ott sem érdemes egy kiló kenyérért vagy tíz deka vajért körbejárni az önki- szolgálót. Az első ellentmondás tehát az, hogy a kis üzletek a vállalatok számára kevéssé kifizetődők, a fogyasztók számára viszont szükségesek. A vállalat ráfizet Ezzel szorosan összefügg a második nagy ellentmondás, amely a gebinnel kapcsolatos. Tudnivaló, hogy a kis vendéglátóhelyek és boltok túlnyomó többsége úgynevezett gebines rendszerben működik, amely rendszernek az a lényege, hogy a boltvezető nem számol el tételesen a vállalattal, nem rögzíti pénztárgépbe a forgalmat. Ezt a rendszert az adminisztráció csökkentése érdekében kellett bevezetni még az ötvenes években. A gebin, különösen a vendéglátásban, köztudottan kincsesbánya. Nem véletlen, hogy nyugalomba vonult élsportolók és más neves személyek kaptak afféle jutalomként gebint. Hol a meggazdagodás lehetősége? Valamivel kisebb ételés italadagok kiszolgálása, és az így létrejövő többlethasznot egyszerűen ki lehet emelni a pénztárból. (A nem gebines, az úgynevezett szoros elszámolású üzletekben erre nincs lehetőség, legfeljebb hús, vagy pálinka formájában lehet hazavinni, amit a vendégen „megtakarítottak”.) Eddig még csak hagyján. Az igazi baj ott kezdődik, amikor a gebines úgynevezett idegen árut forgalmaz, olyat, amit nem hivatalos úton szerzett be, amelyről nincs bizonylata. Ha a gebines naponta csak egy kiló kávét, csak egy demizson pálinkát vesz meg az élelmiszerboltban, vagy a zugfőzdé- ben, és azt a haszonkulccsal megemelt áron értékesíti a vendéglőben, már csinos vagyonra tesz szert. Távolról sem az az egyetlen baj, hogy meggazdagszik. Azt a vállalatot lopja meg, amelyik fizeti a bolt minden költségét az energiától a munkabérig, a hűtőgépektől a mosatási számláig. S ebben az állam-által finanszírozott üzletben a haszon a gebines zsebét üti. Legalábbis részben. Már csak azért is ráfizetésesek a vállalatok számára a kis gebines vendéglátóhelyek. Önállóság és felelősség Tehát, ha a gebin ráfizetéses, ugyanakkor a kis üzletekre, vendéglőkre szükség van, akkor valamit tenni, kell. Az egyik lehetőség a gebines üzleteket szoros elszámolásúnkká alakítani. Csakhogy ez nagyon sokba kerülne. Növekedne az adminisztráció, a vállalati központok leterheltsége, és csupán a pénztárgépek beszerzésére, másfél milliárd forintot kellene fordítani. Szükséges lenne még a szoros elszámoláshoz vagy 15—20 000 újabb dolgozó, és akkor is ott lennénk, ahol a part szakad: fennmaradnának a régi gondok, nőne a ráfizetés. A kormány nem ezt az utat választotta, hanem lehetőséget nyújtott a kis üzletek és vendéglátóhelyek szerződéses üzemeltetésére. Olyan boltvezetőket keresnek, akik vállalják a kockázatot — a saját pénzüket is kockáztatják —, és a jövedelem reményében önállóan tudnak a rendelkezésükre bocsátott eszközökkel gazdálkodni. Aki szerződéses boltot vezet, az bárhol vásárolhat árut, akár a saját kertjében termettet is árusíthatja. A forgalommal, a költségekkel nem kell elszámolnia, csupán azt az összeget kell a vállalatnak befizetnie, amelyet elvállalt. S itt visszatérhetünk a riportfilmhez, amelyen milliókat licitáltak a pályázók. Ezek a milliók nem a saját pénzük, hanem az az összeg, amelynek 3 vagy 5 évre történő befizetését vállalják. S az nyer a versenypályázaton, aki a magasabb forgalom reményében . magasabb befizetést vállal. LéJ nyegében erre vonatkozik a szerződés, amelyet a boltvezető köt a vállalattal. A boltvezető megbukhat, ha nem sikerül a vállalt forgalmat elérnie, a vállalt összeget befizetnie. A fogyasztók kedvében járni A szerződő boltos, a vendéglős tehát biztosan mindent elkövet majd, hogy minél kisebb ráfordítással, minél na- I gyobb forgalmat érjen el.1 Kénytelen minden tekintetben — a kiszolgálás módjában, az étlap összeállításában, az árak alakításában, az áruk csomagolásában, sőt, még a boltok berendezésében is —, a vevők, a vendégek kedvében járni. És mi a helyzet a „szocializmus kiárusításával”? Az új üzemeltetési formák nem csorbítják a szocializmust, amely köztudottan a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapszik. A kis boltok ugyan — akár szerződésben, akár bérleti rendszerben működnek —, vállalati, illetve szövetkezeti tulajdonban maradnak. Ha beválnak, inkább erősítik, semmint gyengítik politikai rendszerünket, éppen azáltal, hogy jobban oldják meg a lakosság ellátását. És — nerrj mellesleg —, hozzájárulnak á vállalat, a szövetkezet nyereségéhez. A különösen magas jövedelemszerzési1 lehetőségtől sem kell tartani, hiszen ez a jövedelem adóköteles. Több kis üzlet, gondosabb árubeszerzés, figyelmesebb kiszolgálás, versenyárak — lényegében ez az, amit a fogyasztó az új formától kaphat. A megvalósításhoz azonban új típusú, vállalkozó szellemű kereskedők is kellenek. Az első jelek szerint sokan vannak, és várják, hogy bebizonyíthassák rátermettségüket. iGál Zsuzsa IJalásztelek hosszan elnyúló település a Csepel-sziget kezdetén a Ráckevére vezető úton. Ünnepi tanácsülésen emlékeztek meg a helybeliek tegnap fennállásának 30. évfordulójáról. Furcsa, ám igaz, Halásztelek három évtizedes kora; 1950 óta önálló község, nevét 1951. május 23-án kapta. Furcsa, mivel a dokumentumok tanúsága szerint e vidék már a késő kőkorszakban is lakott volt. A Duna partján kőbaltát,' hálónehezéket, halotti urnákat találtak a múlt kutatói. A későbbiekben az e vidéken élő emberek sorsát is a virágzás és a tragédiák sora kísérte. A levéltárak anyaga szerint például 200 évvel ezelőtt a megáradt Duna elsodort egy kis falut, mely a Halásztelek nevet viselte ... Harminc év a történelem távlatában nem nagy idő. Aki ma Halásztelken él vagy megfordul itt, alig gondol a röpke múltra. Természetes már az, hogy villany van a házakban, vezetékből folyik a víz, s szemrevaló lakótelepek terpeszkednek az utak mentén. Csák aki együtt élt és él a községgel, s gondjait magáénak érzi, tudja: nem ment minden egy csapásra, sokszor harc, vita árán született .meg egy-egy létesítmény. Sok volt-e a néhány esztendő vagy kevés? Beszédnél is ékesebben bizonyítják ezt a létesítmények. A Szimfi KISZ- lakótelepe, az OTP-lakótelep, a posta vagy az új Crossbar telefonközpont, a szép ABC- áruház, az iskola, az óvoda. lem minden a pénzen múlik — Nem szeretek csak úgy a vakvilágba beszélni. A feladatok sokrétűek, a követelmények nagyok, eredményeink viszont véletlenül sem látványosak. Ezt kénytelen vagyok előre bocsátani, ha a nagycsaládosok helyzetéről, az értük tett erőfeszítéseinkről beszélünk. Bódis Rózsa húsz éve él Dömsödön, 1979-ig ott tanított, ma az apajpusztai általános iskola igazgatóhelyettese. Tíz éve a nőbizottság tagja, két éve p||iig a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke. — Nagycsaládosaink kétségkívül hátrányosabb helyzetben vannak. Mind a szociális, mind az anyagi helyzetet véve alapul. Nem szívesen jelenti ki az ember, de sokuknál az ok: a szellemi, a kulturális igény alacsony volta. Ez teszi oly bonyolulttá, már-már észrevehetetlenné munkánkat. A brigád meszel — A lakásgondok, az egy főre jutó, jóval alacsonyabb jövedelem mellett sok nagy családot tesz tönkre az alkohol, ez pedig a veszélyeztetett gyermekek számát szaporítja. Kétfrontos küzdelem tehát a családvédelem, a konkrét külső körülmények javítása mellett a belső, szubjektív tényezők formálása. A kettő egysége nélkülözhetetlen. Dömsödön majd 100 nagy család él három-négy-öt, 15 család pedig nyolc-kilenc gyermekkel. A községben 18 lelkes, többnyire fiatal, HNF-aktivista kíséri figyelemmel nagycsaládosaink életét. A problémákat azonnal jelzik. Most pár hete a Katona-tanyán élő három családnál (nyolc-kilenc gyermekesek) észlelték, hogy rendkívül; piszljós, elhanyagolt a környezetük. Rögtön intézkedtek. A Dózsa Termelőszövetkezet (a szülők náluk dolgoznak, lakásaik a tsz tulajdonában vannak) egyik szocialista brigádja társadalmi munkában kimeszelte és kitakarította a lakásokat. Természetesen ez egy apró példa, inkább csak annak érzékeltetésére, milyen szerteágazó ez a munka. Dömsödön komoly, hatékony az együttműködés a tanácsi vezetés, a Dózsa Termelőszövetkezet és valamennyi e területen dolgozó társadalmi aktíva között. A jelzések így nem maradnak puszta jelzések, valamilyen formában mindig eredménnyé változnak. — Az elmúlt években négy sokgyermekes család kapott összkomfortos tanácsi lakást. Nemrég szomorú haláleset történt, meghalt egy £iatal édesapa, ottmaradt az anya három kicsivel. Azonnal rendkívüli segélyt kaptak, a Dózsa Termelőszövetkezet, balatoni üdülőjébe pedig ingyenes beutalót. Egyik leglelkesebb HNF-aktívánk, Kiss Ferenc 30 gyereknek egész napos budapesti kirándulást szervezett (ezt a jövőben rendszeressé szeretné tenni), az összeget a kiránduláshoz saját szocialista brigádja adta össze. Óvoda, napközi A községben megoldották valamennyi nagycsaládos gyermekének óvodai és napközi otthonos elhelyezését. Minden család csak egy gyermek után fizet, a többiek ingyenes ellátásban részesülnek. Az iskolaév kezdetén húszezer forint beiskolázási segélyt oszt szét a tanács. A Dózsa Termelő- szövetkezet biztosítja a nagy- családosok nyári üdülését. — A község lehetőségein belül igyekszik mindent megtenni, hogy a nagycsaládosok élet- körülményeit, szociális, anyagi helyzetét javítsa. Kétségkívül sok eredményre hivatkozhatunk. A dolgok másik oldala viszont a kudarcoké. Amikor a kékre-zöldre vert gyermek szüleit a pedagógus behivatja, a szülő pedig felháborodva kikéri magának, hogy a kedves Korszerűsítették a cukorbetegek édesítőszerének számító szarbit gyártását a Péti Nitrogénműveknél. A Budapesti Műszaki Egyetem eljárása alapján az eddigi por alak helyett kristályosított formában állítják elő a keresett vegyipari termékét, amelyet a cukortól eltiltott betegek élelmezése mellett felhasználnak még a kozmetikai iparban, a dohányiparban és a textilipartanárnő olyasmibe üsse az orrát. ami nem rá tartozik. Kudarcba fullad általában a rendezetlen, veszélyeztetett családok helyzetén változtatni akaró minden szándékunk. Egyet tehetünk, a gyerekeket lehetőleg kiemelni a környezetből. De, visszatérve első kis példámra, hiába takarítjuk, meszeljük ki a lakást ott, ahol az anyának a tisztaság, a kulturált környezet semmit sem jelent. De kudarc az is, ha minden éber őrködésünk ellenére, az iskolai segélypénzt a szülő nem a gyermekre költi. Ha ez többször előfordult, a vásárlást HNF-aktívákra bízzuk. De már arra is volt példa, hogy az így megvásárolt gyermekruhát adták el. Nem azért soroltam a negatívumokat, mintha hajlamos lennék a borúlátásra. Optimistán hiszek az emberekben. De mint pedagógus, azt is tudom, hogy kötelességre és jogra (és nem fordítva!), gyermekkortól kell nevelni az embereket. Morális felelősség Visszatérve az elején mondottakra. A nagycsaládosok gondja sokuknál kettős eredetű. Nem véletlen, hogy manapság egyre hangsúlyozottabban kerül előtérbe a szülők morális felelőssége, a tudati nevelés fontossága is. Ügy tapasztaltam, hogy a sok gyermek és az ebből adódó természetes kötelességek, ott ahol morális alap van, nem gond! A községben sok nagycsalád él, szűkös keretek között, mégis harmonikus légkört tudnak teremteni három-négy, de akár nyolc gyermekük számára is. S. Horváth Klára ban is. A kristályosítással egyébként nemcsak szebb küllemű lett a szorbit, de olyan mértékben növekszik a tisztasága és az olvadáspontja is, hogy így már megfelel a legszigorúbb világpiaci előírásoknak. A péti szorbitgyártási technológia iránt megnőtt az érdeklődés a szellemi termékek piacán is, s máris megkezdték a tárgyalásokat a külföldi megvalósításra csehszlovák és NSZK-partnerekkel. Cukorbetegek számára Korszerűsített szorbit Halásztelek harminc éve Kiegyensúlyozott a fejlődés Halásztelek képéhez ma már hozzátartoznak a lakótelepek is Megyei hírű a halásztelki mezőgazdasági szakmunkásképző intézet. Előrelépés persze nincsen problémák, konfliktusok nélkül. ‘ A jövő tervezése közben azonban nem szabad elfelejteni a múltat. Hiszen ma már van elég munkalehetőség, nincsen létbizonytalanság e településen sem. Sok halásztelki ember a Duna Termelőszövetkezetben, mások a Kertészeti Egyetem tangazdaságának helyi kerületében keresi ä kenyérrevalót. Nem egy helybeli a Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézetében talált munkalehetőséget. A községbeliek a fővárost körülölelő több más agglomerációs településhez hasonlóan élik a bejáró dolgozók életét. Itt talán jobb a közlekedés, mint másutt, a közelben a Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gépgyár. Ma másak a fejlődés lehetőségei, mint néhány évtizede. Akkor sokszor a kevésből kellett építeni, s az emberek ösz- szefogása, az önzetlen munka volt minden. Napjainkban adottak a továbblépés, a további haladás feltételei. Még akkor is. ha most jobban és következetesebben kell rangsorolni, mint régen. És miként korábban, jelenleg is szükség van a lakosok, a környékbeli üzemek összefogására. Ezt a gondolatot és törekvést igazolják azok az együttműködési szerződések, melyeket a község vezetői kötöttek a gyárakkal és intézményekkel, pf iegvensúly ozottan halad előre Halásztelek, a már kitaposott úton a főváros árnyékában. Lakosai és vezetői érzik: amikor tesznek a fejlődésért, önmagukért cselekszenek. Röpke múltjuk van, de nagy jövőjük lehet. Mindezek kitűnnek abból a kiadványból is, mely a harmincéves jubileumra készült Tények, beszédes számok és sok fotó mutatja be abban a települést Szép dokumentum ez, mely tanulságul és a múlt idézőjéül szolgálhat a későbbi generációknak. V. F.
