Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

1981. MÁJUS 17., VASÁRNAP xr/uman Korunk betegsége A szívinfarktus Hazánkban évente 25 000 embert sújt korunk betegsé­ge, a szívinfarktus. A gyógyí­tás és a rehabilitáció méltán kapott fórumot a Balatonfü- reden tegnap befejeződött há­romnapos , tudományos ülésen. A nemzetközi eszmecserén három szekcióban 142 előadó és munkacsoport számolt be szívgyógyászat gyakorlati ta­pasztalatairól s a legújabb kutatások eredményeiről. Több témakörben a párhuza­mos vizsgálatokról közös elő­adásban számoltak be külföldi és magyar tudósok. Tizenkét előadást tartottak a házigaz­dák a balatonfüredi szívkór­ház orvosai, tudományos ku­tatói. Élénk érdeklődéssel hallgatták a résztvevők az izotóppal folytatott diagnosz­tika tapasztalatait. A kongresszuson felhívták a figyelmet az egészségügyi há­lózat — kórházon kívüli — tevékenységének további tö­kéletesítésére; az infarktust szenvedettekről való gondos­kodás és felügyelet fontossá­gára. Átadás: jáflmsfoan Csarnok barmiiKRiüliáért iíÜíMaiíM Harmincmillió forintos beruházással épül a vasipari szö­vetkezet központi telepe Cég léden. A kivitelező a Dél-Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata. Az átadás július 30-án lesz. Halmágyi Péter felvétele Több kellene, de nincs mód rá Interjú a közlekedés illetékeseivel Hétköznaponként mintegy 310 ezer ember érkezik a fővárosba. Nyolcvanegy százalékuk tömegközlekedési eszközzel. Az ingázók 53 százaléka a MÁV, 33 BKV, 14 százaléka pedig a Volán járműveit veszi igénybe. A bejárók többsége, a BKV járatain utazók csaknem mindegyike Pest megyei. A BKV különben négy HÉV- és tíz autóbuszvonalon szállítja Pest megyéből a fővá­rosba az utasokait. A kocsik kihasználtsága — ahogy azt a budapesti agglomeráció közlekedésfejlesztési terv- koncepciójának összeállításakor is megállapították — igen magas. A buszoké csúcsórákban 73—78, a HÉV- szerelvényeké 65—80 százalék. De ennek — vaayis a gyakori zsúfoltság — ellenére népszerűek. Miért? Fel­tehetően, mert gyorsabb és olcsóbb azokon a közleke­dés. Korlátozott lehetőségek • A Budapesti Közlekedési Vállalat fejlesztési lehetőségei — köztudottan — korlátozot­tak. Vajon mennyi jut az agg­lomerációban a tömegközleke­dési hálózat fejlesztésére? — érdeklődtünk a BKV-nál. — A VI. ötéves tervidőszak­ban az a feladatunk, hogy a már elért színvonalat tartsuk — mondta Fatsarné Enesey Judit, a fonga.lomfejleszt'ési főosztály csoportvezetője. Általában ez -nem jelent nagy konfliktust, sok helyen azonban elviselhetetlenek a körülmények. Előfordulhat, amint az gyakran meg is tör­ténik, hogy szinte egyik nap­ról a másikra megváltozik az utasáramlás. Például Buda­örsön a lakótelepen átadnak egy százlakásos új házat, s másnap már sokkal többen szállnak fel a 40-es autóbusz­ra. Másutt viszont ugyanígy csökkenhet az utasok száma... — A szintentartás a meglé­vő" viszonylatokra, a jelenle­gi vonalakra vonatkozik. Akár úgy is, ha szükséges, akkor több járművet állítunk for­galomba, de új vonalaikat nem nyitunk. Az indokolt sűrítést is úgy tudjuk csak megolda­ni. ha a kevésbé kihasznált vonalakról irányítunk át jár­műveket. Pest megyében kihaszná­latlan járatokról nem tudunk. Változatlan ütemű viszont a HÉV korszerűsítése. Erről Kiss József, a BKV vállalat- fejlesztési osztályvezetője szá­molt be: — A szentendrei vonalon 1983 első felében a Batthyány tér és Békásmegyer között már 3 percenként járhatnak a vonatok. Elkészült a há­romperces követéshez szüksé­ges békásmegyeri új áram- átalakító. Hátravan még a biztosító berendezések meg­építése, s Szentendrén egy új karbantartóbázis létesítése. Ezenkívül még tizenöt új sze­relvényre is szükség lesz. A teljes beruházás előrelátha­tóan hétszáz—hétszázötven­millió forintba kerül. Mivel a ráckevei vonalon Szintén új szerelvényeket ál­lítottunk forgalomba, ott is megnőtt az energiaigény, s ezért új áramátalakítóra Van szükség Szigetszentmárton- ban. Ezt s a dunaharászti új karbantartócsarnokot az idén adjuk át. A VI. ötéves terv­időszak végéig pedig Rácke­vén aknás vágányokkal, ko­csimosóval és egyéb felszere­léssel bővítjük a csarnokot. A gödöllői és a csepeli vo­nalakon már befejeződött a korszerűsítés, itt csak kisebb munkálatokra — például pá­lyafelújításra — kerül sor. Megtudtuk még azt is, hogy a VI. ötéves terv ideje alatt Budapesten a Fehér úton több mint 500 millió forintért fel­építik a BKV központi for- góvázjavító üzemét, s elkészí­tik a fényezőműhely építé­sét — Miért nem tudnak ha­sonlóan nagy léptekkel előbb­rehaladni az autóbusz-háló­zat fejlesztésével? — Nincs rá anyagi fedeze­tünk. A BKV-nak jelenleg 1725 autóbusza van. Selejte­zés miatt — 1985 végéig — 1392 új buszt kell forgalom­ba állítani, azaz vásárolni. Ez mintegy kétmilliárd forintba kerül. Többre nem futja. Csak szintentartásra telik — A HÉV-vonalak korsze­rűsítése .— a szentendrei ki­vételével — az elért közleke­dési színvonal szinten-tartá- sát jelenti— egészítette ki, illetve pontosította az el­hangzottakat Hinel Pál forga­lomfejlesztési főosztályvezető. — A szentendrei HÉV-vonal mentén a főváros felépíttette a békásmegyeri lakótelep­óriást, amely korszerű, gyor­saságban, kényelemben a met­rót megközelítő tömegközle­kedést igényel. Mivel a vo­nal műszaki bázisa Szentend­rén van, ez háttérfejlesztéssel is járt, vagyis a békásmegye­ri tömegközlekedés fejleszté­sének áldásaiból a Pest me­gyeiek szintén részesedtek. A többi HÉV-vonalon azonban icsa.k dinamikus szin-tentar- tásról van szó. Mit jelent ez ta gyakorlatban? Például ott is selejtezni kell, s ilyenkor nem konzerválunk egy el­avult technikát, hanem a ren­delkezésünkre álló legjobb­ra cseréljük ki. — Pénzt sem igénylő ész- iszerűsitésekkel nem javíthat­nának a helyzeten? Arra gon­dolok, hogy esetenként pél­dául rugalmasabbak lehetné­nek■ a menetiránvítók. Mond­juk, ha a végállomáson so­kan várnak az autóbuszra, s áll bent egy üres jármű, ak- 'kor ne várják meg a menet­rend előírta indulási időt? Más kárára nem hkst — Valóban, pénz, beruhá­zás nélkül is javítható vala­melyest a tömegközlekedés színvonala — értett egyet Kiss Józáef. Igyekszünk minél na­gyobb gondot fordítani a pon­tos utastájékoztatásra és az utasók kiszolgálására. Min­denki kívánságát azonban nem teljesíthetjük, különösen, ha ezek egymásnak ellentmon­dóak. Bizonyos esetekben ugyanis nemcsak a korláto­zott anyagi lehetőségek kötik meg a kezünket Ott van pél­dául a piros 40-es autóbusz. Talán ésszerű lenne, ha meg­állna a Wien _ szálló előtt, de ez esetben csak úgy tudnánk tartani a menetidőt, ha he­lyette megszüntetnénk egy budaörsi megállót Ez lehe­tetlen, mert arra is vigyázni kell, hogy meglévő, indokolt szolgáltatást sehol ne von­junk vissza. Szente Pál Mflásá&emk vSSágiáfása Lételemük a szeciafatis A KÖZELMÚLTBAN egyik országos hálózatú ipari nagy­vállalatunknál parázs hangu­latban zajlott le a KISZ-kül- döttgyúlés. A többi között fel­szólaló pályakezdő mérnök, eles hangon kevesellte a fize­tését. Nem volt azonban rá szükség, hogy valamelyik je- ienlévő gazdasági vezető vála­szoljon neki: azon nyomban egy vele egykorú szakmunkás­társa kiabált közbe: Gyere le közénk melózni. Ott megkeres­heted te is a hatezredet. Amaz sem hiaradt adós a replikával: Megyek is, vagy oda, vagy máshova. Keresni akarok, nő­sülök, lakás kell. Nem, büdös nekem a fizikai munka. Csak az a kérdés, megéri-e a drága pénzen kiképzett diplomáso­kat fizikai munkakörben fog­lalkoztatni? A közelgő KlSZ-kongresz- szust megelőző hetekbsn-hó- napokban, taggyűlések ég kül­döttgyűlések ezrein-százain. ipari üzemekben és mezőgaz­dasági szövetkezetekben, kö­zépiskolákban, és egyeteme­ken, községekben és városok­ban, kerületekben és megyék­ben tárgyilagos, helyenként éles, indulatos viták folytak az ifjúságot érintő-érdeklő problémákról. Felnőtt közvé­leményünk egy része némi ag­godalommal figyeli ezeket a vitákat. Azt kérdik: nincs-e baj a mai magyar ifjúság po­litikai-világnézeti elkötelezett­ségével? Elég szorosan kötőd- nek-e a társadalmi réndünk- höz, a szocializmushoz? Természetesen torzít min­den általánosító válasz, min­den sommás ítélet. Mai fiatal az aluljárókban, tereken, „kor­zókon” csellengő csöves is, de igazán mai fiatal az ifjú aka­démikus; a több szakmával rendelkező vájár; a falun élő, de eredményeivel az európai élvonalat ostromló agrármér­nök és. így tovább. Csakis a pozitív és negatív példák együttes és állandó szem előtt tartásával ragadhatjuk meg ifjúságunk politikai-világnézeti arculatának legalábbis néhány jellemző vonását. A napjainkban ismét kiéle­ződött nemzetközi feszültsé­gek, valamint isrhert gazdasá­gi gondjaink kétségkívül hat­nak az ifjúság helyzetére is. Igaz, államunk — a rászoruló idős korúak és sokgyermekes családok mellett —, messze­menően. gondoskodik, népgaz­dasági lehetőségeinek keretei között, a fiatalokról, de az erő­feszítések ellenére sem köny- nyű családot alapítani, önálló otthont teremteni. Gazdasá­gunk fejlődésének legfonto­sabb feltétele a termékszerke-, zet átalakítása, ennek pedig elkerülhetetlen velejárója a munkaerő szükségszerű átcso­portosítása, ami éppenséggel nem könnyíti meg a fiatalok munkahelyi beilleszkedését. Bizonyos szakmákban, főleg humán értelmiségi pályák^ túlképzés tapasztalható, ez sem közérzetjavító tényező. Mindennek ellenére ifjúsá­gunk vitathatatlanul kedve­zőbb helyzetben van, mint a szocialista építés korábbi évti­zedeiben, és összehasonlítha­tatlanul biztonságosabb hely­zetben, mint akár a gazdasá­gilag fejlett tőkés országok létbizonytalanságától és mun­kanélküliségtől sújtott ifjúsá­ga­TAGADHATATLAN, hogy a fiatalok élesebben, nyerseb­ben, kíméletlenebbül fogal­mazzák meg a vélt vagy va­lós társadalmi problémákat, mint az idősebb generációk. Vi­táikban dinamikusabban tör­nek felszínre az olyan, bár nem alapvető érdekkülönbsé­gek és -ellentétek, mint ami­lyen a bevezetőben említett példából is tükröződik. Néha igazságtalanul kritizálják a csak hosszú távon feloldható ellentmondásokat; más esetek­ben azonban jogos türelmet­lenséggel veszik célba a szub­jektív eredetű hibákat. Az előttük járó nemzedékek mun­kájával és küzdelmeivel elért nagy társadalmi eredményeink olykor nem elég mélyen van­nak jelen tudatukban; bár az a vád, hogy nem becsülik, nem értékelik ezeket, minden bizonnyal túlzó. Igaz, akad­nak, akik illúziókat táplálnak a tőkés társadalom iránt, anél­kül, hogy annak antagonisz- tikus ellentmondását és em­bertelenségét észrevennék. De a mi fiataljainknak általában szélesebb a látókörük, korsze­rűbb a műveltségük, mint apáiké volt a maguk korában, csak éppen kevesebb a ta­pasztalatuk, s szemléletüknek kevésbé meghatározó tényező­je a történetiség; kevésbé dia­lektikusán gondolkodnak, in­kább egyfajta racionalizmus nevében támadnak minden ésszerűtlen vagy annak vélt társadalmi jelenségét. Mindez — kell-e mondani? — jórészt életkori sajátosság. Gyakori vád, kivált a tanu­lóifjúság ellen, hogy közö­nyös a politikával és a marxista —leninista ideológiával szem­ben. Sokan valóban unalmas és lekezelt tantárgyként keze­lik azt; nem fogadnak el kész tételeket, olyanokat sem, ame­lyek az idősebbek számára már bizonyításra nem szoruló axió­máknak számítanak. A felszín, mögött azonban meg kell lát­nunk az általánosan jellem­ző tényt: akár kimondják, akár nem, a mai magyar fiatalok többsége lényegében csakis a marxizmus—leninizmus koor­dinátarendszerében képes gon­dolkodni; a szocialista alapel­vek maguktól értetődöek a számukra. Vívmányaink — amelyek apáik számára meg­élt élmények — számukra adott és természetes létfelté­telek, Azokra a hibákra, ame­lyeket joggal bírálnak, vala­mint azokra az ellentmondá­sokra, amelyek csak hosszú távon feloldhatók — egyaránt a szocialista alapokon keresik a megoldást. A FORRADALMI MAGA­TARTÁST a mai fiatalok kö­zül sokan gyakran összeté­vesztik egyfajta egyéni non- konformizmussal. Ennek sok­féle megnyilvánulása van: a mindig mindennel való elége­detlenség, a mindent kritizál- gatás, a minden felsőbbséggel és minden hivatalossal való szembenállás, a környezetbe való be nem illeszkedés épp úgy idetartozik, mint a külön­féle kozmopolita szubkultúrák divathullámai előtti behódolás. Ez az uralkodó viszonyokkal szembeni lázadás javarészt me­gint csak életkori sajátosság: éretlenség. Megértéssel, tapin­tattal kell hozzásegítenünk ezeket a fiatalokat az önisme­rethez, s a társadalomismeret­hez is. POLITIKAI ÉS VILÁGNÉ­ZETI nevelésükért az egész társadalom felelős. Ennek hangsúlyozása közben azonban gyakran elfelejtjük megemlí­teni — a fiatalok felelősségét, minden fiatal személyes fele­lősségét önmagával szemben. Hiszen a szocialista jövő vég­ső soron olyan lesz, amilye­nekké ők, a holnap felnőttjei alakítják —, önmaguknak! Koncz István Ás esisószémedi péíécs Elhűziiásiki a falu tornyát is... * i 4 dogál a támogatás a közös kasszából. t — Szerencsére olyan kollek­tívát sikerült kialakítanunk, amely, ha úgy adódik, elhúz­ná a falu tornyát is... Sok csatát nyertünk velük az évek során: megszilárdítottuk a pénzügyi fegyelmet, előrelép­tünk a készletgazdálkodással, a közgazdasági szabályozók káros hatásait is ellensúlyoz­hattuk. A rendeleteket betart­va, hazárdírozás nélkül, de az ésszerű kockázatot vállalva gazdálkodtunk. Megad uram... Miközben arról sem feled­keztek meg, hogy lehetősé­geikhez mérten a falut is se­gítsék. Óvoda, iskola, kultúr- ház felújítás, a sportkör tá­mogatása, a lőtérépítés mel­lett a falu útjainak salakozá­sa is rájuk várt, vár — a fa­lu jó gazdáihoz méltón. S mit hoz a jövő? — Ne higgye, hogy az irigység beszél belőlünk, ami­kor a jövőt tervezve szövetke­zetek közötti együttműködést hiányoljuk — panaszkodik Laczkó Jánosné. — Miközben az országos csúcsokat dönget­jük, elfelejtkezünk az együtt gondolkodásról, járjuk a ma­gunk útját, ahelyett, hogy ta­pasztalatainkat kicserélnénk, hasznosítanánk. Hiányzik egy olyan koordináló szerv — leg­alábbis számunkra —, amely segítene a szemléletváltásban, a magad uram ... bölcsesség elfelejtésében. Ne értsen fél­re, nem félünk a jövőtől, bír­juk ötletekkel, energiával, csak közösen — többre vihet­nénk ... Gáspár Mária termésátlagokat. Csatlakoztak az IKR termelési rendszerhez, így megnyílott az út a kor­szerűbb gépeli, berendezések beszerzéséhez, a hozamok nö- növeléséhez. Kellett is, hiszen az évek során törzstenyészetté lett sertésállomány és a dup­lájára nőtt szarvasmarha-te­nyészet takarmányozása mind nagyobb feladatot jelentett. — Nem váltott ki egyönte­tű helyeslést például a hitel- kérelemnél, hogy milliókat szeretnénk a tehenészeti telep korszerűsítésé, e fordítani. Az­tán az idő minket igazol* — mondja Laczkó Jánosra.. Az egy tehénre jutó éves tejhozam a 2300 literről az évek során 5000 liter fölé emelkedett; szinte a fű alatt kerültek az országos tejterme­lési verseny, élmezőnyébe, az első helyre. Dr. Révay Róbert állatorvos, és a fiatal tehené­szeti telepvezető, Bonyhádi István múlhatatlan érdeme is ez a siker. S a jövőt megala­pozó új ötletek sora; hiszen évekkel ezelőtt még elképzel­hetetlen lett volna a legelte­tés, ma már szívós munkával, jó minőségű takarmányt adó gyepet telepítettek... Az 50 milliót hozó háztájikban a ba­romfitenyésztés felé kacsin­gatnak. Hihetnénk, az egyenletes fejlődéshez nem kevés segít­séget is kap az alsónémedi szövetkezet. Csakhogy, ( véko­nyan, vagy sehogy sem csor­csiség átka bennünket is sújt. Rossz alapállásból indultunk annak idején, a jól jövedel­mező melléküzemek nélkül aligha kerülhettük volna el a csődöt. A fővárosi szolgáltató rész­leg, a korszerű lakatosüzem természetesen ma is jelentős tényező, ugyanakkor a nénT gazdaság egészében is fontos vállalkozás. A lakatosok a Budamobil közvetítésével tő­kés exportra is termelnek, korszerű szerelőcsarnokok vi­selik kezük nyomát, a szolgál­tatók pedig sokágú tevékeny­ségük közepette kórházak, költségvetési üzemek munká­ját segítik, például az egész­ségügyi berendezések szaksze­rű javításával, karbantartásá­val. A szántőföldön, az állatte­nyésztésben is évről évre jobb eredményeket mondhatnak magukénak. — Ügy voltunk, mint az ifjú házasok, annyit húztunk a nadrágszíjon, amennyit csak lehetett, s meg­próbáltunk mindent, ami a legcsekélyebb haszonnal is ke­csegtetett — emlékezik a fő­könyvelőnő. Fű alatt az élre A 2300 hektár közös terület nyolcvan százalékán takar­mányt és gabonát termeszte­nek, a tagoknak juttatott föl­dekkel együtt 4,5 ezer hektá­ron kell feljebb tornázniuk a Alsónémedi. Az E 5-ös úton haladók aligha veszik észre az aranybetűs kis fekete táb­lát. amely a Közös Út Szak- szövetkezet központját jelzi. Akár jelképesnek is tekinthet­jük mindezt, hiszen a fővá­ros egy macskaugrásra rangrejtve, az érdeklődéstől messze elkerülve dolgozik a szakszövetkezet. Mégpedig nem is akárhogyan: tanúsítja ezt, hogy az idén elnyerték a Kiváló Szövetkezet címet. Megküzdöttek érte — te­hetjük hozzá. A két kis he­lyi szövetkezet 1974-es házas­sága óta kijutott nekik jóból, rosszból. Szuperadottságok híján, az agglomeráció elő­nyeit élvezve, hátrányait nyögve kellett rövid idő alatt jövedelmező gazdálkodást te­remteniük, saját erejükre, kút­fejükre támaszkodva. A „nagyság'' átka Laczkó Jánosné, a szövetke­zet főkönyvelője nemcsak a számok, statisztikák, mérlegek tudora, hanem a szövetkezet egész tevékenységének jó is­merője. Csendes belenyugvás­sal veszi tudomásul, hogy nem állnak reflektorfényben: — Megszoktuk már, hogy, a na­gyok árnyékában dolgozunk. Eredményeink mögött ugyan sok-sok erőfeszítés. szívós munka van, ország-világra szólót aligha produkálhatunk. A nagyság, pontosabban a ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom