Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-14 / 111. szám
1981. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK Kr- W K/umap 5 Öt év munkájának gyümölcse ért be Nem könnyű az adott terjedelmi keretek között beszámolni egy olyan mezőgazdasági nagyüzem 5 esztendős fejlődéséről, amely tavaly 1,6 milliárd forint árbevételt ért el, tagjainak, dolgozóinak száma nem sokkal kevesebb 7 ezernél. S ami ennél is fontosabb, tevékenysége rendkívül szerteágazó, az új vállalkozások, kezdeményezések szinte megszámlálhatatlanok. Nem marad más hátra, mint távirati stílusban rögzíteni a legfontosabb adatokat. Az ácsai Vörös Október Tsz 1975 óta termelési értékét 91, árbevételét 214, nyereségét pedig 43 százalékkal növelte. Könnyen tehették, hiszen óriási ipari tevékenységet folytatnak — mondják sokan a ta- máskodók közül. Nyitott gazdaság Nos, erre is gyakorlati választ adott az ócsai tsz. öt évvel az állattenyésztés és nö- vénytenmésztés termékeiből származó bevétel csupán 127 millió forint volt, tavaly ez az összeg 319 millió forintot tett ki. Vagyis a két és félszeresét. S hogy mit jelent a nagy ugrás a népgazdaságnak a fogyasztóknak? Nos, a 4200 tonna gabonával szemben 6200 tonna búzát, kukoricát és rozsot, a 4600 tonna helyett 7500 tonna zöldségfélét Egy, a laikus számára is megfogható mutató, a sok-sok közül: 1980-ban egy hektárra vetítve 20 mázsa húst termeltek, annyit, mint valaha búzából. Nyitottság. Más gazdaságok és a kistermelők irányában. Enélkül ma nem tartanának itt a Vörös Októbéf'Tsz gazdái. Egyebek között 37 gazdasági társaságnak tagjai és 17-nek egyben a gesztorai is. A soroksári paradicsomtermesztési rendszer 27 nagyüzemet integrál, a Hybar cirok- termelési szisztémájuk keretében 61 üzemmel tartanak kapcsolatot. Jól cseng a Columba húsgalambtenyésztési rendszer neve is a termelők ' körében: a kistenyésztők és nagyüzemek szakembereinek fülében egyaránt. S ha már a kisegítő gazdaságokat említettük, szólni kell arról is, az óriás szövetkezet 2800 kistérgáénak, tavaly, amikor már működött a gazdasági társaság, 7 milliót és az idén a ceglédi szövetkezet 11 millió forint eredményt tervezett Hozzájárulásuk a népgazdasági egyensúly javításához szintén nem lényegtelen. Úgynevezett kiscikkekből . — galamb, nyúl, mini csirke — 1980-ban 3,3 millió dollár értékű árut exportáltak, az idén 8,8 millió dollár forgalmat szeretnének lebonyolítani. A már említett mini csirkéből — a szárnyas 30 nap után 65 deka súlyt ér el, s ékkor már piacképes — 100 tonnát akarnak külföldön eladni. A tenyészanyag rendelkezésükre áll: behozták az ISA Vedette típust Kemény valutát hoz az országnak a Pegazus Tours is: a túralovaglás az idén 400 ezer dollárt jövedelmez, s mint a szövetkezetben elmondták, állandó telt házuk van. Persze devizát ennél kevésbé látványos dolgokból is lehet szerezni. — Például félmillió dollárt úgy, hogy felvásárolják a gumihulladékot és felaprítva adják eL Rendelőt és ABC-t... A sikerekben természetesen meghatározók az emberi tényezők is. A 116 szocialista brigád tavalyi vállalásai révén 10 millió forint többleteredményt és 3 millió forint értékű megtakarítást értek el. A kollektívák ötvenezer óra társadalmi munkaórát végeztek. A dolgozók erős szálakkal kötődnek a gazdasághoz. Az ok? Nem kell különösképpen kutatni a magyarázat után. öt év alatt 52,6 millió forintot fordítottak a szociális körülmények, a munkavédelmi ellátottság javítására, kulturális célokra. A Vörös Októkber Tsz azonban nemcsak saját dolgozóival törődik. Részt vállal különböző kommunális és településfejlesztési beruházásokban. Soroljuk? Kivitelezői voltak a dabasi SZTK-rendelőnek, az ócsai nyolc tantermes iskolának, a XX. kerületi szakosított orvosi rendelőnek, a fóti kisalagi ABC-nek.,. Az ócsai isz-ben tenyésztett tízezer nagyszülőpár évente S5 ezer pár galamb kihelyezését teszi lehetővé Az ócsai Vörös Október Tsz ötéves munkájának gyümölcseként elnyerte az MSZMP KB kongresszusi zászlaját és a Minisztertanács vörös zászlaját. A kitüntetéseket ma adják át. Valkó Béla Egy fiatal közéleti ember Mindent végig kell csinálni Fél éve találkoztam vele először. A dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet irodájában jöttünk össze. Ö a községet képviselte, mint társadalmi tanácselnök-helyettes. Már akkor felébredt bennem a kíváncsiság. Vajon milyen személyes adottságok, milyen körülmények együttes hatása kellett ahhoz, hogy megnyerje egy egész község bizalmát ez, a jóval a 30-on inneni fiatalember. Végül is a napokban fölkerestem ifjú Németh Imrt üzemszervező agrármérnököt. Igényesség — Mit mondhatnék magamról? A gödöllői Agrártudományi Egyetemen végeztem 1978- ban, ahol két évig a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet ösztöndíjasaként tanultam. Már szüleim Dömsödön születtek. Én is. Általános iskolába ide jártam. Nagyszüleim gazdálkodó parasztemberek voltak, öt esztendő alatt majdnem megkétszerezték a tehenenként átlagosan kifejt tej mennyiségét: 1975-ben 2812 liter, 1980-ban pedig 4600 liter tejet adott egy-egy tehén Munkában a vetőgép. Földbe kerül a TYPHON nevű, lédüs takarmány magja. A kínai kel és a tarlórépa keresztezéséből létrehozott növény egy hektáron két hektár silókukorica termésének megfelelő mennyiségű tömégtakarmányt terem édesapám is itt dolgozik a termelőszövetkezetben. — Gondolom, ez a tősgyökeresség is szerepet játszott abban, hogy megválasztották a társadalmi tanácselnök-helyettesi posztra? — Biztosan. Pedig emlékszem, eleinte sokat töprengtem, jó-e visszamenni felnőttnek oda, ahol kis pendelyes kora óta ismerik az embert. Persze a múltamat nem kellett nagyon szégyellnem, nem sok ablakot törtem be, nem sok gyümölcsfát dézsmáltam meg, nem akasztottam szomszéd macskákat — nevette el magát Németh Imre. — Társadalmi megbízatása nem jelent túl sok lekötöttséget, túl sok gondot? — Az igazság az, hogy vannak kérdőjeleim, lelkiismereti dilemmáim a megbízatásommal kapcsolatban. Engem otthon úgy neveltek, ha valamibe belekezdek, vSlamit elvállalok, azt a lehető legjobban végig is kell csinálnom. Ez a társadalmi tanácselnök-helyet- tesség azonban olyan komoly feladatokat, olyan állandó munkát, elintézni-, futkosni- valót adna — amit teljes értékűen, a főállás mellett nem lehet elvégezni. Dömsöd 6 ezer 500 lakosú község, nyaranta az üdülő vendégekkel majdnem megduplázódik. Egy ekkora községnek, én legalábbis úgy látom, a tanácselnök mellett — akit bármikor úgy adódhat, hogy helyettesíteni is kell —, nem elég ezt társadalmi funkcióban gyakorolni. Nos, ez az én nagy dilemmám. Ügy érzem, hogy csak töredékét tudom megvalósítani annak, amit 1980-ban úgy vállaltam, hogy százszázalékosan fogom megcsinálni. A beszélgetés során kiderül, hogy Németh Imre kétségei nagyfokú igényességéből, belső szigorúságából fakadnak. Agrárértelmiség — Most a legtöbbet a kul- túrház ügyében futkosunk. (Körbe van támogatva, hogy össze ne roskadjon.) összehoztunk egy szakértői bizottságot, megvizsgálták az épületet és kiderült, nem érdemes felújítani. Csakhogy egyelőre semmi remény új kultúrház építésére, bár mindent megpróbálunk. — Ha már a közművelődésnél tartunk, mi a véleménye — ma nagyon divatos téma — az agrárértelmiség szerepéről? — Néha mosolygok, néha bosszankodom, amikor egy-egy cikket elolvasok rólunk, például a rangsorolásunkról. Én semmiféle megkülönböztetést nem érzékelek a pedagógus, az orvos vagy agrárszakember között. Általánosságban viszont, azt hiszem, hogy az agrárértelmiségiek körében többen vannak az úgynevezett szakbarbárok, de ez nem az ő, hanem az oktatás hibája. Ismeretek Sokan a mezőgazdasági szakközépből kerültünk tovább, ahol művészeti, esztétikai nevelés egyáltalán nincs. Pedig az a véleményem, az igazán sikeres munkához elengedhetetlen, hogy az ember kitekintő képességgel, viszonylag széles körű ismeretekkel rendelkezzék. Persze, korlátozottak a kulturális lehetőségek. Én például lelkes színházba járó voltam egyetemista koromban. Most nehezen jutunk föl Pestre, akkor is édesapám kocsiját kell kölcsön kérni, mert buszjárat már olyankor, színház után nincs. — A színház mellett még van más, ami érdekli? — A képzőművészet. — Honnét ez a vonzalom? — Részemről ez inkább ösztönös gyönyörködés a színekben, formákban, mint tudatos műértés. Talán kisgyermek koromban ivódott belém? Elég sokat jártam múzeumokba. — Van-e hobbija? Legfőbb óhaj — Szeretek a ház körül mindenfélével elszöszmötölni. A legapróbb foglalatosság órákig leköt, elszórakoztat. Természetesen van kertünk, a földszeretetet én is örökül hoztam magammal. — Játsszunk el a gyerekes ötlettel. Ha egy csodatevő lény most idepottyanna maga elé és azt mondaná, egy kívánságát teljesíti. Lenne egy ilyen nagyon óhajtott kívánság? — De mennyire! Azonnal felépíttetném vele a kultúrhá- zat. — Magának nem kívánna semmit? — Miért? Ezt talán nem magamnak is kérném? S. Horváth Klára Bába Mihály: lűcM ttört melővel tart fenn partneri kapcsolatot. Nagy feltűnést keltett a háztájiba való tehénkihelyezés ócsai módszere. Mini csirke és dollár Az ócsai tsz energiájából arra is futotta, hogy társulások létrehozásával segítse a gyengébb szövetkezeteket. A ceglédi Kossuth Tsz 1979-ben még csak 2,2 millió forintos nyereséget mondhatott maA közös gazdaságban 97 hektáron nevelnek paradicsompalántát A nd&logva mentem a körúton és egy behsmót alak majdnem fellökött. — Bocsánat, bocsánat — mondta zavartan, amikor kábultságából észhez tért. — Kérem -r- mondtam dühösen, arcát fürkészve. — Hanem várjon csak. Zoványi, te vagy a Zoványi. A behemót szeme megcsillant neve hallatán. — Igen, Te meg, no várj csak: a Fazekas vagy. Nevetve, kacagva megöleltük egymást. Legalább húsz éve, az érettségi óta nem találkoztunk. Most aztán gyorsan besodródtunk egy presszóba, konyakot, sört rendeltünk, hogy kellemesebb legyen az elmúlt esztendők felidézése. — Na, mesélj, mesélj magadról, a családodról. És arról, hogy miért akartál fellökni az utcán — csaptam a hátára. Zoványi szeméből megint eltűnt a fény, tompán bámulta a kis asztallapot, a pohár rajzolta köröket. — Hogyan is kezdjem, igen, elég korán megnősültem. A mi házasságunk amolyan mai, modernnek indult: teljes szabadság, teljes őszinteség alapon. Mindent elmondtunk egymásnak. No, persze, nem egészen. Amiből az én mai gondom fakad, egy aprósággal indult. A feleségem meg két kollégája néhány napra hivatalosan Győrbe utazott. Amikor hazajött, furcsa, idegenes mozdulattal nyúlt a testemhez. Mondom neki, hogy drágám, nem csaltál te meg? Erre 6 nevetve közli velem, hogy egy kicsit flörtölt, mert ugye a nők olyan teremtmények, hogy mindig érezniük kell, hogy még kívánatosak. Meg hogy én ezt nem értem. Bevallotta, tegyünk pontot a végére, különben is már elfelejtette. — Szép kis történet — jegyeztem meg halkan. — Az még ezután következik. Talán egy fél év múlva nekem kellett vidékre utaznom, hivatalosan, egy özvegyasszonnyal. A férje autóbaleset áldozata lett. Udvarol- gatni kezdtem neki, és sikerrel. Otthon a feleségem megkérdezte, milyen volt az utazásom, meg hogy flörtöltem-e. Egy kicsit, gonoszkodtam, mert tudod, a férfi is szereti, ha harapnak rá a nők. Az asszony nevetett. Felejtsd el te is, és minden rendben, hiszen mi olyan ideális házasok vagyunk. Én el is felejtettem volna, hidd el, öregem, csakhogy az asszony teherbe esett. Válni nem akartam, titokban fizettem hát a gyermektartást. — És az asszony megtudta — mondtam. — Na, igyunk. Intettem a felszolgálónőnek, kértem még egy kört. Zoványi hátradőlt a széken. — Persze, hogy megtudta. De mikor? Amikor a kislányom már hároméves volt. Valami fizetéskimutatásból jött rá, hogy ezrek úsznak el. Kitört a perpatvar. Akkor már nem beszélt modem, igazi házasságról, csak arról, hogy megcsaltam, kifosztottam. Ö is megcsalt, nem is tagadta, de nem hozott gyereket a családba. Miért nem flörtöltem úgy, hogy ne legyen gyerek. Mért fizettem a gyermektartást a közös kasz- szából, hiszen megállapodtunk abban, hogy keresetünk minden fillére közös vagyon. Elköltözött. Levelezhetett velem, hogy rendezzük a dolgot. Vesztemre visszaköltözött, mert mint mondta, a lakás fele az övé. Pokoli volt minden perc, amit azután a lakásban töltöttem. Beadtam a válópert. Nem akart válni. Azt mondta, hogy a gyerek nem is az enyém, mert neki sem lett tőlem gyereke. Elrendelték a vizsgálatot. Kínos volt. És hosszadalmas. Végül is megállapították, hogy a gyerek az enyém, más apa számításba se jöhet. IYI eg itta a konyakot, felhajtott rá egy fél pohár sört. Percekig szótlanul bámult. — És az özvegy? — zökkentettem ki ábrándozásából. — Megjelent a tárgyaláson, elmondott mindent, azt is, hogy szeret, szereti a gyermeke apját, de ha nem tudnak elválni, mármint mi, akkor ő egyedül neveli fel a gyerekünket, csak kéri a bíróságot, hogy járuljak hozzá a költségeihez addig és annyival, amennyivel akarok, amíg nem keres egy kicsivel többet. No, ez kellett csak az én feleségemnek. Lökj oda neki havi hármat, bujtogato'tt, és felejtsd el az egészet. Szabadságra külföldre utazunk, ott majd rendbe jön minden. Tehetetlen voltam, magamban dühöngtem. A döntést a bíróságra bíztam. Keresetem húsz százalékát ítélték meg. Drága kicsi flört volt a tied, te hülye, kelekótya, kiáltotta oda nekem a bíróságon. És többet nem szólt hozzám. Soha. Felkavart ez a történet. A régi osztálytársakról meg is feledkeztem. Pedig jó lett volna egy találkozót is megbeszélni. — Együtt laktok? — Még igen. De már nem sokáig, Tudod, a kis özvegy azt mondta a tárgyalás után, hogy ő szeret engem. komolyan, de nem akarta felborítani a mi házasságunkat. Most viszont úgy látja, hogy én már soha nem tudok boldog lenni a feleségemmel, ezért költözzek hozzá. Neveljük fel együtt a gyerekünket. — És te hogy döntöttél? — Megpróbáltam beszélni a feleségemmel. Nem tudtunk szót érteni. Csak azt ismételgette, hogy 6 nem csapott be, nem hozott gyereket a házasságunkba. Meg hogy egy flörtért így bosszút álltam rajta. Verítékben úszott az arca. Megtörölte. — Ezek után mit tehettem. Eljöttem. Mondtam neki, hogy majd érte küldök a személyes holmimért. Bólintott, hogy jó. Hát ennyi az egész. Ezen töprengtem éppen, amikor összeütköztünk. Nem értettem. Vártam. Vártam a történet végét. Közben ő is, én is ittunk, és még rendeltünk egy kört. — Szóval akkor most a kis özveggyel élsz? — Nem, még nem. ö még nem tudja, hogy így, ahogy vagyok, hozzá költözöm. — Hogyhogy nem tudja? — Honnan tudná, szegény. Mindez most történt. Még egy órája sincs. IV em kérdeztem többet. Üldögél- 1 tünk még, aztán szótlanul elváltunk.
