Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

1981. MÁJUS 10., VASÁRNAP *%"rtr -jr KTUiian Trófeakiállítás, játszótér Vadak világa Budakeszin látható Ilyenkor, tavasszal szép iga­zán az erdő. Budakeszin a Vadasparkhoz vezető út men­tén nyílik a galagonya, a vad­rózsa, a vadcseresznye, a som. Madárfüttytől hangos az er­dő. Tölgyes, gyertyános és bükkös, meg kőrisfa váltako­zik fekete fenyővel. Az ideális kirándulóhelyen megtalálhatók hazánk jel­legzetes nagyvadjai is. Természetesen gímszarvassal, lapátos agancsú dámmal, vad­disznóval, őzzel vagy muflon­nal csak a nagyon csendes és korán kelő látogató találkozik. A többi nemes vadat karámok őrzik. Hétvégeken több ezren ki­rándulnak ide. Akad épp elég látnivaló, de éppen elég hiá­nyosság is. Szép kiállítás a trófeagyűjtemény, a szalonna­sütő helyen tüzet lehet rakni, gyermekeknek nagy élmény a kisállatkert. Az erdőt járók több kilométert gyalogolhat­nak, a gyermekeket várja a Szilfa tisztáson a játszótér. Mi mindent szeretne még megvalósítani e területen a Bu­da vidéki Állami Erdő- és Vad­gazdaság? Erre a kérdésre vá­laszolt Bartha Pál, a faterme­lési osztály vezetője. Több ki­lométer hosszan vezetik a víz- és villanyvezetéket, amely 1 millió forint költséggel készül. E napokra igyekeznek bete­metni a kiásott árkokat. A fe­nyőerdő közepén fából épül egy sokszögletű pavilon. Itt a ha­zánkban található gomba- és madárfajokból rendeznek majd bemutatót. Még nyoma nincsen ugyan, de a budai járási Áfésszal közösen terveznek a fenyőerdőbe egy éttermet is, ahol szálláslehető­ség is lesz. A karámokat még e tavaszon áttelepítik, mert most elég kicsi a vadak élet­tere. Bővítik, füvesítik a ját­szóteret. A tervek szépek, ám jó lenne, ha az áfész minél előbb üzembe helyezné az ideiglenes kisbüfét, hogy a Jtis látogatóknak legalább üdí­tőt lehessen venni a séták után. Er. K. Horka, Harkyán, Hártyán Hifi Zsellérház az 1920-as évekből Üjhartyán valamivel több, mint 2800 lélekszámú falu a dabasi járásban. A településen élők úgy érzik, ismerik a la­kóhelyüket. Igaz is, egy-egy utca, főtér, házsor alig válto­zik néhány emberöltő alatt. Nem is azonban az évszázadok sodrásában. Tragédiák és újabb nekirugaszkodások, ha­nyatlás és fejlődés kíséri a települések lakóinak életét. Nehéz feladatot vállal az, aki a régmúlt időket vallatja. Ok­levelek, tárgyi emlékek, ira­tok, dokumentumok, az újabb korokban fotók és filmek ta­núskodnak az eseményekről, melyeket a kutatónak át kell böngésznie. Kökényesi Imre, az. újhartyáni általános iskola igazgatója is legalább másfél évtizedes kitartó, idegőrlő mun­kával gyűjtötte össze az anya­got ahhoz a monográfiához, mely az elkövetkező napokban lát napvilágot. Szarmata időkben — Valóban sok utánajárást követelt e munka — mondja. — Ügy gondolom azonban, megérte a fáradságot. Annak, aki valamelyest kötődik lak­helyéhez, kell, hogy érdeklőd­jön ennek múltja jránt. Itt vari például a -falunév: Űj- hartyán; Tudja-e á többség, honnan származik? Annyit si­került kideríteni, hogy a fa­lut a középkori levelekben Harkyán néven említik. A nyelvészet és származástörté­net szakértői ezt a Horka (fe­jedelmi törzsi bíró elnevezése) szóra vezetik vissza. — Üjhartyán egyébként a régebbi idő óta lakott volt. A Segít a tsz Tehenek vendégségben Mind több tej a háztájiból Húsevő nemzet vagyunk. Nincs ünnepi ebéd húsétel nél­kül. Nem csoda tehát, ha az állattenyésztés kérdései mind­annyiunkat foglalkoztatnak. Az ócsai Vörös Október Ter­melőszövetkezet szakemberei 1979-ben új kísérletbe fogtak: megkezdték tehénkihelyezési programjukat. Azok a tsz-ta- gok, akik otthon megfelelő is­tállóval rendelkeznek, a szö­vetkezettől 8—10 tehenet kap­nak egyrészt hizlalásra, más­részt arra, hogy minél több te­jet termeljenek. Háromszáz a határ Az első évben a gazdaság kilencven tehenet adott át a háztájinak, s így 310 ezer liter tejhez jutott. Hogy a kísérlet sikerült, azt a tavalyi eredmé­nyek is mutatták. Kétszázhat­vannégy tehén talált új gazdá­ra, s 1 millió 100 ezer liter te­jet gyűjtöttek össze. Az idén 30 portán 10—10 tehenet he­lyeztek el, s 100 ezer literrel több iejet várnak. Sajnos ennek a tevékenység­nek is megvannak a maga kor­látái. A tejtermelésre beállí­tott tehenek túl nagy összeget kötnek le a szövetkezet forgó- alapjából, s így bizonyos szá­mon túl már nem nagyon ki­fizetődő a tartás. A szakembe­rek szerint jövőre az elérhető tejmennyiség már nem fedez­né a ráfordításokat. így ez a 300-as szám marad tevékeny­ségük felső határa. Az Alföldön, ahol tőkeerős termelőszövetkezetek vannak, egyre növekszik a tehénállo­mány és silókukoricával hiz­lalják a szarvasmarhát. Igen ám, de a silókukorica helyén szemes kukoricát is termelhet­nének, s annak korlátlan a tő­kés piaca. Ezzel szemben az ország északi részén a rosszabb adottságú termelőszövetkezetek a tejtermelés veszteséges volta miatt — és tőke hiányában — nem tudják kihasználni nagy területen lévő legelőiket. Pedig ezeken a területeken jócskán van hagyománya a szarvas­marha-tenyésztésnek. A tehenészethez nemcsak is­tálló, hanem takarmány is szükséges. Az ócsai Vörös Ok­tóber Termelőszövetkezet há­romféle módot is kitalált arra, hogyan juttassa takarmányhoz tagjait. Sok mindent kapnak Vagy a nagyüzemi művelés­re alkalmatlan területen ad kaszálót, vagy pedig kisebb, önköltségi áron adja el a ta­karmányt. Ha azonban a szö­vetkezeti tag másutt még ol­csóbban jut takarmányhoz, a termelőszövetkezet előleget ad a vásárláshoz szükséges ösz- szegre. Hízlalótápokkal min­denképpen a szövetkezet lát­ja el a tagokat. Abban az eset­ben, ha egy portán tíz tehén van, díjmentesen fejőgépet is adnak. K. A. E környéken szarmata kori lele­teket is találtak. r Újabb virágzás Kökényesi Imre édesanyja Üjhartyánból származik. A család eredetének kutatása közben határozta el az iskola- igazgató, hogy írásba foglal­ja a falu történetét. Hartyánt gróf Grassalkovich Antal te­lepítette újra 1764-ben. A plé­bánián 1779-től megmaradtak az anyakönyvek, s ez nagy segítséget jelentett a kutatás­ban. — A Grassalkovich családnak legalább 200 ezer hold birto­ka volt Soroksártól Tatár- szentgyörgyig — folytatta az igazgató. — A nevükhöz fűző­dik Soroksár, Hártyán, Ka- kucs, Örkény telepítése is. Egyébként már az 1720-as években is laktak itt újból emberek, valószínűleg Grassal- kpvich pásztorai. Azután ismét sok megrázkódtatás tarkította fejlődés következik. Szabad­ságharcok, az első világhábo­rú, az 1919-es Tanácsköztársa­ság, az intervenciós csapatok pusztítása. — Részletesen foglalkozom a monográfiában a felszaba­dulás éveivel, a szocialista építőmunkával. Olykor még a véletlen is a segítségemre volt. 1972-ben járt például Üjhartyánban P. J. Cservinsz- kij altábornagy, a Frunze re­pülőiskola parancsnoka. 1944- ben a közelben kapott talála­tot a gépe. Egy ma már idős erdész, Kozma Sándor szedte ki őt a roncsok közül, bekö­tözte, s ezzel megmentette az életét. Azért jött el Magyaror­szágra, hogy köszönetét mond­jon. Az iskolaigazgató állítja: a fejlődés összetevőiből lehet következtetni az elkövetkező időkre. Ma Üjhartyán az egyik község, melyből sok ember jár el dolgozni más településekre. — Az itt élők számához képest valóban nagy az eljá­rók aránya — fűzi tovább a szót. — Valamikor azonban hagyományai voltak a föld­művelésnek. Az ifjúság szíve­sebben keres munkát az ipar­ban vagy a feldolgozó üze­mekben. Május 30-án egyéb­ként másik évfordulót is ün­nepiünk. Ekkor lesz 200 esz­tendős az iskolánk. Önköltségi áron Végül a monográfia elkészí­tésének ötletéről, a munkáról, a megvalósulásról beszél Kö­kényesi Imre: — A monográfiát egyedül írtam. Anyaga már a váci nyomdában van. Önköltségi áron adjuk majd el azt, a ter­vek szerint 1000 példányban. A költségeket tanácsunk elő­legezte. Egyelőre nagy az ér­deklődés a községben. Elő­adássorozatot tartottam koráb­ban az iskolában a falu tör­ténetéről, s már arra is felfi­gyeltek a helybeliek.. Pest megyében egyre terebé­lyesedik a lakóhelyüket, a te­lepülésüket kutatók tábora. Alig két évtizedes a Hazafias Népfront szervezte honisme­reti mozgalom. Mégis e rövid idő alatt legalább 700 értékel­hető pályamű került a megyei közművelődési gyűjteménybe. És sorra jelennek meg az olyan — később talán forrás­műként szolgáló — monográ­fiák is, mint a Kökényesi Imre írta újhartyáni. V. F. 'jA mg*' \ i V. L> *jT' jJpt JÉi: £ Sí-­gr ** \,­I jg : <' Í fj ijb, , - 1 1 J A középkorban a csévharasztl templomba jártak a hartyániak Vatya-kort gabonatároló urna Hosszú hétvégeken FOKOZATOSAN általá­nossá válik az ötnapos munkahét, minden szom­bat szabad lesz. A statisz­tika nyelvén ez annyit je­lent, hogy a jelenlegi 105 helyett évente 130 szabad­napja lesz mindenkinek. Itt is igaz azonban, hogy a mennyiség minőségbe csap át — vagyis a legtöbb dolgozó ember szeretne jobban élni a rendszeres kétnapos hét vége lehető­ségeivel. Mi több: egyszerre egyé­ni és népgazdasági érdek, hogy a lehető legjobban, leggazdaságosabban és leg- pihentetőbben töltse el ki­ki a hosszú hétvégeket. A heti programba job­ban be lehet iktatni egy- egy utazást. Természetesen két nap alatt csak rövid távra — vagyis fel kell lendülnie a belföldi turiz­musnak. Az Országos Ide­genforgalmi Hivatal már hónapokkal ezelőtt készített ezzel kapcsolatban előter­jesztést. Ebben többek kö­zött megállapította, hogy a lakosság magánszervezé­sű turizmusa... nem ma­rad el az európai átlagtól és ez a tendencia az ötna­pos munkahét bevezetésé­vel erősödni fog. Más szavakkal: szeretünk utazni, kirándulni, egy-egy hétvégét lakóhelyünkön kí­vül tölteni (különösen, ha ez a lakóhely valamelyik nehéz levegőjű, szűk város) — de hogyan tegyük? AZ UTAZÁS ’81 című ki­állításra megjelent Utazás az utazás körül című prog­ramfüzet tanúsága szerint a kisebb utazási irodák már gondoltak a hosszú hétvé­gekre, s számos szombat- vasárnapi túrát ajánlanak. A Pécsi Nyári Színház mű­soraihoz éppúgy indítanak túrát, mint az apaji lovas napokhoz vagy az egri vár­játékokhoz — szomoat-va- sárnap. Országjáró utak lesznek ugyancsak a hét­végeken, különböző tájak­ra az utazási irodák szer­vezésében. Szépek ezek a kezdemé­nyezések, csak kevésnek látszanak. Az OIH említett tanulmánya szerint az ide­genforgalmi hivatalok tesz­nek legtöbbet a belföldi tu­rizmus fejlesztéséért, és je­lentős feladatokat oldanak meg a lebonyolítással is. így például igyekeznek egyes helyeken munkásszál­lásokkal, kollégiumokkal növelni a szálláshelyek be­fogadóképességét. Termé­szetesen minderre csak bi­zonyos időszakokban és meghatározott mértékben van lehetőség. Van ugyan hely sok szállodában is (a becslések szerint a szállo­dai kapacitásnak a legtöbb helyét — Budapest és a Balaton kivételével —, két­harmadát hivatalos kikül­döttek töltik ki) —, ám a szállodai szobák nagyon ' drágák. Céloz az OIH arra is, hogy gondolkozni kellene — éppen a belföldi turiz­mus, a kétnapos hétvégek kihasználása érdekében —, a szállodák kettős árrend­szerének kidolgozásán. Mindjárt tegyük hozzá: nem kell ezt megelőzően több éves kutatómunkát folytatni, még csak külföl­di tanulmányutakra sincs szükség. HAZÁNKON KÍVÜL szinte minden szocialista országban — és egyes tő­kés országokban is —, ré­gi gyakorlat, hogy a saját államában utazgató turista olcsóbban kap szállást, mint a külföldi. Egy ilyen intéz­kedéssel — ami csak elha­tározáson múlik —, nagyot lehetne lendíteni a belföl­di turizmuson. Legalább ennyire fontos, hogy az egyes városoknak, idegenforgalomba bevont helyeknek megfelelő propa­gandájuk legyen. Természe­tesen olyan; amely a való­ságos, meglévő nevezetes­ségeket ismerteti, s hozzá a szállási, étkezési lehető­ségeket is. Óriási lehetőségek rejle­nek még a közlekedési — nem is olyan rejtett —, tar­talékok kihasználásában. A már többször idézett elő­terjesztés arról is szól, hogy a hétvégeken kihasználat­lan, mintegy 3000 közületi autóbusz, továbbá éves át­lagban csak 47 százaléko­san használjuk ki a vasút­hálózatot. Hétvégi kedvez­mények adásával — és azok széles körű ismertetésével —, sok utast lehetne mind­ezekre toborozni. Nem utol­sósorban azok közül, akik eddig saját autójukkal jár­ták az 1 országot, de a drá­ga benzin visszatartja őket ettől. KELLEMES GOND vol­taképpen a kétnapos hétvé­gek tartalmassá tételének gondja. Addig eljutottunk, hogy a belföldi turizmus nemcsak a résztvevők szá­mára jó, hanem az ország, a népgazdaság számára is hasznos. Meg kellene ten­ni a következő lépést is: nagyobb távlatokban gon­dolkodni, a mereven alkal­mazott, nagy haszonra tö­rekvés helyett, áttérni a sok kicsi sokra megy elvre. Mert a megnövekedett szabad időben a hazai tu­rista szívesen megy ország­járásra. Csak előbb tudnia kell, hogy hová. miért és mennyiért érdemes elláto­gatnia. Várkonyi Endre Fénykép 1919-ből Egy régi nyár emlékei ‘C1 lőttem egy kopott fénykép: sziklás tengerpartot ábrázol, az egyik sziklán húsz gyerek áll és ül, mellettük a rájuk vigyázó tanárnő. Kopaszra nyírt, sovány gyerekek, a legidősebb 14 éves lehet. Budapestről érkeztek, csupa sze­gényes Öltözetű proletárfiú. Ott ülök magam is a sziklán, jobban mondva az a gyerek, aki 1919 nyarán voltam. Ma hetvenéves vagyok, de arra a nyárra úgy emlékszem, mintha nem telt volna el azóta sok-sok évtized. Frissek maradtak emlékeim, mert szép és jó volt az a néhány hét. A Keleti pálya­udvarról indultunk, anyáink és apáink búcsúztattak bennünket. Sokan sírtak, talán mert féltettek az ismeretlen nagy víztől, talán örömük hívta elő a köny- nyeiket, hiszen nagy dolog volt, hogy nincstelen szülők gyermekei a tengerhez mehetnek nyaralni. Dél felé indultunk. Kétnapos vonato­zás után felértünk a hegytetőre, ahon­nan már elénk tárult Fiume és a kikö­tője. A kéklő Kvarnerió-öböl vizén ki­sebb és nagyobb hajók ringtak, messzi­ről apróknak tetszettek, olyanok voltak, mint a játékvitorlások. "Uhuméban sokáig bámészkodtunk a parton: sosem látott csodák tárul­tak elénk, hatalmas kikötő, hullámtörő gátak, veszteglő, gigantikus méretű ha­jók ... Néhányan felfedeztünk egy ha­lom gyümölcsöt, éppen akkor rakták ki az egyik hajóból. Néhány narancsot és citromot zsákmányoltunk, majd hajóra szálltunk, továbbvittek bennünket Ab­báziába. Ott csoportokra osztották a gyerekhadat, sokan a cölöpökre épített szállodában kaptak helyet, mások üres, többszobás villákban. A mi csoportun­kat a tengerparttól valamivel távolabb, egy hegyoldali villában szállásolták el. £R eggelinket és ebédünket a szállodá­ban fogyasztottuk el. a vacsorát pedig szálláshelyünkre hozták. Fa­ágyaink voltak, szalmazsákokkal, kato­nai pokrócokkal takaróztunk. Rossz idő­ben az ottani, különös formájú villamo­son utaztunk a szállodáig, ezt nagyon élveztük. Tanárnőnk nem volt szigorú, gyakran szabadjára engedett bennün­ket a gyönyörű környezetben. Általá­ban egész délelőtt fürödtünk valame­lyik strandon, kagylókat gyűjtöttünk, apró halakat fogtunk, meg rákokat, és sokat úsztunk. Uzsonnára kaptunk egy-egy szelet üres kenyeret, de ezt általában ar­ra használtuk, hogy megvesztegessük azzal valamelyik halászt, mert néhány szelet kenyérért, bármelyikük elvitt bennünket egy keveset csónakázni. Ilyenkor mindnyájan a csónak széléről bámultuk a vizet, mert annyira tiszta volt, hogy a fenekéig leláttunk. Kive­hetők voltak a halak és a furcsa for­májú vízinövények. A parton felfedeztünk néhány füge­fát, de babérleveleket is gyűjtöttünk, megszárítottuk és hazahoztuk, hosszú bambusznádakon hintáztunk, élveztük mindazt az örömöt, ami számunkra ad­dig ismeretlen volt. Hogyan kerültünk a tengerpartra ml, pesti szegénygyerekek? A Gyermekba­rát Egyesület már évekkel azelőtt meg­alakult, s a Tanácsköztársaság idején lehetősége volt a fokozott tevékenység­re. A nagycsaládosok gyermekeit pat­ronálták, ma sem tudom, a Vöröske­reszt, vagy valamelyik szakszervezet volt-e a háttérben? Később is részt ve­hettem az általuk szervezett üdülésen, egészen tízéves koromig. 1920-ban a Csongrád megyei Mindszenten vakációz­tunk a nővéremmel, a következő év­ben pedig Somogybán, Igaion. Csalá­doknál nyaraltunk, úgy bántak ve­lünk, mintha saját gyerekeik lettünk vol­na. Szüleim nem tüdtak volna nyaral- tatai, így viszont lehetőségem nyílt idegen tájakat megismerni, s a vaká­ció idején bőséges ellátást is kaptunk, ami bizony ránk fért. Azóta sok év el­telt, s nem sikerült még egyszer eljut­nom a tengerpartra, de az akkori nyár emlékét semmi sem mosta el. Csak a fénykép lett halványabb. Villányi László Gyömrő 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom