Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-15 / 88. szám

Ha majd nyílik minden virág Ültettek rózsát, hársfát is Kedvvel, frissen, Abonyban Abonyban a különböző fó­rumokon az utóbbi években mind gyakrabban esik szó a tisztaságról, a település szépí­téséről. Szerencsére nemcsak beszélnek róla, hanem a sza­vakat tett követi. A környe­zetvédelem kezd mozgalommá szerveződni a nagyközségben, * erre számtalan példát lehet felsorakoztatni. Űjabban min­den évben, leginkább rügyfa- kadás idején, tisztasági hóna­pot hirdetnek. Ekkor takarít­ják el az utcákról, terekről, a munkahelyek, házak környé­kéről a télen összegyűlt sze­metet, az avart, rendezik a virágoskerteket. Háromszáz nagytakarító Ha tavasszal vagy nyáron keresi fel valaki a Mechani­kai Művek abonyi gyáregysé­gét, első pillantásra azt hiheti, hogy üdülőbe érkezett. E meg­tévesztő látvány oka a tiszta­ság, a sokféle virág, a gondo­zott pázsitszőnyeg, a fák egy­mást ölelő lombkoronája. A járás legnagyobb ipari üzemé­nek környezetvédelmét Zoboki János, a gyáregység pártveze- tőségének titkára irányítja. (3 ismertette e tevékenységük cél­ját. — Környezetünk rendben tartása alapvető emberi igény, ráadásul szívesebben dolgo­zik mindenki szép és barátsá­gos munkahelyen. Nálunk kül­földiek is gyakran megfordul­nak. és nem mindegy, milyen képet alkotnak rólunk. A munkahelyi környezet meg­óvása nálunk több évre tekint vissza. Főleg tavasszal látjuk el ezeket a teendőket. Igaz, néhány dolgozónknak az a fel­adata, hogy gyáregységünk külső és belső rendjéről gon­doskodjon, de ilyenkor hu­szonhat szocialista brigád há­romszáz tagja kapcsolódik be a nagytakarításba. — A munkahely rendben- tartása, szépítése nemcsak tár­sadalmi összefogást igényel, hanem némi anyagi ráfordí­tást is — folytatta Zoboki János. — Áz utóbbi években ezer tő rózsát, száz hársfát kü­lönféle cserjéket ültettünk. A virágpalántákat magunk ne­veljük, s üvegházunkból több ezer dísznövény kerül ki éven­te. A ciklámen például már szé­pen virít a szabadban. Befe­jeztük a rózsák metszését, el- távolítottuk az avart. A kö­vetkező hetekben már csak annyi feladatunk lesz, hogy a hideg időre érzékeny virágo­kat kiültessük és az utcafron­ton rendet tegyünk a portánk előtt. Nem kampány: szokás — Az a tapasztalatunk, hogy a közös rendcsinálás, parko­sítás a szép környezet foko­zottabb megbecsülésére ser­kenti dolgozóinkat. Ez a mű­helycsarnokokban és az ud­varon egyaránt így van. Egyéb­ként most, a tisztasági hónap idején, szocialista brigádjaink a gyermekintézményben is se­gítenek rendet tenni. A Zója brigád a napokban járt a Vas­út úti iskolában, más kollektí­vák az óvodákban dolgoztak, és.jutott a nálunk nevelt cse­repes virágokból és palánták­ból is — mondotta Zoboki Já­nos. A Mechanikai Műveknél nem kampányjellegű a takarítás, a környezet csinosítása. Jó len­ne, ha ez a fajta igény és módszer a többi munkahelyen és a lakosság körében is meg­honosodna. Itt az ideje, hogy mindenhol cselekedetté válja­nak a szavak. Gy. F. A Lenin-évfordulón Propagandisták emlékülése Ünnepség lesz Cegléden áp­rilis 21-én, kedden, Lenin születésének évfordulóján. A párt-, állami és tömegszerve­zetek vezetői, a fegyveres tes­tületek képviselői 13 órakor koszorúzzák meg a város parkjában Lenin emlékszob­rát. A ceglédi pártszékházban 14 órakor kezdődik az évforduló alkalmából a propagandisták emlékülése, amelyen köszön­tőt mond Mucsányi Józsefné, az MSZMP városi bizottságá­nak osztályvezetője. A kom­munista kollektivizmusról Szabó Alfréd, a városi tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője tart előadást. Giba Ist­ván, a pedagógus pártszerve­zet titkára A szocialista vi­szony a munkához és Kányi Andrásné, a járási-városi könyvtár vezetője A szocialis­ta humanizmus témakörű elő­adását hallhatják még az em­lékülés részvevői. Ez alkalom­mal kerül sor azok kitünteté­sére, jutalmazására is, akik tevékenyen részt vállalnak a párt agitációs propaganda- munkájából. Szakmunkásvizsga A kisiparosok segítő család­tagjai is szakmunkásvizsgát tehetnek. Cegléden a 203-as Bem József Ipari Szakmun­kásképző Intézet vállalta a jelentkezők vizsgára való fel­készítését. Az intézmény a KlOSZ-szal jó együttműködést alakított ki. Tavaszi takarítók Rend a portán, a határban Folyamatosan, egész évben A ceglédi járás több közsé­gében máris van látszata a környezetvédelmi akciónak. Most nemcsak a házak előtti járdaszélek virágosításával, árkok rendezésével törődnek, hanem megszervezik a hulla­dék- és a lomeltakarítást is. Társadalmi aktívák egész sora vállalt feladatot. Sajnos azok­nak is lesz dolguk, akik a szabálysértők helyszíni bírsá­golását végzik. Járásszerte több ezer ember szakít néhány órát szabad idejében arra, hogy portáján és annak kör­nyékén a tisztaságért munkál­kodjon — ám -ennek a tevé­kenységnek' állandósulnia kell, nem rekedhet meg az idősza­kinál, a kampánynál. Varjúirtás A városi tanács értesíti a lakosságot, hogy április 24-én, pénteken hajnalban fél öttől varjúirtást tart Cegléden a Szabadság téren a csemői va­dásztársaság. Gyászkocsi a nyereményből Akik a város történetét írták A múzeum múltja és jelene hatszazkilencven éve szerepel városunk a magyar köztörténetben megbízhatóan, oklevelekkel igazolva az ese­ményeket. A szomszédokkal való villongásokról, a mezővá­rosi jogokért való küzdelmek­ről, a törökkori futásokról, pestises időkről, háborúkról, forradalmakról, ősi földrajzi nevekről, rég holt emberek szokásairól, viseletéről adnak számot a különböző levéltá­rakban őrzött latin nyelvű sárgult pergamenek, melyek­ből írástudóink megírták vá­rosunk történetét. Első helytörténészünk Pápai Tóth Sámuel volt, aki 1777- től 1780-ig tanított a reformá­tus grammatikai iskolában. Életútja Diósgyőrből Debre­cenen át vezetett hozzánk. Rektorságában írta meg lati­nul „Cegléd városának, refor­mátus egyházának és iskolá­jának eredetéről és viszontag­ságáról szóló följegyzéseit ré­gi írások és emlékezetben ma­radt hagyományok alapján”. Ez a munka ma sincs magyar­ra fordítva, így csupán néhány ember olvashatja csak, aki járatos a deáknyelvben. Huszonöt évvel későbben ír­ta Pajor Antal városi jegyző helytörténeti munkáját hiva­talból, megyei rendeletre 1805-ben. Ez a munka sincsen kinyomva, ott porosodik a megyei levéltárban. A nótárius hírnevét azonban nem a tör­ténelmi dolgozata adta, hanem a kétszázezer forintos lottó- nyereség. Örömében gazdag ajándékokat adott az iskolák­nak, a kaszinónak, még gyász­kocsit is csináltatott, mert addig a holtakat gyalogosan, a Szent Mihály lován vitték a temetőkbe. Legméltóbb ajándéka azonban az a se­lyemzászló volt, amelyet a ceglédi 94-ik honvéd zászló­aljnak adományozott 1349- ben. Százévi hallgatás után szó­laltak meg a most már tudo­mányos módszerekkel dolgozó helytörténészeink. Elsőnek Hübner Emil ügyvéd, újságíró és szerkesztő, aki a tízes évek­ben kiadott Borovszky-féle vármegyei monográfiában ad­ta közzé Cegléd történetét. Ez a monográfia az alapja min­den későbbi várostörténetnek. Hübner itt született, itt vé­gezte az írókat, lapszerkesztő­ket, festőművészeket/, püspö­köt, klastromfőnököt nevelő polgári iskolát 1889—1892-ben. A jogi egyetem után itt tele­pedett le, helyi és országos le­véltárakban hosszú időn át kutatott és fordította magyar­ra a legnagyobb részt latin nyelvű okleveleket. Számos tanulmánya maradt kézirat­ban, örököseinél heverő jegy­zetei nagy segítséget adnának az utódoknak. Oppel Jenő kiváló érdemet szerzett a város törökkori tör­ténetének megírásával. Sze­rencsére számos olyan okleve­let is földolgozott, melyek a háborús években megsemmi­sültek. Több kisebb-nagyobb tanulmány után közölte Ceg­léd középkori történetének teljes anyagát az 1931-ben ki­adott nagy monográfiában. Oppel Jenő a ceglédi gimná­ziumnak volt tanára és a föl­szabadulás után a múzeum igazgatója. A Magyar Városok Monofráfia sorozatában meg­jelent kötet szerzője volt raj­ta kívül Velkey János, Hunya- dy Ferenc, Hübner Emil, Szi­lágyi Imre, S. Szabó József, Sárkány József, Kolofont Jó­zsef, Nagy László, Csűrös An­tal, Molnár Géza, Szaniszló Lajos és Dobos Sándor. A FÖLSZABADULÁST KŐ­VETŐ ÉVEKTŐL számos helytörténeti tanulmány jele­nik meg a Ceglédi Hírlapban és a Ceglédi Füzetekben. Je­lenleg országos nevű tudomá­nyos kutatók dolgoznak a jö­vőre elkészülő új monográfián. A történetírással együtt fej­lődött a régi tárgyak össze­gyűjtése és a múzeum. 1845- ben a kámáni nagy vasúti be­vágás kiásásakor több bronz­kori lelet került napvilágra, ezeket a városi levéltárban helyezték el, majd amikor föl­épült a gimnázium, odavitték, végül is a múzeumba. . Egy múlt századi magángyűjtőről is tudunk, Uhl Károly posta­mesterről, aki időnként a Nemzeti Múzeumnak ajándé­kozott egy-egy tárgyat, 1869- ben például több bronztűt és cserépbögrét. A ceglédi közgyűjtemény gondolata az első világháború idejéből ered. 1917 júliusában Sárkány József, Nagymartoni László Pál tanárok és Méhes Sándor gyógyszerész alapítot­ták meg a negyvennyolcas ko­ri tárgyak gyűjteményét. A polgármester segítségével meg­szerezték Kossuth Ferenc öz­vegyétől a kormányzó és a Kossuth-család ruháit, hasz­nálati tárgyait, bútorait. A következő évben a Magyar Nemzeti Múzeum letétbe he­lyezte a raktáron heverő Kos- suth-relikviáit. .A három lelkes kezdemé­nyező felhívására a ceglédiek paraszti kerámiát, korsókat, butellákat, szilkéket, tálakat, tányérokat, kemencebeli má­A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 88. SZÄM , 1981. ÁPRILIS 15., SZERDA Több fej, népes borjúnevelő Bázisgazdaság lett a törteti Dózsa Tsz A törteti Dózsa Tsz vil­lanypásztorral elkerített le- • gelőjén négyszáz marhát tar­tanaik. Száz ha tv an öt hektár­nyi feljavított ősgyep és te­lepített legelő szolgálja a szarvasmarhatartást. Az épü­letekhez közel jártatópálya, két kilométer hosszú, ovális ívű út. Az istállók némelyi­kének ajtaja nyitvk, láthatóan üresen, állnak. Álig egy-két tehén árválkodik a jászolhoz kötve. Duzzadó tőgyükön a fejőgép gumicsövei. Az ud­varon tolólapos targonca fut­kos; a délelőtt a takarításé. Nagy hagyománya van — Azt is mondhatnánk: vissza a természethez — mu­tat körbe Nagy István állat- tenyésztési ágazatvezető. — Amit itt látni, az a természet- szerű állattartás gyakorlati megvalósítása. Az iparszerű termelés, amely a hetvenes évek elején honosodott meg, új technológiák bevezetését hozta. A szarvasmarha-te­nyésztésben ez a vákuumszi­vattyús tejvezetéket, a szinte automatizált takarmányozást jelentette a többi között. Mi 1973-ban vezettük be ezeket a módszereket. Aztán jött a meglepetés: a termé­szetes környezetükből kiszakí-’ tott áll átoknál .nagyobb lett a mégbetegedésre való hajlam. Csökkent a tej mennyisége, nőtt a borjúelhullás. Csak néz­tük, hová lesz a pénzünk. Ak­kor én már gyakornokként ta­núja voltam ennek a folya­matnak, és sókat törtük a fe­jünket, mitévők legyünk? 1975­zolatlan fazekakat, kézi fara­gásé, páratlan szépségű díszes mángorlókat, rokkákat, festett kanalakat és fatányérokat hordtak be az első múzeumi helyiségbe, a mai Földváry is­kola nagytermébe. Méhes Sándor megszerezte a Zalay-patika melletti kék­festőműhely kimustrált szer­számait. a nyomódúcokat, mo­zsarakat, és az általa kijelölt gazdaházakat, bálványkapufá­kat, kisajtókat, kap.ukat a frontról hazatért Burgmann Károllyal lerajzolta tta. A múzeum elköltözött az iskolá­ból a Révész-házba, onnan a Hitelbank bérelt helyiségeibe, a Gubody utcába és vissza a Marx Károly utcába. Kezdet­ben a másodállású igazgató és egy félállásban takarító asz- szony volt a múzeum személyi állománya. A jelentéseket szí­vességből gépelték le a tanács és az iskolák adminisztrátorai. Mindig más, nehogy valakit is megterheljenek. A MAI MÚZEUMBAN öt főhivatású muzeológus, két restaurátor, egy könyvtáros, egy gazdasági előadó és három teremőr működik. Hatáskörük jóval meghaladja a város te­rületét. Gyűjtést, kutatásokat és ásatásokat végeznek a Ti­sza—Duna közén föl északnak a főváros határáig, megyei föladatokat látnak el az éven­ként meghirdetett néprajzi és történeti pályamunkák elbírá­lásával, ők gondozzák a teljes Pest megyei éremgyűjteményt. Kiadványokat szerkesztenek, történelemórákat és kiállításo­kat rendeznek, őrzik a ceglédi festőművészek képeit. A jel­leget még mindig a magyar polgári forradalom irodalmi és tárgyi anyaga és a Kossuth-re- likviák adják. Könyvtáruk, ré­gészeti, mezőgazdasági, ipari, képzőművészeti, párttörténeti, munkásmozgalmi, dokumen­tumfotó és néprajzi gyűjte­ményük zsúfolt raktárakban várja a méltó épületet. Hídvégi Lajos ben egy kisebb kísérlethez fogtunk, ez volt a természet- szerű szarvasmarhatartás ki­alakítása. — A tehéntartásnak Törte­ién mindig nagy hagyománya volt. Nem volt nehéz felele­veníteni a régi, jól bevált módszereket, kiegészítve az idő közben szerzett tapaszta­latokkal. Mindig a szabadban ■— Az iparszert tehenésze­tekben alig jártatják az álla­tokat. Ennek következtében fizikai kondíciójuk erősen le­romlik, elsatnyulnak, csök­ken az ellenállóképességük. Ezt akartuk megakadályozni. Amikor beköszönt a jó idő, kihajtjuk a mezőre a tehene­ket. Ez ráadásul gazdaságo­sabb is, hiszen a gyep olcsó táplálékot kínál. Nyáron éj­jel-nappal kinn vannak az állatok, télen akármilyen rossz az idő, végigmennek a jártatópályán. Az elmondott változtatások bevezetése leg­merészebb reményünket is meghaladta. Ráadásul* sem beruházásra, . sem újabb szakemberek beállítására nem volt szükség. Csajbók Tibor telepvezető is bekapcsolódott a beszélge­tésbe: — Két telepünk van, s ezt 1975-ben átütöttük át ette a módszerre. Két évvél később — látva a jó eredményt — már a másik telep is így működött. Tavaly már fel­zárkóztak hozzánk. Az eltelt idő alatt a tehenenként fejt évi tejmennyiség 2590 literről 4650 literre emelkedett. 1980- ban több mint hárommillió liter tejet adtunk át. A bor­júelhullás messze alatta van az országos átlagnak, a sza- poraság megnőtt. Szegeden rendezték meg a serdülő és ifjúsági tekézők egyéni bajnokságát, amelyen három ceglédi fiatal is indul­hatott. Az előcsatározások so­rán ifjú Molnár is kiharcol­ta a részvétel jogát, de sérü­lése miatt nem játszhatott. Pedig esélyes lett volna arra, hogy bekerüljön az országos döntőbe. Skolnikovics a ser­dülők között a 10. helyen vég­zett, nem jutott a legjobbak viadalába. Az ifjúságiaknál a harminckettes mezőnyben mind a két napon pályára lép- ’ hetett Rimóczi és Hódi, ered­ményük alapján ők ott lehet­nek az országos döntőben. Birkózás: Győrött, a Kozma István emlékére rendezett or­szágos úttörő, kötöttfogású viadalon igen nagy volt az ér­deklődés, csaknem négyszá­zan indultak. A győri városi sportcsarnokban, három sző­nyegen, kitűnő rendezéssel zajlottak a találkozók. Volt olyan súlycsoport, ahol öt- venen szerepeltek. Akik a leg­jobbak közé kerültek, alapo­san „kibirkózhatták . magu­kat”, hiszen egy nap négy­szer, ötször is szőnyegre kel­lett állniuk. A ceglédiek közül legjob­ban Papp Ferenc szerepelt, 53 kg-ban ezüstérmet nyert. Dobozi Tibor negyedik lett, ötvenegy induló közül. Dicsé­retet érdemel Jankai, Ürögdi és Bóbis. ök szintén ügye­sen, jól, a taktikai utasítás­iak megfelelően, sportsze­rűen versenyeztek. Asztalitenisz: a megyei csa­patbajnokság harmadik for­Mindezek elérésében nagy szerepe van dr. Revuczki Bé­la községi állatorvosnak, dr. Bélák József és Hucz György szaporodásbiológusnak. Azóta tenyészüsző-nevelő és -értéke­sítő bázisgazdiaság lettünk. Aki már vásárolt nálunk, az ismét jelentkezik. — Persze, nem ülünk a ba­bérjainkon — folytatja a te­lepvezető —, jelenleg a Hols- tein-Fríz és a magyartarka keresztezését valósítjuk meg, ezáltal életképesebb egyede- ket kapunk. Van néhány igen jól tejelő tehenünk, ezeket na­ponta háromszor fejjük. Ez is hozzájárul, hogy kiemelke­dő eredményt tudunk elérni. Az állatállományra igen vigyázunk. Fontos a tisztaság, a gondoskodás, a megelőzés. Nem kis pénzbe került mind­ezt megalapozni. Van elkülö­nített éltetőnk, borjúnevelönk, elkülöníthetjük a • beteggya­nús jószágot. Azok, akik itt dolgoznak, szeretik a jószá­got. Köztük sok a fiatal. Szívesen segítenek Megfogadták az idősebbek tanácsait, fontolóra vették ta­pasztalataikat, aszerint csele­kedtek, mondja Nagy István. A szövetkezet árbevételében ma jelentős szerepe van a szarvasmarha-tenyésztésnek. A bevétel egyenletesen növekszik, / s ez „zsebremenően” bizo­nyítja az elképzelések he­lyességét. Tapasztalatcserére sokan mennek hozzájuk és szívesen segítenek mindenkinek. Sa­ját igazukról több esztendei, nehéz, kitartó munkájuk győz­te meg őket. Feladatot min­dig találnak, ezután is van, bőven. Tehát, folytathatják to­vább. Csilléi Béla dulójában a felnőttek között elvesztették a ceglédi fiata­lok veretlenségüket, viszont az ifjúságiak újból biztosan győztek. Felnőtték: Váci Izzó II.—Ceglédi VSE II. 18-2. Győztes: Türei (2). Ifjúsá­giak: Ceglédi VSE—Vác II. 8-2. Győztek: Halmai (3), Pa­lásti (3), Szálkái (2). ★ Budapesten, a Spartacus Szentkirályi utcai termében rendezték meg a Kozma B. emlékére kiírt I. osztályú asz­talitenisz-ranglista versenyt. Amire már régen volt példa, a CVSE versenyzői érem nél­kül tértek haza. Ifjúsági egyéniben Gyura két szoros játszmában a leg­jobb nyolc között vereséget szenvedett, válogatott keret­tag társától, a miskolci Fró- nától Harczi már az első fordulóban kikapott. Férfi egyéniben Karsai ju­tott legtovább — a DÉLÉP-es Pótári legyőzése után a válo­gatott Takács fí-től kapott ki —, egy fordulóval hamarabb Németh a BVSC Játékosától, Gergelytől, Péter pedig a Ganz-MÁVÁG-os Faházitól szenvedett vereséget. Férfi párosban: a Karsai— Péter kettős indonéz páros­tól kapott ki. Ezt a verseny­számot — 16 részvevő közül — az indonézek nyerték. A Gyura—Fróna páros játsz­mát nyert a DÉLÉP-es Mohai —Bénák kettőstől. U. L. ISSN OISS-íBOO (Ceglédi Hírlap) Fiatalok tekebajnoksága Birkózók, asztaliteniszezők eredményei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom