Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

Tápiógyörgyei lépések Szűnűfélben az egyoldalúság A falu lakóinak 53 százaléka analfabéta, sajátos, helyi népművészet nem alakult ki, s nem is mutatkozik érdeklődés a művészetek, a kultúra iránt. Az emberek szellemi energiáját eltompitja a minimális szintű megél­hetésért folytatott küzdelem. — Nem is olyan régi ez a kórkép Tápiógyörgyéről: éppen nyolcvan évvel ezelőtt jegyezték le. Új ház és régi Tápiógyörgye ma gazdag te­lepülés. A házak többsége két­szobás, fürdőszobás és nem ritka a több szintes otthon sem. Minden utcában vízveze­ték, a járdák szilárd burkola- túak, feltűnik néhány korsze­rű üzlet is. Az óvoda vadonat új és modern, a tornaterem­mel ellátott iskolában csak egy műszakban tanítanak, az önálló körzeti zeneiskolában több mint száz gyerek tanul: a kisdiákok egyharmada. A fa­lu 3 ezer 678 lakosát 19 ezer kötet várja a könyvtárban. Művelődési ház pedig kettő is van, és akár szemléltetői le­hetnek a múltnak és a jelen­nek, a nyolcvan év előtti és a mai Tápiógyörgyének. A régi? Valaha iparos- és gazdakörként, szolgált, utca­frontra néző ivóval — ma is kocsmaként működik —, mö­götte, s az épület végében az udvaron a mellékhelyiségek. Az új? Emeletes, csupa ab­lak. Magában foglal egy 350 néző befogadására alkalmas termet, színpadot (öltözőt vi­szont elfelejtettek építeni), két klubfoglalkozásokra is megfe­lelő szakköri szobát. Az eme­leten található a helybenolva- sást is lehetővé tevő könyvtár. A korszerű művelődés köve­telményeihez hozzátartoznak a földszinten kialakított büfé, ruhatár és a kommunális he­lyiségek. Az intézményben kaptak helyet a község politi­kai és tömegszervezeteinek irodái is. Így aztán az épületet egyaránt nevezik művelődési háznak és faluházának. Nem az elhevezés a fontos, mégis jó volna, ha valóban faluházá­nak tekintené a község min­den lakója, mint a hétközna­pok természetes életterét. Nem volt könnyű Az óvodával, az iskolával, a két művelődési házzal és á ze­neiskolával nem zárult le a szellemi gyarapodást, a műve­lődést, illetve tartalmas szóra­kozást nyújtó intézmények sora. Ide tartozik a filmszín­ház is. Régies, de nagyon han­gulatos nevet kapott: Rákóczi mozgó. Sajnos, nemcsak a ne­ve régies, hanem a vakolata is megkopott, a felszerelése is el­avult. Majd — mondják a fa­luban — ezt is rendbe kell hozni. De hát egyszerre min­denre nem futja. Természetes emberi tulaj­donság, hogy új célokat tű­zünk ki, és minél inkább meg akarjuk valósítani tervünket — furcsa módon —, annál ke­vésbé gondolunk mindarra, amit már elértünk. így van ez Tápiógyörgyén is: az emberek már alig-alig emlékeznek a két és fél évvel ^ezelőtt birtok­ba vett művelődési ház szüle­tésére. Legfeljebb azt emlege­tik, hogy kiviteléhez és kor­szerűsítéséhez mérten nem került sokba. Ez igaz is: mind­össze 4 millió 995 ezer forin­tot költöttek az építésre és a berendezésre. De ezért az összegért keményen meg kel­lett dolgozni, hiszen a megyei és a helyi hozzájárulás is végsősoron a kétkezi munka eredménye. A megye párt- és állami szervei 2,3 milliót jut­tattak a községnek, egymilliót a helyi Zöldmező Termelőszö­vetkezet, a többit a falu taná­csának kellett volna fedeznie, de a lakosság társadalmi mun­kájának értéke meghaladta a félmillió forintot. így lett meg közös akarattal ez a gyönyörű épület. Tápiógyörgyei példa címmel számoltunk be akkor lapunk hasábjain erről a gazdagodás­ról. Példa lett, sajnos, és nem éppen kedvező, az intézmény további sorsa: bizonyítva. azt, hogy az épület megléte még nem hoz minden esetben vég­leges megoldást. A község közművelődése bizony hosszú ideig egyoldalú maradt. Job­bára csak az általános iskolá­ban folyt tervszerű művelődési tevékenység; a szakkörökben' és az ismeretterjesztő soroza­tok szervezése révén. De ezek a programok csak a gyerekek­nek szóltak. A két művelődé­si házat közös vezetés alá vom ták ugyan, de igazán rátermett népművelőt nem sikerült ta­lálni: 21 hónap alatt fél tucat müvelődésiház-igazgató for­dult meg az intézményben. Igaz, egy kivétellel szakkép­zetlenek voltak. Tavaly nyár végén aztán nyugvópontra jutott ez a kér­dés is: Hrabcsik Mihály szak­képzett népművelő egy kis szabolcsi faluból érkezett és a közművelődési munkát majd­hogynem az alapokról kellett kezdenie. Rendezni kellett a kapcsolatokat nemcsak a kö­zös fenntartásban részt vevő üzemekkel, hanem az oktatá­si intézményekkel, a könyv­tárral és a társadalmi szerve­zetekkel is. S ami a legna­gyobb — egyben a legnehe­zebb — feladat: a község la­kóival el kellett hitetni, hogy most már tervszerű és folya­matos lesz a faluháza-művelő­dési ház munkája. * Várják a fiatalokat Ha lassan is, de mutatkoz­tak eredmények: szaporodott az iskolával közösen működte­tett szakkörök száma; a tor­nateremből a művelődési ház­ba kerültek át a rendezvé­nyek; előadóművészek léptek föl Tápiógyörgyén; fotó- és ke­rámia kiállításokat rendeztek és Gábri Albert helyi festő­művész is bemutatta képeit; mindezek mellett rendszere­sebbé váltak az ismeretterjesz­tő programok is. A művelődés ügye kimozdult addigi szűk köréből, megtették az első lé­péseket a felnőttek felé is, s ha nincs is ok az elégedettségre, az eddigi munka alapján tisz­teletre méltóak az eredmé­nyek. A továbblépés útja kétségte­lenül a művelődési ház törzs- közönségének megteremtésén keresztül vezet. Hrabicsek Mi­hály igazgató elsősorban az általános iskolát már befeje­zett fiatalokra szeretne tá­maszkodni, s mellettük a 20 és 30 év közötti korosztályra. A mag már kialakulóban van: jól működik Ladányi Mihály mechanikai műszerész vezeté­sével a fotószakkör, amelyet a fényképezés technikájával nem foglalkozó, csupán érdek­lődő tagokkal akarnak kibőví­teni. Megkezdték a báb, sakk és irodalmi szakkör beindítá­sának előkészítését. Visszaté­rő gondot jelent a könyvtár­ban működő Üj Tükör ifjúsági klub, mert működésének je­lenlegi feltételei rosszak. Pe­dig az intézményen belül kí­nálkoznak lehetőségek arra, hogy a fiatalok ténylegesen klubszerű foglalkozásokon ve­hessenek részt. A községi KISZ-szervezettel és a könyv­tárral közösen az ifjúsági klub helyzetének rendezését tekin­tik legsürgősebb feladatnak a művelődési házban. A művelődési ház valóban sajátos helyzetben van Tápió­györgyén. A régi házban kizá­rólag hétvégi disc ókat rendez­nek, és nem is nagy sikerrel. Ami érthető, hiszen ott a kö­rülmények nem a legmegfele­lőbbek, ráadásul gyakran okoz konfliktust az épületben mű­ködő kocsma vendégserege is. Ha a fiatalokat nagyobb szám­ban akarják becsalogatni az új művelődési ház rendezvé­nyeire, szakköreire, akkor va­lószínűleg helyet kellene adni az önfeledt szórakozásnak is az új falak között Ez nem egyszerűen jó ta­nács, a fiatalok is így szeret­nék, azok, akikre mindig szá­míthatott a község, ha a kö­zös munkában, ha a társadal­mi összefogásban volt szükség rájuk. S az áldozatkész tár­sadalmi munka Tápiógyörgyén már számtalan eredményre vezetett. A falu őrzi ennek tárgyi- emlékét a művelődési házon kívül az óvodában, az iskolabővítésben, a környezet­szépítésben. Ennek volt kö­szönhető, hogy az elmúlt év után Tápiógyörgye az idén is kategóriagyőztes lett a megyei településfejlesztési versenyben. A tavaly kapott 450 ezer fo­rintos díjhoz további' 300 ez­ret kaptak az OTSH-tól, így hozzáfoghattak az iskola mel­lett az uszoda építéséhez is, amely az egész falut szolgálja majd. Építéséhez már szerve­zik a társadalmi munkát. Kriszt György „A világ bármely sarkán..." Megtanítani őket: az élet harc Parasztháznak látszik mesz- sziről ez a budakeszi épület, s az is lehetett valamikor. Az it­teni kiskertből sem hiányzik a virág, a macska a bokor tö­vébe heveredve élvezi a ta­vaszt. Vámosmikoláról jöttek A ház falán emléktábla: 1919-ben itt tartotta üléseit a Magyar Tanácsköztársaság Budakeszi községi Direktóriu­ma. Aligha lehet véletlen, hogy éppen ide került a má­sodik tábla is: Pest megyei Munkásmozgalmi Múzeum; s az sem lehet véletlen, hogy éppen 1979-ben, a forradal­mi események hatvanadik év­fordulóján nyitották meg az intézményt. A kiállítást rendező, az is­mertető füzet szövegét író Al­földi Vilma mottóként, vezér- gondolatként Zalka Máté sza­vait választotta: A világ bár­mely sarkán harcolsz a sza­badságért: a magyar népért is -küzdesz. Ez a gondolat vezeti valóban a látogatót a múzeum Pest megyei internacionalisták cí­mű állandó kiállításán, néz­ze akár az első két terem anyagát, amely az első világ­háború kitörésétől a szocialis­ta forradalomig vezető út nemzetközi, .hazai és megyei jelentőségű eseményeit mutat­ja be, akár a harmadik te­rem dokumentumait, amelyek között a Tanácsköztársaság megyei eseményeire vonatkozó fotókat, iratokat, felhíváso­kat, kiáltványokat is elhelyez­ték. Mindent megfontoltam és meggondoltam — mondta a Népeimhez címzett kiáltvá­nyában Ferencz József, s a kiáltványnak félig-meddig hisznek is talán a frontra in­dulás előtt fényképezkedő vá- mosmikolai katonák. Dacosan néznek az egykori fotográfus­ra, kezükben harmonika, he­gedű, de az arcokról hiányzik a meggyőződés, lelkesedés. Aligha értik igazán, miért is kell harcolniuk, csak azt tud­ják, parancsot kaptak... Összecsengő szavak Ha Zalka Máté szavaira gondolva ismerkedünk a kiál­lítással, a Pest megyei inerna- cionalisták tevékenységével, próbáljuk megrajzolni a fotó­kon látható ellenállók, for­radalmárok erkölcsi arculatát, akkor az értelmetlen véron­tásra szóló császári-királyi ki­áltvány leghatásosabb ellen­pontját egy 1944-es dokumen­tumban találjuk meg. A kiállí­tás utolsó termében bukka­nunk arra a megsárgult papír­ra, amelyen a franciaországi Magyar Függetlenségi Mozga­lom 1944. december 3-i össz- vezetőségi ülésének határozata Már a téli csúcsra készülnek A nyári időszá­mításra történt át­térés a Duna- menti Hőerőmű­nél is jelentős vál­tozást jelent; az erőmű kisebb ka­pacitással termeli immár az áramot. Így sor kerülhet egy-egy nagy tel­jesítményű turbi­na leállítására, nagyjavítására. A DHV karbantartói a tavaszi és nyári hónapokban mind a 13 turbinát fel­készítik a téli csúcsidőszakra. Párját ritkító fejlődés Rang a társadalmi munka Nem akarok hinni a fülem­nek, de kénytelen vagyok a szememnek: ha életemben elő­ször járnék Veresegyházon, csodára gyanakodhatnék. Pe­dig szó sincs itt földöntúli erők munkálkodásáról, ellenkezőleg, nagyon is evilági okai vannak a hatezer lelket számláló nagy­község párját ritkító fejlődésé­nek. Pénzbeli érték Akik számon tartják, mi­kor melyik községünkről írunk, most talán furcsáilva ráncolják homlokukat: tavaly ilyenkor, meg azelőtt is Ve- resegyházrcd adtunk hírt eze­ken a hasábokon. De még mielőtt bárki valami titkos protekcióra gondolna, elárul­hatjuk a vissza-visszatérő ap­ropót, amit maguk a közsé­giek harcolnak ki évek óta. Immár harmadszor, s ezúttal végleg elnyerték a Pest megyei településfejlesztési verseny nagyközségi kategóriájának el­ső díját. (Amint ezt a 3. olda­lon hírüladiuk.) Hogyan csinálják? A válasz­ra alighanem a krónikáson kí­vül is sokan kiváncsiak. S bár most a községi népfrontbi­zottság elnökétől, titkárától és a nagyközségi tanács igazga­tási csoportvezetőjétől érdek­lődtünk, alighanem a hiány­talan felvilágosítás reményé­ben fordulhatnánk jószerivel bárkihez Veresegyházon. Mert itt szó sincs kozmetikázásról, vitatható átcsoportosításokról, jóindulatúan kezelt költségek­ről. Az a negyvennégy és fél millió forint, ami az elmúlt ötéves tervidőszak társadalmi áll. A vezetőség ......örömmel és nagy megelégedéssel szem­léli a szovjet-orosz seregek ál­tal felszabadított magyar terü­leten a szép eredménnyel meg­indult demokrata szervezke­dést. A független, demokrata Magyarország megteremtésé­re az egyetlen utat az idáig leigázott népi erők szabad megnyilvánulásában látja, és ezért bizalommal üdvözli a Függetlenségi Front hazai ve­zetőségét abban a jelentőség­teljes munkájában, mellyel az orosz felszabadítókkal a leg­nagyobb egyetértésben a népi erők megszervezésére törek­szik. .. ” Hárem évtized mű'tán felel a kihívásra ez a dokumentum, bizonyítva a haladó erők győ­zelmének törvényszerű voltál, egyszersmind azt, hogy a kö­zös eszméért harcolóknak, munkálkodjanak a világ bár­mely pontján, végül találkoz­niuk kell... Bárhol harcolsz — mond­ja Zalka Máté. A népi erők megszervezése — áll a hatá­rozatban. összecsengő, a kiál­lításlátogatóban minduntalan feltoluló szavak. Zászlók a térképen Sziklai Sándor — akit sze­mélyes tárgyai, Peter Lady ál­névre kapott levelei bemuta­tásával talán a látogatókhoz legközelebb hoz a kiállítás — munkájának pénzbeli értéke, az valóban pontosan ennyi. Utána lehet számolni, ámbár kissé hosszadalmas lenne. Az összefogás szülte Miként az a felsorolás is: mit végeztek. De meg,éri vé­gigfutni, hiszen a forintok mégoly tetemes summája is élettelen. Holott mögötte ép­pen az életviszonyok, a lakó- környezet, az ellátás megany- nyi mára elfeledett gondja hú­zódott. Egykor, a kérdezettek egymás szavába vágva sora­koztatták fel azokat a létesít­ményeket, amelyekkel az el­múlt öt évben gazdagodott a falu. Kezdve a kívülről is tetsze­tős orvosi rendelővel, a bár­mely városban megirigyelhető ÁBC-áruházzal és az úttörő­táborral, amelyhez nagyszerű park csatlakozik s amely alig százötven méterre van a hí­res veresi tótól, Folytatva a mezőgazdasági kisáruházzal, a könyvesbolttal, a. bővített, fel­újított gyógyszertárral, a re­kordidő alatt elkészült ben- zinkúttal. Befejezve azzal — ha ugyan bárhol elvághatjuk .a felsoro­lás fonalát —, hogy a nagy­községben nincs egyetlen olyan utca sem, amelyben legalább az egyik oldalon jie lenne homokbetonos járdá, hogy öt­ven utca aszfaltos, vagy elő van készítve az új burkolatra, folyamatosan épülő sportte­S akkor még hátravan a lep, amivel két legyet ütöttek egycsapásra. Gyenizse Ferenc népfrontelnök mondta, hogy a a Szovjetunióból érkezett és oda is tért vissza a spanyol polgárháború után, hogy a má­sodik világháborúban a szov­jet partizánok kiképzésével, majd fegyveres harccal segít­se hazánk felszabadítását. Ri- bár Pál Spanyolország után Jugoszláviában harcolt a fa­sizmus ellen, a spanyolosok többsége azonban a francia- országi ellenállásban vett részt. A múzeum egyik helyiségé­ben hatalmas térkép, rajta zászlócskák jelzik: hol har­coltak magyar internacionalis­ták a fasizmus ellen a második világháború alatt. Párizs, Mar­seille, Bordeaux, jugoszláviai városok, a szlovákiai Beszter­cebánya, Vepor-hágó, Duk- lai-hágó, s zászlócskák a Szov­jetunió európai részén... Egy életlen fénykép állít meg: fiatal férfi hasal a hó­ban, s hajol géppisztolya fö­lé. 1944-ben készült a kép, a Kárpátokban harcoló magyar partizánok között. Egy másik fotó, a krasznojarszki antifa­siszta iskola hallgatóiról. 1943- tól egyre több magyar hadi­fogoly csatlakozott a 250 ezer szovjet partizánhoz, közöttük számos Pest megyei is: a pilis- szenti váni Major József, aki 1943-ban, a polenjei erdőben halt hősi halált, s aki megkap­ta a Honvédő Háború Parti­zánja kitüntetést, vagy a nagy­marosi Eged András, aki fog­ságba esése után a juzsai an­tifasiszta, majd a krasznojarsz­ki partizániskolában tanult, s 1944 szeptemberében Kelet- Magyarországon harcolt. Sorolhatnám, a fényképek aláírását követve a második helyén korábban egy szemét­telep volt. Barczy Lászlóné népfronttitkár a gyermekév al­kalmából tavaly elkészült ját­szóterekről szolt elismerően, különösen arról, ami a Szabad­ság út és a Kinizsi utca sar­kán áll. Régebben épült ugyan, de már akkor is jelentős tár­sadalmi összefogással az is­kola, a művelődési ház, a strand s még sok-sok egyéb, ami mára a gödöllői járás egyik közösségi szempontból leggazdagabb, legkényelme­sebb községévé tette Veres- egyháza t. Jeles alkalmakkor S mi kellett hozzá? Egy tö­rekvő tanács, élén Pásztor Bé­la elnökkel, nyílt községpoli­tika, amely valamennyi fó­rumon kikéri a lakóit vélemé­nyét. Az, hogy rang legyen a társadalmi munka, s hogy a község apraja-nagyja, kezdve a fiataloktól, folytatva az eljáró dolgozókkal és a kis­iparosokkal, s hosszú-hosszú lista után befejezve az üdülő­telkek tulajdonosaival, magáé­nak érezze, amit csinál. S még hozzátehetjük: díszes munka- vállalási lapok, Veresegyhá- zárt feliratú elismerő okleve­lek, gyors helyzetfelismerés, kölcsönös bizalom. S bár gondjuk is jócskán akad még, Lebek László, a tanács igazgatási csoportveze­tője elsőként a vizet említette, de a jeles alkalom érthetően az örömökre, a sikerekre irá­nyítja a veresiek és vendégeik figyelmét. De reálisan és ezek­ből van több. Gáti Zoltán világháború Pest megyei in­ternacionalista harcosainak ne­vét, s később, a szakemberek kutatómunkája nyomán nyil­ván a mainál jóval bővebb lehet ez a névsor, részlete­sebben megismerhetjük az ese­ményeket. A névtelenekkel, s az egyelőre ismeretlen sor- súakkal szemben még igen sok adóssága van a munkásmoz­galom-történetnek, s ebből kö­vetkezően az újságírónak is. Vörös magyarok így van ez akkor is, ha az ismert és a ma még ismeret­len internacionalis.ák számá­ra — s ezt az életükkel bizo­nyították — sohasem az én, hanem a mi volt a fontos, a Zalka Mátéval gondolt gondo­lat, vagy éppen Ligeti Károly eszméje, amelyet a kivégzése előtt írt Végrendeletem című versében így fogalmazott meg: Míg telketekben egy szikra tűz fog égni, / Addig előre vörös magyarok! / S az eredményt ti is el fogjátok érni, / Én is elérem — habár meghalok. Sokkal később, már a fel- szabadulás, után Ribár Pál, aki egykor, a Horthy-Magyaror- szágból útban Spanyolország felé, Európa börtöneit végig­járva érkezett meg a lángok­ban.álló országba, így vallott: A spanyoloknak a nyomor ad­ta kezébe a fegyvert. Mi nem nyomorgunk. De a béke ügyé­ben résen kell lennünk. Ezért szeretem a mai fiatalokat a közösségi életre nevelni, s meg­tanítani őket arra, hogy az élet — harc! Figyeljünk jobban erre a fiatal múzeumra! P. Szabó Ernő i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom