Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-29 / 99. szám

Éljen a Szovjetunió, a haladás és a béke szilárd támasza! Szovjet—líbiai tárgyalások Erősödtek a kapcsolatok Moszkvában tegnap befeje­ződtek a szovjet—líbiai tár­gyalások. A hétfőn megkez­dett megbeszéléseken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke, And­rej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter és Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a központi bizottság titkára vett részt. A líbiai tárgyalóküldöttséget Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam elnöke vezette. A találkozón a felek véle­ménycserét folytattak a jelen­legi nemzetközi helyzettel, s az antiimperialista álláspon­ton álló, a népek szabadsá­gáért és függetlenségéért, a békéért, a fegyverkezési haj­sza ellen fellépő erők egysé­gével kapcsolatos kérdésekről. Leonyid Brezsnyev tájékoz­tatta Kadhafit arról a széles körű programról, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusán terjesztettek elő a béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdítását, az imperializmus politikájának visszaverését célzó konkrét lépésekre. A tárgyalásokon megállapí­tották, hogy o hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján a leginkább agresszív imperia­lista körök, mindenekelőtt az Egyesült Államok hibájából a nemzetközi helyzet komolyan megromlott. Az agresszív kö­rök ikalandorpolitikája — amely a fegyverkezési ver­seny új fordulójának kierősza­kolásában, saját akartuk más országokra és népekre történő rákényszerítésében, a világ különböző térségeit önkénye­sen saját érdekszférájuknak történő minősítésében jut ki­fejezésre — megnövelte a feszültséget a világban. Brezsnyev és Kadhafi azt a meggyőződését juttatta kifeje­zésre, hogy a jelenlegi körül­mények között feltétlenül szükséges visszaverni az im­perializmus agresszív terjesz­kedési politikáját, ezen az alapon kell összefogni a világ minden haladó, nemzeti-fel­szabadító és demokratikus erejét. A közel-keleti helyzetről folytatott elmélyült eszmecse­re során a felek azt a kölcsö­nös meggyőződésüket juttat­ták kifejezésre, hogy ebben a térségben a feszültséget Izrael agresszív magatartása, az Egyesült Államok nyíltan ter­jeszkedő politikája váltotta ki, az a próbálkozásuk okozza, hogy erre a térségre rákény- szerítsék az Egyesült Álla­mok, Izrael és az arab érdekek árulói katonai-politikai szövet­ségét, amely ellenséges az arabokkal szemben. Különö­sen nagy veszélyt jelent az az amerikai—izraeli terv, amely­nek értelmében amerikai csa­patokat helyeznének el a Sí- nai-félszigeten a Camp Da- vid-i alku megvalósításának ellenőrzése ürügyén. Leonyid Brezsnyev és Moa­mer el-Kadhafi megerősítette, hogy szolidáris azzal a harc­cal, amely Afrikában folyik a gyarmatosítás és a fajüldö- aés teljes felszámolásáért, azért, hogy Namíbiában hala­déktalanul szüntessék meg a fajüldöző pretoriai rendszer törvényellenes megszállását, adják át a hatalmat a namí- biai nép egyetlen, valóban jogos képviselőjének, a SWAPO-nak. Brezsnyev és Kadhafi meg­elégedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt években sikeresen erősödött és fejlődött a Szovjetunió és Lí­bia kapcsolata a politikai, a gazdasági, a kereskedelmi és egyéb területeken. A felek megvitatták a szovjet—líbiai együttműködés számos kérdé­sét is, s kijelölték a két or­szág sokoldalú együttműködé­se továbbfejlesztésének és bő­vítésének alapvető irányait. Gustáv Húsúk kitüntetése Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, Csehszlová­kia köztársasági elnökének tegnap Prágában Alekszandr Botvin prágai szovjet nagy­követ átadta a Harci Barát­ság Erősítéséért Érdemérmet. A kitüntetést a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Varsói Szerződés megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ado­mányozta Gustáv Husáknak az enyhülés, az európai bizton­ság, a világbéke erősítésében, valamint a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erői együttműködése fejlesztésében szerzett érdemeiért. Franciaorszag Rosarióban demokratikus kormányzat alakult Népi bizottságok Salvadorban A spanyol kommunisták nyilatkozata A NA TO-csatlakozás ellen A Spanyol Kommunista Párt ellenzi az ország tervér zett csatlakozását a NATO- hoz — szögezi le hétfőn este közzétett nyilatkozatában a párt vezetősége. A spanyol kommunisták követelik, hogy az erről történő döntést ha­lasszák el az 1983-as parla­menti választásokig. Ugyan­akkor nehezményezik, hogy Calvo Sotelo kormányfő leg­utóbbi bonni látogatásakor tárgyalt erről a kérdésről anélkül, hogy előzőleg tanács­kozott volna a pártokkal. Spanyolország belépése az Észak-atlanti Szerződés szer­vezetébe jelentősen kiélezné a nemzetközi helyzetet, mert lerombolná a két katonai tömb között több mint ne­gyedszázada fennálló erő- egyensúlyt — mutat rá a nyi­latkozat. A spanyol kommunisták fel­hívják a figyelmet a csatla­kozás olyan katasztrofális kö­vetkezményeire is, mint az, hogy nukleáris fegyvereket telepítenének Spanyolország­ba, a spanyol külpolitika pe­dig nagymértékben függőségbe kerülne az Egyesült Álla­moktól éa .Tomlana az ország gazdasági: .helyzete is. Í<v Havanna KGST-értekezIet Záródokumentum elfogadá­sával véget ért Havannában a KGST-tagországok munka­ügyi minisztereinek 13. ülése. A tagországok között az ezen a területen az 1981—82-es években megvalósítandó együttműködésről is több ha­tározat került aláírásra. Az ülés résztvevői értékel­ték azokat a legjelentősebb intézkedéseket, amelyeket 1976—1980 között-a tagorszá­gok a munka, a fizetés, illet­ve a társadalombiztosítás te­rületén hoztak. Az ülés ide­jén a tagországok kétoldalú együttműködési megállapodá­sokat is kötöttek. Az IPS hírügynökség Salva­dorból érkezett tudósítása sze­rint a Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Fronthoz tartozó forradalmi népi had­sereg rádióadója, a Vencere- mos hétfői adásában bejelen­tette: a Morazan tartomány­beli Rosario városában, 190 kilométerre a fővárostól észak­keletre megkezdte működését „a felszabadult területek el­ső, demokratikus úton vá­lasztott városi kormányzata”. A rádióadás szerint „az ösz- szes településeken, ahol a ge­rillamozgalom befolyása érvé­nyesül, új helyhatósági szer­veket választanak és meg­alakítják a forradalmat tá­mogató népi bizottságokat, amelyek a népi hatalom szer­vei lesznek a jövőben. Jósé Napoleon Duarte, a junta elnöke hét végi nyilat­kozatában a mintegy másfél éve tartó polgárháború bé­kés megoldásának feltételéül azt szabta meg, hogy a balol­dali fegyveres csoportok te­gyék le a fegyvert. Kizárta mindenféle külföldi közvetí­tés lehetőségét, és azt mondta, hogy a konfliktust csak a Sal­vadornak oldhatják meg „de­mokratikus úton”. Emlékezte­tett arra, hogy 1982-re álta­lános választásokat hirdettek meg Salvadorban. Duarte egyébként azt állí­totta, hogy a kormány ellen­őrzi a helyzetet az országban. Helmut SchmidtRi/udbun A közel-keleti helyzet, a pa­lesztin kérdés és a szaúdi— nyugatnémet gazdasági kap-, csolatok áttekintésével tegnap délelőtt folytatódtak Helmut Schmidt kancellár és Otto Lambsdorff gazdasági minisz­ter rijadi megbeszélései — je­lentette a szaúd-arábiai hír- ügynökség. A nyugatnémet po­litikusok tárgyalópartnere Fahd herceg, szaúdi trónörö­kös. miniszterelnök-helyettes volt A nyugatnémet küldöttségtől származó értesülések szerint Schmidt és Fahd egy nevezőre jutottak a világpolitikai és kö­zel-keleti helyzet, valamint a kétoldalú kapcsolatok megíté­lésében. Diplomáciai vélemények sze­rint „semmi sem utal arra”, hogy a kedd délelőtti tárgya­lásokat — mint ahogy előze­tesen föltételezték —, a szaú- diak által igényelt és az NSZK részéről egyelőre elhárított fegyverszállítások kérdése uralta volna. Mindazonáltal a katonai téma nem hiányzott a napirendről: mint nyugatné­met forrásból közölték, az NSZK rendfenntartó erőinek terroristaellenes elitegysége segítséget fog nyújtani a szaú­di hatóságoknak egy hasonló ottani alakulat kiképzésében. Ciscard folytat ja Az újjáválasztásért küzdő Giscard d'Estaing francia ál­lamfő már hétfőn este — egyetlen nap késedelem nél­kül — megkezdte kampányát az elnökválasztás első fordu­lójában vele szemben ver­senyben maradt jelölt, Fran­cois Mitterrand ellen. Giscard d’Estaing a kelet-franciaor­szági DoZe-ban, majd Dijon- ban beszélt és jelezte politi­kai stratégiájának lényegét: ellenfelét azon a címen tá­madja, hogy az „a kommunis­ták túsza” lenne, ha győzne. Giscard saját szavazótáborát pedig ígéretekkel kívánja bő­víteni. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága tegnap délelőtt összeült, hogy levonja a választási eredmények ta­nulságait és kidolgozza a párt állásfoglalását a második fordulóra. René Andrieu, a L’Humanité főszerkesztője a lap vezércikkében kedden reggel azt hangsúlyozta, hogy a kommunisták visszaesése súlyos, de hiba volna azt olyan „földrengésnek” fel­tüntetni, amely végleg elsö­pörte a párt reményeit. A Marchais nevére adott 4 mil­lió 456 ezer szavazat jelentős népi erőt képvisel. Ha vá­lasztóink egy jelentős része a szocialista jelöltre szavazott — akit úgy mutattak be, mint aki esélyesebb Giscard legyő­zésére a második fordulóban —, ez nem azt jelenti, hogy a kommunista párt ellen adta le szavazatát, hangsúlyozza And­A LEMF KB tizedik ülése Ma kezdődik a tanácskozás Mint Varsóban bejelentet­ték, ma a reggeli órákban megkezdi munkáját a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tize­dik ülése. A napirend első pontjaként Stanislaw Kania, a Központi Bizottság első tit­kára előterjeszti a politikai bizottság referátumát „A párt feladatairól a kilencedik, rendkívüli kongresszus előtt” címmel. Második napirendi pontként megvitatják a szocialista de­mokrácia fejlesztéséről szóló programtézisek tervezetét, va­lamint azt a tervezetet, amely a pártnak a szocializmus épí­tésében és az ország társa­dalmi-gazdasági helyzetének stabilizálásában játszott szere­pét taglalja. Ugyancsak meg­vitatják a LEMP Szervezeti Szabályzatában végrehajtandó változtatások és kiegészítések tervezetét. A tanácskozás harmadik na­pirendi pontjaként a KB-ülés határozatokat hoz. ★ A párt iránti bizalom visz- szaszerzése, a felső vezetés és a párttagság közötti kapcsola­tok erősítése, a jelenlegi vál­ságért felelősök beszámoltatá­sa, a gazdasági és a társadal­mi reformok, a szocialista megújulás következetes végre­hajtása — ezek a legfőbb té­mák a rendkívüli kongresszu­sára készülődő Lengyel Egye­sült Munkáspárt helyi szerve­zeteinek ülésein, aktívaérte­kezletein. Tadeusz Grabski, a PB tag­ja, a központi bizottság titká­ra egy üzemi pártértekezleten közölte, hogy most már a tár­sadalom is elismeri: a jelenle­gi gazdasági helyzetből csakis átfogó árreform útján lehet kijutni. A lublini vajdasági aktíva­értekezleten, amelyen részt vett Mieczyslaw Jagielski, a PB tagja, miniszterelnök-he­lyettes, nagy hangsúlyt ka­pott, hogy a párttagság rend­kívül sokat vár a szerdára összehívott tizedik plénumtól, a rendkívüli kongresszustól. ★ Egész éjszakán át tartó ta­nácskozás után tegnap reg­gel véget ért a Lengyel Szo­cialista Ifjúsági Szövetség harmadik, rendkívüli kong­resszusa. A tanácskozáson, amely a tervezett három nap helyet öt napig tartott, elfogadták a szövetség új szervezeti sza­bályzatát, akcióprogramját és elvi nyilatkozatát. Megválasz­tották a szövetség vezető tes­tületéit, és főtanácsának új elnökét: Jerzy Jaskierniát, a krakkói Jagelló Egyetem 31 éves adjunktusát. Izraeli jegyzet AH Kvajsziöfödik háza CSAK RÖVIDEN... AZ ENSZ székhelyén meg­nyílt a világszervezet Tájé­koztatási Bizottságának ülés­szaka, amelyen mindenek­előtt az új tájékoztatási vi­lágrend kialakításával össze­függő kérdésekkel foglalkoz­nak. PAKISZTÁN a jövő nyá­ron — július és szeptember között — kísérleti atomrob­bantásra készül az indiai ha­tár mentén — közölte tegnap a Patriot című indiai újság. A TERVEZETTEN FELÜL egymilliárd márkára van szüksége a nyugatnémet had­seregnek az 1981-es költség- vetési évben, különben a Bundeswehr ősztől — üzem- anyaghiány miatt — nem ké­pes ellátni NATO-feladatait. AZ AMERIKAI hadügy­minisztérium hétfőn bejelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mok 36 F-16 típusú vadász­gépet akar eladni Dél-Koreá- nak, összesen 900 millió dol­lárért. A BRIT KORMÁNY eldön­tötte, hogy nem tesz semmi­féle kísérletet Robert Sands megválasztott északír parla­menti képviselő és IRA- fogoly önkéntes éhhalálának megakadályozására. Helyette Belfastban és Londonban biz­tonsági előkészületeket tett arra az esetre, ha Sands ha­lálhírére újabb zavargások törnének ki. TERRORISTÁK hétfőn este elrabolták a nápolyi székhe­lyű Campania tartomány vég­rehajtó bizottságának (a helyi kormánynak) egyik tag­ját, a kereszténydemokrata Ciro Cirillót. Gépkocsivezető­jét és kísérőjét agyonlőtték. TÜLZÁS NÉLKÜL állíthat­juk: Ali Kvajszit nem kedve­lik az izraeli hatóságok. Miért is kedvelnék? Szüntelenül csak baj van vele, engedetlen, makacs fickó, nem hajlik az okos szóra. Pedig hányszor és milyen okosan elmagyarázták neki, hogy menjen innen, menjen onnan, menjen amon- nan, menjen amerre lát, men­jen a pokolba. Ali Kvajszi csak nem megy. Nem megy, mert furcsa mó­don, valahogy hozzászokott ahhoz a földhöz, amelyen negyvenöt éve született. Nem akarja megérteni, hogy az a föld most másnak kell, más­ra kell, nem arra, hogy az ő háza álljon rajta, hogy azt a földet ő művelje. A föld az új és terjeszkedő háderai erőműnek kell, az út­nak, ami oda vezet, és ott épül az új országút is, egy arab település, nevezett Arab el-Mifger mellett. Ali Kvajszi itt született 1936-ban, a szülei gyümölcsöst ' műveltek, amíg még megvoltak a narancsfák és éltek a szülei; gyerekkorá­ban sok halat fogott a folyó­ban, amiben akkor még volt hal. Arab el-Mifger lakói, akik még megmaradtak, most valamennyien munkások, iz­raeli gyárakban dolgoznak. Ahogy terjeszkedett az új város, Hódéra, egyre több Pa­lesztinái arab költözött el Arab el-Mifgerből, olyanok, akiknek a háza, földje útban volt, mert másra kellett a hely. A megmaradt házak el­öregedett viskók, a kormány régóta tiltja itt az araboknak az építkezést, majd úgy ha­tározott, hogy Arab el-Mifger többé nem létezik. Akik nem bírták ’ tovább a hatóságok zaklatását, vagy akiket éppen­séggel kilakoltattak, másutt kerestek maguknak helyet. Nem mindenkit faragtak olyan kemény fából, mint Ali Kvaj­szit, aki megmakacsolta ma­gát, és azt mondta: én nem megyek. HÁROM ÉVE MAR, hogy először panaszra ment a rend­őrségre: az erőmű építése miatt naponta zaklatják, ki akarják dobni a házából. Csa­ládostul állított be a rendőr­ségre, az öt gyerekével és a nyolcvanéves anyjával, hogy lássák, ekkora családot nem lehet csak úgy az utcára ten­ni. A rendőrségen elmagya­rázták neki, hogy kell a hely az erőműnek, és hogy esetleg kaphat valamit az államtól a házáért, meg a földjéért. Az összeg nevetségesen kicsi volt, Alinak vérbe borult a feje. nem akarta elhinni, hogy ilyen dolgok vele, a tisztessé­ges, dolgos, nagycsaládos em­berrel is megtörténhetnek. Pe­dig tudnia kellett volna hogy nagyonis megtörténhetnek, mert hallott, meg látott is már effélét eleget. Valamit mondhatott a rend­őrségen, meg a család is mondhatott valamit, ugyanis ilyen helyzetben épeszű em­bernek okvetlenül a nyelvére kerül valami, mert mindjárt ott is tartották Alit és bezár­ták az egész családdal együtt. Nem sokkal később társasá­got is kaptak: Ali bátyját a családjával, minthogy az ő háza szintén rossz helyen állt és ő is mondani talált valamit a jogról meg az igazságról. Mire valamennyien kikerül­tek a börtönből, a két háznak nem volt se híre, se hamva. A romokat is csinosan elta­karították. Most mutasd meg, Ali Kvajszi, melyik volt a há­zad! Ali meg a bátyja meg­mutatták: fölállítottak egy deszkabódét azon a helyen, ahol a szülőházuk állt. Ali kijelentette: ez az én ottho­nom, az én telkem, az én föl­demen, az én országomban Palesztinában. Ezért aztán megint megorrolt a hatóság. Alit becsukták, a bátyja el­költözött egy másik faluba, Heze Buba. A viskót a bull­dózerek eltüntették. Alit ez a második bebörtön­zése sem győzte meg semmi­ről, csak nem hajlott az „okos szóra”. Amikor kienged­ték, ugyanazon a helyen föl­állított egy másik sátrat és beköltözött. Tavaly október­ben letartóztatták azzal a váddal, hogy sátrat vert az elektromos társaság területén. Mire ő megint azt mondta: az nem úgy van, ez az én föl­dem, mióta megszülettem. No­vemberben kiengedték Alit, de előtte világosan elmagyaráz­ták neki, hogy két évre ki van tiltva a falujából, ha vissza merészel jönni, megint a hűvösön találja magát. MIUTÁN KIJÖTT, látta, hogy nincs meg a sátra, a családját kirakták, elzsuppol- ták a rokonokhoz, Heze Buba. És mi jutott erre eszébe? A lányait beadta egy árvaházba, ő maga pedig a fiaival és az anyjával elzarándokolt Jeru­zsálembe, egyenesen a parla­ment szomszédságába. Ott verte föl a legújabb sátrát és beköltözött. Ez a csata se tar­tott sokáig, de Ali közben vi­lágosan kifejtette a vélemé­nyét, megint csak a rendőrsé­gen: „A személyi igazolvá­nyomban az áll, hogy Arab el-Mifger-i lakos vagyok. Ott született a nagyapám, az apám, ott születtem én és a gyere­keim. Ott szeretnék meghal­ni. De ha ezt nem akarják, adjanak megfelelő kártérítést a házamért és a földemért, akkor majd keresek magam­nak más helyet.” Ali Kvajszinak pillanatnyi­lag nincs erre módja. Egyfe­lől, mert kártérítést máig sem kapott, másfelől, hogy úgy mondjuk, a mozgásban is korlátozva van. Január vége óta az ötödik „otthonában” la­kik egy másik izraeli börtön­ben. Hatos Erzsébet é

Next

/
Oldalképek
Tartalom