Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

’kMiÍOP 1981. ÁPRILIS 1., SZERDA Emlékezés Lukács Lászlóra Lukács László költő, a ma­gyar kommunista mozgalom harcosa, a fasizmus elleni küzdelem kiemelkedő szemé­lyisége születésének 75. évfor­dulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek egykori — a VI. kerület Bajcsy-Zsi- linszky út 65. szám alatti — lakóházánál. Az épület falán levő márványtáblánál az MSZMP budapesti Bizottsága nevében Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titká­ra és Kelen Béla, a budapes­ti párt-végrehajtóbizottság .tagja, a Magyar írók Szövet­sége képviseletében Csák Gyula titkár és Jovánovics Miklós, az Élet- és Irodalom főszerkesztője helyezett el ko­szorút. Elhozták a megemlé­kezés virágait családtagjai, lánya H. Lukács Borbála és a költő harcostársai is. A KOMOLY ZENE KEDVELŐINEK Áprilisi koncertnaptár Ritkán adódó élményeket kínálnak a komoly zene ked­velőinek a főváros koncertpó­diumai április elején. A világ­hírű szovjet hegedűművész, Igor Ojsztrah április elsejei vigadóbeli hangversenye nyit­ja meg a külföldi vendégmű­vészek koncertjeinek sorát. A hangszer másik mestere, a hazai közönség által ugyan­csak jól ismert Peter Mihali- ca csehszlovák hegedűművész szerepel szólistáiként április 3-án a Zeneakadémián. Először szerepel Magyar- országon a Kölni Zeneművé­szeti Főiskola hallgatóiból nyolc esztendeje alakult ka­maraegyüttes, a Musica An­tiqua Köln. A Reinhard Goe­bel hegedűművész vezette muzsikuscsoport tagjai ere­deti hangszereken szólaltat­ják meg a barokk kor zené­jét, április 7-i zeneakadé­miai koncertjükön az Évszá­zadok muzsikája sorozatban Couperin, Rebel, Marchandés Bach műveit tolmácsolják. Április plső felében három alkalommal is láthatja rajon­góinak nagy számú tábora a tokiói zenei egyetem profesz- szorát, az 1974Tes budapesti karmesterverseny győztesét, Kobajasi Kenicsirót. Április 6-án és 13-án az Erkel Szín­házban vezényli a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekart. Míg az április 10-i zeneaka­démiai koncerten a japán vendégművész a Magyar Rá­dió és Televízió szimfonikus zenekarát és énekkarát ve­zényli. MA ESTE A TELEVÍZIÓBAN A nürnbergi per 5 1947. július 7-én szállt fel — legalábbis a foglyok | számára ismeretlen úticéllal — o nürnbergi repülőtérről | egy amerikai katonai repülőgép, amely a háborús főbű- i nösök perének hét szabadságvesztéssel sújtott elítéltjét E szállította. Még aznap bezárult mögöttük a spandaui 1 börtön vaskapuja. A Nyugat-Berlin azonos nevű kerü- | leiében fekvő börtön épületét szemelték ki és építették | át a háborús' főbűnösök fogvatartására a szövetséges | hatalmhk hatóságai. Az épület 132 magánzárkából, öt E fegyelmi zárkából és tíz nagy, egyenként 40 fogoly el- i helyezésére szolgáló közös zárkából állt. Amikor a szö- | vetségesek 1946 novemberében — a nürnbergi ítélet, el- ! hangzása után — lefoglalták, 600 rabot tartottak itt fog- | va. A börtönt átépítették, magas, elektromos árammal | telített szögesdrót biztosítással látták el, öt őrtornyot E létesítettek, ahonnan az egymást havonta váltó nemzet- E közi őrség tagjai a börtönfal minden centiméterét féríy- | szórók éles fényének segítségével éjjel is megfigyelhetik. Nincs nevük A szövetségesek megálla­podtak a börtön közös igazga­tásának módjában. A megálla­podás szerint a foglyok életét a közösen megállapított bör­tönszabályzat szabályozza. Az elítéltek abban a pillanatban, hogy „befogadták” őket a spandaui börtönbe, számot kaptak és elvesztették nevü­ket, szigorúan tilos őket nevü­kön szólítani és velük kezet fogni. A börtön napirendje szerint reggel 6 órakor van ébresztő, akkor reggeli mos­dás, szemüvegkiadás, ágycsi- nálás következik. 6 óra 45: reggeli. 7 óra 30-tól 11 óra 45 percig: munka, felügyelet mellett, utána átkutatják az elítélteket, nem jutottak-e va­lamilyen tiltott tárgyhoz. Az ebéd és déli pihenő — ekkor engedélyezik a dohányzást is — fél kettőig tart, utána 16 óra 45 percig a kötelező mun­kaidő második része követke­zik. Űjabb motozás után mos­dás, majd 17 órakor vacsora, 17 óra 45 és 18 óra 15 perc között a foglyok felkereshe­tik a könyvtárat, könyvet cse­rélhetnek. Utána celláikban olvashatnak, írhatnak, dohá­nyozhatnak. Takarodó: 22 órakor. A hét végén nincs munka, ilyenkor cserélhet a fogoly fehérneműt, hallgathatnak is­tentiszteletet vagy éppen min­den második héten 30 perces hanglemezkoncertet. Vasár­nap : pihenő, séta. Emlékiratok így múltak, múlnak az évek Spandauban. Az elítéltek kö­zül legelsőnek a 3. számú fo­goly, Konstantin von Neurath szabadult. Tizenöt éves sza­badságvesztésének csak egy részét töltötte le, amikor sú­lyos betegségére és magas ko­rára (81 éves volt akkor) való tekintettel 1954 novemberé­ben kegyelemben részesítet­ték. Utána Raeder tengernagy — eredetileg életfogytiglanra ítélték — kapott kegyelmet 1955 szeptemberében, szintén súlyos betegségére és magas korára való tekintettel. 1956. október 1-én, néhány perccel nulla óra után Kari Dönitz volt tengernagy léphetett ki a kapun, miután teljes egészé­ben kitöltötte tízéves börtön- büntetését. 1957 májusában ugyancsak kegyelemmel sza­badult Walther Funk volt birodalmi miniszter, aki tel­jesen visszavonulva élt halá­láig. 1966. október 1-én telt le az 1. számú fogoly, Baldur von Schirach és a 6-os számot viselő Albert Speer 20 eszten­dős büntetése. Schirach 1974 júliusában, 67 esztendős korá­ban hunyt el. Az ő emlékira­tai nem bizonyultak olyan át­ütő sikerűnek, mint Albert Speeré, akit egyébként nem­régiben a Századunk egyik in­terjúalanyaként is láthattunk. Negyven éve Most már lassan másfél év­tizede, hogy csupán egyetlen fogoly, a 7-es, Rudolf Hess, a führer egykori pártbeli he­lyettese a börtön lakója. Az ő számára szólal meg minden reggel 6 órakor az ébresztőt jelző gong. Az életfogytiglan­ra ítélt felkel, rendbeteszi ma­gát és celláját és aztán várja a reggelit. És aztán folytatódik a napirend, ahogy a megálla­podás előírja. Legfeljebb any- nyi a változás, hogy mivel Hessnek nincs kivel beszél­getnie, a hanglemez-hangver­senyek számát megnövelték, s időről időre lehetővé teszik azt is, hogy rádiót hallgasson. Különben pedig az 1,73 mé­ter hosszú és a 2,26 méter szé­les, -3,6 méter magas cella Hess világa. Itt morzsolja nap­jait az utolsó spandaui fogoly, aki április 26-án tölti be 85. életévét. Májusban lesz 40 esztendeje, hogy rabságban él. 1941. május 10-én történt, hogy állítólag Hitler tudta nélkül — Angliába repült. Ezt a furcsa utat mindmáig ho­mály fedi Nem alaptalan azonban az a feltételezés, hogy vállalkozásának céljáról még­iscsak tudott az általa körül­rajongott führer. És azt pró­bálta elérni, hogy Anglia bé­két kössön a náci Németor­szággal, amely akkor már ké­szen állt a Szovjetunió megtá­madására. Tudott róla Hess, aki a nürnbergi per­ben emlékezetvesztést szimu• Iáit, konokul tagadta, hogy előre tudott volna a Barbaros- sa-tervről, a Szovjetunió ellen tervezett hadműveletekről. Ez azonban képtelenségnek lát­szik. Hiszen a terv elkészítésé­nek idején ő volt a Harmadik Birodalom második embere. Eugene K. Bird, aki egy idő­ben Spandau amerikai pa­rancsnoka volt, s könyvet írt a Hess-kérdésről, a kéziratot — egyébként a börtönszabá­lyok durva megsértésével — átadta Hessnek afféle lektorá­lásra. S a 7. számú fogoly ki­fogásolta, hogy a kéziratban Bird miért húzta ki azt a részt, amely így szólt: „Hitler aggódott, hogy Hess elmond­hatja az angoloknak tervét Oroszország megtámadásáról. Hess volt a kevesek egyike, akik tudtak a Barbarossa- tervről, amelyet néhány héttel későbbre tűztek ki. Hitler ret­tegett attól, hogy Hess elárul­hatja.” — Miért húzta ki ezt a részt? — kérdezte Hess a szer­zőtől. Bird azt felelte: Hess szavaiból úgy vette ki, hogy ez a rész nem felel meg a té­nyeknek. — Állítsa vissza úgy, aho­gyan volt — mondta Hess. — Tehát beismeri, hogy tu­dott a Barbarossa-tervről, mi­előtt Skóciába repült? ‘— kér­dezte Bird. — Igen, tudtam róla. Nincs kegyelem A nyugati hatalmak, s az NSZK-kormányai 15 eszten­deje próbálják elérni, hogy Hess kegyelmet kapjon. Szán dékukban minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy a Havonta váltott őrségekkel, a szövetségesekkel együtt közö­sen őrzött spandaui börtön egyike azoknak a még fenn­maradt, annak idején az anti­fasiszta együttműködés során létesített intézményeknek, amelyek Nyugat-Berlin spe­ciális négyhatalmi státuszáról tanúskodnak. Ezért esik szó arról, hogy nagyon költséges, tehát felesleges egy több mint 600 rab befogadóképességű börtönben ^egyetlen foglyot őrizni. A költségeket egyéb­kén^ a nyugatnémet kormány­nak' kell fedeznie. Szovjet részről azonban — emlékez­tetve arra is, hogy a nürnber­gi ítélet után a szovjet bíró különvéleményt jelentett be, mert Hesst nem a legsúlyo­sabb büntetéssel sújtották ” — nem járultak hozzá a megke- gyelmezéshez. Pintér István DISCO, KEMÉNY ROCK, TÁNC Néhány szó szórakozásról KÖNNYŰZENEI STÚDIÓT TERVEZ A KISZ A fiatalok szórakozási vá­gya természetes. Erről beszél­gettünk Harsányi Lászlóval, a KISZ KB kulturális osztá­lyának helyettes vezetőjével. — Mi tette szükségessé, hogy az ifjúsági szövetség 'a szórakozás formáival foglal­kozzon? — A szabad idő növekedé­se. Az, hogy a családalapítás, az egzisztenciateremtés gond­ja mellett is tovább él a har­minc éven aluliakban a szó­rakozás igénye, s hogy java­részt zenéhez kötött, csopor­tos együttlétet kívánnak. Ezt a hatvanas évek közepén tu­lajdonképpen a beatmozgalom alapozta meg. — A beatnemzedék lassan botra támaszkodva jár, mond­ják, jelezvén ezzel, hogy a hajdani „úttörők” már nem tinédzserek. Hány évesek a koncertek, discók mai látoga­tói? — Az utóbbi évtizedekben az ifjúság társadalmi helyzeté­nek a változása következté­ben a gyermek előbb érik if­júvá, és tovább marad fia­tal. A beatnemzedék tagjai is azok. A gyerekek 10—12 évesen lesznek zenekarrajon­góvá. Kétségtelen, hogy ők és a náluk valamivel idősebbek már több időt szánnak a szó­rakozásra, mint az előző fel­nőtt generáció, de ez nein je­lenti azt, hogy más értékes időtöltést elutasítanak. Ki ho­va jár? Ez inkább kor sze­rint, mintsem a társadalmi rétegződésnek megfelelően Uáltozik. A 16 éven aluliak szabad idejét javarészt az is­kola, az úttörő- és ifjúsági mozgalom tölti ki. A többit a rockzene. Mivel kevés lehe­tőségük van, hogy koncer­tekre járjanak, azért elsősor­ban discóznak. A disco, a rockkoncertek közönségét a 16 —20 esztendősök adják. Kö­zülük kerülnek ki az együt­tesek és öltözködésük, men­talitásuk miatt gyakran el­ítélt rajongóik, a szakadtak, a csövesek is. Ezeket a fia­talokat azonban a közhiede­lemmel ellentétben, nem a ze­nei bandák formálják ilyen­né. az ő gondjuk nevelési és nem szórakozási probléma. — Disco, kemény-rock, tánc, játék. Ezek jellemzőek tehát: legalábbis amíg egy újabb divatirányzat el nem söpri őket. — A discozene hazai ha­gyományai csekélyek. Mit ad a disco? Nem azt, amit nyújt­hatna. Nincsenek filmek, hiányzik a diaporáma, az eset­leges játékok, irodalmi beté­tek, kevés a forgalomba ke­rülő • jó discolemez, zsúfoltak e táncos helyek. A koncerte­ken a rock hódít. A jazz-rock, a népzenei új hullám nálunk még háttérbe szorul, de tá­mogatást érdemelne, akár a táncházmozgalom. — Milyen szerepet vállal­nak ebben a szórakoztató in­tézmények? Az ifjúság szórakoztatásá­ban szerepet játszó intéz­mények struktúrája és fel­adatköre évtizedek óta válto­zatlan. Az igények és a lehe­tőségek között olyan feszült­ség alakult ki, hogy ezzel a KISZ-nek is törődnie kell. Nyílt tilok például, hogy a koncertszervezésnek nincs or­szágot átfogó gazdája, ugyan­akkor a zenei rendezvények megtartására sincs elég hely. Az intézmények pedig? A kel­lemes időtöltésnek csak egy részét elégítik ki, új divato­kat nem élesztenek, a megle­vőket kevéssé befolyásolják. — A KISZ KB tehát a fia­talok szórakozását fontos kér­désnek tekinti? — Igen, mivel szoros össze­függésben áll az az ifjúság- politika többi területével. Az állami szervek mellett e fel­adatok valamennyi szerve­zetünknek adnak tennivalót A tervek szerint könnyűzenei stúdiót indít a KISZ. Ez azon­ban önmagában nem elég. Szükség van a Művelődési Minisztérium, s egyebek közt az ŐRI, az OSZK, a Filhar­mónia támogatására, anyagi áldozatvállalására. És sok más intézkedésre. Jó lenne például, ha a berendezéseket, a disco kellékeit kölcsönöz­hetnék a műsorvezetők. Mű­sorvezető és közvetítő irodák­ra, jól funkcionáló munkakö­zösségekre is szükség van. K. S. Négyszállási jász sírok HÁZMATUZSÁLEMEK MARADVÁNYAI Körülbelül 5 ezer éves épü­let maradványaira leltek a régészek Csongrád megyében a Gorzsai Állami Gazdaság -területén. A későkori lakóház­ban talált gazdag leletanyag alapján a szakembereknek az a véleményük, hogy mindez ideig páratlan értékű régésze­ti leletre bukkantak. Ehhez hasonló épületmaradványt ed­dig csak Bulgáriában és Gö­rögországban találtak. A régé­szek különleges fúróberende- zéseikk^l megszondázták a környéket, s az épülettől 200— 300 méter távolságra több he­lyütt előkerültek hasonló korú házmatuzsálemek maradvá­nyai. A tudósok feltevése, hogy e területen nagyobb falu állt, amelynek feltárásával pontos képet kaphatnak az 5 évezred­del korábban élt emberek éle­téről, szokásairól. Az idén folytatódik a ház és környéké­nek régészeti feltárása. Az országban 40 intézmény, múzeum, tudományos műhely irányításával évente 60 régé­szeti feltáráson dolgoznak a szakemberek. Ma már egyre gyakoribb, hogy az archeológu­sok mellett ott munkálkodnák például az antropológia, zooló­gia, sőt a kémia, a fizika mű­velői is. A tudományos élet szenzációjának számító négy­szállási jász sírok további fel­tárásán és értékelésén is több szaktudomány képviselői fára­doznak. A jászok életéről, szo­kásairól mind ez ideig csak feltételezések voltak, tárgyi emlékeket nem találtak. Áz archeológusok most egy templom alapjainak maradvá­nyait és-a körülötte levő te­mető 136 sírját fogták vallató- ra. A csontvázak elhelyezkedé­séből érdekes következtetésre jutották. Megállapították pél­dául, hogy a temetőben kez­dettől fogva bizánci (keleti) keresztények temetkeztek, s mivel ezt a vallást magukénak vallókat az egyház annak ide­jén eretnekeknek tartotta, ezért másodszor is megtérítet­ték az itt lakókat. A temető legkorábbi sírjai a XIII. szá­zad második feléből valók. A temető feltárása értékes ada­lékokkal járult hozzá a jászok korai kultúrájának megisme­réséhez. Eredeti szövőszékeken A zalai-hetési kézi szőttes eredete — írásos feljegyzések s -érint — az 1370-es évekre tehető. A több évszázados hagyo- munyokon alapuló kézi szövés mesterfogásait — a táj jelleg­nek megfelelően — a Lenti Szabadság Tsz népművészeti sző- nyegrészlegének asszonyai ápolják. Az eredeti szövőszékeken készült, szebbnél szebb térítőkét, falvédőket, női és férfi inge­ket külföldön is keresik a vásárlók. RÁDIÓFIGYELŐ MINDENKI ISKOLÁJA. An­nak, hogy a rádióiskolát so­kan jobban szeretik a televí­zióénál, egészen bizonyosan az is oka, hogy a rádió ter­mészetéből adódóan nem oly erőszakos, mint a tévé. A hangdobozt akármikor ki le­het kapcsolni, ha a belőle szóló untatja, nem köti le a hallgatót. A kép látványa azonban akkor is marasztaló, ha bosszant. A másik ok: a rádió hosszabb időt szentel­het egy-egy témája taglalásá­nak, hatalmas archívumából egész előadásokat építhet a Mindenki Iskolája óráiba. Ilyen volt legutóbb az az iro­dalomóra, melyben a Diák- könyvtár hangszalagon kereté­ben Tolsztoj nagy művét, az Ivan Iljics halálát hallgathat­tuk meg. Nagyszerű dolog, a műsor szerkesztőjét, Ferenczy Ágnest dicséri, hogy az adást megelőzően két nappal, pén­teken délután beiktatott egy beszélgetést — műelemzést — Sáringer László és Reisinger János irodalomtörténészekkel, mely kerek fél órában olyan alapos elemzését adta a drá­mának, hogyt ha azt bármely középiskolás,' felvételire ké­szülő meghallgatta, bizony könnyű dolga lesz utána. Volt ennek a műsornak még egy nagy pozitívuma, jelesen, hogy olyan előadás hangfelvé­telét vették elő az archívum­ból. melyben a magyar szín­házművészet egykori csillagpi alakították a főszerepeket, a 'eeendás hírű Rátkay Márton. Ládomerszky Margit, Sítkey Irén. a fiatal Kállay Ferenc és az egykori Déryné Színház Kossuth-díias vezető művész­nőié. Fel^ki Sári. NAGYCENKEN. Sopronból lövet vagy Sopronba tartva érdemes 'egy kis kitérőt ten­nünk, ha a magyar múlt di­cs* előző századának emlékei­vel akarnánk ismerkedni. A nagycenki kastélymúzeum té­len is emlékezetes látványt nyújt, az Országos Lótenyész­tési Felügyelőség szomszédos telepe nyáron kínál látványos­ságot, díszes bemutatóival. S a kettő itt kapcsolódik össze, az egykori Űr, a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf személyén keresztül, ki nem­csak a környéken elterülő uradalmát virágoztatta fel, hanem a világhír felé indí­totta a magyar lótenyésztést. Varga Zoltán riporternek húsz percben is sikerült hang­ban mindazt láttatni, amit itt megtekinteni érdemes, s volt figyelme arra is. hogy mögé nézzen annak, ami még kija­vításra, felújításra vár. Ami még szót érdemelt vol­na! hogy a nagy magyar mau­zóleumába, melyet a tárlók­ban látott, a halál okát eltit­koló gyászjelentések után mindenki szeretne megnézni a község szép temetőjében, de nem olyan egyszerű oda be­jutni. Kulcsához vagy a hely­beli lelkésznél, vagy az ide­genforgalmi hivatal megbí­zottjánál lehet hozzáférni. S bizony, akinek szűkre szabott az ideje, aki az üdülőbe tart, avagy a kétheti pihenés után hazafelé igyekszik, nemigen vállal ennyi utánajárást. CORPUS. Ezt a nevet vá­lasztotta az a váci fiatalokból álló zenekar, melynek — úgy tűnik — felfelé ível a pályája. A Vasárnapi koktélban Kom­játhy György mutatta be őket 4s vezetőjüket. Reszler Pétert, Impressziók című szerzemé­nyével. Ügy hírlik, hamarosan elkészül első kislemezük is. B. H. I' r

Next

/
Oldalképek
Tartalom