Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1081. ÁPRILIS 26., VASÁRNAP § Hogyan nótáznánk mostanság ebből a „Hej, Nagykőrös . 1népdalból a = hej szócskát? Azt, ugye, lehetetlen rekonstruálni, hogy a magát _00 eszten- = dősnek mondó Csonka Márton gulyás milyen hangsúllyal eresztette a hejt, jjj úgy százharminc évvel ezelőtt, Arany János főgymnasiumi tanár urat szó- E rakoztatván. Mert, ugye, e szótagnyi szócska lehet sóhaj vagy fenyegetés, = akár figyelemfelkeltés, esetleg megbújhat mögötte dicsekvés, sőt, káromko- E dás is. A régi dalt egy csaknem fél évszázados füzctecskcben láttam nyom- = tatva, pontosabban egy bédekkerben, amely így reklámozza a várost: Nagy- E kőrös a Duna—Tisza köze legolcsóbb üdülőhelye. Magammal vittem Nagy­íj kőrösre a vén útikalauzt, hogy megfejtsem igazát, s keressem a népdal = kezdetének hangsúlyát. [ Irány a Cifra-kert! | ^i'vt rosi korzó, most délelőtt csend van. A füzetecske anonim szerzője nem tudhatott a Cifra-csárdáról és a hoz­zá tartozó — így hirdetik a neon­betűk — hotelről sem. A csárda ta­valy szép volt, idén május elsejé­re két és fél millió forintért felújít­ják. A hotelt azonban még jobb el­hallgatni: hét szobájába összesen 23 vendéget fogadhatnának, csakhogy a falak vizesek, repedezettek, a be­rendezés sem túl bizalomkeltő, vi­szont egy kétágyas szálláshely 170 forintba kerül. Rethény azonban van: a nyár elején megkezdik a szál­ló átépítését. További idézet a hajdani minden­tudóból: Kétágyas tisztaszobák na­pi 2 pengőért (ma megfelel körül­belül 70 forintnak) bérelhetők, sze­mélyenként és naponként 2,20 pen­gőért ízletes háromszori étkezés biz­tosítható. Tisztaszobák a Dunatours- nál most is bérelhetők és nem is sokkal többért, mint hajdanán. Ma­radandónak bizonyult az útikalauz egy további figyelmeztetése is: A lakások korlátozott számára tekin­tettel célszerű azokat az idény meg­kezdése előtt lefoglalni. Célszerű bi­zony, bár a város idegenforgalma manapság nem jelentős. De lehet­ne. Ezt sugallja már önmagában a Cifra-kerti nézelődés is. Szép, ro­mantikus, a millenniumi időből szár­mazó aréna magasodik a parkban, szolgált ez a közelmúltban zöldség­raktárként és építőanyag-lerakat- ként. Aztán tavaly a városgazdál­kodási vállalat szocialista brigádjai társadalmt " munk&ban rendbehoz­ták. Azóta üres. Sorsáról még nem' döntöttek, bár alkalmas lenne nyári hangversenyekre, sportesetményekre és kiállításokra. Pillanatnyilag el­hagyottan áll a hotel mögötti Sváj­ci-ház is, mert a városi képzőmű­vészeti kör kiköltözött belőle. Talán a helyi vadásztársaság kapja meg. Hajdanában ez a 12 holdas park volt a nagykőrösi üdülő- és idegen- forgalmi élet központja. Most nép- telen. „Hej, Nagykőrös híres vá­értékeket csodálhatunk meg, ame­lyek az országban is párjukat ritkít­ják. Legalább ennyire jelentős a nagy hírű gimnáziumban berende­zett Arany János-kiállítás, amely a költő életének valamennyi jelentős állomását bemutatja. S ha már a szellemi kincseknél tartunk, meg kell említeni a gimnázium negy­venezer (!) kötetes, tudományos könyvtárát, s a városi közművelő­dési könyvtárat is, amelynek pol­cain és raktárában hatvanezer könyv sorakozik. Az üdülésnek egyre inkább része lesz az ismereteket, gondolatokat is gyarapító, mégis szórakoztató elfog­laltság. Erre kínál lehetőséget a Szabadság téren álló Arany János Művelődési Központ: kiállítások, előadói estek, zenei programok vár­ják a helybélieket és a városba lá­togatókat. Mindezekről nem mesél­hetett a sárga füzetecske. Felhívja azonban a figyelmet az 1780-as évek­ben épült, majd többször átalakított copf stílusú templomra. Alépítmé­nye még Szent László idejében ké­szült román stílusban, ezt viszont el­fedték a renoválások, belsejét pe­dig az alig tíz évvel ezelőtti újra­festés megszabadította értékétől. Sokkal nagyobb érdeklődést érde­mel a gimnáziummal közös parkban álló gótikus református templom, amelyben számottevő műemlékeket találunk. Ez utóbbi templomhoz fűződik egy egészen friss és csöppet sem örömteli újdonság: itt találjuk Dabasi Halász József síremlékét, amelyet 1845-ben készített Ferenczy István. A dom­bormű a Halál géniuszát ábrázolja. Meglehet, kevesen tudják, hogy, ez a Dabasi Halász orvostudor volt a kezdeményezője a klasszicista épí­tészet magyarországi terjesztésének. Családjának sírboltja a nagykőrösi református temetőben állt, s ezt dí­szítette a dombormű, amely azért került le eredeti helyéről, mert a kriptát sommás összegért megvásá­rolta a város egyik fuvarosa. Még hézagosán sem ismerhető holdon. Gondozott és mégis a ter­mészet szabadságát őrző sétányok kanyarognak. Itt-ott padok és asz­talok, szalonnasütő helyek, fából ácsolt hinták, aprócska vegyesbolt es cukrászda, távolabb a Cifra-kert arénájára emlékeztető faépület fo­gadhat hangversenyt, szórakoztató műsort és discót. Az erdő szélén vár­ja a sétálót az igazi természeti cso­da: az ötszáz évesnél öregebb Ba­sa-fája, törzsének átmérője ráné­zésre is több két méternél. . | Kőrös környéki kirándulás. | n|f_ Egy nap kevés. | Látnivaló azért akad. | kert szomszédságában kettő is. Az egyik a strand közepén magasodó fúrótorony. A sárga füzetecske a fürdőt használja csaléteknek, még fényképet is közöl: Fedák Sári a nagykőrösi strandon (hamis rek­lám, hiszen a művésznőt állig fel­öltözve látjuk egy tucat úr társasá­gában). Igazi viszont a víz, amely­ről így ír: 34 fok hőmérsékletű, rézoxidot, magnéziumoxidot, ká- liumoxidct, klórt, szénsavat tartal­mazva gyógyító hatású. Ha valaki jelenleg írna turistato- borzót a városról, bizonnyal külön fejezetet szentelne a Cifra-kert mel­lett álló múzeumnak. Már az épü­let is jeles látnivaló: hamisítatlan klasszicista stílusú. A néhai bédek­ker nem is emlegethette ezt a lát­nivalót, hiszen huszártiszti lakta­nyát nem volt divat reklámozni. Je­gyezzük meg: az írás bizonysága sze­rint a harmincas évek közepén nem létezett érdeklődésre számot tartó múzeum. Most az egykori laktanyá­ban kitűnően rendezett és látványos kiállítás mutatja be Nagykőrös és vidékének történetét, közben olyan meg ez a lakosságát tekintve kicsi város (27 ezer 900 ember él Nagy­kőrösön). Ha bebarangoltuk a Sza­badság teret, bizonyára ránk fér a pihenés. Hívogat a tanácsház előtti Vénusz cukrászda, s ha a konzerv­gyár felé sétálunk, további három színvonalas éttermet, illetve esz­presszót találunk. Csakhogy élő cá­folatai annak, miszerint Nagykőrös a Duna—Tisza köze legolcsóbb üdü­lőhelye. Az árak világvárosiak. Üs­sük fel újra az aktualitását vesztő bédekkert: Van városi vendéglő és kávéház, központi kávéház, műkö­dik a Széchenyi-kioszk (ez a Cifra­kerti aréna), 15 kisebb csapszék, amelyekben a város homoki szőlő­kultúrájának termékeit mérik ki. Most négy étterem, négy eszpresz- szó és egy tucat csapszék szolgálja az éhezőket és szó,mj azokat. Homo­ki bort ugyan ritkábban mérnek, mint unicumot, whiskyt, vermutot, cinzanót és persze konyakot, meg lengyel sört. A nagykőrösieknek ismerős, az itt üdülni szándékozóknak kötelező pen­zum a három városon kívüli neve­zetesség. Pontosabban az egyik csak az aszfaltutak forgalmától, az urba­nizáció errefelé kis mértékű ártal­maitól esik távol: a Pálfája-erdő. Tölgyes és fenyves 102 katasztrájis kül — a helyiek így mondják — nem láttunk semmit. S öreg útika­lauzunkat is illik követni, bár nem említi a földrajzilag közelebb lévő nevezetességet, a Kőcser határában álló Kutyakaparó csárdát, pedig ez a település Kőröstetétlennel együtt Nagykőröshöz tartozott 1950- ig. Aligha lehet pontosan megálla­pítani a csárda nevének eredetét:a hagyomány úgy tartja, hogy két­száz évvel ezelőtt egy betyárt öltek meg, s temettek el az ivóval szem­közti mezőn, de a kutyája kikapar­ta, így derült fény a bűntényre; azt is beszélik, hogy a betyár ölt meg egy juhászt, s a puli juttatta pan­dúrkézre a tettest. Kőröstetétlen határában páratlan emlékmű fogad. Arany János, aki Nagykőrösről Szalontára látogatva, gyakran elhaladt az aprócska domb mellett, 1855-ben írta A tetétleni halom című versét. Anonymus kró­nikája igazolja, hogy a Pest megyei Tetétlen halmán állították fel a hon­foglaló Árpád vezér sátrát a Zalán ellen vívott sorsdöntő ütközet előt­ti estén. Csak ennyi a bizonyítható, az viszont már nem, hogy a millen­nium évében és most is látható ha­lom valóban honfoglalás kori-e. Mire újra a Cifra-kert útjait ro­vom, már ráesteledett a városra. Ide látszik az országút fénye és a Toldi i Miklós Élelmiszer Szakközépiskola * kollégiumának fényes ablaksora. Mindenütt csönd van. A hajdan fé­nyes Cifra-kert üres. Pedig ez a környék akár szabadidő-központ le­hetne az étteremmel, a hotellal, a hatalmas arénával, a múzeummal, a vízi sportteleppel és a formára gáz­lámpákat idéző higanyégőkkel vilá­gítva. KRISZT GYÖRGY * - "'-—' tmrem Á történelmi városmag, háttérben a református templom tornya Igényesen, színvonalasan Kilenc gondolatkör a reklámról A tetétleni halom obeliszkje Szövegek. „U-csa-csuu, u-csa- csuu, u-csa-csuu — Szálas!”; „Szobi szörpcsaládban benne él a nyár”; „A jó fénykép fortélya — fényképezzen Fortéra!” Plakátok: Szakállas-bajszos fiatalember, kife­szi tett hüvelykujjal jelezve: a Trap- perben minden rendben. Régi író­gép, a betűmozgató karok helyén színes ICO-tollak. Filmek: Csokolá­démáz csurog ínycsiklandóan azabo- nyi tsz Négercsók süteményére. Las­san, szinte lebegve úszó, jó alakú hölgyek fürdőruháján kis embléma: Senior. Reklámok: Pest megyei cégeké ezúttal, szándékosan csak azokat fi­gyelve. Hogy milyenek? Hát... Uyenek-olyanok. Ugyanaz va­lakinek tetszik, másnak nem. Az u-csa-csuu-tól mérnök barátom haja égnek áll. Fia, hatéves, imádja és ami lényeg: anyját a boltban Szi­tás ételízesítő vásárlására kényszerí­ti. A szobi szörp reklámdalai a jobb prozódiai érzékű, fülű hallgatókat bosszantják, ám, ha valakit találom­ra megkérdeznénk az utcán: milyen szörpöt ismer? — A szobit! — vág­ja rá. A szakember által mintaszerűnek ítélt szlogenek, filmek a vásárlók, tehát a reklámmal „megcélzottak” között érdektelenségbe hullanak — és fordítva. E furcsa, sokszorosan el­lentétes megítélés az egyik oka an­nak, hogy elterjedt egy mondás: „Nálunk a focihoz, a pedagógiához és a reklámhoz mindenki ért”. Ez a hozzáértés, amíg reális — nem is baj. Az össztársadalmi megméretés „veszedelme” szakmai ártalom, vele jár a munkával, no meg — szerencsés esetben — ösztö­nöz is. Jobb, érdekesebb munkára, a nagy nyilvánosság pozitív ítéletének megszerzésére. A baj — a reklám- szakemberek számára — ott kezdő­dik, mikor a szakmát nem ismerő, ám hivatalbeli beosztásuknál fogva hatalommal rendelkező „kollégák" munkájukba beleszólnak, mondván: ehhez mindenki ért. » Pedig ez szakma. Rengeteg tu­dományos terület (például, fon­tossági sorrend nélkül: pszicholó­gia, kereskedelem, szervezéstechni­ka, alkalmazott grafika, tömegkom­munikáció, filmgyártás, színdinami­ka, közléselmélet, szociológia, sta­tisztika, közgazdaságtan stb.) isme­retanyagát igényli. Az már más kér­dés, hogy mindezekkel rendelkez­nek-e azok, akik ezt a szakmát mű­velik. Korábban — az új gazdasági mechanizmus indulásakor —, mikor a piaci versenyt befolyásoló ténye­zőként előtérbe került a reklám, ál­talában azokat bízták meg a válla­latok ezzel a munkával, akik más­ra nem voltak alkalmasaik. Nyug­díj előtt álló rendészt, sok felesle­ges idővel rendelkező gépírókis­lányt. A helyzet azóta sokat javult, többféle reklámtanfolyamon lehet tanulni és nem ritka az egyetemen propagandából diplomázott reklá­mos sem. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál nagy tapasztalatú, fő­állású reklámszakember propagan* daoszfályt vezet, a pomázi írószer szövetkezetnél egy ambiciózus, fia­tal, ötletgazdag üzemvezető szinte társadalmi munkában intézi a cég reklámügyeit. Mindkét helyen érde­kes, jó a reklám, bizonyítva, hogy nem a szervezeti felépítésen múlik annak sikere. (íPSk Talán a pénzen? A rádióban 1 perc hirdetés sugárzási dija, a fő műsoridőben: 10 000 forint. A ív­ben 18 ezer. A Népszabadságban egy teljes oldal 170 000 forintba kerül. A hatalmas összegek olvastán ne tessék szömyülködni és főleg ne tes­sék olyanokat mondani: Mennyi ki- dotfctt pénz! Való igaz, alig lehet megbecsülni egy-egy reklámnak a Cogyasztóra gyakorolt hatását, az ilyen irányú vizsgálatok nálunk még kezdetlegesek. De! Erre hivatkozva nem szabad elítélni va'gy (volt rá precedens) megszüntetni a reklámot. Az ugyanis — ha betölti hivatását — a fogyasztó tájékoztatásának esz­köze. Azé a fogyasztóé, vásárlóé, ál­lampolgáré, akinek életszínvonalát megtartani, emelni — általános po­litikai feladat. Az életszínvonalat emelő új vagy bevált dolgok (a szol­gáltatásoktól az árukig) széles körű megismertetése, reklámozása e fel­adat része. Még mindig a pénzről. Hogy egy-egy cég mennyit költ rek­lámra — sok minden függvénye, me­lyek leírása most nem célunk. Pa­zarlás azonban alig van, a szó szo­ros értelmében. Erre a felügyeleti szervek vigyáznak. Hogy azután a. vállalat az adott reklámozandónak a legjobb, leggazdaságosabb reklám- hordozót választja-e ki — nos, itt lehet és kell takarékoskodni, és eh­hez kell a profi tudás. (A pomáziak évente 4,5 millió forintot költenek reklámra. Nekik elsősorban a kül- és belföldi kiállítások bizonyulnak jó reklámmédiáknak, mert itt ex­portlehetőségeiket növelhetik. A szo­bi szörpöt főleg a televízióban pro­pagálják, kevesebb pénzükkel • mi­nél többekhez akarván szólni, a ter­mék jellegének megfelelően.) Hamis beállítás lenne á vállalatok forgal­mának, eredményének százaléká­ban nézni a reklámköltségeket. A fogyasztó napjainkban mint­ha kevesebb Pest megyei hir­detést, reklámot láthatna, hallhatna. Most e sorok írója is csak vásárló­ként, reklámalanyként hiányolja például a Forte, a Váci Kötöttáru- gyár (Senior) vagy a többi, koráb­ban nagy erővel, jól reklámozó vál­lalat jelentkezését. Minden bizony­nyal gazdasági okok mérséklik ezt a tevékenységet, ám reméljük, hogy csak átmenetileg, és nem rosszul ér­telmezett takarékosságból. Egy ne­hezen, lassan, sok pénzzel, erővel, munkával felépített vállalati kép, bevezetett termék, villámgyorsan az ismeretlenségbe hull, ha «ún. fenn­tartó reklámjáról csak azért nem gondoskodunk, mert: — Ezen le­het spórolni! A reklámköltségekben megtakarítható néhány százezer, esetleg néhány millió forint elenyé­sző a jobb szervezésből, a hatéko­nyabb munkából megtakarítható összeghez képest. Ám a költségve­tésből egy vonással kihúzni a reklá­mok tételét — lényegesen egysze­rűbb ... Fentiekhez képest talán apró­id ság: a nevek. A Forte kétség­telenül az egyik legjobb elnevezés reklámszempontból. Nemcsak a me­gyében példamutató, de országosan, sőt: világszerte ismert. Kitűnőnek tartom — minden humorforrás vol­ta ellenére, vagy éppen azért — a Trapper márkát a farmerokra. De már a gyártó Lenfonó- és Szövőipa­ri Vállalat nevét kimondani is sok, a rövidítésként, cégjelzésként hasz­nált Budaflax pedig erőltetett, ért­hetetlen. A Senior a humán mű­veltségűikben a juniort idézi és ál­lítja szembe; vélvén: ez a termék — neve is jelzi — idősebbeknek va­ló, nekik készült. A pomázi írószer ICO jele nem volna rossz, de ők maguk is érzik, .tudják: csak a kül­földinél természetes az iko kiejtés és hiába, hogy termékeik jelentős része exportra kerül, az itthoni toll­forgató gyerek bizony icónak mond­ja a kitűnő rostirónt. Végül is valljon színt az új- _ sáigíró; milyenek a magyar rek­lámok? Az újságíró bevallja: elfo­gult. Egyre jobbnak véli a hazai pro­pagandamunkát és, ha annak gond­jai (melyek közül néhányat fentebb megemlített) lassan megoldódnak — még jobb lehet. Bizonyíték erre pél­dául — ismét házunk tájáról —, hogy a Trapper-fi Írnek díjat nyer­tek rangos reklámfilmszemléken; hogy az egyik külföldi kiállításon a világhírű Pelikán írószergyár meg­kérte ICO-ékat, illetve a standjukat készítő Magyar Hirdetőt — nekik is csinálják meg bemutatójukat; hogy a Váci Kötöttárugyárba tanulmány- útjukon ellátogattak a Magyar Rek­lámszövetség tagjai, nem kis elis­meréseként az ottani reklámmunká­nak. Szándékosan nem citáltunk rossz, ostoba, nevetséges.’ primitív példá­kat. Vannak ilyenek, bőven. Észre kell azonban venni végre, hogy las­san, de biztosan, igényes, színvona­las munkával — igényessé, színvo­nalassá válnak reklámjaink. ANDAI GYÖRGY 4 4 Hajdan és ma Hej, Nagykörös, híres város...

Next

/
Oldalképek
Tartalom