Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1081. ÁPRILIS 26., VASÁRNAP § Hogyan nótáznánk mostanság ebből a „Hej, Nagykőrös . 1népdalból a = hej szócskát? Azt, ugye, lehetetlen rekonstruálni, hogy a magát _00 eszten- = dősnek mondó Csonka Márton gulyás milyen hangsúllyal eresztette a hejt, jjj úgy százharminc évvel ezelőtt, Arany János főgymnasiumi tanár urat szó- E rakoztatván. Mert, ugye, e szótagnyi szócska lehet sóhaj vagy fenyegetés, = akár figyelemfelkeltés, esetleg megbújhat mögötte dicsekvés, sőt, káromko- E dás is. A régi dalt egy csaknem fél évszázados füzctecskcben láttam nyom- = tatva, pontosabban egy bédekkerben, amely így reklámozza a várost: Nagy- E kőrös a Duna—Tisza köze legolcsóbb üdülőhelye. Magammal vittem Nagyíj kőrösre a vén útikalauzt, hogy megfejtsem igazát, s keressem a népdal = kezdetének hangsúlyát. [ Irány a Cifra-kert! | ^i'vt rosi korzó, most délelőtt csend van. A füzetecske anonim szerzője nem tudhatott a Cifra-csárdáról és a hozzá tartozó — így hirdetik a neonbetűk — hotelről sem. A csárda tavaly szép volt, idén május elsejére két és fél millió forintért felújítják. A hotelt azonban még jobb elhallgatni: hét szobájába összesen 23 vendéget fogadhatnának, csakhogy a falak vizesek, repedezettek, a berendezés sem túl bizalomkeltő, viszont egy kétágyas szálláshely 170 forintba kerül. Rethény azonban van: a nyár elején megkezdik a szálló átépítését. További idézet a hajdani mindentudóból: Kétágyas tisztaszobák napi 2 pengőért (ma megfelel körülbelül 70 forintnak) bérelhetők, személyenként és naponként 2,20 pengőért ízletes háromszori étkezés biztosítható. Tisztaszobák a Dunatours- nál most is bérelhetők és nem is sokkal többért, mint hajdanán. Maradandónak bizonyult az útikalauz egy további figyelmeztetése is: A lakások korlátozott számára tekintettel célszerű azokat az idény megkezdése előtt lefoglalni. Célszerű bizony, bár a város idegenforgalma manapság nem jelentős. De lehetne. Ezt sugallja már önmagában a Cifra-kerti nézelődés is. Szép, romantikus, a millenniumi időből származó aréna magasodik a parkban, szolgált ez a közelmúltban zöldségraktárként és építőanyag-lerakat- ként. Aztán tavaly a városgazdálkodási vállalat szocialista brigádjai társadalmt " munk&ban rendbehozták. Azóta üres. Sorsáról még nem' döntöttek, bár alkalmas lenne nyári hangversenyekre, sportesetményekre és kiállításokra. Pillanatnyilag elhagyottan áll a hotel mögötti Svájci-ház is, mert a városi képzőművészeti kör kiköltözött belőle. Talán a helyi vadásztársaság kapja meg. Hajdanában ez a 12 holdas park volt a nagykőrösi üdülő- és idegen- forgalmi élet központja. Most nép- telen. „Hej, Nagykőrös híres váértékeket csodálhatunk meg, amelyek az országban is párjukat ritkítják. Legalább ennyire jelentős a nagy hírű gimnáziumban berendezett Arany János-kiállítás, amely a költő életének valamennyi jelentős állomását bemutatja. S ha már a szellemi kincseknél tartunk, meg kell említeni a gimnázium negyvenezer (!) kötetes, tudományos könyvtárát, s a városi közművelődési könyvtárat is, amelynek polcain és raktárában hatvanezer könyv sorakozik. Az üdülésnek egyre inkább része lesz az ismereteket, gondolatokat is gyarapító, mégis szórakoztató elfoglaltság. Erre kínál lehetőséget a Szabadság téren álló Arany János Művelődési Központ: kiállítások, előadói estek, zenei programok várják a helybélieket és a városba látogatókat. Mindezekről nem mesélhetett a sárga füzetecske. Felhívja azonban a figyelmet az 1780-as években épült, majd többször átalakított copf stílusú templomra. Alépítménye még Szent László idejében készült román stílusban, ezt viszont elfedték a renoválások, belsejét pedig az alig tíz évvel ezelőtti újrafestés megszabadította értékétől. Sokkal nagyobb érdeklődést érdemel a gimnáziummal közös parkban álló gótikus református templom, amelyben számottevő műemlékeket találunk. Ez utóbbi templomhoz fűződik egy egészen friss és csöppet sem örömteli újdonság: itt találjuk Dabasi Halász József síremlékét, amelyet 1845-ben készített Ferenczy István. A dombormű a Halál géniuszát ábrázolja. Meglehet, kevesen tudják, hogy, ez a Dabasi Halász orvostudor volt a kezdeményezője a klasszicista építészet magyarországi terjesztésének. Családjának sírboltja a nagykőrösi református temetőben állt, s ezt díszítette a dombormű, amely azért került le eredeti helyéről, mert a kriptát sommás összegért megvásárolta a város egyik fuvarosa. Még hézagosán sem ismerhető holdon. Gondozott és mégis a természet szabadságát őrző sétányok kanyarognak. Itt-ott padok és asztalok, szalonnasütő helyek, fából ácsolt hinták, aprócska vegyesbolt es cukrászda, távolabb a Cifra-kert arénájára emlékeztető faépület fogadhat hangversenyt, szórakoztató műsort és discót. Az erdő szélén várja a sétálót az igazi természeti csoda: az ötszáz évesnél öregebb Basa-fája, törzsének átmérője ránézésre is több két méternél. . | Kőrös környéki kirándulás. | n|f_ Egy nap kevés. | Látnivaló azért akad. | kert szomszédságában kettő is. Az egyik a strand közepén magasodó fúrótorony. A sárga füzetecske a fürdőt használja csaléteknek, még fényképet is közöl: Fedák Sári a nagykőrösi strandon (hamis reklám, hiszen a művésznőt állig felöltözve látjuk egy tucat úr társaságában). Igazi viszont a víz, amelyről így ír: 34 fok hőmérsékletű, rézoxidot, magnéziumoxidot, ká- liumoxidct, klórt, szénsavat tartalmazva gyógyító hatású. Ha valaki jelenleg írna turistato- borzót a városról, bizonnyal külön fejezetet szentelne a Cifra-kert mellett álló múzeumnak. Már az épület is jeles látnivaló: hamisítatlan klasszicista stílusú. A néhai bédekker nem is emlegethette ezt a látnivalót, hiszen huszártiszti laktanyát nem volt divat reklámozni. Jegyezzük meg: az írás bizonysága szerint a harmincas évek közepén nem létezett érdeklődésre számot tartó múzeum. Most az egykori laktanyában kitűnően rendezett és látványos kiállítás mutatja be Nagykőrös és vidékének történetét, közben olyan meg ez a lakosságát tekintve kicsi város (27 ezer 900 ember él Nagykőrösön). Ha bebarangoltuk a Szabadság teret, bizonyára ránk fér a pihenés. Hívogat a tanácsház előtti Vénusz cukrászda, s ha a konzervgyár felé sétálunk, további három színvonalas éttermet, illetve eszpresszót találunk. Csakhogy élő cáfolatai annak, miszerint Nagykőrös a Duna—Tisza köze legolcsóbb üdülőhelye. Az árak világvárosiak. Üssük fel újra az aktualitását vesztő bédekkert: Van városi vendéglő és kávéház, központi kávéház, működik a Széchenyi-kioszk (ez a Cifrakerti aréna), 15 kisebb csapszék, amelyekben a város homoki szőlőkultúrájának termékeit mérik ki. Most négy étterem, négy eszpresz- szó és egy tucat csapszék szolgálja az éhezőket és szó,mj azokat. Homoki bort ugyan ritkábban mérnek, mint unicumot, whiskyt, vermutot, cinzanót és persze konyakot, meg lengyel sört. A nagykőrösieknek ismerős, az itt üdülni szándékozóknak kötelező penzum a három városon kívüli nevezetesség. Pontosabban az egyik csak az aszfaltutak forgalmától, az urbanizáció errefelé kis mértékű ártalmaitól esik távol: a Pálfája-erdő. Tölgyes és fenyves 102 katasztrájis kül — a helyiek így mondják — nem láttunk semmit. S öreg útikalauzunkat is illik követni, bár nem említi a földrajzilag közelebb lévő nevezetességet, a Kőcser határában álló Kutyakaparó csárdát, pedig ez a település Kőröstetétlennel együtt Nagykőröshöz tartozott 1950- ig. Aligha lehet pontosan megállapítani a csárda nevének eredetét:a hagyomány úgy tartja, hogy kétszáz évvel ezelőtt egy betyárt öltek meg, s temettek el az ivóval szemközti mezőn, de a kutyája kikaparta, így derült fény a bűntényre; azt is beszélik, hogy a betyár ölt meg egy juhászt, s a puli juttatta pandúrkézre a tettest. Kőröstetétlen határában páratlan emlékmű fogad. Arany János, aki Nagykőrösről Szalontára látogatva, gyakran elhaladt az aprócska domb mellett, 1855-ben írta A tetétleni halom című versét. Anonymus krónikája igazolja, hogy a Pest megyei Tetétlen halmán állították fel a honfoglaló Árpád vezér sátrát a Zalán ellen vívott sorsdöntő ütközet előtti estén. Csak ennyi a bizonyítható, az viszont már nem, hogy a millennium évében és most is látható halom valóban honfoglalás kori-e. Mire újra a Cifra-kert útjait rovom, már ráesteledett a városra. Ide látszik az országút fénye és a Toldi i Miklós Élelmiszer Szakközépiskola * kollégiumának fényes ablaksora. Mindenütt csönd van. A hajdan fényes Cifra-kert üres. Pedig ez a környék akár szabadidő-központ lehetne az étteremmel, a hotellal, a hatalmas arénával, a múzeummal, a vízi sportteleppel és a formára gázlámpákat idéző higanyégőkkel világítva. KRISZT GYÖRGY * - "'-—' tmrem Á történelmi városmag, háttérben a református templom tornya Igényesen, színvonalasan Kilenc gondolatkör a reklámról A tetétleni halom obeliszkje Szövegek. „U-csa-csuu, u-csa- csuu, u-csa-csuu — Szálas!”; „Szobi szörpcsaládban benne él a nyár”; „A jó fénykép fortélya — fényképezzen Fortéra!” Plakátok: Szakállas-bajszos fiatalember, kifeszi tett hüvelykujjal jelezve: a Trap- perben minden rendben. Régi írógép, a betűmozgató karok helyén színes ICO-tollak. Filmek: Csokoládémáz csurog ínycsiklandóan azabo- nyi tsz Négercsók süteményére. Lassan, szinte lebegve úszó, jó alakú hölgyek fürdőruháján kis embléma: Senior. Reklámok: Pest megyei cégeké ezúttal, szándékosan csak azokat figyelve. Hogy milyenek? Hát... Uyenek-olyanok. Ugyanaz valakinek tetszik, másnak nem. Az u-csa-csuu-tól mérnök barátom haja égnek áll. Fia, hatéves, imádja és ami lényeg: anyját a boltban Szitás ételízesítő vásárlására kényszeríti. A szobi szörp reklámdalai a jobb prozódiai érzékű, fülű hallgatókat bosszantják, ám, ha valakit találomra megkérdeznénk az utcán: milyen szörpöt ismer? — A szobit! — vágja rá. A szakember által mintaszerűnek ítélt szlogenek, filmek a vásárlók, tehát a reklámmal „megcélzottak” között érdektelenségbe hullanak — és fordítva. E furcsa, sokszorosan ellentétes megítélés az egyik oka annak, hogy elterjedt egy mondás: „Nálunk a focihoz, a pedagógiához és a reklámhoz mindenki ért”. Ez a hozzáértés, amíg reális — nem is baj. Az össztársadalmi megméretés „veszedelme” szakmai ártalom, vele jár a munkával, no meg — szerencsés esetben — ösztönöz is. Jobb, érdekesebb munkára, a nagy nyilvánosság pozitív ítéletének megszerzésére. A baj — a reklám- szakemberek számára — ott kezdődik, mikor a szakmát nem ismerő, ám hivatalbeli beosztásuknál fogva hatalommal rendelkező „kollégák" munkájukba beleszólnak, mondván: ehhez mindenki ért. » Pedig ez szakma. Rengeteg tudományos terület (például, fontossági sorrend nélkül: pszichológia, kereskedelem, szervezéstechnika, alkalmazott grafika, tömegkommunikáció, filmgyártás, színdinamika, közléselmélet, szociológia, statisztika, közgazdaságtan stb.) ismeretanyagát igényli. Az már más kérdés, hogy mindezekkel rendelkeznek-e azok, akik ezt a szakmát művelik. Korábban — az új gazdasági mechanizmus indulásakor —, mikor a piaci versenyt befolyásoló tényezőként előtérbe került a reklám, általában azokat bízták meg a vállalatok ezzel a munkával, akik másra nem voltak alkalmasaik. Nyugdíj előtt álló rendészt, sok felesleges idővel rendelkező gépírókislányt. A helyzet azóta sokat javult, többféle reklámtanfolyamon lehet tanulni és nem ritka az egyetemen propagandából diplomázott reklámos sem. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál nagy tapasztalatú, főállású reklámszakember propagan* daoszfályt vezet, a pomázi írószer szövetkezetnél egy ambiciózus, fiatal, ötletgazdag üzemvezető szinte társadalmi munkában intézi a cég reklámügyeit. Mindkét helyen érdekes, jó a reklám, bizonyítva, hogy nem a szervezeti felépítésen múlik annak sikere. (íPSk Talán a pénzen? A rádióban 1 perc hirdetés sugárzási dija, a fő műsoridőben: 10 000 forint. A ívben 18 ezer. A Népszabadságban egy teljes oldal 170 000 forintba kerül. A hatalmas összegek olvastán ne tessék szömyülködni és főleg ne tessék olyanokat mondani: Mennyi ki- dotfctt pénz! Való igaz, alig lehet megbecsülni egy-egy reklámnak a Cogyasztóra gyakorolt hatását, az ilyen irányú vizsgálatok nálunk még kezdetlegesek. De! Erre hivatkozva nem szabad elítélni va'gy (volt rá precedens) megszüntetni a reklámot. Az ugyanis — ha betölti hivatását — a fogyasztó tájékoztatásának eszköze. Azé a fogyasztóé, vásárlóé, állampolgáré, akinek életszínvonalát megtartani, emelni — általános politikai feladat. Az életszínvonalat emelő új vagy bevált dolgok (a szolgáltatásoktól az árukig) széles körű megismertetése, reklámozása e feladat része. Még mindig a pénzről. Hogy egy-egy cég mennyit költ reklámra — sok minden függvénye, melyek leírása most nem célunk. Pazarlás azonban alig van, a szó szoros értelmében. Erre a felügyeleti szervek vigyáznak. Hogy azután a. vállalat az adott reklámozandónak a legjobb, leggazdaságosabb reklám- hordozót választja-e ki — nos, itt lehet és kell takarékoskodni, és ehhez kell a profi tudás. (A pomáziak évente 4,5 millió forintot költenek reklámra. Nekik elsősorban a kül- és belföldi kiállítások bizonyulnak jó reklámmédiáknak, mert itt exportlehetőségeiket növelhetik. A szobi szörpöt főleg a televízióban propagálják, kevesebb pénzükkel • minél többekhez akarván szólni, a termék jellegének megfelelően.) Hamis beállítás lenne á vállalatok forgalmának, eredményének százalékában nézni a reklámköltségeket. A fogyasztó napjainkban mintha kevesebb Pest megyei hirdetést, reklámot láthatna, hallhatna. Most e sorok írója is csak vásárlóként, reklámalanyként hiányolja például a Forte, a Váci Kötöttáru- gyár (Senior) vagy a többi, korábban nagy erővel, jól reklámozó vállalat jelentkezését. Minden bizonynyal gazdasági okok mérséklik ezt a tevékenységet, ám reméljük, hogy csak átmenetileg, és nem rosszul értelmezett takarékosságból. Egy nehezen, lassan, sok pénzzel, erővel, munkával felépített vállalati kép, bevezetett termék, villámgyorsan az ismeretlenségbe hull, ha «ún. fenntartó reklámjáról csak azért nem gondoskodunk, mert: — Ezen lehet spórolni! A reklámköltségekben megtakarítható néhány százezer, esetleg néhány millió forint elenyésző a jobb szervezésből, a hatékonyabb munkából megtakarítható összeghez képest. Ám a költségvetésből egy vonással kihúzni a reklámok tételét — lényegesen egyszerűbb ... Fentiekhez képest talán apróid ság: a nevek. A Forte kétségtelenül az egyik legjobb elnevezés reklámszempontból. Nemcsak a megyében példamutató, de országosan, sőt: világszerte ismert. Kitűnőnek tartom — minden humorforrás volta ellenére, vagy éppen azért — a Trapper márkát a farmerokra. De már a gyártó Lenfonó- és Szövőipari Vállalat nevét kimondani is sok, a rövidítésként, cégjelzésként használt Budaflax pedig erőltetett, érthetetlen. A Senior a humán műveltségűikben a juniort idézi és állítja szembe; vélvén: ez a termék — neve is jelzi — idősebbeknek való, nekik készült. A pomázi írószer ICO jele nem volna rossz, de ők maguk is érzik, .tudják: csak a külföldinél természetes az iko kiejtés és hiába, hogy termékeik jelentős része exportra kerül, az itthoni tollforgató gyerek bizony icónak mondja a kitűnő rostirónt. Végül is valljon színt az új- _ sáigíró; milyenek a magyar reklámok? Az újságíró bevallja: elfogult. Egyre jobbnak véli a hazai propagandamunkát és, ha annak gondjai (melyek közül néhányat fentebb megemlített) lassan megoldódnak — még jobb lehet. Bizonyíték erre például — ismét házunk tájáról —, hogy a Trapper-fi Írnek díjat nyertek rangos reklámfilmszemléken; hogy az egyik külföldi kiállításon a világhírű Pelikán írószergyár megkérte ICO-ékat, illetve a standjukat készítő Magyar Hirdetőt — nekik is csinálják meg bemutatójukat; hogy a Váci Kötöttárugyárba tanulmány- útjukon ellátogattak a Magyar Reklámszövetség tagjai, nem kis elismeréseként az ottani reklámmunkának. Szándékosan nem citáltunk rossz, ostoba, nevetséges.’ primitív példákat. Vannak ilyenek, bőven. Észre kell azonban venni végre, hogy lassan, de biztosan, igényes, színvonalas munkával — igényessé, színvonalassá válnak reklámjaink. ANDAI GYÖRGY 4 4 Hajdan és ma Hej, Nagykörös, híres város...
