Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

XJÚriav 1981. Április 12., vasárnap SZÍNHÁZI LEVÉL Kötelezettségek I Mire kötelez a tehetség? Hangzatos kér­dés; hangzatos vá­laszok adhatók is rá. Főleg, ha ál­talánosságokban gondolko­zunk. De mellőzzük most a hangzatosságot és az általános­ságokat, s beszéljünk konkré­tan. Csurka István jelenleg a legnépszerűbb magyar szín­padi szerző — ez aligha vitat­ható. Csak a fővárosban öt darabja fut most is: a Döglött aknák a Nemzeti „tájszínhá­zában”. a Fővárosi Művelődé­si Házban, a Deficit a Pesti Színházban, a Házmestersirató a Vígben, a Nagytakarítás a József Attilában, s ugyanitt mutatták be legújabb vígjáté­kát. az LSD-t. A Deficit a színikritikusok szavazatai alapján az 1979/80-as évad legjobb magyar. darabjának nyilváníttatott. Ha a Házmes­tersirató bemutatója idején lé­tezett volna már a színikriti­kusok díja (mely semmiféle anyagi előnnyel nem jár, s ér­téke pusztán eszmei, erkölcsi), alighanem ez a darabja is jó eséllyel indult volna a díj el­nyeréséért. Csurka drámaírói tehetségét elegendően bizo­nyítja ez a két újabb darabja Is. meg a jóval régebbi, de máig hatásos, érvényes Dög­lött aknák, s a talán legjobb színpadi Csurka-mű, a Ki lesz a bálanya? Nem itt és most kell tehát Csutkát „bevédeni” a 60-as, 70-es évek legjobb magyar drámaíróinak sorába, s e „bevédésre” már régen nem is szorul rá. Épp ezek alapján s ezek után meglepő, hogy legújabb darabjában, az LSD-ben, mennyire kiábrándítóan sáfár­kodik a tehetségével, a — méltán — elért drámaírói rangjával, s magával a témá­val, melyet a darabban tag­lal. Sőt: milyen kevés tekin­tettel van a darabot bemuta­tó színházra is. E gyes kritikusai szerint Csutkában mindig volt hajlam a felületesség­re, a könnyebb megol­dásokra. E bírálói azt vetet­ték a szemére, hogy tele van ugyan ötletekkel, gondolatok­kal, de nincs mindig türelme vagy kedve ezt a nyersanya­got igazán kifogástalan dra­maturgiai munkával színmű­vé formálni. Több darabjában csak a látványos, hatásos r észletek éltek igazán, s nem jött létre az egész összhangja, összecsiszoltsága. Még legjobb színpadi művei­ben is tetten érni vélték e hi­báit, vagy ezek egyikét-mási- kát. Sok igazság van e szemre­hányásokban, de mindeddig úgy tűnt, maradéktalanul egyik drámájára sem érvénye­sek. Ám Csurka mintha iga­zolni akarta volna kritikusait, mert az LSD szinte gyűjtemé­nye mindazoknak a hibáknak, melyeket méltatói valaha is felfedeztek a Csurka-drámák- ban. A kérdésnek csak egyik ré­sze, s talán nem is a legfon­tosabb, bár meglehetősen szembetűnő, hogy Csurka ezt a vígjátékot három korábbi elbeszéléséből gyúrta egybe. A szerzőnek joga, hogy témáit, ötleteit újra felhasználja. Itt azonban ez az újra felhaszná­lás nem tudta-szerves egység­be formálni az elbeszélések eléggé eltérő anyagát, figu­ráit. A darabban mindvégig érződnek az el nem dolgozott varratok, a „fércelés" el nem tüntetett szálai, s már ez is zavaró ■— bár mondom, nem ez az LSD fő problémája. A legnagyobb gond az, hogy Csurka ebben a játékában megelégszik a felületes meg­oldásokkal. A téma — hogy t.i. Rácz Károlyt mindig a pofo­nok ébresztik rá, milyen rend­szerben él, és ha a pofonok indítéka, motivációja nem vi­lágos a számára, akkor kü­lönböző pótkísérletekkel — mondjuk: LSD-f ogyasztóssal — kell megbizonyosodnia, mi Is a helyzet (mármint a poli­tikai helyzet) —, nos, a téma egy, az abszurdba hajló ko­média lehetőségeit rejti. Am az LSD megmarad a téma nyújtotta lehetőségek villám­tréfa szintjén, s még ez sem mindig mulatságos. A kitűnő dramaturgnak ismert Csurka ezen felül még arra sem ügyel, hogy egyes figuráit nem hagy­hatja néha negyedórákig a le­vegőben, nem feledkezhet meg róluk, s nem indíthatja a da­rabot olyan lapos, vontatott jelenettel, amely majd’ húsz percen keresztül inkább al­tatja, semmint az expozíció izgalmaiba bevonva játszó­társsá teszi a nézőt. Arról már szinte kár is szót ejteni, hogy Csurka kedvelt fogása, mely számos darabjában alapvető dramaturgiai funkciót kapott, tudniillik a részeg fővel el­mondott önvallomások, közös gyónások, itt megint előkerül — tulajdonképpen az egész második rész ebből áll —, csakhogy kidolgozatlan, heve­nyészett marad, épp ezért még inkább feltűnik sokadszo- ri alkalmazása, már-már írói sablonná válása. Csurkát valószínűleg nem nagyon érdekelte, mi újat si­kerül kicsikarnia a színpa­don e három korábbi témá- ja-ötlete egybegyúrásából. Ru­tinjára támaszkodva az előad- hatóság szintjéig írta meg a darabot, s ezzel láthatólag megelégedett. És a színház is kénytelen volt belenyugodni ebbe, mert közelgett a kitűzött bemutató ideje, mert Csurka neve közönséget vonzó erő, s mert talán azt remélte, hogy a matéria gyöngeségét feled­tetni tudják az előadással (ami ezúttal sem történt meg; mint már annyi hasonló esetben, amikor a gyenge darab felja­vítása az előadásra várt vol­na). Magyarán: Csurka ezzel a művével a saját tehetségé­nek szintje alatt szerepelt, s még akkor is ezt kell monda­ni, ha nyilvánvaló, hogy egyetlen művész sem igen ké­pes szériában produkálni a remekművekét. Ám létezik egy olyan színvonal' minden alkotóművész esetében, amely alá nem szabad (nem lenne szabad) szállnia, ha ad magá­ra. Súlyosbítja a dolgot, hogy Csurka nem először tesz ilyen „engedményt". N em vethető össze, sem a műfajt, sem tehetségük miné- műségét, sem az al­kotás körülményeit illetően Csurkával és az LSD-vel az erdélyi Sütő Andrásnak a Nemzetiben bemutatott új drámája, A szuzai menyegző. Ennek a mind Sütő eddigi drámaírói tevékenységében, mind napjaink magyar nyel­vű drámairodalmában kiemel­kedő értékű műnek a mélta­tására még visszatérek e ha­sábokon. Most csak annyit ró­la, hogy A szuzai menyegző többek között arra is fényes példa, hogy a művész, az író, aki nemcsak önmagáé, hanem egy közösségé is, miképp sá­fárkodik a tehetségével, mi­képp állítja azt ennek a kö­zösségnek a szolgálatába, s miképp fejezi ki az alko­tásban is, hogy a tehetség egyben kötelezettség is. Sőt — használjuk csak nyu­godtan a manapság sokak ál­tal megkérdőjelezett kifeje­zést — elkötelezettség is. Takács István UJ KIADVÁNYOK Szép versek A magyar könyvkiadás — tisztelegve József Attila szü­letésének 76. évfordulóján a költészet napján a költő em­léke előtt — különböző kiad­ványokkal köszönti az ünne­pet. A Magvető Kiadó mintegy 40 ezer példányban jelentette meg a költészet napjára a Szép versek 1980 című anto­lógiát, amely az 1979. évi vers­termés lírai keresztmetszetét adja. A kiadónál ezenkívül több, mái alkotó kötetét adták közre, így Albert Zsuzsa, Ar- gilus jelentései; Csorba Győző A világ küszöbei; Orbán Ottó Az alvó vulkán című verses­könyvét. Az elsőkötetesek Űj termés sorozatában Szeder Ka­talin Padló és önérzet című műve készült el. A Szépirodalmi Könyvkiadó­nál a nagy klasszikusok soro­zatban ez alkalomra — három kötetben — megjelentették Csokonai Vitéz Mihály min­den munkáját. Már elhagyta a nyomdát, s a napokban ke­rül az üzletekbe József Attila A Dunánál című költeményé­nek reprezentatív kiadása, aipelyet a Helikon műhelyben gondoztak, és Szántó Tibor készített hozzá illusztrációkat. A mai magyar lírát, Beney Zsuzsa, A második sző, s Utassy József Pokolból jövet című kötete képviseli. A Móra Ferenc Könyvkiadó — a költészet napja után is látható — könyvkiállítást ren­dezett a legfiatalabb vers­barátoknak ajánlott művek­ből. Bemutatták az idei költészet napjára elkészült könyveket is: Ady End­re Ifjú szivekben élek; Babits Mihály Messze... messze; Kiss Anna Hol van a világ vége? címmel megjelent gyűjtemé­nyes kötetét. Világokat igaz­gatok: üveggolyókkal játszom címmel József Attila verseiből és meséiből óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt váloga­tást adott közre a kiadó. PEST MEGYEI PEDAGÓGIAI NAPOK 81 Mi foglalkoztatja a nevelőket? Idén -negyedízben tartottak Pest megyében pedagógiai na­pokat, április 8-tól 10-ig. A megye 13 ezer óvónője, taní­tója, tanára, gyógypedagógusa és zeneoktatója közül mintegy háromezren vettek részt a szerteágazó eseménysorozaton. A pedagógiai napokat a szervezők — a Pest megyei Tanács művelődési osztálya, a Pedagógusok Szakszervezeté­nek Pest megyei bizottsága, a TIT Pest megyei szervezete és Pest megyei Pedagógus To­vábbképző Kabinet — min­den korábbinál sikeresebbnek minősítette. Óvodából iskolába Míg az előző három ha- somo sorozat szúKkom volt — egy-egy iskolatípus, neve­lési téma körül zajlott — ez­úttal a megye hét településen szinte minőén. ma ienyeges pedagógiai kérdés szóba Ke­rült, így széles konzultációs és tovaboaépzési alkalommá vált a pedagógiai napok ren­dezvénye. Nem annyira a gyermekek életkorának, mint inkább sze­mélyisegüknek, fejlettsegüknek megfelelő foglalkoztatás kell ahhoz, hogy az óvoda diffe­renciáltan készíthesse elő a gyermekeket az iskolai tanul­mányokra, arra, hogy siker­rel állhassanak helyt a tanu­lásban. — hangsúlyozták a nagykőrösi és gödöllői eszme­cseréken, ahol a téma éppen az iskolaeiőkészíités óvodai le­hetőségeinek és tennivalóinak vizsgálata volt. A korábbinál nagyobb figyelmet, objektivi­tást kíván a gyógypedagógiai áttelepítés, s a különösen nagy hátránnyal iskolába in­duló gyermekek felzárkóztatá­sa. Ebben a folyamatban pe­dig döntő az óvónők szerepe, hiszen ők ismerik a szülőket, a gyermekeket, az iskolák kö­vetelményeit, s ők avatkoz­hatnak be idejekorán. Az átmenet kérdése iránt igen nagy az érdeklődés, ezt TV-FIGYELÓ Dómján Edit. Maglódról vonatozott be naponta, ami­kor a főiskolára járt újabb- kori színművészetünk egyik korán ellobbant, ám alakítá­saiban váltig tovább élő, sőt (talán a nosztalgiahullám hozza ezt is?) mind népsze­rűbbé váló csillaga, Dómján Edit. Azok a bizonyos fényes szellők röppentették be abba a fővárosi intézménybe, ahol nemcsak a színpadi alakvál­tások szakmáját sajátította el, hanem néhány olyan tanárra, pályatársra is lelt. akik válto­zatlan hűséggel kísérték vé­gig életét ugyanúgy, mint most, utóéletét. ' A színész a változó világ­ban című sorozat péntek esti bő egy órájában is ezek az ő titkát folytonosan fejtegető színházi emberek szólaltak meg, s mondták el egyrészt, hogy miképpen ért oly sok­arcúdra nagy színésznővé Dómján Edit, másrészt meg azt, hogy az önként vállalt halálának dolgában ki mire gondol. Jelenet az LSD-ből, Örkényi Éva és Bodrogi Gyula Igen, hisz’ —; amint ez or­szágosan köztudomású — nyolc évvel ezelőtt, a negy­venedik születésnapján pusz­tította el magát, mégpedig úgy, hogy ezt a cselekedetét, mint kényszerű véget már ko­rábban (igaz, amúgy játékos kacajolakal kísérve) emlegette. Miért? Miért? Miért? Az egyik tűnődő karakterének végletességét emlegette, mond­ván, hogy oly borzongató ketr tősségben élt. benne együtt a sírás és a nevetés. A másik visszarévedésben arról az ál­talánosabb tapasztalásról esett szó, hogy amint néhány más, arra érdemes kolléganője, úgymond, ő sem lehetett iga­zából királynő, mivelhogy mostanság nem az a hozsan- nás világ járja. Egy harma­dik magyarázat pedig olykép­pen szólt, hogy a szerepkör cseréjétől való félelme dobat­ta el vele az életet. Pontosan ugyanúgy, ahogyan azt már más naivák, szendék és szub- rettek is megtették, rettegve attól, hogy mi lesz, ha. majd már nem nekik szól a taps. Volt férje, a kitűnő színész és az újabban színpadi szerző­ként is jeles Káló Flórián szintén ezt az ultima ratiót (végső érvet) tartja elfogad­hatónak. Szerinte Dómján Edit mintegy elébe ment a végső nagy sikernek. Noha hosszan követték egy­mást a szavak, és tűntek fel filmrészletek meg a színházi előadások televíziós rögzítései, a teljes érvényű válasz még­sem fogalmazódott meg. Egy­szerűen azért, mert e csicser­gő élet, e kislányosan lenge lét meg az azt követő nincs együttesen nem is summáz­ható. A bolond lány és még annyi más jó szerep remek­nél remekebb alakítóját úgy kell immár elfogadnunk, aho­gyan az emlékekben, a tech­nikai eszközök segítségéve] való rögzítésekben megma­radt. Akácz László bizonyította a zsámbéki esz­mecsere, ahol a tanítók ar­ról szóltak: gyakorta elége­detlenkednek a szülők az is­kola első osztályainak ered­ménytelensége miatt. Vitatha­tatlan a tény: a mai hatesz­tendős gyerekek képességei­nek, készségeinek tekinteté­ben akár kétévnyinek megfe­lelő előny vagy hátrány is mutatkozhat. A szociális és kulturális eredetű különbsé­gek csökkentését az iskola egymaga nem képes megolda­ni, már az óvodában el kell ezt kezdeni. Hogy mégis te­het az iskola a célért, azt bizonyította a Romankovits házaspár olvasáskészségét fej­lesztő felzárkóztató program­jának vitája. A programot a megye első osztályban taní­tó pedagógusai próbálták ki, s egyöntetű a véleményük: ha­sonló programokat kellene ki­dolgozni a többi tantárgynál is. A képességek csúcsa Felzárkóztatás és tehetség- gondozás — nagyonis össze­függő feladatok. Mindkettő célja, hogy a tanulókat eljut­tassa képességeik csúcsára. Er­ről volt szó a ceglédi eszme­cserén, s részletesebben is arról, hogy mindkét feladat legkívánatosabb módszere a tevékenykedtetés. A képességek köziül is első­sorban az aiapvetőeket — amelyek az ismeretszerzéssel, kommunikációval kapcsolato­sak — kell elsősorban fej­leszteni, hiszen minden egyéb ezekre épül. Nem szabad le­szűkíteni a tanulók érdeklő­dését az általános iskolában, nem így a középfokú taninté­zetekben, ahol már természe­tes jelenség a fiatal érdeklő­désének egy vagy néhány tárgyra irányulása. A célt, úgy tűnik, jól szol­gálja a fakultatív oktatás rendszere, amely a korábbi orientációs szakasz után ősz­től már lehetővé teszi, hogy a harmadikos gimnazista diá­kok ténylegesen válasszanak a tantárgyak közül. S hogy melyeket? Nos, er­re nincs recept. Az viszont bi­zonyos: a korszerű műveltsé­get úgy kell megalapoznia a középiskoláknak, hogy köny- nyítsék a társadalmi mobili­tást, a fiatalok kulturális is­mereteinek egyenletesebbé vá­lását. Erről, valamint a mun­kaerőszükséglet és a szak­munkásképzés összefüggéséről, a középiskolák szakmára fel­készítő és egyetem-előkészítő tennivalóiról esett szó Szent­endrén, ahol a tanácskozás külön érdekessége volt: az is­kolai tanulmányi mozgalmak­ról a diákok, a KISZ tanulmá­nyi felelősei is beszéltek. Napközi, felnőttoktatás Pest megye több mint 109 ezer általános iskolásának egyharmada napközis. A nap­közi otthonok a tanórán kí­vüli nevelés fontos színterei, féltételj'endsaerük mégsem fe­lel meg minden kívánalom­nak. Ezt bizonyítja a Szent­endrén tanácskozó napközis pedagógusok véleménye: a tanácsoknak, a vállalatoknak, szövetkezeteknek, többet kel­lene tennie segítésükre, s ér­zékletes a példa: nyáron a napközi otthonokban és nap­közis táborokban csupán há­rom és fél ezer fiatalt fogad­hatnak. holott tízszer ennyiük­nek kellene tartalmas elfog­laltságot nyújtani. Bár a felnőttoktatásra a csökkenés jellemző — a me­gyében 1978 óta 20 százalék­kal visszaesett a gimnázium­ba és 50 százalékkal az álta­lános iskolába jelentkező dol­gozók száma — ez önmagá­ban korántsem baj. Éppen az lenne a cél, mondották Vá­cott, hogy azok a felnőttek ta­nuljanak, akik be is kíván­ják és be is tudják fejezni ta­nulmányaikat, amelyeknek célja, hogy az egész életre szóló permanens ismeretszer­zéshez adjanak alapot, indí­tékot. Vácott még két témáról folyt a vita. A zenepedagógia szak­emberei kiemelték: a nevelő katalizátor a gyermek és a ze­ne között, ezért személyisége nemcsak az ízlés formálásá­ban, hanem a muzsika meg­szerettetésében is fontos. Ezt egyébként bemutatók sorával is illusztrálták. A gyógypeda­gógiai szakemberek — aa egészségügy dolgozói is — an­nak adtak hangot: hibásan elhárító, magatartást tanúsít sok ember a rokkant, sérült, szellemileg elmaradt gyer­mekekkel szemben, ez pedig születésüktől érzelmi károkat is okoz nekik, s így hátrál­tatja beilleszkedésüket a tár­sadalomba. Végezetül említésre méltó a gödi Németh László-napok előadássorozata, amely a re­formpedagógiáról, az iskola nyitottságáról, a személyiség fejlesztéséről, a példakép sze­repéről szólt, s a Pest me­gyei pedagógiai napok ré­szeként — a tavaséi szünet­ben — a gödi iskola tanulói­nak és nevelőiknek részvétélé­vel tíz szaktantermi bemuta­tóval várta az érdeklődőket. Vasvári G. Pál Dalest Szentendrén Szentendrén, a tanácsháza dísztermében került sor pén­tek este Kodály Zoltánná Péczeli Sarolta dalestjére. A Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár munkatár­sai helyesen döntöttek az in­tim hangulatú, nagyon szép terem mellett, amikor az ere­detileg a művelődési központ­ban tervezett koncertet in­kább itt rendezték meg. A műsor első felében Schu­bert-, Schumann- és Branms- dalok hangzottak el eredeti nemet szöveggel. Franz Peter Schubert dallamszerző ereje a német népdal szellemének tel­jes érvényesítésében, á a han- gulatiestés, a költői atmoszfé­ra tökéletes zenévé formálásá­ban rejlik. Számos dallama népdallá vált, s az úgyneve­zett „Lied” dalai révén vált Európa közkincsévé. A Nyug­talan szerelem, a Tavassvárás, a Margit a rokkánál és az Ej és álmok szerepeltek művei közül az esten. Robert Schumann az 1830— 40-es évek vezető német zene­szerzője, a romantikus zon­goramuzsika és a dalköltészet kiemelkedő mestere. Az észak- német dalköltészetitől a nép­dalhoz való vonzódást örö­költe. s döntő hatással volt művészetére Schubert mun­kássága. A műsor talán leg­kiemelkedőbb részeként a Bús szívem fáj, a Tavaszi éj, Ide­genben és a Holdas éj hang­zott el. Johannes Brahms életre szó­ló barátságot kötött Schuman- nal 1853-Dan, aki a zeneszer­ző művészetéről elragadtatott hangú kritikát írt,, melyben az ifjú Brahmsot a legnagyobbak közé sorolja. Schumann 1856- ban bekövetkezett haláláig Brahms is Düsseldorfoan él, s alkot. Dalai a Schumann- iéle daltípust folytatják, me­lyekben a zongorakíséret szer­ves része a kompozíciónak. A szentendrei hangversenyen A csalogányhoz, Ha néha moso­lyognál, Májusi éj és Szívem vágya oly szép című dalait hallhattuk. Kodályné Péczeli Sarolta rövid ideje szerepel csak koncertpódiumokon. Szép, kitűnően iskolázott, nem túl nagy erősségű hangjával jól gazdálkodik. A műsorválasz­tás, a dalok átélése, az egész költői ihletésű atmoszféra, amit megteremt előadásával, nyeresége hangversényéle- tünknek. Külön méltánylan­dó, hogy a nagy felelősséget és sok munkát igénylő kodá- lyi örökség mellett vállalta, vállalni merte saját művé­szetét: mer Péczeli Sarolta, az énekesnő lenni! Pintér Ernők«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom