Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

1981. ÁPRILIS 12., VASÁRNAP v/orJcw-4 ge6/n helyett szerződés Jó kiszolgálás, szolid árak Nagy Lajos, aki egyedül pályázta meg, könnyen meg is kapta a dunakeszi Hangu­lat éttermet szerződéses vál­lalkozásba. De az eredmény- hirdetés után nem látszott boldognak. Személyes megis­merkedésünk előtt a munka­helyén, a Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalatnál meg­tudtam róla: eddig is 5 volt az üzletvezető, szabadkasszás- ként, vagyis — ismertebb ne­vén — gebineslként. Nem bombaüzlet — Csak nem sírja vissza a gebines korszakot? — kérdeze­tem. — Hát, kényelmesebb volt... —- s rövid töprengés után hozzáteszi: — Biztosabb ke­nyér ... S talán nagyobb is az a kenyér. Nagy Lajos azonban — ezt is a vállalat központjá­ban mondták róla — nem élt a gebineseknek kínálkozó szá­mos „mellékes” pénzszerzési lehetőséggel. Elszámolásai pontosak voltak, az ellenőr­zés sem talált kifogásolni­valót. A Hangulat üzemeltetésére kötött, három évre szóló szer­ződés szerint havonta 50 ezer forintot kell a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat pénz­tárába befizetnie. Ezt. s a személyzet (öt fő), valamint a két zenész fizetésére valót, s persze, a saját jövedelmét is meg kell keresniük. — Van ennyi pénz ebben az üzletben? — Talán... — mondta bi­zonytalanul. — Nem csinál­tam bombaüzletet, ezt tudom. De, mi tagadás, elfogott a nosztalgia. Itt kezdtem dol­gozni, az édesapám, májd az édesanyám volt az üzletveze­tő. Most édesanyám az egyik, feleségem meg a másik; he­lyettesem. Itt ’lakúnk 'á közei­ben, itt élnek a barátaink, a Rokonaink, s ez is a Hangulat mellett szólt. Még a negyvenen innét van, de már közel két évtizedes Vendéglátós múlttal dicseked­het.. Estin végezte a vendég­látóipari főiskolát. Jó szak­embernek tartják', jobb be­osztást is kapott volna. De még nem akar szakosodni, szeret az emberek (a vendé­gek) között élni, mupkája eredményét gyorsan látni. — Mit változtat a Hangula­ton? — Elsősorban az ételválasz­tékot bővítem. A zene is von­zóbb, hangulatosabb lesz. Itt a dunakeszi Hangulat étte­remben egyébként a halétele­ket keresik, csak eddig kevés volt. Erre a keresletre fogok alapozni, s ezután mindig lesz hal. — Gebinesként nem tudott szerezni? — Nem eleget. Kaptam egy keretet, s azzal gazdálkodhat­tam. Ha ezen módosítani kel­lett, olyan sok volt az után­járás, hogy nem , érte meg. Most annyit veszek, ameny- nyit jónak látok. Persze, a kockázat is az enyém.' — Ételből is lehet forgal­mat csinálni, nemcsak ital­ból? Egészséges verseny — Lehet, de csak jól! Le­gyen választék, a törzsvendé­geknek mindig olyan minő­ségben, amilyet megszoktak, szeretnek és elvárnak. A ven­déglő legyen az, ami a nevé­ben is rejlik: jó kiszolgálás, hangulat, szolid árak... Ez persze, még csak terv. De valóra váltható. — Mi az ellátás javítását várjuk az átalánydíjas üzle­tektől — mondta Kántor Sán­dor, a Pest megyei Vendég­látóipari Vállalat vezérigazga­tója. — A fogyasztóknak jobb lesz, az biztos. Az üzemelte­tőknek ugyanis forgalom kell, s ezt csak a vendégek hoz­hatják. •• " — Nem csinálnak ezzel sa­ját maguknak konkurrenciát? — Lehetséges. De a ver­seny lehet jó is, s ez annak ígérkezik. Bízom benne, hogy a vendéglátóipartól a lélekte­len munkával elriasztott ven­Alkalmazkodtak a követelményekhez A kulcsszó - rugalmasság Sokan csóválták a fejüket 1978-ban a ráckevei járásban, amikor egyesült a közel tíz­ezer tagot számláló három fo­gyasztási szövetkezet, a szi- getszentmártoni, a kiskunlac- házi és. a dönnsödi, s megala- ‘ kult a Ráckevei Áfész. És ta­lán még többet csodálkoztak a szövetkezet vezetőségének ama igyekezetén, hogy len­dületesen fejlessze ipari-szol­gáltató tevékenységét. Akkor­tájt ugyanis nem mindenütt talált megértésre az áfész eme törekvése Csáti Sándor, az igazgatóság elnöke sok nega- . tiv példát említhetne, de nem , erről beszél: — Az új vezetőség meg­egyezett abban, hogy az ered­ményes gazdálkodás érdeké­ben. növelni kell teljesítmé­nyünket az iparban és a szol­gáltatásban. Ma sokan irigylik a rácke­veieket azért, mert a tavalyi esztendő 36 milliós nyereségé­hez 22 millió forinttal járult hozzá az ipari-szolgáltató üzemáguk. — Jelenleg 14 féle. ipán szolgáltatást nyújt szövetkeze­tünk — mondja Aipli Sándor főosztályvezető. — A félállás­ban lévőkkel 780 dolgozót foglalkoztatunk. S nemcsak tavaly, hanem már az egye­sülést követő esztendőben 1979- ben is figyelemre méltó nye­reséget hoztunk a szövetke­zetnek. Tehát az áfész alaptevé­kenységén kívül jelentős súlyt fektet az ipari tevékenységre, s ezen belül, olyan termékek gyártására, amelyek hiány­cikknek számítanák. Húzózá­rakból nem képesek annyit gyártani, amennyit ne tudná­nak eladni. Rugalmasan alkal­mazkodtak a változó körülmé­nyekhez, nagyipari vállalatok­nak készítenek kiegészítő bú­torokat, polcokat, térelválasz­tókat, zsurkocsikat. De foglal­koznak elektronikai cikkek összeszerelésével, öntőminták készítésével. Hiánycikknek számít ha­zánkban a szódásüveg mű­anyagfej. A MÜÁHT 100 ezer darabot rendelt. Jól hoz a szö­vetkezet „konyhájára” a taka­rítás és rovarirtás. S hogy a megnövekedett igényeket ki­elégítsék, újabb felvevőhelye­ket nyitottak Budapesten. Er­re a szolgáltatásukra a járás­ban minimális az igény. Szívesen említi Aipli Sándor a villanyszerelő részleg mun­káját, a tavalyi évet 5 milliós árbevétellel zárták. Itt is sok a megrendelés, kevés a szak­ember. — Csak a siker jellemzi ipari-szolgáltató tevékenysé­güket? — kérdem a főosztály­vezetőtől. — Ért minket csalódás is. Már nem foglalkozunk alugra- fikával, mert gazdaságtalan­nak bizonyult. Felhagytunk a tv-rádiójavítással. Szövetkeze­tünk területén ugyanis a GÉLKA is ellátja ezt a szol­gáltatást. A 121 milliós árbevétellel és a 22 milliós haszonnal az ipa­ri-szolgáltató tevékenységben az ország élenjáró szövetkeze­tei közé tartozik a Kiváló'cím­re felterjesztett Ráckevei Áfész. Megengedhették ma­guknak, hogy a legutóbbi ár­rendezéskor nem emelték szol­gáltatásaik árait. Szövetkezet­politikai megfontolásból cse­lekedtek így. És persze azért, hogy megtartsák vevőkörüket. K. L. dégeket vissza tudjuk csábíta­ni. Szó sincs világrengető tervekről, változásokról. A személyi feltételek? Mondhat- nók, hogy azok is adva van­nak. S lehet, hogy ez igaz is, de nem biztos. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat ed­digi tapasztalataiból ugyan vétek - lenne általánosítani, mindenesetre elgondolkoztató, hogy a szerződéses üzemelte­tésre most az első lépcsőben meghirdetett tizenkilenc üz­letből mindössze tizenegyre jelentkezett pályázó. Vagy a vállalkozókedv hiányzik, vagy a feltételek szigorúak, netán az ismeretlentől félnek a számításba jöhető Vendéglá­tósok. Az utóbbi lehet a Bon­tó, bár feltehetően mindhárom közrejátszik. Családi vállalkozás Egyelőre nem is szabad so­kat várni az új üzemeltetési forma bevezetésétől, mivel a meghirdetett üzletek forgalma eddig is elenyésző volt. (Ta­valy a vállalati forgalomnak 3,3 százaléka származott eb­ből a 19 üzletből. S a válla­lat 2720 hálózati dolgozójából mindössze nyolcvanat foglal­koztathattak.) De remélhető­leg kellemes színfoltjai lesz­nek a Pest megyei vendég­látóiparnak. 1931. végéig ugyanis valamennyi szabad- kasszásból szoros elszámolású vagy átalánydíjas üzletet kell csinálni. Balogh Ferenc is nagy vá­rakozással — és izgalommal — kezdte az áprilist. Egyébként ugyanott — a verőcemarosi Otthon vendéglőben —, ahol addig üzletvezető volt. Most is az, de mint átalánydíjas, akinek 3 évig (amennyi időre a szerződést kötötték) szüne­tel a munkaviszonya munka­adójával, a Pest megyei Ven- déglStóipari' Vállalattal. 150 ezer forintot, vágy ilyen érté­kű óvadékot kellett letennie, a forgóeszközök 20 százalékát megvennie, s havonta 5150 fo­rint átalányt kell fizetnie. — A konyhától sokat várok. Lesznek olcsó ételeink, és az eddiginél nagyobb választék. — Hol szerzi be a nyers­anyagot? — Szeretném közvetlenül a termelőktől. — Mi lesz a személyzettel? — A többségük marad. Nem lelkesedtek a kollégák, de összeszoktunk, s nem hagynak el. A fiam és a me­nyem is itt dolgozik. — Akkor ez családi vállal­kozás is... — így is lehet mondani. Mindenesetre szeretnénk csa­ládias légkört kialakítani; olyat, hogy aki idejön, jól érezze magát és gyakran visz- sza térjen. Szente Pál Nikecel, Nikepanel Szigetelőanyagok Megkétszerezi a polisztirol­hab, márkanevén Nikecel — gyártását a Fűzfői Nitrokémia. uj berendezést állítanak mun­kába, amely teljesen zárt rendszerben, a jelenlegi töm­bök helyett különböző méretű táblákban állítja eló az anya­got, amelyből nyolc centime- teres réteg felér a 80 centi- méteres téglafal hőszigetelő hatásával. Az év végére már termelő berendezés lehetővé teszi, hogy tovább bővítsék a Nikecel alapú szigetelő termé­kek választékát és növeljék a már kipróbált újdonságok ter­melését. A Nikecel-táblák mel­lett ugyanis egyre többen ke­resik már a továbbfeldolgo­zott elemeket. Renkívül jó te­tőszigetelőnek bizonyult a Ni­kepanel, amely polisztirolhab és kátránypapír társításával készül. Az idén egymillió da­rab fél négyzetméteres panelt adnak át az építőiparnak, és úgy tervezik, hogy 1985-ig 2 millió darabra növelik a ter­melést. Többet állítanak elő a Qrywit elnevezésű falburkoló elemekből is. Nagyobb a tápérték Az energiatakarékosság nyitja: ARGOVARSÄNY. A du- navarsányi Petőfi Mgtsz nedves szemestermény-tárolási mód­szere második díjat nyert az AGROMASEXPO-n. A tároló- rendszer lényege, hogy a szárításhoz szükséges energiát meg­takarítja és nagyobb marad a takarmány tápértéke is. Bozsán Péter (elvétele Sem kocsi, sem ember Nem luxus igényű üdülőtelep Vidáman koccan a két piros műanyag kanna, ahogy a gaz­da, kilépve a kertkapun, kar­ját lóbálva-elindul lefelé az úton. — Vízért megy? — lépek melléje. — Igen. A harmadik utcá­ban van a kút. — Nem kényelmetlen ilyen messziről cipelni, kannánként a vizet? Sok mindent ígértek — Hát, az biztos, hogy jobb lenne csak megnyitni a csa­pot — nevet. Ahogy megyünk egymás mellett, jobbról, is, balról is, a kerítések mögül szomszédok integetnek, köszönnek, isme­rősöm harsányan viszonozza. Tavasz van, szép idő, hét vége, így aztán benépesedett a diós- di üdülőtelep is. Az utcai kútnál többen ácsorognak kannákkal, vöd­rökkel. Amint a beszélgetési­ből kiderül, valamennyien fő­városiak, annak idején jutá­nyos áron jutottak a telekhez, igaz, akkor még jobbára csak parlagterületek voltak erre­felé. — Minket főleg az vonzott, hogy közel van Pesthez. Sok­szor hét, közben, munkaidő után is kiugrunk — meséli bő- beszédűen egy fiatalasszony, miközben félszemmel lesi, te­lik-e a vödör. — Persze na­gyon kellene már a víz, no meg sok minden, amit annak idején megígértek. — Például azt, hogy a Nagytétény—Diósd közt közle­kedő 13-as buszjáratot az üdülőterületig meghosszabbít­ják — vág közbe piroskannás ismerősöm. — Sok helyen villany sincs — jegyzi meg mellettem egy idős asszony. — Nem kis feladat a köz­ségnek az üdülőterület gond­jaira, egyre növekvő igényeire megoldást találnia. Nehezíti a helyzetünket, hogy elődöm valóban sok olyan ígéretet tett, ami megalapozatlannak bizonyult. — Ezek a monda­tok már a diósdi községi ta­nács hivatali szobájában hang­zanak el. Bolla Gyula tanács­elnökkel és Szabó Mária vb- titkárral beszélgetünk. — Mekkora az üdülőterü­let? — 1500 telektulajdonosunk vari, a községet ' félkáréjban körülölelik a hétvégi házak. Szezonban Diósd lélekszáma megduplázódik. Üzletet nyitna — Van-e terv az ellátás ja­vítására? — Igen. Egy itteni üdülőtu­lajdonos kérelme már bent van a járás termelés-ellátás felügyeleti osztályán. Szeretne a saját portáján egy üzletet nyitni, ahol meleg ételt is áru­sítana. Mi örülünk az ötletnek, támogatjuk a kérelmét. A nyaraló központi helyen van, közművesített, a kérelmező rendelkezik szakmai képesítés­sel, így részünkről semmi aka­dálya, hogy megkapja az en­gedélyt. Aztán elhangzik a három bűvös szó! Víz, villany, út. — Az üdülő vízellátása elég kedvező. A terület hetven szá­zalékán van veretékes víz. Csak a Törökbálinti út félé eső, magasabban fekvő részen nincs. A jelenlegi 100 köbmé­teres tározó erre nem elég. Gépész a tehenek között l/etten is mutatják az ,v irányt Apajpusztán a bolt előtt az idegennek, ami­kor a tehenészetet keresem A juhászföldi részleg talán öt kilométerre is van a falu köz­pontjától. A telep még az alkalmi lá­togatónak. is mutatós, tiszta, rendezett. Aki itt született, annak természetes az itteni élet. a munka, de mi vonzhat egy városi fiatalt ide? — Amikor az előző munka­helyemen volt kollégáimnak elmondtam, hogyan döntöt­tem. majdnem kinevettek — mosolyodik el Csukonyi Lász­ló. Huszonhét év budapesti élet után jött a gazdaságba dolgozni. • Menekülésnek tűnhet, de nem az. Néhányan meg is kérdezték, miért? A választ, azóta sem tudom jobban megfogalmazni: csak. Szere­tem. Annyira, hogy már a második évemet fejezem be a mezőtúri mezőgazdasági technikum gépészeti szakán. Még máshol dolgoztaim, ami­kor jelentkeztem és felvettek. Pontosan nem is tudnám megmondani, miért éppen oda. Azt hiszem azért, mert... A lényeg az, hogy egyre job­ban megszerettem. És most úgy döntöttem, hogy nem csupán a tankönyvből ismer­kedem. meg leendő munkám­mal. A tehenészetben dolgo­zom. Lehet, hogy furcsának tűnik, hiszen gépészetet tanu­lok, de nincs ebben semmi ellentmondás. Annyira gépe­sített itt minden, hogy már most nagyon jól hasznosítha­tom az iskolában tanultakat. — Pesten élt, itt nincs szín­ház, strand, diszkó ... — Most is ott van a laká­som, , de • naponta bejárni, il­letve kijárni lehetetlen volna. Kaptam egy szobát, amiért mindössze hatvan forintot kell fizetni. Ami a társaságot ille­ti, abban nincs hiány. Na­gyon sok a fiatal. Olvasni itt is lehet, a tévé is azt sugá­rozza, amit a fővárosban. Eleinte valóban féltem egy kicsit, hogyan szokom majd meg, de már tudom, fölösle­ges volt az aggodalom. Egyik héten délelőtt, a másikon dél­után dolgozom. Szabad időm­ben pedig olvasok, tanulok. Itt nincs, ami „elcsábítana” a tankönyvek mellől. Esténként pedig összejövünk, beszélge­tünk, tervezgetünk. — Mit például? — Egyszer szeretném majd nagyon jól csinálni azt, ami a szakmám lesz. Ügy gondo­lom ahhoz a friss diploma kevés lett volna. Ebben benne kell élni. Kéthetenként haza­ruccanok. Néha még most is megkérdezik, no nem unod még? Nem értik, de nem is baj. A diplomáig még van egy kis idő, de valahogy a „papír” már nem olyan fontos szá momra, mint korábban hit­tem. Látó János De még ebben az évben to­vábblépünk. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat megkezdi az új, 1000 köbmé­teres tározó építését, amely egyben része lesz az Érd— Diósd—Törökbálint regionális vízrendszernek. A beruházás előreláthatólag 1983-ra elké­szül. Ezzel megteremtődik a műszaki feltétele annak, hogy a vezetéket továbbvigyük, s valamennyi telektulajdonos vízhez jusson. A villanyhálózatot ugyan­csak hővítjük, szeptember vé­géig újabb hét — Mókus, Ka­ticabogár, Pillangó, Bajuszfű, Srekfű, Endre és Illés utcában — kigyulladnak a. fények. Eh­hez a tulajdonosok 5000—7000 forinttal önként hozzájárul­tak, azonkívül a bővítéshez szükséges trafóállomás építé­séhez a Pest megyei Tanács is adott 300 ezer forintot. — Mikor lesz mindenütt vil­lany? — Ahhoz még két újabb tra­fóállomást kellene építeni. Erre egyelőre nincs módunk. — Az utak? Utcák? — A mi feladatunk elsősor­ban a község fejlesztése. Ter­mészetes, hogy a tanácsi beru­házásból nem futja útépítésre, főleg akkor, amikor bent a községben sem telik rá. Nem is foglalkozhatunk ezzel a problémával. Annyit tudtunk csinálni, hogy az üdülőterüle­ten U-alakban körbekanyaro­dó főutat 1979-ben legyalul- tattuk, elegyengettük, és mur­vával leterítettük. Elszaladnak az igények — Nagy gond a községnek az üdülőtelep? — Minden, amivel foglalko­zunk, amivel törődünk, gondot is jelent. Csak akkor van nagy probléma, ha túlságosan elszaladnak az igények, ha megfelejtkeznek az emberek arról, hogy ez a terület első­sorban kellemes, hétvégi pihé- nőövezet és nem luxuskivitelű üdülőtelep. Természetesen lé­pésről lépésre igyekszünk a kulturált körülményeket meg­teremteni, de ehhez a tulajdo­nosok állandó hozzájárulása is szükséges. Mindenekelőtt az, hogy a saját környezetüket gondozzák, tisztítsák. Hogy egyre kevesebben legyenek azok, akik a lemetszett faága­kat, az összeszáradt lombku­pacokat, és egyéb hulladékot egyszerűen kisöprik az útra. — Többen panaszolták, hogy nagyon sokat kell gyalogolniuk a telkükhöz, mert a MÁV-busz csak lent, a hatos úton áll meg. Pár éve pedig már meg­ígérte a tanács, hogy a 13-as buszjáratot meghosszabbítják. — Ezt sajnos, nem tudjuk megoldani. Az út minősége sem olyan, hogy buszok köz­lekedhetnének rajta, azonkívül a BKV elutasította a kérel­münket. mondván, sem'kocsi­ja. sem embere nincs. * 8. Horváth Klára *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom