Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

1981. MÁRCIUS 8., VASÁRNAP 3 N ^~4 v ’ ; 't'" H £3 . | ilSIlbP Szabad a pálya Vonatok a harmadik emeletről | Budapesten van egy ház, melynek harmadik eme- ! lete leginkább egy vasúti szerelvényhez hasonló. Fur- I csa kupéiban soha nem bűinek ki a székek, éjszaka, | még egyszer sem kapcsolták le a villanyt. Évtizedek | óta szakadatlan az ügyelet. Ez az épület — szemben | a Keleti pályaudvarral — a MÁV Budapesti Igaz- I tóságának központja, s az a bizonyos harmadik szint = a forgalomirányítók főhadiszállása. Az egymás mellett | sorakozó fülkék pedig a magyar vasút agyának fontos = sejtjei. Egy kisebbfajta terem há­rom íróasztal és rengeteg te­lefon. Ez a szoba az ügyeletes főmenetirányító posztja. Most Farkas Ferenc, ,a turnusveze­tő. Az ő dolga, hogy állan­dóan tartsa a kapcsolatot az egyes vonalak gazdáival, s hatóránként feletteseinek je­lentse a forgalmi helyzetet. — Érezte már tehetetlennek magát? — Egyetlen egyszer, s nem Is olyan régen. December ele­jén, amikor váratlanul leesett az az irdatlan mennyiségű hó, szinte megbénult a vasút. Csődöt mondtak az automa­ta váltók, a tehervonatok a pályaudvarokon rostokoltak. Igaz, csak néhány órára, de teljesen felborult a személy­szállító vonatok menetrendje is. Rengeteg telefon — Ml kell ahhoz, hogy el­induljon egy vonat? Minde­nekelőtt az ország minden pontjáról és a külföldről ér­kező vagonok, ha teherszál­lítmányról van szó. Ezenkí­vül egy mozdony és szabad pálya. És sok-sok vasutas. A forgalmi szolgálattevők, a mozdonyvezetők, a kocsiféke- zők, a sarusok, a pályamun­kások és még számtalan szak­ág beosztottjai. S ha minden rendben, és mindenki a he­lyén van, akkor is csak ritkán fordul elő, hogy minden stim­meljen. Lehet, hogy a pályát javítják^ valamelyik mozdony romlott el, megbetegedett a kijelölt pilóta. Nem állt ösz- sze időre a rendezőpályaudva­ron a szerelvény, késett a tranzit, nincs a vezetékben áram, nem működik a bizto­sító berendezés. A forgalom- irányítók dolga, hogy úrrá le­gyenek ezeken a percről perc­re visszatérő gondokon. — Miről szól a következő forgalmi jelentés? — A székesfehérvári vona­lon Albertfalvánál vágányzár nehezíti a közlekedést. Reg­gel összetörött egy mozdony áramszedője, ki kellett kap­csolni — ha csak átmeneti időre is — egy szakaszt. Hét vége van, a mentesítő vona­toknak is helyet kell szoríta­ni. M ór, őrig elmegy •Van aki így, van aki úgy reagál. a váratlan nehézségek­re. Pintér István ceglédi. Ugyanennek a vonalnak a gazdája, most haragtól vörös a feje búbjáig, görcsösen fog­ja a telefonkagylót helyettesí­tő mikrofont, s úgy kiabál, hogy hiába a szigetelő válasz­fal, az egész folyosó hallja. Egyébként jó kedélyű, barátsá­gos ember, de most dolgozik. S mert kollégáihoz hasonlóan sok-sok éve, osztogatja a pa­rancsot, ismerik a természetét, a vonal túlsó végén nem is találják sértőnek a magas hangot. S ami miatt kiabálni kell: Vecsésen észrevették, hogy az egyik kocsi hordrugó főlapja eltörött. Monorig el­megy, de ott villámgyorsan ki kell szedni a szerelvényből. — S addig? Nem lesz baj? — Na látja, ez az én rizi­kóm. Ha betűről betűre ven­ném az utasításokat a kö­vetkező állomáson le kellene állítani a vonatot. Csakhogy ott nincs ember, s nincs tola­tó mozdony. És én tudom, hogy az a kocsi nyugodtan elfut Monorig. Törékeny pici asszony a Budapest—Szob vonal irányí­tófülkéjében. Szinte elvész a kapcsolók, diagramok, a ká­belek és a térképek között. Havan Istvánnénak hívják. S nem lehet véletlen, hogv ő is éppen a saját vónaíáh, Ve­rőcemaroson lakik. — Hogyan került jelenlegi beosztásába? — Rákospalota—Újpesten voltam forgalmista. Valaki nyugdíjba ment, engem sze­meltek ki a helyére. Három hónapos próbaidő következett, s úgy látszik beváltam. Az utas tanácstalan A fiatalasszony ingázó, akárcsak sok tízezer Pest me­gyei társa. Ha késik a vonat, velük együtt bosszankodik. — Hallotta-e már, hogy szidják a forgalomirányító­kat? — De hányszor. Még vas­utasoktól is. Az első években vitába szálltam, magyaráz­tam, hogy nem mi vagyunk a hibásak. Most már süketnek tettetem magam, fel se nézek a könyvből. Az utas valóban sokszor ta­nácstalan. Különösen, ha a nyílt pályán megáll, vagy csak döcög a szerelvény. Ha nem látja semmi okát az ácsorgásnak. — Kit szidjunk hát? — Nem állítom, hogy mi mindig a feladatunk magasla­tán állunk. De ez a rendszer annyira szabályozott,' hogy szarvashibát sem követhe­tünk el. Olyant különösen nem, hogy kihasználatlanul hagyjuk a vágányokat. Igazi választ mégsem tudok adni, hiszen ahány forgalmi aka­dály, annyi a magyarázat. Le­het, hogy a következő állo­máson foglalt a pálya. Elő­fordulhat — s hányszor meg­történik —, hogy elromlanák az automaták. A vonat ilyen­kor az utasok biztonsága ér­dekében áll. s ha már tud­juk, hogy szabad a útja. a piros jelzésen csak lassan ha­ladhat keresztül. Egyszerre mindenütt Csupa fineszes, ravasz róka. Valaki így jellemezte a forga­lomirányítók csapatát. Több­ségük közel jár a nyugdíjhoz, s majd mindent tud, ami a MÁV-nál megtanulható. Kö­zéjük tartozik Nagy László is. Azok közé, akik még tartják I a regulát. A jobb parti kör­vasúira ügyel. A budapesti személy- és rendezőpályaudvarokat össze­kötő vágányok: ez a körvas­út. A jobb part pedig a pesti oldalt jelenti. Ha itt / nincs rendben a forgalom, az az egész országra Mhat. — Nekem úgy kell együtt élnem a rendezőpályaudva­rokkal, mintha egyszerre va lamennyin ott lennék. De kapcsolatba léphetek a moz donyvezetőkkel is, hiszen most már a gépeken is van rádió. Nem titok: a budapes­ti rendezőpályaudvarok réges rég kinőtték magukat. Csak akkor megy rendben a forga­lom. ha mindenki hibátlanul, gyorsan dolgozik. S még ilyenkor is előfordulhat fenn­akadás. Ferenvárosban most például 2300 kocsi zsúfolódott össze a még normális 1700 helyett. Ahhoz, hogy fogadni tudjuk az érkező szerelvénye­ket, ezeket kell gyorsan útnak indítani. Nagy -Lászlón nem múlik. Harminc éve szolgál a MÁV- nái, húsz éve ebben az épü­letben. A telefonok, a mikro­fon, a térképek és a hang- szigetelő falak között. Tévedni tihs Soós Károly mérnök-főtaná­csos üzemviteli osztályvezető, A menetirányítók főnöke. — Hatalmas szervezet a vasút. Mi a szerepe a forga­lomirányító szolgálatnak? — Ha a vasutat egy had­sereghez hasonlítanánk, a MÁV Vezérigazgatóság, a ve- zérkar, a budapesti igazgató­ság egy dandár, vagy hadosz­tály. Központi helyzetünknél fogva az egész ország forgal­mának részesei vagyunk. Ebben a szervezetben a me­netirányító szolgálat tagjai egy-egy fővonal forgalmáért felelősek. A rájuk bízott pá­lya valamennyi pontjáról, for­galmi helyzetéről tudnak: egy kicsit mozdonyvezetők, for­galmisták, állomásfőnökök is. Papírral, ceruzával, grafiko­nokkal, de mindenekelőtt ész­szel irányítják; és szervezik a közlekedést. Tudniuk kell, mi­kor, hova és mennyi vagon kell, hol kell az -árut sürgő­sen elszállítani, -kocsit kell biztosítani a határállomáshoz, a bányákhoz, az olajfinomí­tókhoz. Választhatnak a jó, és a még jobb megoldás között. Csak tévedniük nem szabad. Csillák András A népfroBstmozgeslom circa# (4.) Tanyavilággal kerített város Cegléd közismerten sajátos hangulatú észak-alföldi város. Évek óta kiegyensúlyozottan fejlődő ipara, jói működő ter­melőszövetkezetei Dél-Pest me­gye egyik gazdasági központ­jává tették. Tanyavilág veszi körül, s e portákon élő több­sége a városbeli üzemekben, szövetkezetekben keresd a ke­nyérrevalót. A mai népgazda­sági helyzetben, az üzemeik életében, a települések fejlesz­tésében megnőtt a szerepe an­nak a plusznak, annak a több­letmunkának, melyet a felada­tok ismeretében a dolgozók, a lakosok adhatnak. Banczik Tiborral, a Haza­fias Népfront Cegléd városi bizottságának titkárával arról .beszélgettünk, hogyan kapcso­lódik be a népfrontmozgalom sajátos eszközeivel a helyi po­litika, a közélet alakításába. Megvannak-e azok a lehetősé­gei, amelyek társadalmi össze­fogásra ösztönzik a sokszor szemléletükben, világnézetük­ben is más és más embereket? Nyílt várospolitika §3 Milyen szerepet vállal Cegléden a Hazafias Népfront szervezete annak az egységnek a megteremtésében, mely alap­vető feltétele a jelen és egy­ben az elkövetkező időszak politikai feladatai megoldásá­nak? — A népfront lételemének tartom, hogy szemléletükben különböző, eltérő foglalkozá­sú embereket mozgósíthat tár­sadalmi célok valóraváltására — kezdte Banczik Tibor. — A hétköznapi, a gyakorlati po­litikában a mozgalmunk adta lehetőségek láncszemként kö­tik össze a város dolgozóit, a lakosokat az állami és a tár­sadalmi vezető testületekkel. Ma már 58 tagú a városi bi­zottságunk. E testület nyolc körzeti bizottságot irányit, s mellette tevékenykedik a tár­sadalmi muptót szervező, a béke-, barátsági, a környezet­és természetvédelmi, á honisi- mereti, valamint a nőhizott- ság. A körzeti népfrontbizott­ságok szorosan együttműköd­nek a területi pártalapszerve- zetekkel, a tanácstagokkal. Közösen, az aktívahálózat se­gítségével tárják fel a gondo­kat, s határozzák meg a fej­lődés irányát. Ennek a- szocia­lista demokrácia elveire épülő mechanizmusnak a segítségé­vel javaslataik, véleményük eljut a város vezetőihez, akik összegzik azokat. Ez biztonsá­got ad a vezetőknek a tervek készítésekor, segít a tenniva­lók közötti rangsorolásban. Ugyanakkor ily módon kiderül az is, hogy egy-egy terület la­kosai közül ki mit vállal kör­nyezete fejlesztésében. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt ötéves tervben 45 millió fo­rintnyi értékű társadalmi mun­kát terveztünk, s a lakosság 79 milliót teljesített. Az a vé­leményem, hogy a társadalmi összefogásnak fontos a tudat- formáló szerepe is. Az embe­rek nemcsak a feladatokat, ha­tározzák meg, hanem megfo­galmazzák azt is, hogy mit akarnak tenni azok megoldá­sára, vagy a g-ondok megszün­tetésére. A fő törekvésük a nyílt várospolitika megvaló­sítása. A Ceglédi ősz hagyomá­nyos eseménysorozatéban en­nek szolgálatában rendezzük meg a Beszéljünk a városunk­ról nyíltan! című fórumot. Diákmsnü az étlapon H Olykor elhangzik, hogy a tömegszervezetek és mozgal- . mák esetenként formálisan működnek. A felvázolt szerve­zeti mechanizmusok és elvek alapján, melyek azok a gya­korlati eredmények, amelyek a népfront segítségével valósul­nak meg Cegléden? — Minden szervezeti lehe­tőség halott, ha nem töltjük meg kellő tartalommal. Mun­kabizottságaink és körzeti bi­zottságaim* például rendszere­sen elemzik a Cegléden élők egy-egy rétegének helyzetét, s jelzik a teendőket. Foglalko­zunk a város ellátási sajátos- ságaival. Egyik körzeti bizott­ságunk felmérte a külterüle­ten élő idős emberek életkö­rülményeit. Olyanokra hívták fel a figyelmet, akiknek szo­ciális támogatásra van szük­ségük. Megvizsgáltuk á városi diákétkeztetést is. Kiderült: a hetedikeseik és a nyolcadiko­sok nem jutnak be a napkö­zikbe, s ezért gondot okoz az étkeztetésük. E problémák el­jutottak a város vezetőihez, akik tárgyaltak a ceglédi ven­déglátóipari vállalatok irányí­tóival. Felkerült azóta az ét­lapokra a diákmenü, amely a korábbinál sokkal jobban megfelel a gyermekek életta­ni sajátosságainak. Vagy egy másik példa. Mint ismeretes, Cegléden van cipőgyártó üzem. Mégis problémákat tapasztal­tunk a helyi üzletek gyermek­cipő ellátásálban.. Megkerestük az illetékes vezetőket, s ez a gond is megoldódott. Mindez könnyűnek, egyszerűnek tű­nik, de a valóságban minden előrelépéshez rendkívül sók energia kell. • —r Tavaly' az egyik iküliterü- leti — Budai úti —, körzeti népfrontbizottság megválasz­tásakor ellátási gondokat is felvetettek a gyűlés résztve­vői. Nem volt megfelelő a kenyérválasztók, kevés volt a töltelékáru. Az észrevételek nyomán javítottunk a tanácsi szervekkel együttműködve a helyzeten. Külterületi problé­ma volt: az egyik iskolába já­ró 200 gyereknek, vagy a szü­leiknek kilométereket kellett kerékpározniuk, . buszozniuk, ahhoz, hogy ceruzát, radírt, rajzlapot vásárolhassanak. Is­kolai szövetkezetei hoztunk l-étre a panasz nyomán. Az is­kola adott egy helyiséget,-ahol a keresett árukat a gyerekek megvehetik. Érdekesség; hogy a nap egy meghatározott sza­kában a tanulók árusítanak. A forgalom. után bizonyos száza­lékot is kap az úttörőcsapat, a gyerekek pedig még a szakmát is megszerethetik, — Végiül, ha már az ellátás­ról van szó, megemlítem 3. számú boltunk esetét. A kör­nyékbeliek kifogásolták, hogy nem tudnak húsárut vásárol­ni, sokat kell utazniuk. Ha a városi főállatorvos jóváhagy­ja, hamarosan lehet majd elő­rendelésre húst kapni a 3. szá­mú boltban. Nylontasakban lehet majd átvenni a hűtött árut. Aktív aktivisták B Mennyiben él a várost népfrontbizottság a közvetlen politizálás eszközével, s van-e hatása e tevékenységének? — A nyílt várospolitika se­gítéséről már beszéltem. Az a véleményem, hogy a nyílt és őszinte véleménycsere, a la­kosság életkörülményein, ja­vítani akaró tenniakarás a közgondolkodás érettségét ta­núsítja. Jogpolitikai munkáink is segíti a lakosság tudatfor­málásét Az elrtvúlt években három törvénytervezetet — a közérdekű bejelentésekkel és javaslatokkal, a belkereske­delmi törvénnyel, és a polgári törvénykönyv módosításával foglalkozót —. vitattuk meg. A városkörzeti beszélgetése­ken kívül számos fórumot is rendeztünk. Politizáló légkör jellemezte tavaly a tanácstagi és országgyűlési képviselő vá­lasztásokat is. Négy réteggyű­lést rendeztünk (a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi üzemében a munkásoknak, a városi kór­házban az értelmiségieknek, a tanács-házán az első ifjú vá­lasztóknak, a pártbizottságon pedig az ipari szövetkezetek dolgozóinak és a területi szer­vek tagjamakj, melyeken be­bizonyosodott : a dolgozók többsége egyetért a párt és az állam politikájával, kész ten­ni a helyi feladatok megoldá­sáért. — A szocialista hazafíság erősítését, a lakóhely múltjá­nak megismerését szolgálja honismereti mozgalmunk, új­szerű kezdeményezés, hogy nemcsak a lakosok, hanem az üzemek dolgozói is bekap­csolódnak e munkába. Éppen az üzem történetek írásában elért eredmények alapján ren­dezhettük meg városunkban a Dél-Pest megyei üzemitörténet­írók tanácskozását — A városi aktivisták nagy figyelemmel kísérik a népfront VII. kongresszusának előké­születeit. A falugyűlésekhez hasonlóan, mi is megrendez­tük a körzetekben azokat az összejöveteleket, amelyeken az elmúlt időszak munkáját ér­tékeltük, jó hangulatú volt a városi küldöttértekezlet is. — A nápfrontkongresszus- tól azt várjuk, hogy újabb lendületet, útmutatást adjon további munkánkhoz — mond­ta befejezésül Banczik Tibor. Virág Ferenc (Vége.) Emlékezés Papp Lajosra Szombaton, a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Pan­teonjában megkoszorúzták Papp Lajosnak, a magyar és a nemzetközi kommunista moz­galom- kimagasló személyisé­gének urnáját, születésének 75. évfordulója alkalmából. A hála és a -kegyelet koszorúit elhelyezték az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság, a Ma­gyar Partizán Szövetség, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének képviselői, a hozzátartozók, harcostársak, és a Papp Lajos nevét viselő veszprémi munkósőregység képviselői. Az ipari Minisztériumban Megválasztották a pártbizottságot Az Ipari Minisztérium párt- szervezete március 7-én tar­totta meg első pártértekezle tét. Major Sándor megbízó' pártszervező beszámolt a m! nisztérium megalakulása ót. végzett munkáról és vázolta a ott dolgozó kommunisták élőt álló feladatokat. A beszámo­lót vita követte. Felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Méhes Lajos ipari miniszter is. A vitát követően a pártérte­kezlet küldöttei megválasztot­ták * az Ipari Minisztérium pártbizottságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom