Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-05 / 54. szám
"xMhm 1981. MÁRCIUS 5., CSÜTÖRTÖK EGY SZINTTEL MAGASABBAN Nemcsak kér, hanem ad is... Túl vagyuok a sokkos állapoton, két hónap telt ej az idei esztendoDoi, a natodik ötéves terv első évéből. Nyugvópontra jutottak a teielmek, hogy a gazclasagnag célszerű betezte- tesek teljesen jogos igényé megsem beiolyásoija alapvetően a közművelődésre íeihasz- nálható összegedet. Mi'tagadás, a teszültség érthető volt, hiszen akad jó nehány község a megyeben, ahol egy-egy üzem bizony nem utalta át a művelődési intézményeknek szerződésben ígért összeget; tavaly év vége felé még erről panaszkodtam Dabason és Ráckevén. Aztán a megye településeinek túlnyomó részén végül is érvényesült az a közművelődési szemlélet, amely szerint a művelődésre szánt befektetés, ha áttételesen is, de sokszorosan megtérül. A népművelőkön múlik Az persze nem igaz, hogy minden város vagy község népművelői egyaránt féltek a közös fenntartási összeg csökkentésétől, illetőleg teljes elvonásától. Ugyanis ma már valóságos tapasztalat: ahol a gazdasági egységek nemcsak fizetnek, hanem kapnak is a pénzükért: kapnak tartalmas szórakozási, tudat formálási lehetőséget, ott fel sem merült a gazdaságilag sokkos állapot szituációja. A népművelőknek szembe kell nézni azzal, hogy ma már csak annyit várhatnak viszonzásként, amennyi elhivatottságukból, szorgalmukból és ügyességükből tellett a korábbi években. Lokális, valószínűleg nehezen általánosítható példa a fentiekre Öcsa nagyközség. Ez a település azon ritka falvak közé tartozik, ahol az állami támogatás összegét jelentősen meghaladja az üzemektől kapott pénz. A művelődési ház közös fenntartásában 110 ezer forinttal vesz részt évente a Vörös Október Termelőszö'vét- kezet és a helyi áfész. Ezenkívül pénzben meghatározhatatlan az a segítség, amelyet a Fegyver és Gázkészülékgyár, valamint az ÉPFA munkásai a kisebb-nagyobb javítások elvégzésével támogatásként adnak az intézménynek. Magukénak érzik Utoljára több mint másfél évvel ezelőtt mondta el egy beszélgetésben Földiné Hajdú Anna, az ócsai művelődési ház igazgatója, hogy a közös fenntartásból a legjelentősebb részt vállaló Vörös Október Termelőszövetkezet dolgozói a valóságban is magukénak, sajátjuknak érzik az intézményt. A tartalmi munkára közvetlenebbül utaló „együttműködés” keretében a gazdasági egység szocialista brigádjaival közösen rendeznek író-olvasó találkozókat, szakmai és általános ismereteket nyújtó tanfolyamokat; s így a brigádtagok közül sokan váltak a művelődési házat rendszeresen látogató törzsközönséggé. Több köz- művelődési kiscsoportot éppen a termelőszövetkezet dolgozóinak kérésére szerveztek. Ez volt a múlt az ócsai közművelődésben, ez, amely akár ma is példaként szolgálhat, de ezen a településen a jelenben már kevés, vagy nem éppen újszerű módszer. Öcsán már egy szinttel tovább akarnak lépni, azt akarják, hogy a falu közéletének valóságos színtere legyen a művelődési ház, olyan intézmény, amely fórummá válhat. Ezt a célkitűzést pedig lehetetlen megvalósítani a község életéhez kapcsolódó üzemek együttműködése nélkül. Jó körülmények Az együttműködéshez azonban feltétlenül szükséges a jó körülmények megteremtése, hjgy az épület alkalmas legyen a gazdasági egységek, a politikai és társadalmi szervezetek rendezvényeinek befogadására, és mindezek mellett mindennapi elfoglaltságot kínálhasson. A már idézett másfél évvel ezelőtti beszélgetésben Földiné, az igazgató, egyik nagy gondként említette a szükséges pénzügyi keretek hiányát. Idén januárban a Vörös Október Termelő- szövetkezet elnökéhez, Dóra Bélához fordult segítségért. Olyan helyzetben, amikor sokan reménytelennek érezték volna az eddig kapott forintokon kívüli támogatást. Dóra Béla szövetkezeti elnököt a művelődési házban tett egyetlen látogatás is meggyőzte arról, hogy a népművelők kérése megalapozott, mert jó befektetés lehet, ha pénzt adnak a községi közművelődés egy szinttel magasabbra emeléséhez. Néhány nap múlva a már szerződésben vállalt — nem csekély — támogatáson kívül további- 140 ezer forintot bocsátottak az intézmény rendelkezésére. Sok ez a pénz, vagy kevés? Ocsán elegendőnek bizonyult arra, hogy más üzemek gyakorlati segítségével tetézve elvégezzék a művelődési ház teljes belső tatarozását; kifestették a szakköri helyiségeket, a klubszobát és folyosókat, új színezést kapott a színházterem, s mindezeken kívül 40 ezer forintot költhettek csak a színpad felújítására. Üj portálfüggönyök és horizont, vörös plüss előfüggöny került a „világot jelentő deszkák” fölé, felújították a világítást és ezzel eggyel több lett azoknak a helyiségeknek a száma, amelyek kamarajellegű színházi produkciók fogadására alkalmasak. Kétoldalú kapcsolat Az idén, s valószínűleg a jövőben is, egyre precízebben meg kell majd gondolni a gazdasági egységeknek, hogy mire költik forintjaikat, de a felmutatott — egyetlen — ócsai pél da is azt igazolja, hogy a költségforrások megnyílását légin kább az biztosíthatja, ha a népművelők nem elsősorban várnak és kémek, hanem adni, igényeket kielégíteni és ébreszteni képesek. Ügy válhatnak ugyanis valóban kétoldalúvá az együttműködési szerződések, ha a közművelődési intézmények tartalmi munkája teremti meg az alapot az eszmeileg közösen vállalt célok eléréséhez. Kriszt György UJ MAGVETO-SOROZAT Gondolkodó magyarok Az idei könyvszemlén indítják útjára a Gondolkodó magyarok című új sorozatot. Olyan írások újrakiadására vállalkozik a Magvető, amelyekben írók, művészek, politikusok, tudósok koruk lényeges társadalmi kérdéseit elemzik. A kiadó- a tervek szerint évente 12 füzettel jelentkezik. Az első füzet Kossuth és Deák 1867-es párbeszédét, a második Babits Mihálynak a magyar jellemről írt tanulmányát tartalmazza. Megjelenik Széchenyi István híres akadémiai beszéde, amelyet a magyar nyelv tárgyában mondott 1842-ben; Vajda János Egy honvéd naplójából című prózai munkája: Kölcsey Ferenc Parainesis, valamint Apáczai Csere János Az iskolái: fölöttébb szükséges voltáról. .. című műve. Az új regénytermés között találjuk Moldova Györgynek a Szent Imre-induló folytatásaként írt regényét. Az elhúzódó szüzességet. Nemeskürty István új, Parázs a hamu alatt című művében a Bach-korszak világába (1850—59) kalauzolja az olvasót. Kolozsvári Grand- pierre Emil az Árnyak az ala- gútban című könyvével folytatja nagy sikerű önéletrajzi sorozatát. Bor Ambrus Jel című kötetében csaknem 20 éves pályájának legszebb, legfontosabbnak érzett elbeszéléseit adia közre. Űj kötetekkel bővül a memoárirodalom sorozata, a Tények és tanuk. Bárczy János, a Zuhanóugrás-ban az első magyar ejtőernyős hadosztály egyik szervezőjeként idézi a második világháborús éveket. Kiadják Indira Gandhi Az én igazságom című könyvét, amelyből az 1977-es választási bukása előtti pályafutását ismerheti meg az olvasó. Kosá- ry Domokos Széchenyi Döb- lingben című tanulmánykötete a magyar polgárosodás legjelentősebb alakjának élete utolsó tíz évét követi nyomon. A költészet kedvelői immár harmadik alkalommal találkozhatnak Nagy László Versek és versfordítások című kötetével és Weöres Sándor egybe- gyűjtött írásainak eddigi legteljesebb kiadásával. Április 29—május 2 Gárdonyi Géza diáknapok Egerben Egerben az idén április 29. és május 2. között rendezik meg a Gárdonyi Géza diáknapokat. A történelmi városban hagyományosan ismétlődő országos fesztiválra Nóg- rád. Pest, Szolnok és Heves megyéből, valamint Budapestről várják a középiskolák diákjait. Az egri diákfesztivál programjában politikai nagygyűlések, tapasztalatcserék, művészeti bemutatók, sportrendezvények szerepelnek. A résztvevők Eger irodalmi és történelmi hagyományaival, ér tékes műemlékeivel, s Gárdo nyi Géza irodalmi hagyatékával ismerkedhetnek majd. A fesztivál alkalmával kerül sor a KISZ-vezetők tanácskozására is, amelynek a legfontosabb témája a közművelődés lesz. Föltérképezik a középiskolák élő diákhagyományait is. A közeli hetekben megyei diáktalálkozókon döntik el, hogy a különböző művészeti bemutatókon kik képviselik majd a megyék színeit. Az egri Gárdonyi Géza diákna pok megnyitóünnepségét április 29-én este rendezik a Dobó István téren, ahol ünne pélyesen átadja a város kul csát a rendezvény idejére a városi tanács elnöke a diáktanács elnökének. SAJTOTÖRTENETI RITKASÁG Hetvenöt éves Sajtótörténeti ritkaságra bukkantak Pécsett: A Mecsek című élclap hetvenöt évvel ezelőtti példányaira. Az 1905- ben és 1906-ban megjelent újságot Mocsáry Gyula haladó szellemű városházi tisztviselő szerkesztette. Jellemző a gondolkodására, hogy az első szám fejléce fölé a következő szöveget tétette: „ezen szám tiszta jövedelmének öt százaléka a sztrájkoló bányászok javára!” A Mecsek ellenzéki újság volt. S figyelemre méltó, hogy a vicclap állandó alakjai között helyet kaptak a Me- csekalján élő nemzetiségiek is. A bosnyákoké Hekmek Gyúró volt, a szerbeké Melá- kovics és Mulákovics, a németeké pedig Müller Náthán. A lap következetesén megfricskázott, kipellengérezett mindenkit, aki visszaélt a hatalmával vagy megsértette a közerkölcsöket. S minden bizonnyal hatásosan tette, mert 1906 tavaszán ellenségei a nyílt utcán bántalmazták a szerkesztő Mocsáry Gyulát. A háromnegyed évszázada készült pécsi élclap fennmaradt példányai a Baranya megyei könyvtár helyismereti gyűjteményébe kerültek. LÁTOGATÓK A DUNAKANYARBÓL Táncház Komarnóban A hét végi napokon sokan utaznak Dunakanyarból a szlovákiai Komarnóba, ahol megnyitották az első magyar táncházat. A magyar tannyelvű Jókai gimnáziumban tanítják csárdásra, csallóközi táncokra, verbunkosokra, egyéb népi táncokra a fiatalokat. Nemcsak magyar, hanem délszláv és más szomszédos népek táncaival is megismerkedhetnek az érdeklődők. A táncon kívül közös daltanulás, néprajzi, népzenei előadások és irodalmi műsorok is szerepelnek a táncház programjában. Az első szlovákiai magyar táncház programja iránt rendkívüli az érdeklődés, egy-egy este zsúfolásig megtelik a gimnázium aulája. Magyarországról — egyebek közt — Pest megyéből is sokan látó gatják a táncházat. Szlovákiából, Érsekújvárról, Gutáról, Dunaszentmiklósról városokból és falvakból, sőt a több száz kilométerre levő Pozsonyból is felkeresik. A talp alá illő muzsikát jó zenészek, a rév-komáromi hajós táncegyüttes zenekara szolgáltatja. Balettverseny A hagyományos moszkvai balettverseny a táncművészet egyik jelentős nemzetközi eseménye. Hazunkat az ifjúsági kategóriában a Magyar Állami Balettintézet nyolcadikos növendékei, Szendrei Mariann, Volf Kati, Szilágyi Gyula és Kováts Tibor képviseli. A fiatalok a júniusi versenyre a napi munkájuk mellett koncertpróbákon készülnek. HETI FILMJEGYZET A svéd, akinek nyoma veszett Derek Jacobi és Judy Winter, az A svéd, akinek nyoma veszett főszereplői A krimik kedvelői és szakértői pontosan megkülönböztetik az egyes, krimitípusokat. Csak a tájékozatlanok gondolják. hogy egyremegy, Agatha Christie, Edgar Wallace, Erie Stanley Gardner vagy Raymond Chandler irta-e a történetet, vagy éppen a klasz- szikus ős. Sir Arthur Conan Doyle. Az ínyencek éppúgy számon tartják, melyik szerzőt miért érdemes kedvelni, mint a „magas" irodalom élvezői a masuk kedvenceinek erényeit. Ahány (jó) krimiszerző, annyiféle stílus, cse- lekménybonyolítás. annyiféle figurateremtő módszer, any- nyiféle látásmód. Ma már alapos és terjedelmes könyvek foglalkoznak a krimivel mint irodalmi műfajjal; a legkényesebb ízlésűek sem hunyhatják be a szemüket a krimi — legszínvonalasabb példáiban az irodalmi igényű krimi (Georges Simenon!) — jelenléte, létezése előtt. A skandináv krimi külön változata a műfajnak. Nem a mesteri bonyolítás jellemzi. mint mondjuk, Agatha Christie könyveit; nem a vagány humor, mint Chandler írásait, hanem inkább valamiféle jovialitás, kedélyesség, higgadtság. Néhány példája e krimivariánsnak nálunk is ismerős: a Máj S)ö- vall—Peer Wahlöö szerzőpáros egy-két könyve megjelent magyarul is. Aki e könyveket ismeri, ismeri a szerzők állandó hősét, Beck felügyelőt is. És azt is tudja, hogy ez a Beck a nyomába se igen léphet a nagy detektívegyéniségeknek, akik a krimik klasszikusainak könyveit benépesítik. Beck nem oly éleseszű, mint Her- cule Poirot, nem oly okos, mint dr. Gideon Fell John Dickson Carrnál, nem oly elkápráztató, mint Ellery Queen mesterdetektívjei, nem oly bölcs és megfontolt, mint Maigret, nem oly lefegyverző és vagány, mint Perry Mason Erle Stanley Gardner- nél, s nem olyan keményöklű, .mint Raymond Chandler de- tektívjei. Akkor hát milyen? Szolid, megbízható polgár és családapa, aki éppoly foglalkozásként űzi a detektívke- dést, mint ahogyan mások a szabó, kovács, asztalos vagy fűszeres mesterséget, foglalkozást. Beck, ez a szorgalmas mintapolgár, elsősorban szívósságának, kötelességtudásának köszönheti eredményeit. Hogy most a magyar— NSZK—svéd koprodukcióban készült bűnügyi film, A svéd, akinek nyoma veszett, épp a Sjövall—Wahlöö szerzőpáros azonos című könyvéből készült, az bizonyára nem véletlen. A svéd félnek a forgalmazás szempontjait figyelembe kellett venni, s egy hazai szerzőtől nyilván több sikert remélnek. Ám, hogy Beck felügyelő szerepére miért azt a remek angol színészt, Derek Jacobit hívták meg, akitől kitűnő Shakespeare- alakítást láttunk és még láthatunk a televízió Shakes- peare-sorozatában — nos, ez éppoly rejtély, mint hogy hová tűnt a svéd újságíró. Matt- són, akinek nyoma veszett (Sőt. még nagyobb, mert Mattson hollétét legalább a film végén megtudjuk. ám Jacobi közreműködésének okait nem.) Bacsó Péter rendezte a filmet. Az eleve nem éppen a körmünk lerágásáig menően izgalmas sztori az ő kezén még lassúbb léptű, még kényelmesebb, még joviálisabb lett. Ilyen idegkímélő krimit rég láttunk, s olyat is, amelyben (mint ennél) az első negyedóra után már mindenki tudja, mi történhetett (illetve: mi nem történhetett) a nyom,aveszett svéddel. A néző nyugodtan hátradőlhet a székében, s jól kipihenheti magát a film nézése közben, mert A svéd, akinek nyoma veszett, körülbelül annyira dobogtatja meg a szívét, mint az a kávé, melyet a film előtt sebtiben felhörpintett a mozi büféjében. Ellopták Jupiter fenekét Senki ne gondolja, hogy ez a francia film — rendezője Philippe de Broca — valamiféle klasszikus ókori görög témát dolgoz fel (bár Görögország és a klasszikus kor egynémely emlékei — például egy Jupiter-szobor töredéke, pontosabban: a feneke — komoly szerepet játszanak a filmben). Broca hősei nagyonis mai emberek: egy csinos rendőrfelügyelőnő (Annie Girardot), egy szórakozott és gyámoltalan régészprofesszor (Philipe Noiret), egy fiatal, ambiciózus régész (Francis Perrin) és kissé nimfomón neje (Catherine Alric). A véletlen Görögországban hozza össze őkei, s hogy a szép tájak és csábos tengerparti fürdőhelyek, meg a kellemes látványt nyújtó ágyjelenetek mellett valami izgalmasabb is történjen, hőseink belekeverednek egy rabló-pandúr játékba. Aminek a végén persze minden jóra fordul, ám addig van sok móka, kacagás, verekedés, autós üldözés, meg minden. Az Ellopták Jupiter fenekét a maga nemében semmivel sem sikerültebb alkotás, mint a fentebb taglalt magyar—NSZK—svéd krimi, de van egy előnye vele szemben: humora van. És ha már más nincs benne, legalább ennyit nyújt a nézőnek. Ez persze nem sok — de hát a vérbeli filmkrimi épp oly ritka, mint általában a jó film. Nemzeti vadászat Luis Berlanga, a spanyol filmművészet egyik jeles alakja. Több filmjét játszották nálunk is. Űj alkotása, a Nemzeti vadászat azonban nem nagyon győzi meg a nézőt Berlanga kiválóságáról. Ez a bánatos, unalommal csörgedező történet a korrupció- hajhász kaputelefon-gyárosról, meg a díszes politikus-és pénzembergárdáról a magyar néző számára majdnem tökéletesen érdektelen. A spanyol nézők feltehetőleg találnak benne nekik szóló utalásokat, célzásokat, poéneket — ám mi nem vagyunk spanyol nézők. Takács István t 4 1
