Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-05 / 54. szám
1981. MÁRCIUS 5., CSÜTÖRTÖK ijßii, av Korszerűsítés Zajszabványok Folyamatosan korszerűsítik a zajszabványokat. Hazánkban jelenleg 37 zajszabvány van érvényben, közülük harmincegyet az utóbbi öt évben dolgoztak ki, igazodva két nagy szervezet, a KGST és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet előírásaihoz. A műszaki-technikai fejlődés, az új gépek beállítása, vagy éppen az új típusú könnyűszerkezetes épületek megjelenése okán a tervezőknek, megrendelőknek nemcsak azt kell tudniuk, hogy mennyi a megengedett zajszint, de főként azt, hogy milyen műszakifizikai jellemzőkből, paraméterekből következtethetnek a végeredményre. Magyarországon a lakó- és kommunális épületek csendvédelmét már megfelelő vizsgálati módszerek szolgálják. A korszerűsítés elsősorban a munkahelyi épületek, berendezések zajszint-előírásainak módszerére vár. Fejlődik a KISZ-élet Budakeszin A közösséggé válás útján Budakeszi nem igazán vidéki település. A főváros szomszédsága fontos, befolyásoló tényezője annak, hogy az itt élők egy jelentős része gyengébb szálakkal kötődik szű- kebb pátriájához. Ha helyben kevés is a munkalehetőség, a kék busz megoldja a munkába járás problémáját. A köz- művelődés, a szórakozás szempontjából is hasonló a helyzet. A fiatalok előnyben részesítik a nagyváros nyújtotta kedvezőbb feltételeket. A KISZ-életet is nagyjából ezek a körülmények határozzák meg. Legalábbis így látja Karlik András, a Budai Járási Áfész KlSZ-alapszerve- zetének titkára. Mint mondja. a szövetkezetben csaknem 200 KISZ-korú fiatal dolgozik. Az alapszervezetnek azonban ennek ellenére csak 34 tagja van. A helyzethez hozTízezerrel több kerékpár A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárának sárospataki gyárában készítik a belföldi piac számára a Csepel, Túra, Velence, Tacskó stb. kerékpárokat. Az idén kilencvenhatezer darab különböző kerékpárt akartak forgalomba hozni, az igények növekedése miatt a gyártási tervet tízezer darabbal emel ték. Várok egy levelet Idestova fél éve történt, egesz pontosan tavaly szeptember 6-án. A budaörsi lakótelepi .ABC-ben a délután 2 óra után vásárolni szándékozókat felirat fogadta: Ma 14 órakor zárunk. Jóval kettő után értem az üzlet elé, ahol jókora tömeg tolongott. Mindenki kíváncsi volt, vajon mi történt, miért nem 16 órakor zárják az ABC-t, mint szokásosan. Aki közelebb állt az ajtónál elba- rikódozott eladónőhöz, megtudhatta, hogy a hét végén az üzletet átalakítják, a tartós fogyasztási cikkek árusítását megszüntetik, s a fölöslegessé vált tárgyakat elszállítják, ezért zárnak korábban. — Mindez nem lehetett volna tegnap a vásárlóközönség tudomására hozni? — kérdeztem. — Nem — hangzott a lakoniikus válasz —, mi is ma tudtuk meg. Hitetlenkedve néztem az elárusítónőre, aki a további magyarázattal adós maradt. Mármint azzal, hogy miképpen fordulhat elő, hogy egy üzlet profilját alapvetően érintő változásról maguk a bolt dolgozói sem értesülnek előre. — Fölösleges elégedetlenkedni, tejet és kenyeret árusítunk! — szóltak ki a valóban egyre türelmetlenebb várakozókra. A moraj csöndesedéit, csak akkor erősbödött fel újra, amikor megtudtuk: a tej elfogyott. — Most mit csináljunk? — néztünk egymásra tanácstalanul. — Tessék bemenni a Móricz Zsigmond körtérre, kocsival tíz perc! Praktikus tanács, főleg, ha autót is mellékelnek hozzá. Rövid számítgatás következett: rohanás haza a busz bérletért, rohanás a buszhoz, várakozás, utazás, lévén most háromnegyed három, vagy odaérünk, vagy nem... A panaszos vásárlónak van egy törvényesen szentesített joga: beírhat a vásárlók könyvébe. Ügy gondoltam, élek eme jogommal. Elkértem a könyvet, amit velős kísérőszöveggel kaptam meg: — Ha ez a legfontosabb magának! Bárcsak ez lenne a legnagyobb baj ebben az országban! Hányszor hallani mostanában az utóbbi felkiáltást ! Mindannyiszor olyan esetben, amikor valóban apró ügy a szóban forgó, de a mindennapi életet megkeserítő, fölösleges munkát adó, bosszúságot okozó. A felelősségelhárító magyarázat tehát alapvetően hamis. Éppen ezért nem akadályozott meg abban, hogy beírjak a vásárlók könyvébe. Az ABC falán tábla hirdeti: a kifogásokra, észrevételekre 30 napon belü| kötelesek válaszolni a Budai járási Áfész vezetői, dolgozói. Én viszont lassan fél éve várom azt a levelet, amelyben felvilágosítást kapok kérdéseimre, s uram bocsá’, elnézésemet kérik. Várom a levelet? Őszintén szólva, már nem is vagyok kíváncsi rá! Tófalvi Éva zátartozik. hogy a szövetkezet bolthálózata nagy területet fog át. így eredményes KISZ-élet elsősorban a budakeszi központban alakult ki, ahol egy nagyobb közösség él, dolgozik együtt. Többségük bejáró — Erden és Tárnokon jelenleg szervezzük a KISZ- alapszervezetet. E két helyen a szakmunkástanulók bevonásával elegendő fiatal dolgozik ahhoz, hogy kiszélesítsük a területi munkát — mondotta a titkár. — Itt, a szövetkezet központjában, ahol sok az Érdről, Biatorbágy- ról, Zsámbékról bejáró dolgozó, többségben vannak a nők. Mindössze négy férfi tagja van az alapszervezetnek. Azt sem mondhatjuk el, hogy az ifjúsági szövetségben dolgozóknak kevés a mozgalmi tapasztalata. A többség közel jár a 30. évéhez. Nem könnyű egy-egy programra az alapszervezet valamennyi tagját mozgósítani. Sokan a hazafelé tartó buszjáratokra, esetleg a családra hivatkozva maradnak távol, Az alapszervezet jelenlegi vezetősége az elmúlt év nyarán alakult meg. Azóta már jó néhány hasznos kezdeményezés látott napvilágot. Szerveztek különféle hobbykiál- litást, több kirándulást, sport- felszereléseket vásároltak. Helyszűke miatt a szövetkezet éttermét használják, ha politikai vagy egyéb előadásokra kerül sor, esetleg házi sportbajnokságot szerveznek. Társadalmi feladatok Nem sikerült eddig szoros kapcsolatot kialakítaniuk viszont a községi KlSZ-esek- kel. Mint Bősze Lajos vezetőségi tag elmondta, a helyi rendezvényeken csak kevés fiatal vesz részt. Bár az áj összetételű vezetőség is a korábbinál nagyobb figyelmet fordít a szervező munkára. Ennek eredményei azonban csak lassan érnek be. Csupán az utóbbi hónapokban kapott nagyobb lendületet a területi munka. Mindezek a problémák, s természetesen az eredmények is, szóba kerültek a beszámoló taggyűlésen is. amely most, a kongresz- szusra készülő KlSZ-fiatal- ságnak fontos állomást jelent. Nem volna teljes a kép, ha egyetlen alapszervezet tevékenységét mérlegelve mutatnánk be Budakeszi KISZ- életét. Varga Sándor, az egyik községi alapszervezet titkára a helyi művelődési ház művészeti előadójaként dolgozik. Csak most kóstolgatja a titkári teendőket, alig egy hónapja választották meg. — Alapszervezetünknek mindössze 11 tagja van — magyarázza. — Az itt élők közül sokan bejárnak, s ez egyben azt is jelenti, hogy a legtöbben a munkahelyükön vagy az iskolában kapcsolódnak be az ifjúsági szövetség munkájába. Különösebben nincs lehetőségünk a válogatásra. Ennek ellenére csináltunk már néhány jó és hasznos dolgot. Szerveztünk társadalmi munkát például a Felszabadulás lakótelep parkjának csinosításánál, KRESZ- parkot hoztunk létre. Tavaly felvettük a kapcsolatot a rehabilitációs intézettel. Gyakran ellátogatunk oda, s az ott lévő gyerekeknek programokat szervezünk. A jövőben is hasonlóan szeretnénk dolgozni. A valósághoz, véleményem szerint, szorosan hozzátartozik az is, hogy a helyi művelődési ház már igen hosszú ideje épül. Amíg nem készül el, nem lesz önálló helyiségünk. Jelenleg a községi pártbizottság egyik termét használjuk, de ez nem lehet hosszabb távon megoldás. Nemcsak a körülmények Valóban nem, bár a jó közösségi élet nemcsak a körülmények függvénye. A tagságtól, a vezetőségtől is függ, hogy milyen hatást tudnak gyakorolni a többiekre, olyan programokat, rendezvényeket szerveznek-e, amelyeken szívesen vesznek részt a fiatalok. Hiszen eggyé forrott közösségek csak így alakulhatnak ki. Csitári János Asszonyok, lányok a Sasodban A jó fogva tartja őket Fürge ujjak öltöztetik se- lyemköntösbe a bársonyos tulipánokat. Ezek a virágcserepek is ott állnak majd nőnapon az ajándékok között. Akkor senkinek nem jut eszébe — miért is jutna —, hogy ezeket a virágokat is többnyire nők ápolták. A Sasad Termelőszövetkezet asszonyai. A gazdaság több mint ötezer dolgozójából 1600 a nő. Vajon őket hogyan becsülik meg munkahelyükön, nem ünnepen, hanem a dolgos hétköznapokon. Szeidl Károlyné anyagbeszerzőt szólítottam meg elsőnek, szereti-e a munkáját, hogy érzi magát? — Csupán három hónapja dolgozom a Sasad Tsz-ben, de nagyon jól érzem magam. Igaz, feszített a munkatempó, de ha törődnek az emberrel, akkor az sem baj. Egyesülés után Erről a törődésről beszél Györy Csabáné szakoktató is, aki valaha szakmunkástanulóként itt kezdett, s a Kertészeti Egyetem elvégzése után ide tért vissza. Azt csinálom, amit szeretek, amit tanultam. Kell ennél több? A dísznövény fő- ágazatvezetője szintén nő, s ügyel arra, hogy megy a sorunk. Szőcsné Schalle Gabriella is hasonlóan vélekedik: — Két kicsi gyerekem van, tizennégy hónapos és négyéves. Velük bizony adódik gond elég. Egymáson segíteni itt nem hangzik szólamként. A kicsi a szövetkezet segítségével került bölcsődébe. Nappali egyetemen a szövetkezet ösztöncfíjá't élveztem. Hálálkodnom ugyan nem kell, de az természetes, hogy igyekszem megfelelni, a legjobb tudásom szerint. Hobodán Jánosné hangjából sem a hála csendül, amikor tárgyilagosan megállapítja, hogy az asszonyoknak csupa jót hozott az egyesülés a tárnoki szövetkezettel. — Lényeges, hogy valamennyien megfelelő helyre kerültünk. De még fontosabbnak tartom például a javuló munkaikörülményeket, amelyek éppen a tárnoki gyapottisztító üzemet is jellemzik azóta. Már működnek a porelszívó berendezések, javultak a munkafeltételek. Az is jelentős eredmény, hogy asszonyainknak nincs se bölcsődei, se óvodai elhelyezési gondja. Prágai kirándulás Farkas lmréné, a szövetkezet nőbizottságának elnöke hivatalból foglalkozik tíz éve a nők gondjaival, bajaival. Ügy mondja, egyre kevesebb a megoldatlan probléma. Szerencsére nálunk az az elv, hogy nem csupán egyszer egy évben, a nőnapon kerülnek előtérbe az asszonyok. A szükség is kényszerítheti a gazdasági vezetőket arra, hogy a dolgozóikkal többet törődjenek. Azonban az olyan kezdeményezést talán mégsem egészen a praktikum sugalmazta másfél évvel ezelőtt, hogy a nem szabad szombatos anyák gyerekein segítsenek. Egy nyugdíjas óvónő ügyel a kicsikre, míg a szülők dolgoznak. Reggelit, uzsonnát is kapnak, sőt még kirándulni is voltak. Bukvai József, a szövetkezet pártbizottságának a titkára arról is szól, mennyi kedvezmény illeti meg a dolgozó nőket. Éppen szerdán utazott el egy nőküldöttség jutalomútra Prágába. A könnyebbért sem — Természetesen voltak már tőlünk a Szovjetunióban és az NDK-ban is, de belföldön is ismerkedünk a nevezetességekkel. Az iroda ajtaja nyitva áll mindenkor előttük. A gazdaság vezetői évente beszámolnak a nőpolitikái határozat végrehajtásáról. Jelenleg 158 nő tölt be különböző vezetői munkakört, ez a dolgozók tíz százaléka. S a többi? Ezek hangulatát talán legjobban Szőcsné Schalle Gabriella mondta ki: — Akadna a környéken sok asszonynak könnyebb és kevésbé fáradságos munka, mégsem megy el senki, mert itt érzik, tudják, hogy megbecsülik őket, s ez fogva tart mindenkit Szalai Mária A rca szürke volt. Ahogy lezökkent a fotelbe, hevesen gesztikulálni kezdett tekintete ide-oda rebbent. — Mi bajod? — kérdeztem az üdvözlés után. — Tulajdonképpen semmi — mondta Fazekas és rágyújtott. Kifújta a füstöt, s ezután már nyugodtabban hozzátette: — Tudod, ez a lakás! Nevettem. Ez a lakás? Mármint az új lakás! Nyolc hónappal ezelőtt robbant be egyszer váratlanul a presszóba, s kezdte lázasain mesélni, hogy a házat, ahol lakott, a Műemlék Felügyelőség vette át azért, mert állítólag Mária Terézia magyar huszárainak laktanyája volt. Egyszóval emiatt minden lakót kiköltöztetnek. ö a Körúton kapott lakást, az első emeleten. Természetesen utcait. És mikor költözöl, kedves barátunk? kérdeztük szkeptikusan. Két, három hónap múlva, mondta, egy palotai szövetkezet vállalta a hajdani társbérleti, elhanyagolt lakás teljes helyreállítását. Adj hozzá egy fél évet, akkor talán... nevettünk. És igazunk lett. Fazekas persze közben mindig reménykedett. Optimista hite akikor sem hagyta el, amikor tizedszer ejtették át. — Jó, jó, de most mi baj van? Ügy tudom végre elkészültek a lakással, most vártad a műszaki átadást. Igaz? — kérdeztem komolyan, mert szürke arca nyugtalanított. — Mi baj? A fürdőkád! Tágrameredt a szemem. — A? fürdőkád? — Az — koppantott hevesen az asztalon. — Az! Az a rohadt fürdőkád az oka, hogy nem tudom bevitetni a bútoraimat a lakásba. ti örpintettem a sörből, kényelmesen 11 hátradőltem a fotelben, és vártam idegesítő, nyugtalanító történetének folytatását. — A fürdőkád. Mármint a régi. Mert kádcsere is volt, az IKV előírása szerint. Annak idején, talán elmondtam már, egy napon telefonált egy fura Bába Mihály j^iirclőhácl hang, hogy a mi kádunk a kapu alatt van letéve. A naz macskái aooan Húzódtak meg, a dohányzók hamutartónak tekintik, mások viszont felesleges limlomukat dobálják bele. Rögtön telefonáltam a palotai szövetkezetnek. Nem tudtak semmiről semmit. Végül is valaki közölte velem, hogy a szállítás azt az utasítást kapta, egy kádat vigyenek a Lenin körútra. Kivittek és kész. Nekik nincs emberük, így hát az én dolgom, gondom, hogy mit csinálok majd, na sor kerül rá, beépítik. Szusszantott egyet, aztán folytatta: — Mit tehettem? Telefonáltam orvos vejeimnek, meg a fiamnak, s az ő segítségükkel négyen felvittük az emeletre. A kádat végül kéthónapos késéssel beépítettek, a régit meg kirakták a folyosóra, az ajtó elé és telerakták törmelékkel. Azóta is ott áll. Köré hullt a ráborított sitt, a rossz, bedöglött mész, a megkötött gipszhalom, a festókes dobozok, a korhadt padlódesaka-dara- bok. Egyszóval minden, ami egy lerobbant lakás helyreállításakor kikerülhet, beleértve az öntöttvas falikutat is. — Szörnyű — mondtam. — Az — legyintett. — Csak az a baj, hogy ezen te háborodsz fel és nem a palotai szövetkezet vezetői, akikkel legalább hússzor beszéltem szépen is, csúnyán is, hogy a sitt az ajtóm előtt gőgösködik — a szomszédok, hogy áldhatnak érte! —, és emiatt a bútoraim kívül rekednek a lakáson! — Határozottan telefonálj nekik, hogy vigyék el azonnal! — szökkentem fel. mert valóban felháborított az eset. — Megtettem! — mondta szomorúan Fazekas. — Objektív nehézségre hivatkoztak. Mint mindig. Mint akkor is, amikor nálam egy hétig állt a munka, mert valami Brúnóhoz vitték el a nálam dolgozó festőket. Érted? Valami Brúnóhoz, mert ők állítólag telefont kaptak! — Ugyan mór! — nevettem. — Naiv vagy, kedves humanista barátom, ha te ezt elhiszed! De mondd csak, miért nem viszi el azt a fürdőkádat az IKV? — Miért? Mert nincs emberük! Am hajlandók kifizetni a tehertaxi számlát, csak vitessem el. — Hát akkor rajta — biztattam. — A baj csak az, hogy az IKV a kád elszállításáért fizet, de a sittért nem! Viszont a kád, no meg a környéke sitthalom. Annak az elszállítása pedig az építő dolga. Ez még a költségvetésben is benne van. Szóval, a kör bezárul, barátom. "pgy pillanatra lehunytam a szemeAJ met. A kör bezárul. Hm, nem, nem a híres regényeimre gondoltam, hanem arra az áldatlan harcra, amikor hajdanán leválasztattam a lakásomat és átrakattam a cserépkályhámat. Azag átrakattam volna, mert az új kályhához új kéményseprő engedély kellett, amit két hónapig nem tudtam megszerezni. A kéményseprő egyszerűen kijelentette, hogy az a kémény, amibe eddig tüzeltem, nem kémény, nem száll fel belőle a füst csak akkor, ha ő arra engedélyt ad. Az elutasítás után szinte őrültként viselkedtem a félig szétvert lakásban. És akkor látogatott meg az egyik barátom, akinek megfogadtam rögtön a tanácsát. És egy hét múlva kezemben volt az engedély. Hogy mi volt a tanácsa? Istenem, mi lett volna? Szót kell érteni az emberekkel! Ahogy lehet! Egy merész ötlettel ezt Fazekasnak is javasoltam Ez történt vasárnap. És már szerdán telefonált, hogy várhatom a lakásszentelőre a meghívást. Várom!
