Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

UFCYtt 5 1981. MÁRCIUS 29., VASÁRNAP Új utca 4/a V an egy utca Bugyi községben, a falu szélén, mely­ben egymás mellett sorakoznak a szemre is tetsze­tős házaik. Emeleteseik, ablakkereteik, ajtóik sötét­barnára pácoltak, kinézetre is hasonlítanak, akár­ha egyforma tervek alapján készültek volna. Az egyik ház azonban más, mint a többi. Nem a fundamentum, a falaik, a tetőszerkezet különbözik, ha­sonló a többihez a kert, a kerítés, az udvar is. Mégis, aki elhalad előtte a helybeliek közül, nagyobb szeretettel néz ezekre a falakra. Mondják, s mondjuk: a halál kiszámíthatatlanul jön, de megmásíthatatlan. Szűcs Gáborné, a helybeli iskola tanára és férje, a termelőszövetkezet volt mezőgazdásza, fiatal elnökhelyettese is csak a jelenre gondolt, amikor 1978-ban — a kölcsönök, a támogatás megszerzése után — hozzálátott otthona alapozásához. Ám a munka eny- nyiben is maradt. Szűcs Gábort, miként a villámcsapás a sudár fát töri derékba, oly gyorsan, hirtelen ragadta el a halál. A szíve felmondta a szolgálatot. Az Űj utcában azonban mintha mi sem történt volna, nőttek a falak. Először az ismerősök, a barátok jöttek, s ráírták az immár özvegy fiatal tanárnő épülő házában téglára a téglát. Csatlakoztak hozzájuk a szövetkezet dolgozói, szocialista brigádjai, a község, sőt a járás lakói közül is sokan. Termelőszövetkezeti tag, munkás, párt­titkár, járási hivatali vezető keverte a betont, hordta a maltert, vakolta a falakat. És nőtt a ház, szépült, akár­ha nem változott volna semmi. Amikor elkészült az épület, még volt, aki facsemetét, virágot és kerti esz­közöket 'is hozott Mindig csodálkoztam, hogy Bugyi községben nin­csen óvoda-, bölcsődegomd, s évről évre sok millió fo­rintos intézmények készülnek el. Most már értem. Hi­szen, akik emberségből ennyire képesek, mint itt az ŰJ utcában, azok nem tudnak közömbösek lenni a nagyobb közösség, a falu gondjai iránt sem. Szűcs Gáborné szép új otthonában ülünk. — Egy percre sem volt időm gondolkozni, mondja a fiatalasz- szony, s a munka epizódjait megörökítő képes albumot mutatja. Az első oldalon Széchenyi mondata olvasható: Egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen. A gondolat a gyakorlatban igazolódott, Bugyi községben, az Űj utca 4/a-ban. Virág Ferenc Nemcsak ér fűk, velük is Hogy életük teljesebb legyen... A budai járás fiataljai vállalták a patronálásf Beethoven siketen is komponált. Aki azt hiszi, hogy a rak emberek egyben világtalanok is, téved. Minden rokkant ember — érthetően — arra törekszik, hogy testi sérülései ellenére is a lehető legteljesebb életet élje. Igaz az is: akinek rokkantsága miatt nehezebb az élete, örömmel fogadja az egészségesek segítségét. Az utóbbiak pedig sokat tehetnek embertársaikért... Oldani a zártságot Erika 14 éves. Mozgássérült Ötödik éve él már Budakeszin, az Országos Rehabilitációs In­tézet pavilonjában. így mond­ja: — Délelőtt tanfalunk, torná­zunk. Ha jó az idő, az udvar­ra is kimegyünk, néha még fo­cizunk is. Délután 5-ig tart az iskola, utána pedig mindenki azt tehet, amit akar. Van könyvtár, pingpong, tévé, évente néhányszor busszal ki­rándulni visznek minket. Elég­gé bezárt így az életünk. Aki a közelben lakik, hétvégére haza­mehet, és akkor moziba, szín­házba is eljut. De a többiek nem. — Talán azért él emlékeze­temben, amikor a helyi KISZ- szervezet tavaly meghívott minket egy találkozóra, ame­lyen a spanyol polgárháború két veteránjával beszélgethet­tünk. Mi, mozgássérültek pe­dig, egy kis műsorral kedves­kedtünk. Azután szinte kéthe­tente jöttek a KISZ-esek, hoz­Óóószeres...! Kacatnak vélt értékek vevői Együgyű vicc a letűnt idők­ből. Ifjú esdekel szíve válasz­tottjához: Ö, szeress! Ó, sze­ress! Hallatára kihajolnak a fölötte levő ablakból: jöjjön fel! Ennyi és nem több. A vicc valóban gyönyörű. De gondol­kozzunk el rajta, születhet-e manapság bármilyen butács­ka tréfa az őszeresszakmá- ról, a szakma képviselőiről? Aligha, s egyszerűen azért nem, mert vicc arról születik, ami téma, ami sokak gond­ja, vagy öröme, ami szem előtt van, része a köztudatnak. Filléreket kínálnak Pedig — ha egyre fogyat­kozó létszámmal, de — nap­jainkban is vannak még ósze­resek. Igaz, egyikük-mási- kuk tiltakozna-e titulusra: vállalkozónak mondja magát, olyannak, aki mindent vesz. Szerinte a handlé más, a sa­játos kasztrendszerben egy lépcsőfok választja csak el a guberálótól. A guberáló pedig — mint tudjuk — a civilizá­ció szemetében matat kincs után. Működési területe meg­annyi kukásedény, meg a sze­méttelep. Menjünk hát, próbáljunk szerencsét egy-egy ószeres nyomában, fürkésszük ki tit­kaikat, de ne feledjük egyet­len pillanatra sem, hogy mél­tányolnunk illik érzékenysé­güket, ha úgy tetszik, szak­mai gőgjüket. Vajon minek nekik az a töméntelen kacat? Aztán pedig, ahogy azt néhá- nyan hirdetik, a legmagasabb árat fizetek hagyatékért, bú­torért, mindenért — miért kí­nálnak mégis filléreket? Ta­lán nem is kacatot keresnek, egyszerűen meglovagolják azt, hogy amiért valahol . eszü­ket vesztik, az másutt útban levő nyűg? A hirdetések parányi szo­ciográfiák, tanulságos ben­nük olvasgatni. Az első: Ha­gyatékot, sorszekrényt, kom- bináltat, rekamiét, garnitú­rát, képeket, dísztárgyakat veszek. Csörren a telefon, nő veszi fel a túloldalon a kagylót. Nem, nem, köszönöm. nem akarok eladni — szabadko­zom —. csak a szakma felől érdeklődni. Mindkét részről udvarias érvek, egyfelől, hogv ebben igazán nincs semmi, másfelől, hogy ez nem téma. Aztán beszélgetőoartnerem csöndesen közli: évtizedek óta ágyhoz kötött beteg, ő csak a telefonüzeneteket veszi át. Az ipart édesapja űzi, már túl a nyolcvanon. Ezzel segíti lá­nyát. A következő; Veszek sor­szekrényeket, garnitúrákat, rekamiét, kombináltat, ha­gyatékot, dísztárgyakat, ru­haneműt. — Halló! A hirdetésre je­lentkeztem. Egy szekrénytől, sajnos, meg kell válnom. — Állami áruházban vásá­rolta? — Nem emlékszem, hogy ilyen volna. Van Domus, Cent­rum, Szivárvány, Skála, Bizo­mányi. De állami áruház? Utoljára a Latyi filmjében. — Akkor érdeklődjön a filmszakmában. Nálam tárgy­talan. — Kattan a készülék. Csináljuk még egy próbát. Emberünk igy hirdeti üzleti szándékát: Bútorvétel! Magas áron vásárolok varia- és tí­pusbútorokat, heverőket, gar­nitúrákat, barokk és régi bú­torokat. A hangja támadó: — Bar­na? Hogyhogy barna! Az nem kell. Nekem egész berendezé­sekre van szükségem. — Legalább egy használha­tó tanácsot ne sajnáljon tő­lem — alázatoskodom. — Azt kaphat. A szekrény­ből csináltasson aprófát. Lexikon vagy heverő Kísérletezzünk másfajta módszerrel! Az idős, ősz hajú úr el­mondja magáról, valaha nagy- kereskedő volt. Most mindent vesz. Az úttest közepén jobb- ra-balra tekintgetve leg­alábbis ezt kiáltozta. Belép­ve a szobába gyorsan, precí­zen körbejáratja a szemét, akár egy végrehajtó. Határo­zott, mielőtt szóra nyitná a száját, mindent tud. Rámutat a Pallas nagylexikonára, ti­zenhat kötet és két pótkötet. — Az mennyi? — Mennyi is? Nem is tu­dom ... Mennyit adna érte^ — Kérdezik magától, kedves uram, az üzletben, hogy meny­nyit hajlandó fizetni? Az árát az eladó szabia meg. — Hát... Kétezer. — Viccel. Nem bor ez, hogy értéke emelkedjék a múló idő­vel! Keresse ki nekem azt a címszót: űrhajózás. Hogy mondta? Nincs benne? Akkor négyszáz az egész, egy forint­tal se több. — Legyen ezernyolcszáz. Válaszra se méltat, lép a két heverő felé, a BÁV-nál vettem azokat néhány hónap­ja. összetolva, csergével leta­karva akár egy franciaágy. Gyakorlott mozdulattal leb­benti fel a takarót. — Nyolc­száz — mondja magabiztosan, töredékét beígérve a hivatalo­san felszámított árnak. Alku nincs: nem tartjuk fel tovább a mestert. Kurtán közli: nem kenyérre kell... P. úr, igazi műértő: sorolja a stílusokat és az árakat. Pon­tosan, Amikor témánkra té­rünk — panaszkodik. — Sajnos, a tisztességes ke­reskedőket lejáratják néhá- nyan, akik erőszakosak, szem­telenek, hirtelen akarnak min­dent ... Szívességből? Mi az a minden? K. Or mindent vesz, azaz mindent megnéz, figyelmét azonban csak néhány kacat kelti föl. A finnyásan félretolt kacatokat pedig néhány forintért hajlan­dó elvinni. Szívességet tesz — mondja. Valóban szívességet tesz vele, hogy megérti a ko­rok üzenetét. S azt is, hogy a modern kor, szabadulni igyek­szik minden lim-lomtól. A megfeketedett, ám ezüst kis- kanalaktól, a csavart lábú széktől. Csak az eladó hadd higgye azt: szívességet tesznek vele. Mi az az ócskaság? Minden, ami a bizományinak nem kell, s ezen is túl minden, amit már becsüshöz se mernek vin­ni. Ez a minden mindig az ószeresre vár, s mellette Per­sze — vagy közte — felbuk­kannak a háziak által fel nem ismert értékek is. Lám, a gyűjtő vállalkozás! esetleg na­gyon jövedelmező lehet. S hogy, hogy nem, művelői mégis jócskán kikopnak. Míg 1940- ben 1300 zsibárus és 900 ósze- res-begyűjtő dolgozott, ez utób­biak száma jelenleg alig éri el a kétszázat. Évszázados dallam Óóóószereees! — A hosszan elnyújtott ó után ereszkedő hangnemben, évszázados dal­lam ritmusára jön a szeres, — Öóóószereees! — Ritkán fel­harsan a gyerekijesztő zsákos hangja, aki délben már fáj- rontot tart. Mert enni kell, az­tán meg jönnek haza a mun­kából a férjek. Márpedig ve­lük nem lehet tárgyalni... Fejér Gyula ták a mozit. A Lúdas Matyit, a Dzsungel könyvét és más rajz­filmeket vetítettek. A szanató­riumban tartottunk közös Mi­kulás-estet, még három gimna­zista is eljött, ügyességi vetél­kedőre. Nagyon jó este volt, mert más volt, mint a többi... Varga Sándor, a budakeszi lakóterületi KlSZ-alapszerve- zet titkára: — Nem tudtuk még akkor, hogy idén rokkantak éve lesz. Egy taggyűlésen vi­tatkoztunk arról, kit is patro­náljunk. Volt, aki azt javasol­ta, hogy állami gondozott cse­csemőket. Akkor jutott eszem­be: akad a közelünkben is, aki örömmel veheti a segítségün­ket. A tizenegy tagú alapszer­vezetben egyhangúlag határoz­tunk úgy, hogy ezután a moz­gássérült gyerekekért is cselek­szünk. így kerültünk az inté­zetbe. — Most az a tervünk, hogy egyik este irodalmi és zenés műsorral szórakoztassuk patro­náltjainkat. Dénes Margit ze­neszerző is vállalta már, hogy egyszer eljön velünk... A KISZ budai járási bizott­ságának egyik stencilezett kör­levele végén néhány sor: ...A Sasad Tsz 13. számú alapszer­vezete felhívással fordul a já­rás KISZ-alapszervezeteihez. Az 1981-es esztendőt az ENSZ a rokkantak évének nyilvání­totta. Ebből az alkalomból KISZ-szervezetünk a Pest me­gyei mozgássérültek segítségé­re kétszáz óra társadalmi mun­kát ajánl fel. Várjuk csatlako­zás tokát! Nemcsak idén Bacsó Jenő, az alapszervezet titkára: — Nem véletlen, hogy tőlünk ered ez a felhívás. Az egyik tagunk évek óta támoga­tott már szinte minden ügyé­ben, dolgában egy tolókocsihoz kötött fiút. Amikor néhány hó­napja láttuk a televízióban a rokkantakról szóló műsort, mind a 19 tagunk egyszerre mondta: itt tenni kellene vala­mit. A kétszáz óra egyik felét a munkahelyünkön dolgozzuk le, s a pénzt, amit keresünk, befizetjük, hogy hozzájárul­junk egy mikrobusz vásárlásá­hoz, mert ezt kérték a mozgás- sérültek a tévében. A másik felét úgy szeretnénk teljesíte­ni, hogy a mozgássérültek ké­résére bármilyen munkát el- végzünk, különösen sikkor, ha karbantartásra, esetleg eszter- gálásra van szükségük, hiszen ehhez értünk a legjobban. — Mit is várunk a felhívás­tól? Reméljük, hogy visszhang­ra talál, s ennek a mozgássé­rültek hasznát látják majd. Ám azt is, hogy az esztendő végével ez a munka nem zá­rul le, hiszen rokkantaknak nemcsak a kampányok idején van szükségük a támogatásra. Maguk készítik A Mechanikai Művek tíz KISZ-alapszervezetének 167 tagja szinte azonnal csatlako­zott a felhíváshoz. A vállalati KISZ-bizottság titkára, Winter Ferenc most arról számolhat be, hogy együttesen háromszáz órányi társadalmi munkát vál­laltak, s ebből 45-öt már tel­jesítettek is. Az 5. számú alap­szervezetük mással is próbál­kozik. ök az érdi 1. számú ál­talános iskola úttörőivel tarta­nak fenn jó kapcsolatot, s most együtt készülnek arra, hogy a mozgássérült gyerekeknek mű­sorral és játékokkal kedves­kedjenek. A többletmunkáért kapott pénzből veszik a nyers­anyagot, abból készítik maguk a meglepetés»... — Nem a sajátunk az ötlet — mondja Kele Gábor, a Pest megyei Gyógyszertári Központ KISZ-alapszervezetének titká­ra —, de könnyen vált a mienkké is. A munkahelyünk szomszédságában, néhány sa­roknyira van a Kefegyár, ahol vakok és csökkentlátók is dol­goznak, sokan közülük fiatalok. A gyáriakkal gyakran találko­zunk, többnyire közös foci­meccseken. — Most a felhívás nyomán csak egy kérdés maradt: mit tegyünk? Sok ötletünk van, de még nem döntöttünk. Szeretnénk kikérni a legérintettebbek a rokkant fiatalok — vélemé­nyét,. Még magunk is bizony­talankodunk, de azt hiszem, ez nem baj. Tenni valamit értük sohasem késő, s együtt tenni velük jobb is, mintha csak mi próbálkozunk... V. G. P. Kohásznak, orvosnak LSZV-munkaruha Különleges ki készítési eljá­rással javítják a munfcaruha- és védőruha-anyagok minősé­gét a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri gyárában. A ko­pásálló munkaruhák szövetét —. amelyből az idén 1 millió 300 ezer négyzetmétert adnak át a fel dolgozóknak —, vegyi kezelésnek vetik alá, amely élettartamát a hagyományos kelmékének másfélszeresére növeli. A nagyobb igénybevé­telt bíró anyag megtartja hű­vös tapintását, jó nedvszívó képességét is. Kellemes viselet készíthető belőle. A kopásálló kelmén kívül lángálló védőruhaanyagöt is szőnek — az idén 150 ezer négyzetmétert —. a kohászok és az olaj bányászok számára. Ezt kémiai kezeléssel teszik tűrőképessé. ha meg is kapja a láng az anyagot, nem gyul­lad meg, csupán egy kissé el- színeződik. A munkaruha-anyagok har­madik típusa az egészségügyi textília, amelyet ez évtől mé­rettartó változatban állítanak elő. A zsugoritón kezelt anya­gokból varrt orvosi köpeny és műtős, öltözék mosás után sem megy össze, megtartja eredeti formáját. Ebből a termékből 700 ezer négyzetméter gördül le a gépsorokról az idén. Szigetcsép megbízható partner Milliók melléküzemből Bobonkov Jovan, a azigetcsépi Lenin Tsz nyugdíjas kertésze húsz­évi tagság után vonult nyugalomba. Édesapjától örökölte a kertész­kedés iránti szeretetét, és ettől nyugdíjas korában sem tud megválni Háztájiban folytatja mesterségét: üvegházában szépen fejlődnek a pa­lánták, a fóliasátrak egy részében pedig már növekszik a primőr sa­láta. A munkában egész családja segíti. Megbízható partnereknek tartják őket. Igazodnak az igényekhez a szigetcsépiek. Amit vállalnak, azt időben és jól teljesítik. A 250 ember idén már 65 millió forint értékű terméket gyárt a Lenin Tsz kisebb-nagyobb egységeiben, mondta el Szabó József főága- zatvezető. Homlokzat mesterei Igaz, a szolgáltatásunk is számottevő, főként a festőrész­leg dolgozóira vár sok munka. A főváros ingatlankezelő vál- latával élénk a kapcsolatuk. Tavaly is házak sorát tataroz­ták és a dolguk idén sem ke­vesebb. Ehhez jelentős segítsé­get jelent a szövetkezet veze­tőségének elhatározása: Pálya­felvonókkal egészítik ki 1981- ben a kisgépparkot. Nemcsak könnyítik a munkát, biztonsá­gosabb is lesz azokkal a házak külső frontjának rendbehozása, a tetők javítása. A szigetcsépi vasipari rész­leg a szövetkezet legrégebbi egysége. Tavaly több kiemelt beruházásban is közreműköd­tek. Készítettek vasszerkezete­ket és hídkorlátokat a buda­pesti Marx téri felüljáróhoz és a Margit-hídhoz. Ám a kü­lönféle könnyű és nehéz vas- és épületszerkezeti elemeken kívül gyártottak ajtókat, abla­kokat és olajtartályokat is. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy zárt műhely híján szin­te egész évben a szabad ég alatt dolgoztak. Szerencsére, idén javulnak munkakörülményeik, könnyebb lesz a feladatok megoldása. Az új 552 négyzetméter alapte­rületű üzemcsarnok saját ki­vitelezésben épül. Vasipar a parasztházban A vasipari és szolgáltató fő­ágazat többi részlegét már egy másik kisközségben, Szigetúj­falun találhatjuk. Elsőrangú­nak éppen nem nevezhető kö­rülmények között, régi falusi házakban alakították ki a ter­melőegységeket, Sikerrel. Jel­zi ezt, hogy például a fémbú- torműhelyben soha nincsenek embereik munka nélkül. Pél­dául konyhai garnitúrákhoz készítenek vasvázakat a Fém- bútoripari Szövetkezet megbi- zásából. Élénk a munka a la­katosüzemben is: náluk álta­lában forgácsolt alkatrészeket, vasvázakat és olajszűrőket gyártanak. Tavaly pedig a Lampart Zománcüzem meg­rendelésére két nagyteljesít­ményű hídmérleget is készítet­tek. Ablakzárak Ladához A szigetújfalui elektromos részleg dolgozói — 40—50 em­ber — sokféle termékkel eny­hítik a népgazdaság gondjait. A Meteor Szövetkezettel együttműködve például bizton­sági ablakzárakat gyártanak a Lada személygépkocsikhoz, ál­ló fémhamutartókat és fémtö­megcikkeket, s évente 20 ezer televízióantennát. Tartós a kapcsolatuk többek között a Ganz Villamossági Művekkel is: nekik motor állórészteker- cseket szigetelnek és forgóte­kercseket szerelnek. D. Gy. A 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom