Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
!nmn 4/Pr w Krunap 1981. MÁRCIUS 29., VASÄRNAP SOKSZÍNŰ FÓTI PALETTA Élnek a betűk varázslatával LÁM EGY NYUSZI OTT ROBOG... Már nem érheti őket kudarc S Csak kevesen tudnák | megmondani, hogy mikép- ! pen váltak rendszeres olva- ! sóvá, hogyan szerették meg = a betűk varázslatát. Az | azonban vitathatatlan, hogy § a gyermekkornak mcgha- ! tározó szerepe van az olva- | sási szokások kialakulásá- ! ban. § akár megnyugvás- ! sál vehetnénk tudomásul: | már sok-sok éve könyvtá- | ri tag az általános iskolá- I sok 80—90 százaléka. Csak- S hogy felbukkan egy ellent- | mondás: a 11 évesnél idő- § sebb lakosságnak — orszá- | gos statisztika szerint — = mindössze 40 százaléka ol- ! vas több-kevesebb rendsze- * rességgel. Azt jelenti ez, hogy a 8. osztályt befejező fiatalok jelentős hányada, vagy már könyvtári tagsága idején sem olvasott rendszeresen, vagy a kötelező iskolai könyvtárlátogatások után felhagy az olvasással, így alakul ki az a helyzet, hogy Pest megyében a felnőtt lakosság hozzávetőlegesen 7 százaléka könyvtári tag, és legföljebb ugyanennyire becsülhetjük azoknak az arányát, akik a bibliotékáktól függetlenül gyakran lapozgatják a könyveket. Ez bizony nem sok. Kettős gyarapodás A problémák okainak szövevényéből lehetetlen torzítás nélkül kiválasztani akár csak egyet is. Tanulságos példát viszont lehet találni, olyat, amely az eredményeket tekintve nem tér el az átlagtól, megmutatja a nehézségeket és mégis új módszereket, új lehetőségeket csillant fel az olvasóvá nevelésben. Fát kisalagi kerületének általános iskolájában Novak Imre. az iskola igazgatója, egyben a nagyközségi közművelődési bizottság vezetője és a Fáy—Vörösmarty társaság ala- pítója, azt vallja: o korszerű pedagógia palettája - -sokszínű, nem lehet megelégedni a szűkén értelmezett tanterv végrehajtásával, a tanórán kívüli művelődést a nevelés szerves részének tartja. Ennek az elkötelezettségnek és tenniakarásnak az eredménye hogy 1976-ban elkészült az iskolai könyvtár. E fóti tanodán is — mint sok más helyen — mindössze két szekrény szolgált korábban könyvtárként. A pedagógusok meggyőzték a község vezetőit az iskolai könyvtár fontosságáról. A tanács támogatásával kaptak egy faházat, amelyet a nevelők és a gyerekek szülei kobzosén építettek fel. Megyei tá- "mogatással sikerült megvásárolni a felszereléseket is, így készen állt a 80 négyzetméter alapterületű bibliotéka. A könyvek nagy része azonban különös módon került az iskolába. Novák Imre akciót indított: egy könyvet az iskolának elnevezéssel. Felkérték a szülőket, hogy ki-ki pénztárcájához mérten vásároljon egy művet a könyvtárnak. Kedves figyelmességként Ex libriseket is nyomtattak, amelyekre felírták az ajándékozó nevét és elhelyezték a könyvekben. Az akció olyan sikeres volt, hogy évente megismételték, így már 60 ezer 637 forint értékű kiadvány birtokába jutottak. S eközben az iskolában további 30 ezer forint értékű kötetet vásárolnak saját használatukra o felnőttek. Kettős gyarapodást eredményezett hát a kezdeményezés. Ennek tükrében elég különös, hogy a közelmúltban tartott járási szintű vizsgálat helytelennek minősítette a könyvtárgyarapítás módszerét. A jegyzőkönyv általában túlzottnak ítéli az iskola közművelődési munkáját, s jobbnak látná, ha az igazgató másra bízná az eddigi.lelkes művelődési tevékenységét. E javaslat azért is meglepő, mert a vizsgálat megállapításai szerint kifejezetten jó a pedagógiai tevékenység az iskolában. Kilencedik osztály A könyvtár jelenleg a felsőtagozatosok tanulószobájaként is funkcionál, lehetőséget teremtve ■ a gyerekeknek a kézikönyvek folyamatos használatára. Ezenkívül helyet ad a IX. A osztály összejöveteleinek. Hogy honnan a kilencedik osztály? A tavaly végzett nyolcadikosoknak nyáron olvasótábort szervezett a' kisalaTV-FIGYELÓ Randevú. Jó régen láttuk már Vitray Tamást a képernyőn, s bizony távolléte egyáltalán nem szolgált a televízió műsorainak javára. Röviden: amióta ő elkerülte a kamerák világát, tulajdonképpen nem is volt amolyan igazi — hazai — szenzáció. Csütörtökön este aztán visszatért, s természetesen úgy, hogy ismét több hétre elég beszélgetniva- lóval ajándékozta meg a nézőket. Pedig olyan nagyon sok minden nem is történt az ő Randevú című műsorában. Szinte csak szó követett szót, s aztán a legvégén egy középkorú, egészen pontosan ötvenöt éves ember kezet fogott egy nyolcvanesztendős aggastyánnal. Csakhogy emezt a fiatalabb valakit Papp Lászlónak hívják, amazt a kedves vénecskét meg Adler Zsiga bácsinak, akik — amint az világszerte köztudo-. mású — mesterként és tanít-' vényként együtt jutottak fel az ökölvívósport csúcsaira, s együtt verekedték ki azt a ritkaság számba menő, legendás három olimpiai aranyat. Meg szereztek még ezek mellé any- nyi más érmet, amennyit talán egy egész szakosztály sem mondhat a magáénak. És ez a két kitűnő sportember az idők folyamán mégis mindjobban elhidegült egymástól. Szakításaikról, időleges összebékülé- sükről egyre több volt a pletyka, amely szóbeszédek sajnos, végül is igazaknak bizonyultak: a mester és a szintén mesterré érett tanítvány a foghegyről való köszönés szomorú kapcsolatáig jutott. És most ezt a két haragost békéltette meg a legnagyobb nyilvánosság előtt Vitray. És micsoda hatásos dramaturgiával. Papp Lacit — láthattuk, hogy nem valami rózsás hangulatában — beültette a budapesti Horizont mozi nézőterére; ott egy kicsit megfaggatta az ő sporttörténeti rangú duójuk összetartozásáról, majd fel- bogilásáról; majd levetítette előtte az Ádlerről forgatott bűbájosán kedves és könnyezte- tően szomorú portréfilmet; végezetül pedig bevezette a betegségéből úgy-ahogy felgyógyult kis öreget, és azt mondta nekik, kérem szépen, most tessenek kibékülni: kézfogás! Nagyjából ennyi történt e hatvan perc alatt. Ez alatt a megfelelő jelzőkkel aligha minősíthető kétszer harminc minuta alatt, amikor ugyanis messze nem csak trófeák és medáliák sorsa idéződött meg, hanem két, meglehetősen ellentétes karakter meghatározó vonalai is felrajzolódtak. Hogy tulajdonképpen miféle okok és okocskák (netalán közéjük furakodott okoskák?) metszették szét e legendás barátság szálait, az csak félig- meddig derült ki. Ám az annál fényesebben megviláglott, hogy — már elnézést a tiszteletlennek tűnő, ám egyáltalán nem tiszteletlenül mondott történelmi hasonlatért — a testedzés históriájának is megvan olykor a maga Kossuthja és a maga Görgeije. Tehát az a két végletes jellem, amelyek közül az egyik neki feledkezve égi, lobogja végig az életét, a másik pedig — nem kevesebb tálén tummal — a pontos mérlegelés, a szakszerű kiszámítás és előrejelzés mestere lesz. A műsor nagy műsor volt, kétség nem férhet hozzá. Csak azt tudná az elkápráztatott néző, hogy ugyan lesz-e folytatása? Annál is inkább, mert ilyen előbb ölelkező, majd egymásra mind ferdébb szemmel néző mesterek és tanítványok más szakmákban is bőven akadnak. Akácz László gi iskola — pedig a nevelők már nem számíthattak arra hogy oktató munkájukban megtérül ez a befektetés. A tábor színes programja, a sok neves vendéggel rendezett, mindenkit felnőtt számba vevő beszélgetés, a közös élmények összetartották az osztályt. Azóta is kéthetente talákoznak a könyvtárban: táncolnak, aktuális problémáikról, filmről, színházról cserélnek véleményt. Az iskolához tartozásukat fejezi ki nevük: IX. A. Íme egy lehetőség arra, hogy az alkalmi programként szervezett olvasótáborok csoportjai közösséggé formálódva együttmaradjapak, hogy ne fordítsanak hátat a műveltség alapjait megteremtő olvasásnak. Természetesen egy jól sikerült olvosótábor önmagában aligha biztosíthatná az általános iskolában mgkezdett mű velőd ép későbbi folyamatosságát. Kapcsolódni kell ehhez más formáknak is. A kisalagi iskola szervezésében tavaly 179 rendezvényt tartottak, előadásokat, vetélkedőket, író—olvasó találkozókat, mese-, vers- és prózamondó versenyeket. S az események egy része szorosan kapcsolódott az immár 12. alkalommal megtartott Fóti ősz programjához, illetve a Fáy— Vörösmarty társaság munkájához. Kiléptek hát az iskola falai közül a közművelődési formák alkalmazásával. Párbeszédsorozat Lényegében éppen ezzel kerülik el az olvasóvá nevelésben a túlzott didaktikusságot Hiszen bármelyik formát választották, a szellemi értékek felfedezése közvetlenül kapcsolódott az olvasáshoz. Igazán olvasóvá nevelni, csak a sokszínű palettának nevezett komplexitással lehet. A Fóti ősz programjában immár nyolc éve megrendezett Fóti párbeszéd-sorozatban az idén az Olvasó népért mozgalom eddigi tapasztalatait is felhasználva a szabadidő és az olvasás közösségteremtő, illetve közösségformáló lehetőségéről folyik majd a vita. írókat, könyvtári és művelődési házi népművelőket, pedagógusokat és újságírókat hívnak majd meg az eszmecserére. A párbeszéd egyik előadó-részvevője lesz Fábián Zoltán, az Írószövetség titkára, aki leányfalui lakos lévén több szállal is kapcsolódik Pest megyéhez. — A párbeszéd gyakorlati szervezője a Fáy—Vörösmarty társaság. Véleményem szerint az Olvasó népért mozgalom számára létkérdés az ilyen közösségek tevékenysége, mert megteremtik az együttgondolkodás lehetőségét. Ezért becsülöm sokra a Fáy—Vörösmarty társaság mellett a Tokajban működő ZMK-t és a Nagykőrösi Arany János társaságot. Ezek szolgálatot vállalnak a gyerekekért — végső soron az egész társadalom érdekében — szervezett rendezvényeikkel, hiszen a történelmi és irodalmi szemléletű gondolkodást erősítik. Miközben hagyományokat ápolnak, nem a múlt puszta felidézésével; aktív példát akarnak felmutatni. Az Olvasó népért mozgalom megújulását is szolgáló fóti párbeszéden elhangzó gondolatok minden bizonnyal az idén is. mintegy bekapcsolják a részvevőket a nemzeti gondolkodás folyamatába. Kriszt György FELKÉSZÍTIK A KICSIKET AZ ISKOLAI OKTATÁSRA Csilingelő gyerekhangok, nevető tekintetek követik Ironies Gyözőné tanítónőt, a budaörsi 1. számú általános iskola egyik termében. Száll a dal: Cirmos cica haj... Süssünk. süssünk valamit... Csőn csőn gyűrű... Az átszellemült arcocskák felderülnek, amint azt a sort dalolják és mutatják: Lám egy nyuszi ott robog .., Amíg a gyerekek énekelnek, felsejlik előttem a régi tanyai iskola, ahol elsőseimet fogadtaim. Te vagy a tanító néni? Nyílt rám rémül tre kerekedett szemmel az egyik kislány tekintete, amikor édesanyja kíséretében először lépte át a félelmetesnek vélt iskola küszöbét. Ugyanezt a rémületet fedeztem fel a többi kisfiú és kislány szemében is. Féltek az ismeretlentől Ök még féltek az iskolától, az ismeretlentől, hiszen óvodába egyikőjük sem járt. Honnan is tudhatták volna, mit rejteget számukra a tudomány vára? így azután keservesen meg kellett küzdenünk azért, hogy elvezethessem őket a betűk birodalmába, megtanuljanak írni. olvasni és számolni. A legelemibb viselkedési szabályokkal sem lehettek és nem is voltak tisztában. Így történhetett meg az is, hogy az első oltásnak, amelyet kaptak, ma is kezemen viselem a nyomát. Az egyik csöpp kislány félelmében megharapott. És másnap odaállt asztalom elé, táskáját szorítva azt kérdezte: — Tanító néni! Ma is oltanak? Mert ha igen, akikor én hazamegyek — és már indult is elszántan az ajtó felé. Ilyen és ehhez hasonló történetek sorát mesélhetnék el azok a pedagógusok, akik olyan gyerekekkel küszködtek, akik sohasem voltak közösségben az iskola megkezdéséig. ■ A mi gyerekeinknek már könnyebb a dolga — mondja Bagi Béláné, a budaörsi 1. számú iskola igazgatóhelyettese hosszú évek óta készítjük elő a jövendő kis elsősöket az iskolára. Azokat, akik nem jártak óvodába. Közvetlen hangú levélben keressük fel őket, és kérjük, hogy jöjjenek el az októbertől májusig tartó előkészítőre. Játékosan tanulnak Az idén az iskola-előkészítősökkel Szombathy Andorné és lvanics Gyözőné foglalkozik. Hetente két délelőttön. Egy külön berendezett teremben. melynek falát már a gyerekek munkája díszíti. És a sarokban ki-ki megtalálja kedvenc játékát is. Amint az iskola igazgatóhelyettesétől megtudom, két kiváló pedagógus vette fél évre kezébe a gyerekek irányítását. A szíves mosolyé 'lvanics Győzőné nagy szeretettel foglalkozik a kicsinyekkel. Csi- szolgatja, neveli őket. És szinte észrevétlenül, játékosan megtanulják, hogyan kell levetni segítség nélkül a kabátot, az ügyetlen ujjacskák egyA COLLEGIUM HUNGARICUMBAN Szentendrei kiállítás Ámos Imrétől Vaszkó Erzsébetig, Korniss Dezsőtől Szántó Piroskáig, Barcsay Jenőtől Vajda Lajosig sorolhatjuk azon művészek nevét, akiknek alkotásai a március 31-én, kedden, a bécsi Collegium Hungaricumban megnyüó kiállításon szerepelnek. A tárlaton a harminc legjelentősebb, 1914 előtt született szentendrei festő műveit mutatják be. A kiállítás több szempontból is jelentősnek ígérkezik. A városban 1978-ban nyílt meg a Szentendrei Képtár, mint a Ferenczy, a Kovács Margit és a Czóbel Múzeum utáni negyedik képzőművészeti gyűjtemény. A bécsi lesz az első jelentős, értékmérő bemutató, amelyet az állandó kiállítás anyagából rendeznek. Fontos az a küldetés iss amelyet a tárlat a magyar művészet, s ezen belül a szentendrei festészet külföldi megismertetésében, valamint az osztrák magyar kulturális kapcsolatok megélénkülésében jelent. Helyére kerül a kabát, s a sapka Is. Egyedül öltözködnek az Iskola- előkészítősök A terem falait a gyerekek rajzai díszítik Mit énekeljünk? — kérdi lvanics Gyözőné a gyerekektől Halmágyi Péter felvételei re ügyesebben fűzik a cipőt, kötik meg a masnit. És lassan engedelmeskedik a kis kéznek a ceruza is, és lám már szebbnél szebb rajzok bontakoznak ki a papíron. Azt is tudják, hogy mi a különbség a házi és az erdei állatok között. Igaz, még okozhat némi fejtörést, az, hogy hány lába lehet egy tehénnek, a kakasnak, de a válaszra már egyre többen nem váratnak, amikor megkérdezik őket. A nagy egyetértésben bandukoló Máté Zsolttól és Iván Magdikától ezért kapom olyan könnyedén a választ, amikor azt kérdezem tőlük az utcán: hová tartanak. — Hát az iskolába! Mi jövőre elsősök leszünk — válaszolnak büszkén. És nem lépnek már az ismeretlentől félve az osztályba, ha eljön a szeptember. Megállják a helyüket — Megállják-e a helyüket? — kérdem. — Ezek a gyerekek eleve hátrányban vannak óvodás társaikkal szemben, hiszen fél év alatt kell elsajátítaniuk, amit azok három év alatt tanulnak. A pedagógusok igyekeznek azonban, a lelkiismeretes foglalkozás legtöbbjüket I felzárkóztatja óvodás társaik mellé. Mi arra törekszünk, ne legyen közöttük különbség. És legtöbbször az eredmények minket igazolnak — mondja az igazgatóhelyettes. Dr. Csőregh Eva, a nevelés- tudományok kandidátusa pedig így summázza az iskola- előkészítők fontosságát: — A mai iskola egységes követelményeket támaszt minden gyerekkel szemben, holott a családi hátterek különbözők, hiszen az egyik gyerek sokat, a másik keveset kap otthon. Tehát eleve egyenlőtlen eséllyel lépnek az iskolába. Az esélyek kiegyenlítődése annál hatékonyabb, minél korábbi életszakaszban kezdjük meg az elmaradottabb gyerekek felzárkóztatását. Ezért van nagy szerepe az iskola-előkészítőnek is. mert így a gyerekeknek nem az első osztályban kell megküzdeniük először a feladatokkal, és ott már nem érik őket kudarcok, amelyek méginkább visszavetnék fejlődésüket. Amint elmegyek az előkészítősök ajtaja előtt, még hallom távozóban: Gyere nyuszi sose félj, megleszünk mi ket- tecskén. És máris eltűnik szemem elől a tanyai iskola rémült tekintetű elsőseinek arca, csupán Zsolti, Mártika és a többiek nevető szemét látom. Szalai Mária
