Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-04 / 53. szám

1981. MÁRCIUS 4., SZERDA sjfírian Októberben <í, számvetés MSZBT ehökségi ülése Kedden a Parlament Va- dásztermóben. tanácskozott' az MSZBT Országos Elnöksége. Apró Antal elnöki megnyitó­jában méltatta az SZKP XXVI. kongresszusának világpolitikai jelentőségét. Az ülésen Apró Antal ja­vaslatot terjesztett elő az MSZBT országos értekezleté­nek összehívására; az erről szóló határozati javaslatot Bí­ró Gyula, az MSZBT főtitkára ismertette. Ezután a testület egyhangúlag elfogadta a hatá­rozatot. amely szerint az MSZBT VII. országos értekez­letét ez év október 17-re ösz- szehívják. Az országos érte­kezlet feladata lesz, hogy ér­tékelje az elmúlt öt évben végzett munkát. fííTC-közgyü/és Gabonatermesztési program A nádudvari kukorica- és iparinövény-termelési együtt­működés taggazdaságainak mintegy 500 képviselője rész­vételével tartották meg ked-. den Kábán, a Hajdúsági Cu­korgyárban a rendszer évi közgyűlését. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Mar­jai József, a Minisztertanács elnökhelyettese is. A közgyűlésen dr. Magyar Gábor igazgató adott számot az 1980-ban végzett munká­ról. eredményről és az idei feladatokról. Az elmúlt esztendőben to­vább növekedett a KITE-tag- gazdaságok száma és területe: az idén már 370 üzemben több mint 670 ezer hektáron termelnek különböző növé­nyeket KITE-technológiával. A rendszerközpont a szakmai tanácsadás mellett gépekkel, berendezésekkel, technoló­giákkal segíti a magasabb át­lagok elérését. Két esztendő alatt a rendszerközponton ke­resztül közel 1,5 milliárd fo­rint értékű gép érkezett, il­letve érkezik a taggazdasá­gokba. A KITE-gazdaságok termés- eredményei az indulási esz­tendőhöz viszonyítva jelentős emelkedést mutatnak. A ta­valyi rendkívüli időjárás el­lenére a hektáronkénti átlag­termés búzából 2,6 tonnával, kukoricából 2 tonnával emel­kedett. A következő években a KiTE átlagához képest búzá­ból 1 tonnával, kukoricából 1,7 tonnával akarják emelni a hektáronkénti átlagtermést. Partnerek vagyunk, nem étiénfetek.,. Egy vizsgálat útjára indul | Vizsgálat, ellenőrzés... A 1 szavak hallatán nem a leg- ! kellemesebb érzés támad az | emberben. Valljuk be | őszintén, senki sem kedve- | li, ha munkáját még oly | nemes cél érdekében is el- ! lenőrzik, mérlegre teszik. = Különösen nem, ha a népi 1 ellenőrök kérdezősködnek, | kíváncsiskodnak a gazdál- ! kodásról, egy-egy üzem, in­'s tézmény, gyár termelőszö- = vetkezet legbelsőbb életé­iről. Nemcsak divatból Reggel nyolc óra. A Parla­ment szomszédságából startol a gépkocsi. Útirány: Göd, D unamenti Termelőszövetke­zet. Az ú'ticél — nyilvánvaló. A megye egyik milliárdos gaz­dasága is részese annak a vizsgálatnak, amely a mező­gazdaságii gépek, szállítóeszkö­zök kihasználását, az üzem­anyagnormák betartását, az energiafogyasztást veszi na­gyító alá az idő tájt a megye 16 termelőszövetkezetében, ál­lami gazdaságában. — Biztosan meglepődik majd, ha megérkezünk — té­rit vissza a képzeletből Pesti István, a megyei NEB főelő­adója, miközben vaskos dosz- sziét hajtogat. A napra ter­vezett vizsgálati programon, a különböző színű vonalak, egy- egy szakasz befejeztét jelzik. De, hol van még a vizsgálat vége, hiszen csak most láttak munkához a népi ellenőri csoportok. — Nem azért vettük fel a munkatervbe ezt a témát, mert manapság oly divatos az energiafogyasztásról beszélni, s mi is le akartuk tenni a voksunkat ez ügyben — ma­gyaráz kísérőim. — A népgaz­daság számára nagyon fontos, hogy a tsz-ek állami gazda­ságok miként hasznosítják a sok • milliós értéket képviselő gépeket, mennyit fogyasztanak a drága üzemanyagból a Rá­ba—Steigerék, a John Deerek vagy a Dominatorok. Az üre­sen futó teherautókról nem is szólva. De tettekre sarkall­nak azok a panaszok is, ame­lyek az alkatrészellátás hiá­nyosságit, a javítómunka szer­vezetlenségét jelzik. Előkészített adatok Gödön, a tsz-közipontihan dr. Godla István, a gazdaság elnöke fogadja a népi ellen­őröket Szó sincs az ellenőr és az ellenőrzött közötti fagyos légkörről. A barátságos fogad­tatás sokkal inkább azt su­gallja: egymást jól ismerő, a gazdálkodás minden csínját- bínját tudó szakemberek kö­zös munkálkodása lesz ez a néhány nap. Épp a jó kapcso­latot támasztja alá, hogy bi­zony elhangzik félig tréfásan, félig komolyan — már csak ez hiányzott. Hiszen a mérleg - készítés, a zárszámadás idő­szakában a tsz pénzügyi és gazdasági vezetőinek enélkül is akad dolga elég .., Mégis, a szövetkezet elnöke, elnökhelyettese, főkönyvelője, a műszaki főosztály vezetője készségesen fordít időt, később kiderül, órákat arra, hogy a .vizsgálat céljait, szempontjait végighallgassa, a kért adato­kat, a gazdaságban alkalma­zott módszereket megismertes­se a népi ellenőrökkel, S kide­rül, a gödiek — egy véletlen találkozás folytán értesülve a vizsgálat szempontjairól — már előre is dolgoztak. Balogh Vilma, a népi ellen­őri csoport vezetője nem kis megelégedéssel konstatálja ezt a tényt: — Úgy terveztük, hogy négy-öt napot töltünk itt a gazdaságban, így azonban ta­lán három alatt is elkészülhe­tünk. Nem rabolunk el egy hetet a tsz-től sem, s a csoport tagjai is kevesebb időre es­nek ki a saját, munkájukból. Mert valamennyien felelős be­osztásban dolgoznak. Soós László, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen tanár, Mol­nár Lászlómé okleveles árszak­értő, Bán Péter pedig a Roz­maring Tsz gépesítési ágaza­tának vezetője. — Mit vár a vizsgálattól? — Itt azt hiszem, a munka­szervezést tekintve néhány jó, mások által is követhető pél­dát találunk, hiszen főosztály foglalkozik a gépek, járművek kihasználásával, az energiafo­gyasztás dolgát is szem előtt tartják, figyelnek ezekre az egész népgazdaságot érintő kérdésekre. Ez nem véletlen, hiszen egy kisebb közlekedési vállalat is elfogadná azt a gépjárműparkot, ami a gödi gazdaságban van. Mérhető haszonnal A tsz elnökénél tett . rövid látogatás véget ér, s a népi ellenőrök csoportja elvonul, hogy most már fehéren, feke­tén, a rendelkezésükre bocsá­tott papírtengerből és infor­mációid alomból megtalálják azokat a válaszokat, amelyek arra fellelnek, miként is gaz­dálkodik ezekkel a milliós ér­tékekkel a Dunamenti Terme­lőszövetkezet. — Tudja, régen a gépek üzemeltetése, a javítás szerve­zése annyiból állt, hogy bele- öatöttük az üzemanyagot, s ha nem volt megfelelő alkat­rész, legfeljebb három masi­nából csináltunk egyet — for­dul felém Pesti István. — A gazdaságok, de a népgazdaság sem engedheti meg ezt a lu­xust manapság. Segíteni sze­retnénk abban, hogy mihama­rább széles körben a jó mód­szerek, a nagyobb szervezett­ség alapján folyjon ez a mun­ka. No, meg abban is, hogy a tavaly napvilágot látott MÉM- rendeletet — az üzemanyag- normák kialakításáról és be­tartásáról intézkedik — az érintettek a kijelölt határidő­is re, az év közepére végre tudják hajtani. Miközben búesúzkodunk, cseng a telefon, s a vonál túl­só oldaláról a KPM Autófel­ügyelet munkatársa közli a megnyugtató hírt a szövetke­zettel: ha már a népi ellen­őrök úgy is vizsgálják, áz ál­taluk feltárt tényekre támasz­kodik ma.jd az Autófelügyelet, ők is épp most keresik ugyan­ezekre a kérdésekre a választ számos gazdaságiban. Mi sem jelzi ékesebben, fon­tos problémát tűztek napi­rendre ismét a megyei népi ellenőrök. Egy kicsit megint közelebb jutottunk a remélt megoldáshoz... Gáspár Mária Óvueték, bánatpénz, versenytárgyalás Új formák a kereskedelemben Válasz a kétségekre — Miről is szól, s milyen cél­lal született a rendelet? — Nem egy, hanem három jogszabályról van szó. Az egyik a magánkereskedők működé­sével foglalkozik. Belkereske­delmi miniszteri rendelet szü­letett az üzletek bérbeadásá­ról. minisztertanácsi és minisz­teri a vendéglők szerződéses üzemeltetéséről. A két utóbbit sokan összekeverik, ebből adó­dik a legtöbb értelmezési hi­ba. — Az üzletek bérbeadásá­ról először 1957-ben, később 1972-ben jelent meg rendelet. A mostani csak kiterjesztette ezt a formát a vendéglátásra, illetve feloldott néhány ko­rábbi korlátozást. Lényege: a kis forgalmú, korábban gyak­ran veszteséges, esetleg sze­mélyzet híján zárva tartott üz­leteket magánkereskedők ki­bérelhetik a vállalatoktól, s a boltot maguk működtetik to­vább, hogy ne maradjon ellát- tatlan terület nagy körzetek­ben. Merőben más a korábbi sza- badkasszás, elterjedtebb szó­használattal élve a gebines rendszert felváltó szerződéses forma. Megjegyzem, ez sem példa nélkül álló a szocialista országokban, hiszen például Bulgáriában, Lengyelországban és Romániában is alkalmaznak hasonló kereskedelmi módsze­reket. — Sokan mégis azt hiszik, hogy az állami kereskedelem és a vendéglátóipar kiárusítja üzleteit. — Ilyesmiről szó sincs. A pályázatot az üzlet vezetésére írják ki a vállalatok. A kül­sőségeiben az árveréshez ha­sonló nyilvános versenytár­gyalásokon az nyer, aki ígérete szerint a legtöbb pénzt fizeti be a 3—5 éves szerződés időtartama alatt a vál­lalatnak. Egy-egy kis élel­miszerüzlet esetén néhány százezer forint a legmagasabb ígéret, de nagyobb forgalmú vendéglő esetén az összeg akár az 1-2 millió forintot is meg­haladhatja. Magától értetődik, hogy ezt a korábbinál nagyobb összeget csak akkor lehet tel­jesíteni, ha a bevételek is nő­nek. Természetesen az össze­get nem egyszerre, hanem szerződés szerint folyamatosan kell átutalni a vállalatnak. Az üzlet, a vendéglő továbbra is túrái tanásseinoknél Szeretnék nagyokat nevetni Élete első tragédiája akkor érte Morvái Istvánt, amikor meghalt az édesapja. A csa­ládfő szerepét édesanyja vet­te át, aki nem tudta vállal­ni, hogy jótanuló fiát gim­náziumba járassa; arra kérte, nézzen inkább kenyérkereset után. Aztán rövidesen követ­kezett a második sonsfoirmá- ló csapás. A nyolcadikos fiúk társadalmi munkában takarí- toitták a parkot a faluban, s közben egy háború óta föld­ben megbúvó lövedékre buk­kantak ... Morvái István el­sőként ért a baleset színhe­lyére, legjobb barátja, Mo­gyorósi István már halott volt, másik két társuk pedig sebesült. Fővárosi mérce Ülök a túrái tanácsháza el­nöki szobájában, hallgatom Morvái Istvánt, s miközben az indulást ‘firtató kérdéseim­re kikerekedik a fenti törté­net. imár félek, hogy akarat­lanul is régi és mély sebeket szakítottam föl. Igaz, enélkül nehéz lenne megérteni a mai Morvái Istvánnak. Túra alig 31 esztendős tanácselnökének élete útját. Hogy is volt? — Gödöllőn, az Árammérő­gyárban lettem ipari tanuló, 1966-ban szabadultam szer­számkészítő szakmunkásként. Aztán következett a katona­ság, leszerelés után még egy ideig Gödöllőn dolgoztam, maid 1970-ben visszatértem szülőfalumba, Túrára. A ter­melőszövetkezetben kaptam munkát. Közben beiratkoztam a váci mezőgazda sás i szak- középiskolába, s 1976-ban le­érettségiztem. Ezután követke­zett a marxista—leninista es­ti egyetem, amelyen most végzem a szakosító negyedik évfolyamát. — Múlt év márciusában ta­nácselnöknek választották. Nem lepte meg? — Furcsa ez — nevet is, meg nem is a kérdésen —, díjba megy. Több alkalommal megkerestek engem, s közöl­ték; arra gondoltak, én le­gyek az utód. Akkor én már öt éve a nagyközségi párt- bizottság tagja voltam, előtte pedig a KISZ-ben tevékeny­kedtem. Tudtam tehát, nem könnyű itt vezetőnek lenni. Igényesek az emberek, gaz­dag a község, nincs messze Budapest, s nyilvánvaló, hogy a mérce fővárosi. S hogy miért pont én? Az igazság az, nem volt nagy választék. Én ugyan jobban szerettem vol­na, ha néhány komoly vetély- társam akad, de akik voltak, velem egykorúak. azoknak már megvolt másutt a he­lyük. S még valami, már em­lítettem, nem könnyű ez a munka. De hogy mennyire nem az, azt csak most látom igazán, csaknem egy év eltel­tével. Bosszantások — Mégis vállalta, miért? Hi­szen előző munkahelyén aranyélete volt... — Ez igaz, bár, ha kellett, 24 órát dolgoztam, de ha le­tettem a szerszámot, szabad voltam. Siettem haza a fele­ségemhez, a két gyerekhez, vagy a 200 négyszögöles kert­ben matattam. Most nyolc­órás a munkaidőm, de nyil­ván nem kell magyaráznom, ez a nyolc óra hány óra. Mégis igent mondtam, vállal­tam az elnökséget, s azért, mert vallom, hogy ma sokkal nagyobb a lehetősége egy vezetőnek, mint régebben, mint akár néhány évvel ez­előtt is. Ezt a lehetőséget én az együttműködésben látom megvalósíthatónak. Nekünk, itt a tanácson erősen együtt kell gondolkodnunk a helyi termelőszövetkezet, az üze­mek, az áfész, az iskola veze­tőivel. Csakis együtt jutha­tunk előbbre. — Hogyan fogadták? — Néhányan mesmosolyog­tudtuk, hogy az elnök nyug- taik, volt aki azt mondta, el­ment az eszem, hogy keve­sebb pénzért több terhet vál­lalok... Anyám féltett, de azért nem ellenkezett, segített ő is és sokaknak mondhatnék még köszönetét. A feleségem végig mellettem állt, pedig eleinte sehogysem akarta, hogy tanácselnök legyek. Vé­gül is ő károsodott a legtöb­bet, meg a gyerekek. Az ülé­sek, a rendezvények sokszor elszólítianak otthonról még es­te is. Nem ügyfél, társ — Nem bánta meg? — Nem, de... De elszomo­rít, hogy időnként kedvemet szegik. Nemcsak a helybe­liek, hanem a felsőbb, pon­tosabban a középvezetők is. Bosszant az értetlenség. — Itt mindenkit ismer. Ez előny, de lehet hátrány is. Nem gondolt arra, könnyebb lenne idegenként? — Semmiképpen. így sok­kal jobb, hogy az egész köz­séget ismerem. Ha például azt mondom, ügyfél, rögtön szégyenkezem is. hogy meg­fertőzött a hivatalos nyelv. Ugyanis aki ide bejön, az nem ügyfél, hanem lakótárs. — A pozíció könnyen ki­kezdi az embert... — Mondják, hogy ez így van, meg már láttam is ilyet. De én nagyon figyelem ma­gam. Tartani nem tart tőlem senki, és remélem, nem is fog, bár egy apró változást már észrevettem: megkomo­lyodott a nevetésem. örök nevetősnek ismert mindenki. Ám, lehetek-e olyan vidám, mint azelőtt, amikor naponta az jár az eszemben — s tudom a többi helyi vezető fejében is —, hogyan könnyíthetnénk meg a gyerekek és pedagógu­sok életét, mit tehetnénk hogy ne hat helyen tanítsa­nak? Ugye, érthető, ha elne­hezül ilyenkor a mosoly? Pe­dig szeretnék sokáig, és so­kat nevetni. Koffán Éva állami, illetve szövetkezeti tu­lajdonban marad a berende­zésekkel, felszerelésekkel, te­hát az állóeszközökkel együtt. A beosztottak a vállalat alkal­mazottai lesznek, a vezető szin­tén, de munkaviszonya a hi­vatalos forma szerint a szerző­dés időtartama alatt szünetel. Aki vállalkozott a vendéglő, vagy bolt irányítására, maga dönti el, hogy kikkel akar együtt dolgozni, honnan szer­zi be az árut, mikor tart nyit­va, s hogy a vállalattól kapott fizetésen felül hogyan dotálja, jutalmazza beosztottjait. — Igaz-e, hogy csak annak érdemes pályáznia, aki tetemes anyagiakkal rendelkezik, s hogy az ilyen szerződés zöld út a meggazdagodáshoz? — Minden ellenkező híresz­teléssel szemben, nem pénzre, hanem szakértelemre, hozzá­értésre és jó kereskedői érzék­re van szükség. Akik jártak már ilyen versenytárgyaláson, láthatták ugyan, hogy úgyne­vezett „bánatpénz” lefizetése volt előfeltétele a részvételnek. Ez az összeg arra szolgál, hogy az elnyerjt szerződést valóban meg is kössék a vállalkozók. Természetesen a pénzt a ver­senytárgyalás, illetve a szer­ződés aláírása után visszakap­ják az érdekeltek. Kiköthetik a vállalatok, hogy az üzletvezető vagyonbiztosítékot — óvadé­kot — helyezzen letétbe. Ez azonban általában nem kész­pénz, hanem ingatlan-igazolás vagy az OTP-kölcsön felvéte­lekor szokásos kezesség is le­het. Nem kell attól sem tarta­nunk, hogy az üzletvezetők munka nélkül jutnak magas jövedelemhez. Az eddigi ta­pasztalatok szerint átlagosan 30—33 százalékkal vállalnak nagyobb befizetési kötelezett^ séget, mint elődeik. Hogy ezt teljesíteni tudják, be kell csa­logatni a vendégeket, meg kell szerettetni az üzletet, növelrn a forgalmat: mindezért al§i- posan meg kell dolgozni. S Ká valaki többet dolgozik, mh'A nyolc óra, s a nyolc órát is in­tenzíven használja ki, többef-'ís keres. — Nem félö-e. hogy lesznek, akik felelőtlenül ígérnek na­gyobb befizetést? — A kockázat természetesen fenáll, s előfordulhat, hogy lesz, aki nem teljesíti tervét. De alighanem ez megy majd ritkaságszámba, hiszen a vál­lalkozók csak gyakorlattal ren­delkező kereskedők lehetnek, saját zsebük bánja, ha csődöt mond az üzlet. Megjegyezném, hogy az eddigi 160 pályázó kö­zül csak egy akadt olyan, aki visszalépett, mert nem tudott eleget tenni kötelezettségének. — Pest megyében mikor ve­zetik be az új üzemeltetési formát? — Budapesten és Szolnok megyében gyorsított ütemben hajtjuk végre az átállást, de 1983. január 1-ig valamennyi gebint ez a forma váltja fel Pest megyében is elkezdődött a rendelet végrehajtása Eddig 19 élelmiszer- és 5 iparcikküz­letet hirdettek meg. Négy üz­letre annak rendje és módja szerint versenytárgyalás útján meg is kötötték a szerződést. Ebben a félévben összesen 57 élelmiszerbolt, 19 vendéglő és 13 iparcikküzlet működteté- re jelenik meg a versenykiírás. — Milyen hasznát látjuk mi, vásárlók az új kereskedelmi módszereknek? — Már az eddigi tapasztala­tok is azt igazolják, hogy ezek­ben az üzletekben alapvető ér­dek az udvarias kiszolgálás, szélesebb a választék, nem­egyszer az árak is csökkennek. A nyitvatartási idő a vásárlók, tehát a forgalom igényeihez igazodik. Kevesebb a lehetőség a visszaélésre, s az állami be­vételek is nagyobbak. Az előb­biek közvetlenül, ez utóbbi közvetve, — de egyaránt vala­mennyiünk érdekeit szolgálják. Cs. A. i = öt hónappal ezelőtt, szeptember 30-án jelent meg I az Egyes kereskedelmi és vendéglátóipari üzletek szer- I ződéses üzemeltetetéséről szóló minisztertanácsi rende- I let. A jogszabály már akkor is sokkal nagyobb érdek- 5 lődést váltott ki a szokásosnál, az utóbbi hetekben 1 sem csökkent az általa keletkezett vita. A megvalósítás, I a végrehajtás első lépéseiről szóló tudósításokat, úgy I tűnik, számos olvasó félreértette, s nemcsak laikusok, | hanem a közéletben tevékenykedők között is akadnak = olyanok, akiket megtévesztenek a milliós szerződésekről, I az óvadékról, a bánatpénzről, a versenytárgyalásról, a | licitálásról szóló híradások. Dr. Herner Ernőt, a Belkereskedelmi Minisztérium § főosztály vezető-helyettesét kértük meg jogszabályma- = gyarázatra, a tévhitek eloszlatására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom