Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-24 / 70. szám
1981. MÁRCIUS 24., KEDD 3 Újabb akciói hirdet a KISZ KB Fiatalok a környezetért Néznek, de nem Sóinak A várható váratlan Nemegyszer késnek a szükséges döntések Kimages lo eredményekért Ifjúsági díjak Ifjúsági díjjal tüntették ki — a gyermekek és a fiatalok szocialista szellemű nevelésében, az ifjúsági termelési mozgalmak segítésében, a gyermekek és a fiatalok érdekében végzett alkotói, közművelődési, pedagógiai, sportszervezői és művészeti tevékenységben kimagasló eredményt elért — nyolc kollektívát és 12 személyt — köztük a váci városi KISZ-kórust. A díjakat hétfőn a Parlamentben az Állami Ifjúsági Bizottság nevében Pozsgay Imre művelődési miniszter adta át. Az ünnepségen részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Vékonydongájú fiatalember nyit ajtót, amikor bekopogtatok. Lassú léptű, járásán látszik a három év előtti sérülés nyoma. Leszázalékolták. Itt élnek Domonyban: Ruska László, a felesége és héthónapos kislányuk. A huszonnégy éves kőművest baleset érte. Nehezebb számára minden mozdulat. Szinte kilátástalan a sorsa. Ügy érzi, az egészségeseknek több joguk van az élethez. Amiről a számok beszélnek — A levelet én írtam, én kértem segítségüket. A kétség- beesés vitt rá, mivel több helyen is próbálkoztam, de sehol sem sikerült: bedolgozást nem adnak, pedig nekem csak az segítene, hogy tisztességgel megéljünk — mondja. Gyermékimosolyú felesége mindössze húszéves. Most panaszra fordul a szája: — Érden laktunk, az én családomnál. Ott a férjem kapott imunkát, de saját lakásunk nem volt. Amikor anyó- somék segítségével ehhez a kis házhoz jutottunk, persze, hogy visszajöttünk. Bizony azóta nehezen élünk. — Miért? A választ a számok adják. A féri nyugdíja: 2200, a gyes 1090, ez összesen 3290 forint. A szobabútorra a törlesztés három év, havi 890 forint, s a házra az illeték részlete ugyancsak 460 minden hónapban. Ez 1350 forint kiadás. Ha levonjuk a jövedelemből, akkor még kétezer forint sem marad összesen egész hónapra, három személyre. — Nem azt várjuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. Mi is tenni szeretnénk azért, hogy boldoguljunk — mondják szinte egyszerre. — De eddig nem sikerült. Nem érezném magam feleslegesnek Almai netovábbja az lenne, ha valami otthoni, ülő foglalkozási lehetőséget kapna. — A környéken már szinte minden helyet bejártam, de a válasz: telt ház van. Már azt kell gondolnom, az életerős emberek, miért veszik el tőlem a lehetőséget? Én sokkal jobban rászorulnék az effajta munkára. — Legyint egyet, majd folytatja. — De hát ezzel ki törődik? Voltunk mi már mindenhol. Aszódon, Galgahévizen, Erdőkertesen, egyszóval a közeli helyeken minden ipari szövetkezetét.. kisiparost megkérdeztünk. Sehol semmi! Mekkora volt az öröm, amikor az egyik építőipari részlegnél tavaly októberben munka akadt. Igaz, telepőrnek vettek fel. Bár a tél beálltával nehéz lett volna a kerékpározás, mégis vállalta. Tíz nap múlva azonban elküldték, mivel „veszélyes munkakör, nem vállalhatnak érte felelősséget, ha netán baja esnék”. S a tízA múlt évi tapasztalatokat értékelve az idén is meghirdette a KISZ KB a Fiatalok a tiszta, kulturált környezetünkért akcióját, s ennek fő színtere a lakóhely lesz — hangsúlyozta Gyenesei István, a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osztályának vezetője az ifjúsági szövetség székházában hétfőn tartott sajtótájékoztatón. Az ásót, kapát, gereblyét ragadó fiatalok társadalmi munkáinak jó és összehangolt megszervezéséért ezúttal a területi — a városi, a járási és a kerületi — KISZ-bizottságok felelősek. A tisztogatás, a környezet csinosítása mellett olyan munkákra is ösztönözzük az ifjúnapos munkaviszony óta munkakönyvében újabb bejegyzés nem született. Gondterhelten sorolják, merre jártak, kitől kértek segítséget. Itt helyben is csupán kőművesmunkát ajánlottak. Neki, a lábán alig járónak. Pedig akadna neki való is. Csak arról úgy hallgatnak, mint a sír. Sokan így jutnak mellékeshez, nagymama, nagyszülő nevén dolgozgatnak. — Tőlünk tíz kilométerre, Galgahévizen tudok munkát. Töboen vállalnak ott bedolgozást, a bűvös kockára ragasztják a színes papírokat. Az iga-- zan jo lenne, nem is nenéz. Az anyagot unokatestvérem áthordaná. Így pénzhez juttatnám a családot, s nem erezném magam feleslegesnek — mondja Ruska László. Nem tilos, csak nem lehet Így eredtem én magam a kedvezőbb munka nyomába. Galgahévizen egy kis mellékutcában találtaim meg a Politechnikai Ipari Szövetkezet részlegét. Nyolc-fcilenc asz- szony a fekete kockákat szerelte össze. Épp egy fiatal nő, a helybéli Varga Ferenc né adta át a frissen tapétázott bű- Vös kockákat. Kérdésemre, kaphatnék-e munkát, azt mondták: igen. ha nem vagyok nyugdíjas vagy pedig leszázalékolt. Meg ugye, itt csak egészségesek dolgozhatnak. S akik itt vannak, két műszakban járnak. Legtöbben idevalósiak. Akad közöttük turai, hévízgyörki, kar- tali — de egy sem rokkant' Olyat tilos felvenni! — Hát, hogy is mondjam-- magyarázza a telep vezetője. Basa József —, nem tilos, csak nem lehet. — Ez azért van — teszi hozzá megdöbbenésem láttán —, mert a bedolgozóknak szabadság, táppénz jár. Ám ha a műhelyben dolgozók közül valaki beteg, hiányzik, akkor ne Ságot, amelyekkel a tisztaság folyamatos megőrzését szolgálhatják. A rendteremtés közben föílelt, még hasznosítható hulladékanyagok összegyűjtése és továbbítása is fontos tennivaló. Miközben kellemesebbé, tisztábbá varázsolják környéküket, fáltat ültetnek, további parkrészleteket telepítenek: jó alkalmat kínál ehhez a nagy munkához a március 20—április 20. között zajló fásítási hónap. Az ifjúsági szövetség központi bizottsága felhívta a KISZ-szervezetek figyelmét arra is, hogy mindenütt kéressék meg az arra rászoruló idős embereket, és segítsék őket a ház körüli tavaszi nagytakarítás elvégzésében. [ kik, külsőknek be kellene jönni. Így azután csupán azt vesz- | szűk föl, aiki ezt is vállalja. | Elmondom Ruska László | esetét. Kissé elgondolkodik j azután így összegezi vélemé- ' nyét: — Férfi? Ide az egyáltalán nem jöhet. Bár, ha az elnök beleegyezne, alkalmaznám. A központunk Budapesten van. én csupán beosztott vagyok, azt csinálom, amit mondanak Hogy tudnának mégis segíteni? Az aszódi nagyközségi közös tanács igazgatási előadója koraibban nem ismerte a fiatal házaspár gondját. Adatokat jegyez, kérdez, s máris telefonál, intézkedik. — Feltétlenül segítünk rajtuk. Az eg\ alkclofnra szóló szociális' segélyt hámátósaíf'ki- utaljuk nekik. Az állásügyben is megpróbálunk valamit tenni. Az igaz. nagyon nehéz a helyzet, bedolgozói munka nemigen akad — tépelődik Salamon Istvánná. A budapesti központban a Politechnikai Ipari Szövetkezet elnökével beszélgettem. — Hogy is gondolja — von kérdőre Nemcsók Gyula elnök —, hogy mi egy beteg embernek munkát adhatunk? Erről szó sem lehet. • Ott egyébként nincsenek is 'bedolgozóik. Csakis az ottani műhelyben foglalkoztatunk embereketMég azt is meghallgatom, hogy a korszerű termelésért mindent meg kell tenniök, új gépsor, központosítás, egyebek. Végezetül az elnök: — Tudjuk mi, hogy ezt az évet a rokkantak évének nyilvánította az ENSZ. De más területen kívánjuk őket segíteni. Remélem, megérti? Meg kell vallanom, mosit itt, így, utólag, hogy egyáltalán nem értem... Az egészet nem értem. Figyelmetlen emberre mondják, hogy néz, de nem lát, ám használhatjuk-e a többes számot. állíthatjuk-e, hogy emberek bizonyos csoportja — figyelmetlen? Szűkítve a kört: emberek bizonyos csoportja alatt termelőhelyek, ágazati részterepek közösségét, vezetését értve, kimondhatjuk-e, hogy néznek, de nem látnak? Elméleti és gyakorlati tapasztalatok egyaránt figyelmeztetnek e furcsa „vakság” meglétére, a haladás egyik nem csekély tömegű akadályára. Papíron számolva Aligha hihető, akadna olyan ember, aki elismerné a nézni igen, de látni nem vétkes fogyatékosságát. Mégis, gyakran lehetünk tanúi olyan eseményeknek, melyekről az érintettek váltig állítják, váratlanok, holott valójában nagyon is előreláthatóak voltak. Nincs vállalat vagy iparterü- le, más termelőtevékenység, ahol egyik napról a másikra következnék be a nehéz helyzet, a súlyos gond. Tünetei, jelei már mutatkoznak a bajnak, ám az intézkedésre, elemzésre, beavatkozásra hivatottak csak néztek, de nem láttak. Nem akartak, vagy nem tudtak látni, a végeredményt tekintve mindegy, előbbinél a felelősség, utóbbinál a képesség hiánya ad magyarázatot. Véletlennek, váratlannak, előre föl nem fedhetőnek tarthatjuk-e, hogy napjainkban a megye több, üvegházi zöldségtermesztést folytató termelőszövetkezete keményen kapaszkodik a gazdaságosság alsó határának eléréséért? Amikor már az egész világ visszhangzott a szánhidrogének £Ó8nlbla& elképzelhetetlen iramú drágulásától, akkor a hazai tervezők és gyártók még mindig olyan megoldásokat adtak ki a kezük alól, amelyek az energiatakarékosságnak a legkisebb jelét sem mutatták. Ezért épülhettek olyan üvegházak — és csakis ilyenek építésére nyilt mód, mert más egész egyszerűen nem volt —, ahol a fűtés költsége egymagában fölemészti szinte teljes egészében az árbevételt, s akkor még hol van a többi ráfordítás megtérülése? A szövetkezetek erőteljes serkentést — mondhatni a valóságnak megfelelően: nyomást — kaptak, bővítsék a primőr zöldségtermesztést, ugyanakkor a szaktervező intézetek, valamint a gyártók úgy tettek, mint akik soha semmit nem hallottak ráfordítások és hozamok viszonyáról; kínálták a hagyományost, a nagy energiaigényűt, a hatalmas hőveszteségekkel működtethetőt. Folytathatjuk a példák sorát az igy ki nem mondott, de valójában félbemaradt textilipari rekonstrukcióval, ahol százmillió forintok elköltése i után látták be az érintettek, hogy éppen a termékek értékét jelentősen növelő — un. felületnemesítő — berendezésekre nem maradt pénz, s hogy jó néhány helyen — így a gyapjú- és a leniparban, a kötöttáru-termelésben — egész egyszerűen nincs elegendő képzett ember a korszerű, nagy teljesítményű gépek kezeléséhez. Mi történt? Pusztán any- nyi, hogy az érintettek kizárólag a rekonstrukció gépi, technikai előnyeit számították ki papíron, csupán azt nézték, e változások milyen eredménnyel kecsegtetnek, de nem látták, hogy milyen további hatások származnak a különféle tényezők módosulásából, mi az, amiben még cselekedni kellene, idejében. S mert az időbeni cselekvés elmaradt, a várható következmény váratlannak látszott; annak volt feltüntethető. Ezekkel a következményekkel azután most birkózhatnak a termelőhelyek — mint teszi azt a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat —, bár nem szűntek meg észrevételezni kezdettől fogva a féloldalasságot, ahogy azt szintén: az árrendszer a kelmetermelőknek a szinten tartáshoz is alig nyújt fedezetet, ugyanakkor a konfekcio- náíóknak adja az itt lecsípett nyereségrészt. Bővíthetjük a hivatkozások csoportját azokkal az esetekkel, amikor „váratlanul” kiderül, a devizáért vásárolt drága eszközök nem működtethetők az addig feldolgozott nyersanyaggal, jobb, más minőségű kell hozzá, ám azt idehaza nem állítják elő. Így történt ez például a megye gépiparában vasoxid-földolgozó berendezésekkel, hegesztő automatákkal, az építőiparban a tégla- és cserépgyártó sorok egy részévek Az meg már szinte tipikus ügynek számít, amikor csupán a gyárkapuig terjed a látótávolság, s a kooperáló partnereket nem értesítik a technológiai változásról, a gyártmány módosított jellemzőiről — amint erre bizonyítékot kínált a megyében a közlekedésieszköz-ipar —, ezt csak akkor tudják meg, amikor befut az első szállítmány. Piaci kudarcokkal Kisebb és nagyobb horderejű tények magas halma tanúskodik a néznek, de nem látnak módon dolgozók táborának kiterjedtségéről. Hiszen beletartoznak ebbe a körbe azok is, akik néztek ugyan, de nem látták meg egy-egy növényfajta fokozatos leromlását — utalhatunk olyan ipari növényre, mint a len, s olyan tömegfogyasztási cikkre, mint a burgonya, a hagyma, a paradicsompaprika —, akik akkor jöttek rá a fajtaváltás, illetve frissítés elengedhetetlen- ségére, amikor már komoly piaci kudarcok fizettettek keserű vámot termelőkkel, fogyasztókkal, ám ez utóbbiakkal belföldön csupán... Évtizede sok szó esik a tervezés tudományos alapjainak elmélyítéséről, de vállalati és tágabb körben is a szükségesnél még kevesebb a gyakorlati bizonyíték. Az MSZMP XI. kongresszusának határozata — 1975 márciusában — félreérthetetlenül kimondta: „...a népgazdaság fejlesztésében változatlanul a szocialista tervszerűség érvényesítését kell alapvető feladatnak tekinteni. Ezért szükséges a központi irányítás hatékonyságának növelése, a népgazdasági és a vállalati tervezés színvonalának emelése, az érték- és mennyiségi mutatók, valamint a tervcélok és -eszközök teljes jesebb összhangja.” Az alapvető feladat, a tervszerűség érvényesítése azonban nem korlátozódhat a dolgok, a teendők kezdetleges összeillesztésére, hanem mérlegelni kell a várható hatásokat, következményeket. Azok viszont, akik csak néznek, de nem látnak, pontosan az összefüggéseket hanyagolták el — vagy: nem ismerték fel! —, az egész helyett a részt tették a legfontosabbá. Döntő része volt ennek abban, hogy fél évtized elteltével, 1980. márciusában, a XII. kongresszuson a Központi Bizottság a beszámolójában így kényszerült fogalmazni: „Az irányítás, a nép- gazdasági tervezés, a szervezeti rendszer nem alkalmazkodik elég rugalmasan a változó feltételekhez, nemegyszer késnek a szükséges döntések.” A késedelmes döntések — s a mögöttük rejlő szemlélet- és cselekvésmód — sokfajta egyenetlenségre, feszültségre vezettek és vezetnek. A gazdasági tevékenységben voltak, vannak s lesznek is kockázati tényezők, azaz előre nem látható akadályok, nehézségek. Az ilyenek bekövetkeztekor súlyos hiba bárkit is kárhoztatni, s még inkább elmarasztalni. A gazdálkodás természetes része némelykor a kudarc, a be nem vált számítás, azaz az ésszerű kockázat — akár termelőhelyi, akár iparági, ágazati — viselése. Ha azonban az egészséges mértékű kockázatot megtetézzük az időben fölfedhető, de takarva hagyott, meg nem látott kátyúk és buktatók okozta veszteséggel és kárral, akkor mái nem panaszkodhatunk a véletlenek szerencsétlen összejátszására. az objektív tényezői' kivédhetetlenségére. Gyakori mégis, hogy az elmaradt eredményeket és lépéseket magyarázatokkal vélik pótolni termelői és irányítói körben egyaránt.. Ügy ér: zik, minden összeesküdött ellenük, holott a kényelmeskedés, a restség árát kellene megfizetniük, azt a kamatos kamatot, amelyet minden kései fölismerés követel. Az ilyijjj helyeken mintha az függné jelszóként kiakasztva a falakon, van még idő szépen járni. azaz elintézhetjük később azt. amit nagyon kell. Csakhogy más mondás kívánkozik az említett helyekre, például az, hogy ki idején kezdi, idején végzi vagy éppenséggel a figyelmeztetőbb hangsúlyú bölcsesség: kinek bő az ideje, még kifogy belőle. Túl sokan és sokszor fogynak ki az időből, mert kétszeres meg ötszörös munkával birkóznak meg azzal, amit korábban egyszerűbben elintézhettek, megtehettek volna. Elmulasztották. Holott úgy tűnt, igyekeznek. Tüzetesen megnéztek mindent, tucatnyi értekezleten forgatták a tennivalókat szóban és írásban. Kitértek valamennyi apró részletre; csak éppen érzékelni nem tudták, mi az, amit néznek, azaz látni nem voltak képesek. Gyógyító szigorúság A szemészorvos sokféle pápaszemet kínálhat betegeinek, hogy visszanyerjék képességüket a megfelelő látásra. A társadalomnak is módjában áll e furcsa, nem orvosi értelmű tompalátás gyógyítása, jó okulárék tucatjai használhatók erre. Olyanok, mint a vezetői alkalmasság szigorú érvényesítése, a felelősség következetes számonkérése, a kihasználatlanul hagyott lehetőségek okozta veszteségek áthárítása a vétkesekre s így tovább. Egyvalami viszont nem engedhető meg. Az, hogy beletörődve az eddigi tapasztalatokba, úgy véljük, tudomásul vegyük, vannak, akik néznek és látnak, s vannak, akik ugyan néznek, de nem látnak. Mert ha ezt elfogadnánk, ha ezt tennénk, akkor ki tudja, hová botladozhatnánk azokkal, akik mennek, mennek, de nem látják, merre kellene haladniuk. Mészáros Ottó Szalui Mária Kakukkfű és sáfrányos szekllce Az UNIVER Áfész hetényegy- házi konzervüzemében 1909-ben kezdődött a tubusos ételízesítők gyártása. Azóta a közkedvelt piros arany krémcsalád mellett igen sok új zöldségkrémet hoztak forgalomba, amelyek megkönnyítik a főzést. Most új termék- családot, a magyaros fűszerpor- keveréket kísérletezték ki. Olyan fűszereket használnak fel a gyártáshoz, mint a kakukkfű, borsika fű, bazsalikom és sáfrányos szeklice. Bedolgozást vállalna... Nem lesné a sült galambot i
