Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

Mtcrn V* 1 r 4 X/{ X n € jfß 1981. MÁRCIUS 24-, KEDD KIÁIXÍTÓTERMKKBKN Látvány és álmok harmóniája A váci városi-járási könyv­tár minden igényt kielégít, figyelme révén nemcsak Ba­kos Ildikó In situ című plasz­tikai csoportja díszíti még bensőségesebbre az aulát, ha­nem kiállításokról is gondos­kodnak. Az öltöző mellett közvetlenül repülőgépmodel- lek láthatok, az előadóterem­ben Kondor Béla rézkarcai. Hamar vált klasszikussá az, ami a közelmúltban született Kondor Béla révén, aki sze­mélyében már el is búcsú­zott. Itt maradt művészete számunkra — rézücarcai is, melyek közül most a Macska virággal, a Rakétakilövő, Szent Antal megkisértése, a Nagy madár és az Égiháború tűnt különösen érdekfeszítőnek, iz­galmasnak, eszmeébresztőnek. Dicsérendő ez a komplexi­tás, hogy a könyvtár gon­dol a sokirányú érdeklődés­re. Bemutatta az egykori váci várkörzet ásatásait, Nagypál István gyűjteményét — köve­ket, metszeteket, repülögép- modelleket. Az a lényeg, hogy a könyvtár látogató állandó kulturális meglepetésben ré­szesüljön, így pallérozódhat Igazán Vácott is az emberek, fiatalok műveltsége, tájéko­zottsága. Játék és művészet A váci Madách Imre Mű­velődési Központban Bodóczky István repülő sárkányokat, Kovács Péter gyermekköny­vekhez készült illusztrációkat mutat be. Bodóczky festőként végzett a Képzőművészeti Fő­iskolán Főnyi Géza növendé­keként. Különös módon ösz- szekapcsolja a játékot a mű­vészettel. így vall erről ka­talógusának bevezetőjében: Egy idő óta sokat foglalko­zom repülő sárkányokkal. Épí­teni és repíteni egyaránt sze­retem őket. Az ő értelmezésé­ben a festői és szobrászi ter­jeszkedés egyik lehetősége a ievegőbe, a magasba lendü­lő sárkány, olykor a forma önmagában jelentkezik, más­kor színnel, rajzzal bővül, ahogy a szerző írja, köze­lebb visz bennünket a ter­mészethez és egyúttal ön­magunkhoz is. A képzőművészet új hajtása, így üdvözölhetjük e munká­kat. Akárcsak Kovács Pé­ter gyermekképzelethez kö­zelítő rajzait, melyek sikere abban rejlik, hogy felhasznál­ta saját fia inspirációit, kri­tikai észrevételeit. Dunakanyar a vásznakon Hikádi Erzsébet képei a Csontváry-teremben láthatók. Már az első napokban szin­te valamennyi visegrádi, nagymarosi, zebegényi, vác- egresi, nagybörzsönyi képe elkelt. Elsősorban a firenzei látvány, a Túrái vásár jelent Három megye legjobbjai A hét végén — Békés, Szol­nok és Pest megye verseny­zőinek részvételével — a ceg­lédi Dózsa György középisko­lai kollégiumban tartották tpeg a szakmunkások szakkö­zépiskolája hallgatóinak ta­nulmányi versenyét. A har­madik alkalommal megren­dezett vetélkedőt növekvő ér­deklődés kísérte. Erre vall, hogy a három megyében ösz- sfeesen 1200 hallgató közül vált ki az a 60, aki az iskolai és a megyei versenyeken a legjobbnak bizonyult. Szak­munkások, egészségügyi dol­gozók, gyors- és gépírók ver­senyeztek magyarból, történe­lemből, matematikából és fizi­kából. A verseny megkezdé­sének pillanatáig titkos téte­leket — pártatlan kívülálló­ként — a fővárosi intézmé­nyek szakemberei állították össze. Az írásbeli és a szóbeli sze­replés alapján az alábbi ered­mények születtek: MAGVAK: 1. Gyebnár Károly, Békés megye, 2. Csizmadia Mag­dolna, Pest megye (Budakeszi), 3. Apáti-Nagy Lajosné (Békés me­gye). TÖRTÉNELEM: 1. Hajdú Kál­mán, Pest megye (Aszód), 2. Kis- pál Sándor, Szolnok megye, 3. Kovács Pál, Békés megye. MATEMATIKA: 1. Hegyi Sán- dorné, Békés megye, 2. Zsótér Istvánná, Békés megye, 3. Borbély Antal, pest megye (Kiskunlachá- za). FIZIKA: 1. Ágoston István, Pest megye (Kiskunlacháza), 2. Jürgen Wedekcnd, Szolnok megye, 3. Túri András, Békés megye. A legjobb helyezést elért hall­gatók és az őket felkészítő taná­rok jutalomban részesültek. HANGLEMEZ komoly értéket. Nem véletlen, hogy az utóbbi a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Érzi a fa lelkét Ozdon, a Béke Szállóban nyílt meg Koczogh András tariata. Koczogh Andrást el­ső szobraira Szervátiusz Je­nő inspirálta, ő fedezte fel benne először képességeit. Ér­zi a fa lelkét, elfogadja in­dítványait. Olykor alig igazít a tölgy, a dió görcsén, más­kor lendületesen átalakítja a fenyőfát az anyag lehetőségei és a saját szükségletei sze­rint. Kucsmás fej-e, Korpusz-a ugyanúgy nemes teljesítmény, mint a Háromkirályok és a Lányok csoportja. Változtat, módosít eredeti elképzelésein. Akkor, ha töb­bet ígér az új út. Most ezen jár. Asszociatív rendszerét erősíti, nem annyira a ter­mészet anatómiája szerint építi szobrait. Ahol ötvözi e két forrást, ott a legjobb. Va­lószínűleg azért, mert nap­jaink művészete általában is ott talál helyes nyomra, ahol szélsőségek helyett egyezteti a műben a tényleges látványt és a belső álmokat. Losonci Miklós LÁTJÁK, DE NEM HALLJAK Megérdemelt siker, taps Vácott A szereplők meghajolnak, köszönik a tapsot, de nem hallják, csak látják a tetszés- nyilvánítást. Rendkívüli elő­adáson vagyunk, melyet a rokkantak nemzetközi éve al­kalmából rendezett szombat este Vácott a Siketek és Na­gyothallók Országos Szövetsé­ge. A Madách Imre Munkás és Ifjúsági Művelődési Köz­pont színházterme, egy év ki­hagyásával immár harmad­szor adott otthont a hallássé­rült amatőregyütteseknek. A gálaestre most a legjobbakat hívták meg azokat, akik az azt megelőző időszak kulturá­lis versenyein díjat nyertek. A társadalmi beilleszkedést segíti — Nem véletlen, hogy az or­szágos találkozó színhelyéül rendszerint Vácott választjuk — mondotta lllésfalvi Béla, az országos szövetség főtitkára, Hiszen ebben a városban kez­dődött el a múlt század ele­jén először a siketek és na­gyothallók oktatása, ez a vá­ros a szervezett gondoskodás bölcsője. Elsőnek a Siketék és Na­gyothallók soproni általános iskolájának gúlacsoportja mu­tatkozott be érdekes produk­ciójával. melyet Szakály Er­nő iskolaigazgató-helyettes ta­nított be, s irányított az elő­adás alatt. A kék trikós, fehér naürágos fiúk után a váci 204-es sz. szakmunkásképző intézet hallássérült lányokból és éphallású fiúkból alakult, már korábban is sok nemzet­közi sikert aratott néptánc­együttese következett. Palotá­suk méltán aratott nagy si­kert. Az együttes rendezője az elismert váci táncpedagógus, Kissné Kékesi Ilona, akinek még egy szép produkciót kö­szönhetett ezen az estén a közönség. A hallássérült lá­nyok bolgár hórát mutattak be. Pedagógiailag is fontos, hogy az éphallásúak és a siketek együtt tanulnak, alakítanak együttest — mondják a taná­rok —, ez ugyanis később megkönnyíti a társadalmi be­illeszkedést, a készségek, ké­pességek elsajátítását. Árgyélus királyfi, Tündér Ilona A siketek egri általános is­kolája alsótagozatosai is két­szer léptek a közönség elé, tündéiden kedves gyermektán­UTTOROK VERSENGTEK NAGYKOROSON Kis technikusok és tudósok Harsonák szólaltak meg és dobok peregtek a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolában, a Pest megyei tudományos és techni­kai úttörőszemle döntőjének színhelyén. Dr. Novák István, a megyei tanács vb művelő­dési osztályának vezetője, majd Káló József, a nagykő­rösi városi tanács elnökhelyet­tese, s végül Germán Istvánná, a városi úttörőelnök köszön­tötte a megye legtudósabb, leg­ügyesebb piros nyakkendőseit. Szombatiné Kovács Margit megyei úttörőtitkár fogadta a felsorakozó pajtások jelentését, s ezzel megnyitotta a tudomá­nyos és technikai úttörőszem­le megyei döntőjét. Ezzel az engedéllyel azon­ban a vidámság is kezdetét vette. Segített ebben a nagy­kőrösi Arany János úttörőcsa­pat is, mely szórakoztató mű­sorával kitűnő hangulatot te­remtett. S végül nem jött rosz- szul a zenés ismerkedési est sem, majd utána a családi körben eltöltött hosszú órák sora. A megye vetélkedő úttö­rőit ugyanis nagykőrösi pajtá­saik látták vendégül ottho­nukban. A verseny végén az első he­lyezetteknek járó aranyérme­ket a következő pajtások ve­hették át: A vecsési Zrínyi Ilona úttö­rőcsapat tagjai: Fejér István, Elő Norbert, Tordai Hedvig (természetkutatók); az érdi II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai: Salánki Ágnes, Hor­váth Andrea, Győri Károly (társadalomkutatók); a szent­endrei Ligeti Károly úttörő- csapat pajtásai; Pintér Éva, Szurmai János és Pállanék Andrea (orosz nyelvi verseny, nem tagozatos osztály), a nagykőrösi Arany János úttö­rőcsapatból — Kotschy And­rea, Mcdgyesi Anikó és Szabó Dóra (orosz nyelvi tagozatos osztály). Az anyanyelvi szinten versenyzők között Thuróczy László és Versinyina Válja bizonyult a legjobbnak a gö­döllői Török János, illetve a váci Damjanich János úttörő- csapatból. A nemzetiségi nyelvet okta­tó Iskolák német nyelvi ve­télkedőjén a pilisvörösvári Vá­ci Mihály úttörőcsapatból Staut Éva, Gemela István és Fallenbüchel Márta volt a megye legjobbja. A szerb- horvát nyelvi vetélkedőn a szigetcsépi Bem József úttö­rőcsapat tagjai: Szubotin Má­ria, Osztoics Péter és Nikolics Milován jeleskedtek. A szlo­vák nyelvi versenyben Roob Mihály Mikusik Krisztina és Kolozsvári Ilona, a pilisszent- keresztL Ságvári Endre úttö­rőcsapat tagjai vetélkedtek legeredményesebben. Az úttörő technikusok vetél­kedőjén a váci Szilágyi Er­zsébet úttörőcsapat tagjai: Bo- rovits Tamás, Rédl Nándor és Kovács János bizonyultak a legügyesebbeknek. A rajzolók vetlékedőjén culkkal, szép hevesi népviselet­ben, s a csoport fele itt is ép- hallású volt. Az ő műsorukat Nemes Jánosné rendezte. A kaposvári intézmény bábosai Árgyélus királyfi és Tündér Ilona meséjét elevenítették meg a paravánon, s ekkor kezdtünk jobban oda figyelni a műsorban már eddig is fon­tos szerepet betöltő jeltolmács közreműködésére, aki a mag­netofonról hangzó szöveget közvetítette az ország külön­böző tájairól érkezett sorstárs közönségnek. Füzesi Gézáné, aki egyébként az országos szö­vetség kulturális főelőadója, így maga is alkotójává vált ennek a műsornak, Bessenyei Lászlóval és Antalné Peti Zsuzsával, a két rendező pe­dagógussal együtt. Meg kell említeni Kovács Attila értékes teljesítményét, aki zongorán kísérte a produkciókat. Az est befejező műsorszá­maként láthatta a közönség a budapesti központi együttes feledhetetlenül szép, megka­pó pantomimelőadását. Ró­meó és Júlia elbűvölő szerel­mének történetét Tordai Ilo­na, a Népszínház rendezője ültette át erre a műfajra, amely itt rendkívül fontos funkciót teljesít, színházat pó­tol.' Rehabilitáció és önkontroll A főtitkár szerint ebben a közösségben is az önmegvaló­sítás az amatőrmozgalom alap­vető célja, illetve több ennéL Kulturális rehabilitációt je- lent, önkontrollt. Nálunk na­gyobb és tehetősebb országok­ban éppen ezért hivatásos hallássérült színészeket is al­kalmaznak. önálló sízínházakat is működtetnek. Itthon csak amatőrök köz­vetítik a színházi kultúrát, de mint láthattuk, magas fokon. Szép és nemes azoknak a kül­detése, akik e sorsközösség szellemi mozgalmait irányít­ják. A szemle jól sikerült. Ki­tűnő alkalom volt ez az esite, hogy egy sajátos gondokkal küzdő közösség kultúrájából ízelítőt kapjunk. Kovács T. István TV-FIGYELO Kalendárium. A televízió újabban, mind többet — szol­gáltat. S teszi ezt szinte ugyan­úgy, ahogyan idősebb műsorszó­ró társa, a rádió, amely egyre- másra iktat műsorába olyan adásokat, amelyek afféle tele­fonos kérdezz-felelekként áll­nak a hallgatók rendelkezé­sére és szakértők közreműkö­désével egyaránt megmondják, hogy miképpen tisztítható a padlószőnyeg, avagy hogyan kell kiszámítani a nyugdíjala­pot. Nos, hát a Szabadság té­ri stúdiókban is valami ha­sonló sorozatok kerülnek mos­tanság a kamerák elé. Köztük az a Kalendárium, amely leg­utóbb most, vasárnap délután töltötte ki a maga terjedelmes hatvan percét. Szögezzük le tüstént: jól, ér­dekesen és hasznosan töltötte ki. S ráadásul úgy, hogy bát­ran rámondhatjuk: televíziós stílusban és modorban, hisz’ dicséretesen keveredett benne a hang és a kép. Hogy mi mindenről esett szó ebben a tudományos ismeret- terjesztő magazinban? Hát egyebek között arról a horosz­kóp-készítési mániáról, amely egyrészt idehaza is mindjob­ban dívik, másrészt amelyről idehaza is megmondták már, hogy csacsiság; a hegymászói mesterség mesterfogásairól; no és persze az arckozmetika tit­kairól, annál is inkább, mert a lányoknak és az asszonyok­nak is itt a szív-, pontosabban mondva a bőrpezsdítő tavasz. Mindemellett persze komo­lyabb témák is szóba kerültek. Így például az az ún. biorit­mus, amely — akárcsak a ho­roszkóp — a legújabb tudo­mányos színezetű tévhitek csa­ládjába tartozik. Noha balga­ságáról már eddig is hallhat­tunk itt és ott, dr. Tóth Gé­za biológus magyarázatát vé­gigfigyelve immár minden két­séget kizáróan tudomásul ve­hettük, hogy azoknak a min­denféle vonalaknak az egybe­esése igazán nem jelez sem­mit. Lám, híres súlyemelőnk, Baczakó Péter sem annak köszönhette, s köszönheti rekordjait, hogy a verse­nyek időpontjában jó a bio­ritmusa, hanem annak, hogy olyan tehetséges sportember, és úgy, meg annyit edz. (Hanem, ha már ez az áltudományos lét- és hangulatmagyarázat itt, a legnagyobb nyilvánosság előtt is szóba került, bizony jó lett volna megtudakolni, hogy ugyan miért, s hogyan vezette be e magatartásminősítő elvet a Budapesti Közlekedési Vál­lalat gépjárművezetői körében. Ha ugyanis az emlékezet nem csal — és ugyan miért csalpa? — a cégnél készpénznek vet­ték a blöfföt. Még szerencse, hogy csak egy rövid időre ...) A fentiek is mutatják tehát, hogy tényleg milyen élvezetes volt ez a soros Kalendárium, amely — s ezt is szóvá kell tenni — jórészt szerkesztőjé­nek és műsorvezetőjének, dr. Juhász Árpádnak köszönheti dicséretes színvonalát. Annak a fesztelenül jelep levő, szá­mos tudományban járatos, mindemellett a sziklamászásra éppúgy vállalkozó, mint aho­gyan a léggömbutazásra sem rest programgazdának, aki­nek fölfedezésével és rendsze­res foglalkoztatásával nagyon sokat nyert a televízió. Számolás. Rangos és érdekes külpolitikai anyagainak (Ara- fat-interjú, dél-amerikai riport) társaságában egy szerényebb tálalású, de annál elgondolkod- tatóbb hazai tudósítást is a képernyőre küldött a vasár­nap esti Hét. Poór Klára ri­porter — akit bizony már meglehetősen régecskén lát­tunk _ a számítástechnika bi­rod almában tett egy körutat, s onnan egyebek között azt a hírt hozta, hogy egy-két év, s a legátlagabb átlagember Is érteni fog ahhoz az írógép nagyságú minikomputerhez. Mi­velhogy a fejlődésben úgy ne­kilódult kor parancsára érte­nie kell hozzá. Hát értsen — gondolhatta e jóslat elhangzásakor lelkesen a néző. Az a néző, aki aztán a Kapcsoltam ... figyelése köz­ben nem mást kényszerült ta­pasztalni, minthogy a soros versenyző képtelen azonosítani az egyik legismertebb Csoko- nai-verset. Az ünnep esti tele­víziózás szomorú tanulsága te­hát: számítógép jön, poézis tá­vozik? Bárha olyan tévedés­nek bizonyulna ez a kesernyés jóslat, mint amilyen valóságos­nak tetszik a most emlegetett fenyegetés. Paudits. Néhány örvendező jelző erejéig hadd jelezzük: ügyes vállalkozás volt a Höl­gyek, urak, lehet, lehet! című dalos-táncos összeállítás, Pau­dits Bélával a középpontjá­ban. Az ifjú színész igazán megszolgálta a bizalmat, mert mértéktartóan komédiázott, énekparódiái pedig igazán il- lúziókeltőek voltak. A század első feléből származó dallamo­kat különösen azok élvezhet­ték. akik már ismerték az egymást követő számokat — eredetiben. Akácz László ♦ < I aranyérmet kapott műszaki rajz kategóriában Fináncz Ka­talin a budakalászi II. Rákó­czi Ferenc úttörőcsapatból. A szabadon választott rajz kate­góriában Molnár Béla, a nagy­kőrösi Arany János Általános Iskolából, Gerstenkorn Román a budakalászi általános isko­lából és Ludáfiyi János a szentendrei központi iskolából. A műalkotások elemzésében az első díjat az abonyi Szvo- boda Zsuzsanna és a szent­endrei Balalik Ágnes szerezte j meg. Farkas Péter I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom