Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
4 azztt 4/)* ’g x/imav 1981. MÁRCIUS 19., CSÜTÖRTÖK KERAMIAKIÁLLÍTÁS SZENTENDRÉN ...az harmadik füllér adassák... 5 Már a tárlat első napján annyian jöttek a szentcnd- § rei Népművészetek Házába, hogy be kellett zárni az aj- ! tót. Ezernél is több érdeklődő bizonyította, hogy a Pest | megyei Múzeumok Igazgatóságának itt rendezett kiállí- 1 tássorozatát — a fafaragások, szőttesek, hímzések után —, nagyon jó gondolat volt a kerámiák bemutatásával folyNémet nyelven Nemzetiségi vetélkedő Két helyen rendezik meg a Nyújts testvéri jobbot című német nemzetiségi vetélkedő országos döntőjét. Március 29- én, az oroszlányi városi művelődési központban a Győr- Soprom, a Komárom, a Veszprém, a Fejér és a Pest megyei, valamint a budapesti döntőn 'legsikeresebben szerepelt együttesek 'lépnek a zsűri elé. Április 26-án, a bonyhádi Vörösmarty művelődési központban a Baranya, a Tolna, a Somogy és a B-ács-Kisf.cun megyei döntőn kitűntek szerepelnek. E kulturális vetélkedőit tavaly harmad ízben hirdette meg a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége azért, hogy elősegítse a nemzetiség anyanyelvén ék, népdalainak, népzenéjének ápolását, folklórja rejtett kincseinek felikutatását, még több teret, lehetőséget adjon a bemutatkozásra amatőr együtteseinek, művészeinek. Az érdeklődést — ha fel is ötlik bennünk a gondolat —, nem nevezhetjük a népművészet iránt napjainkban, mintegy divathullámként megerősödött figyelem megnyilvánulásának. Inkább olyanféle érdeklődésről lehet szó. amely- lyel az ember önmaga felé fordul, hogy a jelen megítéléséhez számba vegye múltjának értékeit, eredményeit. A kerámia története összeforrt az emberiségével, a vándorló népek megtelepülése összekapcsolódik az agyagból formált edények megjelenésével. Az állandó otthont választó ember kényszerült rá ugyanis a víz, majd az ételek tartós tárolására, s hamarosan sor került a következő lépésre, a főtt ételek fogyasztására is. Az agyaghurkától a korongolásig Nem a bemutató ürügyén, hanem a kiállításról írom a fentieket. A tárnát — amelynek anyagát a megye tizenná- rom múzeumából válogatta I. Sándor Ildikó néprajzos, Tettamanti Sarolta és V. Hol- part Agnes régész-muzeológus —, egészen a kezdetektől mutatja meg a látogatóknak a kerámia hatezer eves történetét, változásait. A majd’ nyolcszáz tárgy legkorábbi darabjai még az őskori díszítőművészetről beszélnek, illetve arról az ősi technológiáról, amelyet egyes természeti népek még ma is alkalmaznak: az agyaghurkákikal való felrakásról — a legújabbak a XX. század elején készültek pedig arról, hogyan váltja fel a népművészetet a gyári termék, a hagyományosan kiégetett tárgyat a kemény cserép. Külön terem jutott a kiállításon annak az anyagnak, amely az őskortól a középkorig mutatja be a kerámia történetét olyan edényekkel, tárgyakkal, amelyek Pest megyei ásatások során kerültek elő. Célszerűség és esztétikum — már a több ezer éves, szertartásokhoz használt talpas kelyhek, a már korongoléssal készült kelta edények, majd a rómaiak idején itt készült ólommázas edények, vízvezetékcsövek, az avarok alig díszített kerámiái is erről beszélnek. Nem volt- ez másként, a középkorban sem, amikor egyaránt kedvelt volt a hazai fehérkeráimia és az Ausztriából importált szürke edény. kolozsváriak már- 1512-ben céhbe tömörültek, a pozsonyiak céhszabályzata 1569-ben keletkezett. Ezt vették át a győriek 1633-ban, s adták tovább később a váciaknak. Ahogyan a céhszellem egymástól távoli városokban egyformán vagy hasonlóan jelentkezett, ugyanígy teremtődött meg maga az érték is az ország, sőt Közép-Európa különböző pontjain, s jutott el messzi falvaikba, városokba. A kiállítás egyik termében térkép jelzi: honnan is kerültek kerámiák Pest megye területére. Ősi hatású fekete korsók Mohácsról, polgáriasul- tabb ízlésről beszélő, városrészlet rajzával díszített bögre a Morva-vidékről, tálak, tányérok Passauból, Znaim- ból, Gmundenből, a mai, forma- tervezett tárgyakkal vetekedő sötétbarna edények Szegedről ... A kerámiák zöme azonban négy nagy fazekasközpontból érkezett — s ezeknek külön termet szántak a rendezők —: a megye délkeleti részére Mezőtúrról, a nyugatira, északira Tatáról szállították a cserepet. Tűzálló edényt a Felvidékről, Gömörből hoztak az alföldi részekre, és Csákvárról a dunántúlira, A folyam menti városokból Aligha lehet egyszeri látogatás során mindent alaposan szemügyre venni, a bemutató minden értékét befogadni. Erre szerencsére nem is kényszerülünk rá, hiszen a tárlat kát éven át várja az érdeklődőket. Két gondolat azonban már az első pillanatban felmerül, talán minden látogatóban. Az egyik a paraszti lét rendjével, társadalmi rétegződésével kapcsolatos. A társadalmi rangkülönbségről nem a kerámiák szépsége, hanem a száma beszélt, s az edényeket még a legszegényebb családokban is szigorú rend szerint használták. Akkor Jó, ha friss, ropogós az újság-1 i lé- Jó napot! —■ Kérek egy Pest megyei Hírlapot. — Sajnos elfogyott. A mondóka régi — de Picéién legalábbis igaz. Ha valaki kicsit késlekedik és a délutáni órákra halogatja a lap megvásárlását, gyakran kaphatja újság helyett ezt a választ. Kézenfekvőnek tűnik a megoldás: elő kell fizetni a Pest megyei Hírlapra, és akkor az minden reggel kérés nélkül házhoz jön. Hogy mégsem így áll a dolog, hogy bizony alig-alig gyarapodik a községben a megrendelők száma, arról Farkas Sándorné és Bruder Istvánná, a helyi postahivatal vezetőhelyettese, illetve hírlapfelelőse az alábbiak szerint vélekedik: — Errefelé nagyon sok a bejáró, ingázó dolgozó. Hat órakor, amikor a lap megérkezik, legtöbbjük már a munkapad mellett áll valamelyik budapesti nagyüzemben vagy legalábbis úton van munkahelye felé. Érthető tehát, ha inkább valamelyik pesti standon vesz újságot és ha nap közben ideje van rá, elolvassa, vagy még befelé menet átböngészi. A napilapok — így a Pest megyei Hírlap is — igazán frissiben, ropogósán a reggeli órákban érdekes. Valószínűleg ez a leglényegesebb oka annak, hogy a legnagyobb igyekezet mellett sem tudtunk eddig 70—80 előfizetőnél többet toborozni Pécelen. De még a munka elején vagyunk. Viszont a vasárnapi, áruspéldányt elkapkodják. Az áthúzott Budapest feliratú tábla nyomában ott a másik, amely már azt hirdeti. Pest megyében, Pécel községben járunk. Még a hivatalos távolság sem nagyobb három kilométernél, szinte összeérnek a szakigazgatási határok. A fővárosra tapadt község lakosai általában a négy országos napilapot fizetik elő. ösz- szesen hetvenkét stabil megrendelője akad Pécelen a Pest megyei Hírlapnak. Ebbe beletartozik qp. MSZMP szervezete, a tariacs, a helyi Áfész és hatvanegy egyéni előfizető. Első hallásra nem túl nagy szám, de Bruder Istvánná segít az arányok helyes értékelésében : — Ha azt vesszük, hogy Pé- celre összesen ugyanennyi Űj Tükör érkezik, ami olykor egy egész családnak jelent egész heti olvasmányt — ugye már nem is olyan kevés ... Nem kedvezett az előfizetés népszerűsítésének a postai tarifa- emelkedés sem. De csak átmenetileg. Igaz, mellette szól, hogy rendkívül megbízható kézbesítőink vannak — állandó, régi gárda. Nálunk soha nincs panasz, reklamáció. — Ellentmondásnak tűnik ugyan, de nem az: a stagnáló előfizetői létszám nem jelent érdektelenséget. A község lakói a Népszabadság, Magyar Nemzet és Népszava — a három legtöbbek által olvasott országos napilap — mellett igényt tartanak a megyei lap információira is. A helyi élet kérdéseivel, az itt és a kör-- nyéken lakók mindennapos problémáival leginkább mégis a Pest megyei Hírlap hasábjain találkozhatnak az olvasók. — Farkas Sándorné, a postahivatal vezetőhelyettese napi munkája során találkozik az elmondottak bizonyítékával — az eladott példányszámmal. — Határozottan növekszik a kereslet az újság iránt. Persze ezt nem lehet naponta lemérni, van, amikor marad, van, amikor még tucatjával keresik a lapot, hiába... A vasárnapi 530 példánynak nyoma sem marad hétfőre! Farkas Sándorné szavait perceken belül igazolják a tények: ottjártunkkor (hétfőn) az egész postahivatalt tűvé kellett tennünk egy előző napi Pest megyei Hírlapért, hogy az önkiszolgáló forgóállványról ne hiányozzon a legújabb szám se a fényképen. L. Zs. Négy nagy fazekasközpont A bejárati ajtóval szemben a váci fazekasok 1698-ban keletkezett céhszabályzata függ. Az egykori mesterek győri kollégáiktól kérték el a szöveget, ... hogy ők is jó mesterségben minden jó rendtartásokat és erkölcsöket az szerint gyakorolhatnának ..., s igazították nyilván némiképp a helyi körülményekhez. Hogyan becsülték akkoriban a fazekasok munkáját? ... Item egy átallyában munkálkodó hegénnek egy zöld kemencze rákásátul adassák húsz pénz. Heted számára munkálkodó Legénnek egy zöld kemencze rákásátul tizenkét pénz. az Legén pedig tartozik maga az agyagot haza hordani és azt el készíteni, és minden edént Szárasztani kirakni, kemencze foltozástul egy Rénestul tíz pénz járjon, általlyában munkálkodó hegénnek pedigh az harmadik füllér adassák ... szögezi le a szabályzat. A megye területén a váci volt az egyetlen fazekascéh, de ha az egész országot vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a A másik gondolatot megnyitó beszédében dr. Kresz Mária kandidátus fejtette ki részletesen, további meditációra ösztönzően. A kiállítás — mondotta —, a nép művészetével együtt a Dunát, a népeket összekötő folyót is a figyelem középpontjába állítja. A folyam menti városok adták át egymásnak a fazekasság megszervezésének módszereit, de átadták, közvetítették a mesterségbeli tudást, s nagyon gyakran a Dunán hajózott nyugatról keletnek, északról délre maga a kerámia is. A híres bécsi fazék, a gmundeni fehér-zöld csíkos edény, a vyskovi rózsaszín reformkori edény, amely Petőfi idején is néoszerű volt, s amelyet százával használtak a szomszédos szigeten, Tahitót- falubnn — mind vízi úton érkezett. A cikk elején a kerámiáról, mint a megtelepedés jelképéről szóltam. De értelmezhető talán az egymás mellett élő közép-európai néoek egymást kölcsönösen gazdagító kapcso- Wtainalk sz'mbólumKként is. Sőt: így értelmezhető igazán. P. Szabó Ernő ISMÉT GYÁRTJÁK A Évszázados forrná k Évszázados formákat keltettek új életre a pécsi Zsolnay porcelángyárbam. A szakemberek fellapozták a féltő gonddal óvott vaskos fóliánsokat, amelyekben a gyár megalakulásától — 1868-tól — egészen napjainkig megörökítették a Zsolnay gyár valamennyi termékét. A kézzel illusztrált, úgynevezett fazonkönyvek tizenhét kötetének tízezernél több modelljéből megrendelőikkel közösen választották ki a legszebb darabokat, és elkezdték azok újbóli gyártását. A régi formákon kívül visz- szanyúlnak a hajdan híres díszítőelemekhez is. Az újra divatos, kézzel festett, jellegzetes Zsolnay-motívumokat a jövőben a gyár egyre több termékének dekorálásához felhasználják. A világhírű porcelánok terveit tartalmazó öreg könyveket az évtizedes, — sőt némelyiket az évszázados — használat jócskán megviselte. A Zsolnay-.gyár szakemberei ezért elhatározták, hogy a régi rajzokról, leírásokól másolatot készíttetnek. A gyárral már hős,szú ideje jó kapcsolatban álló pécsi Janus Pannonius Múzeum szakmai segítségét is igénybe veszik az értékes dokumentumok megmentéséhez. HETI FILMJEGYZET Ballagás Jelenet a Ballagás című új magyar filmből. Kamasznak lenni sosem volt könnyű. Tessék csak felidézni Móricz, Kosztolányi, Babits — vagy akár Stendhal, Balzac, netán Romain Rolland kamasz-hőseit: megannyi zűrzavar, kínlódás; a formálódás, az élettel való szembesülés, a keserű tapasztalatszerzések, a félszeg szerelmek, a dühödt lázadások, az én-keresés időszaka ez. S ami a legnehezebb: jóformán senki nem tud e kamasz-évjáratoknak igazán segíteni. Szülők, nevelők, felnőttek, az egész felnőtt társadalom alig tehet többet, mint próbálja megérteni őket, próbálja úgy átsegíteni őket ezen a lázas időszakon, minit egy súlyos betegségen. A baj ott szokott kezdődni, hogy vagy a felnőtt társadalomnak nem sikerült megtalálni a kamaszokkal közös hullámhosszát, s részint önmaguk hajdani kamaszkorát kérik rajta«: számon, részint minden konfliktustól meg akarják őket óvni, vagy pedig maguk a kamaszok nem hagyják, hogy ez a közös hullámhosszkeresés sikerrel járjon. Elszomorító példák tucatjait sorolhatja bárki, akinek magának is van kamasz korú gyermeke, ismerőse, barátja. Néna már-már tragikus színek vegyülnek e kapcsolatokba (vagy éppen kapcsolathiány okbaj. A legrosszabb alighanem e^v úgynevezett átmeneti korszak kamaszának lenni. A kamaszkialakulatlanságot körülveszi egy általánosabb, társadalmi szintű mozgás, mely maga is sok kialakuló vonással, átmeneti, változó jelenségekkel, konfliktusokkal terhes. Napjainkat általában ilyen átmeneti korszaknak szokás nevezni; érthető ha a mai kamaszoknak, itt, és most, különösen nem könnyű. Az új magyar film a,Ballagás, mai magyar kamaszokról szól, s már ezzel a témaválasztással nehéz lecke elé állítja önmagát. Ha 'ugyanis a film valamelyik irányba elbillenti rokon- és ellenszenvei mérlegét, a nyújtott kép csak torz és hamis lehet. Épp ezért szögezzük le mindjárt: az első játékfilmjével debütáló Almást Tamás rendező (aki — Nagy András társaságában — a forgatókönyv egyik szerzője is) igen jól találja meg az ará nyokat, s ez filmje egyik nagy értéke. Ügy csinál „kamaszfilmet” hogy nem fetisizálja a kamasz-magatartást, a kamaszgondokat, a kamaszvilágot; nem hiszi, hogy pusztán azért, mert valaki tizenhét-tiszen- nyolc éves már eleve született zseni, s eleve zseniális, eleve abszolút igaz minden megnyilvánulása. De nem hiszi azt sem, hogy a felnőttek világa eleve kész, és hogy értékesebb eszméket követ, vagy rokonszenvesebb, demokratikusabb, mint a kamaszoké. Sőt, a film még tovább megy, mert azt is kimondja, hogy a kamaszok, az érettségi előtt álló fiúk-lányok világa jelleme, én- és közösségtudata, világszemlélete, értékrendje gyakorlatilag olyan, amilyenné mindezeket a felnőttek — szülők, tanárok, egyáltalán: az egész felnőtt környezet — formálták (vagy éppen nem formálták). Mi több; ez a felnőtt világ a maga értékrendjeivel, ravaszkodásaival, tekintélyelvi hierarchiájával, megalkuvásaival és törtetéseivel szép lassan belekényszeríti a kamaszokat is ugyanazokba a sémákba skatulyákba, ugyanazok közé a korlátok és falak közé, s ezáltal mintegy újratermeli a konfliktushelyzetet, mert a mostani kamaszok, pár év múltán maguk is felnőtté válva, talán ugyanezeket a magatartásformákat gyakorolják maguk is, és gyakoroltatják a gyermekeikkel is. És éppen ebben a vonatkozásban nyugtalanító film ez a különben rokonszenvesen borzas és harsány, ugyanakkor meglepően érett filmes eszközökkel élő alkotás. Nyugtalanító, mert az 1980-as évek kamaszainak amúgy is nehéz helyzetéről úgy ad képet, hogy a néző azt érzi: ez a nehéz helyzet a következő években aligha enyhül — s ennek csak részben (nem is nagyobbik részben) a kamaszok az okai. A film a februári budapesti filmszemlén a legjobb első film díját kapta; méltán. Azt merném ajánlani: sok-sok felnőtt nézze meg (a gyerekek úgy is megnézik, hiszen olyan kevés magyar film szól kifejezetten róluk és nekik) — s ne csak megnézze, hanem gondolkodjon is el azon, amit a film a fiatalokról és a felnőttekről. s a köztük levő (vagy nem levő) viszonyról mond. Tévúton E román filmet nézve (rendezője, s egyben egyik írója Alexandra Tatos) eszünkbe jut egy idestova tíz évvel ezelőtti „digózó” magyar lányokról (Szomjas György készítette). S eszünkbe jut sok-sok riport, beszámoló a. hasonló sorsra jutott fiatal nőkről — akik tudniillik engedtek a nyugati férj- fogás lehetősége csábításának, s az esetek nagy részében nem az áhítozott gazdagságot, gondtalan jólétet és boldogságot találták meg, hanem a szolid szegénységet, a lenézett „idegen” státusát s a nőnek mint a férj magántulajdonának a „pozícióját”. (Egyik új filmünk, a i Vámmentes házasság is tulaj- I donképpen ezt a témát kerülgeti, bár megpróbálja humorban feloldani). így hát Tatos filmje nagyon is ismerős dolgokról szól; mondhatni, már a bevésés erejével hat, különösen, hogy hősnőjével Doinával olyan sablonosán esnek meg a gazdag nyugati (NSZK-beli) férj oldalán a dolgok, mintha a jelenség valamennyi tünetét bele akarták volna zsúfolni ebbe az egyetlen filmbe. így inkább hat a Tévúton valamiféle didaktikus tanmesének, mint a valóban sok, súlyos emberi konfliktust rejtő téma hitelt keltő feldolgozásának. Münchhausen báró csodálatos kalandjai Francia rajzfilmen láthatjuk a híres nagyotmondó kalandjait. A francia változat kitű nik figurái ötletes mozgatásé val és az alakok karakterisztikus rajzával — valamint azzal, hogy a kissé nehézkes német humort könnyed, olykor frivol és gunyoros francia humorrá, hangolja át. Takács István » i l
