Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
1981. MÁRCIUS 19., CSÜTÖRTÖK mkcin ~a sJlwmw Hulladékból — színarany Egy év alatt mintegy 9 kilogramm színaranyat nyertek vissza hulladékból az Egyesült Izzóban. A nagyvállalat aranybevonatot alkalmaz a vevőcsövek, egyes félvezetők gyártásánál, s hogy a hulladékba kerülő selejtes alkatrészekkel együtt ne kelljen az aranyat is a szemétbe dobni, egy ötletes újítással aranyregeneráló technológiát alakítottak ki. Az Izzó budapesti gyártelepén külön üzemet is építettek az aram ygyártás hoz. Amikor elkezdték foglalkozni az ötlettel, máris megkezdték a hulHadélkanyagok összegyűjtését. ______, Ki stermelőknek Hermes—Agroker közös műtrágya-értékesítési akció kezdődik március 20-tól: kiskereskedelmi forgalomban is kaphatók lesznek 50 kilogrammos csomagolásban a különféle műtrágyák. A vetőmagiboltok eddig csak 5—10 kilogrammos műtrágyacsomagokat árusítottak. A kereskedelmi tapasztalatok szerint azonban a nagyobb csomagokat is szívesen vásárolnák a kistermelők, ezért szervezik meg az árusítást, egyelőre a Hermes budakalászi facsemetetelepén. A nagy csomagolás jelentős megtakarítást jelent a vásárlóknak. A különböző műtrágyáktól függően 30—40 százalékkal olcsóbb az 50 kilogrammos tétek Sajtformázó kádak Az Élelmiszeripari Gépgyárban mezőgazdasági, élelmi- szeripari gépeket készítenek hazai és külföldi megrendelőknek. A Szovjetunión kívül Ausztriában és Olaszországban is kelendők a gyár termékei. A képen a sajtgyárakban használatos 10 ezer literes sajtformázó kádak összeszerelését látjuk. Magyar sxahadaffom Polisztirolhab-beton Üj magyar szabadalom, a polisztirolhab-beton hasznosítására kötött szerződést hat építőipari vállalattal a Licencia találmányokat értékesítő vállalat. Az újfajta könnyűbeton alkalmazása az épületek energiaveszteségeit csökkenti, kedvező műszaki tulajdonságai révén tetők, födémek, falak és Húsz év — nagy idő? Régen volt, de igaz — Inkább előveszem az első brigádnaplót, mert az ember hasból azt beszélhet, amit akar — mondja Tóth Pál Péter —, a „habokra” szónokolni pedig nálunk sem szokás. Á MAHART durtaharaszti üzemében is nagyon régi hagyományai vannak a szocialista Ijrigádmozgalomnak. Hogyan kezdődött és hol tart ma? Efről így beszél az első szocialista közösség életre keltője, aki ma az üzem párttitkára. Az első lépés — Régen, nagyon régen volt, de sohasem felejtem el. Egy este szokásomhoz híven, a rádiót hallgattam otthon. Kádár elvtárs beszédét közvetítették Csepelről. Ott szólt az akkor még kibontakozóban lévő mozgalomról, annak fontosságáról, jelentőségéről. Hol is beszélhetett volna erről, ha nem Csepelen, ahol akkor már elindult a mozgalom. Ez megmaradt bennem, annyira, hogy másnap bent, az üzemben, reggeli időben óvatosan szóba hoztam a fiúk előtt. Aztán másnap megint úgy alakult, hogy ismét téma lett. Két-három nap múlva már mindenkinek tetszett a gondolat, de azt is meg kell mondani, hogy a lényegét igazán még nem láttuk át. Gondoltam egyet, átruccantam a Csepel Autógyárba, ahol már volt néhány ilyen közösség. Nézelődtem, kérdezősködtem, aztán 1961. december 27-én megalakítottuk az Április 4. szocialista címért küzdő brigádunkat. Ez volt az első az üzemben. Elsősorban a munkafegyelem szilárdítását, a kollektív szellem kialakítását. valamint az általános és politikai műveltség növelését tűztük célul. Nem volt egyszerű, mert akkortájt az emberek inkább csak magukkal voltak elfoglalva. Elvégezték a napi munkát, aztán ment mindenki a dolga után. Időbe telt közösséggé formálni az egyébként kitűnő szakmunkásokat. Lett versenytárs — Lassan-lassan mindinkább megtaláltuk az utat. De... Egyedül versengeni? Partnert kerestünk, hogy lehessen kit legyőzni. Az asztalosokat beszéltük rá, ők is megalakították brigádjukat. Aztán már ment minden, Emlékeket idéz Tóth Pál Péter a brigádnaplóból mint a karikacsapás. Egyre többen csatlakoztak, ma már 12 szocialista kollektíva munkálkodik az üzemben. S hogy milyen eredménnyel, arról az eddig elnyert kitüntetések, elismerések tanúskodhatnak. No, meg a község bölcsődéje és óvodája. — Az akkori kollektívából, sajnos, már kevesen vannak, nyugdíjba mentek, néhányan pedig már nem élnek. Nem csupán a termelőmunkában járt élen az elsőként megalakult kollektíva, nagy súlyt fektettünk az egyén formálására is. Többen végezték el, fejezték be félbehagyott tanulmányaikat, és ez a közösség az idők folyamán négy párttagot is kinevelt. Jönnek a fiatalok Időközben átadtam a brigádvezetői tisztet egy kollégának. A kollektívától azonban nem váltam meg, ma is tagja - vagyok, csak mint politikai vezető. Húsz év, nagy idő? Nem is tudom. Azt hiszem, igen. Legalábbis az azóta elért eredményeinket tekintve. Kár, hogy közben egy kicsit meg is öregedtünk. De az mindenképpen megnyugtat, hogy a fiatalok sem rosz- szabbak nálunk, átveszik a stafétabotot, A további már elsősorban az ő feladatuk. Ám azért még mi is itt vagyunk... Látó János a különféle előregyártott elemek, válaszfalak tökéletes hő- szigetelését oldja meg. A találmány nagy előnye, hogy alkalmazása semmiféle beruházást nem igényel, mivel a polisztirolhab-beton az építőipari vállalatok hagyományos berendezéseivel is előállítható, illetve szállítható. Ráadásul a friss beton szállításához mixerkocsira sincs szükség, mert az anyag a szállítás közben nem esik, nem rázkódik szét. Az új terméket már kipróbálták: a Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat a nemrég felépült Zalai úti óvoda mintegy 2000 négyzetméternyi tetőszerkezetét polisztirolhabbal hőszigetelte. A szakértők arra számítanak, hogy hamarosan több építőipari vállalat érdeklődik az új anyag iránt, s a polisztirolhab a magánépítkezőkhöz is eljut. A Licencia vállalat nemrégiben kísérleti szerződést kötött egy kuvaiti házgyárral, amelynek értelmében olyan szend- vincspaneleket készítenek, amelyben polisztirolhabot használnak hőszigetelő rétegként. Ha a házgyári kísérletek jó eredménnyel zárulnak és megoldódik a polisztirolhab esoportzsalus öntése, akkor Kuvait is vevő lesz az új anyagra. A lakosság is ráhajt Tavaszi leltár Sóskúton Ügy másfél éve, amikor erre jártam, a .sóskúti porták körül színes, késő őszi virágok pompáztak a napsütésben. Most, a csupasz fák között, a szőlőkben kora tavaszi sürgö- lődést látni; továbbá, mintákkor is: építkezést. Szép, emeletes házak fehérlenek, masz- szív anyagukat, a világos, jókora köveket a helyi kőbánya adja, no nem ingyen, hat forintért méri darabját. Példás ötlet Van új útszakasz is, betonon fordul a busz a végállomáson és mert itt mindent kétféléi figyelnek, irigy és féltő szemmel, a társközség, Puszta- zámor lakói sem elégedetlenek, hiszen náluk is nőtt vagy fél kilométerrel a jó minőségű főút. Ám hiába, még mindig kevés ... Sárosak bizony a két község utcái, de feltöltésükre, egyengetésükre a szükség jó ötletet adott. Meglátta a sóskúti tanácselnök, Bencsik Antal, a biator- bágyi, felszámolt vasútvonal talpfái közül kikerült kőzúzalékot. Kitűnő útfeltöltő lenne belőle és mert Bián sóder hiányzott, hasonló célra és járdaépítésre, hamar megszületett az egyezség: a sóskúti bánya ad sódert, gépkocsit, viszik Biára, visszafelé meg követ hoznak Sóskútnak. Mindkét község jól járt, csak a biai elnök, Barczi László kérdezte derűsen, már a tranzakció végén: — Ez mind szép, de mit ad a sóskúti tanács? — Miénk volt az ötlet, nem? — állapították meg (joggal) a sóskútiak. Mégpedig — úgy vélem — példás ötlet. Útmutató távlatokban is. Jelzi, hogy ki lehet és ki kell használni a szomszédos települések eltérő helyzetéből adódó, egymást kiegészítő- adottságokat, lehetőségeket. A kooperáció, ilyen szinten, egy tágabb, a faluhatárokon túl terjedő, jó értelmű lokálpatriotizmus kifejlődését is serkentheti. Vízhálózat Még olyan együttműködést is, hogy például a épitendő tárnoki iskola terveit átvennék Sóskúton is, csökkentve ezzel a költségeket, amelyek nagyok és egyelőre úgy tűnik, nem előteremthetők. Kosztári József, a kőbánya vezetője, a tanácsülésen az egész évi fejlesztési alapot az iskola céljára javasolta felhasználni. Varga Tamásné óvónő (gyesen) arról beszélt, mi mindent tenne a falu az iskoláért. A mozi előtt megszólított srácok például akár most nekiállnának maltert keverni, ásni, amit kell. Az iskola ugyanis régi, kicsi, rossz állapotban van. Külön működik a napközi, külön egy politechnikai műhely, még a klubkönyvtár is segiti az oktatást. Az áldatlan állapotok tényét nem vitatja senki, ám gyors, teljes megoldást, vagyis egy legalább nyolc tantermes iskolát felelőtlenség lenne ígérni. Mai árakon — véli Bencsik Antal — vagy huszonöt- millióba kerülne, bár ő letenné a nagyesküt, hogy ebből tízmilliót kitenne a lakosság, az üzemek társadalmi munkája — a maradék viszont, sajnos, nem kerül elő csak úgy, kívánságra. Keserves ezt belátni, de sajnos — objektív tény. Gyorsan derűsebb témára váltanak beszélgetőpartnereim. Mutatják például a járdákat. Tavaly négy kilométer készült el, társadalmi munkában, természetesen. Megoldódott, és ez a legfontosabb eredmény, az ivóvíz gond. Sóskúton teljesen kész és működik a hálózat. Zámoron, sajnos, húzódik a munka, őszre ígérte az Érdi Viz- és Csatornamű Társulat, de közbeszólt az időjárás, meg az érdi csatornázások — talán tavasszal készen lesznek. Remélik, különösen, amikor látják, hogy Sóskúton már a házakba, a fürdőszobákba köti a vizet egy másik cég, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Bolt, klub Jegyzetfüzetemben tovább szaporodnak e tavaszi leltár tételei. A pusztazámori élelmiszerüzletet bizony másfél éve elég csúf állapotban találtam. Most kívül-belül kitatarozva, több eladóval várja 'ti helyieket, akik Kopreda ifélát dicsérik. A diósdi csapágygyár rendésze másodállású kőműves kisiparos. A tanács kikérte vállalatától — két hónapra hogy tegye rendbe a boltot. Újak a közvilágítás higanygőzlámpái is. Ezt a drágább, de tartósabb formát választották, mert a Fejér megyei Baracska (az ottani áramszolgáltatóhoz tartozik Sóskút— Pusztazámor) villanyszerelői ha elromlott egy utcai lámpa, általában sötéten javították. Amely szakkifejezés annyit tesz, hogy nappal cserélték a sűrűn tönkre menő 60-as, 100- as égőket, de az áramot nem kapcsolták be, hogy kipróbálják, valóban égnek-e. A furcsa javítási módszert ritkítják a lényegesen hosszabb életű, no meg jóval fényesebb új lámpák. Alakul az iparcikkbolt ügye is. Régóta folyó, hosszú tárgyalások végre talán pontot tesz a budai járási Áfész, amikor korszerű üzletet épít, talán nemsokára. Kész az űj kézilabdapálya a sóskúti óvodánál és — az előbb említett egy ide, egy oda alapon — gyepes focipáplyán játszhatnak a zámoriak is. Kéri Mihály, a klubkönyvtár nemrég diplomázott fiatal vezetője, sok új ötletet hozott, például nyugdíjasklubot alakítottak. Ifj. Cserődi József, az önkéntes tűzoltók parancsnoka, régi tűzoltószerszámokat, eszközöket talált, szeretnék állandó kiállításon bemutatni a klubban. Nem panaszkodhatunk Azt mondja Bencsik Antal: — Látja, most, hogy így számbavettük, mi mindenünk van, mit csináltunk, mik a gondjaink — tulajdonképpen nem panaszkodhatunk. Feladat persze van bőven, de ezek — leszámítva az iskola ügyét — könnyebb, ám folyamatos munkák. Utak, járdáié építésére gondolok főleg,' vagyis környezetvédelemre, mert mi ezt is annak véljük, akárcsak a tisztaságot, a falu rendezettségét. Mondom, ez állandó tevékenység, de hogy eredményes lesz, arra biztosíték a lakosság. Tavaly sóskútiak, pusztazámoriak majd másfél millió forintnyi társa dalmi munkával építették községeiket — maguknak. Andai György A naip forróin tűz a háztetőre. Két férfi ül a léceken, mint valami sokbordájú lovon. Kopácsolnak, dolgoznak. — Cser-epet — kiált a széles hátú, vastag nyakú férfi és szerszámait elrejti a farára kötött bőrtarisznyába. — Hozom. Olyan eiz a hang, mint egy rekedt, fiatal kakasé: hetyke, hetvenkedő. És a fiú, mint egy légtornász, kúszik le a lécek között, aztán eltűnik a padláson. Elnyeli az árnyék, de csak azért, hogy egy pill: nat múlva megint megcsillanjon a napfényben bronzbarna teste. Barnáné, a harmadik emeleti kis özvegy, az ablakból nézi a cserepezőket. ■Éjszakás a héten. Reggel fekszik le, de a kopácsölás felveri álmáiból. Dühös, bosszankodik, de azért ott áll az ablak mellett, nézi, hogyan serénykednek. A fiú csak tegnap vette észre, amikor élhúzta a függönyt. Még füttyentett is. Barnáné gyorsan ellépett az ablaktól. A csibész — motyogta és besietett a fürdőszobába. Aznap már nem ment közel az ablakhoz. Pedig a fiú oda-oda lesett. Fütyöré- szett: Járom az utam, a macskaköves utam... — Cserepet! — Viszem. — A kezembe add, te, vagy neked is megártott ez a korai hőség — kiált a fiúra az öreg. Homlokukon gyöngyözik a veríték. Valahol rádió szól. A déli harangszó kiveszi a két férfi kezéből a szerszámot. Az öreg nyújtózkodik a padláson, aztán a fiúra les. — Ebédelj meg, aztán leheveredhetsz — mondja. — Én leugrok. Kettő felé jövök. Érted?- — Naná! — Mit vigyorogsz? — Csak mondom, hogy értem. Már ül is le az árnyékba, bontja a táskáját és rá se hederít az öregre. Bába Mihály: C^óerepezőlz Eszik. Mire az öreg elindul, be is kapja az ennivalót. Rágyújt. Félig szívja a cigit. Eloltja. Kiles az udvarra, öt nem latjaik, de ő mindenkit lát. Milyen furcsa. Meglesheti az embereket. Tekintete végigfut az emeleteken. Megáll Barnáimé ablakán. A függöny leeresztve. De érzi, hogy áll valaki az ablak mögött. Hirtelen szomjúságot érez. Torka, mintha kiszáradt volna. Feláll, fogja az üveget és megy le a padlásról. Vízért. A csigalépcsőn balra fordul. Az első ajtónál megáll. A 'névtáblára pillant: özvegy Barna Sándorné. Keze a csengő ■gombján. A berregést, mintha nagyon távolról hallaná. Aztán csend. Valahol hangosra csavarják a rádiót. Az előszobában motozás. Az ajtón egy kis rés támad. — Tessék. — Csókolom. Ne tessék haragudni. A cserepező vagyok. Egy kis friss vizet szeretnék. Ebben a melegben .,. Az asszony hátrább ]ép. — Tessék. A konyhában a csap. Megy elöl. Nem néz a fiúra. A fiú megcsavarja a csapot. A víz vastag sugárban ömlik. Alá tartja a kezét — Langyos. — Meleg van. — Odafönt a tetőn. De itt, kellemes. — Itt is meleg van. Tessék egy bögre. — Üvegből is megiszom. — Az öregnek viszi? — Neki nem kell. Ö elment. Inni — mondja. Szájához emeli a bögrét, isz- sza, issza mohón a vizet, de tekintetét nem veszi le az asszonyról. Kerek arcú, kicsi, gömbölyded asszonyka. A válláig sem ér. Csak a szeme nagy. Mint két mécses. — Mikor fejezik be? — kérdezi az asszony. — Szombatra. Talán. — Aztán mennek tovább? — Megyünk. A mi munkánk ilyen Ahol rossz a tető, odamegyünk. Mindig Jó ez. Változatos. — Szereti a cserepezé&t? A fiú leteszi a bögrét — Szeretem. Az asszony bólint. A fiú körülnéz ; konyhában. Cseppnyi az is, mint a: asszony, és tiszta. Fogja az üveget é kilép az előszobába. — Vizet nem visz? — néz rá az asz szony mosolyogva. Csak most látja, hogy üres az üveg Nem engedett bele vizet. Egy pillanatig hintáztatja az üveget. Majd leteszi — Nem. Minek? — mondja és közelebb lép az asszonyhoz. — Úgyis langyos lenne rögtön. Ha megszomjazom, leugrok. Ugye, ad még egy bögre vizet? — Hát... amíg itt dolgoznak. Most úgyis éjszakás vagyok. — Akkor szüret — nevet a fiú. — Előre is köszönöm. Még közelebb lép az asszonyhoz. Az asszony nem húzódik hátrább. Szeme most mintha még nagyobb lenne. A fiú átöleli a váltót. Az asszony keze tétován a fiú derekára kulcsolódik. — Ha megszomjazol, gyere csak nyugodtan — mondja szinte súgva az asz- szony és besodródnak az előszobából a kicsi szobába. fiú nemsokára ismét ott ül a tetőn. Vidáman fütyörész: Járom az utam, a macskaköves utam... A harmadik emeleten alig észrevehetően meg'lebben az ablakon a függöny. A nap melegen tűz a háztetőre, amelyen két férfi ül a léceken. Javítják a tetőt. Cserepeznek. Az udvar, a ház csendes. De olykor felhangzik az öreg mélyhamgú, rekedi kiáltása: — Cserepet! S jön rá a kakaskodó hangú válasz: — Viszem! Barnáné az ablak mellett ül. Mosolyog. Várja, hogy mikor szomjazik meg a fiú. A \ i i
