Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
1981. MÁRCIUS 19., CSÜTÖRTÖK %}(íűav 3 JÚj növények születnek Illést tartott az országgyűlés egészségügyi bizottsága Szabol cs-Szatmár egészségügyének helyzetével ismerkedik és az ágazat fejlesztésének tapasztalatait tekinti át kétnapos nyíregyházi ülésén az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Schultheisz Emil egészségügyi miniszter is. Pesta László elnöki megnyitója után dr. Magyar János megyei főorvos beszámolt Szabolcs- Szatmár egészségügyének az elmúlt évtizedben végbement fejlődéséről. A vezetőképzés feladatairól A vezetőképzés fejlesztésének feladatai címmel kétnapos konferencia kezdődik szombaton az MTESZ Kossuth Lajos téri székházában. A konferenciát, mint szerdán a Magyar Sajtó Házában rendezett sajtó- tájékoztatón elmondták, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és az Országos Vezetőképző Központ szervezte azzal a céllal, hogy meghatározzák a vezetőképzés megújulásának feladatait és gyakorlati segítséget nyújtsanak a vezetőképzés szervezetének. A nagyüzemi mezőgazdaságban új növényfajták elterjedésével új kártevők is meghonosodnak. A Növényvédelmi Kutató Intézetben — Budapesten és Nagykovácsiban — alapkutatásokat folytatnak. A laboratóriumi körülmények között a termesztett növények kártevőinek biológiai tulajdonságát vizsgálják. Ezzel a munkával párhuzamosan új növényvédő szerek után is kutatnak. A környezet biológiai egyensúlyának megőrzése érdekében ugyanis szűkíteni szándékoznak a különböző növényvédő szerek káros hatáslehetőségeit. Egyenrangú hkSkiisfák Két kerékkel a ceglédi utakon Hírszegény időkben sűrűn olvasni a lapokban, hogy ez vagy az a holland, esetleg dán miniszter biciklin jár munkahelyére. A nálunk figyelmet keltő hír az említett országokban aligha szolgál érdekességként. A kerékpár ugyanis soksok évtizede mindenki által kedvelt tömegközlekedési eszköz. Aki gyorsan, idegeskedés nélkül akar haladni, korra és nemre való tekintet nélkül, szívesen pattan a kétkerekű nyergébe. A bicikli azonban nemcsak dán vagy holland specialitás, hasonlóan közkedvelt nálunk az alföldi városokban, így például Cegléden is. Rosszak a burkolatok Bármerre is járunk a városban, rengeteg a biciklista, százával állnak az ódivatú s a legmodernebb kerékpárok a megőrzőkben, egész biciklierdő van a gyárak, az üzemek, az intézmények portájánál. A városi rendőrkapitányságon nyilvántartott adatok szerint tavaly több mint 400 kerékpárlopást jelentettek be. Ennél persze minden bizonnyal sokkal több cserélt törvénytelen módon gazdát, hiszen egy olyan településen, ahol több a bicikli, mint amennyi a lakó, elég kicsi a remény a tettes kézrekerítésére. — Miért bicikliznek a ceglédiek? — A kérdés Sajgál Tamás, a városi tanács műszaki osztályvezetőjének szól. — Jók a terepadottságok, élnek a hagyományok, s ha valakinek nincs autója, a .lábán kívül csak ezt a módszert választhatja. Három buszjárat van ugyan a városban, de közülük kettő csak műszakváltáskor közlekedik, a harmadik ugyan rendszeresen jár az állomásra, de nem oldja meg a közlekedési gondokat. Leszögezhetjük tehát, hogy Cegléden, mint sók más magyar városban, a kerékpár valóban egyenrangú közlekedési eszköz. Legalábbis megilletné ez a jog. Mégsem igazán jó Cegléden kerékpárosnak lenni. Az utak többsége nagyon rossz, sáros, töredezett, s ez elsősorban a biciklistát sújtja. Nincs kerékpárút, védősáv, fehér jelzéssel elkerített rész sem óvja a kereke- zőket. Elevenen él az autósok és kerékpárosok ősi gyűlölete. Az utóbbiak ide-oda kormányozva kerülgetik a gödröket, a gépjárművezetők pedig habjukat tépve igyekeznek megóvni őket az életveszélytől. Céltudatos fejlesztés Az osztályvezetővel először azon töprengünk, miért megoldatlan a város tömegközlekedése. A mi helyzetünk ahhoz a kígyóhoz hasonlatos, amelyik lenyeli a farkát. Az autóbuszközlekedés fejlesztésére a Volán szerint azért nincs lehetőség, mert a város lakói úgyis biciklivel járnak. Az emberek pedig azért nem tehetik le a kerékpárt, mert nincs busz. — De a biciklizésre sem jók a feltételek. — Nem vitatom, hosszú éveken keresztül a városi úthálózat, a közlekedés fejlesztése lassú volt, nem is mindig céltudatos. Kiváló minőségű út vezet például a stadionhoz, pedig ezt viszonylag ritkán és kevesen használjuk. Ezzel szemben a teherautók — jobb híján — a város központján vágtatnak keresztül, tönkre téve az utakat, riogatva a biciklistákat. *Én sem értek azzal egyet; hogy a kerékpár megőrzéséért fizetni kell, s az autók — pedig közülük egy is legalább tíz bicikli helyét foglalja el — ingyen parkolhatnak. A város VI. ötéves tervének közlekedési elképzeléseiben azonban szeretnénk ezeket az ellentmondásokat feloldani. Fordított rend — Ennek az ellenkezőjét bizonyítja, hogy a műszaki osztály nem értett egyet a tervezőnek azzal az elképzelésével, hogy a város újonnan épülő főútvonalán kerékpárút is készüljön. — Szerintünk nem ez oldja meg a biciklisták problémáját. Néhány száz méteren az átlagosnál jobb körülmények között kerekezhetnének, máshol azonban esetleg maradna minden a régiben. A terv sarkalatos pontja, hogy megépül a városközpontot kikerülő út- gyűrű, s ezzel a teherautók nem mennek a centrum felé. Elhatároztuk, hogy fordítunk az eddigi renden: a városközpontban az autók — ha megteremtettük erre a feltételeket — csak pénzért várakozhatnak. Ezzel szemben szerte a városban olyan, kőből készült, szemre is tetszetős térplasztikákat állítunk fel, amelyek alkalmasak arra, hogy odaállítsák a vágatokba a biciklit. Ezek a kőalkotmányok egyébként arra is alkalmasak lesznek, hogy megvédjék a köztereken álló fákat is, Ma már minden új létesítmény tervezésékor számolunk azzal, hogy sokan, kerékpárral közlekednek. Néhány év múlva tehát kevesebb panaszra lesz oka a ceglédi kerekezőknek. A város a jövőben az ő érdekeiket sem felejti, amikor a közlekedés fejlesztéséről, új utak építéséről dönt. Jó lenne, ha a ceglédiek példáját máshol is követnék. Csutak András MINDEN ÜZLET létrejöttének első jelentős lépése az ajánlat. Az eladó ebben foglalja össze, s hozza a vevő tudomására, milyen árut, mennyiért, milyen határidőre tud partnerének szállítani, de még sorolhatnánk az üzlet részleteit. A hétköznapi élet normáihoz szokott olvasó talán nem is sejti, hogy maga is naponta kereskedelmi ajánlatok címzettje. Pedig így van: amikor belépve az önkiszolgáló boltba, szemügyre vesszük a polcokon elhelyezett árut, a kereskedelem ajánlatát mérjük fel. Maga a portéka szemmel látható, sőt kézbe is vehetjük, megforgathatjuk — tehát meggyőződhetünk tulajdonságairól —, az ára többnyire a csomagoláson olvasható — tehát rögtön, láthatjuk, menynyiért kerülhet birtokunkba —, a szállítási és fizetési feltételek is világosak: a kosárba helyezve, s a pénztárban a szükséges összeget készpénzben leszámolva azonnal magunkkal is vihetjük, amit kiválasztottunk. A NEMZETKÖZI kereskedelemben — hiszen az érthetőség kedvéért felhozott mindennapos példa után a továbbiakban erről lesz szó — a tartalom változatlansága mellett már egészen más formában születnek az ajánlatok. Az eladó cég részletes, írásos dokumentumok formájában közli a vevőjelölttel, mit tud a felkínált gép, berendezés, fogyasztási cikk, az árak és fizetési feltételek mellett megadja, melyik határig, kikötőig, repülőtérig viseli az exportáló fél a fuvaQksóhh is tehetne, ha... Bérkertek — tartós használatba VáttoMÚst siirget as idő — Az a szentség, aminek itt van a papírja — tartja a magyar ember a földvásárlásról. A mondás ugyan a távoli múltba nyúlik vissza keletkezését illetően, de a szemlélet ma is érvényes közgondolkodásunkra. Inkább fizet valaki két-háromszor annyit, ha ingatlant vesz, csakhogy a nevére, a tulajdonába kerüljön. A birtoklás vágyának mindenesetre meghatározó szerepe van abban, hogy viszonylag kevesen élnek a tartós föld- használat, vagyis az elhagyott zártkertek 30 évre szóló kedvezményes bérlésének lehetőségével. E témával kapcsolatos kérdések megválaszolására — az állampolgárok, de a népgazdaság szempontjából is fontos ügyről van szó — dr. Kulcsár Jánost, a Pest megyei Földhivatal vezetőjét kértük meg. Modus vivendi A származékos földhasználati jogcímek újabb változatát léptette életbe az 1977. január 1-től érvényes 1976-os keltezésű 33. számú törvény- erejű rendelet. A paragrafus lényegében modus vivendit teremtett a szövetkezeti és állami tulajdonban lévő zártkertek hasznosítása érdekében. Három esztendővel ezelőtt még hétezer hektár, majdnem 12 ezer kataszteri hold hevert gazdátlanul, gyomot hizlalva. — Milyen jogokat biztosít a tartós földhasználat? — Szinte valamennyi a termelés biztonságos feltételét adja: a részjogosítványok között szerepel a birtoklás, a használati jog, az ingatlannyilvántartási bejegyzés és az örökölhetőség is. — Mi a célja a törvénynek? — Elsődlegesen az a féladata, hogy a hosszútávra bérelt földeken az érintettek mezőgazdasági tevékenységet folytassanak és hozzájáruljanak az ország élelmiszertermeléséhez. A statisztikai adatokat, megyeit és országosat tanulmányozva nem nehéz eljutni a következtetésig: Pest megyében a hazai átlagnál kedvezőbb a helyzet a tartós föld- használat programjának végrehajtásában. Beszélgetésünk elején Kulcsár János mégis inkább elégedetlenségének adott hangot. Sufnik, kalibák — Talán a rendelettel van baj? — Volt, és van is. A szabályozást azonban — nem mi bíráljuk, hanem maga a gyakorlat. Eredetileg a rendelet az alsó határt 400 négyszögölben, vagyis 1500 négyzetméterben határozta meg. Kiderült, a hét végét hasznosan eltölteni akaró városi munkás, falun, élő tsz-tag vagy értelmiségi még az egész családdal sem tudja rendben tartani ezt a nagy területet. Legalábbis a bérlők többsége nem. Azóta megjelent a módosítás: a kvóta 800 négyzetméterre csökkent. — Mi volt ez idáig a legnagyobb fék? — Feltétlenül az építési lehetőségek korlátozása. A tartós használatú földeken ugyanis csak egy 12 négyzet- méteres alapterületű szerszá- moskamrát húzhattak fel, s ez ellentmondásban volt a növekvő szabad idővel. Az a család, amelyik szombaton kiutazott a bértelekre, este kénytelen-kelletlen megszakította a hétvégi munkát és visszatért otthonába. Az érvényben lévő rendelet ezért aztán vagy szabálytalanságokra kényszerítette a törvénytisztelő állampolgárokat is, akik vagy nagyobb házat építettek vagy vállalták az áldatlan állapotokat. Vegyszert, mérget, gereblyét, kapát tároltak ugyanabban a helyiségben. Arról nem is szólva milyen látványt nyújtottak ezek a határban összeeszkábált kalibák. A nemrégiben megjelent rendeletmódosítás — erről lapunkban is beszámoltunk — lehetővé teszi a 30 négyzetméter alapterületű gazdasági épületek elhelyezését is. Az intézkedéstől azt reméljük, megnő a bérkertek tartós használatbavétele iránti érdeklődés. Sajnos, akad még meg nem oldott ésF,05ként a megyét sújtó probléma is. — Mire gondol? — Az országos jelentőségű üdülőterületeket eleve kizárták a parlagföldek effajta hasznosításából, s még azok az ingatlanok sem jöhetnek számításba, amelyek a távlati fejlesztések programjából kimaradtak. Jellemző eset az Óbuda Tsz akciója. A szövetkezet saját, a nagy gépekkel megmunkálhatatlan földjeiből vagy félszáz parcellát adott el tagjainak. Az újdonsült birtokosok aztán sorban mondták le igényüket. Az ok: minek a telek, ha nem építhetünk rá, A zártkertek azóta is műveletlenek! Módosult a rendelet — Egy fontos kérdésről még nem esett szó. A rendelet úgy intézkedik, a földet annak mindenkori 1—50 százalékos forgalmi értékében veheti meg a vállalkozó. Az árakat a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai állapítják meg: Vajon mindig helyesen? — Sajnos nem. A használatbavételi díj hozzájárul a helyi tanácsi pénzbevételekhez. Ez arra ösztönzi a testületeket, hogy többet kérjenek mint azt a népgazdaság igényei szükségessé tennék: az árfolyam az elmúlt években 30— 50 százalék között mozgott. — Mit vár a jövőtől? — Ahhoz, hogy a tartós földhasználat kérdésében átütő sikert érjünk el, elsősorban szemléletváltozásra van szükség. De a rendelet ésszerűbb módosítása is egyre sürgetőbb. ★ Elkopott frázisként hat » megállapítás, a föld legfontosabb természeti kincsünk. A Világgazdaság című lap egyik idei száma adta hírül, hogy, gz utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a mezőgazdaságilag hasznosítható területek ára a tengeren túl. Arról is tudósított: egy indiai monszun vagy egy szárazság az USA-ban azt eredményezhetné, az élelmiszer ugyanolyan stratégiai áruvá válik, mint az olaj. ífe- künk magyaroknak sem márad más 'hátra, minthogy, minden négyszögölt megműveljünk. Köztük az elhagyott, parlagon fekvő zártkerteket is. Valkó Béla rozási költségeket, közölni kell az áruért vállalt garanciát is, sőt, az úgynevezett kötelező érvényű ajánlatoknál még azt a dátumot is — ezt opciónak, szóbanállási határidőnek nevezik — ameddig a címzett igenlő válasza elegendő ahhoz, hogy az ajánlatból szerződés legyen. Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen külkereskedelmi ajánlatok kidolgozása nagy szakértelmet, alapos áruismeretet, körültekintést, precizitást — és gyorsaságot kíván. KIRAGADVA néhányat a követelmények korántsem teljes körű felsorolásából, vizsgáljuk meg a vevő, tehát a külföldi üzleti partner szempontjából, milyen is a jó exportajánlat. Először is: minden részletre kiterjedő, pontos információt nyújt a felkínált áru valamennyi jellemzőjéről, ami például egy műszaki termék esetében sokszor igen terjedelmes dokumentáció összeállítását követeli meg. S most jön a bökkenő: sokszor feleslegesen. Mivel a nemzetközi kereskedelemben általános gyakorlat, hogy vásárlási szándék esetén a vevő nem egy. hanem négy-öt, esetenként még ennél is több céghez küldi el ajánlatkérését, nyilvánvaló. hogy üzlet csak ezek egyikével kötődik A többi viszont úgymond hiába dolgozott — s akivel ez többször egymás után megismétlődik, előbb-utóbb hajlamos lesz arra, hogy úgysem lesz belőle üflet felkiáltással felületesen összecsapja ajánlatát. Pedig a jelenség természetes, s egy felmérés tanúsága szerint például a gépiparban minden száz ajánlatból csak öt emelkedik az üzlet, a szerződés rangjára. Világos tehát, hogy a jó piaci helyzet megteremtéséhez akár kilencvenöt egymást követő látszólagos kudarc után is kitartásra van szükség, s semmiképpen sem szabad arra a következtetésre jutni, hogy az ajánlatkészítés úgyis csak egy felesleges teher a vállalat műszaki-kereskedelmi apparátusának nyakán. EGY MÄSIK igen lényeges kérdés, hogy mennyi idő telik el a külföldi cég érdeklődő levelének vagy telexének beérkezésétől az ajánlat postázásáig. Az önálló külkereskedelmi joggal nem rendelkező vállalatok esetében — s ők vannak többségben — az ajánlatkérés a külkereskedelmi vállalathoz érkezik, ahol ezt lefordítják, s egy kísérő levéllel továbbítják a termelőnek. Ott hosszabb- rövidebb idő alatt — attól függően, mekkora a kínálkozó üzlet, hány kérdést kell tisztázni a gyártással, a konstruktőrökkel. az árosztállval — elkészül a magyar nyelvű változat. amit újra a külkeres- kedőkhöz jutva, idegen nyelvre fordítanak, s bizony sokszor hetek-ihóinapok telnek el, míg a potenciális vevőhöz megérkezik a válasz. Aki addigra esetleg már potenciálisan sem vevő, mivel régen megkötötte az üzletet — mással. Pedig sokat lehetne tenni a gyorsításért. Ha a termelőka jelenleginél gyakrabban alkalmazzák az előre elkészített, s csak a vevő speciális igényei szerint módosított típusai ánla to kát, ha gépeikről több változatban bevetésre kész formában tartalékolnának idegen nyelvű műszaki leírásokat, építőkocka-módszerrel pillanatok alatt már postázni is lehetne a választ: igen, vállalkozunk a szállításra, ilyen és ilyen feltétéNEM VÉLETLENÜL említettük természetesen az eddigiekben többször is a gépipart. Éppen a közelmúltban hallhattuk a külkereskedelem eredményeit értékelő és feladatait vázoló tájékoztatón, hogy ennek az ágazatnak a részesedése az ország nem rubelelszámolású exportjában még mindig messze a kívánatos szint alatt van — nem éri el a tizenöt százalékot —, s ezen csak úgy lehet változtatni, ha az eddigieknél lényegesen hatékonyabb piaci munkával, a vevő igényeinek jobb kielégítésével próbálunk teret nyerni. Bár kétségtelen, hogy egy termék végső megítélésében az a döntő. milyen minőséget, s menynyiért szállítottunk. ahhoz, hogy az áru egyáltalán eljusson a vevőhöz, már a folyamat első lépésétől, tehát az ajánlattól kezdve szükség van a jobb munkára. Weyer Béla Tegyünk ajánlatot
