Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-19 / 66. szám

*“*w ¥ xsímap 1981. MÁRCIUS 19., CSÜTÖRTÖK TASZSZ-nyilatkoznt Reagan veszélyes A TASZSZ szovjet hírügy­nökség tegnap a következő nyilatkozatot hozta nyilvános­ságra: Reagan amerikai elnök a napokban nyilvánosan kije­lentette, hogy továbbra is amerikai fegyverekkel szándé­kozik ellátni azokat az afgán ellenforradalmár bandákat, amelyek Pakisztán és Irán te­rületéről hatolnak be Afga­nisztánba. Az már régóta köztudott, hogy éppen az Egyesült Államok és néhány más állam szervezd az Afga- nisiztán kormánya és népe ellen indított, hadüzenet nél­küli háborút. Az amerikai el­nök azonban hivatalosan most erősítette meg első ízben ezit a veszélyes irányvonalait, és ezzel az Egyesült Államok újabb szintre emeli az Afga­nisztán elleni fegyveres be­avatkozásban való részvéte­lét Az amerikai kormányzat ilyen akciói még bonyolultab­bá teszik a helyzetet Délnyu- gat-Ázsiában. Az ilyen akciók következményeként újabb ne­hézségek keletkeznek az Af­ganisztánnal kapcsolatos poli­tikai rendezéshez vezető úton. Mindennek elkerülhetetlenül az adott térség országai lesz­nek a vesztesei, beleértve Pa­kisztánt is, amelynek területé­ről indulnak ki az afgán nép elleni legfőbb katonai akciók. Az Afgán Demokratikus Köz­társaság kormánya a maga ré­széről provokatív jellegűnek és ellenségesnek minősítette Rea­gan elnök nyilatkozatát — és ezzel egyet kell érteni. Szovjet vezető körökben rá­mutatnak: az a feszültség szi­tására való törekvés, amely áthatja az amerikai elnök em­lített nyilatkozatát, arról ta­núskodik, hogy az Egyesült Államok egy szuverén állam, az Afgán Demokratikus Köz­társaság belügyeibe való be­avatkozás folytatására törek­szik. A jelenlegi körülmények között azonban az ilyen pró­bálkozások nem hozhatják meg a szervezőik számára kí­vánatos eredményeket, hanem éppen szervezőik ellen for­dulhatnak. A dolog másik oldala, hogy az Egyesült Államok, amikor kiváltja, vagy tovább szítja a feszültséget valamely térség­ben, ezzel újabb katonai tá­maszpontra igyekszik szert tenni: ma az Indiai-óceánon és a Perzsa-öbölben, holnap valahol másutt. Amikor az Egyesült Államok területétől sok ezer mérföldnyíre növeli fegyveres erői és fegyverzetei jelenlétét, arra a feszült hely­zetre hivatkozik, amelyet sa­ját akciói váltottak ki. Mind­ezt arra használja fel ürügy­Vorsd Dokumentumokat fogadtuk el Befejeződött o demokrata párt kongresszusa Varsóban szerda hajnalban véget ért a Lengyel Demokra­ta Párt XII. kongresszusa. A háromnaposra tervezett, de egy nappal meghosszabbított tanácskozás utolsó ülésén meg­választották a párt. vezető tes­tületének tagjait. Szerdái! megválasztották a Lengyel Demokrata Párt Köz­ponti Bizottságának új elnö­két az 57 éves Edward Ko- walczyk személyében. Ko- walczyk, aki egy korábbi kor­mányban közlekedési minisz­ter volt, a Varsói Műszaki Égyetem tanára, s a Mieczys- law Móczár vezette legfelső el­lenőrző kamara alelnöke. A kongresszus több doku­mentumot fogadott el. A Len­gyel Demokrata Párt nyilat­kozata egyebek között hang­súlyozza, hogy a politikai, gazdasági és erkölcsi válság­ból való kijutás érdekében a demokrácia széles körű fej­lesztésére van szükség a szo­cializmus építésiének keretei között A nyilatkozat aláhúz­za, hogy a párt. a szocializmus építésének talaján a Lengyel Egyesült Munkáspárttal és a Lengyel Egyesült Parasztpárt­tal szövetségben fejti ki tevé­kenységét. A párt arra fog törekedni, hogy az alkotmányban és a törvényekben „kifejezésre jus­sanak a Lengyelországban vég­bemenő demokratikus válto­zások”. Ugyancsak szükséges­nek tartja, hogy jöjjön létre alkotmányos bíróság, amely a törvények és az alkotmány összhangja fölött őrködik, ala­kuljon állambíróság, amely azt ellenőrzi, hogy az állami vezetés legfelső posztjain nem lépik-e túl a vezetők jogkö­rüket. Fontos lenne visszaál­lítani a népköztársaság elnö­kének intézményét, ezt a tisztséget az államtanács el­nöke töltené be, aki politi­kailag és alkotmányjogilag fe­lelősséggel tartozna a parla­mentnek. A kongresszus végül több határozatot is elfogadott, ame­lyek közül az egyik leszögezi: a Lengyel Demokrata Párt igyekszik nagyobb szerepet biztosítani az értelmiség szá­mára az ország ügyeinek ala­kításában, „a szocializmushoz vezető lengyel út koncepció­jának és módszereinek for­málásában”. ★ A lengyel hadseregből szol­gálati idejük lejárta előtt, a közeli napokban leszerelik azokat a sorkatonákat és tiszthelyetteseket, akik behí­vásuk előtt a mezőgazdaság­ban, illetve a közvetlenül me­zőgazdasági célú iparágakban dolgoztak. Mint a varsói rádió jelentette, Wojciech Jaruzels­ki hadseregtábomok, nemzet- védelmi miniszter azért dön­tött így, hogy ezzel is elősegít­sék a tavaszi mezőgazdasági munkák eredményességét. Az intézkedés vonatkozik azokra a sorkatonákra is, akik kato­nai szolgálatuk idején a me­zőgazdaságban hasznosítható műszaki kiképzést kaptak. Az idő előtt leszereltek tartalék- állományba kerülnek. ként, hogy obstrukciós politi­kát folytasson olyan hatalmas nemzetközi jelentőségű in­tézkedésekkel kapcsolatban, mint. az Indiai-óceán békeöve­zetté változtatásával kapcsola­tos konferencia összehívása. A Szovjetunió az utóbbi időben, és mindenek előtt az SZKP XXVI. kongresszusa során újabb, nagy jelentőségű békés kezdeményezéseket tett, és ezeket nem utolsó sorban az Egyesült Államoknak cí­mezte. Országunk kész ko­moly, konstruktív párbeszédet folytatni a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, kész kö­zösen kutatni e problémák megoldását. Ez teljes egészé­ben vonatkozik az afgán- probléma nemzetközi szem­pontjaira is. Ugyanakkor mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy mindaddig, amíg Afga­nisztán népével és kormányá­val szemben katonai beavat­kozást, agressziós cselekménye­ket alkalmaznak, a Szovjet­unió továbbra is minden szükséges segítséget megad a szomszédos baráti országnak. Líbia Államosítások Líbia az év végéig vala­mennyi magánvállalkozást fel­számol és úgynevezett népi gazdasági bizottságokkal he­lyettesíti őket — jelentette a Jana líbiai hírügynökség a kor­mányfőre hivatkozva. A je­lentést megerősítették a ma­gáncégek és az állami válla­latok képviselői is. Líbia kül­kereskedelme már eddig is teljes egészében állmi kézben volt, az üzletek egyharmadát felszámolták. Sokirányú együttműködés Magyar-iraki kapcsolatok Az iraki miniszterelnök-he­lyettes magyarországi látoga­tásáról, tárgyalásairól lapunk első oldalán tudósítunk. . A Magyar Népköztársaság 1958. augusztus 30-án vette fel a diplomáciai kapcsolato­kat az Iraki Köztársasággal. Az elmúlt esztendőkben rendszeresek voltak a két ál­lam képviselői közötti ma­gas szintű látogatások. Szad­Solvador Heves harcok A salvadori hadsereg légi­ereje kedden az esti órák­ban ismételten bombázta a Monazan tartománybeli polgá­ri településeket — mutat rá a Farabundó Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front által San Salvadorban közzétett nyilat­kozat. A polgári települések elleni bombázásoknak főleg gyerekek, nők és öregek es­tek áldozatul. A hazafiak je­lentése szerint immár tizedik napja heves harcok vannak a fővárostól 50 kilométerre Dél-afrikai támadások A Dél-afrikai Köztársaság fegyveres erői kedden csak­nem egyidejűleg intéztek újabb támadást Angola és Mo- zambik ellen. A dél-afrikai légierő ango­lai területeket támadott Lu- bango város térségében, mint­egy kétszáz kilométerre a Dél­afrikai Köztársaság által tör­vénytelenül megszállt Namí­bia, illetve Angola határától, A dél-afrikai légierő egyik tá­bornoka szerint a rajtaütés célpontja a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) egyik kiképzőtábora volt. Egyese je­lentések szerint, a tám^dás sú­lyos károkat okozott. Szintén kedden egy kétszáz főből és több páncélozott csa­patszállító járműből álló dél- afrikai alakulat nyomult be Mozambikba, hatvan kilomé­terre délre Maputótól. A be­hatoló katonák összecsaptak a mozambiki határőr-egységek­kel, majd több órás fegyveres harc után visszavonultak. Az összecsapás során két dél-afri­kai katona meghalt, egy mo­zambiki megsebesült. északkeletre a felikelők és a kormány csapatai között. A nyilatkozat felhívja a Nemzet­közi Vöröskereszt és a haladó szervezetek figyelmét, tiltako­zásukkal segítsék a Morazan tartomány városaiból dél felé haladó menekülőket, mert azok a hadsereg állandó bombatá­madásainak vannak kitéve. Támadás érte kedden az Egyesült Államok San Salva­dor-! nagykövetségét. Jelenté­sek Szerint az akcióban sze­mélyi sérülés nem történt. Az amerikai kongresszus egyik tagja, a demokrata pár­ti Clarence Long síkraszállt amellett, hogy az Egyesült Ál­lamok ne küldjön több kato­nai tanácsadót Salvadorba. Mint mondotta: ellenzi azt, hogy a Salvadornak előirány­zott ötmillió dolláros segély­ből akár egyet is katonai cé­lokra fordítsanak, mert „nem akarja, hogy Salvador az Egye­sült Államok száméra újabb Vietnammá váljon”. CSAK RÖVIDEN... LEONYID ZAMJATYIN, a Szovjetunió—NSZK Társaság elnöke és Walter Behrendt, az NSZK-ban működő Nyu­gatnémet—Szovjet Baráti Tár­saságok Szövetségének elnöke szerdán Dortmundban aláírta a két szervezet együttműködé­sének 1981—82, évi tervét. SUSANGUERP környékén — a déli fronton — az iráni csa­patok támadásba lendültek, megsemmisítették mintegy 30 iraki tankot és komoly em­berveszteséget okoztak az el­lenfélnek — jelentette az irá­ni hírügynökség. Bagdadi je­lentés szerint az iraki erők­nek sikerült megállítaniuk a támadást és kisebb vesztesége­ket okozni az irániaknak. dam Husszein, az Iraki Köz­társaságnak és a forradalmi parancsnoki tanácsnak jelen­legi elnöke 1975-ben járt Ma­gyarországon, Lázár György pedig 1977-ben tett látogatást Irakban. Taha Muhieddin Maa- ruf köztársasági alelnök 1979- ben folytatott tárgyalásokat Budapesten. 1978-ban, majd 1980-ban magyar párt- és kormányküldöttség vett részt az iraki baathista forradalom ünnepségein. Jelenleg a két állam kormányközi gazdasági együttműködési vegyes bizott­sága éppen. Budapesten ülése­zik. A fejlődő országok közül Irak a legjelentősebb kereske­delmi partnerünk. Árucsere- forgalmunk 1972 óta dinami­kusan fejlődik, az értéke ta­valy megközelítette a 240 millió dollárt. A legutóbbi hó­napokban 160 millió dollár ér­tékben írtak alá szerződése­ket a két ország képviselői, s tárgyalások folynak jelentős, újabb ajánlatokról is. Olajkút- fúrási bérmunkát végeznek Irakban a Chemolirnpex és az OKGT szakembered, s az 1974-től működő autóbusz- összeszerelő üzemben ugyan­csak sok magyar munkás te­vékenykedik. A mezőgazdasági együttmű­ködés előmozdítására 1973-ban vegyes bizottságot hívtak élet­re. Szintén vegyes bizottság szolgálja a vízügyi együttmű­ködés elmélyítését. A műsza­ki-tudományos kapcsolatokat — 1971-ben aláirt egyezmény alapján — keit évre szóló munkatervek szabályozzák, s ugyancsak szerződések bizto­sítanak lehetőséget a légi köz­lekedési, az egészségügyi, va­lamint a kulturális együttmű­ködés bővítésére. Az 1981— 83-as évekre szóló kulturális munkatervet néhány héttel ezelőtt Budapesten írták alá. Főként az oktatási kapcsola­tok jelentősek: eddig több mint 60 iraki állampolgár vehette át hazánkban az egyetemi, illetve a főiskolai diplomát, a felsőoktatási in­tézményeinkben jelenleg Is 55 ösztöndíjas tanul. A NEWSWEEK című ameri­kai hetilap nemrég felfedte, hogy „mily sajnálatos ese­mény” történt a Carter kor­mányzat hivatali idejének utol­só napjaiban. Brown, akkori amerikai hadügyminiszternek a kongresszus elé kellett ter­jesztenie az adminisztráció egyik utolsó tényekedéseként, a hadiköltségvetésre vonatkozó javaslatot. Ebben a katonai kiadások jelentős megemelését indítványozta. S nyilván ebbe­li nagy buzgalmában, hogy megindokolja a növelés szük­ségességét Brown műhibát vé­tett. Véletlenül megadta az addig hétpecsétes titokként őr­zött számot arról, hogy meny­nyi az a több ezer nukleáris robbanófej, amelyet az Egye­sült Államok támaszpontjain bevetésre készen tartanak az NSZK területén. Brown balszerencséjére, a hadügyminisztérium hivatal­nokai annyira buzgók voltak, s annyira meg akarták terem­teni a „kellő pszichológiai lég­kört” ahhoz, hogy a kongresz- szus elfogadja a jelentősen megemelt hadiköltségvetést, hogy sebtében — anélkül, hogy gondosabban átvizsgálták vol­na az anyagot — kiadták azt a sajtó képviselőinek. Úgy­hogy, amikor a titkosság meg­szegését észrevették a minisz­tériumban, már késő volt. Hiá­ba törölték a kongresszus elé terjesztett dokumentumból a több ezer számot, a titkos­ság már megtört. MIÉRT VÁLT most mindez a kiszivárgás oly kényelmet­lenné a Reagan kormányzat számára, amely pedig oly sok műhiba elkövetésével vádolja elődjét, és amely további je­lentős emelést hajtott végre a Carter által előterjesztett „re­kordköltségvetésben”? Mindenekelőtt arról van szó, hogy a több ezres szám nyil­vánosságra hozása megkérdő­jelezi az új republikánus párti kormányzat alapérvelését ar­Jegyzet Mi van a felszín alatt? A Der Spiegel a továbbiak­ban arról ír, hogy túl mind­ezen az amerikai stratégiai tervezők a nyugat-európai „pót­fegyverkezéssel” olyan elkép­zeléseket kötnek össze, ame­lyeknek nem szabad rejtve maradniok az NSZK közvéle­ménye elöl. A hetilap idézi két amerikai atomteoretikus Colin Gray és Keith Payne, a Hud­son Intézet szakembereinek írását, amely a Foreign Policy című washingtoni folyóiratban jelent meg „A győzelem lehet­séges” címmel. Ebben a két cikkben a szerzők nem keve­sebbre vállalkoznak, mint ar­ra, hogy megbarátkoztassák a nyugati világot egy atomka­tasztrófával és olyan hamis ké­pet igyekezzenek festeni a NATO-országok elé, hogy ha a Nyugat fokozza atomfegy­verkezési versenyét, akkor — bár nagyok lesznek az áldoza­tok — győzelmet is arathat egy atomháborúban. A DER SPIEGEL felháboro­dott hangnemben ír erről az embertelen elképzelésről, ame­lyet kapcsolatba hoz az ame­rikai nyomásra elfogadott 1979- es határozattal az 572 új ra­kéta telepítéséről. A Der Spiegel idézi Alfred Mechter- sheimert, a nyugatnémet had­sereg volt alezredesét, aki az úgynevezett „pótfegyverkezés” kapcsán arról beszélt, hogy milyen veszélyeket idézne fel mindez az NSZK lakosságára. Ő egyenesen kimondta, hogy ha a telepítés megtörténik, akkor az NSZK lakosságának a „halálfélelem” egyfajta ál­lapotában kellene élnie, hiszen „ha egy konfrontációban — mint mondotta — az idegek felmondják a szolgálatot, ak­kor az NSZK lakosainak és szomszédainknak ugyanannyi reményük lenne az életben- maradásra, mint Hirosima la­kosainak volt, 1945. augusz­tus 6-án..." Nyilván ez a felismerés idéz­te elő, hogy a Szab*d Demok­rata Pártban, a bonni kor­mánykoalíció kisebbik pártjá­ban, kialakult egy főleg fia­talabb politikusokból álló cso­port, amely sürgette, hogy vonják vissza a NATO 1979-es rakétatelepítési döntését. S ez játszott szerepet abban, hogy Genscher ugyané párthoz tar­tozó NSZK külügyminiszter, nemrég befejeződött washing­toni látogatásakor oly erőtel­jesen szállt síkra, hogy kez­dődjenek tárgyalások a Szov­jetunióval a középhatótávolsá­gú, úgynevezett harcászati ra­kéták korlátozása ügyében. AMI A SZOVJETUNIÓT il­leti, miként Leonyid Brezs- nyerr> az SZKP XXVI. kong­resszusán oly messzehangzóan kinyilatkoztatta: kész a legkü­lönbözőbb fegyverzetkorlátozási tanácskozásokra és megállapo­dásokra. Ami az „eurorakétá- kat” illeti, szovjet részről ezek mennyiségének befagyasztását indítványozták. Ez jó alap le­hetne ahhoz, hogy konstruktív tárgyalások kezdődjenek csoki kentésükre. Ebben természete­sen bennefoglaltatik az is, hogy ne bomoljon meg az európai katonai egyensúly az 572 új rakéta telepítésével. A szovjet békejavaslat ép­pen nem sokkal azután, hogy kipattant a titok arról, hogy több ezer amerikai nukleá­ris robbanófej van az NSZK- ban, nyilván hozzájárult ah­hoz, hogy a közvélemény köré­ben annyira növekedjen az el­lenérzés az új amerikai raké­ták telepítésének terve ellen... Árkus István i I szovjet részről oly élesen lép­nek fel a Pershing—2 rakéták nyugat-európai telepítése ellen, s hogy ezt az erőegyensúly olyan megbontásának tekintik, amely ellen megfelelő rend­szabályokat kell majd hozmok. Hiszen, mint a nyugatnémet hetilap megírja, s rakétáknak mindössze hat percre van szükségük, hogy az NSZK-beli Pfalzból Moszkvába repülje­nek. „A Pershing—2 és a szintén Európából való bevetésre szánt szárnyasrakéták azonban nem­csak a technika mesterművei — írja a Der Spiegel. — Noha kézenfekvő, hogy az új Per­shing egyedül már hatótávolsá­ga miatt is (2500 kilométer) új hadászati minőségű rakéta, a fegyverkezési lobbynak si­került ezeket a fegyvereket egy mit sem sejtő (nyugat-európai) közvéleménnyel és lassú ész­járású európai (értsd: nyugat­európai. — A. I.) politikusok­kal egyszerű „pótfegyverke­zésként” és „modernizálás­ként” elfogadtatni”. „AZÓTA, HOGY ADENAUER (néhai hidegháborús bonni po­litikus — Á. I.) pusztán a „tü­zérség továbbfejlesztéseként” akarta a harcászati atomfegy­vereket a nyugatnémetekre rá­sózni nem történt ilyen arcát­lan szépítgetés — folytatja a Der Spiegel cikkírója. — Ab­ban az időben azonnal kitört a felháborodás. A „harcászati atomerők modernizálását” il­letően ezzel szemben még min­dig nyugalom uralkodik az or­szágban még ha a szociálde­mokraták parlamenti csoport­jában nem is.” ról, hogy miért van szükség szerinte az amerikai fegyver­kezés fokozására. Reagan el­nök és Haig külügyminiszter azt állítják ugyanis, hogy fő­leg Európában, megbomlott volna az erőegyensúly a Szov­jetunió javára. Vagyis eszerint jogos volt az az 1979-es NATO-döntés, hogy az Észak­atlanti Szerződés Szervezeté­nek több országában, amolyan „pótlólagos fegyverkezés” cí­mén 572 Pershing—2 rakétát és szárnyasrakétát helyezzenek el. Ezt annak idején azzal erő­szakolták keresztül, hogy a NATO-tanácsülés asztalára hi­telesnek kikiáltott amerikai jelentéseket tettek le, hogy szovjet részről olyan közép­hatótávolságú rakétákat tele­pítettek az Ural innenső ol­dalán, amelyek washingtoni ér­velés szerint „kibillentették az egyensúlyt”, s amelyek ellen a NATO-nak meg kell tennie a kellő ellenlépéseket... A nyugati terminológiában szov­jet SS—20-asoknak nevezett rakétákat mintegy 120 körü­lire becsülték. A TÖBB EZER amerikai nukleáris robbanófejről kiszi­várgott adat megmutatja, hogy mennyire megalapozatlan az Egyesült Államok hivatalos köreinek állítása az európai erőviszonyok olyan „megbom­lásáról", amely újabb „pótlóla­gos fegyverkezést” tenne szük­ségessé. Nem véletlen, hogy ezek után a Der Spiegel című nyugatnémet hetilap „Jövőm: Eurosima”, „Az őrület straté­giái” címmel veszi tűz alá ezt. A hetilap szerint érthető, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom