Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám

S««r jf x/unap 1981. MÁRCIUS IT., KEDD Vendégünk Br. Mark Rudolph Macguigan Dr. Mark Rudolph Macguigan 1931. február 17-én született a ka­nadai Prince Edward Island tar­tomány fővárosában, Charlotte- townban. Jogászcsaládból szár­mazik: édesapja 1935—44 között a tartományi kormány minisztere, ezt követően 1967-ig a tartományi legfelsőbb bíróság bírája. Jogi tanulmányokat folytatott, egyebek között a leghíresebb ka­nadai jogi egyetemen, a torontói Osgode Hallban, és a Nem York-i Columbia Egyetemen szerzett tu­dományos fokozatot. 1960—67 kö­zött professzorként a Torontó Egyetemen jogot adott elő, majd 1968-tól az Ontario tartománybeli Windsor Egyetem jogi karának dékánja volt. 1971-ben a Prince Edward Island egyeteme tiszte­letbeli jogi doktorrá avatta. 1968-ban a Liberális Párt kép­viselőjeként választották be az ot­tawai parlamentbe, és azóta min­den alkalommal újraválasztották. 1972—74 között a munkaerő- és bevándorlásügyi miniszter, 1974— 75-ben a munkaügyi miniszter parlamenti államtitkára. 1973—79- ig a képviselőház igazságügyi és jogi állandó bizottságának elnöke. 198». március 3-án neveztek ki külügyminiszterré. Arbatov bonni sajtóértekezlete A lengyel Demokrata Párt kongresszusa Vita a KB referátumáról Varsóban szombat óta ta­nácskozik a mintegy 115 ezer tagot, főként értelmiségieket és kisiparosokat tömörítő Len­gyel Demokrata Párt kong­resszusa. A vita alapjául a Központi Bizottság referátuma szolgál, amelyet annak elnöke, Ta- deusz Mlynczak terjesztett elő még szombaton. A beszámoló­ban és az eddigi felszólalások­ban egyaránt nagy hangsúlyt kapott a demokratizmus el­mélyítése, a három szövetséges párt érdemi együttműködése. Ez utóbbinak az alapelveit még decemberben határozták meg a Lengyel Egyesült Mun­káspárt, a Lengyel Egyesült Parasztpárt és a Lengyel De­mokrata Párt együttműködé­séről szóló nyilatkozatban. A küldöttek között élénk visszhangra talált a referátum számos javaslata, így például az, hogy alkotmányos bírósá­got kellene létrehozni azzal a feladattal, hogy adott esetek­ben kivizsgálja: egyes törvé­nyek megfelelnek-e az alkot­mánynak. A Lengyel Demokrata Párt ezen kívül szükségesnek tart­ja, bogy állítsák vissza a nép­köztársaság elnökének tisztsé­gét, amelyét az államtanács­nak a szerjm által választott elnöke töltene be. Az állam- élnök meghatározott alkotmá­nyos jogkörrel rendelkezne. Számos felszólaló hangsú­lyozta, hogy a három szövet­séges párt együttműködése a korábbi időszakban meglehe­tősen jelképes volt, és hogy ezen változtatni kell. Ennek érdekében szükséges — han­goztatták többen —, hogy a Lengyel Demokrata Párt ne csak a LEMP-pel és a Len­gyel Egyesült Parasztpárttal, hanem a szakszervezetekkel, a katolikus egyházzal és más társadalmi szervezetekkel is együttműködjék. A kongresszus egyik küldöt­te, Piotr Wallo bejelentette, hogy a Lengyel Demokrata Párt védnöksége alatt új if­júsági szervezet jön létre „Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség” néven. Wallo, aki az új szervezet ideiglenes orszá­gos tanácsának elnöke, a töb­bi között elmondta, hogy a szövetség alapvető célja a de­mokratizmus intézményéinél? fejlesztése a szocializmus épí­tésének keretei között. Az új ifjúsági szövetség a középisko­lákban, az iparban és a kis­iparban, valamint a falvakban kíván tevékenykedni, a többi ifjúsági szervezettől függetle­nül. Ugyanakkor készen álla velük való együttműködésre. Napirenden a leszerelés A nagyhatalmak közötti bi­zalmatlanság eloszlatására a legjobb megoldás az lenne, ha a Nyugat „próbára tenné”, a Szovjetuniót és tárgyalásokat kezdene az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott le­szerelési javaslatokról — je­lentette ki tegnap bonni saj­tóértekezletén Ceorgij Arba­tov, az SZKP KB tagja, a Szovjet Tudományos Akadé­mia Amerikakutató Intézeté­nek igazgatója. Arbatov a Szovjetunió nyu­gati politikájáról szóló új könyvének németnyelvű ki­adását mutatta be a sajtó kép­viselőinek. A müncheni Rog­ner és Bernhard Kiadó gondo­zásában megjelent kötet a fegyverkezési verseny és a leszerelés, az ideológiai harc, az emberi jogok kérdéseivel és — különös részletességgel — a szovjet—amerikai , kapcsola­tok alakulásával és kilátásai­val foglalkozik. , A szovjet tudós-politikus szavai szerint a nyugati kor­mányok meglepő és sajnála­tosan negatív módon reagál­tak Leonyid Brezsnyev tárgya­lási javaslataira. Arbatov hangsúlyozta: a nyugati állí­tásokkal ellentétben a Szov­jetuniónak a középhatótávol­ságú fegyverzetek terén nem a jelenlegi helyzet befagyasztá­sa a célja, hanem az, hogy megkönnyítse a tárgyalásokat a fegyvertípusok gyártásának és felszerelésének korlátozá­sáról. Hamis az az utóbbi idő­ben hangoztatott nyugati ér­velés, miszerint a szovjet ja­vaslatok elfogadása állandó­sítaná az ezen a téren mutat­kozó szovjet katonai fölényt Befejeződött a mexikói kommunisták tanácskozása Szolidaritási Vasárnap este befejezte munkáját a Mexikói Kommu­nista Párt 19. kongresszusa. Eeriin Választási előkészület Az NDK államtanácsa, Erich Honecker elnökletével, teg­nap megalakította a június 14-én tartandó NDK-beli vá­lasztások országos választási bizottságát. A bizottság elnö­ke Paul Verner, elnökhelyet­tese pedig Joachim Herrmann, az NSZEP KB Politikai Bi­zottságának tagjai, a KB tit­kárai lettek. A szavazópolgá­rok az NDK népi kamaráját, Berlin főváros tanácsát és a megyei tanácsokat választják újjá. Pakisztáni rágalomhadjárat Az elrabolt pakisztáni gép­ről szabadult túszok többsége várhatóan pénteken hagyja el Damaszkuszt — közölte va­sárnap Damaszkuszban Mo­hammad Ali Khan pakisztáni közoktatási miniszter, aki a szabadon bocsátott politikai foglyokat kísérte el Szíriába. A pakisztáni katonai veze­tés folytatja rágalomhadjára­tát Afganisztán és több haladó szervezet ellen, őket hibáztat­ja a túszdrámáért. Így Ziaul Hak államfő vasárnap elhang­zott tv-beszédében ismét azt hajtogatta, hogy az elrabolt gépre a kabuli repülőtéren fegyverek kerültek. Ezt az ál­lítását azzal vélte bizonyítani, hogy Kabulban több személy Mauritánia Katonai államcsínykísérlet Hírügynökségek egybehang­zó jelentései szerint Nouak- Chottban, a nyugat-afrikai Mauritánia fővárosában, teg­nap délelőtt katonai állam­csínyt vertek le, amelynek cél­ja Mohamed Khouna Ould Haidala elnök megbuktatása volt. A puccsisták megtámadták az elnöki palotát, ahol Haidala elnökletével az országot kor­mányzó nemzeti megújulás ka­tonai bizottsága ülésezett. Si­került behatolniuk az épület­be, de ott az elnökhöz hű egy­ségek körülvették őket és fö­lülkerekedtek. A harcban a jelentések szerint életét vesz­tette Mohamed Ould Abdel Kader, az államcsíny értelmi szerzője. Ahmed Salem Ould Sidi, a puccsisták másik veze­tője fogságba esett. A nouakehotti rádió közle­ménye szerint a kormányhoz hű erők „urai a helyzetnek”. A fővárosban kijárási tilalmat rendeltek el. CSAK RÖVIDEN... LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke az 1921. március 16-án aláírt szovjet—török barátsági és testvériségi szerződés megkö­tésének 60. évfordulója alkal­mából szívélyes hangú táv­iratban üdvözölte Kenan Ev- ren tábornokot, Törökország államfőjét, a nemzetbiztonsági tanács elnökét. VASÁRNAP államcsínykí­sérletet vertek le a dél-ame­rikai Suriname Köztársaság­ban. A puccsot hét alacso­nyabb rangú katona vezette: valamennyien tagjai annak a 16 tisztesből álló csoportnak, amely a múlt év februárjában magához ragadta a hatalmat. A harcban egy személy meg­halt, két másik súlyosan meg­sebesült. NYOLC IRÄNI vezetővel tegnap tartott háromórás megbeszélése után Khomeini ajatollah kijelentette: „Ha Irán vereséget szenved az Irakkal vívott háborúban, vagy a háború elhúzódik, ak­kor ezért kizárólag azok lesz­nek felelősek, akik belül vi­szályt és feszültséget szíta­nak.” járt a gép fedélzetén. Arra az állításra viszont egyáltalán nem adott magyarázatot, hogy a géprablás fő szervezője Ali Bhutto volt miniszterelnök fia lett volna. Ez nem zavarta Ziaul Hakot abban, hogy be­szédében leszögezze: kímélet­lenül le fog csapni az ellen­zékre, mindenekelőtt Bhutto pakisztáni néppártjára. Ziaul Hak ezúttal Szíriát sem kímélte: éles szemrehá­nyást tett Hafez Asszad állam­főnek, amiért megtagadta, hogy egy pakisztáni rohamosz­tag megtámadja a gépet. Arnaldo Martinez Verdugót újraválasztották a párt köz­ponti bizottságának főtitkárá­vá. A 45 tagú központi bi­zottságot 60 fősre bővítették, 22-en első ízben tagjai a tes­tületnek. A kongresszuson elfogadott határozatnak a nemzetközi helyzettel foglalkozó része töb­bek között megállapítja, hogy napjainkban, amikor fokozó­dik a népeknek jogaik érvé­nyesítéséért vívott harca, az Egyesült Államok újra meg újra megkísérli visszaállítani uralkodó helyzetét a világban, felhasználva, céljai érdekében a gazdasági nyomást, a kato­nai fenyegetést és a zsarolást egyaránt Amoldo Martinez Verdugo kongresszusi zárszavában hang­súlyozta, hogy a mexikói kommunisták a Szovjetunió­val, a többi szocialista or­szággal, valamint a világ ösz- szes demokratikus és impe- rial istaellenes erőivel együtt harcolnak az imperializmus agresszív politikája ellen. A Mexikói Kommunista Párt támogatja Közép-Amerika nemzeti felszabadításáért küz­dő népeit, és szolidáris a szo­cialista Kubával, a nicaraguai forradalommal, valmint a salvadori és a guatemalai nép harcával — mondotta a párt főtitkára. — hangsúlyozta Arbatov pro­fesszor. A moratórium javas­lat pillanatnyilag éppen a Szovjetuniót korlátozná, mint­hogy a NATO 1983-ig nem rendelkezik Nyugat-Európában középhatótávolságú fegyve­rekkel. A NATO-országok vezetői félreértették a Brezsnyev-ja- vaslatot, amikor azt állították, hogy az visszalépést jelent az SZKP KB főtitkárának 1979-es berlini beszédében foglaltak­hoz képest. Az 1979-ben tett javaslatok változatlanul érvé­nyesek — jelentette ki Arba­tov —, a mostani ezek kiegé­szítése és arra hivatott, hogy megkönnyítse a tárgyalásod­hoz vezető utat. A NATO által határidőként kitűzött 1983-as évig már nincs túl sok idő. A fegyverrendszerek korlátozá­sával kapcsolatos szerződés mindkét fél számára sok gon­dot és pénzt takarítana meg. A moratórium javaslatot elemezve Arbatov cáfolta azo­kat a nyugati állításokat, mi­szerint a NATO-nak egyol­dalú engedményeket kellene tennie a tárgyalások előfelté­teleként. Arbatov felhívta a figyelmet arra, hogy a szov­jet javaslat a rakétafegyverek telepítésére, illetve annak elő­készítésére, nem pedig más, kölcsönösen ellenőrizhetetlen lépésekre vonatkozik. Az SZKP KB tagja remé­nyét fejezte ki, hogy a kérdés­ben közvetlenül érintett euró­pai országok kormányai se­gíteni fognak a szovjet kor­mánynak abban, hogy meg­győzze a jelenlegi amerikai vezetést a tárgyalások szük­ségességéről. Ráma Szovjet-olasz kapcsolatok Rómában, tegnap délben be­fejeződött a szovjet—olasz gazdasági vegyes bizottság XII. ülésszaka. A tanácskozás­ról közös közleményt adtak ki. A közlemény szerint a két ország fejleszteni kívánja ke­reskedelmi és gazdasági együttműködését, beleértve az energiaellátás területét is. és folytatják a tárgyalásokat a Szibériát Nyugat-Európával összekötő •gázvezeték megépí­téséről. Cknoupek Moszkvába érkezett A szovjet kormány meghí­vására tegnap délután Moszk­vába érkezett Bohuslav Chnoupek, a CSKP KB tag­ja, Csehszlovákia külügymi­nisztere. A repülőtéren Ard- rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere köszöntötte. A két miniszter megbe­szélést folytat a szovjet— csehszlovák kapcsolatokról, ez együttműködés időszerű fel­adatairól, és a nemzetközi helyzetről. Chnoupek kedden sajtókonferenciát tart, a szov­jet fővárosban. Az Izvesztyi­ja hétfő esti száma köszönti a látogatást, hangsúlyozva: az elősegíti a két nép közötti barátság és együttműködés továbbfejlesztését. Baku KGST-tervegyeztetés Befejeződött Bakuban a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa tervezési együtt­működési bizottságának 25. ülése. A bizottság ülésén megvizs­gálták, jóváhagyták és a KGST XXXV. ülésszaka elé terjesz­tik a KGST-országok közöt­ti 1981—1985. évi tervkoor­dinációról szóló beszámolót és a KGST-országok 1981— 1985. évi sokoldalú integrá­ciós tervének tervezetét. A bi­zottság megtárgyalta a szov­jet vasérctermelés szlnten- tartásának és a KGST-orszá- gokba irányuló vasércszállí­tások kérdéseit, továbbá a ku­bai cukortermelés és mező- gazdaság, valamint a citrus­félék feldolgozásának komp­lex bővítésére irányuló együtt­működés kérdéseit is. Az ülés során az országok képviselői találkoztak Gej- dar Ali jewel, az Azerbajd- zsáni Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárával. Háttér Veszélyes válsággóc AZ EGYRE ERŐTELJESEBB amerikai behatolás nehezen választható el a nemzetközi olaj konszernek növekvő mo­hóságától. Bár az USA szük­ségletének csupán ötödét, ha­todát szerzi be az Arab-Ke­letről, önmagában az a tény, hogy Nyugat-Európa és Japán — az eredeti tervek szerint — 1980-tól már egymilliárd ton­nára akarta feltornászni in­nen eredő kőolajimportját, meghatványozta Washington erőfeszítéseit a térség meg­szerzésére. Ehhez a mestersé­gesen is szított energiaválság csak újabb lökést adott. A katonai elemek előtérbe ke­rülésében természetesen az sem mellékes szempont, hogy az Egyesült Államok az In­diai-óceánnal határos afrikai országokból kapja a gyémánt 35, a kávé 30, a platina 30, a higany 20, a mangánérc 40 és a krómérc 47 százalékát. Amerika összességében mint­egy 40, a hadiipar szempont­jából létfontosságú stratégiai nyersanyagfóleséget importál innen. Mint- az APN szovjet sajtó­ügynökség egyik helyzetelem­zése megállapítja, alapvetően a természeti kincsek sokasá­gához és sokféleségéhez fűző­dik az az imperialista politi­kai stratégia, amely az itteni fejlemények „feszes kontroll­ját” szolgálja mégpedig azzal a kifejezett szándékkal, hogy nyíltan beavatkozzanak a parti országok belügyeibe, s min­den módon elejét vegyék a nemzeti felszabadító mozgal­mak terjedésének. Az iráni és még inkább az afganisztáni események ürü­gyén (a túsz-ügyet is meglo­vagolva) a Pentagon olyan, 35—40 hadihajóból álló had­műveleti magasabb egységet küldött a térségbe, amilyen­hez foghatót a második világ­háború vége óta még egyetlen egyszer sem vonultattak fel olyan óceáni zónában, ahol az USA-nak korábban soha nem volt önálló flottája. (Ebben általában mindig van 2—4 csa- pásunérő repülőgép-anyahajó, fedélzetükön 180—360 repülő­géppel.) Bár a „túszdráma” időközben megoldódott, a Reuter hírügynökség — egy amerikai „illetékes” szavait idézve — a következőképpen fogalmazta meg a Reagan-kor- mányzsat álláspontját: „Mind­addig fenntartjuk impozáns méretű jelenlétünket, amíg nem szűnik meg a zűrzavar a térségben és amíg rászorulunk a 'Közel-Kelet olajára”. BIZONYARA EZZEL a „megingathatatlan” washingto­ni elhatározással függ ösz- sze az a' negatív reagálás, amellyel heonyid Brezsnyev szovjet államfőnek a múlt év decemberében ismertetett békejavaslataft ma is kezelik a Fehér Házban. Az Egyesült Államoknak, más nyugati ha­talmiaknak, Kínának, Japánnak és az Indiai-óceánom érdekelt egyéb országoknak ajánlott megállapodás kérdése ezzel, persze, korántsem került le a nemzetközi élet napirendjéről. Mint emlékezetes, a Szov­jetunió javaslatainak lényege az, hogy a térségben nem hoznak létre katonai támasz­pontokat, nem helyeznek el sem nukleáris, sem pedig más tömegpusztító fegyvereket A nemzetközi kötelezettségválla­lás résztvevői ezenkívül tar­tózkodnak az erőszak alkalma­zásától és a parti államok belügyeibe való beavatkozás­tól. Mindezeken felül a szer­ződő felek tiszteletben tarta­nák a parti államok el nem kötelezett státusát és nem vonják be őket semmiféle szűk körű csoportosulásba. Az is elsőrendű szempont, hogy az Indiai-óceán és a csatla­kozó zónák országai szuverén módon — mindenféle külső kényszertől mentesen ma­guk rendelkezhessenek ter­mészeti kincseikkel. Hasonló szellemű állásfoglalás szüle­tett a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XXVI. kong­resszusán is. ISMERVE AZONBAN az új amerikai adminisztráció „ke­mény” Irányvonalát, nem va­lószínű, hogy rövid idő alatt érdemleges előrehaladás tör­ténik az ügyben. Az előjelek alapján okkal feltételezhető: az új elnök és csapata to­pább kívánja folytatni — eset­leg a korábbinál is kiélezet- iebb módon — azt a kalam- áorpolitikát, amelyet a Cer- ter-adminisztráció elkezdett. S. L. A VILÁGTENGEREK ha­talmas kiterjedésű térségei közül az Indiai-óceán és köz­vetlen környezete — az Arab­tenger, a Perzsa-öböl — jelen­leg az egyik legveszélyesebb válsággóc. Az itteni váltakozó hevességű nemzetközi konflik­tusok kialakulását az imperia­lista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok egyre agresz­szí vabb kül- és katonapoliti­kája idézi elő. Az Indiai-óceán és a csat­lakozó tengeri zónák iránti feltűnő amerikai „vonzalom” mindenekelőtt politikai-gazda­sági és katonai megfontolá­sokkal magyarázható. Ez a roppant nagyságú övezet a maga 100 millió négyzetkilo­méternyi területével, több mint 1,3 milliárdnyi lakosságával — vagyis az egész emberiség lé- lekszámának majdnem egy- harmadával — az elmúlt év­századokban mindig Is a leg­csábítóbb, a legértékesebb zsák­mánynak tűnt az egymást váltó gyarmatosítók szemében. A portugál, a holland, a fran­cia és az angol hódítók egy­aránt megjárták a mesés gaz­dagságú Indiához és a háitsó- indiai területekhez vezető vízi" utakat. Az óceáni szállítási út­vonalak — kiváltikéDpen a közel-keleti kőolaj és föld­gáz milliárd tonnás nagyság- rendű készleteinek felderítése óta — na.ev jelentőségre ' tet­tek szert. Ebben a térségben a föld méhe a világ olaj- és földgáztartalékainak több mint a felét rejti, de itt bányász- szák a tőkésvilág aranyának 80,7, ólmának 56,6, mangán­ércének 28,5 nikkelének 25,2 és bauxitjának 18,5 százalékát. (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom