Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám

1981. MÁRCIUS 17.. KEDD 'xMitap BEFEJEZŐDÖTT A NÉPFRONTKONGRESSZUS Sarlós István: A cselekvés erőt, bitet, meggyőződést jelent Sarlós István összefoglalja a vitát rázza, hogy a felszabadulás előtt a Gyáriparosok Országos, Szövetsége, a leventemozga­lom, az Imrédy-párt is állí­tólag hazafias szellemben mű­ködött, ám ebből a hazafiság- ból 1919-ben és 1937-ben, majd 43-ban sem kértek a népfrontba • tömörült haladó gondolkodású emberek. A moz­galom akkor lett elnevezésé­ben is hazafias, amikor a szó megtisztult a rárakódott, egye­bek között nacionalista réteg­től. Ez arra is figyelmeztet, hogy nem szabad elkoptatni szavak, gondolatok tisztaságát, értékét. A mozgalomnak a kongresz- szus után eszközsdben és mód­szereiben rugalmasabban, meg­felelőbben kell igazodni a fel­adatok megoldásához. Ez a szülői munkaközösségek szer­vezésére, tevékenységére épp­úgy áll, mint a Hazafias Nép­front. más mukaterületeire. A teltről, a végzett munkáról pe­dig ajánlatos a jövőben széle5 sebb körben szólni, az eredmé­nyeket a közvélemény elé tárni, hiszen a mozgalom fó­rumainak megannyi javasla­ta testesül meg a miniszté­riumi szervek és más intéz­mények döntéseiben, határo­zataiban. Ilyen indítványokat a településpolitikával kapcso­latban is tett a népfront, amelynek az az álláspontja, hogy minden településen biz­tosítani kell az élet megfelelő feltételeit, s nem lehet leírni egyetlen falvat sem. Mert. amíg ott emberek élnek, ad­dig azoknak ellátása, jó sorsa érdek ében va! amenn y iü nknek közös erőfeszítéseket kell {en­ni. A Hazafias Népfrontot köz­vetlenül érintő javaslatokat méltatva a HNF főtitkára alá­húzta: elfogadja az indítvá­nyokat. s a választott tiszt­ségviselőik is arra törekednek maid. hogy valóra váltsák azokat. Elhangzottak olyan ja­vaslatok is. amelyek mérlege­lése. elfogadása más szervek­re tartozik, ezeket köztük a Himnusznak az alkotmányba történő beiktatását, eljuttatiák az illetékesekhez. — mondot­ta befeiezésül Sarlós István. lataiban kell vizsgálni, óva­kodva az elhamarkodott álta­lánosításoktól. A fiatalokról sokszor elhangzó kedvezőtlen véleményekkel vitába, szállva mondotta Sarlós István: hosz- szú évtizedek tapasztalata bi­zonyítja, hogy az életben a rossznak olykor erősebb ’ a hangja a jónál. Az aluljáró­ban huligámkodó csőlakó fia­talok csak töredékét jelentik az ifjúságnak, mégis sokan ró­luk ítélnek. Mert az a fiatal, aki tanul, dolgozik, társadal­mi munkát végez, a rendet vigyázza, az — úgymond — a kötelességét teljesíti, s nem harsogja világgá: emberként élek. A mi társadalmunk dön­tő többsége a tisztességes em­berek közé tartozik, s ennek önmagában is kell annyi erőt adnia, amennyivel a’ tisztesség útjára vezethetjük azokat, akik- még. oda nem jutottak, el. Sokan megkérdezik: elne­vezésében ma miért hazafias a népfront, holott nem volt az 1945 előtt. Ezt az magyia­ió politikai légkörben, tettekkel bizonyítanak A magyar nyelv hete Személyiséget, közösséget formál Óvári Miklós ünnepi hesséde Hétfőn a Magyar Tudomá­nyos Akadémia felolvasóter­mében tartott ünnepséggel megkezdődött a magyar nyelv hetének rendezvénysorozata. Benkö Loránd akadémikus kö­szöntő szavait követően Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára nyitot­ta meg a magyar nyelv hetét. Beszédében hangsúlyozta: — Anyanyelvűnk ügye mindannyiunké, akik azon fá­radozunk, hogy népünk a tár­sadalmi fejlettség magasabb szintjére emelkedjék. Közügy­ről van tehát szó, s e közös ügy az anyanyelvi műveltség emelése. A cél az, hogy a ma­gunk eszközeivel növeljük a kimondott vagy leírt szó ha­talmát, elősegítsük, hogy a szavaknak mindig legyen ér­telme, a beszédnek tartalma és meggyőző ereje. Anyanyel­vűnk — ha őszintén és jól használjuk — közelebb hozza egymáshoz az embereket, te­hát közösséget formáló erő, s ugyanakkor fontos közéleti té­nyező is: a társadalmi mére­tű tanácskozáson, a szocialista demokrácia gyakorlati érvé­nyesülésének nélkülözhetetlen eszköze. Iskolában kezdődik — Anyanyelvűnk szavai, ha nyíltak, igazak és meggyő­zőek, tettekre mozgósítanak, megteremtik a közös cselek­vés nélküiözhetetlen feltételeit. Anyanyelvűnkön tanuljuk meg mindazt a szépet, ami tartalmassá teszi életünket, ami értelmet ad fáradozá­sainknak, küzdelmeinknek. Ezért, ha anyanyelvűnkről be­szélünk, többről van szó, mint egyszerű tudományos ügyről vagy kulturális tettről, az anyanyelvi műveltség fej­lesztésén munkálkodva a tár­sadalom egész fejlődését, a szocialista nemzeti egység erősödését segítjük elő. — Anyanyelvi műveltség, iskola, nyelv- és közélet, be­szédkultúra és demokratiz­mus: ezek azok az összefüggé­sek, amelyek a nyelv ügyét fontos művelődéspolitikai, szé­lesebb értelemben társadalom­politikai kérdéssé avatják. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága mellett működő művelő­déspolitikai munkaközösség ezért kérte fel az elmúlt év­ben a nyelvvel foglalkozó szakembereket, hogy mérjék fel anyanyelvűnk állapotát, anyanyelvi műveltségünk helyzetét és ezzel kapcsolatos feladatainkat. A nyelvészek által feltárt gazdag anyag azt bizonyítja, hogy jóllehet kis­gyermekkorban a család, fel­nőtt korban az önálló ismeret- szerzés szerepe sem jelenték­telen, a jövő nemzedékeinek anyanyelvi kultúráját mégis az iskolában megszerzett ké­pességek és készségek határoz­zák meg. Kapjon rangot — Mivel nemzeti kultúránk­nak, s mindennapi közérze­tünknek is felismert ható té­nyezője, a beszédbeli és írás­beli igényesség — mondotta a továbbiakban Óvári Miklós —, á külgazdasági egyensúly problémáiról tanácskoztak A külgazdasági egyensúllyal összefüggő gazdaságpolitikai kérdéseket vitatott meg hét­főn a Parlamentben tartott együttes ülésen az országyűlés kereskedelmi, valamint teiv- és költségvetési bizottsága. A tanácskozáson részt vett Cser- venka Ferencné, az ország- gyűlés alelnöke. Veress Péter külkereskedelmi miniszter a képviselőknek adott tájékoztatójában emlé­keztetett arra, hogy a nem ru­bel elszámolású kereskedelmi mérleg éveken át növekvő hiányának megszüntetésére 1979-ben a gazdaságirányítás­ban céltudatos és átfogó intéz­kedések történtek. Javult a vállalati munka, s erősödtek a gazdálkodásban a tervszerű fejlődést elősegítő pozitív ele­mek. Ennek is köszönhető, hogy 1980-ban a nem rubel elszámolású forgalom meg­közelítőleg egyensúlyba ke­rült. A felszólalók elismeréssel szóltok a javuló értékesítési munkáról, a termelők és a A vasárnapi vitában felszó­lalt Jónás Zoltán, aki kifej­tette: Jelenleg naponta mintegy 200 ezren utaznak Budapest környékéről 'fővárosi munka­helyükre. A politikai szervek, társadalmi szervezetek folya­matosan keresik munka- és életkörülményeik javításának lehetőségeit, figyelemmel ar­ra, hogy a napi három-öt órát utazó bejárókra az átlagosnál több feladat hárul. A Buda­pest környéki nagyközségek évente több mint 10 ezer fő­városi munkahelyű betelepülő­vel gyarapodnak, s az utóbbi években több új lakótelep lé­tesítésével, munkáslakás-építé- si akciók kezdeményezésével segítették otthonteremtésüket. A családiház-építőknek a ter­vek szerint a megye számos községében előnyös feltételek­kel megvásárolható telket jut­tatnak. Örvendetes, hogy a bejárók is magukénak érzik új környezetük gondjait, so­kan vesznek részt a társadal- mimunka-akciókban, amely­nek eredményeként több mint 10 ezer óvodai férőhely — az előirányzott kétszerese — léte­sült az előző tervidőszakban. Such János, a Magyarorszá­gi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára — al­kotmányban biztosított jogával élve — anyanyelvén kezdte hozzászólását, s a Magyaror­szágon élő délszláv, német, ro­mán és szlovák nemzetiségek képviseletében beszélt. Hang­súlyozta: a különböző nemze­tiségekhez tartozó állampolgá­rok jó politikai légkörben, munkával, tettekkel bizonyít­ják hűségüket hazájukhoz, a Magyar Népköztársasághoz, tudatos cselekvéssel járulnak hozzá a szocialista népi-nem­zeti egység erősítéséhez. A Újjáválasztott tisztségviselők A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula; alelnökök Bugár Jánosné, Bencsik István, Horváth Lászlóné, Nagy Józsefné, Polinszky Károly, Szeműk József és Varga Imre. A Hazafias Népfrpnt Országos Tanácsának főtit­kára: Sarlós István; titkárok: Kovács Béla, Molnár Béla, S. Hegedűs László és Szentistványi Gyuláné. Az Országos Tanács elnökségének további tagjai: Apró Antal. Asbót Jánosné, Adám Antal, Bartha Tibor, Bodnár Lászlóné, Bognár József, Bondor József, Bostii Károlyné, Du,schek Lajosáé, Fábián Zoltán, Fehér La­jos, Fekete Károlyné, Gál László, Géczi Pál, Golenya Tiborné, Gosztonyi János, Gyúró Ferenc, Hantos János, Horváth Éva, István Lajos. Juhász Ferenc, Kerkápoly Endre, Köpf Lászlóné, Lehoczky Mihály, Lékai László, Losonczi Pál, Márta Ferenc. Márton János, Mezei Bar­na, Molnár Frigyes, Molnár Sándor. Nánási László. Oppermann Imréné, Papp Lajos, Pásztor Gabriella, Pethö Tibor, Pióker Ignác, Rónai Rudolf, Sebestyén Nándorné, Straub F. Brúnó, Székely György, Szilvasán Pál, Szmolnik Eva, Trautmann Rezső és V. Nagy Imre. A Hazafias Népfront újjáválasztott Országos Ta­nácsának tagjai közt Pest megyét az alábbiak képvi­selik: dr. Barna Lajos, a Fóti Gyermekváros igazgatója dr. Bánk József püspök-érsek (Vác), Borovits Gézáné agronómus, kosdi Lenin Tsz, Kovács Antalné. a Haza­fias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára. külkereskedők mind eredmé­nyesebb együttműködéséről. A tanácskozáson — amelyen Bognár József és Nyers Rezső elnökölt — a képviselők állás- foglalást fogadtak el. A két bizottság hangsúlyozta, hogy a magyar népgazdaságnak fon­tos érdeke a KGST-kapcsola- tok intenzív fejlesztése. ugyancsak kívánatos a fejlődő és a fejlett tőkés országokkal meglévő kereskedelmi forga­lom és gazdasági együttműkö­dés bővítése. azért az iskolai .nevelés egyik legjelentősebb területének ép­pen az anyanyelvi nevelést, az ' anyanyelvi ismeretterjesztés minél magasabb szintre eme­lését tekintjük. Az iskolai és az óvodai anyanyelvi oktatás személyiséget és közösséget is formál egyszerre. — Anyanyelvi kultúra fej­lettsége végső soron azon mér­hető le, hogy a közösség egyes tagjai, hogyan tudják szemé­lyiségük teljes értékű kifeje­zéseként, árnyaltan és hatéko­nyan használni anyanyelvűk sokszínű eszközeit, mennyire készültek fel arra, hogy a nyelv közvetítésével befogad­ják nemzeti kultúránk hagyo- mánykéút öröklött, gazdag kin­csét. A társadalom ilyen érte­lemben közös felelősséget visel az anyanyelvi műveltség elért fokáért. Korstílus és műveltség — E közös felelősség, s az ebből adódó közös feladatok adnak értelmet annak, hogy évente egyszer, idén már ti­zenötödször, megrendezzük a magyar nyelv hétét, s ezáltal is felhívjuk a figyelmet a még megoldatlan feladatokra, s a mindennapi, fáradhatatlan munka nélkülözhetetlenségére. Azt akarjuk elérni, hogy ná­lunk a nyelvművelés ne csak néhány 1/elkes ember szemé­lyes ügye legyen, hanem egész közéletünkben kapja meg az öt megillető rangot. A megnyitó után Illyés Gyu­la Kossuth-díjas író méltatta a nyelvművelés terén az el­múlt fél évszázadban elért eredményeket, majd a nyelvé­szet neves képviselői, iroda­lomkutatói tartottak előadást. Eder Zoltán a társadalmi kap­csolatteremtés nyelvi formái­ról és lehetőségeiről szólt, majd Grétsy László a társa­dalmi átalakulás okozta nyel­vi átrétegeződést vizsgálta a nyelvművelő szemével. Han- kiss Elemér Nyelvi viselke­déskultúránk — alulnézetben című értekezését követően Ká­roly Sándor, Lőrincze Lajos, Deme László és Szépe György a korstílus érvényesüléséről, az irodalmi és a köznyelv stílusá­ról, az anyanyelv és a haza- fiság kapcsolatáról, valamint a nyelvi műveltség modelljéről tartottak előadást. A március 22-ig tartó ma­gyar nyelv hete pi-ogramjában 212 előadás hangzik el Buda­pest 132 intézményében. Segíteni a szakmai munkát Kl5l-kú!döttértekezlet a rendőr-főkapitányságon A tanácskozáson szóba ke­rültek egyes társadalmi je­lenségek, így a helyenként ta­pasztalható protekcionizmus és a csöves kérdés is. — A közvéleményt foglal­koztatja az ifjúságnak az a szám szerint nem nagy, de erkölcsi szempontból mérv­adó rétege, amit összefogla­lóan az aluljárók ifjúságának nevezünk. E fiatalok érdek­lődése nem a szocialista tár­sadalom fejlődésének kérdé­seire irányul, felfogásuk in­kább így foglalható össze: Segíteni mindazoknak, akik semmit sem csinálnak. Gya­korlati intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy ezt a negatív társadalmi je­lenséget visszaszorítsuk — így fogalmazták meg az , alap­szervezeti gyűléseken kiala­kult véleményt a küldöttér­tekezleten. A csövesektől a műszaki újításokig. Röviden így sum­mázható annak a tanácsko­zásnak a tematikája, amely társadalmi jelenségekkel és szakmai kérdésekkel egyaránt foglalkozott tegnap a rendőr­ség Aradi utcai székházában. A Pest megyei Rendőr-főka­pitányság és Főügyészség Nagy Vilmos KlSZ-bizottsá- gának küldöttértekezletén leg­több szó természetesen az if­júsági mozgalom belső viszo­nyairól es£tt. Ringhoffer Zsolt titkár el­mondta, hogy a KISZ-esek a rendőri és ügyészi munka tá­mogatását tekintik legfonto­sabb feladatuknak. Ennek köszönhetően már eddig is néhány • országos jelentősé­gű szakmai újítást kezdemé­nyeztek. Az ifjúsági szerve­zet tagjainak indítványára a bűnügyi laboratóriumban és a garázsokban több hasznos takarékossági intézkedést ve­zettek be. Hasznosítják a fá­radt olajat, a fixíroldatot, sa fiatalok védnökséget vállal­tak a rendőrségi gépkocsik élettartamának meghosszab­bításáért is. Felidézve a kongresszusi le­vél egyik passzusát a tanács­kozás résztvevői külön fog­lalkoztak a magáncélok és közfeladatok helyes arányá­nak kérdésével A tanácskozás — amelven ott volt dr. Major, Miklós megyei főügyész; dr. Szabó Károly ezredes, a rendőr­főkapitányság helyettes ve­zetője: Simon János, a rend­őr-főkapitányság pártbizottsá­gának titkára. Csiba Károly, a Belügyminisztérium KISZ- bizottságának titkára és Ler- ner Henrik, a megyei KTSZ- bizottság titkára — a KISZ- bizottság tisztségviselőinek és kongresszusi küldötteinek megválasztásával ért véget. magyar lakossággal együtt az ország igazi gazdáinak érzik magukat, a közös sors, a közös munka mind jobban elmélyíti az együvétartozást, a haza szolgálatának tudatát. I. — Nemzetiségi politikánk a párt általános politikájának szerves része. Csakis ezt tudva érthetjük meg, hogy társadalmi fejlődésünk és nemzetiségeink helyzete szo­rosan összefonódik — állapí­totta meg Such János és azt kérte, hogy a többségi nemzet képviselői segítsenek erősíteni a teljes egyenjogúság tudatát, bátorítva és támogatva a nem­zetiségieket abban, hogy élje­nek alkotmányos jogaikkal. A kétnapos kongresszusi vi- ' tát Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára foglalta össze. Visszaidézte az elhang­zott beszámoló zárógondola­tát, amely szerint a küldötte­ket az egyetértés hozta el a kongresszusra. A megállapítás igazságát a felszólalások is tükrözték, még azok a véCemé- nyek is, amelyek a közéletben kétségtelenül fellelhető visz- szásságokat körvonalazták. Ezek az ellentmondások is­mertek, tudottak, s feloldásu­kért együttesen kéül cseleked­ni. A mozgalom főtitkára Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának felszólalásából me­rítve hangsúlyozta: a népfront harmad vir^gááSát éli. Ez a párt elismerő szava, a nép- ’ front tevékenységéről. Olyan korszakiban élünk, amelyben a mozgalom működési lehető­ségei bővültek, s újabb terü­letek nyílnak meg a cselekvés előtt. Eiz úgy válik lehetővé, hogy a magyar társadalom a szocializmus alapjainak lera­kása után új politikai, gazda­sági és kulturális feladatokat vállalhat. Nem tudtuk volna eredményeinket elérni a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt politikájának elfogadása és követése nélkül, ezért e politi­ka szellemében kell a jövőben a jó szót eljuttatni azokhoz, akikhez eddig még nem jutott el. A kongresszus 37 felszólalá­sát summázva Sarlós István leszögezte: A vita olyan képet adott a társadalomról, amely jelzi, miben vagyunk szilárdak és erősek, miben vagyunk gyengék, hol és min kell ja­vítani. A távlat biztató, s már önmagában az is erőt ad, hogy a párt szervezi és irányítja népünk munkáját, támogatja a Hazafias Népfront tevé­kenységét. Az MSZMP számá­ra a népfrontmozgalom erősí­tése nem taktikai lépés, ha­nem — még hosszú-hosszú ideig — stratégiai feladat. Vi­dékről és Budapestről, üze­mekből és termelőszövetkeze­tekből, tudományos intézmé­nyekből érkezett küldöttek egyaránt kifejtették, hogy egyetértenek a szocializmus céljával, s támogatják építő­munkánkat. Gondjaink nem a szocializmusból fakadnak, s megoldásukhoz van erőnk, van megfelelő programunk. A nép­front — ahogy az egyik kül­dött hangoztatta — nemcsak van, hanem cselekszik is. A cselekvés erőt, meggyőződést, hitet is jelent a jobbításra. Hitet, amely nemcsak a vallá­sos emberek sajátja. A kom­munista is hivő, mert hisz az emberben, hisz a szocialista jövőben, hisz az emberiség béké'jéban, hisz az egész világ boldogulásában. A vitában reflektorfénybe került család, házasság szere­péről szólva a főtitkár az együttélés emberi teljességé­nek fontosságára hívta fel a figyelmet. A kérdéseket össz­képében, s ugyanakkor árnya-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom