Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
6 1981. MÁRCIUS 15., VASÄRNAP Alkoholista, lecsúszott figurák A birkózó utolsó menete A ház, ez a málló falú, leromlott, öreg épület egy elvadult szentendrei kert közepén áll, méteres bozót és kígyózó folyondárok között. Fentről, az útról csak egy vörösesbarna cseréptetőt látni, maga a lakás az évek során elmerült a sűrű televényben. Vele együtt merültek — süllyedtek el lassan az emberek is, e szomorú sorsú ház négy szomorú sorsú lakója, a tavaly májusi tragikus bűnügy áldozata és vádlottjai. Bizony különös társaság volt. Itt élt Agócs úr, a hajdani gépészmérnök; Dzsinó vagyis Stolmár János, a kiöregedett birkózó; Nyergesné, a gimnáziumot végzett, németül, oroszul beszélő konyhalány és, végül Kézdiné, Agócs ugyancsak jó házból való alkalmi barátnője. Mindannyian lecsúszott, alkoholista figurák... Történetük kicsit a ház, kicsit a magyar bírósági végrehajtás története is. Karabiner az orrban Kezdjük a házzal! Az L-alakú épület legnagyobb szobáját egy, az eseményekből teljesen kimaradt idős, magatehetetlen asszony lakta, késő esténként hazajáró fiával. Szemben velük, a ház legkisebb helyiségében, egy 15 négyzetméteres szobában Nyergesné élt iskolás lányával, anyjával, a lakás főbérlőjével és Stolmárral. A harmadik szoba Agócsé volt, aki évekkel ezelőtt Nyergesné élettársaként került a házba. A kapcsolat azóta már régen megszakadt, de a mérnök úr nem távozott, sőt egyre inkább a háziúr szerepét töltötte be. Emiatt 1977-ben Nyergesnéék pert is indítottak, s a bíróság hamarosan rosszhiszemű jogcím nélküli lakásbitorlóként kiköltözésre kötelezte a férfit. Az ítélet azonban írott malaszt maradt. A lakásviszály folytatódott, úgyhogy amikor 1979- ben Stolmár, az egykori Buda- pest-bajnok birkózó a Törökvölgy utca 7-be költözött, a helyzet már meglehetősen elmérgesedett. Az új férfi megjelenésével azonban az asszonyok háttérbe vonultak s a kilátástalan lakásháború most már Agócs és Stolmár között folytatódott. Az exsportoló erővel, az ex- mérnök fifikával bírta jobban. Ütések, fenyegetések, megalázó kényszerítések következtek. Stolmár egyik részeg pillanatában egy kutyapóráz karabinerét akasztotta a leszázalékolt sánta mérnök orrába, azzal, hogy így fogja végigvezetni a városon. — Te meg börtönben fogsz megrohadnif — ordította ilyenkor a többnyire ugyancsak ittas Agócs, s erre egy idő után valóban minden reménye megvolt. A házban a verekedések mindennapossá váltak, pontosabban Stolmár igyekezett a lakásból kiverni a mérnök urat, aki egy ilyen eset után súlyos testi sértésért feljelentést tett a rendőrségen. Az idézést május elején vette át Stolmár, s ettől kezdve szinte egyfolytában ivott. A józan állapotban normális ember ilyenkor szörnyeteg és szánalmas alak volt egy személyben. — Stolmár részegen gyakran hallucinált. Egyszeresek elfeketedett a tekintete — mesélték később az asszonyok — s bicskát dobált a fotelba, székekbe, ajtókba. Volt egy visszatérő látomása. Ügy hitte, üldözik. Ilyenkor kifutott az udvarra, hogy megverekedjen a támadókkal. Mindig azzal jött visz- sza, hogy leütött egyet. De az udvaron nem volt senki sem. Stolmár egyébként árva gyerek, négy évig a Zöldkereszt nevelte, s mikor így „bepör- gött”, a mamáját emlegette, akit nem is ismert. Lehelet a tükrön Azon a végzetes napon, 1980. május 5-én egy ideig semmi rendkívüli nem történt a szentendrei házban. Agócs még reggel bement Pestre a Széchenyi-fürdőbe pedikűröz- tetni- A Széchenyi volt a törzshelye, ott ismerte meg valamikor Nyergesnét is. Míg a mérnök lábápoltatással foglalatoskodott, Nyergesné és Stolmár kiment a városba és megivott egy üveg bort, meg egy kevéske rövidet, hogy aztán dél körül hazasétálianak. Kézdiné, aki évek óta feljárt időnként Agócshoz, ezekben a napokban ugyancsak a Törökvölgy utcai házban tartózkodott. Agócs valamikor délután érkezett haza. Ittas volt. akár a többiek. Alighogy belépett az előszobába, Stolmár hatalmas erővel, hirtelen leütötte. A bejárati ajtó ablaka és keresztfája kitört. — Stolmár aznap előre túráztatta magát — vallotta kihallgatásakor Kézdiné. — „Megölöm, ha hazajön” ilyeneket mondott, Nyergesné meg csak biztatta: „nem is árt neki, tegyél rá egy lapáttal”! Aztán az ütés után Stolmár odalépett Agócshoz és azt mondta: „Kérd szépen, Kicsi, ne bánts többet!” Stolmárnak Kicsi volt az egyik beceneve. Az ütések mégis tovább záporoztak. A 90—95 kilós férfi, aki tíz évvel korábban még az utánpótlás válogatottban küzdött, legalább negyed órán át ütötte Agócsot. Egy fotel karfája, egy váza és egy szemüveg eltörött. Közben az asszonyok, Nyergesné és Kézdiné a konyhában egy üveg bor mellett diskuráltak, mintha csak azt mondták volna: ennek így kell történnie. Az ütlegelés csak egy-egy pillanatra szakadt félbe, ilyenkor Stolmár kirontott a konyhába és meghúzta az üveget... Amikor a mérnök eszméletlenül hevert a földön, Stolmár megállt. Egy ideig nézte a vérző arcú embert, aztán leöntötte egy fazék hideg vízzel. Agócs meg sem moccant. Az asszonyok újabb két teli fazekat hoztak, a férfi a végén már úszott a vízben, de továbbra sem ébredt fel. Stolmár mesterséges lélegeztetéssel próbálkozott, szájon át és kézemel- getéssel, de hiába. Erre hozott egy tükröt és Agócs szája elé tette. Az üveg bepárásodott. — Reggelre kialussza magát — mondta a kiszolgált birkózó, majd ágyra tették, levetkőztették, s betakarták a férfit. Lánc és rozsdás bicska Az éjszakát Stolmár és a két nő a ház menedékhelysze- rűen berendezett padlásán töltötte. Ki tudja, miért, még Kézdiné sem akart együtt maradni az eszméletét vesztett emberrel. Fenn újra egy borosüveg járt körbe-körbe. Aztán egyszercsak Stolmár előkapott egy rozsdás bicskát és vagdosni kezdte önmagát. Így büntette Stolmár önmagát. Közben egy vaslánccal többször szájba vágta Kézdinét, nem tudni pontosan, miért. Hiszteroid alkat, idült alkoholista — írta magyarázatképp később az elmeorvos. Másnap reggelre Agócs meghalt. Puszta kézzel okozott ilyen súlyos sérüléseket csak egészen ritkán látni — állapította meg halottszemle után az igazságügyi szakértő. A bírósági tárgyaláson Stolmár semmit sem tagadott, halkan, precízen beszélt, mondhatni „korrekten” viselkedett, s mikor dr. Kárpáti Piroska bírónő kihirdette rá a 13 évi börtönbüntetést — nem fellebbezett. Az ügyészség rajta kívül vádat emelt a két nő ellen is, mert bár látták a sértett válságos állapotát, mégsem hívott orvost egyikük sem. A büntetőtanécsi segítség- nyújtás elmulasztásáért Kézdinét és Nyergesnét 6—6 hónapi felfüggesztett szabadság- vesztésre ítélte. A májusi gyilkossággal a különös társaság végső összeomlása azonban még nem ért véget. Nem sokkal azután, hogy Agócs meghalt, Stolmár pedig börtönbe került, Kézd-i- né öngyilkosságot követett el. Az asszony több doboz Valeriánát, Sombent és Algopyrint vett be, s noha még időben kórházba került, fél keze a gyógyszermérgezéstől megbénult. Egész életre nyomorék lett. Agócs 52 éves volt, Stolmár 37, Kézdiné 35. Babus Endre Elsősorban a tőkés világban Az illúzió világa Sziklamászók A Krímben tartották a harmadik nemzetközi sziklamászó sportversenyeket, amelyekben Európa és Ázsia legjobb sziklamászói vettek részt. Képünkön: Peter Valovics csehszlovák sziklamászó verseny közben. Egyes becslések szerint ma a világon közel egymilliárdan, mások szerint „mindössze” 300 «millióan fogyasztanak kábítószert. Az ENSZ genfi kábítószerrészlegének vezetője azt mondta: „A kábítószer korunk szociális környezetszennyeződésévé vált. Védekezni ellene nemcsak a jog eszközeivel kell, hanem meg kell szüntetni azokat az okokat, melyek a fiatalokat a kiútkeresés eme torz formájához vezetik”. Utak és utasok Az okokat többször felsorolták, ismerjük őket. Az ötvenes évek végén a nemzetközi politikai élet viszonylagos stabilizálódása következtében a jólétbe született, s a „fogyasztói társadalom” minden vívmányát élvező amerikai és nyugat-európai fiatalok nem kis részén a kiúttalanság érzése vett erőt. Világos életcél nélkül egyre többen fordultak el a társadalomtól, s az „utazás” — a kábítószeres állapot — ennek egy lehetséges módozata volt. Az Egyesült Államokban elsősorban a nagyvárosok _ nyomornegyedeiben „ringatták el” magukat az emberek, de a különféle szerek hamarosan Nyugat-Euró- pa —- gyakran munkanélküli — fiataljai között is mindennapossá váltak. A kábítószer — ha csak ideig-áráig is —, de boldog lebegést, a mindennapok szürkeségéből való ki- 30-elkedés.t jelentette. Az „elveszett illúziók”, a társadalomból való menekülés érzése önmagában még nem magyarázza meg a kábítószerek rohamos terjedését: mindehhez hozzájárul az is, hogy a kábítószer-kereskedelem rendkívül nyereséges — bár egyáltalán nem veszélytelen — üzlet. Hogyan, s honnan kerül a „fehér por" a felhasználókhoz? Az Interpol kábítószer- osztályának munkatársai az utóbbi években több nagy ópium- és heroinszállítmányt foglaltak le Nyugat-Európá- bam. A sok millió dollár értékű csomagokat általában európai turisták szállították — legtöbbször Amszterdamba. (Korábban főiként kínaiak foglalkoztak a szerek szállításával, de a fokozódó ellenőrzés következtében szerepüket „fehérek” vették át.) A célállomás tehát Amszterdam, s ahol a megbízást feladták: Bangkok. A thaiföldi főváros ma is a nemzetközi kábítószerkereskedelem legfontosabb központja, többnyire kínai származású kereskedők bonyolítják és szervezik a forgalmat Ázsia, Nyugiat-Európa és Észak-Amerika között. Az Arany Háromszög — Thaiföld, Laosz és Burma közötti hegyvidék — az ötvenes évek vége óta hatalmas mák- ültetvénnyé és heroin-laboratóriummá változott. Az itt élő hegyi törzsek már évszázadok óta kábító&zerélvezők voltak, de a „modem” ipari termelés megszervezése és forgalmazáM unka ügyi viták Hamis fuvarlevelek, feketefuvarok Az egyik vállalat két sofőrjét fegyelmi büntetésül megrovásban részesítették, mert a fel nem használt üzemanyaggal nem tudtak elszámolni, a menetlevelekre pedig valótlan adatokat vezettek be. Néhány hónappal később kiderült, hogy feketefuvarokat végeztek. Ezek után fegyelmi leg elbocsátották őket. Kérelmükre a munkaügyi döntőbizottság a büntetések végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggesztette. A határozat ellen a vállalat a munkaügyi bírósághoz fordult, amely a keresetet elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy mindkettőjüknek tízévi munkaviszonya van, vétkességüket elismerték, megbánták, és cselekményüket egyik társuk felbúj tására követték el. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság ezt a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a vállalatnak az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetését helybenhagyta. A határozat indoklása kimondta: a fegyelmi eljárás során a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket egyaránt fel kell deríteni és a büntetés kiszabásánál ezeket figyelembe kell venni. Tévedett a munkaügyi bíróság; amikor kizárólag a gépkocsivezetők javára szolgáló körülményekre volt tekintettel és kötelezettségszegésük súlyát, társadalmi veszélyességét nem tisztázta. Figyelmen kívül hagyta, hogy az illetők olyan súlyos fegyelmi vétséget követtek el, ami szándékos bűncselekménynek minősül. A járásbíróság ugyanis ez egyik sofőrt sikkasztás vétsége miatt pénz- büntetésre, a másikat fölfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. — Alapvető jogpolitikai követelmény, hogy az anyagi haszonszerzés céljából elkövetett, a társadalmi tulajdont károsító fegyelmi vétségek elkövetőivel szemben szigorúan kell föllépni. Ilyen esetekben a legsúlyosabb büntetés: az elbocsátás kiszabása is indokolt lehet — hangzik tovább a határozat. — Minthogy a menetlevelek sorozatos meghamisításával szándékosan elkövetett fegyelmi vétségek társadalmi veszélyessége fokozott mértékű, a büntetési célok megvalósítása a legsúlyosabb fegyelmi büntetéstől várható. Ennek bármilyen enyhítése, például a végrehajtás felfüggesztése, sem az elkövetők, sem a munkatársaik vonatkozásában a hasonló — egyébként igen elterjedt — cselekményektől való visszatartást nem biztosítja. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes állásfoglalása törvénysértő. sa csak az utóbbi két évtized „civilizációs vívmánya”. A hatóságok — nemzetközi összefogással — mind sikeresebben veszik fel a küzdelmet a kábítószerkereskedők ellen, másfelől a különböző bandák, érdekszövetségek tagjai a legváltozatosabb eszközökkel irtják egymást. A hetvenes évek közepén Amszterdamban nem volt ritka eset, hogy — főként kínai — férfiakat holtan találtak, majd válaszul néhány nap múlva egy másik banda vesztette el néhány emberét. A csempészek leleménye nem ismert határt: újabb és újabb módszereket találtaik ki, hogy illegális úton eljuttathassák az értékes terméket a felhasználóikhoz. Gyakran a jóízlésnek is fittyet hányva végezték munkájukat. A legnagyobb felháborodást keltő módszer az volt, amikor Vietnamban elesett amerikai katonák holttestét vágták fel, s tömték tele kábítószerekkel. Az utóbbi időben pedig a kábítószer-csempészet különleges módja terjedt el Európában: a kamionrablás. Statisztikák szerint egyedül Olaszországban évente ötezer kamiont rabolnak ed és fosztanak ki — ezek egy részének köze van a kábítószer-kereskedelemhez. (A képlet egyszerű: a kamionok bepakolásánál kábítószert helyeznek el a kocsiban. Ezek az „indító ország” tatárain viszonylag könnyen átjutnak, s ezzel teljesítik is feladatukat. A következő lépésiben a csempészek elrabolják a kamiont, ily módon megszerezve az árut.) A hatóságok növekvő aktivitása kezd eredményeket hozni. 1978-ban a világ 14 pontján egyszerre és összehangoltan léptek akcióba a nyomozók: tizennégy személyt tartóztattak le, s nem kevesebb, mint másfél tonna hasist zsákmányoltak. (A feketepiaci értéke meghaladta a 3 milliárd dollárt!) Igaz, a nyomozás 17 hónapig tartott és egymillió dollárba került, de az akció sikeres volt. 1977-ben, az ENSZ adatai szerint a hatóságok 1605 kilogramm heroint , és 2383 kg kokaint foglaltak le — ennek nagy részét az Egyesült Államokban. S ugyancsak az ENSZ adata az is, hogy 1975- ben 103 kábítószer-laboratóriumot számoltak fel az öt kontinensen. (A legtöbb — 55 — az USÁ-ban működött, majd Kolumbia következett 12, s Nagy-Britannia hét laboratóriummal.) Áldozatok Ez idáig inkább a kábítószer-üzletiről esett szó, annak veszélyességéről. A „fű”-nek azonban sokkal valóságosabb, és sajnálatra méltóbb áldozatai is vannak, mint a kereskedők: az amerikai Gallup Intézet egyik közvéleménykutatá- sa szerint az USÁ-ban a középiskolások 24 százaléka már kipróbált valamilyen kábítószert, s az üzlet kíméletlenségét jellemzi, hogy egész sor ember foglalkozik azzal, hogy a fiatalokkal megismertesse a kábítószert — iskolák környékén osztogatják a „fehér port”. Néhány évvel ezelőtt pedig már bizottság is alakult, mely a marihuana-törvények eltörlését hirdeti. Még orvosokat is sikerült megnyerniük, s azt állítják, hogy a gyengébb káfoíJanls Joplin énekesnő egyik leghíresebb dala — Mercedes Benz. Egyik „utazása” során túl messzire ment — soha többé nem tért vissza. tószerek — ilyen például a marihuana — nem fejtenek ki tartósan negatív hatást az emberi szervezetre. Az ilyen érvelés azért is hamis, mert a fiatalok éppen a marihuánán keresztül jutnak el az erősebb kábítószerekhez. Janis Joplin, Jimi Hendrix, a popvilág nagy halottal — a kábítószer leghírhedtebb áldozatai. Az énekesnő és a gitáros túladagolás miatt bekövetkezett halála sajnos nem elszigetelt jelenség: hírességek és ismeretlenek váltak a kábítószer áldozataivá. Az USÁ-ban 1975-ben havonta mintegy 150-en haltak meg túladagolás következtében, az NSZK-ban naponta ketten, s ugyanebben az időben Nagy-Britanniában 23 százalékkal nőtt az LSD áldozatainak száma. És nálunk? A kábítószer fogyasztása elsősorban a legfejlettebb tőkésországokban terjedt el: az Egyésült Államok mellett Svédország és az NSZK a fő fogyasztók, de az üzlet nemzetközi hálózata egyre több országot bevon ebbe a vénke- ringésibe. Nálunk sokáig nem akartunk tudomást venni róla. Igaz, más méretekben, mái odrok miatt, és más módszerekkel,, de Magyarországon is kialakult egy — valóban szűk — réteg, mely gyógyszerek szedésével pótolta a kábítószerek használatát. S bár nálunk nem alakult ki a kábítószerek piaca, lehetetlen volt nem felfigyelni arra, hogy a tizenévesek között — gyakran már az általános iskolában is — néhol tapasztalható a ragasztózás, más nyelven: a szipuzás. A „nincs egy hely” érzését sok fiatal vallotta, s amíg e problémát csupán néhány rock-zenekar „áldásos” tevékenységének próbálják felfogni, nem érhető el komoly eredmény. S bár Magyarországra nem jellemző a kábítószerfagyasztás, a vámosoknak van dolguk elég: országunk fontos kereskedelmi útvonallá vált — ebből a szempontból is. Volt olyan év, hogy ötszáz kiló kábítószert foglaltak le határainkon, Az ellenőrzésben újabban egyre nagyobb sikerrel használják fel a kutyákat — elsősorban a német juhász és a spániel szimata segíti a kábítószer után nyomozók munkáját. Különlegesen képzett kutyák segítik a vámosokat a kábítószercsempészek elleni küzdelemben. Képünk a hannoveri repülőtéren készült. I
