Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

f Így készül a kaszakő Sok még a tartalék Ilijük a piac ütőerén interjú Bcrnáth Tiborral, a KISZÖV elnökével, a Pest megyei ipari szövetkezetek terveiről A kinek volt már a kezében ka­** sza, jól tudja: sok múlik a je­nem. Ha nem porlik, mállik; s szé- ■ pen, egyenletesen lehet vele élesíte­ni a pengét, könnyebb a suhintás, nem sajelül úgy a derék. A régi öre­gek előtt nagy becsülete volt a jó kőnek. De hol van már ilyen? Egy időben azt hittük, sosem lesz már szükség kaszára, itt vannak a gépék. Ám az ősi szerszámnak a kombáj­nok és fűnyírók korában is nagy keletje van. Ugyanígy a fenőnek. Most az országban egyedül Buda­keszin. a Fafeldolgozó- és Szolgálta­tó Üzem egyik részlegében készíte­nek hagyományos módon kaszakö­vet és egyéb fenőalkalmatosságokat. Az apró épület szinte észrevétlenül húzódik meg a domboldalon. Innen három kilométernyire található a bánya, ahonnan a követ hozzák. Egyszerűnek látszó homokkövet, amely a feldolgozás után acélosabb lesz az acélnál. A bánya különleges: ma már egyetlen az országban, ahol nem robbantanak, hanem évezredes mó­don, ékkel-kalapáccsal dolgoznak. A robbantás ugyanis hajszálrepedése­ket okozna, s ez itt megengedhetet­len. Télen nem lehet bányászni, mert átfagyott a kő, nem hasad jól. Ilyenkor a három bányász a fűrész­üzemben kap munkát. Tervezték, hogy március elsején újra kezdik, mert fogytán az üzem kőkészlete — de az idő nem engedte. Benn, az aprócska termekben, mindössze nyolc férfi munkálkodik. Méterszer méteres kőtömböt guríta­nák kis síneken a gatternak neve­zett fűrész alá. Fűrész — fogak nél­kül. Sima vaslapok vágják tíz sze­letre a tömböt, lassan-lassan, négy­öt óra is beletelik. A fűrészfoga­kat apró kvarckristályok helyettesí­tik, mint a sóderszemek, a fentről locsolt, víz,..-sodrával,lekerülnek,... a, vágóéi alá, s morzsolják, egyre kop­tatják a hatalmas homokköveket, míg tíz felé nem válik. Átellenben az esztergagép könnyeb­ben elbánik a kisebb kődarabokkal: a forgó vídiaacél itt-ott lenyisszant egy darabot, addig faragja-förmálja a kés a követ, amíg kellő alakja nem lesz. Utána a többi művelet már gverek játéknak látszik — az előzőek­hez kéjest. A fűrész éppen 23x10 centis dara­bokat aprít. A szeletelést követi a csiszolás, ugyancsak géppel. Több új, ötletes gépet eszeltek ki, és va­lósítottak meg az itt dolgozók, hogy megkönnyítsék önnön munkájukat. Egykor a malomkőhöz hasonló ká­dárkövet — melyet a húsiparban használnak élezésre —, vésővel és kalapáccsal formázták. Most a szer­kezet körbejáró kése hasítja — kí­vánt átmérőjűre — a kádárkövet. Az eddig sorolt műveleteket mind úgy végzik, hogy a követ vízzel át­Gatter szeleteli a kőtömböt itatják, könnyebb úgy formálni. Ez­után. szárító kemencébe dugják a megmunkált darabokat, s miután elpárolog a víz, megfürdetik őket vízüvegben. Ez a vegyi anyag be­hatol a kő parányi, láthatatlan üre­geibe, és megnemesíti. Már csak az égetés van hátra. A tűzben hevülő kő itt nyeri el végső, acélos tulaj­donságát. Miért oly kapósak az itt készülő élesítő eszközök? Gyártanak máshol, modem technológiával, gránitszem- csékből öntött alkalmatosságokat, ám azoknak más a tulajdonságuk. Az eredeti terméskőből, ősi módszer­rel készült fenőket sokan ismerik még, és ragaszkodnak hozzá. Csupán kasz'akőből 150 ezer áára- bót adnak át évente á kereskedelem­nek. A cipészek fenőkőjére 7—8 ezer darabos rendelés érkezik. Az úgyne­vezett idomköveket — kisebb-na- gyobb kivitelben —, szívesen hasz­nálják a húsgyáriak, a hentesek, az asztalosok, de még a háziasszonyok is a kések, húsvágó bárdok, kerti szerszámok élének őrzésére. V/'ajon megéri-e? Kifizetődő le­’ het-e ilye kicsiny üzem működ­tetése? Igen! Egyetlen kaszakőért pél­dául 11 forintot kapnak. S érde­mes-e itt dolgozni? Igen! Igaz, fül­védőt kell viselni a zajban, emelget­ni kell, de a fizetések ötezer forint körül járnak. A munkások javarésze törzsgárdista, évtizedes múltú. Hely­ből, vagy a közeli községekből jár­nák be. Mint Csapó Ákos, a brigád vezetője, és ikertestvére, Csapó Ta­más. Valamennyien, a kő mesterei. ÍRTA: PALÄDIJÓZSEF HALMÁGYI PÉTER KÉPRIPORTJA Kötelező a fülvédő használata Befejeződtek a Pest megyei ipari szövetkezetek évzáró közgyűlései. Jóváhagyták a következő öt eszten­dőre, illetve 1981-re szóló terveket. Bernáth Tibortól, az ipari szövetke­zetek érdekképviseleti szerve, a Pest megyei KISZÖV egy évvel ezelőtt megválasztott elnökétől kértünk tá­jékoztatást arról, hogyan változik az ipari szövetkezetek gazdálkodása? — Több mint 3 milliárd 300 millió forint volt a Pest megyei ipari szö­vetkezetek tavalyi termelése. Sok ez vagy kevés? — Ügy gondolom, a szám önma­gáért beszél, hiszen több megyei nagyüzem termelését is meghaladja. A bevétel egy része szolgáltatások­ból adódik, ami predig — különösen a korábbi alacsony árakkal — vi­szonylag kis összegeket jelent. A szövetkezetek munkájának megítélé­sekor szerintem nem is ez az első­rendű mérce. Inkább az, hogy meny­nyire tettek eleget a társadalmi munkamegosztásban nekik jutó sze­repnek, s hogy milyen gazdaságosan működtek. Azt érdemes vizsgálni, hogy milyen volt az együttipűködés a nagyüzemekkel, sikerült-e a szö­vetkezetek nyújtotta szolgáltatások­nak kielégíteni a lakossági igénye­ket. A számottevő eredmények elle­nére is azt kell mondanom, hogy mindkét területen bőséges még a tartalék. — Nagyon sok szó esik ma e té­máról: a háttériparról, a rugalmas kisvállalatok szükségességéről. Egy a közelmúltban megjelent statisztika szerint a nálunknál fejlettebb ipari államokhoz képest nagyon alacsony a kisüzemek aránya, s ez már - a nagyipar fejlődésének fs &díja." — Hiba lenne ezt a szövetkezetek­től számon kérni. Olyan gazdasági környezetet kell teremteni, amiben megvannak a feltételei az ilyen kis szövetkezetek, vállalatok működésé­nek. De számunkra is megfontolan­dó, hogy korszerűsítenünk kell az eddigi formákat. Néhány szövet­kezet ugyanis középüzemmé nőtte ki magát, s véleményem sze­rint nem szabad útját állni a továb­bi fejlődésnek és az esetleges egye­süléseknek. Ugyanakkor nekünk, a KISZÖV-nek, s a tagszövetkezetek­nek élén kell járnunk a kisvállalatok alapításában, szervezésében. Ha megszületik a jogi szabályozás, ter­veinket igyekszünk gyorsan megva­lósítani. — Valami hasonlóval már meg is próbálkoztak. A textilipari, vala­mint a gépipari szövetkezetek tár* sulására gondolok. — Ezek nem vállalatok, s nem la szövetkezetek, hanem az exportot, az üzletkötést, az anyagbeszerzést se­gítő közös irodák a Texelektro és a Pomázi Háziipari Szövetkezet gesz­torságával. A megalakításuk óta eltelt rövid idő alatt bebizonyí­tották, hogy van e területen keres­nivalónk. Ezért foglalkozunk p>éldául azzal a gondolattal, hogy a szövet­kezetek műszaki fejlesztését, beru­házásait intéző néhány tagú, de jól felkészült szakemberekből álló kis­vállalatot, vagy szövetkezetei alapí­tanánk. Életképes lehetne egy fa­ipari társulás. Ez a faipari szövetke­zetek kooperációját és a nagyon jól jövedelmező stílbútor-exportot se­gíthetné elő. Jó néhány hasonló ötlet­tel foglalkozunk még. Ügy gondolom, valamennyi egyszerre szolgálná a szövetkezetek és a népgazdaság ér­diekeit. Terveink szerint 2—3 kis szö­vetkezet, 10—15 szakcsoport megala­kítására kerülhet sor. — Maradjunk még a korszerűsödő szervezeti formáknál. Pest megyé­ben sok még a szolgáltatásokkal hiá­nyosan ellátott körzet. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a következő öt esztendőben kevesebb jut az ilyen jellegű beruházásokra. — Nem is olyan biztos, hogy a sok milliós szolgáltatóházakon mú­lik az eredmény. Bár szép számmal épül ilyen is. Ezek azonban a kis települések gondjain nem segítenek. Ezt a prob­lémát, szerintem, a kereskedelemhez hasonlóan, a korábbi gébinesrend- Szer korszerűsítése és néhány más, a- 'Cállalkozókedvet serkentő intézkedés Segíti megoldani. Jó néhány kis te­lepülésen ugyanis rendelkezésre állt az üzlet, a felszerelés, csak éppen személyzetet nem találtunk a sok korlátozás miatt. Szerintem körül­belül száz ilyen átalánydíjas üzlet megnyitására kerülhet sor. Itt je­gyezném meg, van realitása a csak néhány tagból álló, szinte adminiszt­rációmentes, éppen ezért csak pro­duktív munkát végző szolgáltató szö­vetkezeteknek is. — A szövetkezeti bevételek túl­nyomó része azonban mégis csak az árutermelésből áll. Győzik-e a ver­senyt a mi szövetkezeteink? — Igen, lépést tartanak a többiek­kel. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy nem volt közöttük veszteséges, vagy alaphiányos, hanem az is, hogy ter­mékeik 40 százaléka már a gyárt- mányszerkezet-váltás jegyében ke­rült a termelésbe. Jó néhány helyen befejezték a rekonstrukciót, korsze­rűsödött a géppark. Hiába lenne azonban, ha ezt valamiféle kam­pányfeladatnak tartva, nem folytat­nák tovább. Állandóan a piac ütő­erén kell tartani az ujjúnkat, s ki­használva az épp>en a kis szervezet­ben rejlő alkalmazkodóképességet, napról napra kell tudni újítani. — Hogyan segíthet ebben a KI­SZÖV? Fúró mar lyukat — vésegetés helyett — Ügy, hogy önmaga is . napról napra megújhodik. Szervezetünk nem valamiféle elöljárója, feljebb­valója a szövetkezeteknek, hanem érdekképviseleti szerve. Ezt az ér­dekképviseletet mi úgy értelmez­zük, hogy mindent meg kell ten­nünk a szövetkezetek eredményes tevékenységéért. Elő kell segítenünk a műszaki fejlődést, az információk áramlását. Képviselnünk a szövet­kezeteket az országos szerveknél, a nagyvállalatoknál, segíteni megolda­ni gondjaikat. Ennek a szerepnek mi is csak akkor felelhetünk meg, ha ismerjük gondjaikat, együtt igyekszünk gondolkodni velük. Éppen ezért magunknak is fejlődni kell, például ami munkatársaink képzett­ségét és munkatempóját illeti, kü­lönben nem láthatjuk el ezt a ránk szabott szolgáltatói szerepet. A leg­rövidebben úgy szoktuk ezt monda­ni: nem a szövetkezetek vannak ér­tünk, hanem mi őértük. CSULÁK ANDRÁS Csapó Ákos brigádvezető a kádárkövet esztergálja i

Next

/
Oldalképek
Tartalom