Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
f Így készül a kaszakő Sok még a tartalék Ilijük a piac ütőerén interjú Bcrnáth Tiborral, a KISZÖV elnökével, a Pest megyei ipari szövetkezetek terveiről A kinek volt már a kezében ka** sza, jól tudja: sok múlik a jenem. Ha nem porlik, mállik; s szé- ■ pen, egyenletesen lehet vele élesíteni a pengét, könnyebb a suhintás, nem sajelül úgy a derék. A régi öregek előtt nagy becsülete volt a jó kőnek. De hol van már ilyen? Egy időben azt hittük, sosem lesz már szükség kaszára, itt vannak a gépék. Ám az ősi szerszámnak a kombájnok és fűnyírók korában is nagy keletje van. Ugyanígy a fenőnek. Most az országban egyedül Budakeszin. a Fafeldolgozó- és Szolgáltató Üzem egyik részlegében készítenek hagyományos módon kaszakövet és egyéb fenőalkalmatosságokat. Az apró épület szinte észrevétlenül húzódik meg a domboldalon. Innen három kilométernyire található a bánya, ahonnan a követ hozzák. Egyszerűnek látszó homokkövet, amely a feldolgozás után acélosabb lesz az acélnál. A bánya különleges: ma már egyetlen az országban, ahol nem robbantanak, hanem évezredes módon, ékkel-kalapáccsal dolgoznak. A robbantás ugyanis hajszálrepedéseket okozna, s ez itt megengedhetetlen. Télen nem lehet bányászni, mert átfagyott a kő, nem hasad jól. Ilyenkor a három bányász a fűrészüzemben kap munkát. Tervezték, hogy március elsején újra kezdik, mert fogytán az üzem kőkészlete — de az idő nem engedte. Benn, az aprócska termekben, mindössze nyolc férfi munkálkodik. Méterszer méteres kőtömböt gurítanák kis síneken a gatternak nevezett fűrész alá. Fűrész — fogak nélkül. Sima vaslapok vágják tíz szeletre a tömböt, lassan-lassan, négyöt óra is beletelik. A fűrészfogakat apró kvarckristályok helyettesítik, mint a sóderszemek, a fentről locsolt, víz,..-sodrával,lekerülnek,... a, vágóéi alá, s morzsolják, egyre koptatják a hatalmas homokköveket, míg tíz felé nem válik. Átellenben az esztergagép könnyebben elbánik a kisebb kődarabokkal: a forgó vídiaacél itt-ott lenyisszant egy darabot, addig faragja-förmálja a kés a követ, amíg kellő alakja nem lesz. Utána a többi művelet már gverek játéknak látszik — az előzőekhez kéjest. A fűrész éppen 23x10 centis darabokat aprít. A szeletelést követi a csiszolás, ugyancsak géppel. Több új, ötletes gépet eszeltek ki, és valósítottak meg az itt dolgozók, hogy megkönnyítsék önnön munkájukat. Egykor a malomkőhöz hasonló kádárkövet — melyet a húsiparban használnak élezésre —, vésővel és kalapáccsal formázták. Most a szerkezet körbejáró kése hasítja — kívánt átmérőjűre — a kádárkövet. Az eddig sorolt műveleteket mind úgy végzik, hogy a követ vízzel átGatter szeleteli a kőtömböt itatják, könnyebb úgy formálni. Ezután. szárító kemencébe dugják a megmunkált darabokat, s miután elpárolog a víz, megfürdetik őket vízüvegben. Ez a vegyi anyag behatol a kő parányi, láthatatlan üregeibe, és megnemesíti. Már csak az égetés van hátra. A tűzben hevülő kő itt nyeri el végső, acélos tulajdonságát. Miért oly kapósak az itt készülő élesítő eszközök? Gyártanak máshol, modem technológiával, gránitszem- csékből öntött alkalmatosságokat, ám azoknak más a tulajdonságuk. Az eredeti terméskőből, ősi módszerrel készült fenőket sokan ismerik még, és ragaszkodnak hozzá. Csupán kasz'akőből 150 ezer áára- bót adnak át évente á kereskedelemnek. A cipészek fenőkőjére 7—8 ezer darabos rendelés érkezik. Az úgynevezett idomköveket — kisebb-na- gyobb kivitelben —, szívesen használják a húsgyáriak, a hentesek, az asztalosok, de még a háziasszonyok is a kések, húsvágó bárdok, kerti szerszámok élének őrzésére. V/'ajon megéri-e? Kifizetődő le’ het-e ilye kicsiny üzem működtetése? Igen! Egyetlen kaszakőért például 11 forintot kapnak. S érdemes-e itt dolgozni? Igen! Igaz, fülvédőt kell viselni a zajban, emelgetni kell, de a fizetések ötezer forint körül járnak. A munkások javarésze törzsgárdista, évtizedes múltú. Helyből, vagy a közeli községekből járnák be. Mint Csapó Ákos, a brigád vezetője, és ikertestvére, Csapó Tamás. Valamennyien, a kő mesterei. ÍRTA: PALÄDIJÓZSEF HALMÁGYI PÉTER KÉPRIPORTJA Kötelező a fülvédő használata Befejeződtek a Pest megyei ipari szövetkezetek évzáró közgyűlései. Jóváhagyták a következő öt esztendőre, illetve 1981-re szóló terveket. Bernáth Tibortól, az ipari szövetkezetek érdekképviseleti szerve, a Pest megyei KISZÖV egy évvel ezelőtt megválasztott elnökétől kértünk tájékoztatást arról, hogyan változik az ipari szövetkezetek gazdálkodása? — Több mint 3 milliárd 300 millió forint volt a Pest megyei ipari szövetkezetek tavalyi termelése. Sok ez vagy kevés? — Ügy gondolom, a szám önmagáért beszél, hiszen több megyei nagyüzem termelését is meghaladja. A bevétel egy része szolgáltatásokból adódik, ami predig — különösen a korábbi alacsony árakkal — viszonylag kis összegeket jelent. A szövetkezetek munkájának megítélésekor szerintem nem is ez az elsőrendű mérce. Inkább az, hogy menynyire tettek eleget a társadalmi munkamegosztásban nekik jutó szerepnek, s hogy milyen gazdaságosan működtek. Azt érdemes vizsgálni, hogy milyen volt az együttipűködés a nagyüzemekkel, sikerült-e a szövetkezetek nyújtotta szolgáltatásoknak kielégíteni a lakossági igényeket. A számottevő eredmények ellenére is azt kell mondanom, hogy mindkét területen bőséges még a tartalék. — Nagyon sok szó esik ma e témáról: a háttériparról, a rugalmas kisvállalatok szükségességéről. Egy a közelmúltban megjelent statisztika szerint a nálunknál fejlettebb ipari államokhoz képest nagyon alacsony a kisüzemek aránya, s ez már - a nagyipar fejlődésének fs &díja." — Hiba lenne ezt a szövetkezetektől számon kérni. Olyan gazdasági környezetet kell teremteni, amiben megvannak a feltételei az ilyen kis szövetkezetek, vállalatok működésének. De számunkra is megfontolandó, hogy korszerűsítenünk kell az eddigi formákat. Néhány szövetkezet ugyanis középüzemmé nőtte ki magát, s véleményem szerint nem szabad útját állni a további fejlődésnek és az esetleges egyesüléseknek. Ugyanakkor nekünk, a KISZÖV-nek, s a tagszövetkezeteknek élén kell járnunk a kisvállalatok alapításában, szervezésében. Ha megszületik a jogi szabályozás, terveinket igyekszünk gyorsan megvalósítani. — Valami hasonlóval már meg is próbálkoztak. A textilipari, valamint a gépipari szövetkezetek tár* sulására gondolok. — Ezek nem vállalatok, s nem la szövetkezetek, hanem az exportot, az üzletkötést, az anyagbeszerzést segítő közös irodák a Texelektro és a Pomázi Háziipari Szövetkezet gesztorságával. A megalakításuk óta eltelt rövid idő alatt bebizonyították, hogy van e területen keresnivalónk. Ezért foglalkozunk p>éldául azzal a gondolattal, hogy a szövetkezetek műszaki fejlesztését, beruházásait intéző néhány tagú, de jól felkészült szakemberekből álló kisvállalatot, vagy szövetkezetei alapítanánk. Életképes lehetne egy faipari társulás. Ez a faipari szövetkezetek kooperációját és a nagyon jól jövedelmező stílbútor-exportot segíthetné elő. Jó néhány hasonló ötlettel foglalkozunk még. Ügy gondolom, valamennyi egyszerre szolgálná a szövetkezetek és a népgazdaság érdiekeit. Terveink szerint 2—3 kis szövetkezet, 10—15 szakcsoport megalakítására kerülhet sor. — Maradjunk még a korszerűsödő szervezeti formáknál. Pest megyében sok még a szolgáltatásokkal hiányosan ellátott körzet. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a következő öt esztendőben kevesebb jut az ilyen jellegű beruházásokra. — Nem is olyan biztos, hogy a sok milliós szolgáltatóházakon múlik az eredmény. Bár szép számmal épül ilyen is. Ezek azonban a kis települések gondjain nem segítenek. Ezt a problémát, szerintem, a kereskedelemhez hasonlóan, a korábbi gébinesrend- Szer korszerűsítése és néhány más, a- 'Cállalkozókedvet serkentő intézkedés Segíti megoldani. Jó néhány kis településen ugyanis rendelkezésre állt az üzlet, a felszerelés, csak éppen személyzetet nem találtunk a sok korlátozás miatt. Szerintem körülbelül száz ilyen átalánydíjas üzlet megnyitására kerülhet sor. Itt jegyezném meg, van realitása a csak néhány tagból álló, szinte adminisztrációmentes, éppen ezért csak produktív munkát végző szolgáltató szövetkezeteknek is. — A szövetkezeti bevételek túlnyomó része azonban mégis csak az árutermelésből áll. Győzik-e a versenyt a mi szövetkezeteink? — Igen, lépést tartanak a többiekkel. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy nem volt közöttük veszteséges, vagy alaphiányos, hanem az is, hogy termékeik 40 százaléka már a gyárt- mányszerkezet-váltás jegyében került a termelésbe. Jó néhány helyen befejezték a rekonstrukciót, korszerűsödött a géppark. Hiába lenne azonban, ha ezt valamiféle kampányfeladatnak tartva, nem folytatnák tovább. Állandóan a piac ütőerén kell tartani az ujjúnkat, s kihasználva az épp>en a kis szervezetben rejlő alkalmazkodóképességet, napról napra kell tudni újítani. — Hogyan segíthet ebben a KISZÖV? Fúró mar lyukat — vésegetés helyett — Ügy, hogy önmaga is . napról napra megújhodik. Szervezetünk nem valamiféle elöljárója, feljebbvalója a szövetkezeteknek, hanem érdekképviseleti szerve. Ezt az érdekképviseletet mi úgy értelmezzük, hogy mindent meg kell tennünk a szövetkezetek eredményes tevékenységéért. Elő kell segítenünk a műszaki fejlődést, az információk áramlását. Képviselnünk a szövetkezeteket az országos szerveknél, a nagyvállalatoknál, segíteni megoldani gondjaikat. Ennek a szerepnek mi is csak akkor felelhetünk meg, ha ismerjük gondjaikat, együtt igyekszünk gondolkodni velük. Éppen ezért magunknak is fejlődni kell, például ami munkatársaink képzettségét és munkatempóját illeti, különben nem láthatjuk el ezt a ránk szabott szolgáltatói szerepet. A legrövidebben úgy szoktuk ezt mondani: nem a szövetkezetek vannak értünk, hanem mi őértük. CSULÁK ANDRÁS Csapó Ákos brigádvezető a kádárkövet esztergálja i